Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-26 / 56. szám, péntek

Ev végi számvetés a pártszervezetekben Helyes irányítás-javuló eredmények EGY FÉ1 ÉVTIZEDE évről évre eredményesebben gazdálkodik a nemesócsai szövetkezet. A nagyobb jövedelem a munkaegység értékének növekedésében tükröződik, ami bizonyos fokig a tagság életszínvonalának fokmérője. A szövetkezet pártszervezete évzáró taggyűlésének beszámolója, majd a vitában elhangzott vélemények azt igazolják, hogy a közös gazdálkodás irányítását a szakmailag és politikailag legfejlettebb elvtársak végzik. Az 59-tagú pártszervezetnek 39 tagja a szövetkezetben dolgozik, így az elért eredmények az ő szervezi munkájukat és példamutatásukat is dicsérik. A szövetkezetben a lehetőséghez mérten minden munkaszakaszon dolgoznak párttagok. Az egyik legfontosabb munkahelyen, a komplexbrigádban eredményes munkát végzett a pártcsoport. Kora taVasztól késő őszig, minden sürgős munka elvégzésénél példamutatóan helytálltat, a kommunista traktorosok: Rácz Árpád, Koszna János, Cseh Imre, Kürti Kálmán., Ferenci Sándor, Jakab János, hogy csak néhányat említsek. Nem véletlen az, hogy a brigádban valóban jó a munkaerkölcs, s a gépek gondozása, az üzemanyag-takarékosság mindenki számára természetes. Az viszont már a vezetők érdeme is, hogy az anyagi érdekeltség helyes alkalmazásával oly nagymértékben befolyásolták a jó munkaerkölcs kialakulását, hogy a komplexbrigádot ma a járásban élenjáróként emlegetik. A BESZÁMOLÓ, MAJD A VITA, s főként Halász elvtársnak, a szövetkezet elnökének felszólalása igazolja, hogy bár értékesek a komplexbrigád jelenlegi eredményei, tovább kell javítani a munkaszervezést, főleg az ellenőrzést, valamint a könyvelést is, hogy az egyes negatív jelenségekre — például a gépjavítás pénzbeli tervének túllépése stb. — gyorsan tudjon reagálni a vezetőség. A 63 tagú komplexbrigád 1320 hektár területen gazdálkodik, így az itt dolgozó 12 párttagra a jövőben még nagyobb felelősség hárul. A szövetkezet a tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére is terven felüli bevétellel zárta a gazdasági évet. A tervezett 5 008 000 korona helyett 5121 ezer koronát adtak a szövetkezeti tagoknak munkaegységre és prémiumra. A munkaegység értékét az elmúlt év elején 24 koronában állapították FURCSA KÖNYVELÉS §

Nem megvetendő összegű sikkasztásról rántották le a leplet biztonsági közegeink a bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutató Intézetben. Štefan Bagoňa, a gazdasági-adminisztrációs részleg vezetője nemcsak fontos tisztséget töltött be az intézetben, hanem felelős volt a gazdasági ellenőrzésért is. Ám mindkét funkciójával visszaélt. Nyomasztó adósságait elpanaszolta Eduard Prieczellnek, az Aranykalász szövetkezet újvásári telepe közgazdászának. Prieczell bevonta a „titokba" Tóth Józsefet, a gazdaság vezetőjét, ő viszont Zslgó László bérkönyvelővel ismertette a „helyzetet". Zsigó László olyan „dolgozókat" is vezetett a bérkimutatásokban, akiket ő maga sem ismert, vagy olyan munkásokat szerepeltetett bennük, akik már régen másutt dolgoztak. Á nem létező „dolgozók" bérét azután Zsigó vette fel, mert minden törvényes előírással ellentétben ő töltötte be egy személyben a bérkönyvelői és a pénztárosi tisztséget is. 1962 áprilisa óta több mint 73 000 koron)) hasznot hajtott ez az „üzlet", de Zsigó az oroszlánrészt Prieczellnek és Tóthnak engedte át, akik viszont további „levonások" után a fennmaradó összeggel Bagoűa súlyos anyagi gondjain Igyekeztek könnyíteni. Tóth József továbbá kölcsönöket Is szerzett Bagoňának, mert a reá eső 40 000 korona „mellékkeresettel" sem tudott „kijönni". Ha a hitelezők Tóthot már nagyon szorongatták, készségesen betömte szájukat a gazdaság terményeivel. Ezen az „egyszerű" eljáráson felbuzdulva maga Bagoňa is szállított cukorrépaszeletet a dúbravkal szövetkezetnek, de a 4000 koronás ellenértéket „elfelejtette" a gazdasággal elszámolni. Kevés híján egy hétig tartó tárgyalás után a dunaszerdahelyi járásbíróság meghozta ítéletét: Stejan Bagoňát 8 évi szabadságvesztésre ítélte. Zsigó Lászlót 4 és fél évre, Eduard Prieczellt 4 évre, Tóth Józsefet 1 évre és Prieczell Erzsébetet, aki férje utasítására adott át Bagoňának 6000 koronát az általa eladott zöldség árámeg. Előlegként 15 koronát adtak, az elszámolásnál pedig további 11-et. Így munkaegységenként két koronával fizettek többet a tervezettnél. ÉVKÖZBEN HOSSZÜ IDEIG vita tárgyát képezte, hogy milyen formában növeljék a szövetkezeti dolgozók anyagi érdekeltségét. E téren nagy lépést jelent az előző évek tapasztalatain alapuló pré: :iumrendszer kidolgozása. Az elmúlt évben megfelelő feltételeket teremtettek a szilárd jutalmazási rendszer bevezetéséhez s az 1965-ös gazdasági évben már ezt alkalmazzák. Az is figyelemre méltó jelenség, hogy a vitában felszólaló húsz elvtárs közül mindössze 8-an foglalkoztak termelési kérdésekkel. Ez egyrészt megerősítette a beszámolóban elmondottakat, hogy a szövetkezet vezetősége az ott dolgozó párttagokkal helyesen oldja meg a problémákat és a jövő évi feiadatok teljesítéséhez megfelelő felkészültséggel rendelkezik, másrészt a felszólalások arra figyelmeztetnek, hogy egyéb területen — a társadalmi szervezetek irányításában, a kulturális munkában, a szakmai és politikai nevelésben stb. — javítani kell a pártszervezet munkáját. ELISMERÉSSEL KELL SZÜLNI a nemzeti bizottság munkájában tapasztalható pozitív változásról. A választások után felfrissült a tanács munkája. Valóban a többség legfontosabb problémáit tűzik napirendre. A fontosabb kérdéseket a nagy nyilvánosság előtt vitatják meg. A kommunisták nagyon helyesen látják, hogy a lakosság bizalmát megnyerni és megtartani csakis ilyen munkastílussal lehet. u Néhány szóť a kulturális problémákról. Mivel a pedagógusoknak a társadalmi munkában való részvétele nemcsak nemesócsai probléma, szükséges néhány gondolatot tisztázni. Nézzük a tényeket. A felszólaló pedagógusok hangsúlyozták, hogy ezen a téren is dolgoznak. A beszámoló, valamin,

t néhány felszólaló viszont elégedetlen a kulturális tevékenysŔggel, többet vár a pedagógusoktól. Kinek van igaza? A kérdés nem egyszerű. A jelenlevő pedagógusok valóban jogosan bizonygatták, hogy dolgoznak, de a hallgatóság nagy része — szavaikat hallva — talán azt gondolhatta, ezeknek hiába beszélünk, ők a maguk igazát védik. Viszont a pedagógusok a felszólalásokat haliva azt gondolhatták, hogy: hiába dolgozunk, ezt a munkát nem értékelik kellőképpen. A kérdések megítélésének ez a módja helytelen. Jelen esetben is káros az általánosítás. A pedagógusoknak alig egyharmada végez társadalmi munkát, különösen a fiatalok húzódoznak tőle. Azok munkáját, akik dolgoznak, igenis nagyra értékelik. Azt is el kell ismerni, hogy a pártszervezet egészen jogosan nem 8—10 egyéntől, hanem a közel. negyventagú pedagógus-kollektívától várja, hogy hivatásának megfelelően elsősorban kulturális téren végezzen társadalmi munkát. Ilyen szemszögből nézve kevés az, amit a pedagógusok egyharmada képes felmutatni. Közrejátszanak itt objektív okok is, például a tanítók egy része nem lakik a községben. Ettől függetlenül helyes az az elhatározás, hogy a pártbizottság találkozik a pedagógus-kollektívával és egy közös tanácskozáson határoznak a problémák megoldásáról. Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a pedagógusokon kívül még vagy egy tucat értelmiségi él a községben. Ezek bekapcsolódásáról is gondoskodni kell. Néhány lelkes pedagógus már szorgalmazza a kulturális munka új formáinak meghonosítását. Kissé háttérbe szorul a hagyományos színjátszás, s nő az érdeklődés e könyvek iránt. Vitaestek rendezése, klubélet kialakítása, rövid esztrádnulsorok betanítása, irodalmi színpadok alakítása és egyéb vonzó formák felhasználásával ilyen nagy faluban van lehetőség jó kulturális élet megteremtéséhez. A NEMESÓCSAI PÁRTSZERVEZET növekvő gazdasági eredményekről adott számot. Egyben arra is figyelmeztetett, hogy az új pártbizottságnak hatékonyabban kell szorgalmaznia az eszmei nevelőmunkát, mivel a növekvő feladatok teljesítését — helyes irányítással — csakis a párttagok állandóan bővülő politikai és szakmai képzettsége biztosíthatja. CSETÖ JÁNOS A krakkói hajógyár alkalmazottai télen a képünkön látható felfújható sátrakban dolgoznak az épülő hajók közelében. A nylonszövetből készült 38X12X6 m nagyságú „műhelyek" tűz- és vízállók. (Caf — CTK felv.) II Korszerű" közlekedés ból, feltételesen 1 évre ítélte el C-k. A technika rohamos fejlődésének korszakában élünk — halljuk, olvassuk szinte naponta. De hogyan egyeztethető össze ezzel a megállapítással az, amit a Bratislavába bejáró dolgozóknak naponta tapasztalniuk kell a műszaki „fejlődés" megnyilvánulásaként közlekedési eszközeinken? Tizenegy éve utazom Bratislavába a Somorja felől Nová Lipnicán keresztül vezető autóbuszvonalon, és — sajnos — azt állíthatom, hogy a közlekedéssel kapcsolatban a technika fejlődését csak iróniával emlegethetjük, mert legalább is ezen a vonalon a helyzet hovatovább mindig rosszabb. Az elmúlt években csupán a reggel Bratislavába tartó, valamint a délutáni órákban onnan induló autóbuszok voltak zsúfoltak, a többi járat — mondhatni — kényelmes utazást biztosított a közönségnek. Mi a helyzet ma? Csúcsforgalom idején a dolgozó aznapi szerencséjétől függ, hogy feljut-e arra az autóbuszra, amelyik munkaidejének megfelelően a városba, vagy hazavihetné. Ha szerencsecsillaga éppen elhagyja, akár 1—2 óra hosszat is várhat a következőre. így járnak például nagyon gyakran azok, akik Püspökiről Somorja felé akarnak utazni: nem egyszer előfordul, hogy délután 15 órától 16, esetleg 17—18 óráig vagy 19 órától 21 óráig kell várniuk a szabad ég alatt, viharban, esőben, hóban, hidegben, mert a túlzsúfolt autóbuszok egyetlen embert sem tudnak be-, fogadni, ilyenkor a kalauz kiszól: Várjanak a következőre! Kérdezzük: vajon azok, akik az utasszállításért felelősek, ismerik-e egyáltalán a helyzetet? Ha igen, akkor miért nem adnak megfelelő szánul kocsit erre a vonalra, ha ez a legmegterheltebb? Megfigyelhetjük, hogy Bratislavában a kalauzok a közeli falvakba, valamint a Somorjára utazókat a Hanuliákovo felé kerülő kocsikra terelik, mert azokon valóban sokszor még ülőhely is akad, mikor emezek már zsúfolásig megteltek. Az ésszerűség nyilván azt követelné, hogy a kevésbé megterhelt vonal helyett — amerre úgyszólván minden órában jár autóbusz — több kocsit és kisebb időközökben irányitanának arra a vonalra, amelyen több az utas. Hiszen nyilvánvalóan mindenki a rövidebbik utat választva igyekszik haza, vagy munkába utazni. Végül még egy megmagyarázhatatlan mozzanat: hogyan egyeztethető össze ez az utazási mód a közlekedés biztonságát előíró szabályzatok(P m.) A műszaki fejlesztés az iskolapadban kezdődik Most, hogy megismertük a párt útmutatása nyomán kidolgozott népgazdaság irányítási elveket, valamennyiünknek feltűnt, hogy a gazdaságfejlesztésben milyen jelentős teret kap a jövőben a műszaki fejlesztés: az újrendszerű automaták, a számítógépek, a programozás és általában a technológia korszerűsítése. És biznnyára az sem kerülte el figyelmünket, mekkora gondot fordít a párt a szakemberképzésre, a technikai forradalommal párhuzamosan mekkora erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a korszerű gépek mellé mindjárt munkába állításukkor hozzáértő emberek kerüljenek. Érthető ez, mert tudjuk, és sok üzemben is — sajnos — tapasztalatból tudják, hogy szakszerű emberi tevékenység nélkül a legkorszerűbb automata, a legcsodálatosabb teljesítményű gép is csak hűit anyag. A vállalatigazgató, az iizeinrészlegvezetn, vagy akár a mester is gyakran felteszi mostanában a kérdést: Hogyan biztosítsam a jövőben a szükséges magasképzettségű dulgozókat, hogy a szocialista vállalatok között bekövetkező versengésben a szakemberhiány ne hasson munkahelyem tevékenységére negatívan. Hogyan szerezzem meg beláiható időn belül a magasabb képesítést, hogy megtehessem mindazt, ami az ország iparának fejlesztéséből, a munkából rám esik? — teszi fel az ember önmagának is a kérdést. Hiszen nyilván a keresetre, a dolgozó családjának életszínvonalára is hatással lesz, ki milyen szaktudással rendelkezik. Ne taglaljuk most azt, melyik vállalatnál milyenek a lehetőségek a szaktudás elmélyítésére. Csak körül kell néznünk lakóhelyünkön, a gyárban és rájövünk, a társadalom mennyi alkalmat ad ma a dolgozó ember továbbképzésére. A legtöbb üzemben ma már vállalati ipariskola működik, s lépten-nyomon a szaktanfolyamokba hívják a dolguzúkat. És ha a munkás mérnökké akarja magát képezni, az elé sem gördít akadályt senki. Soha egyetlen társadalmi rendszer sem adott annyi lehetőséget a továbbképzésre, mint a szocialista társadalom. Pártunk Központi Bizottsága a közoktatás fejlesztésével kapcsolatos határozatát nem véletlenül hozta éppen az új irányítási rendszer tervezetével szinte egyidűbeu nyilvánosságra. A határozat leszü

1gezi, hogy az eddiginél magasabb színvonalú káderképzés nélkül egyetlen népgazdasági ágazatban sem érhetünk el jelentős eredményeket. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, de tény, hugy az oktatás tökéletesítésére fordított összeg kamatozik a legjobban, térül vissza a leggyorsabban. Igaz, nehéz jlontosan kiszámítani, mennyibe kerül a társadalomnak, amíg az elsőosztályos kisiskolásból mérnö'köt nevel, és nehéz azt pontosan bebizonyítani, milyen összeget hoz ez majd később az államháztartásba. Az egyénnek is, a társadalomnak is érdeke, hogy az üzemekben sok jól képzett dolgozó termeljen. Egyénenként a „hasznosság" kiszámítása szinte teljesíthetetlen feladatnak bizunyulna. A szuvjet hatalom első éveiben kiszámították, hogy csupán az írástudatlanság leküzdése és a kötelező uktatás rendszeresítése évi másfél milliárd rubellel növelte a nemzeti jövedelmet. Ez akkor, az iparilag elmaradt urszágban, erus érv volt. Napjainkban pedig a világ gazdaságilag legfejlettebb két országa — az USA és a Szovjetunió — a nemzeti jövedelem fokuzását negyedrészben a szakképzettség növelésének köszönheti. A munkatermelékenységet a magasabb műveltség még ennél is ked vezöbben befolyásolja. Az Egyesült Államokban a közelmúltban kiszámították, hugy az 1929—1959 között bekövetkezett munkatermelékenység-növekedés 42 százalékban éppen a nagyobb fokú műszaki műveltség következménye. A korszerű gépekkel — ezt talán magyarázni sem kell — a szakképzett dolgozó nagyobb teljesítményt képes elérni, mint a kevés tudású. A korszerű gépekről szólva, bátran állíthatjuk, hugy ma — az ország bármelyik üzemébe is megyünk látogatóba — mindenütt találkozhatunk automatákat, önműködő számítógépeket, elektronikus prugramozókat szerelő dolgozókkal. Az ember ilyenkor önkéntelenül is megkérdezi a szakemberektől: Vajon mikor térülnek viszs/.a a draga berendezésekbe, műszerekbe fektetett összegak? Hiszen a társadalum szempontjából korántsem mindegy, két esztendö-e ez az ido, vagy hat év. Az is kétségtelen, hugy a visszatérülés meggyorsítására a szakképzettségnek óriási a hatása. Elhangzik talán ezzel kapcsolatban a kérdés: A felszabadulás óta talán nem tettünk eleget a szakembernevelés terén? Hiszen több tízezer mérnök és több százezer technikus kapott az utóbbi húsz esztendőben diplomát. Ha mindez nein vult elég, válaszoljunk arra is, milyenek ina a mérnök- és technikusneveléssel kapcsolatos követelmények. Az irányítás új alapelveivel öszszefüggő pártállásfoglalás e téren is körvonalazza a tennivalókat. A közeljövő vezető dolgozójának — és saját munkaszakaszukon a beosztott dolgozóknak is mind az üzemszervezés, mind az értékesítés, mind pedig a műszaki fejlesztés és a többi tevékenység terén az eddiginél sokkal önállóbban kell intézkedniük. Önállóan és magas színvonalon tevékenykedni pedig csak tökéletes helyzetismerettel, szaktudással lehet. A ma iskolájának tehát nagyszámú önállóan alkotni tudó szakembert kell nevelnie. Hazánk iparában a szakképzettség növelése terén még sok a tennivaló. A következő években lényegesen növelni kell a főiskolát végzett, politikai felkészültséggel és nagy tapasztalattal rendelkező igazgatók és vezető gazdasági dolgozók arányát. A gyakorlati tapasztalat ma, amikor léijten-nyomun matematikai és statisztikai módszerek alkalmazása problémáiba ütközik az ipari termelésben az ember, már nem elegendő. A megvalósítandó irányítási rendszer az igazgatók kötelességévé teszi például a laboratóriumokban elért tudumányos eredmények gyakorlati felhasználását. A közeljövőben érvénybe lépő új értékelési rendszer a tudományos munkák alkalmazását rendkívül nagyra becsüli. A csak gyakorlati tapasztalattal rendelkező vezető dulgozó korántsem tudja felmérni egy-egy új találmány, vagy tudumányos felfedezés gyakorlati alkalmazásának lehetőségét. És ha be is akarná ezt vezetni a termelésbe — ha a beosztott dolgozóknál is az övéhez hasunió képzettségbeli fogyatékosságok állnak fenn —, kiizvetlen a termelésben is áthidalhatatlan akadályukba ütközne. A tudás — fegyver, tartja a közmondás. Mindig mély igazság rujlett a közhellyé vált niundat mögött, de talán még sohasem vult uly nagy szükségünk ennek gya korlati érvényesítésére, mint napjainkban. A holnap magas színvonalú technikájának alapjait ma az iskulapadbun vetjük meg. TŰT

H MIHÁLY ÉRTÉKES DOKUMENTUMFILMET TALÁLTAK NÁCHÖÖBAN (CTK) — Náchodban az 1938-1945ös évekből származó értékes, történelmi jelentőségű filinszalagot találtak. A 8 milliméteres filmet hét vakmerő amatőr készítette. Sikerült megörökíteniük több, a megszállás évei alatt lejátszódó eseményt, valamint az 1945 májusában Kelet-Csehországban történt eseményeket. Még a háború kezdetén sikerült lefilmezniük, hogy a fasiszták mint semmisítették meg a határerődítményeket, továbbá több felvétel készült a fasiszta hadsereg fejvesztett visszavonulásáról. A legértékesebb néhány méter az utolsó SS-egységeknek a szovjet felderltőkkel a belovesi vámháznál történt összecsapásáról készült. A náchodi amatőrfilm alapján forgatták az „Emlékezzünk" című dokumentumfilmet, amely a hős szovjet hadsereg Náchodba való bevonulásáról szól. ÚJ SZÓ 4 * 198

S- február 2S.