Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-04 / 34. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottságának határozata a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom helyzetéről, szerepéről és feladatairól a fejlett szocialista országépítés időszakában Csehszlovákia népei történetében a legutóbbi húsz év volt a leggyökeresebb változások Időszaka. A dolgozók ebben az időszakban Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével ragyogó sikereket értek el gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden szakaszán; hazánkban a szocialista rend győzedelmeskedett. Ez pedig a feladatail nap mint nap rendkívül türelmesen s öntudatosan teljesítő munkásosztály, az áldozatkész s gyakran hősies magatartási tanúsíró dolgozók és munkaközösségek érdeme. Napjainknak különös jelleget kölcsönöz pártunk arra összpontosító törekvése, hogy maradéktalanul életbe léptesse a CSKP XII. kongresszusának a termelőerők lendületes fejlesztését, társadalmunk anyagi és szellemi értékeinek állandó gyarapítását, a dolgozók kommunista nevelésének elmélyítését célzó Irányelveit. jelenleg a szocialista társadalmunk további felvirágoztatását biztosító feladatainkat kell megoldanunk, s egyben erőt gyűjtünk a kommunizmusba való fokozatos átmenethez. Népgazdaságunk tökéletesített tervezési és irányítási rendszerének gyors meghonosodása kizárólag a dolgozók munkájától, kezdeményezésétől, öntudatos munkafegyelmétől s a társadalmi érdekek és szükségletek kielégítését eredményező helyes tevékenységtől függ. E szempontból a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom küldetésének s különösen nevelő hatásának rendkívül nagy jelentőséget keli tulajdonítanunk. Pártunk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak mindig jelentős helyet biztosított és biztosít ma is társadalmunk életében. Az FSZM ezentúl is a párt legjobb segítőtársa, s a párt irányelvei szellemében a dolgozók körében kifejtett sokrétű tevékenységével biztosítja szocialista köztársaságunk felvirágoztatása, népünk anyagi és kulturális színvonalának emelése érdekében kitűzött céljaink elérését. Társadalmunk eddigi fejlődése s dolgozó népünk győzelmes útja elválaszthatatlan a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomtól. A Központi Bizottság gyakran méltatta a szakszervezeti tevékenység eredményeit, a széles körű szakszervezeti aktívák és funkcionáriusaik munkáját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom mindig pártunk oldalán állt és számottevő politikai erővel szállt síkra a munkásosztály és minden dolgozó érdekében. Rendszeresen megszervezte a dolgozók tevőleges részvételét a termelés Irányí'ásában, gondoskodott a szocialista munkaverseny népszerűsítéséről, és az elmúlt években hozzájárult gazdasági sikereink eléréséhez. Nem volt csekély a szakszervezetek hozzájárulása az egyre jobb anyagi, kulturális, szociális és munkafeltételek megteremtéséhez sem. Érdemdús tevékenységet fejtenek kl a dolgozók nemzetközi szolidaritásának megszilárdítása, s a béke megőrzéséért világszerte folytatott küzdelem sikere érdekében. Különösen a CSKP XII. kongresszusát és az V. országos szakszervezeti kongresszust követő időben vált eredményesebbé a szakszervezet tevékenysége. Bár a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elérte ezeket a jó eredményeket, jelenleg mégsem képes kielégíteni társadalmunk Igényelt, sem a szakszervezeti tevékenység iránti, egyre fokozottabb s Igényesebb követelményeket. Minél Igényesebbek a fejlett szocialista társadalom építésének céljai, annál szigorúbb bírálat tárgyává kell tennünk az FSZM politikai, nevelő és szervező munkáját. Pártunk és a dolgozók már néhány éve bírálják a szakszervezetekben gyakran észlelhető fogyatékosságokat. Az F£ZM több szerve és szervezete, valamint funkcionáriusa és dolgozója gyakorlati tevékenységében észlelhető a politikai szellem s a céltudatosság részbeni hiánya. Bizonyos egyének s csoportok hatására — ahelyett, hogy kellőképpen megmagyaráznák az egyéni. Illetve a csoportérdek és a társadalmi érdek egyeztetésének objektív szükségességét, — gyakran csak tetszetős, „népszerű" politikát folytatnak. Az, ahogyan jelenleg az FSZM szervei és szervezetei népgazdaságunk legsarkalatosabb feladatainak megoldásával foglalkoznak, és miként befolyásolják a dolgozók kezdeményezésének állandó kibontakozását — nincs kellő arányban a társadalmi termelőerők fejlesztését célzó feladataink fontosságával. A munka haladó Irányzatára utaló módszereknek a munkatermelékenység növelésére, a műszaki fejlesztésre, s a szakképzettség tökéletesítésére irányulö törekvések népszerűsítése nélkülözi a szükséges rendszerességet és a kellő hatékonyságot ls. A szakszervezetek kulturális-nevelő munkája gyakran túl egyoldalú, és csupán a szórakoztatásra, bizonyos érdekkörök tevékenységére, alacsony kulturális színvonalú csekély nevelő hatású versenyek, valamint egyéb akciók megszervezésére szorítkozik. Ami pedig a dolgozók lényegbevágó követelményeit és szükségleteit illeti — a következetlenség sok helyütt szembeötlő. A szakszervezeti szervek munkastílusára s módszerére — kezdve a Központi Szakszervezeti Tanácstól egészen a járási szervekig — az jellemző, hogy az üzemekben s egyéb munkahelyeken a dolgozókkal fenntartott eleven, közvetlen kapcsolatokat a túl gyakori ülésezések és az iratok garmadájának megvitatása pótolja. Ezt egyrészt az okozza, hogy az FSZM vezető szervei nem használják ki kellőképpen lehetőségeiket, jogaikat, a rendelkezésükre álló jelentékeny eszközöket, különösen pedig a CSKP XII. kongresszusán s az FSZM V. országos kongresszusán kitűzött feladatok teljesítése érdekében nem veszik megfelelően Igénybe az önkéntes funkcionáriusok nagyszámú aktíváját. Jóllehet az FSZM tevékenységének bizonyos fogyatékosságai ob|ektív okokra — kiváltképp népgazdaságunk eddigi irányítási és tervezési módszerelnek fogyatékosságaira — vezethetők vissza, az FSZM elégtelen érvényesülésének okét főképpen abban látjuk, hogy túl lassú a szakszervezeti tevékenység fogyatékosságainak kiküszöbölése. I. A SZAKSZERVEZETEK HELYZETE ÉS SZEREPE A szakszervezetek szerepe és helyzete szocialista társadalmunkban az annak fejlődését meghatározó objektív törvényeken és a szocialista országépítés sarkalatos feladatain alapszik. Ezért a munkásosztályt, a dolgozók többségét Is képviselő -FSZM-nek a CSKP vezetésével gyakrabban, eredményesebben és hathatósabban kell a dolgozó tömegekben a munkásosztály forradalmi szerepét kifejezésre juttatnia. Az FSZM a szocializmus és a kommunizmus Iskolája, s e szerepkörét elsősorban a munkásosztály, beleértve legif|abb utánpótlása, a szocialista értelmiségiek nevelésében kell lautia. Az a célunk, hogy az egész munkásosztály s minden dolgozó értelmiségi olyan, elsősorban politikai meggyőződésre s erkölcsi tulajdonságokra tegyen szert, amelyek a munkásosztály élenjáró részére jellemzők. Az FSZM-nek. mely állandóan népünk erkölcsi-politikai egysége megszllár dítására töreKSZik, ugyancsak fontos feladata a szövetkezeti parasztsághoz fűződő politikai-gazdasági kapcsolatok szilárdítása. Az FSZM munkája Iránti nagyobb igényességet népgazdaságunk tökéle tesíteti Irányítási rendszerének meg honosítása teszi objektívan Indokolt tá Az egyéni és kollektív anyagi ér dekeltség eddiginél átütőbb érvénye sütését a dolgozók színvonalasabb po litikal, erkölcsi s szakmai tulajdonságainak kell alátámasztania. Az FSZMnek eszerint a termelés fellendítésén kívül ezentúl nagyon fontos szerepet kel! vállalnia a munkásosztály és a többi dolgozó eszmei, politikai, erkölcsi és szakmai fejlődését célzó gondoskodásban. Az FSZM fontos szerepköréből adódik a szocialista társadalom politikai szervezetében elfoglalt helyzete, különösen pedig viszonya az állami, illetve gazdasági szervekhez. A szakszervezetek ezentúl is részt vesznek a népgazdaság és a termelés irányításában és tervezésében, valamint a dolgozók életét és munkáját érintő kérdések megoldásában. A szakszervezetek eszerint szintén felelősséget viselnek népgazdaságunk Irányításáért és felvirágoztatásáért, népünk életszínvonalának állandó emeléséért, valamint a párt által kitűzött célok eléréséért. Ez azt jelenti, hogy ezentúl sem gyengül, hanem erősödik a szakszervezetek helyzete, s szerepük egyre jelentősebb lesz. Valamennyi társadalmi szervezetünk közül az FSZM van a legszorosabb kapcsolatban a termeléssel és népgazdaságunkkal. Éppen ezért a szakszervezetek hivatottak arra, hogy közvetlenül rajtuk keresztül az egész munkásosztály és minden dolgozó bekapcsolódjék a termelés fellendítésébe, valamint Irányi tásának a társadalom.a nézve alapve tő és döntő fontosságú folyamatába. Az FSZM-nek mind jelentősebb, egyre fontosabb szerep Jut politikai, s ideológiai téren is a népi állam, s az emberek szocialista kapcsolatainak létrehozásában. A dolgozók a szakszervezetekben — ezekben az önkéntesség elvén alapuló szervezetekben — megtanulják, hogyan kell az egész társadalom érdekeit és velük kellő összhangban a személyes, Illetve a csoportérdekeket öntudatosan és szervezetten kifejezni s érvényre juttatni. A szakszervezetek tevékenységük során a meggyőzés és a nevelő hatás többféle módszerét alkalmazhatják, hathatósabban és eredményesebben szervezhetik, sikeresebben bontakoztathatják ki a dolgozók alkotó aktivitását és kezdeményezését, és az állam- és a gazdasági szerveknél erőteljesebben szilárdíthatják a munkafegyelmet. Pártunk és a szakszervezetek A kommunisták szakszervezeti tevékenységének színvonalát a szakszervezeti munkában elért Jó és rossz eredmények tükrözik. A megállapított fogyatékosságok arra utalnak, hogy a kommunisták nem befolyásolják kellőképpen a szakszervezet tevékenységét, és a szakszervezetben nem mindig juttatják erőteljesen érvényre pártunk vezető szerepét. A szakszervezetek kommunista tagjai nem eléggé kezdeményezők, nem tanúsítanak elegendő alkotó készséget a párthatározatok feldolgozásában, sem pedig teljesítésük biztosításában. A pártszervek és a pártfunkcionáriusok gyakran nem gondoskodnak megfelelő módon a szakszervezeti tevékenység fellendítéséről, hanem ehelyett átvéve a szakszervezetek feladatát, helytelenül pótolják azt. A CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a szakszervezetek minden kommunista tagjának következetesen kell érvényre Juttatnia pártunk vezető szerepét. Különösen ami a párthatározatoknak a szakszervezeteken belüli végrehajtását illeti, — az ezzel járó felelősséget elsősorban a kommunista szakszervezeti funkcionáriusok viselik. Pártunk vezető szerepének érvényesítése a szakszervezetekben megköveteli, hogy a kommunisták rendszeresen vizsgálják felül saját munkamódszereik helyességét, szálljanak síkra mindazért, ami új és haladó, lépjenek fel engesztelhetetlenül a bármily módon megnyilvánuló maradiság ellen, keressék fáradhatatlanul az újabb utakat és eszközöket, s ne ismerjenek megalkuvást a fogyatékosságok kiküszöbölésében. Az állami és a gazdasági szervek munkahelyein dolgozó kommunisták hozzák létre a szakszervezetek egyre fontosabb társadalmi helyzete és mind jelentősebb szerepköre kialakulásának szükséges és kedvező feltételeit. Pártunk vezető szerepének másrészt úgy kell helyesen érvényesülnie, hogy a pártszervezetek irányítsák és szabályozzák a szakszervezetekben ténykedő kommunisták munkáját, ám ne helyettesítsék őket. A szakszervezetek pártunk általi vezetésének sarkalatos feltételét egyrészt a szakszervezeti szervek és apparátusuk megfelelő káderekkel való ellátásában, másrészt a szakszervezeti funkcionáriusok pártoktatásában kell látni. A kommunisták Jelentős hányada még mindig nem veszi komolyan a szakszervezeti munkát. A pártszervezetekben annak az elvnek kellene érvényt szerezni, hogy — ami a pártpolitika megvalósítását Illeti — a szakszervezetben vagy más szervezetekben betöltött tisztség épp oly fontos, mint a pártfunkció. A szakszervezeteknek a tökéletesített tervezési, irányítási rendszer bevezetése folyamán alkotókészséggel kellene a XII. pártkongresszus és az V. országos szakszervezeti kongreszszus határozatait alkalmazniuk, s minden munkájukban bizonyos kulcsfontosságú kérdések megoldását kellene mérvadónak tekinteniük. Pártunk Központi Bizottsága azt javasolja a Központi Szakszervezeti Tanácsban dolgoZó kommunistáknak, hogy terjesszenek a dolgozók elé mozgósító s egyben vonzó erejű programot, amelynek teljesítését azután a szakszervezeti szervek s a szakszervezetek sokoldalú kezdeményezéssel szorgalmazzák. A programszerű célkitűzéseknek pedig oda kellene hatniuk, hogy mindenki, aki részt vesz a szakszervezeti mozgalomban, szenteljen fokozott figyelmet a termelőerők fejlesztésének, s minden termelési ágazatban a magas tudományos-műszaki haladás elérésének, a bőséges anyagés erőtartalékok létrehozásának, mert ez az életszínvonal emelését célzó lé nyeges intézkedések foganatosításának előfeltétele. A programszerű célkitűzések Irányuljanak tartalmilag főleg a következő feladatok teljesítésére: — a lehető legnagyobb jövedelmezőség elérésére, mégpedig minden műhelyben, üzemegységben, üzemben, s vállalatban, és a legnagyobb fokú munkatermelékenység elérésére minden munkahelyen; — a dolgozók tömeges részvételére a szakképzettség és a szakismeretek tökéletesítésében, a technika legújabb vívmányainak megismerésében s gyakorlati érvényesítésükben; — az anyag- és kulturális színvonal emeléséért folytatott céltudatos, lankadatlan küzdelemre, elsősorban pedig a rövidebb munkaidő és az ötnapos munkahét bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtésére, a dolgozó nők sokoldalúbb támogatására, a munkahelyükre bejáró dolgozók gyorsabb, kényelmesebb utazására, a kulturáltabb munka s munkahelyek kialakulásának elősegítésére, a munkavédelmi és biztonsági Intézkedések fokozottabb társadalmi ellenőrzésére; — hasonlóképpen fontos a szakszervezetek kulturális-nevelő munkájának meghatározása s az eddiginél sokkal hatékonyabb Irányítása, úgy, hogy segítse a munkahelyeken a dolgozók, de különösen a fiatalok növelését, hogy mély odaadást tanúsítsanak a szocializmus eszméi iránt és járuljanak hozzá új erkölcsi elvek kialakulásához, támogassanak mindent, ami haladó jellegű az embfcrek munkájában s életében. Mindez vezessen az egyéniség sokoldalú klbontakoződásához, és az emberi képességek teljes mérvű érvényesüléséhez. II. HATÉKONYABB SZAKSZERVEZETI-POUTIKAI-NEVELÖ MUNKÁT Szocialista társadalmunk további felvirágoztatása és a kommunista építés érdekében szükséges, hogy a dolgozók mélyrehatóbban vegyenek részt a gazdaság Irányításában, s az államigazgatásban, ezért teljesen szabaddá kell tenni az utat a népi tömegek kezdeményezése, cselekvőképessége, s valóban forradalmi alkotóereje előtt — ami nyomatékosan figyelmezteti a társadalmi szervezeteket, de különösen a szakszervezeteket a politikainevelő munka elsőrendű jelentőségére. Magasztos céljaink elérése, hazánk további és sokoldalú gazdasági, valamint kulturális felvirágoztatása az emberek elhatározásától függ. Ezért az a szakszervezetek elvi küldetése, hogy minden dolgozóval megértessék e feladatok fontosságát, hogy mindenki tudatosítsa a reá háruló kötelességeket és felelősséget. Az új, tökéletesftett Irányítási és szervezési rendszer érvényesítése, a közgazdasági gyakorlat módosítása, a politikai nevelő munka olymérvü kibontakoztatását teszi szükségessé, hogy az a szakszervezetek minden tevékenységét áthatva valamennyi dolgozóra kiterjedhessen. A népgazdaságunkban napirendre kerülő minőségileg igényesebb feladatok erőteljesebb nevelő hatást követelnek a szakszervezetektől, ami pedig a szakszervezeti tevékenység eszmei-nevelő tartalmát Illett — elvi jellegű fordulatot tesznek szükségessé. Elsősorban a szakszervezeteknek kell azzal törődniük, hogy üzemeinkben öntudatos legyen a munkafegyelem, az emberekbe kell plántálniuk a szocialista viszonyt a munkához, a szocialista tulajdon tiszteletben tartását, a társadalmi érdekekre ártalmas egyének ellen kell fordítaniuk a közvélemény erejét, továbbá az eddiginél sokkal határozottabban és hatékonyabban kell befolyásolniuk a szocialista kapcsolatok kialakulását, végül pedig oda kell hatniuk, hogy az egyes munkaközösségek érdekel kellő összhangban legyenek társadalmunk érdekeivel. Minden politikai-nevelő munka súlypontját elsősorban a munkahelyekre, a dolgozókra, a munkafolyamatokban rájuk háruló feladatok teljesítésére, a gazdasági Ismeretek gyarapítását és a szakképzettség tökéletesítését célzó gondoskodásra, a szocialista erkölcs mindennemű megnyilvánulásának elterjesztésére kell helyeznünk. A társadalmi-kulturális tevékenységnek, ezekkel az Igényekkel kell teljes összhangban lennie. A munka minőségi színvonalának következetes Igénylése megalapozza a kezdeményezés, az újítómozgalom kibontakoztatásának, valamint annak a feltételeit, hogy a szakképzettség tökéletesítése jobban érdekelje az embereket. Ma minden politikai-nevelő munka elsőrendű célja annak az előkészítése, hogy a dolgozók magukévá tehessék az említett új feltételeket. Tájékoztatnunk kell őket a tökéletesített tervszerű Irányítás elveiről, értelmükről és társadalmi előnyösségükről. Az agitáció s a propaganda eszközeivel kiváltképp a jövedelmezőség, a termelékenység, a gazdaságosság és a minőség kérdését kell népszerűsítenünk, s magyaráznunk és ezeket az elveket kell érvényre juttatnunk, valamint oda kell hatnunk, hogy mindenütt csökkentsék az önköltséget, gyártsanak csak keresett árucikkeket, ezenkívül meg kell magyaráznunk az új árszabályozás Jelentőségét, az áruértékesítés problémáit, és síkra kell szállnunk az egyenlősdlség ellen a díjazásban. A szakszervezeteknek tudatosítaniuk kell az egyes gazdasági és műszaki dolgozók és munkások konzervatívizmusa leküzdéséért, Valamint azért viselt felelősséget, hogy megváltozzék a műszaki s az űjítő módszerekkel szembeni magatartásuk, ennek érdekében pedig Irányt kell adniuk a munkások és a műszaki dolgozók kezdeményezésének, meg kell szervezniük együttműködésüket, el kell hárítaniuk az újítók és az észszerűsítők munkáját gátló helytelen, maradi nézeteket, ós a műszaki Jellegű kezdeményezés elé gördülő akadályokat. A szakszervezeti Intézmények tevékenységében a megillető helyre kell állítani a műszaki-gazdasági propagandát, mégpedig úgy, hogy az a munkásklubok s a kultúrházak társadalmi és kulturális tevékenységének nélkülözhetetlen tartozéka legyen. A szakszervezeti politikai-nevelő munkának további célja felhívni a figyelmet arra a küzdelemre, amelyet a létszámcsökkentéséért, a bürokratikus irányítási módszerek s a valóságtól távoli, papírízű hlvataloskodás kiküszöböléséért, az ügyvitel és az ügykezelő apparátus csökkentéséért kell folytatnunk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elsőrendű kötelessége a dolgozók szakképzettségének tökéletesítéséhez szükséges kedvező légkör megteremtése, a tanulmányokat folytató dolgozók erkölcsi és szervezeti támogatása, az emberek egészséges becsvágyra, vagyis arra buzdítása, hogy tegyenek szert egyre újabb Ismeretekre, szélesebben megalapozott műveltségre és fáradhatatlanul tanuljanak. A szakszervezett szerveknek az adott üzem szükségleteit szem előtt tartva a dolgozók érdeklődését is figyelembe kell venniük és ennek megfelelően kell elbírálniuk az üzemi elgondolások szerinti művelődés céljait, valamint a vállalati, illetve üzemi iskolák tantervét ós tananyagát is. A szakképzettség tömeges növelésére leginkább az üzemi munkaiskolák adhatnak lehetőséget, ezért változtassuk őket olyan eszközzé, amely hozzájárulhat az olyan szakképzettségű munkások és más dolgozók alapos előkészítéséhez, akik már újító szellemben tudnak dolgozni, akik a termelésben és a technológiában szükséges módosításokat eszközölhetik, és maguk is keresik a termelés kulturális, műszaki színvonala emelésének újabb lehetőségeit. A szakszervezetek a dolgozók körében naponta kifejtett tevékenységükkel hassanak oda, hogy üzemeikben váljék hagyományossá az az általános műveltség színvonalasabbá tétele, s ez minden dolgozó legtermészetesebb kívánsága is legyen. A gazdasági dolgozóktól pedig meg kell követelnünk annak az elvnek maradéktalan gyakorlati érvényesítését, hogy személyesen felelősek az általuk irányított dolgozók szakképzettségének állandó növeléséért és a tanuláshoz szükséges anyagi, illetve szervezési feltételek létrehozásáért. A szakszervezeteknek pedig az a kötelessége, hogy kiterjedt politikai-szervező munkájukkal támogassák a szakképzésről és a művelődésről való gondoskodást. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom sürgős feladata, hogy emelje a számottevő szakszervezeti aktíva s az egész tagság politikai színvonalát, mert csak így küzdhet eredményesen a helytelen „népszerű" politika, a reformizmus csökevényei, az ál együvé tartozás, a szocialista tulajdonnal szembeni rossz viszony ellen, valamint a társadalom érdekeivel ellentétes, indokolatlan helyi jellegű és csoportérdekek ellen. E küzdelemben az a szakszervezetek nagyon fontos feladata, hogy támogassák és szilárdítsák a termelés gazdasági és műszaki szervezőinek tekintélyét, továbbá juttassák következetesen érvényre a vállalat, Illetve üzem igazi érdekeit kifejező társadalmi érdekeket. A politikai nevelőmunkának ösz(Folytatás a 6. oldalon.) 1963. február 4. * ÚJ SZŐ 5