Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-27 / 57. szám, szombat

Moszkvai beszélgetés Mácza János professzorral, a Kassai Munkás volt felelős szerkesztőjével • Aki naponta találko­zott Kun Bélával • Majakovszkij első magyar fordítója • Egy ifjú - túl a hetvenen A LOMONOSZOV EGYETEM törté­nelmi karónak egyik előadó­terme előtt az elsőévesek a professzort várják. Talán még öt perc van hátra az előadás kezde­téig. Az egyik szőke hajú diáklányhoz fordulok. — Ismeri Mácza professzort? — Hogyne ismerném! Már három előadást tartott évfolyamunkban. Ked­ves ember Iván Mácza, nagyon érdé-? kesen adja elő az esztétikát... —. Olyan jól áll neki az a kicsit idegen kiejtés, — állapította meg egy másik elsőéves. — Azt mondják, — magyarázM egy harmadik, — valahol külföldön szü­letett a professzor. Aztán a folyosó túlsó végén feltűnt egy hófehér hajú férfi. Kezében apró papírdarabkát tartott — alighanem az előadás vázlatát —, köszöntötte a hallgatókat, és mint már évtizedek óta minden nap, megkezdte az elő­adást. • • • — Ogy kezdődött — meséli élettör­ténetét Mácza jános professzor — hogy már diákkoromban, még az első világháború előtt, olvasgatni kezdtem a szociáldemokraták terjesztette mar­xista irodalmat. Először csak puszta kíváncsiságból, később mind tudato­sabban. Az első világháború alatt egy hadifogolytól megtanultam oroszul. A háború alatt kezdő tollforgatóként tagja voltam Magyarország egyetlen antimllitarista értelmiségi csoportjá­nak — a MÄ-nak. A háború vége felé Barta Sándorral ketten lefordítottuk Lenin „Állam és Forradalmát" majd később az Orosz Föderáció alkotmá­nyát. Magunk fordítottuk, a nyomdai munka- jórészét is mi végeztük — és mi is árusítottuk a nyomtatványokat a munkások között. — Hogyan találta meg akkor a párt felé vezető utat egy kezdő értelmisé­gi? — Elmondom, hogy történt velem. A MA csoportból rögtön a proletár­forradalom kirobbanásakor hárman léptek be a pártba. Komjáth Aladár, Révai József és Lengyel József. Én az első napokban még így gondolkod­tam: talán karrieristának és dörgö­lődzőnek tartanak, ha értelmiségi lé­temre belépek a munkáspártba. Ma könnyű azt mondani, hogy „ez naivi­tás volt". A proletárdiktatúra vezér­kara beosztott Hevesi Sándor mellé a Nemzeti Színházba rendezőnek. Na­ponta hallgattam akkoriban Kun Bélát, aki tömérdek munkája mellett is talált időt az írókkal, színészek­kel, művészekkel való találkozásra. — És a csehszlovákiai tevékenység? Az hogy kezdődött? — A proletárdiktatúra bukása után a magyar aktivisták budapesti cso­portjával érkeztem Kassára. Vala­mennyien itt ls rögtön bekapcsolód­tunk a munkásmozgalomba. A cseh­szlovák - kommunista vezetők közül először B. Smerallal ismerkedtem meg. A szociáldemokraták balszárnyá­val megalakítottuk a kommunista csoportot. Emlékszem rá, Prágába utaztunk, ott adtuk elő kívánságun­kat: Egyesítsük a magyar, szlovák és német baloldalt Kelet-Szlovákiában is ... Bámulatos emlékezőtehetséggel idéz Mácza János több mint negyven év távlatából is neveket, eseményeket. — Túl a hetvenen azért már gyen­gül az emlékezőtehetség. Képzelje csak el, a múltkor egy előadáson se­hogy sem jutott eszembe egy név a Bauhaus építészeti csoportból. Pedig nem is olyan régen — 1930-ban — ta­lálkoztam az illetővel Berlinben. Egye­temi előadás közben, Sletemben elő­ször, kénytelen voltam Jegyzeteimbe pislantani. Ez már az öregség kezde­te lenne? És Mácza -íános, mintha csak az előbb feltett kérdésre akarna vála-: szólni, további élményeit idézi. Érdekes időszak volt a húszas évek, Jó visszaemlékezni arra, hogyan doh goztunk, milyen módszerekkel mi, ln­tellektuelek azokban az években. 1920 Januárjában lettem a Kassai Munkás szerkesztője, majd később a lap fele-; lós szerkesztőjévé nevezett ki a veze­tőség. Az értelmiségi párttagok ak-i kor a munkások között végzett poli­tikai- és kulturális ismeretterjesztő HAZÁRA TALÁLT munkát tartották legfontosabb fela­datuknak. A lapban sok magyar, cseh, orosz, német és más nemzetiségű író és költő írását közöltem. Közben a munkások számára érthető nyelven, stílusban ismertetéseket írtam a vi­liágirodalom nagyjairól. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy Maja­kovszkij verseit elsőnek én fordítot­tam magyarra. Valamennyi kommu­nista értelmiségi szívesen dolgozott a lap számára. Persze, nem bxisás ho­noráriumokért, erről abban az idő­ben szó se lehetett. Ez egyszerűen a mindennapi pártmunkához tartozott. A csehszlovákiai magyar proletár így már 1920-ban megismerhette Majakov­szkijt, Gorkijt, Dosztojevszkijt, Ibsent, Strindberget. Erre a tevékenységemre úgy emlékezem vissza, hogy nem kell szégyenkeznem ma sem az „ottho­niak" elótt. — Otthon? Ez a Szovjetunió? Vagy Magyarország? Vagy pedig Csehszlo-. vákia? — Negyven éve a Szovjetunióban élek. Ez a hazám, a bujdosásban Itt találtam otthonra. De vajon elfelejt­heti-e valaki szülőföldjét? És Kelet­Szlovákia is a szivemhez nőtt. — És az első moszkvai évek? — Huszonkettőben a párt utasítá­sára Bécsbe emigráltam. Itt újságíró voltam, folytattam, amit a Kassai Munkásnál abbahagytam. A következő évben láttam meg először Moszkvát, Micsoda évek következtek ezután! — Neves emberek közül kivel ta­lálkozott ebben az időszakban? — Nehéz évek voltak ezek gazdasá­gilag, a fiatal szovjet ország még csak alig ocsúdott fel a háborúból, az in^ tervencióból és a polgárháborúból. De az értelmiség — sokszor korgó gyomorral is — gyümölcsöző eszme­cserét folytatott. A klubban naponta találkoztam Majakovszkijjal. Ha te-: hette, Kun Béla is ott volt közöttünk, Fültanúja voltam Eisenstein vitáinak. Egyszóval: pezsgett az élet. Például feledhetetlen élményeim vannak Majakovszkijjal kapcsolatban! Volt úgy, hogy a klubban egy félre­eső asztalnál megírta versét, aztán felállt egy székre, és mennydörgés­szerű hangjával magára vonta vala­mennyiünk figyelmét. Láttam s hal­lottam őt szavalni munkásgyűlésen ls. Jelenlétében rendszerint vita indult a versről vagy éppen a versben érin­tett napi politikai problémáról. Eb­ben az időben szüksége volt a forrada­lomnak Majakovszkij politikai versei­re. Verset írt például a tervteljesítés­ről, de művészien tette ezt is. Vagy egyszer versben megleckéztette a dölyfös minisztert, aki elfelejtette, hogyan kell a munkással bánni. Az ilyen közvetlenségéért érezte őt a nép annyira közel állónak. — Kun Bélával ritkábban találkoz­tam. ö folyton szervezett, irányítot­ta a pártot. És állandóan mint egy megszállott, újabb magyarországi pro­letárforradalmat emlegetett. Hitt ab­ban, hogy hazatérünk ... — Látom, a könyvespolcon levő könyvek közül tucatnyinak ön a szer­zője ... — Huszonhétben kerültem Ide az egyetemre előadónak. 1930 óta pro­fesszor vagyok. Évtizedek óta minden esztendőben megírok legalább egy könyvet: esztétikai tanulmányt, vagy az ifjúság számára ismeretterjesztő könyvet az esztétikáról. Különben jó tudni, hogy tanítványaim közül többen ma már szép sikereket értek el. Az egyik közülük — Germán Nyedosivin — elsőként a világon megírta a mar­xista művészetelmélet tankönyvét. Prágában vagy Bratislavában megve­heti, mert csehül ls kiadták. Egy mái sik volt tanítványom — Jurij Olpin-. szklj — gyakori vendég Prágában, Gyakran ad elő esztétikát az „ottho-. ni" egyetemeken. De rajtuk kívül is, csaknem minden jelentősebb szovjet városban dolgozik legalább egy-egy tanítványom. Van köztük tanár, új­ságíró, kritikus, író stb. — Véleménye szerint milyen a mai ifjúság? — A mai húszévesek szerencsés helyzetben vannak. Ennek ellenére sokért nem adnám, ha egy kevés az én nemzedékem életstílusából ls Jutna nekik. Azt gondolja, kortársaim kö­zül a művészek, tudósok, irodalmárok véletlenül jutottak el a forradalom-: hoz? Tudásuknak, műveltségüknek, de nem kismértékben élettapasztala­tuknak is köszönhetik ezt. A mai fia-, talságban kétségkívül sok a rokonszen­ves vonás. Sokat tudnak, nagy elmé­leti felkészültséggel mennek ki az egyetemről az életbe. Az én elsőéve­seim többsége például otthonosan mozog akár a mitológiában is, nagy a történelemtudásuk, de ugyanakkor az atomfizika is érdekli őket. A mai fiatalok — naponta látom — igen faagas intellektuális szintet értek el, Ml tagadás, szeretnék ma húszegyné-: hány esztendős egyetemista lenni.., — És ha úgy egyszer hazalátogatna, Mácza elvtárs, megnézni Bratíslavát vagy Budapestet?... — A lapokból és hallomásból tur dom, hogy mindkét ország sokat fej-: lődött. Szívesen elnéznék „haza", de hetven egynéhány évvel a vállamon ezt már az orvos nemigen ajánlja. Akkor veszem észre, hogy eljárt fö­löttem az idő, amikor elnézem az uno­kámat. Érettségizett a flú.. 2 egye-^ temre készül... Jó negyven évvel ezelőtt tőlünk in­dult el egy ember a világba. Szíve­lelke odahúzta, ahol a munkások 1917-ben a földkerekségen elsőként megalakították a proletárhazát. Az idős kassai pártmunkások közül még sokan emlékeznek Mácza Jánosra, az akkor még fürge mozgású, agilis kommunista értelmiségire, aki a két világégés között Moszkvában talált otthonra. De sohasem felejti el, hon­nan indult útnak. TÖTH MIHÁLY — Sajnos. Egyetlen emberünk dolgozik a műhelyben, házhoz nem tudjuk küldeni. — Kevicky elvtárs küldött a ke­rületi nemzeti bizottságról... Hangjából erély, biztonságérzet áradt. A kedves fiatalasszonynak egyszeriben arcára fagyott a mo­soly. — János! Sürgős munka! A munkaköpenyes ember csavar­húzóval a kezében unottan kérdez­te: — Hol? — Kerületi nemzeti bizottság — közölte az asszony közömbösen. Megrökönyödve néztem a szép fiatalasszonyt. Most nem mosoly­gott. — Mit csodálkozik? — kérdezte ingerülten. — Csak úgy ... — Maga mást csinálna a he­lyünkben? — Nem tudom. — Hát akkor! — Engem nem kérdezett meg, hol dolgozom ... — A máslkat se ... — Ahá, értem. — Erti, nem érti, egyre megy. Elvégre nemzeti bizottság. A köz ügyeiért dolgoznak, nem? Megér­demlik, hogy a köz ts tegyen vala­mit értük ... — Mit gondol asszonyom, például én kinek az ügyeit intézem? — E felől még nem gondolkoz­tam ... Megszólalt a telefon. A főnök kö­zölte, hogy ma már nem jön vissza, az értekezlet elhúzódik. A világos­kék munkaköpenyes szőke hajú szépség ezt tudomásomra adta. És ekkor pokoli ötletem támadt... Hevenyében elbúcsúztam. Megkér­tem hivatali munkatársamat, tegyen egy szívességet és Spartakjával menjen el a javítóba, hogy mond­juk a járást nemzeti bizottságról küldte egy elvtárs, mármint én, Jaki ugyancsak közéleti munkát végez), és hozza el a szerelőt. Mert a meg­jelenésen sok múlik. Az autó név­jm­Munkatársam haragosan érkezett vissza. Kinevették szegényt. Mert hogy a járást nemzeti bizottságon nincs Spartak ... Hát jó! Azért is túljárok az eszü­kön. Az igazgatóm hatszázhármasának sofőrjével léptem szövetségre. El is hozta a szerelőt. Azt az egyetlen egyet, akt nem vette kl a múlt évi szabadságát. Megszorongattam a kezét és mi­előtt a tévémhez nyúlt volna, két­szer ts töltöttem neki kettős örö­mömben. Kettős azért, mert a jég­korong-mérkőzést mégiscsak megné­zem. Es hát sikerült kijátszanom a világot... Ha a világot nem is, a szőke szépséget minden bizonnyal. A szerelő nézegetett, méregetett. — Délelőtt nem maga várakozott nálunk? Felismert! Leleplezi a turpisságot. — De igen ... Most mi lesz? Csak nem hagy itt. Két pohár bor után ... — Miért nem szólt mindjárt? Ha megmondta volna honnét van... Megértő emberek vagyunk ... Ej, most lett volna kedvem oda­vágni: nem vagyok a nemzett bi­zottságról, kimondott közélett tiszt­ségem sincs. Egyszerű hivatalnok vagyok és elromlott a tévém. De a mérkőzést én ts szeretném látni, úgy, mint Kevicky elvtárs. Hát jo­gom van ehhez? Es ha igen, akkor miért kell csalnom? Szerencsére a szerelő elejét vet­te öntudatom további háborgásának. — A jövőben nem kell ott ácso­rogni ... Elég, ha elküldi a sofőr­jét... A sofőrömet... En, az egyszerű hivatalnok, akinek a főnök sofőrje is csupán szívességet tett. Kitört belőlem a nevetés. — Hahahá! A sofőrömet! Nevettem és nevettem. Szerelő vendégem nem tudta mire vélni a dolgot. Csak a sofőr bólogatott meg­értően. Ö ugyanis már tudta, hogy az úf kormányrendelet értelmében a főnökömnek sem lesz sokáig szol­gálati kocsifa. ZSILKA LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉGÜNK TERVEIRŐL MIVEL LEPJÜK MEG OLVASÓINKAT? • MÁSODIK KIADÁS KÉSŐBBI ZÁRÁSSAL - FRISS KÜL­POLITIKAI, BELPOLITIKAI ÉS SPORTHÍREK • APRÓHIRDETÉS - REKLÁM • ÉRDEKES, IZGALMAS FOLYTATÁSOS ÍRÁSOK • TUDÓSÍTÓINK SZÍNES RIPORTJAI A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL • SPORTHÍREK BŐVEBB TERJEDELEMBEN, A JÁRÁSI LAB­DARÚGÓ-BAJNOKSÁG EREDMÉNYEINEK, TÁBLÁZA­TÁNAK RENDSZERES KÖZLÉSE • CSALÁD - OTTHON - HÁZTARTÁSI TANÁCSADÓ, DI­VAT, KONYHA, LAKÁS ÜJ SZÖ KAPHATÖ! Igen. Ha az elmúlt évek folyamán volt ok panaszra, az idén nem lehet. Ezután csak a kézbesítő, az újságárus vagy a Posta Hírlap­szolgálat fogyatékos munkája, mulasztása miatt fordulhat elő, hogy valaki nem kapja meg kedvenc napilapját. Ha bárhol is megtörtén­ne, hogy a lapunk iránti keresletet nem elégítik ki teljes mér­tékben, ennek oka kizárólag a nemtörődömség. Kérjük olvasóin­kat, hogy úgy, mint a karácsonyi és újévi számok késői kézbesítése miatt szerkesztőségünkhöz fordultak, ezután is számoljanak be min­den fogyatékosságról lapunk terjesztésével, árusításával kapcsolat­ban. Szerkesztőségünk minden konkrét esetben intézkedik és orvo­solja a panaszt. Nem szabad, hogy bárki mulasztása miatt egyetlen olvasónk is újság nélkül maradjon! Kérjük olvasóinkat, hívják fel ismerőseik, barátaik, szomszédaik figyelmét, akik bármilyen oknál fogva eddig nem rendelték még meg vagy nem vásárolták lapunkat, hogy az Oj Szó korlátozatlan példányszámban jelenik meg. FRISS HÍRSZOLGÁLAT Az elmúlt évek folyamán sok panasz merült fel a megkésett hír­anyag közlése miatt. Bár az utóbbi időben mindent elkövettünk, hogy az adott körülmények között javítsuk hírszolgálatunkat, a ko­rai zárás miatt ez nem minden esetben sikerült. Szerkesztőségünk a közeljövőben {május körül) tervezi a második kiadás bevezetését, ami annyit jelent, hogy az éjfélig érkező híranyagot — a sportot is — be tudjuk hozni a másnapi lapba. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy jelenleg 20 óra 30 perckor van a zárás.., ÜJ SZOLGÁLAT — AZ APRÓHIRDETÉS Március 1-től a pártsajtó általában, tSM* lapunk is bevezeti az apróhirdetést. Az apróhirdetés az újság társadalmi funkciója, az ol­vasók kölcsönös tájékozódását, kapcsolatainak elmélyítését teszi lehetővé az élet valamennyi szakaszán. Ez a hiány különösen ma­gyar vonalon volt érezhető. Most hézagot pótolunk. Meggyőződé­sünk, hogy olvasóink ezt a szolgálatunkat örömmel fogadják. ÉRDEKES, TARTALMAS, SZlNES OLVASMÁNYOK Szerkesztőségünk további meglepetéseket tartogat olvasóink szá­mára. Ide sorolhatjuk a sportrovat kibővítését, a járási labdarúgó­bajnokság eredményeinek, táblázatának rendszeres közlését, a Család-otthon rovat bevezetését. Tovább bővítjük külföldi tudósí­tóink hálózatát. A jövőben több tudósítást közlünk Csehországból, Szlovákiából, és különösen Dél-Szlovákia városaiból, falvaiból. Egészoldalas, érdekes összeállításokat tervezünk egyes dél-szlová­kiai városokról, vidékekről. Bevezetjük a folytatásos, érdekes, izgal­mas írások közlését. Mit áruljunk el még szerkesztőségünk további terveiről? Ogy hisz­szük, egyelőre ennyi is elég. Természetesen lapunk munkatársai további terveket szőnek, megoldásokat keresnek, hogy lapunkat még érdekesebbé tegyék. Reméljük, igyekezetünket olvasóink meg­elégedéssel nyugtázzák. MIT TENNE AZ OLVASÓ? Tudjuk, hogy olvasóink tele vannak ötletekkel, elképzelésekkel, Erről tanúskodik a levelek özöne, melyekben íróik eddig is számos javaslatot tettek. Minden észrevétel, elgondolás segítség szerkesztő­ségi munkánkban. Szeretnénk, ha olvasóink — úgy mint a múltban is — közölnék lapunk szerkesztőségével kapcsolatos értékes észrevételeiket, javas­lataikat. Ezzel is hozzájárulnának ahhoz a törekvésünkhöz, hogy az Oj Szót még érdekesebbé, még olvasottabbá tegyük. Iél a folyón. (Rarsi Imre felvétele) 1868. február 27. • 0J §£Ö S

Next

/
Thumbnails
Contents