Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-25 / 55. szám, csütörtök

A NÉP SZOLGÁLATÁBAN 1948. február 17-én a CSKP Központi Bizottságának elnöksége rendkívüli ülésen vitatta meg azt a komoly, veszéllyel teli polttikat helyzetet, amely a kormányban részt vevő burzsoá pártok szabotázsakciói nyomán keletkezett. A kommunisták előtt vtlágos volt: a reakció célja az, hogy kormányválság árán is, még a választások előttt megakadályozza az új alkotmány és az építőprogram elfogadását. Mindent elkövettek azért, hogy ne kerülhessen sor a dolgozók általános szociális biztosítására, az új földreform megvalósítására, a kisiparosok és a szegény parasztság adókedvezményére. A párt Központi Bizottsága felhívást Intézett az ország demokratikus és haladó lakosságához: „Együtt a CSKP-vei, verjük vissza az áruló reakció támadásátI" A rádió esti és éjféli adásában közli a párt felhívását. A párt funkctonártusal és tagjai közvetlenül kapják a részletes tájékoztatást. A párt ismeri a nép erejét. Tudfa, hogy a nép politikáját támogatja. De nem várhat ölbetett kézzel az események alakulására. A Központi Bizottság ülésbe után közvetlenül a prágai kerületi párttttkárság a vysočanyi Népházban [Lidovtj dúm} összehívja a prágai üzemek kommunista pártbizottságait és tájékoztatja őket a politikai helyzet alakulásáról. A legsürgősebb jeladat: a rendkívül komoly politikai helyzetről azonnal tájékoztatni a párt tagságát, a pártnak állandó készültségben kell lennie, hogy csírájában elfojthassa a reakciós elemek puccskísérletét. k Prágai Városi Gázművek kommunista pártelnöke sürgős megbeszélésre hívta magához Alois Kotvát, a gyár egyik legmegbízhatóbb, öntudatos munkását. Rövid helyzetismertetés után Alois Kotva vállalta a feladatot: megszervezi a gyárban a munkásőrséget. A feladatot még aznap teljesítette. Ismerte az embereket. A megbízható munkások közül kiválasztott negyven áldozatkész, az osztályharcban tapasztalt elvtársat. Amellett, hogy a gázművekben megszervezte az üzemi munkásőrséget, még a gyár és a párt Központi Bizottsága közötti összekötő szerepét is vállalta. A Központi Bizottság a gázgyári fejlemények miatt nyugodt lehetett. Noha a gyárban a Nemzeti Szocialista Pártnak elég erős pozíciója volt, a reakciónak mégsem termett babér ... Február 22-én a Központi Bizottság elhatározta, hogy Prágában felállítja a népi milíciát. Tízezer munkást kell a prágai munkásság fellegváraiban, a nagyüzemekben fegyverbe állítani, tízezer olyan munkást, akik a párt hívó szavára azonnal akcióba tudnak lépni. A michlel gázművekben — éppen úgy, mint más prágai nagyüzemekben — pár óra leforgása alatt Alois Kotva elvtársak maradtak, hogy elejét vegyék a reakció esetleges szabotázsainak. Az ötödik körzet milicistái a villákkal beépített Vinohrady városrészen keresztül meneteltek a múzeum felé. A villákat övező utcákban alig lehetett látni egy-két embert. Ebben - - * % jOL. > f fŠfe S&áÉ IÉS!4

1 * Parancskiadás előtt megalakult a népi milícia egy zászlóalja. A gázgyár az ötödik milíciakörzetbe tartozott. Ennek a körzetnek parancsnokhelyettesévé Alois Kotvát nevezte ki a Központi Bizottság mellett létesült népi milícia vezérkara. Február 25-én a kora reggeli órákban Kotva elvtársat a telefonhoz hívják. „Azonnal jöjj a kerületi párttltkárságra!" Kotva elvtárs tudta, hogy nagyon fontos akció következik, mert pár nappal ezelőtt a miliciakörzet parancsnokai ugyanezen a helyen kapták az utasítást a munkásőrség egységeinek megszervezésére. Az ülésen egyetlen napirendi pont szerepelt! A népi milícia felfegyverzései Kotva elvtárs így emlékezik erre a fontos eseményre: — Minden körzeti parancsnok jelentette az egységek pontos létszámát. Mindegyikünk kapott egy kétrészes fegyverkiadási utalványt. Az utalvány egyik része a parancsnoknál maradt, a másik részt pedig a Belügyminisztérium közelében várakozó, fegyverrel megrakott teherautók parancsnokai külön futár útján kapták kézhez. Amikor a parancsnokok megjelentek a fegyverekért, egyeztették a kettévágott cédulákat s átvették a fegyvereket. A fegyverátvétel nagyon fegyelmezetten és gyors ütemben tör tén't. A munkásság ujonngott. Végre fegyver van a kezében! A

lig egy óra alatt az egész kör zet harcra kész állapotba! volt. jöhet a parancs! Délután hárot: óra után néhány perccel megérkezel a várva várt parancs: A körzet üzc meinek milícia-alakulatai együtt v o nulianak a Nemzeti Múzeum elé A felsorakozás villámgyorsan megtör tént. Az üzemekben ls megbízható a negyedben nem nagyon örültek annak, hogy a munkások kezében fegyver volt! Az ablakredőnyök mögül gyűlölettel figyelték a hatalom új várományosait ... — Sohasem felejtem el ezt a felvonulást — mondja megindult hangon az őszülő hajú Kotva elvtárs —, végre lerázzuk nyakunkról a munkásnyúzó burzsoáziát! A Tyl téren már rengeteg ember állt sorfalat az út mentén. Tapsoltak* éltették a munkásőrséget. Emlékszem, hogy a sorfal széléről egy töpörödött nénike odafutott a menetelő gázgyári milicisták egyikéhez, megölelte és meghatott hangon kiáltotta: „Elvtársak, végre tiétek a hatalom! Elég volt már az úri gfigbÄl! Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot!" A veterán miliclsta visszaemlékezéseit folytatva elmondja, hogy a legnagyobb élményt nem februárban, hanem a februári napok után következő hetekben, március elején élte át. A kerületi pártbizottságon a körzeti parancsnokokkal közölték a CSKP Központi Bizottssága határozatát: Az üzemekben megmarad a fegyveres munkásőrség! Óriási vívmánya volt ez a kommunista pártnak, mert abban az időben még sokan arra számítottak, hogy a hatalomátvétel után a munkásságtól visszaveszik a fegyvereket és a gyárak újra nyitva állnak a szabotázsakciók számára. — Amikor a körzetembe tartozó üzemek miliciaparancsnokaival közöltem a Központi Bizottság határozatát és e határozatot a parancsnokok azonnal továbbították egységeik tagjaiho — a lelkesedés a tetőfokára hágott. A kommunisták legfontosabb pártfeladatuknak tekintették a népi milíciában való aktív részvételt. A határozatot követő napokban, hetekben sokat javult a ,népi milícia szervezettsége, tökéletesebb lett a kiképzés, a fiúk gyorsan elsajátították a fegyverforgatást. Ezzel a népi milícíának, a párt és a munkásosztály felfegyverzett egységének harcképessége megerősödött. Munkásosztályunk megérett arra, hogy maga döntsön sorsáról, nemcsak a választási urnáknál, de olyan helyzetekben is, amelyek bátor tetteket és áldozatokat követelnek. A

lois Kotva február után továbbra is a prágai népi milícia egyik aktív szervezője maradt. Tapasztalataira,- tanácsaira a népi milíciában ma is sokat adnak. Így idézi fel a február utáni években megvalósult nagyobb akciókat: — A munkásosztály hatalomra jutása utáni években többször volt szükség a párt e felfegyverzett munkáshadseregére. A reakció nehezen vette tudomásul a vereséget. Minden alkalmat felhasznált arra, hogy megbontsa munkásosztályunk egységét, szabotálja a termelést és zűrzavart keltsen a lakosság körében. Jól emlékszem rá, amikor a reakció 1948 júliusában az országos Sokol-találkozó alkalmával, vagv Beneš köztársasági elnök temetésekor, és 1953-ban Plzeňben, a pénzbeváltáskor zavart akart kelteni. Demagóg jelszavak, hisztériakeltés — a reakció ismert fegyverei. A rendszer ellenségeinek egyetlenegy "fíSBtben- ' SEttr sikerült- célt érniük. A dolgozó tömegek nem engedték meg, hogy szocialista vívmányaikhoz ellenséges kéz nyúljon. A népi milícia közbelépése mindig sikeres volt. De a különféle népellenes célokat képviselő reakciós csoportok elleni harc a milíciának is emberáldozatába került. Gondoljunk csak a felforgató diverzánsokkal folytatott tűzharcokra. A népi milíciai tagság önfeláldozást, a szabad időnek sokszor a kiképzéssel való felcserélését jelenti. Békés időben munkásosztályunk e felfegyverzett harci egységei gazdasági feladatokat is teljesítenek. Népi mílíciánk tagjai azonban nem feledkeznek meg arról, hogy szükség esetén mindig akcióképeseknek kell lenniük. Ezért a kiképzés alatt alaposan elsajátítják az új harci eszközökkel való bánásmódot, valamint a korszerű hadviselés formáit. Alois Kotva ma már nyugdíjas. Élete értelmének beteljesülését az 1948 februárjában és az azt követő években végzett munkában látja. Prágában minden utca e dicső napokra emlékezteti. Nemcsak most, a tizenhetedik évforduló napjaiban ... 1948 februárja fut eszébe akkor is, amikor szocialista jelenünk sikerett látfa — mert e sikerek február eredményei is. SOMOGYI MATYAS O Q D OĽ. WzwM ŕ': LU M O > O i </) CO s. KRISTA BENDOVA: 1948 FEBRUÁR Megállt a kerék, a vasak raja elült, vihart jelezve csöndbe fúlt a lég. Tüzes szavunkban roppant erő feszült, megéreztük a robbanás szelét. A történelem itélő porondján az ökleik győztek, bújtak a gazok. Fegyveres sereg zúgta, mint az orkán: A népé lett a hatalom s a jog! Amikor a gépek újra meglendültek, dallá gyúlt ajkunkon a boldog ünnep, kivirágzott az emberszív. Születő szépség szócsövévé váltunk, éreztük, égig szárnyal megnőtt vágyunk, és minden lelket szállni hív! Fordította: Veres János VILÉM ZA VAD A: 1948 május 1 -én a gázgyári milicisták, Alois Kotva vezetésével a Venceltéren menetelnek. NÉPÜNNEPÉLY Zenekarok. Körhinták. Tombola-játék. És örvénylik a parkett. És zizeg a fasor. S a szavak és a zene áramában keresik és csalogatják egymást a szemek a kezek, a szájak. És új és tündökletes konstellációban vonzza az ember az embert. Fordította: Kardos László 1965. február 25. 4 ÜJ S®Ö 7