Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-27 / 57. szám, szombat

A CIRKUSZ TÉLEN •ssfsssssrs/srss/Yssssŕssssss.rŕ/-ssss/-sssrsssssssfsswwsrsssffSŕssrfssssA SLAW0M1R MROZEK: TAKARÉKOSSÁG Megjelent a takarékossági rendelet. A vezetO, hogy jó példát mutasson kivitette irodájából a második széket. — Kissé nehéz lesz egy széken ülni két embernek — mondta. Mármint neki és a ttikárnőnek. Dehát mit lehet csinálni, valahogy majd összehúzódnak, de legalább megkímélik a bútort és a fa drága nyersanyag. — Na és milyen takarékossági javaslataik vannak az elvtársaknak? -- kérdezte a vezető. • Tanácskoztunk, töprengtünk ... de sehol semmi. Elvégre mindenki élni akar. Végül eszünkbe jutott a kifutó, a tízóraibeszerző. Alaposan megtárgyaltuk a dolgot: elbocsátjuk a kifutót és felveszünk helyette egy féllábú rokkantat. Már azon az egy lábon is 50 százalékot megtakarítunk. Sajnos, a városban egyetlen ilyen rokkantat sem találtunk. Akadtak foghíjasok, meg olyanok, akik már spirituszban tartották a vakbelüket, de féllábú rokkantat aranyért sem találtunk. Érdeklődtünk a kórházban is, de ott sem szerepelt a tervben lábamputálás, pedig a motorizmus nálunk is szépen fejlődik. Akkor feladtunk egy újsághirdetést: Azonnali felvételre keresünk kifutót. Feltételek: csak egy lába legyen és tudjon lengyelül. Az első jelentkezővel nem volt szerencsénk. Mülába volt. A második azonban megfelelt a követelményeknek. Csak egy lába volt az ts rövidebb. Most tehát a féllábú kifutó nyugodtan üldögél a portásfülkében és, ha valakinek valamire szüksége van, szépen elmegy az irodából. Elvégre azt a szegény rokkant embert igazán nem terhelhetjük. Nagyon jó ötlet volt ez ezzel a takarék-rokkanttal. Mert így legalább egy söröcskét is megihat az ember valahol, amikor szolgálatilag a városba megy. 5 ELEFÁNT — NAPI 600 KG TAKARMÁNY • EGYETLEN SZÁM BETANÍTÁSA AZ ELEFÁNTNÁL MÁSFÉL ÉV, A MEDVÉNÉL 3—4 ÉV • AZ ELEFÁNT FÉL A VIHARTÓL Hol vannak a cirkuszok télen? Egy telefonhívás — és máris megvan a válasz: a Csehszlovák Állami Cirkusz nemzeti vállalat öt cirkuszának állatsereglete a Prága közelében lévő Horni Poöernicén tölti a telet. A TELEP két beton-körépületből és ezekhez kapcsolódó földszintes istállókból áll. Az egyik helyen éppen Rudolf C r h á k elefántidomító gyakorol öt hatalmas indiai elefánttal. Az elefántok engedelmes, de lassú állatok. Lomhán mozognak, Crha mester gyakran veszi igénybe fenyítő fegyverét — az ostort. De az ostorcsapást nem is érzik, inkább az ostorpattogásra és a „vezényszavakra" hallgatnak. Az öt elefánt a rövid „melegítő" után felsorakozik. Az idomító parancsszavára egyszerre felemelik első ballábukat, ormányukat a magasba lendítik, megfordulnak és meghajolnak a képzelt közönség előtt... Ezt a gyakorlatot R. Crhák naponta elvégzi nagyfülő védenceivel. Ugyanakkor arra is ügyel, hogy az elefántok mindegyike megkapja a napi 120 kg takarmányt. Egy új szám betanítása egy vagy másfél évig tart, amíg az elefántok annyira megtanulják, hogy automatikusan teljesítik a parancsot. Az elefántok gyakorlata azonban nem elég a közönségnek, össze kell kötni látványos artistaszámokkal is. Ugyanakkor a régebbi számot is gyakorolni kell velük, mert elfelejtenék. A MEGSZELÍDÍTETT ELEFÁNTOK békés állatok. Béketűrésük azonban egy kiskutya ugatására, patkány, görény és hasonló apró állatok megjelenésére azonnal eltűnik. Crha mester az idén öt elefántjával a Bolgár Népköztársaságba utazik, és ott mutatja be 6—7 hónapon keresztül azt, amit fáradságos munkával betanított védenceivel. Nem kevésbé érdekes és fárasztó Ferdinand Berousek medveidomító munkája. A medvék sokkal „keményebbek", mint az elefántok. Egy új számot 3—4 évig kell velük gyakoroltatni. Naponta 7—8 óráig tart a fárasztó .szórakozás. A bocsok a szünetekben nagyokat fújnak és hanyat fekve pihenik ki fáradalmaikat. Idomítójuk egy-egy jól sikerült mutatvány után zsebébe nyúl és kockacukrot nyom a szájkosár résén szájukba. Ilyenkor a medvék szeme fölcsillan és látni rajtuk, hogy már el is felejtették a nehéz gyakorlat kellemetlenségét. Berousek Ferdinand a bocsok idomításán kívül három hatalmas szibériai medvével olyan mutatványt gyakorolt be, melyet az európai cirkuszok medveidomító mesterei Is irigyelnek tőle: A medvék nemcsak kerékpározni, hanem motorkerékpározni is tudnak! Ott, ahol már Berousek Ferdinand bemutatta a bukósisakos motorkerékpározó medvéket, a siker óriási volt. Az idén a medvék idomítójukkal együtt Lengyelországban fognak vendégszerepelni. A másik körépületből ostorpattogás és harsány vezényszavak hallatszanak. Benézek oda is. Bordó színű, testhezálló lovaglónadrágban, ostorral a kezében Soňa Borošová éppen befejezi egy pőnlló és egy bulldog közös számának gyakorlatát. A TÉLI CIRKUSZTELEPEN kemény, rendszeres, kitartó munka folyik. A legnagyobb szakszerűséggel etetnek ós gondoznak húsz oroszlánt tíz tigrist, vagy húsz medvét, a majmok sokaságát, borzokat, farkasokat, leopárdokat, hiénákat stb. Március végére be kell fejezni a gyakorlatokat és a műsorban fellépő cirkuszi állatseregletnek tökéletesen fel kell készülnie a mutatványokra. Ez sok fáradságot, türelmet és időt követel. S. M. OJ SZÖ 6 * 1965. február 27, Meseország? Nem, a Déli-sark csodálatos jégvilága. (TASZSZ felvétel) El Harkovban egy csillagász. Hatalmas munkáskeze, magas homloka és feltűnően fiatalos fekete szeme van. Ezt a hatalmas, széles vállú, kissé hajlott hátú férfit az egész város ismeri. A csillagász ebben a városban született, és itt is nőtt jel. Nyikolaj Barabasov, a helybeli orvos fia, amikor befejezte az egyetemet, csillagász lett. Neki köszönhető, hogy a szerényen berendezett főiskolai csillagvizsgáló a világmindenség tudományos kutatásának hatalmas központjává fejlődött. Még 1919-ben — megfigyelései alapján — bebizonyította, hogy a Hold felszínének valamennyi része teliholdkor a legfényesebb. Ilyenkor a holdfény beesési és visszaverődési szöge egyforma, és a merőleges egyik oldalán fekszik. Az asztronómiai irodalomban ezt a felfedezést „Barabasov-effektus"-nak nevezik. A harkovi csillagász remek népszerűsítő. A szovKozmikus poszton N. Barabasov szovjet csillagász felfedezése jet hatalom elsó éveiben Barabasov a Vörös Hadsereg csapatait kereste fel, vállalatokat és iskolákat látogatott. Az ország új építőinek megmagyarázta, mi a csillagászat, miért igyekszik az ember megismerni a csillagokat. Örömmel emlékszik vissza ezekre a rendkívüli találkozásokra. Azonban még most sem kerüli az alkalmat, hogy nagyobb hallgatóságnak adjon elő. A Nagy Honvédő Háború idején Barabasov is elhagyta a várost. De alighogy a szovjet hadsereg felszabadította Harkovot, a tudós visszatért városába, s nekifogott az egyetem és csillagvizsgáló helyreállításának. A csillagvizsgáló épületében a tudós írásaival és a harkovi csillagászok munkáival teli régi bükkfaszekrények állnak. A rengeteg készülék és műszer között nincs olyan, amelyiknek összeállításában ne segédkezett volna. Nem egy készüléket és szerkezetet készített. Ponomarjovva), a leningrádi optikussal együtt Nyikolaj Barabasov szerkesztette a Szovjetunióban az első színképelemző készüléket. Ezzel a Napot a hidrogén és kalcium sugaraiban fényképezik, tanulmányozzák a Nap lobbanásaít, és ezek színképeit, fotometrikus méréseket végeznek különféle hromoszférikus alakzatok erősségéről. AZ ukrán Barabasov és munkatársaihoz a világ minden tájáról rengeteg kérdés, írás, levél, könyv és brosúra érkezik. A csillagvizsgáló évente 350 példányban küldi el külföldre a harkovi csillagászok tudományos munkáinak egy-egy kiadványát. A Szovjetunió kiváló csillagásza lakását csillagvizsgálónak rendezte be. Egy kisebb teleszkóp, különféle eszközök és készülékek — mindez a tudós kezének munkája. Nyikolaj a Nap, a Hold és a bolygók legújabb tudományos kutatásairól és a szovjet rádiócsillagászat legújabb sikereiről beszél. Minden percben cseng a telefon. Barabasov vagy a fiatal munkatársnak ad tanácsot, azután valakivel megtárgyalja az előző pártgyűlést, megszidja a gazdasági hivatalnokot, mert nem érti meg az emberek életét, a diákoknak pedig megígéri, hogy felkeresi őket. És azonnal feljegyzi • a találkozás napját és idejét. Nyikolaj Barabasov nemrég volt hetvenéves. Már ötödik évtizede áll a csillagvilág állandó szolgálatában, de szellemileg változatlanul friss. G. KUDRJAVCEVA Aggodalmuk azonban felesleges. Az új, ízlésesen berendezett borozó már az első nap megtelt, s a bevétel meghaladta a 12 ezer koronát. Ez érthető is, hiszen Szilveszter napja volt, amikor mindenki mulatni akar. De azóta sincs ok a panaszra. A borpince nap mint nap megtelik, s a napi bevétel 4000—4500 korona körül mozog. A felsoroltak bizonyítják, hogy a mai emberek is szeretik a jó bort. Csoda ez? Hiszen a bor kultusza majd olyan öreg, mint maga az emberiség. Már Noé apánk nagyra értékelte a bor csodás tulajdonságait. Alig múlt el az özönvíz, s ő kiléphetett a földre — máris szőlót préselt. „In vino veritasi" — mondogatták a római bölcsek s ezzel — úgyszólván — tudományos alapokra állították a bor fogyasztását. Mert végül ls a jó rómaiak meghallgatták tanácsukat s kutatni kezdték a borban rejlő igazságokat, s e kutatási célokra föld alatti titkos „laboratóriumokat" építettek. Föld alattiakat, mert mint köztudomású, a „bor szereti a pincét". A római birodalom már rég felbomlott — s a rosszmájúak szerint ebben a bor is jelentős szerepet játszott —, de a bor kultusza változatlanul megmaradt, sőt egyre több jó tulajdonságát fedezték fel. Például gyógyító hatását. Mert — ugye — a vörösbor jó a vérszegénység ellen. Alacsony vérnyomásnál is segít (ajánlatos egykét deci evés után). Nátha ellen jó a forralt fehér bor szegfűszeggel és fahéjjal fűszerezve. Szívfájásra viszont csak úgy — in natura — használható. (Lehet, hogy az orvosoknak erről más a véleményük, de bizonyára ők sem tagadják meg a jó bort.) A bor a családi ünnepek, baráti összejövetelek, magas szintű értekezletek elmaradhatatlan kelléke. Ha nyer az ember, örömében megiszik egy pohár bort. Ha bánata van — akkor is csak a borban keres vigaszt. Mert már Salamon király is azt mondotta: „Adjatok italt az érkezőnek, adjatok jó bort a bánkódónak, hogy búját feledje!" Persze, a jó bor mellé harapnivaló kívánkozik. A dunaszerdahelyiek bablevest és házikolbászt kínálnak a rizling mellé. Kissé „soványnak" tűnik ez a választék. Főleg, ha nap mint nap ismétlődik. Dehát az ember nem minden nap jár borozóba. S áruljunk el még valamit a szerdahelyi borpincéről: „Három hordó" a neve, s három teremből áll. De borból csak egy fajtát mérnek: rizlinget. Miért csak egyfajta boruk van? Mert Alojz Kvarda szerint nem jó a bort keverni. S ha a vendég nem kíván rizlinget — akkor menjen máshová! Utóvégre van Szerdahelyen több mulató is! Sajátos felfogás, de kénytelenek vagyunk elfogadni. Annál is inkább, mert az itt mért rizling tényleg jó. Aki nem hiszi, kóstolja megl ROMAN ILONA — Működik már? HÁROM HORDO AZ ÖKORIAK BÖLCSESSÉGE O MIT MONDOTT A BORRÖL SALAMON KIRÁLY? © AKI NEM HISZI, JÁRJON UTÁNA DUNASZERDAHELYEN A jó bornak nem kell cégér! — tartja a közmondás és én úgy módosítanám, hogy a jó borpincének sem kell a reklám! Bizonyítékul hadd említsem a Dunaszerdahelyen nemrég nyílt „Három hordó" nevű borozót. Igaz, ez a borpince már nem egészen új létesítmény, hiszen az öregek azt mondják, hogy emlékezetük óta borpince volt. Csakhogy a régi pincét másfél évvel ezelőtt bezárták, és az új minden reklám és előzetes propagálás nélkül nyílt meg. Így tehát érthető Alojz Kvarda vezető és a tizenkét tagú személyzet aggodalma, vajon visszatalálnak-e az tdőközben elszokott vendégek? KÁBEL A TENGER ALATT A L o n g Lines 17 000 tonnás hajót kizárólag azért építették, hogy kábeleket fektessen le. Legutóbb az USA és Anglia között fektetett le a tenger alatt kábelt, méghozzá menet közben, megállás nélkül. Az új kábelen át egyszerű tárcsázással fölhívhatják egymást az Egyesült Államok és Anglia lakosai, s ugyanilyen telefonbeszélgetést folytathatnak le a németek, franciák, spanyolok amerikai partnereikkel. „TISZTELJÉTEK AZ ÖREGET!" A Párkányi Városi Nemzeti Bizottság mellett működő Nyugdíjasok Klubja „Tiszteljétek az öreget!" címmel irodalmi esttel egybekötött farsangi műsoros estet rendezett Nána városrészben a nyugdíjasok részére. Petőfi Sándor élete és költészete címen tartott előadáson az összekötő szöveget Nagy József mondotta. Az előadás után Petőfi költeményeiből szavaltak, majd zongorakíséret mellett Petőfi-dalokat adtak elő. (N. J.)