Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-27 / 57. szám, szombat

ijut-e a világszervezet a kátyúból? A mikor ősszel hosszas huzavona Ezért eleve rtem akarták, hogy sor után összeült az Egyesült Nem- kerüljön az ENSZ XIX. ülésszakára, zetek Szervezetének XIX. ülésszaka, s jóit tudták, hogy az ún. pénzügyi a küldöttségek zöme azzal a remény- válság kirobbantásával a világszerve­nyel tekintett a világszervezet mun- zetet fogják megbénítani, kája elé, hogy évek óta napirenden Így tehát az ENSZ berkeiben hete­szereplő problémák — például a gyar- kig tartó nehéz vita, alkudozás, va­mati rendszer végleges felszámolása júdás, mely végül az ülésszak jó fél­stb. — lezárásával méltóképpen elő- éves kényszerszünetéhez vezetett, az készítik a szervezet fennállásának ju- imperialisták eleve kitervezett me­bileumi 20. évét. Ennek jegyében jöt- rénylete, pontosan időzített taktikai tek össze a küldöttek, noha már ak- bombája volt. kor világos volt, hogy nagy akadályok tor­nyosulnak a közgyűlés munkája elé. A leg­nagyobb buktató a mesterségesen előidé­zett ún. pénzügyi vál­ság volt, melyet az amerikai imperialisták a szocialista országok tevékenységének meg­bénítására használnak ki. A sejtelem valónak bizonyult: a közgyűlés hosszú vajúdás után úgy döntött, hogy szeptemberig elhalasztja O VAN-E JÖVŐJE AZ ENSZ-NEK? Van-e egyáltalán jö­vője a világszervezet­nek, nem üres szal­macséplés-e az, amit a küldöttségek csinál­nak? Hisz nem oldó­dott meg a kongói helyzet, a portugálok tovább kegyetlenked­nek afrikai gyarmatai, kon, e«ves hatal­mak kijátsszák a világ­munkáját, szervezet határozatát, és tovább ke­Addig, amíg ez a kényszerszünet tart, reskednek a fajüldöző Dél-afrikai különleges pénzügyi bizottság fogja Köztársasággal stb. Vagy itt a kínai tanulmányozni a megoldás lehetősé­geit. • KINEK ÉRDEKE? kérdés, a Kínai Népköztársaság tör­vényes ENSZ-jogainak elismerése, amit Franciaország is támogat. Az Egyesült Allamok ennek megakadá­lyozásában presztízskérdést lát. Az olvasóban felvetődhet a kérdés: Nincs helye a borúlátásnak, de két­vajon csakugyan olyan akadályokba s ég t eien, hogy az emberek joggal ütközött a XIX. ülésszak munkaja, nyugtalankodnak. A lényeg: az ENSZ­hogy elkerülhetetlenül szükségesse nek valóban azzá keU v áinia, ami a vált a tanácskozások berekesztese? tulajdonképpeni rendeltetése: a béke Tényleg olyan áthághatatlan akadályt érzőjévé, letéteményesévé, hogy az jelentett az ENSZ pénzügyi kérdésé? egyeteme s emberiség békés létérde­Ha figyelemmel kísérjük a kérdés keit szolgálja. Ha tehát most az Egye­alakulását a XIX. ülésszak kezdete sült Államokat nem érdekli annyira óta, azt tapasztaljuk, hogy bármennyi- a világszervezet sorsa, mint a múlt­re is lényeges a világszervezet anyagi ban, ami különösen a Goldwater kö­helyzetének rendezése, mégsem any- rül csoportosuló, az ENSZ feloszlatá­nyira lényegbevágó, hogy emiatt elha­lasszák a közgyűlés munkáját. Nyil­sát javasoló szélsőségesek álláspont­jából ls kitűnik, akkor ez csak azt ván valakinek érdeke, hogy a világ- bizonyítja, hogy az imperialisták nem adták fel világuralmi terveiket, s a folytán kénytelenek szervezet elhallgasson. Az ENSZ pénzügyi válságával kap- körülmények csolatban fő követelőként az Egyesült színt vallani. Államok lépett fel, azzal vádolván a A z imperialisták természetükhöz hí­Szovjetuníót, a többi szocialista álla- ven mos t krokodílkönnyeket hullat­mot és még néhány más államot, hogy nak a z ENSZ sorsa fölött. Micsoda elmaradt tagdíjával, s mivel a tartó- képmutatás! Kinek másnak érdeke, zás két évi tagdíj összegével egyenlő, hogy a közgyűlés elhalassza munká­követeli, hogy az Alapokmány értei- ját, ha nem az amerikai imperialis­mében érvényesítsék velük szemben a 19. cikkelyt, azaz vonják meg tőlük a szavazati jogot. • VÁLTOZÓ IDŐK, VÁLTOZÓ POLITIKA A Szovjetunió és a szocialista orszá­gok kormányjegyzékében világosan ki­fejtették, hogy nem adósai az ENSZ­táknak?l Ez nagyon is világos: a régi taktika, a szavazőgépezet módszere elavult, csődöt mondott, új taktika pe­dig még nincs. Kidolgozásához idő kell. Ezért jól jön a félévi kényszer­szünidő az Egyesült Államoknak. • AZ IDŐK KÖVETELMÉNYE Hogy mennyire nem helytállók az nek, mert tagdíjaikat rendesen fizet- ENSZ pénzügyi válságával kapcsolat­ték,' abba viszont nem egyeztek bele, ban a szocialista országok ellen emelt hogy tagsági díjaik bizonyos részét vádak, azt leleplezi Geneviéve Tabois az ENSZ rendkívüli, ún. békefenntar- asszony cikke a Paris jour-ban. Mi­tó hadműveleteinek fedezésére hasz- vei Franciaország is egyike annak a nálják fel, hisz ezeknek a nem egye- 17 országnak, amelytől az ENSZ­nes úton elrendelt akcióknak a pénz- alapokmány 19. cikkelyének alkalma­ügyi támogatását eleve megtagadták, zásával megvonnák a szavazati jo­Fizessenek azok, akik előidézték eze- got, a neves hírmagyarázó megálla­ket a fegyveres akciókat, akiknek ér- pftja, hogy Franciaország nem adósa dekük volt az ENSZ kongói és közel- az ENSZ-nek. „A lényeg az, hogy a keleti szereplése. most követelt hozzájárulást az ENSZ Mivel a szóban forgó eszközöket az különleges kongót hadműveletei költ­egyedül Illetékes szerv, a Biztonsági ségeinek jedezésére követel * ezek* Tanács megkerülésével csikarták ki viszont Franciaország nem támogatta. lanacs megneiu eevszerfi Ha akkor Franciaország nem élt vé­ľenne a kérd UyTéAelmezéle: tójogával, ezt csak azért tette hogy Fizessenek az akciói elindítói. Csak- ne akadályozza az amerikaiak által hogy az ENSZ berkeiben sántít a lo- óhajtott akciókat, ez azonban koránt­F ľ "S'mindig "nagy ^a^befo- K fizetni^ ezért a politikai engedmé­az idők. y • Ahogyan az idők változnak, úgy Világos állásfoglalás egy burzsoá változott az ENSZ összetétele, s en- kommentátor részéről, s ugyanazt lep­nek megfelelően változott az impe- lezi le, amit a szocialista országok rialista tömb elsősorban az Egyesült diplomatái. A közgyűlés jelenleg an­Államok politikai taktikája is, csak nak a különleges pénzügyi bizottság­énpen a logikával ellentétben. Tizen- nak összetételerői tárgyal, amely ViiPnr év alatt 117-re szaporodott a szeptemberig módot keres a válság tagállamok száma, tehát több mint elsimítására. A világszervezet munká­kétszeresére s az aránybk növekedé- ját fenyegető veszély azonban koránt­se az erők'eltolódását eredményezte sem hárult el. Az amerikai sajtó meg­- az imperialisták hátrányára. A tag- nyilatkozásaiból is következtethetünk államok között ma már jelentős réte- erre, get képviselnek a fiatal, független A világszervezet mesterségesen elő­afrikai és ázsiai államok, melyek az i (jézett válsága egyúttal arra is rá­imperializmus elleni küzdelemben a mut at, hogy elavult az ENSZ mai fel­szocialista közösség természetes szö- építése. Érthető is: ami húsz évvel vetségesei. Ennek pedig messzemenő ez eKj t t ja v oit i nem lehet megjelelő következményei vannak. Mondjuk, 15 htsz 0iy an n agy változások tör évvel ezelőtt az amerikai imperialis­ták szavazógépezete „rövidzárlat téntek az egész világon. A 117 tagál­lam többsége határozottan szemben áll nélkül működött az ENSZ-ben, s a az am erikai szélsőségesek likvidációs szocialista tagállamoknak minden Jó- kísérleteivel. Ám a válság csak ak­zan javaslatát játszi módon leszavaz- ko r oldódhat meg igazán, a világszer­ták, most csütörtököt mondott azon- ve7et csak akko r juthat ki a kátyú­ban a szavazógépezet. Gazdái kisebb- a korszellemnek, a világban ségbe kerültek az antiimperialista bekövetkezett változásoknak megfele­erőkkel szemben, s nem folytathatják ]$ e n átalakítják az ENSZ struktúráját, régi praktikájukat. Most már a világ­szervezet sem „érdekes" számukra. ha mindenben érvényesülni fog a rea­litás. LÖRTMCZ LÁSZLÓ A tudomány fejlesztése KÖZÉRDEK Az Állami Tudományos-Műszaki Fej­lesztési és Koordináló Bizottság dolgo­zói a napokban Prágában megtartott saj­tótájékoztatójukon a tudományos kutatás sal és fejlesztésének problémáival fog­lalkoztak. A beszámolóból megtudhat­tuk, hogy míg kezdetben mintegy 2000 tudós és szakember dolgozott az egyes kutatóintézetekben addig ez a szám 1951-ben már 14 000-re emelkedett. A tudományos kutatómunka iránti érdeklő­dést s annak megbecsülését bizonyítja, hogy ma már mintegy 122 000 tudomá­nyos dolgozót tartunk nyilván. Ez a szám 1970-ig — a terv szerint — 170 000-re emelkedik. Bár elért eredményeink kétségtelenek, más államokhoz, így elsősorban a Szov­jetunióhoz viszonyítva, az előttünk álló feladatok igényesek. A Szovjetunióban ugyanis az egyes állami feladatok meg­oldásával átlagosan 20— 25 főiskolát vég­zett tudományos dolgozó foglalkozik, míg nálunk hasonló feladatra mindössze két főiskolai végzettségű dolgozó jut. Ugyanakkor több tudományos és kutató­intézetben — kb. 185Ó munkahelyen fo­lyik ma tudományos kutatómunka — a beruházásokat illetően meglehetősen le­maradtunk. Bár az anyagi beruházások­ban a legfejlettebb államokkal is fel­vehetjük a versenyt, a fenná'ló férőhely­hiány megoldásának lényeges javítására a közeljövőben nem számíthatunk. Az új Irányítási rendszer jóvoltából azonban a tudományos-kutatómunka területén ts, nagyszabású átszervezésekre, újításokra kerül sor, s ez nagymértékben hozzá­járul az egyes tudományának gyorsütemű fejlesztéséhez. (km) Huszonötmillió exponátumot gyűjtöt­tek össze a 1810-ben alapított berlini Természetrajzi Múzeumban. A képen látható a világ legnagyobb gyűjtemé­nyének egyik ritkasága: a 22,5 méter hosszú brachisaurus csontváz. A 125 millió éves csontvázat Tanganyikában találták. (CTK — Zentralbild felv.) A Fehér-Kárpátok Hőse A Nagy-Javorina hegy alatti terület a Nyugat Szlovákiai kerületben több­ször volt a népi forradalmi megmozdulások színhelye. Laknssága a Cseh­szlovák Köztársaság szétdarabolása (1939) után többször fejezte ki elé­gedetlenségét az úgynevezett „papi-állam" urai ellen. Csehország és Mor­vaország megszállása után a nácik lezárták a határokat, de a szlovák irtványok lakói és a morva meg cseh lakosság közötti kapcsolatok nem szűntek meg. Sok községben a lakosság hű maradt az egységes Csehszlo­vák Köztársaság eszméjéhez. A Hlinka-gárda és a Hlinka-párt szerveze­teinek megalakítása nagy nehézségekbe ütközött. A kommunisták irányi tották az illegális munkát és továbbra is illegális összeköttetésük volt a ha­táron túli községekkel. Az illegális ellenállási mozgalom idővel szerve­zett szabotázstevékeny ségekké fejlődött, mely az akkori állambiztonsá gi szerveknek és a Hlin­ka-gárdának nem kis gondot okozott. Ebben az időben sok német kon­centrációs- és hadifo­golytáborból megszökött szovjet katona és tiszt talált menedéket a távoli és nehezen megközelít­hető irtványokon. A kommunisták már a tömeges fegy­veres ellenállásra készítették elő a népet, a párt utasításokat adott ki jánošík-csoportok alakítására. A Javorina alján elterülő községek­ben a fasisztaellenes mozgalom már két éve gyűjtötte a fegyvereket, ga­bonát, konzerveket, élelmiszer-kész­leteket. Csak jelre vártak. A mozgalom élén Miloš U h e r, a myjavai Tauš-gyár fiatal munkása, Milan Slávik és ján Marták tanítók, Gusto Gavač, Kedro, Kvasnica, Polák és mások álltak. Katonai képességei­vel kitűnt Miloš Uher, akit a párt a „Húrban" nevű partizáncsoport szer­vezésével bízott meg. Később egy má­sik csoport is alakult Valentyin Med­vegyov szovjet kapitány parancsnok­sága alatt. • • • Miloš Uher, a múlt év július 22-én lett volna ötven éves. Lubinán szüle­tett, apja falusi kovács volt. Ö is ezt a mesterséget tanulta. Olyan ereje volt, hogy játszi könnyedséggel emelgette a nehéz üllőt, és nem egy­szer virtusból képes volt fél kézzel felemelni egy felnőtt férfit. Hét gyer­mek közül ő volt a legidősebb. Szé­pen rajzolt, tájképeket festett, épít­kezési terveket rajzolt. A müncheni árulás után Miloš felkerekedett két barátjával, átszöktek a szlovák—ma­gyar határon és Jugoszlávia felé vet­ték útjukat. A Horthy-csendőrök azonban elfogták, börtönbe vetették, majd három hónap múlva hazatolon­colták őket. • • • A természeti, földrajzi, nemzetiségi és politikai adottságok nagyon alkal­massá tették széles körű partizánmoz­galom szervezését Nyugat-Szlovákia határvidékén. A szlovák—morva ha­tárvidéken keresztül vezető stratégiai vasút és utak állandó zavarása és el­pusztítása volt a partizánok fő célja. Az első napokban négyszáz harcos gyülekezett Miloš Uher köré. Sokan jöttek át az úgynevezett „cseh— morva protektorátusból" is. A jurašovói kiképzötáborban és a közeli hlavinai dandárparancsnoksá­gon ismertem meg első parancsno­komat, Miloš Uhert és politikai biz­tosát, Szimeon Szimeonovics Mudra­helát. Uhert beosztottjai különösképpen tisztelték és szerették. Igazságos és emberi lénye lebilincselően hatott az emberre. Jó tulajdonságaival csupán MiLUS UHER vakmerősége vetekedett. Egy célt ismert csak: győzni a fašizmus ellen. Ha átcsoportosították az osztagot, felesége Anna és egyéves leánykája, Zorka, anyja hátán ken­dőbe bugyolálva velünk együtt menetelt vagy ka­paszkodott a meredek hegyoldalakon. Nem volt maradásuk, állandóan keresték, üldözték őket. Híveik ag­gódtak értük, nehogy Miloš tetteiért — akinek fejére vérdíjat tűztek ki —1 őket tartsák vissza túszként, vagy koncentrációs táborba hurcolják őket. Talán közvetlen az 1944-es év vé­ge felé Uher Gusto Gavač-csal, az osztag törzstagi főnökével és mások­kal este besurrant Nové Mesto nad Váhom-i központjába. Ártalmatlanná tették az őrt, és belopództak a POHG (a Hlinka-gárda rohamosztagai) épü­letébe. A hírhedt Gašparik százados éppen valamilyen jelentés fölé hajol­va íróasztala mögött ült. A partizánok azalatt gárdista egyenruhában őriz­ték a házat. Miloš és Gusto géppisz­tolyával sakkban tartották Gašpari­kot, elvették pisztolyát, kezét és lá­bát összekötözték, száját betömték. Gašparik könyörgésre fogta a dolgot. Miloš így szólt hozzá: „Ide figyelj, te szájhós! Fejünkre vérdíjat tűzettél ki, és halálra kerestettél bennünket. Ez egyszer még megkegyelmezünk neked, de véged lesz, ha megint mu­tatkozni mersz a környéki falvakban és irtványokon!" Azóta Gašparik valóban csak he­lyetteseit küldte ki a partizánok el­leni akciókra. Különben ezt a vér­szomjas gyilkost a háború után mint háborús bűnöst felakasztották. Amikor Hlavinán megalakult az egyesült II. Sztálin partlzándandár, parancsnoka a tapasztalt 53 éves Uja Danyielovics Gyibrov szovjet ezredes lett. A dandár jobbára Miloš Uher osztagából alakult. A partizánok szá­ma akkor már 1200-ra növekedett. Gyibrov ezredes hősi halála után Jozef Brunovský lett a dandárpa­rancsnok. A parancsnokság és né­hány osztag Kelet felé indult. Uher csoportja visszatért a Fehér-Kárpá­tokba. 1945. február 27-én Miloš Uher és egysége Cetunán vívta egyik legna­gyobb ütközetét. Miloš Uher kapitány és helyettese, Anton Jakubík főhad­nagy is elesett. Ott keveredtek az „Edelweiss" különítmény gyilkosai a partizánok közé. Erről a harcról, amely reggel 7-től este 6-ig tartott, még ma is legendákat regélnek a Ja­vorina környékén. A Fehér-Kárpátok hősének eleste nagy veszteség volt a partizánok számára, de a harcot folytatták egészen a felszabadulásig. GREK IMRE I LESZ EZUTÁN ? Olyan ez a tévé, akár a cigaretta. Szokás, szenvedély.' Nélküle még az alvás sem olyan, mint máskor. Va­lami hiányzik az egész lakásból, at ember életéből. A jégkorong talán nem Is hiá­nyozna annyira, ha az ember nem tudná, hogy a szomszéd meg a hi­vatali munkatárs ott kuksol a kép­ernyő előtt és nagyokat kurjongat, szitkolózlk, újfong. Kt hogy. Es mi­kor hogy. Csak éppen én vagyok az a szerencsétlen, aki ezt nem te­heti, mert a masina süket és vak. Eltökéltem: Ha törik, ha szabad, a föld alól is előkerítek egy sze­relőt. A javítóműhelyben kedves fiatal­asszony veszi fel a rendelést. — Sajnos — tárta szét két ka­csóját. Külföldi vendégekre hivatkoztam, akiknek aligha tudnám megmagya­rázni, hogy városunkban képtelen­ség egy vacak kis hiba eltávolítása. Milyen véleménnyel lesznek ró­lunk? Nem rólam! Az országról. A szocializmusról. — Sajnálom. Közel háromszáz megrendelés vár elintézésre. — De az enyém ... — Uram, kár minden szóért. Sze­relőink szabadságon vannak. — Háromszáz megrendelés, az emberek meg szabadságon? Bájos arcán tündéri mosoly ját­szadozott. — Mondja csak, van még a hat­vannégyes szabadságából? — Nincs. — Na látja. Nekik még volt, mert előbb nem vehették kt. — De éppen most? — Nézze, először is nem tudhat­ták, hogy az ön készüléke éppen most romlik el. Es ha megengedi, a vállalatnak ls megvannak a maga szempontjai. — És az én szempontjaim? — A tavalyi tervünket messze túlszárnyaltuk. A negyedévi tervet már most teljesítettük. Es a tavalyt szabadságot március végéig ki kell venniök. jár nekik? Határozottan. Sőt, azt is megér­tem, hogy a szabadságokat a vál­lalat tervéhez idomítják. De mihez idomítják a vállalat tervét? Mi az, hogy teljesítették a tervet, ha há­romszáz készülék gazdája dühében szitkozódva várja a javítót? — Drága asszonyom, beszélhet­nék az igazgató elvtárssal? Ismét kecsesen széttárja karját, pajkosan felhúzva szemöldökét. — Szólhatok neki... Kbnnyedén libbent át a helyisé­gen. Munkaköpenye alól is csalha­tatlanul kirajzolódtak formás ido­mai és mint egy tünemény tűnt el az ajtó mögött. Nemsokára vissza­tért, arcán ugyanazzal a hamisítat­lan mosollyal. — Az igazgató elvtárs szíves el­nézését kéri, de a munkaideje tizen­öt óráig tart. Szíveskedne talán hol­nap befáradni... Az órámra pillantottam. — Mennyi a pontos idő? — Három óra nyolc perc ... Másnap délelőtt a fiatalasszony ugyanolyan kedvesen fogadott, akárcsak az előző napon. Hellyel kínált. Az tgazgató valami értekez­letre ment. — Sokáig tart? — Beosztottfainak erről nem szo­kott beszámolni... Talán egy óra, kettő... De minden percben is itt lehet. Az üzlet elé gépkocsi érkezett. Na végre! De nem. Csak a sofőr lé­pett az irodába. — Gyors javítás .., Ű] SZÖ 4 * 1985. február 27,

Next

/
Thumbnails
Contents