Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-26 / 56. szám, péntek

Egy nyugtalan ember otthonában Ml LESZ A SORSA ERDÉLYI KÁLMÁN NYOLCADIK TALALMANYÁNAK? újra megnősül. Munkahelyén — a Bé­ke Üzemben — mint propagáciős fes­tő dolgozik, s ha ideje engedi, az üzem műszaki problémáinak megoldá­sán töri a fejét. Itteni rövid tevékeny­sége után meghívják újítási előadónak az SZNT Könnyűipari Megbízotti Hi­vatalába. Onnan néhány hónap után — műszaki problémák megoldása cél­jából — a Nemzetközi Nőnap Üzem­be, majd a Dimitrov Vegyiüzembe küldik. A feladatok teljesítése után az SZNT Élelmiszeripari Megbízotti Hi­vatalában folytatja munkáját, majd a Nyugat-Szlovákiai Szesz- és Konzerv­gyárak Nové Mesto nad Váhom-i üze­mébe helyezik. Az elmúlt év októbere végéig ott dolgozott. Tízmilliós újítás a Találmányi Hivatal? Miért nincse­nek a termelésben, miért nem szol­gálják az ország érdekeit, mint á töb­bi öt? Hanyagság vagy felelőtlenség keseríti-e Erdélyi Kálmán életét...? Szerinte mindkettő. Szavai helyessé­gét számos közte s a trnavai Kon­zervgyár között megkötött szerződés­sel támasztotta alá. A szerződések ér­telmében a gyár a feltalálónak a ren­des munkaidején kívül megalkotott gépek rajzaiért, illetve az elkészíté­sükre fordított minden munkaóráért tíz koronát fizet ki, de csak abban az esetben, ha a rajzokat a szerződés­ben rögzített határidőn belül kapja meg. Erdélyi Kálmán állta a szavát, a gyár azonban nehezen nyúl a zse­bébe, noha érdekel sürgetik a gépek mielőbbi üzembe helyezését. JCuíttvia BARRANDOV 1965. A Filmstúdióban az év eleje csen- nyű, mert nem megy haza idejében, des, legalább is úgy tűnik a felűle- és egy félelmekkel teli éjszakát okoz tes szemlélőnek. Hótakaró fedi a dí- férjének) Olga Divínová, többszörös szes villák makettjeit, a vadnyugati volt Európa-bajnokunk felesége ala­városka főterét, kihaltak a barran- kítja ... Karol Divínt ebben a filmben dovi utcák, sehol egy indián, egy tes- korcsolyázó diplomataként látjuk vi­tőr, még egy árva német katona sem szont, aki Rittberger- és Salchow-ug­látható sehol... A laborátöriumokban azonban se­rásokkal csábítja a nőket... Az 1965-ös filmpalettáról rény munka folyik. Most hívják elő hiányzik majd sem a humor, sem a a nyáron készült felvételeket, s az szatíra, sem az Irónia, sem a vidám­operatőrök gondosan vizsgálják, elég ság. Zdenék Podskalský Karel Michal fehér-e a fehér, elég fekete-e a fe- Fehér asszony című elbeszélését f ti­kete a celluloid szalagon. mesíti meg. Jiŕlna Bohdalová, Irena A műtermekben az új filmek dísz- Kačírková, Josef Bek, Vlastimil Brod­letei készülnek, 'itt egy ósdi kocs- ský, Jiŕí Sovák és még sok más kiváló maépület, amott egy kórházi műtő be- színész közreműködésével élvezhetjük rendezésén fáradoznak, az egyik mű- majd, mennyi zűrzavart, botrányt, fél­termet pedig már jégpályává változ- reértést okozott a várbeli fehér asz­tatták ... Ha minden elkészül, akkor szony egy kisvárosban. jönnek a rendezők, a kamerák és a színészek... Moskalyk filmrendező A csók 90 másodpercig tartott című szatírája az 1964-ben Barrandov számos megle- első csehszlovák ötösikrek születése petéssel kedveskedett a film barátai- körüli humbugot és az ezzel kapcso­nak. Az öregek a komlóbrigádon, Li- latos felfújt propagandát teszi nevet­monádé Joe, Ha ezer klarinét, Vád­lott és Az éjszaka gyémántjai — egy­ség tárgyává. A filmben Otomar Krej­ča, a prágai Nemzeti Színház művé­től egyik mind kiváló alkotás. Rövi- sze játssza a főszerepet, desen még egy jó film Ihagyja el a Pavel Kohout, az Ismert költő és barrandovi filmgyárat: Evald Schorm: drámaíró ezúttal mint filmrendező Minden nap kell bátorság című filmje, mutatkozik be. A Házasság feltétellel amely minden szépítés nélkül tükrö- című komédia forgatókönyvét is ma­zi a közelmúlt éveit. A főszerepek- ga írta, és a rendezést is egyedül vég­ben Brejchovát, Brodskýt és Káčert zi. A film témája: ml mindent meg láthatjuk majd. Hazánk felszabadítá- nem tesz az ember, hogy fedelet sze­sának 20. évfordulójára Merénylet rezzen a feje fölé. címmel készült film a barrandovi stú- A Senkj S6m nevetni clnlű boh ö_ dióban megrázóan ábrázolva a Heyd- zat Mila n Kundéra ötlete alapján ké­rich elleni merényletet és annak kö vetkezményeit. A filmgyár idei tervében nem ta­szült Hynek Bočan rendezésében. Josef Nesvadba elbeszélését fordít­ja le a film nyelvére Pavel Hobl ren­Iálunk szemet kápráztató, tömegeket dező az Elveszett arc című alkotásá­mozgatő, csillogó filmet. Említésre ban. A film a húszas évek világát méltó azonban Jifí Weiss Harminc­egy fok árnyékban című csehszlovák— eleveníti fel, bemutatva dr. Bartoš borzalmas sorsát. Dr. Bartoš (Vlasti­brit koprodukcióban készülő filmje, mll Brodský alakítja) ugyanis felfe< amelyben Rudolf Hrušinský mellett dezte, hogy az emberi arcokat át le­James Booth, Ann Heywood és Ann het ültetni... Todt népszerű angol művészek is sze­repet vállaltak. Otakar Vávra rendező Arany ra­hett címmel František Hrubín elbe­Az angol filmesek érdeklődését szélését dolgozza fel. Miloš Formán egy külvárosi boltban lejátszódó a Fekete Péter sikere után ugyancsak egyszerű, ám mélyen emberi prob- új filmen dolgozik, amely egy kicsit lémákkal telített történet keltette fel. a szerelemről, kicsit a big-beatről Még egy koprodukclós film készül szó i- A főszerepet .Vladimír Puoholt a Barrandovon. J. Polák rendezésé- vállalta. ben Vratislav Blažek Szörnyű nő cl- Ezenkívül még számtalan forgató­mű antirevűjét- viszik a berlini Defa könyv vár megvalósításra a barran­filmmel együttműködve vászonra, dovi filmgyárban. Kádár és Klos Üzlet Érdekessége, hogy a szereplők a leg- a korzón című filmje azonban már lehetetlenebb helyzetekben korcso- készül, és valószínűleg, az év derekán lyáznak, A szörnyű nőí (azért ször- már filmszínházakban kerül. Előrelát­hatólag az az alko­tás képviseli majd hazánkat a can­nes-i filmfesztivá­lon. A forgató­könyvet Ladislav Gr osma n írta, a főszerepeket pedig Ida Kaimiňská, a varsói Zsidó Szín­ház művésznője és Jozef Króner ala­kítja. A történet a szlovák állam idején egy kisvá­rosban játszódik, ahol egy idős asz­szony... De nem. Erről a kiváló Irena Kačírková és Jiŕina Bohdalová a Fehér asszony filmről külön fo­címü új, „szellem járásos" cseh filmbohózatban. gunk beszámolni. (Karel Sebik felvétele), LTDA GROSSOVÄ A Szlovák Kamarazenekar hangversenye Erdélyi Kálmán újítóra és feltalá­lóra a bratislavai Technika Házának egyik fiatal mérnöke hívta fel fi­gyelmemet. — A szomszéd utcában, Kvačalova tizenkilenc szám alatt la­kik... — bíztatott Ján Demko. „Panaszkodni is szabad?" Háromemeletes, szürke sarokház. Erdélyi Kálmán már több, mint egy évtizede a második emelet lakója. A házban Ismerik és megbecsülik ... Őszintén szólva nem kis nyugtalan­sággal csöngettem be a második eme­leti lakásba. Még akkor is izgatott voltam, amikor szemtől szembe ültem a szinte konstrukciós irodává átala­kított szoba alacsony, barna arcú, hatvan év körüli gazdájával. Később úgy éreztem, mintha még fokozódna bennem a feszültség! Nem is alapta­lanul, mert a házigazda váratlanul megszólalt: — Panaszkodni is szabad?!... A kérdés megdöbbentett. — Csak tessék. .1 Szemében barátságos fény villant. — Hát jó. De az elején kezlem! Hatvan év dióhéjban Romániában, Hegyközszenten szüle­tett — 1903-ban. Anyja tizennégy gyermeknek adott életet, apja kádár volt. Szűkösen éltek ... A szülök gyermekeiket munkára, önállóságra nevelték. A kis Kálmán tizenkét éves fejjel segédmunkásként egy budapesti nyomdában dolgozott. Ott kapott elő­ször keserves ízelítőt a munkásélet­ből. És nem is akármilyent! Bizonyít­ja ezt, hogy később — a Tanácsköz­társaság idején — nem tétlen szemlé­lője az eseményeknek. A forradalom bukása után előbb a Mosonyl utcai internáló táborba zárják, majd kitilt­ják a városból. Vidékre költözik .. . Dolgozik és ta­nul. Huszonhatban tér vissza. Tele van tervvel: festő akar lenni, a tanul­mányok folytatására azonban nincs pénze, így kénytelen munka után nézni. A szó szoros értelmében kuli­zik, de semmi se tántorítja el a tanu­lástól: beiratkozik az egyik gépipari Iskola esti tagozatára. Elvégzése után különböző iparvállalatokban dolgozik 5 közben mint alkalmi festő is vállal munkát... 1941-ben behívót kap, de az első alkalommal meglép a hadse­regből. Illegalitásba vonul, megismer­kedik Schönherz Zoltánnal és más kommunistákkal... A felszabadulást szovjet katonai kórházban éli meg. Szerkilencszáznegyvenhat februárjá­:an feleségül veszi a szlovák nemze­:iségű Viliek Zitát, egy évre rá fiú­gyermekkel gyarapszik a család. Magyarország felszabadulása után >elép a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd később — felesége kí­vánságára — Csehszlováklába reemig­•ál és Albrechticén telepszik le. V TOFA faipari üzemben vállal mun­cát, ahol 250 százalékos teljesítmény­íyel élmunkás lesz. Élete rendeződik, izabad idejében újra régi szenvedé­yének — a festészetnek hódol. Jgyanakkor feltámad benne másik izenvedélye ls: a technika iránti von­:alma, s rövidesen üzeme legjobb újí­ójaként emlegetik ... Felesége 1950-ben meghal. Ötven­ígyben Bratislavába jön s nemsokára • ••••••••••• Moszkvába.i tavasszal orvosi innszer­uállítást rendeznek. A Stará Turá-i Finommechanikai Gyár dolgozói a kiállításra mintegy hatvan gyártmá­lyukat küldik el. Többek között az jperációs érzéstelenítő készülékek képviselik majd a gyárat, melyek sze­relését felvételünkön láthatjuk. |ClK — K. Cích felvétele). Az elbeszélő elhallgat s tűnődve néz maga elé. Csend szállja meg a szobát, csak az ébresztőóra ketyegése és a vacsorát készítő háziasszony edényei­nek csörömpölése hallatszik be a konyhából. Fiuk, a tizenkilenc éves Kálmán, aki az idén fejezi be az ipariskolát, még valahol csavargott... Körülnéztem: a szoba berendezése nem új, de elrendezése a háziasszonyt dicséri. A falakon sok festmény Valamennyi Kálmán bácsi alkotása. A képek élénk színe alkotójuk dús, gazdag és nyugtalan fantáziájáról ta­núskodik. A. feltaláló a sarokban levő rajztáb­lához megy. A rajzokba mélyed. Nyil­ván most is az újításán gondolkodik. Az újítás, amely állandóan foglalkoz­tatja, egy idegen szabadalom alapján Bulgáriában gyártott s hozzánk be­hozott konzervzárógép fedélcsukó­szerkezetének átalakítását jelenti. A bolgár gépek, mivel idegen sza­badalom alapján készültek, csak ere­deti zárófejjel működhetnek és velük csak importált egyfajta fedőkkel zár­hatók a befőttesüvegek. A kitűnő gé­pek évente — nálunk húsz darab van belőlük — csak két hónapon át, vagy­is pontosan annyi ideig üzemelhetnek, míg legyártjuk az exportállandó zöld­ség- és gyümölcskonzervet. Az átalakí­tás, amelyet Erdélyi Kálmán az általa korábban konstruált EKOL-típusú kon­zervzárógép fedélcsukó-szerkezeté­nek ezekre a gépekre való átülteté­sével valósít meg, országunk konyhá­jára évente körülbelül 5—10 millió koronát hoz. Hát ez, igen! Kálmán bácsi ezután olyan dolgokról beszél, amelyek még jobban megdöbbentenek, mint az, hogy szabad-e panaszkodnia. Tíz éve szabadság nélkül Erdélyi Kálmán feltaláló, s mint látni fogjuk — a javából. Jelenleg a bratislavai Doprastavban dolgozik, konstruktőr. Eddig hét találmánya van. Valamennyi konzervipari gép. EKOL néven ismertek — és a külföld Is érdeklődik irántuk. Ez örömmel tölti el, az azonban már nem, hogy itthon nem értékelik kellőképpen munkáját, igyekezetét. Ellenkezőleg: akadályokat gördítenek elképzelései megvalósításának útjába. Kálmán bácsi a hét találmányt megcsappant egészséggel, munkaidőn kívül akkor dolgozta ki, míg a Nové Mesto nad Váhom-i Konzervgyárban volt alkalmazásban. Esténként, éjsza­kánként és ünnepnapokon. Tíz éve nem ismer pihenést, nem volt szabad­ságon. Csak a munka tartotta fogva. De nem sajnálja az időt. a fáradsá­got. Hét találmánya közül öt a ter­melésben van! Kettőnek a sorsa azon­ban — a nála tett látogatás idején — még teljesen bizonytalan volt, bár egyedülálló konzervipari gépekről van szó. Miért bizonytalan a sorsuk, amikor mind az EKOĹ Vá, mind az EKOL III. C4 típusú konzervzárógépet elfogadta Épül a csirkegyár Építkeznek a Komáromi Állami Gaz­daság Bástya üzemrészlegén. A régi ba­romfinevelőt átépítik, valóságos csirke­gyárakat létesítenek itt. Az első számú épületben hat baromfigondozó 18 000 csirkét nevel majd. A kettes számúban pedig 18 munkás fog dolgozni s 59 000 csirkét nevel egyszerre. Ölveczky Vilma, a baromfinevelő rész­leg vezetője igen elégedett, mert Jól halad az építkezés. Évente háromszor telítődnek napos csibével az tlzemhelyl­ségek, tehát megközelítően 200 0Ö0 csir­ke hagyja majd el ezt az üzemrészleget. Ezenkívül 783 000 napos csirkét kel­tenek kl a telepen. Ebből fedezik a sa­ját szükségletüket, a többit pedig elad­ják. Ehhez rengeteg tojás kell, ezért előbb a tolástermelést kellett megolda­nio". íz sikerült is. így nem szorulnak' toiásvisárlásra, ami hasznosabbá teszi az üzemrészleg működését. Csak képzett szakmunkások kellenek, azután nemsokára megindulhat a szalag­rendszerű csirketenyésztés, ami Igen ki­fizetődő, és népgazdasági szemRontböl Is baszftos. Bürokrácia vagy... ? Hogy mi ls történt tulajdonképpen, arra példának Kálmán bácsi az uni­verzális EKOL III. C4 típusú, láncos konzervzáró automatagépet hozta fel. Mielőtt Ismertetném a gép „sor­sát", hadd mondjak el egyetmást. A géppel, vákuummal vagy e nélkül, bármilyen nagyságú pléhdoboz és üveg zárható. Fedélcsukó-szerkezeté­nek mindegy, hogy milyen gyártmá­nyú — angol-e, magyar-e, bolgár-e, csehszlovák-e stb. — a fedőlap, míg más gépeknél ez sem mindegy. Az „ekolkák" szóban forgó típusa órán­ként nagyobb üvegek esetében tizen­nyolc, kisebbek esetében húszezer be­főtt lezárására képes. Hogy megért­sük, miről is van szó, eláruljuk, hogy a konzerviparunkban jelenleg hasz­nált zárógépek óránként csak 1500— 2000 konzervdobozt zárnak le. Az EKOL III. C4 tehát unikum, annál is inkább, mivel hozzá hasonlóval csak az USA konzervipara rendelkezik. Sorsa mégis bizonytalan. Már lassan két éve, hisz a felek a gép mintapéldányának elkészítésére a szerződést még 1963. július 8-án meg­kötötték. A feltalálónak a rajzokat három hónappal később, azaz szep­tember 20-ig kellett volna leszállíta­nia. De semmi sem lett belőle, mert a konzervgyár, úgylátszik sajnálta a pénzt Erdélyitől, aki viszont ilyen kö­rülmények között nem szállította le a rajzokat. Érthető, hisz 15 820 koro­nájával tartozott a gyár! A trnavaiak, akiknek már vagy negyvenezer koro­nája feküdt a gépben, meghökkentek, s meg áz első szerződés ígjárta nap­ján újabb szerződés-kötésre sikerült rá­bírniuk Erdélyi Kálmánt, aki a raj­zok 80 százalékát át is adta a gyár­nak. A gyár, persze, most sem fize­tett. Természetes tehát, hogy nem is kapta meg a hiányzó rajzokat. Ezután egyéves vita kezdődött a felek kö­zött, aminek eredményeképpen Erdé­lyi Kálmánnak a konzervgyár tavaly november 10-én — előlegként — öt­ezer koronát utalt ki. Hasonló bonyo­dalom veszi körül az EKOL 1/2 kúp­fejes konzervzárógépet is. Ennek raj­zaiért (80 százalékuk van a gyárnál) egy fillért sem kapott még a feltalá­ló. Láthatáron a nyolcadik..; Üjra csend üli meg a szobát. Tekin­tetem a rajztáblánál időző emberen pihen. Arca már nyugodtnak látszik, de mozdulatain még mindig nem tud uralkodni. Abba is hagyja a megkez­dett rajzolást. Hirtelen erős vágy fo­gott el, hogy a jövőre vonatkozólag megkérdezzek egyetmást Kálmán bá­csitól. Erre azonban nem került sor, mert csöngetés hallatszott, mire Er­délyi Kálmán felállt és magamra ha­gyott. A fiú jött haza, és még mielőtt át­lépte volna az otthon küszöbét, máris — nem tudva arról, hogy vendég va:i a háznál — lelkes hangjától volt za­jos a lakás. — Szervusz, papa! — hallottam kintről. — Képzeld csak, sikerült rájönnöm, hogy miként old­juk meg az új gép egyik ... Bocsánat, nem tudtam... — mosolygott zavar­tan, amikor meglátott... — A konzerviparon kívül más nem is érdekli Kálmán bácsit? — kérdez­tem búcsúzás előtt. — Dolgozni, és jól dolgozni, csak a bizalom légkörében lehet. A kon­zerviparnál jobban eddig csak a fes­tészetet szerettem... — válaszolta elgondolkodva, aztán hozzátette. — Érdekel még, hogy lesz-e egyál­talán valami egyszer a két befejezet­len gépemből! Mert, higgye el, hogy enélkül nehéz alkotni... ... Kilépve a szürke sarokház elé, hűvös téli szél csapott az arcomba. A második emeleten hallott panasz, de főképp az után, hogy felpillantot­tam Erdélyiék kivilágított ablakára, önkéntelenül is felvetődött bennem a kérdés: Vajon Erdélyi Kálmán nyol­cadik találmányának is hasonló sor­sot szán a bürokrácia, mint a hato­diknak és a hetediknek? KEZES JÚZSEF A bratislavai hangversenyközönség minden alkalommal nagy érdeklődés­sel várja kamaraegyüttesünk produk-v cióját. Bohdan Warchal, a kamarazenekar művészi vezetője erőteljes, vérbő ze­nei lendületével ellenállhatatlanul vi­szi és inspirálja együttesét. Warchal-. nak világos és határozott elképzelé­sei vannak, s ezeket meg is tudja va-. lósítani. Pontosan tudja, mit akar és muzikálitása erejével átviszi akaratát muzsikustársaira. Műsorösszeállításuk is mindig sze­rencsés; ésszel, szívvel és ízléssel vá­logatják össze programjukat. Ezúttal csakugyan „zenei gyöngyszemekkel" kedveskedtek hallgatóságuknak. A tizenegytagú vonóskar dús, viruló és emellett kiegyenlített hangzása már a műsornyitó számban kibonta­kozott. Művészeink Leoš Janáček rit­kán hallott Idilljét adták elő, és a Janáček muzsika megkapó dallamvi­lága megteremtette az est hangulatos légkörét. A hangverseny vendége, a Wlesba­denben élő Hajmássy Imre Bach d­moll zongoraversenyét adta elő. Em­lítést érdemel, hogy a művész trnavai születésű, és zenei tanulmányait Bra­tislavában, Németh Šamorinský, Eu­gen Suchoň és Kafenda professzorok­nál kezdte. Hajmássy érezhetően otthon van a klasszikusan csiszolt és lekerekített művek világában. Előadása is minden ízében tisztázott és tiszta volt. A mű-, vész nem játszóit kezdeményező mo­dorban, mindvégig egyenletesen meg­tartotta a klasszikus kiegyensúlyoz zottság hangját. Hajmássy kissé tar­tózkodó és zárkózott művészegyéni­ség. A nagy szenvedélyek világa nem az övé, de a bachi „együttmuzská­lást" szép, komoly és művészileg ér­tékes értelmezéssel, a kamarazenélés nemes szellemében oldotta meg. Mű­vészeinkben teljes zenei együttérzés­sel muzsikáló partnerekre talált. A Bartók-ráadás finoman mintázott elő­adásával Hajmássy Imre csillogó pon­tot ített sikeriült vendégszereplése után. A műsor második felében Bach d-moll kettős hegedűversenye hang­zott el. A Bach-verseny hangzási varázsa elbűvöli a hallgatót, a töretlen egy­ségbe olvadó mű három tételéből a klasszikus egyensúly örök szépsége árad. A derűs, szikrázóan eleven sa­roktételek erős keretében úgy nyílik ki a két hegedűn a Largo mély nyu­galmat, lelki békét árasztó dala, mint valami zenei csoda. A két hegedűszólót Bchdan War­chal és Vladimír Piatkowski adta elö, mélyen elmerülve a mű szellemében, amely a két szólistától nem drámai szembenállást és nem egyéni kiemel­kedést kíván, hanem egységet a ket­tőségben és harmóniát az egészben, Arcangelo Corelli Concerto grossó­ja (F-dúr, op. 6. 2. szám) az élvezetes hangverseny stílusos befejezése volt, HAVAS MÄRTA M85. február 26. * Oj SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents