Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-23 / 53. szám, kedd

A tervszerű népgazdaság-irányítás tökéletesítése Szlovákiában (Folytatás a 4. oldalról) 1970-ig további lényeges lépést t«gyünk Szlovákiának a cseh kerületekkel való gazdasági kiegyenlítődése érdekében". E cél elérésének fő eszközei elsősorban a terv és a közgazdasági hajtóerők lesznek. A terv a termelőerők optimális elhelyezésének fő eszköze és záloga. Hazánk termelőerőinek magas fokú fejlettsége és az újratermelési folyamat maximális hatékonysága elérésének szükségessége aláhúzza a területi tervezés fontosságát. A területi tervezés elmélyítése nemcsak a korlátozott feltételek (munkaerő-problémák, szállítás stb.) és nehézségek leküzdését teszi lehetővé, hanem jelentős módon hozzájárul azoknak a gazdasági forrásoknak a kihasználásához ls, amelyekkel az ország egyes vidékei rendelkeznek. A területi gazdasági tényezők, melyek annál jelentősebbek, minél jobban tért hódítanak a gazdasági életben az lntenzlfikálási törekvések, csak akkor mozgósíthatók és csak akkor lehet azokat kihasználni, ha a tervezés és a tervteljesítés minden szakaszéban figyelembe vesszük a területi szempontokat. A területi tervezésnek az egész népgazdasági tervezés szerves részeként való értelmezésével érhetjük el a termelőerők optimális széthelyezését, az elmaradt területeken csak így találhatjuk meg a gazdaságfejlesztés leghatékonyabb útját, és ezzel a gazdasági fejlődés maximális meggyorsítását. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni Szlovákia gazdasága terv-előkészítése tökéletesítésének szükségességét. Ez nemcsak az összes irányító szerv munkájának széles körű egybehangolásával, hanem főleg annak az elvnek betartásával is összefügg, miszerint a tervelőkészítés minden szakaszában mind szakágazati, mind pedig területi szempontból egyaránt meg kell ítélni a tervdokumentumot. Csak így tudjuk elkerülni az eddig oly gyakori, egyoldalú ágazati szempontok érvényesülését, melyek nemegyszer aránytalanságokhoz és a terv hatékonyságának gyengüléséhez vezettek. A központi irányítás — a szlovák nemzeti szervek is ennek egy részét alkotják — egyik legfontosabb feladata Szlovákia távlati gazdaságfejlesztésének és gazdasági tervezésének elbírálása lesz. A múltban már többször kidolgoztuk és a pártszervekben megvitattuk Szlovákia távlati gazdaságfejlesztési javaslatait. A távlati tervezés és gazdaságfejlesztés ilyen értelmezése bevált, sok helyes javaslatot fokozatosan már meg is valósítottunk. Nem elegendő azonban csak időnként foglalkozni ezzel a feladattal, az ez irányú tevékenységet rendszeressé kell tenni, e módszernek Irányító tevékenységünk állandó munkamódszerévé kell válnia. A távlati gazdaságfejlesztési tervek összeállítását azonban Szlovákia gazdasági fejlesztése mélyreható elemzésének kell megelőznie. Ez — mint az országos elemzés szerves része — sokoldalúan megítéli az eddig elért eredményeket és lehetővé teszi a további fejlesztést illető intézkedések megtételét, olyanokét, amelyek a CSKP XII. kongresszusa szellemében optimálisan megfelelnek az országos igényeknek és lehetőségeknek. Szlovákia gazdaságfejlesztésének alapvető arányait direktív mutatók rendszerével biztosítjuk. Ez elsősorban az építkezési beruházásokat, a munkaerő-elhelyezés, továbbá azon különleges termelési feladatok szakaszán lesz igy, amelyek Szlovákia ipara fejlesztésének dinamikáját és struktúráját jellemzik, valamint a többi ágazat alapvető arányait ís. A területi gazdaságfejlesztés szempontjából a direktív mutatók rendszerének bevezetése olyan vívmány, amely segítségével az egyes területek fejlesztésében mutatkozó negatív hatásokat kí lehet küszöbölni. Világos, hogy ezek nélkül az eszközök nélkül a gazdasági tényezők továbbra is a? eddig fennálló gazdasági színvonalkülönbségek elmélyítése irányában hatnának. A kötelező, direktív módon meghatározott feladatokon kívül a szakágazati igazgatóságok számára a tájékoztató mutatók rendszerének és a határértékeknek a bevezetése is fontos támpont lesz. Hogy a gazdaságfejlesztésben előttünk álló feladatokat a tökéletesített irányítási rendszer keretében jobban teljesíthessük, szükséges a különböző Irányítási fokok rendszeres együttműködése. A terv így két központi szerv mérlegelése szintéziseként keletkezik. Egyrészt a Szlovák Nemzeti Tanács, másrészt pedig a szakágazati Igazgatóság mérlegelése és javaslatai alapján keletkezik. Valamennyi szerv együttműködése annak is biztosítéka, lesz, hogy Szlovákia gazdasága az országos szükségletek és lehetőségek figyelembe vételével fejlődik. Az új rendszer döntő elve — mind népgazdasági, mind pedig vállalati viszonylatban — a gazdaságossági szempont lesz. E direktív elv gyakorlati megvalósításánál vagy objektív okból, vagy pedig az elvek helytelen alkalmazásánál megtörténhet, hogy a vállalati gazdálkodás és hatékonyság növelésének érdeke ellentétbe kerül a társadalmi követelményekkel. Olyan esetek ís előfordulhatnak, amikor a vállalat termelésének kiszélesítése a társadalom szempontjából kevésbé lesz kifizetődő. Vagy ennek fordítottjával ls találkozhatunk majd: amikor a társadalom érdeke ezt kívánja, hogy olyan helyen is létesítsünk üzemeket, ahol arra nincsenek meg az optimális termelési feltételek, ahol a vállalat számára nem lesznek vonzók a feltételek, mert a beruházási költségek csökkentik a vállalati hatékonyságot. Az Ilyen problémák megoldására az Irányító szerveknek majd szükséges gazdasági eszközök és tartalékok állanak rendelkezésére. Már a múltban ls felhasználtuk Szlovákia egyes területein az ilyen tartalékokat az országrész gazdaságának fejlesztése érdekében. Az eddigi gyakorlat, természetesen, már nem felel meg az új Irányítási elvek követelményeinek. A területi problémák megoldásánál az új Irányítási rendszer olyan gazdasági eszközökkel fog rendelkezni, melyek elősegítik egyes kiválasztott és gazdaságilag elmaradt vidékek fejlesztését, de ha arra népgazdasági szempontból szükség lesz, ugyanilyen módon gátolni is fogjuk egyes termelési ágazatok fejlesztését, különösen ott, ahol már amúgyis sűrű az iparhálózat. A tervek szerint ez irányban többféle gazdasági hajtóerő alkalmazásával Is számolunk; ezek közül hadd említsek meg legalább néhányat. Ha a társadalmi érdekek úgy kívánják, hogy az eddig elmaradt vidékeken az átlagosnál nagyobb kiadásokra van szükség az ipartelepítésnél, az ehhez szükséges összegeket az állami költségvetésből fedezzük. Itt elsősorban az úthálózat kiépítéséről, hőfejlesztők és energetikai berendezések építéséről van szó. Az ilyen vidékeken elhelyezett vállalatoknál csökkenthető az átutalás a brutto jövedelemből az állami költségvetésbe, vagy esetleg az állami költségvetésből a vállalati bevételekhez még dotációt is kaphatnak. Itt, természetesen, ideiglenes Intézkedésekről van szó, arról az időszakról, amikor a vállalatnak a termelés megkezdésével, a szakmunkás-előkészítéssel, stb. az átlagosnál még nagyobbak az üzemköltségei. A termelőerők helyes elhelyezése érdekében a jövőben például majd megkülönböztetjük az Ipari víz, az energia árát és a szállítási díjszabást. Ugyanígy fontos tényezőként szerepel majd az építőtelkek éra is. Ezzel szemben, hogy megakadályozhassuk a magas fokú ipari koncentráltságú vidékek iparának további sűrűsítését, kötelezővé válik majd a más termelő, vagy nem termelő gazdasági egységekben ezáltal keletkezett többletkiadások megtérítése az illető vállalat által. Erről temészetesen csak ott lehet szó, ahol termelési, technológiai, vagy üzemszervezési szempontból nem feltétlenül szükséges az új termelési kapacitásnak az eredeti üzemhez közel való építése. További ilyen eszközként számolunk a munkaerőgazdálkodással is. A nagy ipari koncentráltságú vidékeken az üzemek kevesebb munkaerőt igényelhetnek. A termelőüzemek — a nyersanyagtermelő-üzemek kivételével — ezeken a területeken saját eszközeikből fedeznék a munkaerőszerzéssel járó költségeket. Ez irányban fontos gazdasági ösztönzőként tekintünk a szakágazati beruházásokra, melyeket az Állami Bank fiókjainak aktív hozzzájárulásával a szakágazati igazgatóságok osztanak szét. Ezeket a beruházásokat úgy kell szétosztani, hogy elsősorban az üzemek korszerűsítését segítsék elő ott, ahol kevés a munkaerő. Azokon a vidékeken viszont, hol megvannak a kedvező feltételek, tovább kell fejleszteni a termelési kapacitásokat. Ezek az eszközök, természetesen, nem merítik ki a területi problémák megoldásának minden lehetőségét. Éppen ezért az elvek további konkretizálása során elemezni kell ezeket a kérdéseket. Meg kell találni az alkalmas eszközöket amelyek a társadalmi érdekekkel összhangban vannak. Elvárjuk Itt a közgazdaságtudomány képviselőinek segítségét, akik ebben az időszakban sokat segíthetnének a problémák megoldásában. A tökéletesített Irányítási elvek és célok megkövetelik, hogy megvalósításuk érdekében megteremtsük a termelési-műszaki bázis szervezési előfeltételeit. Azok az alapelvek, amelyek szerint 1958-ban az ipar szervezeti struktúráját átépítettük, nagy vonalakban a tökéletesített irányítási elvek feltételeinek Is megfelelnek. Szükségessé válik azonban nagyobb gazdasági egységek megteremtése, hogy valamennyi önálló elszámolási tényező teljes mértékben érvényesülhessen. A termelési-műszaki bázis újszerű megteremtésekor arra Is nagy súlyt kell helyezni, hogy mind a szakágazati", mind a kombinát-, mind pedig a területi szempont alkotó módon érvényesüljön a termelő-gazdasági egységben, hogy az említett elvek közül egyiket se abszolutizálják, hanem éppen ellenkezőleg, valamennyit — az egyes ágazatok specifikus feltételeihez mérten a gazdaságossági hatékonyság szempontjából alkalmazzuk. A szakágazati Igazgatóságok elhelyezése is fontos probléma. Itt elsősorban a termelés súlypontja jön számításba, valamint az, hogy az igazgatóság a többi vállalattal hogyan, milyen rugalmasan, operatíven tudja a jövőben fenntartani kapcsolatait. De a szakágazati igazgatóságok elhelyezésénél azt Is figyelembe kell venni, hogyan tudja ez a szerv az olyan fontos tevékenységeket irányítani, mint például a kutatás a fejlesztés, stb. A termelési-műszaki bázis szervezeti kiépítését még nem fejeztük be. A minisztériumok előzetes javaslatait már megvitatták és ez irányban tovább folynak a munkálatok. Valamennyi szakágazat végleges szervezeti felépítését a pártszervek és a kormány még egyenként is megtárgyalja. Az átépítés eddigi eredményei azt mutatják, hogy ez eddigi — közvetlenül a minisztériumok hatáskörébe eső mintegy 250 termelési-gazdasági egység, illetve vállalat helyett a fő iparágakban 93 szakágazati igazgatóság lesz. A 93 szakágazati igazgatóság közül a javaslatok szerint húsznak a székhelye Szlovákiában lesz. Itt egyrészt országos hatáskörű, másrészt szlovákiai hatáskörű szakágazatokról van szó. Szlovákiában lesznek azok a szakágazati Igazgatóságok, melyeknek termelési bázisa — tekintettel az országos feladatokra — eléggé döntő mértékben Szlovákiában van. Itt elsősorban az általános gépiparra, a kohászati berendezések gyártására, a vasúti kocsigyártásra, hajóépítésre, az alapvető vegyiparra, a gördülőcsapágy-gyártásra, az előregyártóit épületelemek gyártására, stb., gondolunk. Ez Irányban azonban — különösen a vegyiparban és a kohászatban — meg kell oldanunk még néhány problémát. Szlovákia egész építőiparát két szakágazati igazgatóság: a bratislavai és a košicei fogja irányítani. Egyes termelési ágazatokban . két szakágazati Igazgatóság — egy csehországi és egy szlovákiai — megalakítását javasolják. Ez elsősorban ott Indokolt, ahol az irányítás rugalmassá tétele — a lakosság szükségleteinek kielégítésénél — megkívánja a szakágazati igazgatóság és a termelővállalatok, valamint az üzlethálózat tevékenységének rendkívül operatív egybehangolását. Két szakágazati igazgatóság létesítése ott is indokolt, ahol a termelés regionális jellegű, vagy pedig ott, ahol a termelőüzemek szétszórtan az egész ország területén. sok helyütt megtalálhatók. Két szakágazati igazgatóság létesítése egy-egy termelési ágazatban különben a vállalatok közötti egészséges szocialista versengést is elősegítheti. Ilyen szellemben szervezik meg például a közszükségleti ipar gépeinek gyártását, a ruhaipart, a fafeldolgozó ipart, a tejfeldolgozást, a sörgyártást, a zománcedények gyártását, stb. Az új szervezési elvek életbe léptetésével kapcsolatos munkát úgy kell Irányítani, hogy az új szakágazati igazgatóságok legkésőbb ez év július elsején megkezdhessék működésüket, hogy így teljes mértékben bekapcsolódhassanak a negyedik ötéves terv előkészítésének és az 1966. évi terv előkészítésének munkálataiba. A tökéletesített irányítási elvek fokozatos bevezetésével kapcsolatban már ebben az évben megkezdtük az új gazdasági rendszer alapelvei kísérleti alkalmazásának értékelését. A kísérletezésnek elsősorban azt kell kimutatnia, milyen területen kell az új népgazdaság-irányítási elveket tökéletesíteni. A tökéletesített népgazdaságirányítási rendszert kísérletileg aránylag széles körűen kezdtük alkalmazni. A kísérletbe országos viszonylatban körülbelül 100 Ipari vállalatot, építővállalatot és a helyi gazdálkodási üzemek és termelőszövetkezetek egész sorát kapcsoltuk be. Az ipar országos kapacitásának mintegy - 20 százalékát bekapcsolták a kísérleti tevékenységbe. Szlovákiában az elvek bevezetése hatékonyságának vizsgálatával 40 vállalat foglalkozik. Ebből 20 Ipari-, 2 építövállalat, a többi pedig helyt gazdálkodási vállalat, illetve termelőszövetkezet. A kísérletező üzemek közé tartozik például a bratislavai Dimitrov Üzem, a partizánskei Augusztus 29. Üzem, a strážskéi Chemko, a bratislavai Kábelgyár stb. A kísérletezés megkezdése óta eltelt hat hét túlságosan rövid idő ahhoz, hogy már ma aprólékos, konkrét eredményekről számolhatnánk be. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a kísérletek előkészítése Is más sok pozitív eredményt hozott. Pozitívan kell már azt is értékelni, hogy a kísérletet előkészítő kollektívák az üzemekben gondolkozni kezdtek róla, hogyan lehetne a termelést gazdaságosabbá tenni, hogyan lehetne javítani a minőséget, a munkaszervezést. A kísérletező vállalatok már a fogyasztói kereslet körül felmerült problémák megoldását ts megkezdték, megkezdték a piackutatást, közvetlenebbé tették az üzlethálózattal való együttműködést, stb. A tökéletesített Irányítási elvek egyes elemeit már a vállalaton belüli gazdasági egységekben is alkalmazzák. Az alapvető gondolat itt az, hogyan lehetne a vállalaton belüli gazdasági egységek tevékenységét összemérni, hogy az újrendszerű tevékenység mind az egyén, mind pedig a kollektívák számára alapul szolgáljon. A vállalatok ez Irányú tevékenysége arra vall, hogy a tökéletesített irányítási rendszer sok pozitív vonása megnyilvánult már. A kísérletező vállalatoknál azonban egész sor problémával Is találkozhatunk. Gyors ütemben az új feltételekhez kell idomítani a számvitelt, a tervet is át kell számítani a régi rendszerről az új rendszer feltételeire, de egyúttal egyes vállalatok spekulációjának is elejét kell venni. Megtörténik ugyanis, hogy egyes helyeken az átépítéssel csökkenteni kívánják az 1965. évi tervfeladatokat. Az ágazatok és a termelő-gazdasági egységek azonban egészében véve jól teljesítik a kísérletezésből rájuk háruló feladatokat. Hangsúlyozom, hogy az új népgazdaság-irányítási elveket szilárd alapokra kell helyeznünk. Ezért igyekszünk Időelőnnyel meggyőződni az elvek valamennyi fő elemének a gazdasági életre gyakorolt hatásáról. Az Így nyert tapasztalatokat később úgy gyümölcsöztetjük, ihogy azok már az 1966. évi tervben is érvényesüljenek. A párt- és gazdasági szervek egyik fontos feladata a kísérletező vállalatok tevékenységének állandó tanulmányozása. E szerveknek részt kell venniük az Irányítási elvek továbbfejlesztésével és elmélyítésével kapcsolatos problémák megoldásában. Így kívánunk teret adni az új közgazdasági tényezők érvényesülésének és a dolgozók aktivitása továbbterjesztésének. A gazdasági kísérletezés nem értelmezhető egyszeri akcióként. A gazdasági experimentum — mint azt a CSKP Központi Bizottságának határozata is leszögezi — gazdaságunk irányításának állandó módszerévé válik. Természetesen, hogy a termelő — műszaki bázisnak a tökéletesített Irányítás! rendszerhez való idomításán kívül a központi irányító szervek és a nemzeti bizottságok munkáját is az új feltételekhez kell Idomítani. A tervszerű irányítás tökéletesítése és az érték-, valamint áru- és pénzviszonyoknak a népgazdaság Irányításában való fokozottabb kihasználása — az irányító szervek és azok apparátusa munkájában is a munkastílus és a munkamódszer változtatását követeli. Megköveteli ez mindenütt az irányítás egyes fokozatai közötti egyértelmű munkamegosztást. A tökéletesített Irányítási rendszer életbe léptetése során e problémák megoldása intenzív tevékenységet követel. A CSKP Központi Bizottságának javaslatára a kormány kidolgozza szerveinek munkamegosztását és munkarendszerét. A minisztériumok, minta szakágazati vállalatok központi irányításának komplex láncszemei, célszerűbbé teszik majd így tevékenységüket. A CSKP KB január! ülésén Lenárt elvtárs beszédében a központi szervek új feladatairól beszélve így szólt: „A Szlovák Nemzeti Tanács funkciójával és szerveinek tevékenységével kapcsolatos párthatározat értelmében az új irányítási rendszer alapelveinek megfelelően elmélyül e szervek jogköre és felelőssége." Az SZNT szerveinek tevékenysége és jogköre kiszélesítésével kapcsolatban — tö'bb más pártdokumentumon kívül — a CSKP KB és az SZLKPi KB 1964. május 7-1, a Szlovák Nemzeti Tanács jogköre kiszélesítésével foglalkozó határozatából Indulunk kl, Ez a határozat megszünteti a szlovák nemzeti szervek tevékenységének leszűkített értelmezését. A határozat már sok félreértést tisztázott, különösen a tervezés és az ellenőrzés terén. Tisztázták ezen Kívül az SZNT-nek, és az SZNT szerveinek a szlovákiai, nemzeti bizottságokkal és a termelő-gazdasági egységekkel kapcsolatos viszonyát. Az 1964. május 7-i dokumentum alkotó módon megszilárdítja az SZNTnek az alkotmányban biztosított helyzetét, abban az értelemben, hogy az SZNT nemcsak az államhatalom és az államigazgatás szerve, melynek hatáskörébe csak a nemzeti és regionális jellegű ügyek tartoznak. Az SZNT helyzetéből eredően egyúttal az országos politikai és gazdasági Irányítás Szlovákiai nemzeti láncszeme, melynek feladata az országos politika alkotásában és annak végrehajtása biztosításában való együttműködés. A dokumentum joggal tekin< ti az SZNT szerveinek az országos politikai és gazdasági irányításba való bekapcsolását célszerűnek, a központi irányítás rugalmasabbá tételének és egyes fokozatainak egymáshoz közelebb hozásának, valamint köztársaságunk gazdasága hatékonyfejlesztése hozzájárulásának. A szlovák nemzeti szervek jogköre kiszélesítésével kapcsolatban — miután a szervek tevékenységét mint a központi irányítás szerves részét értelmezzük — már sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Az SZNT megbízottjainak feladataival összefüggésben — mely feladatokkal a megbízottakat közvetlenül a kormány bízta meg, — mégpedig úgy, hogy a megbízottak a feladatokat a minisztériumokkal való szoros együttműködésben oldják meg — meg kell állapítani, hogy az SZNT-nek Szlovákia gazdasága irányításával kapcsolatban fontos feladatai vannak. Pozitívan kell itt értékelnünk a már kidolgozott, vagy még csak az előkészítés stádiumában levő, az SZNT megbízottjait, az építkezési Beruházások Szlovákiai Bizottságát, az SZNT Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottságát, az SZNT Helyi Gazdaságfejlészťésl Bizottságát, az SZNT Tudományos és Műszaki Bizottságát, továbbá az SZNT építésügyi, mezőgazdasági, élelmiszeripari, pénzügyi, Iskolaügyi, kulturális, egészségügyi és igazságügyi bizottsága tevékenységét érintő hátáskör-módosításokat. Az SZNT szervei között különösképpen jelentős helyet foglal el a Szlovák Tervbizottság, elsősorban mert nagymértékben kiveszi részét az állami tervek előkészítéséből. Mint az SZNT tervezési szerve és az Állami Tervbizottság területi szerve a személyi és társadalmi fogyasztás fokozása érdekében biztosította a termelőerők megfelelő szóthelyezését, Szlovákia természeti és gazdasági forrásainak teljesebb kihasználását, A CSKP KB és az SZLKP KB 1964. május 7-i határozatának elfogadása után tovább fokozódott a Szlovák Tervbizottság munkájának hatékonysága. E határozatok értelmében a Szlovák Tervbizottság az Állami Tervbizottsággal való megegyezés után a népgazdaság egyes szakaszain kibővített jogkörrel és felelősséggel rendelkezik. Ez már az 1965-évi lerv előkészítésekor is megnyivánult, amikor a Szlovák Tervbizottságnak a nemzeti bizottságok gazdálkodásával, az építőiparral, ós a beruházásokkal kapcsolatos javaslatait alapjában véve elfogadták. A Szlovák Tervbizottság rendelkezésére áll például az anyagi tartalékok egy része is, valamint a terven felüli produkció egy részét felhasználtathatja a szlovákiai nemzeti bizottságok szükségleteinek és az önsegéllyel való építkezések biztosítására. Hasonlóképpen az SZNT pénzügyi és költségvetést bizottságának ós az SZNT pénzügyi megbízottjának is fontos szerepe van a pénzgazdálkodás terén. Ez pozitívan megnyilvánult az ez évi terv és a költségvetés előkészítésekor. 1964. július 1-től az SZNT pénzügyi megbízottja dönt valatnenynyl szlovákiai nemzeti bizottság gazdasági feladatai finanszírozásának biztosítása ügyében. A pénzügyi megbízott dolgozza ki például a szlovákiai nemzeti bizottságok költségvetését, a központi költségvetésből öszszegeket utalhat ki a nemzeti bizottságok szamára, kivételeket Is engedélyezhet a finanszírozásnál, kidolgozza a nemzeti bizottságok pénzügyi rendszerét. Rendelkezésére áll az országos költségvetés tartalékainak egy része, amelyeket elemi csapások esetében használhat fel. A tökéletesített népgazdaság-irányítási rendszer feltótelei között az SZNT elnökségének, az SZNT megbí(Folytatás a 6. old.) 1965. február 23. • 0] SZÖ 5