Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-03 / 33. szám, szerda

A párt és a társadalmi szervezetek munkája és felépítése (Folytatás az 5. oldalról) korlátozzák az igazgatók felelősségét. E szervek semmi esetre sem lennének arra jogosultak, hogy beavatkozzanak a termelési folyamatok operatív irányításába. Ügy véljük, hogy az említett szerv létesítése szükséges, mert ez összhangban lenne a termelés s a közgazdaság bonyolult .oblémáinak megoldásával, ami múlhatatlanul megköveteli az alapvető kérdések kollektív elbírálását és ez teljes összhangban lenne a szocialista demokrácia kiterjesztésével is. Az e téren érvényesülő új gazdasági szempontokkal kapcsolatban említést kell tennünk a helyes káderpolitikáról is, amely elválaszthatatlan a párt vezető szerepének érvényre juttatásától. Ezeket a problémákat most nem részletezem, mivel a Pártélet nemrég közölte a CSKP KB

:nak a kádermunkáról szóló határozatát. Ezt a határozatot mindenütt kedvezően fogadták, éspedig különösen azért, mert ami a kádermunkát illeti, sok helyütt különböző irányzatok ütötték fel fejükét, melyek egyoldalúan emelték kl a szaktudást a politikai színvonallal szemben, sőt elhangzottak olyan nézetek is, hogy korlátozni kell a párt befolyását a kádermunkára. A Központi Bizottság határozata világosan kimondja: „Pártunk tevékenységében társadalmunk felépítését ós a munkásosztály vezető szerepét veszi alapul. Ezért a 'kádermunkában — maradéktalanul tiszteletben tartva azt az elvet, hogy a vezető dolgozókat politikai és szakmai felkészültségük, szervezőkészségük alapján kell kiválasztani s elhelyezni — alapvető követelménynek tartja az osztályszempontot, a marxizmuríi—leninizmus ismeretét, a kommunista öntudatot, a helyes viszonyulást a párt politikájához és a szocialista rendszerünk Iránti hűséget. Mindez nem jelenti azt, hogy a kommunisták kiváltságokat élveznének, ellenkezőleg, a párt velük szemben igényesebb követelményekkel lép fel. A párt arra törekszik, hogy minden szocialista módon gondolkodó és cselekvő, honpolgár szakképzettségével, képességeivel s politikai érettségével összhangban olyan posztra kerülhessen, ahol a társadalom érdekében legjobban gyümölcsöztetheti képességéit." Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy nem értékeljük kellőképpen a szakmai felkészültséget. A politikai fejlettségnek s a szakmai színvonal-: nak dialektikus egységet kell alkotnia. A feladatok helyes politikai megítélése nagyfokú szakképzettséget igényel. A szocialista társadalomban viszont apolitikus, nem öntudatos egyéneket nem tarthatunk jó szakembereknek sem. Nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy aa idegen, burzsoá befolyások még nem szűntek meg, és ezért változatlanul figyelembe kell vennünk a politikai szempontokat. Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy a tökéletesített Irányítási rendszer s az annak megfelelő szervezés életbeléptetése sokban attól függ, milyen emberek kerülnek a vállalatok s az üzemek élére, magukévá -eszik-e •a feladatok megoldásához szükséges új nézőpontokat. Ami a kádeieket illeti, nem rossz a helyze- gazdasági életünkben. E téren sok topasztait, hozzáértő elvtársunk dolgozik. Most azonban sok helyütt arrOl lesz szó, hogv jobban kell hasznosítanunk ismereteiket, meg kell erősítenünk azokat ez ágazatokat, ahol togvatékosságok észlelhetők és különösképpen azokat az elvtársakat [teli aktívan támogatnunk, akik mindaz iránt, ami új és haladó kellő megértést tanúsítanak. A felelős dolgozókat úgy kell kiválasztanunk, hogy amikor kiemeljük a fiatal, tehetséges dolgozókat, teljes mértékben vegyük igénybe az idősebb, tapasztalt dolgozókat is. Ártana munkánknak, ha a fiatalokat szembeállítanánk az Idősebbekkel, mesterségesen hívnánk elő nemzedéki problémát, mint ahogyan ezt egyes rossz szándékú egyének meg is kísérlik. A társadalmi szervezetek jelentős szerepet töltenek be Elvtársak! A jövőben az eddiginél rendszeresebben és céltudatosabban kell irányítanunk a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben ténykedő kommunisták munkáját. E szervezetek fontos szerepet töltenek be a párt és a tömegek kapcsolatainak és annak kialakulásában, hogyan érvényesül társadalmunk életében pártunk vezető szerepe. Indokoltan állíthatjuk, /hogy a társadalmi s az érdekszervezetek nevelő munkájukkal több éven át hozzájárultak polgártársaink sokoldalú érdeklődésének kielégítéséhez, támogatták nevelésüket a szocializmus szellemében és segítséget nyújtottak erkölcsi-politikai egységük megszilárdításában. A Nemzeti Front szerepének s tevékenységének alapgondolata ezentúl is időszerű. Novotný elvtárs a Nemzeti Front Központi Bizottságának 1964 márciusában tartott kibővített plénumán kifejezésre juttatta a párt elvi állásfoglalását ezekben a kérdés sekben. Erre a beszédre szintén hivatkozunk. Az önkéntes társadalmi szervezetek már mély gyökereket eresztettek szocialista társadalmunk életében s politikai szervezettségében. A dolgozók önkéntes egyesülése alapján legkülönfélébb érdekeik kielégítésére adnak alkalmat, mégpedig úgy hogy egyúttal az egész társadalom hasznára valjanak, s változatosabbá, gazdagabbá tegyék életüket. A társadalmi szervezetekben kifejtett tevékenység a dolgozók széles rétegeit mozgosítja az irányításban s az igazgatásban való részvételre, tapasztalttá teszi az embereket a közérdekű tevékenységben, s nemcsak szocialista öntudatosságukat növeli, hanem szakismereteiket is gyarapítja. Az, hogy vannak társadalmi szerve^ zetetnk s a bennük végzett tevékenységben nyilvánul meg polgártársaink önkéntes aktivitása s kezdeményezése, szocialista demokratizmusunk jellegzetessége, s megmutatja az ilyen demokrácia további kibontakozódásához vezető utat. Pártunk Központi Bizottsága ez alkalomból a Nemzeti Front többi politikai pártjának tevékenységét is értékeli. Tagságuk révén hozzájárulnak társadalmunk legfontosabb feladatainak teljesítéséhez, népünk egységének szilárdításához. E pártok politikai-nevelő munkája, sajtószerveik és kiadói tevékenységük hathatósan támogatják a pártunk XII. kongresszusán kitűzött irányelvek valóra váltását. A társadalmi szervezetek jó munkaeredményeit méltatva helytelen lenne figyelmen kívül hagynunk, hogy társadalmunk jelenlegi fejlődési fokán e tevékenység egyes mozzanatait új nézőpontok alapján kell megítélnünk. Nem nézhetjük tétlenül a társadalmi életünk szervezettségében előforduló negatív jelenségeket. Helyes lesz tehát ha megvizsgáljuk, mennyire hatékonyak egyes szervezetek tevékenységének formái s módszerei. vajon nem múlta-e már idejét e szervezetek bizonyos tevékenysége stb. Elejét kell vennünk minden erőfecsérléenek s az egészségtelen tevékenységhalmozásnak, mert ez csökkenti a munka tényleges eredményeit, s társadalmi és közéleti túlszervezettséghez vezet Társadalmi szervezeteink tömegjellegét helyesnek tartjuk, ez azonban — tekintet nélkül az adott szervezetnek a tömegekre valóban gyakorolt befolyására — gyakorlatilag sokszor csupán a taglétszám gyarapítására szorítkozik. Arról van sző, hogy a társadalmi szervezetek jobban terjesszék ki tevékenységüket a dolgozókra, tekintet nélkül arra, tagjai-e vagy sem az adott szervezetnek, és különböző közérdekű munka révén hassanak oda, hogy hazánk minden lakosa részt vegyen az egész társadalmat szolgáló közéleti tevékenységben. Nem újabb tagok toborzásáról, hanem arról van szó, hogy az adott szervezett különleges küldetésének megfelelően szocialista elvek értelmében fejtsen kl valóban közhasznú és nevelő jellegű tevékenységet. A politikai tömegmunka elterjesztését s hatékonyságát szem előtt tartva nagyon is elgondolkoztató, hogy a társadalmi szervezetek általában és egyoldalúan csak az üzemekre összpontosítják figyelmüket. A tények figyelembe vételével látnunk kell, hogy a dolgozók nagy része az üzemektől s kulturális intézményeiktől távol, többnyire szétszórtan élnek. A dolgozók nagy része, ha távozik munkahelyéről, ezzel a konkrét politikai és nevelő hatás köréből is kikerül. Társadalmi életünk e területének további kialakításában szem előtt kell tartanunk, hogy a jövőben egyre több le$z a dolgozók szabad ideje és hogy a munka s a szabad idő együtthatása befolyásolhatja harmónlkusan az újarcú ember fejlődését. A járási és kerületi pártszervekkel teljesen egyetértve arra a következtetésre jutottunk, hogy elsősorban az üzemekben kell a célszerűtlen túlszervezettségnek megszűnnie. Egyidejűleg el kell érnünk, hogy az üzemekben csak olyan szervezetek működjenek, amelyek a munkahelyeken nevelő hatást gyakorolnak az emberekre. Ilyenek a párt, az FSZM és a CSISZ szervezetei. Ogy véljük, hogy a többi szervezetnek — amennyiben részben még nélkülözhetetlen a munkahelyeken érvényesülő befolyásuk, — egyszerűbb szervezési formákkal, a bizalmiakból, csoportokból, vagy csapatokból álló aktívák révén kellene tevékenységüket kifejtenlük. A társadalmi szervezetek szerepkörének a lakóhelyekre helyezése kétségkívül — és különösen a városokban, de a nagyobb lakótelepeken s a falvakon is — jelentősen elősegíti majd a politikai és kulturális élet fellendítését. Ennek jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy így hathatósabb befolyást gyakorolhatunk az ifjú nemzedék nevelésére. Természetesen nem csupán az Ifjúságról van szó, hanem arról is, hogy sokoldalú nevelőhatásnak tegyük ki hazánk minden polgárát, ezenkívül érdekeik jobb érvényesítéséről, színvonalasabb szórakozásukról, hogy olyan együvé tartozó kollektívák alakuljanak ki, ahol következetesen tiszteletben tartják az önkéntesség elvét, s amelyek a lakóhelyeken, a városokban s a falvakon hozzájárulnának az emberek számára kellemes környezet létrehozásához. A pártszervek és szervezetek feladata, hogy a társadalmi szervezetek tevékenységének" általános Irányításával egyidejűleg az eddiginél erősebb befolyást gyakoroljanak erre a tevékenységre — s különleges küldetésüket szem előtt tartva — ez egész társadalom érdekeire Irányítsák a társadalmi szervezetek figyelmét. A párt tömegbefolyásának kiterjesztése érdekében nem szabad a társadalmi szervezeteket sajátosságuktól, különleges célkitűzéseiktől megfosztani, hanem meg kell tanulnunk, hogy éppen e szervezetek révén miként szüntethetnénk meg a társadalmi élet bizonyos egyhangúságát. Ennek érdekében még Inkább szükséges e szervezetek pártirányítása s munkájuk kellő egybehangolása. A pártszervezetek révén — elsősorban az alapszervezetek bizottságaira gondolunk — nemcsak a társadalmi szervezetekben ténykedő kommunistákat kellene sokkal nagyobb gondossággal irányítani, hanem érvényesíteni kellene a múltban bevált módszereket, például a társadalmi szervezetek elnökeinek, illetve bizottságainak együttes üléseit (összbizottsági ülések), a szervezetek közös akcióit stb. A Központi Bizottságban két évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet ezekre a módszerekre, amelyeket azonban a pártszervezetek még mindig nem alkalmaznak munkájukban. Jóllehet sok mindent tettünk eddig is a fiatalok nevelése érdekében, sok még a nyílt kérdés e téren. A pártszervezetek túlnyomó többsége s a kommunisták is tudatában vannak ugyan az ifjú nemzedék fejlődéséért viselt felelősségnek, de a gyakorlatban még sok hiányzik ahhoz, hogy — különösen ami a fiúk és lányok politikai nevelését Illeti — a jó szándékot tettek is kövessék. Még mindig gyakran lehetünk tanúi az olyan nézeteknek, hogy a 'szocialista valóság egymagában s önműködően neveli a fiatalokat. Ez a gondatlanság s néha a tanácstalanság nagyon átlátszó leplezése. Magától értetődő, hogy társadalmunk többféleképpen és nagyon pozitív nevelő hatást gyakorol a fiatalokra, de hatnak még a tőkés világ ideológiai befolyásának eszközei által megsokszorozott jelenségek, hatások is, amelyek ugyancsak .,nevelnek", mégpedig annál hathatósabban, minél gyengébb a mi befolyásunk. Azok az eredmények, amelyeket hazánkban a fiatalok különösen a gazdasági építőmunkában elértek, azt bizonyítják, hogy ifjúságunk egészséges, és pártunk mindig számíthat kezdeményezésére. Ugyancsak helyes, ha az ifjúság nevelésének sarkalatos eszközét a munkafolyamatokban, a gazdasági építőmunkával összefüggő feladatok konkrét megoldásában látjuk. A munka azonban csak részben tölti ki az ember életét. Az ember aránylag sok szabad idővel is rendelkezik, s a fiatalok ezt nemcsak művelődésre, hanem szórakozásra ls akarják használni. Mi azt akarjuk, hogy teljes értékű legyen a fiatalok élete, szórakozzanak és sportoljanak is, s szórakozásuk is hozzájáruljon fejlődésükhöz. Ez jelenleg szükségessé teszi, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség a szabad időben is erősebben befolyásolja a fiúk s a lányok életét. A cél megkeresni s megtalálni ennek útját-módját, meglátni azt is, ami az életben önmagától keletkezik, s amit a fiatalok önmaguk hoznak létre, de egyben arról kell gondoskodnunk, hogy e téren is biztosítsuk mérvadó befolyásunkat. Miért ne lehetnének a CSISZ-nek saját szervezőt, s miért ne szervezhetnének az üzemeken s az iskolákon kívül különféle klubokat, érdekköröket, csoportokat stb. A CSISZ vezetőségében ténykedő elvtársaknak jobban kellene felfigyelniük a fiúk s a lányok különféle javaslataira s azokat konkrét formába öntve meg is kellene valósítaniuk. Lényegében helyes az az elgondolás, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek nem mindig kell a rideg szervezési formákhoz ragaszkodnia. Egyáltalán úgy vélem, hogy a CSISZ tevékenységében sokkal változatosabb formák* nak, több alkotó-képzelőerőnek kelle-. ne érvényesülnie, és a CSISZ munkájának a fiatal emberek életével sok* kai szorosabb kapcsolatban kellenö lennie. A szakszervezetek a kommunizmus iskolái Társadalmi szervezeteink között különleges helyet foglal el a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom — pártunk első számú fegyvertársa. A szakszervezetek — a munkásosztály és általában valamennyi dolgozó legnagyobb tömegalapokra helyezett önkéntes szervezetei — helyzetének és küldetésének társadalmunkban pártunk mindig különösen nagy jelentőséget tulajdonított. Alapvető feladatuk, hogy a legszélesebb néptömegeket tevékeny részvételre bírják a párt politikájának gyakorlati megvalósításában, kapcsolják be őket a termelés tervezésébe és irányításába, az állam Igazgatásába, hogy a szocialista demokratizmust sokoldalú tevékenységgé fejlesszék ki, serkentsék a dolgozók alkotóerejét, s nap mint nap, céltulatosan és minden munkahelyen tekintsék a szakszervezetek lenini küldetését a kommunizmus iskolájának. A szakszervezetek hivatása a dolgozókba oltani annak a tudatát, hogy alapvető érdekeik — beleszámítva az életszínvonal folyamatos emelkedését — csak az egész társadalom érdekeivel összhangban valósíthatók meg. Mindenkire egyaránt vonatkozik: csak akkor élhetünk jobban, ha- jobban dolgozunk, ha minden dolgozó kollektívában- sikerül kialakítanunk a termelés minőségi javulását célzó, valóban egységes törekvést. Ebben rejlik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nagy társadalmi felelőssége. Ez a mozgalom mindenkor a párt oldalán állt, s számottevő politikai erőt jelentett a munkásosztály és minden dolgozó érdekeiért vívott küzdelemben. Gazdaságúnk további fejlesztésének bonyolult feladatai, népgazdaságunk irányításában az új elyek érvényesítése és a szocialista társadalom eredményes fejlődésének egyéb tényezői megkövetelik, hogy a ' Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységében az új szükségletekből és feltételekből induljon ki, hogy a szakszervezetek jobban, töltsék be funkcióikat, helyesen éljenek egyre bővülő jogkörükkel, és elsősorban politikai-nevelő hatásukat fokozzák. A CSKP XII, és a szakszervezetek V. országos kongresszusát követő időszakban a szakszervezetek tevékenységében bizonyos javulás észlelhető. A kitűzött irányvonalat követve egyre határozottabb körvonalakat ölt tevékenyebb részvételük a gazdaság fejlesztésében. A szocialista versenyből fokozatosan eltűnik a kampányszerűség, a formáiság, a szakszervezetek tevékenyen bekapcsolódnak a tartalékok felkutatásáért és a megtakarított eszközök kihasználásáért, valamint a célszerűbb gazdaságosságért indított mozgalomba. Annak ellenére, hogy elért sikereinkben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vitathatatlan érdemeket szerzett, a szakszervezeti munkának a CSKP XII. és a szakszervezetek V. országos kongresszusán Novotný elvtárs által bírált fogyatékosságainak eltávolításában nincs kellő következetesség, s így az üzemek dolgozói ezekre a hibákra joggal mutatnak rá. A hibák a munka tartalmában, súlypontjában és módszereiben vannak. A szakszervezetek éppen emiatt nem összpontosíthatták erejüket a népgazdaság döntő fontosságú központi problémáira, a termelési feladatok teljesítésének hathatós biztosítására. A párt állandóan hangsúlyozza a szakszervezeteknek a dolgozók érdekei védelméért, s a róluk való rendszeres gondoskodásért viselt felelősségét. Látnunk kell azonban azt is, hogy a dolgozókról való gondoskodás tartalma ma már egészen más, mint a kapitalizmusban. A dolgozók érdekei azonosak az állam érdekeivel. Ezért a dolgozókról való gondoskodást szükségszerűen egész terjedelmében kell értelmeznünk, s így is kell átplántálnunk dolgozóink tudatába. Azoknak a bizonyos csoportoknak, vagy egyéneknek meggyőzése, akik sokszor nem tudják megérteni a társadalmi érdekek elsőbbségét, türelmes felvilágosító munkát követel. A tetszetős, népszerű, de rövidlátó politikához folyamodó szakszervezeti funkcionáriusok és szervek csak ártanak az ügynek, mert ennek a politikának valójában a munkásosztály és a dolgozók vallják kárát, s nem kívánt következményekkel jár a nevelőmunkában, gyengíti a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egységét és tekintélyét. A dolgozók érdekeinek védelme a szocialista társadalomban a bürokratizmus és az állami, illetve gazdasági apparátus önkényes túlkapásaival szemben semmilyen körülmények között sem azonosítható az olyan „védelemmel" és tetszetős politikával, amely a nyilvánvaló kihágásokat — például a bérpolitikában, a munka- és a technológiai fegyelemben előforduló vétségeket, a termelés megszervezésében a pongyolaságot stb. — takargatja. A szakszervezetek nem harcolnak eléggé a munkafegyelemért, holott a dolgozóknak az öntudatos munkafegyelemre való nevelése a szocializmusban a szakszervezeti mozgalom elsőrendű feladata. Annak ellenére, hogy üzemeinkben számtalan példával találkozunk, amelyek a munkások és a műszakiak kezdeményező, önfeláldozó állásfoglalásáról vagy a hősiességig fokozott munkáról tanúskodnak, annak ellenére, hogy Itt a szakszervezetek a szocialista verseny, de mindenekelőtt a szocialista munkabrigádok mozgalma nagy átformáló erejére támaszkodhatnak, csak nagyon kevéssé élnek a példa vonzóerejével, a munkakezdeményezés fellendítéséhez nem nyújtanak mindenütt hatékony segítséget a haladó elemeknek, s azoknak az embereknek, akik a munkához való igazi szocialista viszony úttörői — sőt olykor közönyösen szemlélik a fegyelmezetlenség, a munkához, a szocialista tulajdonhoz és a társadalom érdekeihez való rossz viszony megnyilvánulásait. Hiányosságok merülnek fel a szervezőmunkában, a munkastílusban és a módszerekben. Az irányító szervek tevékenységében nemkívánatos sok adminisztrálás és duplicitás nem helyettesítheti a szakszervezet tagjaival végzett élő munkát és az alapszervezeteknek nyújtott közvetlen segítséget. A szakszervezeti munka néhány hiányossága a népgazdaság tervezésének és irányításának eddigi módjával függött össze. Az eddigi körülmények között a gazdasági vezetők a dolgozók — s ezzel párhuzamosan a szakszervezet részvételét az irányításban gyakran formálisan, és nem úgy értelmezték, mint a nép részvételének szakadatlan folyamatát a feladatok kitűzésében és teljesítésében, a problémák megoldásában, az anyagi, pénzügyi és szervezési előfeltételek kialakításában a vállalatok, az ágazatok és az egész népgazdaság fejlesztésének érdekében. Ahhoz, hogy a dolgozókkal megtárgyalják a tervjavaslatot, rendszerint kevés volt az idő, s így távolról sem használhatták fel a dolgozók termelésben szerzett tapasztalatait és javaslatait. A szakszervezeti munkában sokkal jobban érvényre kell juttatni az egyén és a társadalom érdekei közötti összhang elkerülhetetlen szükségszerűségét. Semmiféle elvi ellentét sem áll fenn abban, ha széni előtt tartjuk a társadalom érdekelt, s közben mindent megteszünk, ami a fejlődés adott fokán lehetséges a dolgozó ember jólétéért. Az érdekek egységének lényegére rátapintani s ezt megmagyarázni, ezért harcolni, az egyének és a csoportok érdekeit összhangba hozni az egész társadalom érdekeivel — ez különösen fontos ma, amikor a népgazdaság irányításában változásokra kerül sor. Nagyon sok múlik a szakszervezeteken és üzemi aktíváik munkáján, hogy minden dolgozó megértse, mi ma a lényeg, mi kell ma ahhoz, hogy az irányítást illetve népgazdaságunk döntő problémáit érintő változásokat a munkatevékenység új nagy fellendülése támassza alá, hogy az ökonómiai és szervezési tényezőkön kívül teljes mértékben érvényesüljön, illetve hasson egy másik döntő tényező: a tömegek alkotóereje. Ezért (Folytatás a 7. oldalo*} ÜJ SZÖ 6 * 1963. február 3.