Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-28 / 58. szám, vasárnap

megjegyzés sinus és cosinus ügyben Panaszkodott az egyik matematikai tanár ismerősöm, hogy nemrég egy rendkívül „nehéz emberrel" hozta őt össze a sors. Feleltetésénél derült ki az egyik technikumi levelező hallgatóról, hogy módfelett önérzetes. Az öregdiák nyilv,án nem készült aznap, ezt a tanár is észrevette, így — hogy kedvét ne szegje — trigonometriából könnyű kérdést adott neki: — Mennyi sinus 30 fok? A klasszikus „mentő" kérdésre sem kapott a tanár választ Ehelyett a kérdezett — különben tehetséges gépszerelő — néhány másodpercig még törte a fejét táblánál, aztán földhöz csapta a krétát, és kitört belőle: — Az apám azt se tudta, mi fán terem a sinus, meg a cosinus, mégis jó géplakatos volt... Pedig csak a kalapácsot meg a menetvágőt Ismerte. Aztán a „nehéz ember" fogta magát, és úgy otthagyta az iskolát, hogy többé felé se nézett. A sematikus történeteket kedvelő riporter persze e történetéből szívesen ázt hozná ki, hogy az illető ezután visszatért munkahelyére és a „feladatok megoldásánál mind nagyobb nehézségekbe ütközött, mert nem ismerte a sinust és a coslnust". És az írás nyilván így végződne: „Rádöbbenve hibáira, a „nehéz ember" két hét múlva újra elővette a2 asztaífiából a matematikai könyvét, és mint a tékozló fiú, visszatért a levelező hallgatók második bé osztályába, hogy folytassa tanulmányait". Az élet azonban sokkal bonyolultabb annál, semhogy ilyen prokrusztészi ágyba kényszeríthetné az újságírót. Igen, mert az illető valóban visszatért a műhelybe, nekidurálta magát a munkának és a tervet — 105 vagy 110 százalékra teljesítette. Ugyanazokkal a szerszámokkal — a kalapácscsal és a menetvágóval — dolgozott, mint az édesapja valamikor régen, és továbbra is igen megbecsült dolgozója maradt a műhelynek. Sőt, ml több, még a havi átlagfizetése is nagyobb lett mint régebben, amikor meg az Iskolában a szögfüggvényekkel bajló* dott. Ha felületesen ítélnénk meg a dolgokat, könnyen ahhoz a végkövetkeztetéshez jutnánk, hogy „akkor nem is érdemes tanulni, mert a trigonometriát a mindennapi gépszerelő tevékenység közben aligha használhatja". Az ilyen kijelentés fonákságát csak akkor veszi észre az ember, ha kissé körülnéz a világban, és itt-ott belepislant a népgazdaságfejlesztés távlati terveibe. Ha az ilyen „nehéz emberek" ellátogatnának a világon ma már működő néhány száz automatizált üzem egyikébe, meglepődve állapíthatnák meg, hogy hírét se hallanák itt „apáink" kalapácsainak, menetvágóinak. Ehelyett automatikusan működő, a munka oroszlánrészét önműködően végző gépsorokat látna az ember mindenütt. A „szakik" az automatizált gyárakban bizony már ritkán veszik kezükbe a kalapácsot, inkább a kibernetikai elveken alapuló irányítással foglalkoznak. Itt pedig már elengedhetetlenül szükséges a sinus és a cosinus, mégpedig nera is a legalacsonyabb fokon. És most tegyünk kirándulást a jövőbe, lapozzunk bele a csehszlovák népgazdaság távlati fejlesztési tervébe. Csupa ilyen fogalmakkal találkozik a tervben az ember: „automatizáciő", „elektronikus számítógépek" vagypedig „kibernetika". A párt Központi Bizottságában elhangzott vita során több neves közgazdász megállapította, hogy napjainkban olyan gyorsan követi egyik technikai forradalom a másikat, hogy előreláthatólag tizenöt-húsz esztendőként váltakozik majd a termelésben a technológia általános Irányvonala. Milyen következtetést vonhatunk le ebből a mi „nehéz emberünk" számára? Elsősorban azt, hogy a legjobb esetben még tíz-tizenöt esztendeig dolgozhat apja hagyományos szerszámaival. Lehet, hogy iparunk automatizálása tíz-tizenöt esztendeig ls eltart. Mert nem egyszerű dologról van sző, a korszerűsítés temérdek munkát és hozzáértést igényel. Lehet, hogy azt a gyárat, amelyben a mi emberünk dolgozik, csak tíz-tizenöt év múlva korszerűsítik. De számoljunk csak egy keveset. Tizenöt év múlva a ma harminc esztendős férfi mindössze negyvenöt éves lesz. A negyvenöt évesekre azt mondjuk: a legszebb férfikorban vannak. Mi lesz, ha a mi „nehéz emberünktől" mondjuk 1980-ban egyszerre csak követelni fogják a „sinust", meg a „cosinust"? Hogy fog rá felelni az illető, ha másfél évtized múlva — vagy még hamarabb — azt mondják neki: „Nem állód meg a helyed, nem érted az automatizáció elméleti alapjait, a rutin itt semmit sem ér, keress ma gadnak olyan foglalkozást, ahol sze rény tudásoddal Is érvényesülhetsz. A mi üzemünkben te a „szaktudásod dal" — ne haragudj — csak a mű helyt sepregetheted". Társadalmunkban mindenki tudásának megfelelő beosztásba kerül. A mi negyvenöt éves emberünknek ennek ellenére nyilván rosszul esne, ha — őszülő halántéka ellenére — ezt adnák tudtára. A Szocialista társadalomban nem is beszélnek Így a dolgozóval, egyetlen munkást se tettek még nálunk az utcára, nem is tesznek. Társadalmunk vezető ereje — a párt — előre látta, hogy a jövőben sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk a továbbképzésre, mint eddig. A magasabb műszaki színvonal elérésére nemcsak a napjainkban felnövő generációt kell serkentenünk, hanem azokat ls, akik már munkaviszonyban vannak. Az ötvenéves ember még ereje teljében van, akár másfél — két évtizedig is kiveheti részét az alkotó tevékenységből. Tehát — ha figyelembe vesszük, hogy a csehszlovák ipar komplex korszerűsítése tíztizenöt évig tart — még a ma negyven éveseknek is érdemes magukat továbbképezniük. A nagyobb tudást nem is annyira a ma követeli tőlünk, hanem a holnap, és méginkább a holnapután. Társadalmunk szinte „tálcán" viszi a dolgozók elé a tanulási lehetőségeket. Országszerte az üzemi technikumok százai, szaktanfolyamok ezrei hívják a munkásokat és technikusokat. A lehetőség megadása azonban még nem Jelenti azt, hogy aki tanulásra jelentkezik, abból feltétlenül mérnök vagy technikus lesz. A tanulás végtelen türelmet szorgalmat kíván. Valamennyiünknek meg kell birkóznia a maga „sinusával" és „cosinusával" és a tudomány ezernyi más elemével. Ml, akik ma harminc-negyven évesek vagyunk, csak akkor nézhetünk bátran a jövő évtizedek elé, ha ma többet tudunk mint tegnap tudtunk. Ha már ma megkezdjük a sinus és cosinus elsajátításáért folytatott harcot, biztosak lehetünk benne, hogy társadalmunkban senkinek sem lesz — a hiányos tudása miatt — kisebbségi érzése. TÖTH MIHÁLY A plzeňi V. I. Lé* nin Művek dolgo' zói számos gépi jfg berendezést készítenek a Kelet-szlovákiai Vasmű részére. Képünkön egy 55 tonna súlyé alkatrész megmunkálását láthatjuk. (J. Vlach felv. — CTK) Vezetékes rádió Valamikor, ha írni akartam, békésen újságot olvasni szerettem volna, vagy zavartalanul udvarolni, akkor beültem egy kávéházba, vagy egy cukrászdába. Bementem, levettem a kabátomat, leültem, rendeltem egy feketét, vagy süteményt és hozzáfogtam az íráshoz, az olvasáshoz, vagy udvarláshoz. Valamikor, ha barátaimmal valami igen nagy problémán törtük a fejünket, beültünk kedvenc kávéhazunkba és heves vita keretében taglaltuk az emberiség megváltásának problémáit. Es mi a helyzet a jelenben? Három nappal ezelőtt . három cimborámmal megegyeztünk, hogy nekünk már elegünk van ebből az ideges légkörből, a nemzetközi feszültségből, az őrületes fegyverkezésből, s legfőbb ideje, hoyy „bokros" teendőink mellett is találjunk időt a fenti problémák megoldására. Ezt azonban meg keli beszélni. Ezért megállapodtunk abban, hogy délután négy órakor találkozunk a kávéházban és röpke óra alatt rendezzük a dolgokat. Megjelentünk, leültünk és rendeltünk. Hozták a kávét. Kortyintottunk. Megköszörültem a torkomat is, elővettem jegyzeteimet, amelyekben jeltüntettem a probléma mibenlétét és az észlelt bajok megszüntetésének leghelyesebb módját. Azt mondtam: „Figyeljetek ide." Ám ekkor valahonnan, a kávéház valamelyik sorkából egy női hang csicseregte felénk, hogy „twist-twlst-tá, tá-tá dudu-tá..." Vezetékes rádió! Fizettünk, felálltunk és átmentünk egy cukrászdába. Ismét elővettem jegyzeteimet: Ismét mondtam, hogy: „Figyeljetek ide ...!" Ám ekkor valahonnan megszólalt egy bariton, hogy „a műtrágyázás jelentősége a szerves trágya felhasználásitól függetlenül, mint olyan ..." Felálltunk és átmentünk egy eszpresszóba. Amikor azt mondtam: „Figyeljetek ide... ľ — megszólalt egy hang a dobozban: „Szeretem a nyíló orgonát

"i En is — gondoltam, de tavasszal a kertben és nem télen a presszóban, dobozból — hallgatni. Éppen ezért, amikor a csapszékben is megszólalt a vezetékes rádió és a hotel halljában is megszólalt a vezetékes rádió és az irodámban is megszólalt a vezetékes rádió — engem megütött a guta. Eltemettek. Amikor meghallottam, hogy elment a gyászoló közönség, felsóhajtottam: „Itt végre nyugalom van" a föld felől egy hang hatolt hozzám. A vezetékes rádióban arról beszéltek, hogy milyen jelentősége van életünkben a csendnek! í-erf) Élnek-e még neandertáliak a Földön? PORSNYEV TANÁR FÉLTEVÉSE • A YETI ISMÉT NAPIRENDEN © A MONGOL TUDOMÁNYOS AKADÉMIA EXPEDÍCIÓJA A PAMÍR HEGYSÉGBEN A Mongol Tudományos Akadémia •xpedíciója a múlt év augusztusában indult el az Uburhangajszki hegységbe a Kok-Szu folyóhoz. Egy évvel ezt megelőzően egymástól teljesen függetlenül két koponyát találtak, amelyek állítólag a havas! emberé, a yetlé voltak. Tavaly a Kok-Szu folyó mellett két szovjet geológus titokzatos nyomra bukkant. Ugy vélték, hogy szintén a yetitől származtak. A nedves talajban tisztán kivehetők voltak a hatalmas, 38 cm hosszú és 13 cm széles lábnyomok ... Sokan emlékeznek még rá, hogy 1954-ben a világsajtóban szénzácios hírek láttak napvilágot a Himalája hófedte csúcsain felbukkant titokzatos lényről. Egy angol expedíció tagjai a hóban lurusa lábnyomokat találtak. A nyomok méreteiből kiszámították a titokzatos lény adatait: termete jóval hatalmasabb az emberénél, egész testét szőr borítja és rettenetes ereje van. Havasi embernek nevezték el — yetinek. Ettől fogva a kővetkező években a Pamír és a Himalája nehezen megközelíthető részein járó antropológiai, geológiai, 2oolőgiai és egyéb expedíciókban állandóan kísérlett a yeti rvyouuL PORSNYEV TANÄR BOMBÁJA A nyomokat minden alkalommal gondosan megvizsgálták, megmérték és lefényképezték. Fokozatosan többféle vélemény, alakult ki. Egyes tudósok szerint magas hegyekben élő űrlásraajomról vaw szú, amely a havon csupán hátsó lábain közlekedik. A medvetalp vagy emberi láb nyomaihoz hasonló nyomü Ismeretlen lény kilétéről még jó öt évig folyt a vita. Milyen bizonyít**nkkal rendelkeztek a szakértők? A lábnyomok jóformán semmitmondó fényképeivel és a helyi lakosok szűkszavú, olykor azonban elképesztő történetekkel kiszlne zett híreivel a hegyóriások titokzaio-s lakójáról. Végül a , tudósok megegyeztek abban, hogy minden valószínűség szerint az óriásmajom létét feltételező elmélet a helyes, s ezért felhagytak a további kutatással. A leleues pora már jócskán belepte a felhalmozott anyagot, a tanúvallomásokat, a fényképeiket, amikor Borisz Porsnyev professzornak, a Lomonoszov Egyetem antropológiai intézete igazgatójának „bombája" egyszeriben ismét az érdeklődés közepponijákba vetette yeti poriepe ügyét. Porsnyev professzor „bombája" terjedelmes tanuimany volt a következő nehézkes címmel: „A fennmaradt hominoiüok kérdésének jelenlegi állapota". Pórsnyev tanár tanulmányában azt állítja, hogy a történelem előtti kor primitív ősemberét ma is megtalálhatjuk földünkön. A jelek szerint egyes területeken még mindig élnek neandertáliak. AZ ELSŐ HÍR Az első tudós, aki a földön élő állatfajtákhoz merte hasonlítani az embert ls, a XV11I. század zseniális természetbúvára, Carl von Linné volt. Linné az emberi fajban két típust különböztetett meg, az „értelmes embert" is a „troglodlta embert" {azaz „éjjeli embert"). Talán itt 1« tévedett voln» » neves tudós? Tudjuk, hogy rendszerében »ok * hiba, tla ezeket a következő nemzedékek kijavították. Az emberi faj e két típusának megkülönböztetésében az a legérdekesebb, hogy Linné a troglodlta embert valóban állatszáuiba veszi, noha testalkata szempontjából az emberi fajhoz sorolja, smslynek egyedeitől — külsőleg — csupán a testéi borftó szőrzet különbözteti meg. Idővel aztán megfeledkeztek Linné rendszeréről. Síái év múlva elméletét összehasonlították Darwin fejlődéselméletével és a tudósok a troglodlta emberben az ember és az állat közötti kihalófélben levő átmenetet látták. — a hiányzó láncszemet. Néhány évtizeddel később, 1907-ben G. Elwi« angol botanikus Londonban • Királyi Földrajzi Társaságnak bejelenti, hogy Tibetben vad, szőrös embermajmot látott. Ez a hír megegyezett B. Baradtan pétervári orientalista kijelentésével, aki arról számolt be, hogy expedíciója a közép-ázsiai sivatagban furcsa szőrös lénnyel találkozott, amely az emberek elől elrejtőzött. TAPOGATÔDZÄS A HIMALÁJÁBAN 1914-ben V. A. Hahlov hasonló hírrel kereste fel az Orosz Tudomáuyos Akadémiát. Porsnyev tanár az akadémia levéltárában kikereste Halhov „Feljegyzések, amelyek nem bírnak tudományos jelentőséggel" című dolgozatát. A szerző azt írja, hogy a tények egybevetésével és anatómiai elemzéssel megállapította, hogy a Tie-San hegységben egy vad lény él, s javasolja, nevtazék el „ázsiai ősembernek". Tíz évvel ezelőtt nagy hírveréssel angol expedíció utazott a nepáli hegységekbe, hogy akár élve, akár holtan megtalálja a havasi embert A tudósok malhájában ott lapultak a yetl lábnyomairól készült fényképek, s képzeletükben számtalanszor felidézték a serpáktól hallott foszlányos híreket. Valamilyen fantasztikus, szörnyű majmot kellett volna felfedezniük, amelynek még helye sem volt az állatok rendszerében. Az angolok a kutatás módszereit nem fontolták meg kellőképpen, s e megfontolatlanság eredménye az is, hogy a titokzatos lényt helytelenül „havasi embernek" nevezték el — ugyanis lakóhelye nem a háborította területeken volt, ezeken csupán akkor láthatták, ha az egyik völgyből a másikba ment át. ELŐZETES BESZÁMOLD Bár Porsnyev tanulmánya eléggé terjedelmes, a professzor szerényen megjegyzi, hogy ez csak előzetes beszámoló. A tanulmány több mint ezer, a neandertáli típusú ember létezését bizonyító adatot sorakoztat föl és tö-mértlek fényképet tartalmaz. Semmi esetre sem tekinthetjük a dolgozatban foglaltakat végső eredménynek, az utolsó szónak a yetl-ügyben. Ha bebizonyosodik, hogy a feltevések, Illetve az elméletek megfelelnek a valóságnak, kétségtelenül visszatükröződnek majd az egyes tudományágakban. Utóvégre a feltevés egyenesen fantasztikus: a Földön még él az ember közvetlen őse! Linné „troglodlta embere" és Hahlov „ázsiai ősembere" tehát tulajdonképpen a ki-halt neandertáli ember fennmaradt rokona. Ennek a feltevésnek az elfogadása azonban szükségessé teszi két, eddig érvényes jíosztulátuni felülvizsgálását: 1. Amikor kifejlődött az „értelmes ember", elődje, a neandertáli fokozatosan kihalt. Ám a geológusok legutóbbi kutatásai erősen aláássák ennek az állításnak a hitelességét. A neandertáli ember maradványai — a csontok és munkaeszközök — arra mutatnak, hogy a neandertáliak az értelmes ember megjelenése es elszaporodása után meg nagyon sokáig fennmaradtak. Mindkét lajta több tízezer évig éit egymás mellett. 2. Amennyiben a talált kőszerszámokat valóban a neandertáli ember készítette, akkor ez a tény arra kényszerít bennünket, hogy teljes emberszamba vegyük. Ha viszont embernek akarnók okét nevezni, szükségszerűen eszközöket kellett volna készíteniük. De ez önmagaban még nem lenne elegendő. Persze, könnyen elképzelhető, hogy ez a készség valamenynyiüknel nem volt egyformán kiiejloüve. Egyik részüknél, amely megmunkálással készített szerszámokat, idővel kialakultak az emberre jellemző sajátosságok, másik részüknek életmódja továbbra is az állati, primitív fokon maradt. ISMERETLEN VESZÉLYES FENEVADAK Porsnyev új tudományos elmélete a szőrös liomlnoldokról írásos és szóbeli tanúvallomások sokéves, hangyaszorgalommal végzett 5sszegyújtéséiiek eredménye. Érdekes, hogy a rejtelmes lényt nemcsak a Himalája hegységeiben pillantottak meg, hanem Ázsia más vidékein, sőt mas földrészeken ls. Ezt megerősíti a szemtanúk ezernyi szóbeli vallomása, akik között akadtak egyszerű és művelt emberek, bennszülöttek és idegenek. A különböző Időpontból és Különböző területekről származó tanúvallomásokat gondosan öszszeegyeztetlk. Lehet, hogy sok laikus, de tudós ts gúnyosan megmosolyogja ezeket a vallomásokat. Azonban feltehetjük a kérdést: lehetséges-e, hogy ez a több ezer ember megegyezett volna abban, hogy egyformán fognak vallani, s ennek ml értelme lett volna? Vagy: honnan Ismernék olyan aprólékosan az antropológiai, anatómiai ék egyéb részleteket, amelyekről csak az Illetékes tudományágakban dolgozóknak van tudomásuk? Tehát valahol látniuk kellett! M. Sz. Topilszklj, a szovjet hadsereg volt vezérőrnagya, akt 1925 őszén a Parnlrban harcolt, feljegyzéseiben írja, hogy a helyi lakosok figyelmeztették a katonákat, a magas hegyekben élő titokzatos emberszabású majmokra. ,,Az Ismeretlen élőlőnyek ugyan messziről elkerülik az embert, de ha dühösek, a magányos embert vadállatként marcangolják szét" — írja az őrnagy. MIT LÁTOTT M. SZ. TOPILSZKIJ? Topilszklj katonái egyszer bandita kat vettek üldözőbe, s ekkor hatalmas, ormótlan nyomra bukkantak^ A kutyák nem voltak hajlandók a nyomot követni, és furcsán nyüszítettek. A katonaorvos a nyomok megvizsgálása után kijelentette, hogy valószínűleg egy különös emberfajta nyomát fedezték fel. Az eset feledésbe merült. Ám a katonák rövid idő után kelepcébe csalták a banditákat. A harc után életben maradt -banditák fantasztikus történeteket meséltek arról, hogyan támadták őket hátba ismeretlen, szőrös lények. Egyiküknek sikerült egy szörnyet lelőnie. A banditák a katonáknak megmutatták az esemény színhelyét. A katonák megrökönyödve szemlélték az előttük fekvő szőrös óriást. Hím volt és nagyon öreg lehetett, mert az egész testét fedő barna szőrzet erősen őszült. A szőrzet a mellén volt a legsűrűbb. Talpa és tenyere csupasz volt, térde megkérgesedett. Ugyancsak szőrtelen arcából kiugrottak szemöldökcsontjai, lecsapott homloka alatt lapos orr volt. Nyitott szájában jól meg lehetett figyelni az emberéhez hasonló nagy fogait. Alsó állkapcsa sokkal fejlettebb volt, mint a felső. Fejét rendkívül erős nyak kötötte össze a törzsével. Szétvetett karja normális bosszúságú volt, csak a tenyere volt nagyon széles. Topilszklj tábornok netu tudta pontosan megjelölni a helyet, ahol a titokzatos óriást lelőtték. A hegyvidék még nera volt akkoriban pontosan feltérképezve, és arra még csak gondolni sem leltetett, hogy a tetemét a nehezen megközelíthető magaslati helyről a völgybe szállítsák. Hasonló vallomások alapján a tudósok egészen pontosan tel tudják vázolni a titokzatos lény biológiai modelljét, testének felépítését és életmódját. A szovjet tudósok fontos feladat előtt állnak. A korszerű tudomány alapján elfogulatlanul kell megbírálniuk a feltevéseket. A 16 ország tudósaiból összeállított, a hominoidok tanulmányozásával foglalkozó nem zetközi bizottságban a szovjet tudósok munkái kerültek a rangos első helyre. -br— ŰJ SZÖ 4 * 198

5 tebruár 28,