Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-24 / 54. szám, szerda

A RÁDIO MUSORAROL A Predvoj igazolja a várakozást Néhány megjegyzés egy sikeres lapindulás margójára Alig két hónapja indult az SZLKP Központi Bizottságának politikai, kulturális és gazdasági hetilapja, a PREDVOJ. A megjelenését köszöntő írásunkban utaltunk arra, hogy nem könnyű színvonalasan foglalkozni az életnek ilyen nagy területével és időbe telik, amíg kialakul a sajátos arculat, a lap koncepciója. A folyóirat első hét számának figyelmes olvasója azonban már most megnyugtató érzéssel könyvelheti el azokat a jeleket, amelyek kifejezően tanúskodnak róla: a Predvoj szerkesztőségi gárdáj a valóban nincs híján sem a szerkeztési érzéknek és a lendületnek, sem a fajsúlyos ötleteknek. Minden arra mutat, hogy az olvasóval való egészséges kapcsolat megteremtésére irányuló törekvésnek lesz, sőt már van foganatja. í Lássuk például a legutóbbi számot. A riportok közül azonban valószí'Az olvasók leközölt leveleiből is nűleg Milan Városnak írása a „legmegtudjuk, hogy az ulóbbi időben szenzációsabb". Eddig háromoldalas mely cikkek váltották ki a legna- folytatásban eleveníti fel az ún. gyobb érdeklődést. Várható volt, Szlovák Állam aranykincsének titkát hogy ebbe a kategóriába kerül Er- s ebben az antifasiszták harcát, hogy nest Štríc-nek, Visszhang című rova- ezt az értéket megmentsék a nácik tunkban már ismertetett írása, amely- elől. ben a szlovákiai és a magyarországi Michal Štrbák a mezőgazdasági kultárális örökség jogtalanul eltulaj- szocialista munkaverseny eddigi fordonított részének kölcsönös cseréjé- máinak elavultságára, formalizmusável foglalkozik. Így is történt. Még ra vet éles reflektorfényt „Mérne: ettől is élénkebb visszhangot váltott a korona" című elemzésében. Élő kl Dušan Janotának a 6. számban példákkal igazolja, hogy jövője csak megjelent cikke, amely néhány kima- olyan versenynek lehet, amelyben gasló, de az idő folyamán a feledés döntő ismérvként szerepel majd, — ködébe vesző honfitársának sorsáról mennyit tudunk koronában kifejezve ad képet. Az olvasók kérésére a termelni egy-egy hektáron. Vitába következő számban szó esik majd száll az olyan mozgalmakkal, amekiváló szlovák hadvezérekről, többek lyek népszerűsítették a termelés nöközött négy marsallról. velősét minden áron, függetlenül az A vita rovatban Branislav Kuchtá- önköltségtől. Helyes az a nézete is, nak a 4. számban megjelent „Bűn hogy a versenyben mindig a legjobés bűnhődés" című tanulmányára bakat kell jutalmazni, akár százszor többen is válaszoltak. A probléma is egymás után. lényege ebben az esetben az a kö- Ján Uher docens elméleti írása ls rülmény, hogy társadalmunkban saj- nagyon tanulságos. Részletesen elemnos felfelé ível a bűnözés lázgörbéje, zi, hogy az öntudatosságot nem azoA vitában természetesen ellenté- nosíthatjuk a konformizmussal és tes nézetek is összecsapnak. Egye- megfordítva. A kispolgári konforsek főleg a bűnüldözés liberalizmu- mizmus elvtelen fejbólogatással sában keresik a meghatározó ténye- egyenlő, míg az öntudatosság a tűzőt, követelik a szigorúbb mércét, datos megismerésre és a meggyőzőmások szerint az okok sokkal bonyo- désre épít. Dr. Ján Kocka docens pelultabbak és nem volna helyes, ha dig „Minőséget nélkülöző reprezenmegszigorítanánk büntetőjogunkat, tálás" cím alatt foglalkozik azzal a Minden esetre ez a véleménycsere kérdéssel, hogy jelentősen növelnemcsak nagyon érdekes, hanem nünk kell tudományos kiadványaink hasznos is és bizonyára hozzájárul színvonalát, mert ezek képet adnak a kérdés tisztázásához. tudományunk fejlődési fokáról. A riport is rendszeresen helyet A külpolitikai részben Oto Šimko kap a lap hasábjain. Legutóbb Vladi- kommentárját olvashatjuk az angol mír Ferko nyúlt egy komoly figyel- labourista kormány bel- és külpolimet érdemlő problémához. Annak a tikal irányvételéről, valamint dr. An35, húsz évvel ezelőtt a hegyekből ton Rašla cikkét, amelyben szót emel lekerült családról, életük alakulásé- a náci bűntettek elévülése ellen, ról szól, akik új otthonra találtak Figyelmet érdemel Richard BlechHrušov-banv a volt Eszterházy ma- nek a filmművészet mai szerepéről jorban.' Sikéjrülten pendíti meg azt írt értekezése és Jaroslava Pašiaková a húrt, hogy az új élet építésének Interjúja Sánta Ferenc magyar íróörömei és gondjai ma már háttérbe val, aki sürgeti a jószomszédi kapszorítják a szülőföld hegyei iránti csolatok, a kölcsönös megismerés sóvárgást. Az Elba menti Firenzéről és Pomelmélyítését. Az irodalmi részben Ján Bodenek péiről, jobban mondva Drezda húsz elbeszélése mellett főleg Vladimír évvel ezelőtti pusztulásáról és feltá- Mináč folytatásokban megjelenő bűnmadásáról Gottfried Meisner tollá- ügyi története kötött le. ból olvashatunk riportot. Néhány A bőséges híranyag és a részleszámadata hátborzongatást vált ki: tes műsortájékoztató (hangversea háború végén az angol—amerikai nyékről és kiállításokról isi), néhány bombázásnak — atombomba nélkül is találó glossza, a színvonalas kép— több, mint kétszázezer áldozata anyag és a folyóirat alakuló ízléses volt. Húsz négyzetkilométernyi teril- grafikai elrendezése is arról tanúsleten nem maradt kő kövön, egy la- kodik: a Predvoj a saját lábán akar kosra 43 köbméter rom jutott. járni s érdemes olvasni... (g. i.J A MEGBECSÜLT EMBER F

eri bácsi nem szól, csak figyel. Végzi a munkáját, mintha mi sem történne, de egyik szemével odaoda pislant Pálra. Kettőkor kezdték a munkát, Pál még háromkor is az öltözőben volt, most meg itt ténfereg ... Van ugyan valami a kezében, de szemmelláthatólag ügyel rá, nehogy valami munkába „keveredjen". Végül elsomfordál a köszörűgéphez, azt szikráztatja egy ideig ... Aztán vissza sompolyog a vágóasztalok környékére. Feri bácsi még mindig nem szól. Az egyik vágó tnaga cipeli a lemezeket. Pál arra van itt, hogy segítsen neki. Pál azonban nagy ívben kerüli a vágót. Meg-megnézi az óráját. A kutyafáját, ez az idő még nála is lassabban halad . . . Akkor azonban már Feri bácsi nem bírja tovább: — Nem megmondtam, hogy segítsen a vágónak?! Fogja azt a lemezt és vigye az asztalra! — Az istennek se! — Hogyhogy?! — hökken meg Feri bácsi, mert ez mégiscsak váratlan volt. — Ej, de a fejébe szállt, hogy maga a partifűrer ... Feri bácsi hatalmas káromkodást fojt magába, de szóhoz nem jut, mert Pál folytatja: — Nézze, ha én is háromezer koronát kapnék, mint maga, akkor én is dolgoznék, — legyint a kezével és hátat fordít. — Ha énnekem a vezetőm egyszer azt mondja, hogy vigyem azt a vasdarabot Kalondáig, akkor fogom és viszem — pattog Feri bácsi, de a továbbira Pál már úgy látszik nem kíváncsi, mert visszafordultában odaszól, mintegy lezárva a vitát: . — Csak ne prédikáljon — és hogy elejét vegye a további korholásna.k, leereszkedjen megfogja a legkisebb lemezt és komótosan az asztal felé viszi, bár meggyőződése, hogy ezzel úgysem váltja meg a mozdonygyárat. Ami igaz is. © AZ IGAZSÁGKERESŐ A losonci bányamozdony-gyár — vagy hivatalos nevén: a Túróci Gépipart Művek losonci üzemegysége — nagy csarnokában vagyunk. A csarnok kong az ürességtől. Egyik felében még szenet raktároznak, a másikban az ide kerülő gépek számára néhány embe" a betont vájja. A huzatos térség közepe táján azonban már áll egy sor gép: vágószerkezetek, hegesztőberendezés. Itt már dolgoznak — ez Madarasi Ferencnek — a fiatalok Feri bácsijának — a munkahelye. — Nehéz dolgozni az ilyen emberekkel, mint ez a P.ál — panaszkodik Madarasi elvtárs. — A múltkor ls mondtam neki, vegye a kabátját és menjen haza, azzal többet segít, mintha itt lábatlankodna, úgyis csak feltartja az embert... Azt már mondani sem merem, hogy valamikor a gyáros kirúgta volna ilyen munkáért, mert a fejemhez vágják: maguk öregek mindig csak ezt hajtogajták. Nincs az az erő, kérem, amelyik jóra bírná az Ilyet. Jó szó nem segít, elbocsátani nem lehet, az alapfizetését meg kell kapnia, ha elesik a prémiumtól, mit bánja ő, megteszi a gyerekpótlék is. Mert az fiksz. — Valahogy nem igazságos, ez kérem — keresi tovább az igazságot Madarasi elvtárs. — Mert hogy jön ahhoz az a másik segédmunkás, aki beJő érzéssel írjuk le, hogy a Csehszlovák Rádiő magyar szerkesztősége az elmúlt két hét alatt ismét több igényes összeállítást sugárzott. Barangolás zeneorsz gban című múlt heti' adásában Kéler Béla születésének 145. évfordulója alkalmából közvetített minden tekintetben színes, hangulatos, igazán rádiószerű emlékműsort. Az adást összeállító František Braniš avatott kézzel nyúlt a bártfai születésű, ismert zeneszerző életéhez, műveihez. A tömör, lényegremenő összekötő szöveg, valamint a jól válogatott zeneművek révén a viszonylag rövid adásból is plasztikusan kidomborodott Kéler Béla élete és művészete. Múlt vasárnap hangzott el a Magvetőnek, a rádió népművelési híradójának a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák néhány problémájával kapcsolatos adása. A Magvető- szerkesztője az iskolák félévi szünete alkalmából kérte kerekasztal beszélgetésre Tábl Lászlót, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága iskolaügyi osztályának dolgozóját, M6zsi Ferencet, a Szlovák Nemzeti Tanács Iskola- és Művelődésügyi Megbízotti Hivatala nemzetiségi osztályának vezetőjét, Bertók Imrét, a nyugatszlovákiai kerület magyar iskoláinak tanfelügyelőjét , Kodai Lajost, a somorjai kilencéves általános középiskola igazgatóját, valamint Dudás Kálmánt, ugyanezen iskola helyettes igazgatóját. Az iskolaügy ismert szakembereivel folytatott beszélgetés azzal indult, hogy milyen eredménynyel zárult az első félév iskoláinkban és milyen a diákok továbbtanulási és elhelyezkedési lehetősége. Kodat Lajos és Bertók Imre megnyugtató válaszai után a riporter arra .kért választ, „kellőképpen tudatosítják-e a magyar nemzetiségű dolgozók, hogy nemcsak gyermekeik, hanem szocialista társadalmunk érdekeit is szolgálják, ha gyermekeiket anyanyelvükkel egyező tannyelvű alap- és középfokú iskolába járatják?". A kérdésre Tábi László és Mózsi Ferenc többek között azzal válaszolt, hogy a kilencéves alapiskolában mintegy 2700 jól képzett magyar nedagógus közel 80 000 diákot tanít anyanyelvén. Ezenkívül sok ezer magyar nemzetiségű diák tanul anyanyelvén a középfokú és szakiskolákon. Tábi László hangsúlyozta: „A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák a cseh és szlovák iskolákkal teljesen egyenlő és egyenrangú ismereteket nyújtanak minden tantárgyból. Zömmel ugyanabból a magyarra fordított és az ország minden iskolái-, ban egyaránt érvényes tankönyvből tanulnak. Hazánkban minden iskola egyetlen fokmérője, hogy tanulói számára mennyiben adja át minden tan-, tárgyból a tantervben előírt ismereteket." A beszélgetés további részében a riporter többek között ezt mondta: „A személyi kultusz idején sokan helytelenül és ellentétben a társadalmi követelményekkel a nyelvtudást primer, elsődleges követelményként állították és háttérbe szorították a tulajdonképpeni lényeget, a tudást. Mi a helyzet MOZDONYGYÁRI ARCKÉP csületesen elvégzi a tennivalót, hogy ugyanannyit, vagy ha nőtlen, gyerektelen még kevesebbet vigyen haza fizetéskor, mint az ilyen? Az a negyven-ötven, de akáir száz korona Jutalom, amit a jó munkásnak javasolhatunk, nem fejezi ki a köztük levő különbséget... — De Feri bácsi, — szakítjuk félbe — hiszen az, amit maga a'kar, az lényegében az új anyagi ösztönzési rendszer alaptétele. Ez a pártirányvonal. — Hiszen jól van. Régen mondom én már ezt — folytatja a világ legtermészetesebb hangján, mintha a pártirányvonalat éppen az ő elképzelése alapján szabták volna meg ... Ámbár ... végül is ... Hiszen aszerint is szabták meg. MEGVALÓSULT ÁLOM Huszonnyolc év nagy idő. Ha huszonnyolc évig dédelgetünk egy álmot, vágyakozunk megvalósulásáért — még hosszabbnak tűnik az idő. Huszonnyolc évig mondogatta Madarasi Ferenc. ,,Ha én egyszer úgy istenigazában megmutathatnám, mire vagyok képes! Megmutatnám, de meg én!" A kitanult lakatos és autószerelő gépkocsivezetői állást kapott. A körülmények úgy hozták, hogy nem tudott elszabadulni a kormánykerék mellől. Pedig ő úgy gondolta, hogy egy nagyüzemben Jobban gyümölcsöztethetné tudását. Nem, nem becsülte le a sofőr-hivatást. Ogy vélte, erős kezének az acél megformálása valő. Valamiféle becsvágyat is érzett: ha ő vasat hajlítana, vágna, formálna, ezzel kapcsolatban ma?" A kérdésre Tábi László így válaszolt: ,.£n úgy vélem, hogv nem írhatunk mindent a személvi kultusz rovására. Ezek a nézetek jóval a személvi kultusz leleplezése után ls burjánoztak még és félreértésekhez vezettek. Ma csehszlovákiai magvar tannyelvű iskoláink elé fő feladatként azt állítjuk, hogy a tanulóknak anyanyelvükön széles körű szilárd tárgyi tudást nvújtsanak. Természetesen a korszerű, az élenjáró tudományok szellemében. Tehát az első helyre a tárgyi tudást állítjuk, mert bármely tantárgynak preferálása, előtérbe helyezése — különösképpen a kilencéves iskolákra vonatkozik ez — a többi tantárgy lebecsüléséhez vezetne és nem hozná meg a kívánt eredményeket... A magyar nyelvű kilencéves alapiskolák ma már többségükben olyan szlovák nyelvű tudást biztosítanak, amelyre később a második ciklusú iskolákban, mint szilárd alapra diák és pedagógus egyaránt biztosan építhet. Meg kell állapítanunk, hogy a szlovák nyelv oktatásának különös figyelmet szentelünk éppen azért, hogy az anyanyelven szerzett szilárd tárgyi ismereteket hazánk bármely részén a növendék későbben szlovák nyelven is hasznosíthassa. Ugyanakkor természetesen arra kell törekednünk, hogy a magyarul tudó szakemberek elsősorban olyan területeken nyerjenek elhelyezést, ahol arra a kétnyelvű tudásra, tehát a szlovák és magyar nyelvismeretre a lakosság kétnyelvűsége szempontjából elengedhetetlenül szükség van." A sokrétű beszélgetés során befejezésül a riporter megkérdezte: „Nem eszközölhető-e bizonyos tantárgyaknál — itt konkrétan a történelemre gondolok — regionális kiegészítés, különös tekintettel a nemzetiségi iskolák növendékei proletár internacionalizmusának és szocialista hazafiságának elmélyítése érdekében?" Mózsi Ferenc válasza így hangzott: „Ezen a téren is több hibát követtünk el a múltban. Rendkívül érzékenyen érintette az 1950-es évek végén a nemzetiségi iskolík történelemoktatását a rosszul értelmezett egységes történelmi tananyag. Ez azt jelentette, hogy tekintet nélkül arra, vajon szlovák, ukrán, magyar gyerek tanul-e történelmet, ugyanazt a történelmi anyagot, ugyanabból a könyvből kellett tanítani, Csak a tanítók tájékozottságára, olvasottságára bízták, hogy ezt az egységes történelemanyagot nemzeti és regionális elemekkel is kibővítse. Az iskolai hatóságok aránylag rövid idő alatt meglátták a helyzet fonákságát és az 1959-es áprilisi párthatározat után orvosolták a bajokat. A csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolákban az orvoslás úgy történt, hogy a Pedagógiai Kutató Inté-. zet egy terjedelmes módszertani levélben tájékoztatta a pedagógusokat, majd később a tankönyvkiadó vállalat egy közel 500 oldalas tanítói segédkönyvben részletesen ismertette és elemezte azokat a történelmi eseményeket, amelyeket a magyar nép haladó hagyományként őriz és amely, ha a-z engedelmeskedne akaratának, akkor ő ki is tűnhetne, v a 1 ff k i lenne, olyan ember, akit megbecsülnek. Igen, eddig is tudták rőla, hoigy jő dolgozó, mindig rendben van a motor, semmi baleset. De sehol nem érezte maga röníl azt a megbecsülést, amely egy munkásember éltető eleme. Huszonnyolc év után egyszer aztán úgy tűnt, hogy a kormánykeréknéj is terem babér Madaras! elvtárs számára. Jutalomra terjesztették elő. 200 koronás negyedévi prémiumra, meg a szakma kiváló dolgozója jelvényre. De valami sötét hátterű protekciózás, igazságtalanság folytán nem lett az egészből semmi. Akkor épült fel Losoncon a mozdonygyár. S azóta nem múlük el hónap, thogy ne az ő neve állna a versenytábla élén. Nem múlik el negyedév, hogy ne kapna prémiumot. Az üzem vezetői között ilyen a vélemény a negyvennyolc éves korában álmát megvalósulni látó emberről: „Az öreg Madarasi? Az nemcsak' ért a munkához, hanem szívvel-lélekkel is végzi." Kevesen tudják azonban, miért van ez így. Most már tudjuk: végre eljött az ő ideje, most mutatja meg istenIgazában, mit tud Madarasi Ferenc. Egy évtizedekig dédelgetett álmot valósított meg. Egy ilyen huszonnyolc évig elfojtott álom — nagy erő. Ez a nagy erő most minden feladattal megbirkózik. Pedig nagy feladatot teljesít most Madarasi elvtárs: nemcsak a vasat, acélt formálgatja, hanem ennél sokkal nehezebb anyagot is — fiatal lányokból, fiúkból igyekszik jó munkásokat nevelni. Saját képére akarja formálni őket, saját álma megvalósulásának folytatóit szeretné látni bennük. Azért is olyan szigorú néha ... Miután ez a nagy erő felszabadult, csoda-e, hoigy ezt az élete deiéra túltel jgs egészében elegendő ahhoz, hogy iskoláink az erkölcsi nevelés több fontos területe mellett forradalmi magyar nemzeti öntudatra is neveljék a csehszlovákiai magyar dolgozók gyermekeit." Tábi László többek között ezeket mondta: „A múlt hibái ellentétben állottak a proletár nemzetköziség gondolatával és eszményével. Mi kommunisták vezérelvünk egvikávé tűztük ki a haladó hagyományok tiszteletét, A múltban sajnos ezt sokszor elmulasztottuk. A magyar tankönyvekből is kimaradt, hogy csak a legkiválóbb példát említsem a magyar történelem két nagy alakja, Hunyadi János él Rákóczi Ferenc. Az országos tankönyvek a forradalmi hagyományok kritikus feldolgozására helyezik a hangsúlyt oly értelemben, hogy Inkább a hősök korlátozottságát, bukásuk okát mutatják be, mintsem az eredményeket és a mozgalomban részvevő tömegek heroizmusát. Helyesebb lenne például, ha Hunyadi Jánost a „hadak villámát" a török krónikák „átkozott Jankóját", a XV. század magyar éj egyben az egyetemes történelemnek egyik legpozitívabb alakjaként értékelnék, mint ahogy azt Marx tette... Szükséges lenne hangsúlyozni azt is, hogy Rákóczi harcainak nagy része Szlovákia területén zajlott le, a szlovák jobbágyság jelentékeny aktív támogatásával. Rákóczi bátran támaszkodott a magyar, a szlovák és az ukrán jobbágyakra ... Diákjaink előtt egyértelműen kellene kidomborítani történelmünk azon mozzanatait, amikor hazánk népei egységesen küzdöttek a haladó mozgalmakban függetlenségükért, a közös ellenség ellen." A Nagy Jenő szerkesztette Magvető mostani adását az utóbbi időben elhangzott kerekasztal-beszélgetések egyik legjobbikjának tartjuk. Sok problémát vetett fel, ezért is Idéztük a szokástól eltérően hosszabban. Ogy véljük azonban, hogy az adásban érintett kérdésekkel nemcsak a rádió feladata foglalkozni. Színes volt a Dénes György szerkesztette és Monoszlóy Eva rendezte, múlt vasárnap elhangzott Egy hazában című irodalmi félóra is. Az adásban (kissé késve) Božena Némcovára emlékeztek, majd csehszlovákiai tartózkodása alkalmából interjút közöltek Garai Gáborral, a Magyar írók Szövetségének titkárával. Garai elmondta, hogy irodalmi esteket készülnek rendezni Csehszlovákiában magyar, Magyarországon pedig csehszlovák írók műveiből. Mivel túlságosan elnyúlt a beszélgetésnek az a része ahol a költő saját műveiről nyilatkozott, érdektelenné vált. Az adást jól kiegészítette Ozsvald Arpád, Tóth Gyula és Török Elemér verse, valamint Veres János versfordítása. A most vasárnap elhangzott műsorok közül a sok élő 'anyagáért a Csóka Ferenc szerkesztette Faluról falura, gazdag tárgyismeretéért a Delmár Gábor szerkesztette Ismerd meg hazádat, ötletességéért és rádiószerűségéért pedig a Jakál István szerkesztette Ilyenek vagyunk című adást emeljük ki. [b)

t jutott embert ma már a párt tagjainak sorában találjuk? 9- ELÉGTÉTEL ÉS KÉRDŐJEL Nem tudom, azok után, amit Madarasi Ferencről az előbbiekben elmondtam, megszerették-e őt az Olvasók is úgy, mint e sorok írója. Persze, e néhány sorban aligha voltam képes visszaadni azt, amit akkor éreztem, amikor szemtől szembe álltam vele, s úgy tűnt, apám előtt állok. Az a vágya, hogy a jó munkát megbecsüljék, a rosszat elvessék, igazságkeresése, gyötrődése a nemtörődömség láttán, az, hogy világgá szeretné kiáltani „hát nem érzitek mindnyájan, milyen nagy dolog, ha megbecsülik az embert?" — mindez, úgy tűnt, ismerős nekem. Igen, apámat juttatja eszembe, de azokat a többi „öreg szakikat" is, akikkel a gyárakban találkozom, s akik egy életen át vágyódtak -a megbecsülésre, s ez nem mindig adatott meg nekik. Mindnyájuk nevében elégtételt éreztem, amikor láttam, hogy Madarasi bácsit mennyire megbecsülik. Ügy tűnt, vége annak az időszaknak, amikor sokan a nagy számok tömkelegében nem vették észre ezeknek az „öreg szakiknak" az elfojtott vágyát becsületes munkájuk megbecsüléséért. Mondom, ez nagyon jólesett és elégtételként nyugtáztam. De van egy kérdőjel ls a jegyzetfüzetben: megtettünk-e már mindenütt mindent azért, hogy éreztessük az ilyen megbecsülésre jogosan vágyó, kiváló emberekkel a munkapadnál, hogy „nektek volt igazatok, öreg szakik, Jcülönbséget kell tenná a ti jó munkátok és a hanyag »Pálok* között." Es érezzük-e már mindenütt, milyen nagy erők szabadulnak jel akkor, ha a jó embert megbecsülik? VILCŠEK GÉZA 1985. február 24. < fJ"! S^Q 7