Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-23 / 53. szám, kedd

A tervszerű népgazdaság-irányítás töké!e!esítése Szlovákiában (Folytatás az 5. oldalról) zottjának és bizottságainak alapvető feladatai közé elsősorban a követke­zők tartoznak: Azok a feladatok, melyeknek meg­határozásékor abból az elvből indu­lunk ki, hogy Szlovákia tervét a kor­mány határozza meg: 9 a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az általa Irányított szervezetekkel kapcsolatos feladatai $ a minisztériumok feladatai azok­ban az ágazatokban, ahol a meg­bízottak és az SZNT bizottságai­nak is hatásköre van. Továbbá azok a feladatok, ahol a tervtel­jesítéséért a szlovák nemzeti szer­vek felelnek. © a többi népgazdasági ágazatban a minisztériumok feladatai közül azok a feladatok, amelyek szlová­kiai székhelyű vállalatok tevékeny­ségével függenek össze s a mi­nisztérium ezekről értesíti a szlo­vák nemzeti szerveket. Szlovákia gazdasági fejlesztése alapvető elgondolásainak és céljainak biztosítása érdekében, a párt irány­elveinek értelmében a távlati és az egyéves népgazdaságfejlesztési tervek elfogadásakor Szlovákia gazdasági és kulturális fejlesztésének alapvető fel­adatait az országos népgazdaságfej­lesztési terv szerves részeként kell tekinteni. Rendkívül fontosak a gazdasági hajtóerő kihasználásával összefüggő feladatok is. Abból kiindulva, hogy a terv mellett a gazdasági hajtóerők is lényeges szerepet játszanak, fon­tosnak látszik az SZNT megfelelő szervei hatáskörének e hajtóerők ki­használására való orientálása, hogy így is biztosítsuk a terv teljesítését. E tevékenység meghatározásakor — ami az SZNT erre irányuló tevékeny­ségét illeti — az országos irányítási rendszerből, indulunk ki. Különleges fontos lesz a jövőben az SZNT szerveinek az új szakágazati igazgatóságokhoz fűződő kapcsolata. Az SZNT szerveivel való tanácsko­zás után az illető minisztérium a táv­lati tervekből, eredő feladatok alap­ján meghatározza a szakágazat szlo­vákiai üzemei fejlesztésének ütemét. Szlovákia természeti és gazdasági forrásainak kihasználása érdekében a szakágazati igazgatóságok kötelessé­gévé válik a döntések hozatala előtt kikérni az SZNT szerveinek vélemé­nyét és ezeket a véleményeket az illető szakágazat Szlovákiát illető táv­lati fejlesztésénél figyelembe venni. Az SZNT illetékes szerveivel, fő­leg anii a az építéseket és a terme­lést, a tudományos-műszaki bázis megteremtését stb. illeti, minden eset­ben meg kell tárgyalni Szlovákia fej­lesztésének problémáit. Ezenkívül a gazdasági eszközök fel­használásával összefüggő feladatok­ról van szó. A terven kívül ezek az eszközök is fontos szerepet töltenek majd be, ezért célszerűnek mutatko­zik a kezelésükkel és felhasználásuk­kal, valamint a tervfeladatok teljesí­tésének elősegítésével kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes szervei hatáskörének módosítása is. A Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek hatáskörében az országos irányítás átszervezésével összefüggésben álla­pítják majd meg az említett tevékeny­ség terjedelmét és megszervezését. A jövőben különösen nagy jelen­tőségűek lesznek a Szlovák Nemzeti Tanács szervei s az új szakágazati igazgatóságok kapcsolatai. Az illetékes minisztérium a Szlo­vák Nemzeti Tanács szerveivel foly­tatott tanácskozások után s a távlati állami terv feladatai alapján tűzi ki az Illetékes szakigazgatóság fel­adatait, s az adott szlovákiai szak­ágazat fejlesztésének arányait. A szak­ágazati igazgatóságoknak a szlovákiai természeti és gazdasági források leg­kedvezőbb s leghatékonyabb kihasz­nálása érdekében kötelezően kérniük kel] az SZNT Illetékes szervei állás­foglalásának közlését, és ezt a szak­ágazatukkal összefüggő fejlesztési ta­nulmányok, Illetve népgazdaságfej­lesztési tervek kidolgozása folyamán, összhangba kell hozniuk. A szakágazati igazgatóságok meg­vitatják a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes szerveivel az adott szak­ágazat szlovákiai vonatkozású lé­nyegbevágó fejlesztési problémáit, az ezzel összefüggő javaslatokat és megoldják a feladatokat. Ez külö­nösen az építkezések, a termelőüze­mek széthelyezésére, a tudományos kutatási alapra stb. vonatkozó elin­tézése érdekében szükséges. Ahol a Szlovák Nemzeti Tanácsnak nincsenek külön végrehajtó szervei, ott közvetlenül az illetékes miniszté­rium irányítja Szlovákia területén is a szakágazati igazgatóságok tevékeny­ségét. A Szlovák Nemzeti Tanács végre­hajtó szerveinek hatáskörében azon­ban a kormány által meghatározott terjedelemben a Szlovák Nemzeti Ta­nács megbízottai Irányítják a szlová­kiai hatáskörű szakágazaii igazgató­ságok tevékenységét. Szlovákiában ezek a szakágazati igazgatóságok kö­telesek számot adni a Szlovák Nem­zeti Tanács felelős szerveinek és az illetékes minisztereknek az adott szakágazat fejlesztéséről, valamint feladatai teljesítéséről. javasoljuk, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes megbízottja legyen jogosult a szlovákiai székhelyű és szlovákiai hatáskörű, szakágazati igazgatók kinevezésére s leváltására. Az eddig elmondottak is arra utal­nak, hogy az alkotmány, valamint a CSKP XII. kongresszusa irányelvének szellemében folyamatban van, s hova­tovább meggyorsul a Szlovák Nemzeti Tanács szerepkörének az eddiginél teljesebb érvényesülését megalapozó egész sor intézkedés valóra váltása. A népgazdaság tökéletesebb terv­szerű Irányítása alapelveinek megva­lósításával kapcsolatban is újabb prob­lémák merülnek fel és csak a továb­bi fejlődés mutathatja meg, hogy az egyes állami és gazdasági szervek helyzete, feladatai, munkaformál és kapcsolatai mennyire válnak be a jö­vőben, s mi a további teendő szocia­lista társadalmunk felvirágoztatásá­nak hathatósabb elősegítése s a köztársaságunk egységének, a csehek és a szlovákok testvéri kapcsolatai­nak további megszilárdítása érdeké­ben. A tökéletesített irányítási rendszer az eddiginél sokkal nagyobb igénye­ket támaszt az emberekkel szemtan, és tág teret nyit a vállalati munka­közösségek alkotóképességének kibon­takoztatására. Egyrészt a társadalmi szükségletek hatékony kielégítését célzó kezdeményezésre serkent, azt előnyben részesíti, másrészt pedig az eddigieknél sokkal nagyobb visszke­reseti igényeket támaszt ott, ahol le­maradás mutatkozik, ahol nem kifi­zetődő, vagy esetleg teljesen szükség­telen a termelés. A tökéletesebb irányítási rendszer megköveteli — és ehhez minden gaz­dasági feltételt is megad — a vezető gazdasági dolgozók kezdeményezését és vállalkozó szellemét. A vezető gaz­dasági dolgozók jellegzetessége a döntésekben szükséges önállóság, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy tar­tózkodniuk kell a kicsinyes gyámko­dástól s az aprólékos beavatkozások­tól a vállalatok vezetői tevékenységé­ben. E tekintetben rendkívül fontos a műszaki fejlődés biztosítása. A töké­letesített irányítási rendszer egyik alapgondolata, hogy a műszaki szín­vonaltól függ gazdaságunk sorsa, s ez erős lendületet ad a műszaki előrehaladásnak. A tökéletesített rendszerben ezért kiváló szakemberekre, munkájukhoz értő emberekre lesz szükségünk. Ez egyaránt vonatkozik a gépek mellett tevékenykedő, vagy a vezető dolgo­zókra. A szakképzettség tökéletesedése egyre nagyobb jelentőségű objektív folyamat. Eddig is — éspedig távlati irányzatként — megnyilvánult, de az új elvek értelmében lényegesen nö­vekszik a szakképzettség jelentősége. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak a nép műveltségi színvonala eme­lését célzó politikája eredményeit bi­zonyítja, hogy Szlovákiában gyors ütemben gyarapodott a szakképzett dolgozók száma. Létszámuk a leg­utóbbi 10 év alatt csaknem meghá­romszorozódott. Ez a létszámgyara­podás különösen a műszaki közép-, illetve főiskolát végzett dolgozók kö­rében észlelhető. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Szlovákiában 1963-ban minden ezer dolgozó közül 131,4-nek, országos viszonylatban 155,2-nek volt szakképzettsége. A mezőgazdaságon kívül ilyen volt a helyzet az iparban, az építőiparban s más gazdasági ága­zatokban. Míg a szlovákiai ipari üzemek 1953­ban csak 27 000 mérnököt, illetve mű­szaki dolgozót foglalkoztattak, létszá­muk 1963-ban elérte az 55 000-ret, s az építőiparban ugyanazon idő alatt 8500-ról 13 500-ra nőtt. A gazdasági szakemberek létszámát illetően, Szlovákia jelentősen megkö­zelíti az országos színvonalat. Kedve­ző volt a fejlődés a munkásszakkép­zés terén is. Szakképzettséget Igénylő munkahelyeken teljes 80 százalékuk dolgozott, s közülük csaknem 40 szá­zalék segédlevéllel rendelkezett. A dolgozók szakképzettségi színvo­nala gyors emelkedésének kedvező előfeltétele, hogy jelenleg sok fiatal l tanul a fő- és szakiskolákon, illetve ipari tanulóként. Ennek alapján a kö­vetkező ötéves tervidőszakban több mint 250 000 szakképzett fiatalt ál­líthatunk munkába. Ezeknek a fiata­loknak egyharmada fő-, illetve szakis­kolai képzettséggel rendelkezik majd. Ezenkívül nagyon sok dolgozó ta­nul a fő- és szakiskolák levelező tagozatain. A részletesebb számítások arra mu­tatnak, hogy a népgazdaságunk kü­lönböző szakaszain munkát vállaló szakképzett dolgozók fokozatos lét­számnövelése eredményeként a mai­hoz viszonyítva 1970-ig 80 százalékkal több szakképzett dolgozónk legz, eb­ből kétszer annyi főiskolai végzettsé­gű dolgozóra és ugyancsak kétszer annyi — szakmát kitanult — munkás­ra számíthatunk. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a munkaviszonyok állandósí­tása érdekében, mert ez feltétele nemcsak a szakképzettség hasznosítá­sának, hanem annak is, hogy a mun­kaközösségek teljes gazdasági ered­ményei alapján kellőképpen érvénye­sülhessenek az anyagi érdekeltség alapelvei. A jelenlegi helyzet ebből a szempontból kedvezőtlen, mert pél­dául az ipari üzemek dolgozóinak mintegy 25 százaléka változtatja év­ről évre a munkahelyét. A dolgozók törzskádereinek állan­dósítása kétségkívül hozzájárul a tö­kéletesített irányítási rendszer alap­elveinek valóra váltásához, ami a szakképzettség növelésére is serkent. Chudík elvtárs beszéde további ré­szében a gazdaságtudomány felada­tait ismertette. Teljesítésüket a gaz­dasági jellegű gondolkodásmód elmé­lyítésével és gazdasági propagandával kell elérnünk. Hangsúlyozta, magá­ban véve az a tény, hogy Szlovákia ipara ma sokkal nagyobb, mint az el­ső köztársaságban volt, hazánk egy­séges közgazdasága keretében egyre igényesebb feladatok elé állítja Szlo­vákia gazdaságfejlesztését Pártunk tudja, hogy a gazdasági folyamatoknak s a tervszerű irányítás egyre tökéletesebb rendszerének mély­reható ismerete nélkül lehetetlen az olyan gazdaság irányítása, amelyre má már a magas fokú intenzivitásra és integrációra irányuló fejlődés jel­lemző. A múltban, a hagyömányos termelési forrásokra és rendszerekre, hagyományos technológiára és beren­dezésekre alapozott, túlnyomórészt extenzív fejlődés idején gyakran si­került tapasztalataink alapján s szer­vezőképességünkkel igen bonyolult gazdasági problémákat is megoldani. Ma azonban az élet egyre sürgetőb­ben követeli nemcsak a tudományos ismeretek elsajátítását, hanem a gaz­daságirányításnak a szó szoros értel­mében vett tudományos munkamód­szerei Ismeretét is. Az a tény, hogy a tervszerű irányítás hovatovább tudo­mányos jellegűvé válik, nemcsak sok új ismeret elsajátítását és gyakorlati érvényesítését igényli, hanem azt is, hogy a mélyebb okozati őszefüggése­ken is elgondolkozzunk. Az egyre ha­tékonyabb s lendületesebb gazdasági élet az elé az elsőrendű feladat elé állít bennünket, hogy minden új gaz­dasági helyzetre hatékony gazdasági intézkedésekkel s eszközökkel reagál­junk. Már a tökéletesebb rendszer alap­elveinek kidolgozása idején is sok minden serkentett bennünket a rend­kívül merész, s mélyreható elgondol­kodásokra, amelyek azután meg is alapozták az új rendszert. A megol­dásra váró problémákat tekintve, ezt azonban csak az első lépésnek kell tartanunk. Az alapelvekkel kapcsola­tos vita számos lényegbevágó problé­ma megvilágítását tette lehetővé. Ezek a kérdések kerülnek a tudomá­nyos és kísérleti dolgozók figyelmé­nek középpontjába, s az alapelvek konkretizálása s elmélyítése folyamán gyakorlatilag is érvényesülnek. A jelenkor igen nagy feladatok elé állit bennünket, s ezzel kapcsolatban tárgyilagosan megalapozott gazdasági kérdések megoldása elé is, mert ezek a kérdések adják az új rendszer ér­telmét és célját. Tudományos munka­helyeink és intézményeink jellegét mindinkább azok a munkák határoz­zák meg, amelyeket a szakemberek a népgazdaságfejlesztés távlati előre­jelzése, a távlati kilátások körvonala­zása érdekében műszaki-gazdasági ta­nulmányok, és távlati tervek össze­állítása folyamán végeznek. • Amikor a gazdasági jellegí gondol­kodásmód s a népgazdaságfejlesztés minőségileg új értelmezése jelentősé­gét hangsúlyozzuk, akkor a messze­nenő társadalmi összefüggések felis­ne-résének, tehát a társadalomtudo­nány újabb területei megismerésének jslentőségét sem szabad szem elől té­vesztenünk. Célkitűzéseink, felada­taink, valamint a gazdaságfejlesztés révén kielégíthető szükségletek felis­merése mindjobban befolyásolja a jö­vőben a gazdasági élet szociológiájá­nak, pszichológiájának és más társa­dalomtudományi területeknek ismere­tét. Egyre nagyobb gazdasági poten­ciálunk s annak szükségessége, hogy gyakorlati gazdasági politikánkban, s általában pártunk politikájában is merítenünk kell a tudományos és a kutatómunka eredményeinek kincses­tárából, megköveteli a tudományos kutatási alap megszilárdítását, s a tu­domány fejlesztése mind kedvezőbb anyagi, feltételeinek megteremtését. Pártunk szervei, a kormány és a Szlo­vák Nemzeti Tanács szervei ennek érdekében mindjobban megerősítik a tudományos-kísérleti intézményein­ket és támogatják az új, vagy az ala­kulófélben levő — különösen közgaz­dasági jellegű — kísérleti intézetein­ket. Szlovákiában új, országos hatás­körű tudományos-kísérleti Intézetek létesülnek, például a területi Terve­zési Kísérleti Intézet, a Csehszlovák Munkaügyi Intézet s ezenkívül Élet­színvonalkutató Intézet létesítésére is számíthatunk. A megbízotti hivatalok és a Szlovák Nemzeti Tanács bizott­ságai hatáskörében is létesülnek kí­sérleti munkahelyek, amelyek az egyes minisztériumokhoz tartozó or­szágos jellegű, régebbi kísérleti inté­zetek fiókintézetei lesznek, továbbá az SZNT számítóközpontját is beren­dezik. A közgazdasági oktatásnak rendkí­vül jelentós a küldetése a gazdasági jellegű gondolkodásmód s az egész közgazdasági arcvonal kiterjesztésé­ben. Ilyen fontos szerep jut első­sorban a bratislavai Közgazdasági Fő­iskolának, éspedig egyrészt a szak­képzett közgazdászok előkészítésében, másrészt a tudományos kutatómunka fellendítése terén. E főiskola szak­tanszékei, valamint más főiskolák társadalomtudományi tanszékei, a Szlovák Tudományos Akadémia Köz­gazdasági Intézete és más társadalom­tudományi intézetei az elméleti gon­dolkodás egyre jelentősebb szerepet betöltő központjai, amelyekre a tu­dományos kísérleti tevékenység szá­mára szükséges tudományos dolgozók kiképzésében is jelentős feladat há­rul. A jövőben sokkal nagyobb figyel­met kell szentelnünk a gazdasági kö­zépiskoláknak. Az általános művelt­séget nyújtó tantárgyak színvonalas oktatásával egyidejűleg el kell mé­lyíteni a gazdasági jellegű tantár­gyak tanulmányozását. Ez különösen a vállalatokban s a vállalatokon be­lült gazdasági egységekben szükséges tudományos munkaszervezés nyilván­tartására, korszerű módszereire s rendszertechnikára vonatkozik. Gon­doskodnunk kell továbbá a nyelvokta­tás elmélyítéséről is. Nagyra értékeljük és becsüljük közgazdászaink munkáját, akik tevé­kenyen hozzájárultak a jóváhagyott alapelvek kidolgozásához és most részt vesznek feldolgozásukban s megmagyarázásukban. jelenleg nagyon igényes feladatok hárulnak a gazdaságtudományra is. Elsősorban elemeznie kell további nagy jelentőségű, a tervszerű irányí­tás tökéletesített rendszerével kap­csolatos elméleti kérdéseket, éspedig különösen a gazdasági tényezők ob­jektlvizálásának, valamint felhaszná­lásának kérdését, különös tekintettel az egész népgazdaságunkban, az egyes ágazatokban és működési te­rületeken kialakuló helyzetre. Egyik rendkívül jelentős feladat a végrehajtott kísérletek elemzése és értékelése. A kísérleti felismerés — amely még a közelmúltban csak a természet-, orvos- és műszaki tudo­mányok dolgozóinak kiváltsága volt — ma már a gazdaságtudomány fej­lődésének új ismérve. A legjelentősebb tudományos és kutatási feladatok közé tartozik a gazdaságunk fejlesztésével kapcsola­tos tárgyilagos problémák mBgoldása. Az egyes gazdasági ágazatokban és területeken elemezni kell az általá­nos fejlődés irányzatát, mert ez az alapja a hosszú időre szóló előrejel­zések, kilátások, távlati tervek és műszaki-gazdasági tanulmányok ki­dolgozásának. Ezek a problémák mindinkább a gazdaságtudomány és számos más tudományos terület kö­zéppontjába kerülnek. A tökéletesített tervszerű irányítási rendszer alapelvei megkövetelik, hogy az irányító szervek, a szakágazati igazgatóságok, a vállalatok s az üza­mek állandóan s rendszeresen figye­lemmel kísérjék a. tudományos kísér­leti kollektívák munkaeredményeit, és a kísérleti intézeteknek „állandó ve­vői" legyenek, s mindjobban igénybe vegyék a főiskolák kutatási lehető­ségeit is. Ez egyidejűleg létrehozza tudományos-kísérleti munkahelyeink szilárdabb anyagi és káderalapját, és azt is lehetővé teszi hogy gyakorlati­lag gyorsabban érvényesülhessenek a tudomány vívmányai. Ami pedig gazdasági propagandán­kat illeti, ismét hangsúlyoznunk kell annak jelentőségét, hogy a dolgozó­kat kellőképpen tájékoztatni kell a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer elveiről. Néhol még mindig el van terjed­ve az a helytelen elgondolás, hogy a „melegházi légkörben" kialakult konfliktusmentes helyzetben az elő rehaladás nem függ az ellentmondá­sok és az ellentétek megoldásától. Egyes népszerűsítő cikkekben s elő­adásokban csak pozitív oldaláról is­mertetik az anyagi érdekeltség elvét. Nem mutatnak rá kellően a kollektí­vák, s egyének anyagi érdekeltsége elmélyítésének másik oldalára és ar­ra sem, hogy a rossz minőségű, felü­letes munka, az idö- és anyagfecsér­lés, a gazdaságosság semmibevétele stb. fokozott visszkereseti igény ér­vényesítésével jár. Igen határozottan kell beszélnünk a munkafegyelemről, a szilárd mun­ka-erkölcsről, a pénzügyi fegyelem­ről, a gazdaságosságról stb., a töké­letesített rendszer alapelvei sikeres érvényesítésének e múlhatatlan fel­tételeiről. A sajtónak, a rádiónak és a televí­ziónak pártunk fegyvertársaként kell részt vennie a maradiság és az elv­szerűtlenség elleni harcban. Pártunk a dolgozók szocialista szellemű ne­velésében ezeket hathatós eszközként használja fel; s ezért kötelességük, hogy az eddiginél jelentősebben já­ruljanak hozzá az elvi kérdések he­lyes megmagyarázásához, az anyagi és erkölcsi ösztönzők mélyrehatóbb érvényesítéséhez. Ez annál inkább szükséges, mert az erkölcsi ösztönzők jelentősége az anyagi ösztönzők kidomborítása után sem csökken. Ellenkezőleg — mindig fontos szerepet töltenek be a szoci? lista ember nevelésében, a magas fejlettségű szocialista társadalom szervezője egyéniségének formálásá­ban. . Népgazdaságunk tökéletesített terv­szerű irányítási rendszere tervezeté­nek jóváhagyásával munkánknak csu­pán egyik szakasza ért véget. Most abba az időszakba jutottunk, amely­ben az említett alapelveket fel kell 1 bontanunk, s az egyes szak-, illetve termelési ágazatok feltételeinek meg­felelően kell konkretizálnunk. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága az ezzel kapcsolatos munkát úgy szervezte és szervezi meg, hogy az 1970-lg szóló terv ki­dolgozásával legyenek egybekötve, amely gazdaságfejlesztésünk legfonto­sabb problémái alapvető megoldását is feltételezi. Most, amikor pártunk kidolgozza a tökéletesített tervszerű népgazdaság­irányítás Irányelveit és azokat foko­zatosan valóra váltja, a Közpoiiti Bi­zottság minden kommunistától és pár­ton kívüli dolgozótól, minden üzemi, tudományos, kísérleti és műszaki dol­gozótól, közgazdásztól, s gazdasági dolgozótól elvárja, hogy valameny­nyien képességük s erejük arányában, mindenki a maga munkahelyén a le­hető legnagyobb mértékben járuljon hozzá az új elvek gyakorlati érvé­nyesítéséhez és életbe léptetéséhez. Népünk alkotó kezdeményezése, az elmúlt években is leküzdötte a szo­cialista országépítésben felmerült ne­hézségeket. A szocialista építőmun­ka új elvei nagy lehetőséget nyit­nak előttünk. Meggyőződésünk, hogy a kezdeményezés a jövőben még erőteljesebben megnyilvánul, és kom­munista lendülettel elérjük a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja által a magas fejlődési fokú szocialista tár­sadalmunk megszervezése érdekében kitűzött céljainkat. A prágai Műszaki Üveggyárban szerzett termelési tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a legkülönfélébb ipari ága­zatokban sokkal előnyösebhen hasz­nálható az üveg, mint más hagyomá­nyos anyagok, például réz, bronz, nik­kel. rozsdamentes acél stb. Már az is rendkívül előnyös, hogy az üveg­csövek átlátszók, mert lehetővé válik a termelési folyamatok vizuális ellen­őrzése. Képünkön: Jiŕí Rada különle­ges lepároló készüléket állít össze. IJ. Nősek felvétele — ČTKJ ÜJ SZÖ 6 * 1985. február 23.

Next

/
Thumbnails
Contents