Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-27 / 57. szám, szombat

A k ony ve k b iroaaimaoan Látogatás az ország legnagyobb népkönyvtárában Nehezen találnánk olyan könyvtárt, amelyben meglenne a világon megjelenő minden könyv. Ezért a könyvtárak egyes szakterületek szerint gyűjtik a kiadványokat. Ugyanakkor az egyes szakkönyvtárak kölcsönösen kiegészítik egymást, és így alkotnak egységes könyvtár-rendszert, amely a legkülönbözőbb szakok, tudományágak részletkérdéseinek tanulmányozását teszi lehetővé. Prágában ezt a feladatot kétezernél több könyvtár végzi. A prágai könyvtárák között a népművelés szempontjából kiemelkedő helyet foglal el a Városi Népkönyvtár, amelyet 1891-ben alapítottak. Ma az ország legnagyobb népkönyvtára nemcsak könyvei számát, hanem sokoldalú kulturális tevékenységét ís tekintve. Arról, hogy a prágai Városi Népkönyvtár a maga nemében országos, sőt európai viszonylatban ritkaságszámba menő intézmény, nemcpak a könyvtár igazgatója, dr. Rudolf Málék és Miroslav Petrtýl a könyvtár módszertani és bibliográfiái kabinetjének vezetője alapos tájékoztatása alapján, hanem a könyvtár berendezésének megtekintése és más könyvtárakkal való összehasonlítása, illetve a Városi Népkönyvtár által kifejtett gazdag kulturális tevékenység áttekintése után győződhettem meg. Mi a prágai Városi Népkönyvtár vonzóereje, ml az, ami ezt az általános könyvtárat a még kétezer könyvtár mellett a főváros egyik legközkedveltebb népművelődési Intézményévé teszi? Erre a kérdésre most, a könyv hónapja alkalmából is egy mondattal így lehetne válaszolni: Az olvasókkal való rendszeres foglalkozás, az átgondolt népszerűsítés, valamint a könyvtár vezetőjének és munkatársainak komoly irányító és szervező munkássága. — A Városi Népkönyvtárhoz több mint száz kerületi illetve körzeti népkönyvtár vagy könyvkölcsönző kapcsolódik — magyarázza az intézet Igazgatója. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a Városi Népkönyvtár irányítja és szervezi a főváros könyvtárhálózatának jelentős részét. (Cikkemben nem érintem a prágai Egyetemi Könyvtárat, az Országos Könyvtárat, a főiskolák és tudományos intézetek szakkönyvtárait, a szakszervezeti, katonai és speciális könyvtárakat, stb., amelyek száma jóval meghaladja a másféjezret). E kerületi és körzeti könyvtárak között a Városi Népkönyvtár előkelő helyet foglal el. Könyvállománya eléri a 700 000-t, nyilvántartott aktív olvasóinak száma pedig a 130 000-t, ami azt jelenti, hogy minden nyolcadik prágai a Városi Népkönyvtár könyveinek rendszeres olvasója, kölcsönzője. Újítások a könyvtárban A kölcsönző teremben nagyon hasznos újítást vezetett be a könyvtár igazgatója. Minden tematikus terület rendelkezik egy vagy két polccal. Megtalálhatók ott az illetékes terület alapvető és legújabb kiadványai. Átlagosan 50—100 kötet. Ezeket a köteteket az olvasók levehetik a polcról és a helyszínen tanulmányozhatják. Az újítás lényegét a polc fontos részét alkotó szakkatalógus képezi, amelyből kí lehet keresni a kérdéssel kapcsolatos egyéb szakirodalmat. Nem kevésbé értékes könyvtári újdonság a belső könyvtáblákra ragasztott szakirodalmi utalás. Például Ľubomír Havlík: „A Nagymorva Birodalom és a közép-európai szlávok" című könyvének belső tábláján hat ezzel a kérdéssel foglalkozó, a közelmúltban kiadott tudományos munka címe és katalógusszáma található. Nagyon hasznos útbaigazítás ez az olvasó számára. De nemcsak útbaigazítás, hanem a műveltség, a tudás terjesztésének kiváló eszköze is. Könyvtár is - kultúrház is A könyvtár gazdag könyvkölcsönző tevékenysége mellett még a főváros egyik legnagyobb kultúrházának a szerepét is betölti. A látogatók a lakosság legszélesebb rétegeiből tevődnek össze. Gyerekek, kiváló tudósok, egyetemi tanárok, művészek a látogatói. Az utóbbiak előadásokat tartanak a könyvtár tanfolyamain, a népi egyetem tudományos, műszaki és művészeti előadássorozatéban. A könyvtár mellett működő népi egvetem 1965 februárjában huszonöt előadást szervez, többek között a művészettörténet, a biológia, a filozófia, az irodalomtudomány, a közgazdaságtan, a szociológia, a zene és a matematika területéről. Az előadássorozatok jó szolgálatokat tesznek az egyetemeken és főiskolákon tanuló levelező hallgatóknak. Például az egy évig tartó „Kapitalizmus politikai gazdaságtana" című előadássorozatot a Közgazdaságtudományi Főiskola levelező hallgatói, propagandisták, üzemi és vállalati ökonómusok látogatják. Nagy népszerűségnek örvendenek az író-olvasó találkozók. Ilyen találkozóra került sor alig egy évvel ezelőtt Jean Paul Sartre francia íróval és filozófussal, Roger Garaudy francia íróval, Ernst Fischer íróval — az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjával stb. Közkedveltek a filmújdonságok alkotóinak és szerzőinek jelenlétében rendezett és filmelőadással egybekötött vitaestek. Nem kevésbé fontos és a maga nemében egyedülálló része a prágai Városi Népkönyvtáreaik a Smetana Könyvtár, amelyben több mint 139 000 kötet zenemű és a zenével kapcsolatos szak- és népszerűsítő kiadvány van, továbbá 37 000 színmű, forgatókönyv, bel- és külföldi zenei folyóirat. A Smetana Könyvtár gazdag zenei anyagával és zenetudományi szakirodalmával minőség és mennyiség tekintetében Európa legnagyobb szakkönyvtárai közé tartozik. Nagy az olvasóközönség érdeklődése a szakirodalom, valamint a napi sajtó és folyóiratok Iránt. Az e célra berendezett olvasóteremben 25 000 kötet szótár, lexikon, alapvető politikai és tudományos kiadvány, valamint 900 bel- és külföldi sajtótermék áll szabadon az érdeklődők rendelkezésére. Egy további olvasóteremben a szülővárosukat annyira szerető prágaiak megtalálhatják a Prágára vonatkozó történelmi, kulturális és helyrajzi szakirodalmat (pragensiákatj. A népkönyvtár e részében nemcsak a Prágával kapcsolatos kiadványok állnak az olvasók és tanulnivágyók rendelkezésére, megtalálhatók itt az egyes lapokban és folyóiratokban közölt Prágával foglalkozó nagyobb cikkek is. Beszédes számok A prágai Városi Népkönyvtár gazdag tevékenységét az alábbi számadatok illusztrálják: A nyilvántartott 130 000 olvasó közül 43 000, tehát egyharmada, fiatal, huszonöt éven aluli. Érdekes, hogy az utóbbi éveikben csökkent a nyugdíjas olvasók száma. Ma már csak 15—17 százalékot tesz ki. A könyvtár átlagos napi látogatottsága 2—3000 olvasó — ebben a számbam nem szerepelnek az irodalmi rendezvények és fllimalőadások látogatói. A cseh és szlovák könyvállományon kívül a Városi Népkönyvtár szépirodalmi részlegén 20 000 orosz, 20 000 német, 15 000 angol és francia és 5000 magyar nyel vű kiadvány található eredetiben. A magyar nyelvű kiadványok között ott vannak a szlovákiai magya'- írók mű vei is, mint például Fábry Zoltán, Egri Viktor, Ordúdy Katalin, Szabó Béla, Verseghy Erzsébet stb. alkotá sai. Ott láttam a Szlovákiai magyar elbeszélők című kötetet is. amelyet az elmúlt évben tizenöten kölcsönöz tek ki. A magyar nyelvű könyvek és a magyar szerzők cseh fordításban megjelent művei komoly érdeklődésnek örvendenek az olvasók között. A könyvtár évente 110-120 000 új könyvet vásárol. Ezeket részben megtartja, részben pedig az egyes kör zetl könyvtáraknak továbbbltja. A legnagyobb érdeklődés (ellentétben a felszabadulást követő évtized del, amikor a klasszikus Irodalmat keresték az olvasók) a legújabb hazai és külföldi Irodalmi alkotások iránt nyilvánul meg. 1964-ben a Városi Népkönyvtárból összesen 5 millió kötet könyvet kölcsönöztek az olvasók. Élénk nemzetközi kapcsolatok A könyvtárat számos külföldi könyvtáros-szakemberből álló küldöttség keresi fel. Járt itt szovjet, német, magyar, bolgár, norvég, lengyel, amerikai, osztrák, belga, kubai stb. Dr. MÁLÉK (JJÍTASA: AZ OLVASO A POL CON ELHELYEZETT ALAPVETŐ SZAKIRODALOM MELLETT MEGTALÁLJA A SZAKKATALÓGUST IS. küldöttség, és ezek mind elismeréssel nyilatkoztak a könyvtár komplex felépítéséről, széles skálájú tevékenységéről, valamint a könyvtárban bevezetett észszerű újításokról. Az intézet igazgatója elmondta, hogy 1956 óta a Városi Népkönyvtár nagyon jó kapcsolatokat tart fenn a budapesti Szabó Ervin Könyvtárral. Nemcsak könyvcsere, hanem tanulmányi küldöttség csere formájában ís. Pár héttel ezelőtt dT. Málék, a budapesti Csehszlovák Kultúrában 70 magyar könyvtárossal találkozott és „A prágai Városi Népkönyvtár könyvtárszolgálatának szakosítása" címmel előadást tartott számukra. •rr A prágai Városi Népkönyvtár egyik nagyon fontos központját képezi népművelődési Intézményeinknek. Mind szervezési, mind pedig szakmai szempontból hasznos tanácsokkal, tapasztalatokkal látja el az ország könyvtárait. Prága kulturális életében már évek óta kiváló helyet foglal el. A pezsgő kulturális élet, amely a könyvtár körül kialakult, annak az eredménye, hogy a,

z intézmény vezetői és dolgozói tudományos felkészültséggel, alapos rendszerességgel és következetességgel végzik munkájukat.' SOMOGYI MÁTYÁS TÉLI ELŐKÉSZÜLETEK A PRÁGAI TAVASZRA Smetana halálának évfordulója, máju* 12-a, az évenként megrendezésre kerüli Prágai Tavasz kezdete. Az idei'nemzetközi fesztivál megnyitása része a felszabadulás 20. évfordulóját ünneplő eseménysorozatnak. A Prágai Tavasz egy hónapig tart. Megnyitóján Smetana Hazám című művét adják elő — a 20. évfordulóra tekintettel — a prágai vár történelmi nevezetességű Vladislav-termében. A vendégszereplő együttesek között ott lesz Prágában a moszkvai rádió és televízió szimfonikus zenekara, a londoni és a clevelandi szimfonikus zenekar, a salzburgi Mozart-zenekar és a Sandler' Wells londoni operatársulat. A VÁROSI KÖNYVTÁR IFIÜSAGI OLVASÓTERME • A moszkvai Művész Színház vendégjátéka aratta tavaly a legnagyobb sikert a világ színházainak londoni fesztiválján. Az idei fellépések sorát a Théatre de Francainak, Jean Lousi Barrault társulatának kéthetes vendégjátéka nyitja meg. Műsorán Raclne, Ionesco, Feydeau, Beckett és Claudel művei szerepelnek. mm»i .. . - : * • • — I . I*. • - - i '. ..i * '* »•"—

r. • . . • . • r.> .

i •>- . '•"•-•A ..: • i I - í Alojz Klimo: Szerelem, a „SZERELEM ÉS HALÁL" című ciklusból, (linómetszet 1959). EGYRŐL-MÁSRÓL A Jjég itt a tél, ezért úgy vélem, V mindig aktuális joglal' v' kőzni a falusi kultúrházakkal, amelyek nehezen fűthetők, és a téli hónapokban oly üresen tátonganak, mint a jégbarlangok. Nem egy irodalmi estén tapasztaltam, hogy a rendezőség inkább más helyiséget vesz igénybe, csak hogy ne kelljen megbolygatni a kultúrház fagyos birodalmát. Ha a község vezetősége mégis úgy dönt, hogy egy-egy fontos gyűlést, összejövetelt a kultúrházban tartsanak meg, és nem gondoskodik arról, hogy legalább 24 órával előbb befűtsék, akkor a gyűlés többnyire sovány, jormai eredménnyel zárul. Ilyen rosszul sikerült évzáró gyűlésen vettem részt az egyik közeli községben, ahol a meghívottak pontosan és szép számmal jelentek meg, de az impozáns, fagyos teremben mindenki téli kabátban didergett. Igaz, az ormótlan kályhákban hajnal óta égett a tűz, de a meleg a magasba, az ablakok felé áramlott, ahol meglibegtette a függönyöket, és ettől úgy tetszett, hogy maga a terem is didereg. A vezetőség tagjai azonban minderről nem vettek tudomást, frissen, sötét ünnepi öltözetben vonultak a színpadra, és dacolva a januári fagygyal, kabát nélkül foglaltak helyet az elnökségi asztalnál. Persze a dac nem tartott sokáig, egy negyedóra múltán — ahogy az előre látható nolt — egyenként álltak fel, besurrantak az öltözőbe, és a jó meleg, megbízható télikabátban érkeztek vissza. Így hallgatták aztán végig az évi beszámolót. Ilyen körülmények közepette érthető, hogy a beszámoló utáni vita nem volt valami nagyon heves, sőt, ellenkezőleg, fagyos volt, mint a terem, mint a hallgatóság zöme. Minderről nem azért adok hírt, mintha különösebb élvezet volna számomra, hogy ilyen fagyos vitáról beszámoljak, hanem azért, mert ez a probléma nemcsak itt, ebben a községben, de nagyon sok olyan faluban merül fel, ahol a lakosság segítségével épült fel a kultúrház. Ügy vélem, e mostoha helyzeten feltétlen változtatni kell, és hozzátehetem mindjárt azt is, a probléma megoldását nem abban látom, hogy a fűtést egy nappal előbb kezdjék meg, hanem abban, hogy központi fűtéssel lássák el a kultúrházat, mert kulturális feladatát csak akkor teljesítheti, ha a jégbarlang fagyossága helyett az otthon meghitt légkörét árasztja. A z említett évzáró gyűlésen ZJ kritizálták a falu ifjúságát. '~ Másutt is kritizálják. Ez érthető és helyes, hisz az ifjúságot nevelni kell, a hibákra fel kell hívni a figyelmét, hogy máskor ne kövessen el hasonlót. En ezúttal mégis dicsérni fogom a fiatalokat. Minap a 16-os autóbuszon utaztam, ahol az utolsó hónapokban az idősebb sofőröket fiatalokkal váltották fel. Ezek a fiatal sofőrök pontosak és fegyelmezettek. Annyira lelkiismeretesek, hogy az utolsó pillanatban érkező utasokat ts megvárják. A késések ritkábbak, és a vitás nézeteltérések is egyre kevesebbek, és ami a legfontosabb, hallgatnak a jó szóra. Nemrég például megtörtént az esti órákban, hogy az autóbusz már zsúfolva volt, az utasok a lépcsőre szorultak, de a sofőr még mindig nem indított. Az utasok türelmetlenül szorongtak, egyesek kifakadtak és végül megkérdezték tőle, mire vár. — Várom az indulást időt — válaszolta udvariasan — mert ha előbb indulok, az ellenőr számon kéri tőlem. — De higyje el — szóltam közbe fölösleges várnia, mert egyetlen utas sem fér már az autóbuszra. Ha mégis vár, akkor maga egy bürokrata. S csak gondolja meg, ha már most bürokrata, mi lesz magából 60 éves korában ?! A sofőr elmosolyodott, egy pillantást vetett az órájára és nyomban elindította a kocsit. r> ürokráciáról lévén szó, hadd fj mondjam el egy másik megfigyelésemet is. A Szabó utca egyik házában jó barátaim laknak, akiket elég gyakran meglátogatok. A ház korszerű berendezéssel ellátott igen szép épület, mégis ahányszor felmegyek a lépcsőkön, és nézem a gyerekektől bemázolt piszkos falakat, az a benyomásom, hogy a ház el van hanyagolva, és több gondot kellene ráfordítani. Az elhanyagoltság abban ts megmutatkozik, hogy gyakran a világítás, sokszor pedig a felvonó körül vannak bajok. Legutóbb meg az történt, hogy az elegáns fémkeretes üvegkapu egyik óriásablakát betörték. Hogy ki tette, nem tudom, de tény, hogy hetek óta kitárt ablakkal tátong éjjel-nappal a kapu, zavartalanul lehet rajta ki- és bejárni. Ennek ellenére a kaput pontosan 22 órakor bezárják. Hogy miért, és ki zárja be oly lelkiismeretesen a „nyitott" kaput, azt nem sikerült megtudnom. De arról már érteiültem, hogy a háznak nincs külön házmesterei Ügy vélem, érdemes volna a házmesterkérdésen is egy kicsit elgondolkozni. Q ejejezésül még hadd mondjam el, hogyan zajlott le találkozásom egy bécsi fiatalemberrel, akivel minap a Carlton éttermében megismerkedtem. Egy asztalhoz kerültünk és így együtt ebédeltünk. Ebéd után rágyújtott és udvariasan megkínált az Export nevű osztrák cigarettával. Beszélgetni kezdtünk városokról, színházakról, végül Bécsről, majd udvariasan megdicsértem a cigarettáját. A fiatalembernek, úgy látszik jól esett mindez a szép és udvarias szó, amit Bécsről mondtam, mert pár percre eltűnt, s amikor visszajött, egy csomag Export cigarettát tett elém az asztalra. Mosolyogva kért, fogadjam el, mert szívesen adja. En persze zavarban voltam, és csak azzal a feltétellel fogadtam el, ha viszonozhatom ajándékát. Nyomban hívtam a pincért, és megkértem ismerősömet, válasszon egy csomag cigarettát. A fiatalember megtette és ezzel a kölcsönös ajándékozás befejezést nyert, bár még mindig zavarban voltam. Attól tartottam, hogy az Export cigaretta drágább és magamban sajnáltam, hogy nem kínáltam meg két itthoni csomaggal. Dehát nem lehetett a beszélgetést tovább a cigaretta-mederben folytatni. Hagytam hát a dolgot így. Megkérdeztem, hogyan érzi magát városunkban. Jól — felelte — az emberek szívesek, barátságosak. Erre megkérdeztem, miért érkezett most, hisz a városban kevés a látnivaló. — Az igaz — felelte — valamikor szebb, látványosabb volt ez a város. — Félreértett — válaszoltam. — Sn arra gondoltam, miért érkezett most, a hideg, nedves Időben. Tavasszal, nyáron városunk sokkal szebb. — Bocsánat, — válaszolta udvariasan, — de hűvös tartózkodással. — Valóban félreértettem. — Ez azért történt •— próbáltam enyhíteni zavarát, — mert nem tudok jól németül. — Igen — bólintott — azért ts ... Hallgattam, nagyot fújtam a bécsi cigarettából, néztem a kékesen gyűrödző, felszálló füstkarikákat. Nem volt már mit mondanom. Neki sem... Az ártatlannak tetsző félreértés mindennél többet mondott. SZAB0 BBLA Öf 9ZÔ 16 * 1985. február 27.