Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-23 / 53. szám, kedd

A tervszerű népgazdaság-irányítás tökéletesítése Szlovákiában Michal Chudík elvtárs beszéde Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári ülésén Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága január 27— 29-1 ülésén határozatot hozott a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének fő- irányzatáról és a párt munkájáról. Ez a határozat jelentős határkő fejlett szocialista társadalmunk építésében. A népgazdaság Irányításának és tervezésének tökéletesített rendszerét a XII. pártkongresszus Irányelveinek megfelelően dolgoztuk ki. Csehszlovákia gazdasági fejlődésének, problémáinak mély elemzése a kongreszszuson megmutatta, hogy a termelőerők nagy fokú fejlődése — amit a szocializmus építése folyamán értünk el — megköveteli, hogy gazdaságunk fejlődésének alapvető kérdéseit, a tervezés és irányítás módszereit és formáit új szempontokból oldjuk meg. A gazdasági fejlődés gyors és folyamatos biztosításának ez alapvető feltétele. A CSKP Központi Bizottságának januári ülésén jóváhagyott új irányítási alapelvek igazolják, milyen nögy jelentőséget tulajdonít a párt új népgazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének. E jelentőségnek és céloknak — amiket az irányítási rendszer tökéletesítésével akarunk elérni — felel meg az alapelvek előkészítése és megvitatása is. Ezek kidolgozásában a párt irányításával részt vettek kiváló köegazdászaink, akik tudományos téren vagy a gyakorlatban dolgoznak és az első javaslatokat a kerületi pártbizottságokon és a nagyobb üzemekben vitatták meg. A sajtóban, a rádióban és a televízióban vita folyt, melybe az ökonómusok, technikusok, gazdasági dolgozók és publicisták egész sora kapcsolódott be, ugyanakkor kevés kivétellel a vita komoly és ösztönző volt s a párt által feltárt probléma megoldására irányul. A több mint egyéves céltudatos előkészület után — mind a párt, mind a gazdasági szervekben — az alapelveket megtárgyalta a CSKP Központi Bizottsága és jóváhagyta a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének fő irányát. Ugyanakkor tudatosítjuk, hogy egy nyílt rendszerről van szó, mely a megvalósítás folyamatában még tovább tökéletesedik és a közgazdaságtudomány, valamint a gyakorlat új ismereteivel és vívmányaival gazdagodik. A jelenlegi helyzetben az új rendszer még több kérdés feldolgozását követeli meg, mint például az árak, a bérek, a tervezés módszere és további hasonló probléma. Michal Chudík elvtárs ezután rámutatott dolgozóink építőmunkájának eredményeire, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével értünk el szabad életünk húsz éve alatt. Hangsúlyozta, hogy erre éppen ma van szükség, amikor a népgazdaság új irányítási rendszerének bevezetése előtt állunk, ami nagy érdeklődést váltott ki barátainknál és szövetségeseinknél, valamint ideológiai és politikai ellenfeleinknél és ellenségeinknél ls. Ezt az értékelést azonban nem utolsósorban itthon is ismertetnünk kell egyes emberekkel, akik különleges örömmel fekete ceruzával húzzák alá és a párt szemére H.etik gazdaságunk egyes negatív jelenségeit az utóbbi időkben. A reális, józan értékelést címezzük egyben az egyes konzervatív embereknek ls, akik egyodalúan csupán a pozitív eredményeket látják, megkerülik a kihasználatlan lehetőségeket s a szocialista gazdaság előnyeit nem értékelik eléggé. Csehszlovák népgazdaságának fejlődésére — amióta a hatalom a dolgozó nép kezében van — a gyors fejlődés jellemző. Nevetségessé váltak a reakciósok jóslatai, akik rosszmájúan megjósolták a gazdasági viszszaesést, mert állítólag a munkások nem tudják a népgazdaságot irányítani. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasága belsőleg megszilárdult, termelési bazisa kibővült és állandóan növekedtek a felhalmozott források. Ez lehetővé tette a termelőerők fejlődésének gyors előrehaladását, a társadalom szociális-gazdasági strutúrájának mély változásait és feltételeket teremtett a szocialista társadalom fejlődése magasabb fokának elérésére. A termelés terjedelmével, az iparág és ágazat struktúrájának gazdagságával, valamint az anyagi szükséglet színvonalával köztársaságunk a legfejlettebb gazdasággal rendelkező országok közé sorakozik. Mindez népgazdaságunk rugalmas fejlődésének eredménye. Hisz ha oszszehasonlitjuk Csehszlovákia 1963. évi ipari termelését a háború előtti 1937. évvel, és a legfejlettebb kapitalista ország ipari termelésének fejlődésével — azt látjuk, hogy ipari termelésünk az említett időszakban 4,8SZŐ 4 * 1985. február 23. szor emelkedett, ezzel szemben Franciaországban 2,3-szor, Nyugat-Németországban 2,9-szer, Nagy-Britanniában 2,l-'szer és az Amerikai Egyesült Államokban 3,1-szer. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai harca életfontosságú részének tartotta Szlovákia teljes egyenjogúságának törekvéseit. A szocializmus sikeres építése keretében Szlovákia gazdasági és kulturális építésének pártprogramját sikeresen megvalósítottuk. Csupán a szocialista társadalmi rend tette lehetővé Szlovákia fejlődési problémáinak megoldását, amit a kapitalizmus alatt célzatosan elmulasztottak. Súlyos bűnt követett el a múltban Szlovákiával szemben az Osztrák-Magyar Monarchia és a csehszlovák burzsoázia is az első világháború után érdekelt volt abban, hogy Szlovákia a fejlett cseh országrészek agrár-kolonca maradjon. Igy jött létre az ún. tőkehiány-elmélet, a szakképzett technikusok és a termelés-szervezők, a tüzelő és energetikai bázis hiányának stb. elmélete. Az utolsó két évtized, a szocialista termelés évei alapjában véve megcáfolták ezeket az elméleteket. Csehszlovákia gazdaságának bekapcsolása a nemzetközi szocialista munkamegosztásba — Szlovákia helyzetét jelentősen befolyásolta. A szocialista országokkal, különösen pedig a Szovjetunióval való gazdasági együttműködésünk elmélyítése lényegesen hozzájárul a csehszlovák külkereskedelem terjedelmének növeléséhez. A behozatal, különösen a nyersanyagbehozatal növekedése, valamint a késztermékek kivitele lényegesen befolyásolta Szlovákia Ipari termelésének növelését, valamint struktúráját. Ha arról beszélünk, hogy Szlovákia gazdasági megújhodása Csehszlovákia Kommunista Pártja programjának realizálásával kezdődik, vagyis a csehszlovák népgazdaság tervszerű szocialista építésével, e folyamat másik oldalát is meg kell említenünk, éspedig, hogy Szlovákia belső forrásainak kihasználása — legyen az a munkaerő-, nyersanyag- vagy más tartalék — mely a csehszlovák szocialista gazdaság fejlődéséhez jelentősen hozzájárult és hozzájárul ma is. A legjelentősebb forrás — melynek kihasználása a folytonos munkanélküliség és kivándorlás felszámolását jelentette, ugyanakkor nagymértékben hozzájárult az egész csehszlovák gazdaság fejlődéséhez — a munkaerőforrás volt. E komoly kérdést kétféleképpen oldottuk meg. Egyrészt (főleg az 50-es években) a mezőgazdaságból merítettük gyors ütemben a munkaerőket, s ezeket főleg az iparban és az építészetben használtuk ki hatékonyan. Míg 1948-ban Szlovákia mezőgazdaságában 918 000 ember dolgozott, a mezőgazdaságban dolgozók száma az idén 450 000-re csökkent, s ebből a magánszektorban körülbelül 150 000 ember dolgozik. A mezőgazdasági munkaerők elszivárgását jelenleg igen gondosan szabályoznunk kell, mert az egyes területeken már ma megnyilvánul a munkaerőhiány és különösen kedvezőtlen a munkaerők korhatára. További forrás volt — tekintettel a természetes népesedés kedvező fejlődésére — a produktív korban levő lakosság számának gyarapodása. Ennek következtében Szlovákiában a foglalkoztatottságot — a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban — sikerült növelni, éspedig az 1948. évi 608 000ről a tavalyi 1 260 000-re, vagyis több mint kétszeresen. Büszkeség tölt el bennünket azért is, hogy Szlovákia dolgozói részt vettek a cseh országrészekben a kulcsfontosságú népgazdasági jelentőségű építkezéseken, különösképpen pedig a problémák megoldásában Ostraván és a határvidékek betelepítésében. Szlovákia gyors foglalkoztatottságának növekedése valamennyi férfimunkaerő teljes aktivizálását jelentette. A női munkaerőkből még vannak jelentős tartalékaink, ami abból következik, hogy vannak többgyermekes családok és a nők foglalkoztatottságát befolyásolják a szétszórt települések is. A foglalkoztatottság növelésével párhuzamosan létrejöttek a szakképzettség növelésének feltételei, éspedig a szak- és főiskolák, valamint a tanoncképzés rohamos fejlődésével. Míg például 1948-ban főiskoláinkon 730, a középfokú szakiskolákon 4800 rendes hallgató végzett, az idérl már 4950 hallgató végez a főiskolákon és több mint 11 500 hallgató a középfokú szakiskolákon. Az idén munkaviszonyban lévő fiatalok 8,5 százaléka főiskolai képzettséggel, 25 százaléka általános középiskolai és szakiskolai végzettséggel, 56,6 százaléka pedig más szakiskolai végzettséggel rendelkezik. A csehszlovák népgazdaság fejlesztésére az elmúlt időszakban teljesebben kihasználtuk Szlovákia természeti és ásványi kincseit. Igy például a kőszén és a lignittermelés 6,5-szörösére, a magnezittermelés 7,4-szeresére növekedett, és lényegesen bővült az építőanyag, főleg a cement kihasználása is. Nagy előrehaladást tettünk a vízi energia kihasználása terén. 1948-ban a vízi erőművek kapacitása mindössze 67 megawatt volt, jelenleg azonban már meghaladja az 567 megawattot. Megjavult a földalap kihasználása is, hisz Szlovákia mezőgazdasági termelése 1936-tal szemben 33,4 százalékkal növekedett. Ugyanakkor ezt a termelést a munkaerők számának felével érjük el, de a gépesítés és a kemizálás lényeges növekedésével. Szlovákia fejlődését nagyban befolyásolja különösen a Szovjetunióból behozott kohászati és vegyipari nyersanyag feldolgozása. A csehszlovák és a szovjet gazdaság további közeledése szempontjából Szlovákia geográfiai elhelyezése kedvező feltételeket nyújt számos korszerű termelési ágazat fejlesztésére. A források teljesebb bekapcsolása —, melyek Szlovákiában rendelkezésünkre állottak, — a felújítási folyamatba, összhangban a népgazdaság fejlesztésének irányával, nagy jelentőségű szociális-gazdasági változásokhoz vezetnek. Ezek a strukturális változások világosan mutatják a fejlődést az elmaradott agrár országtól a fejlett gazdálkodásig. 1948-ban Szlovákia Iparában és építészetében az összmunkaerő 21,2 százaléka, a mezőgazdaságában 61,8 százaléka és a többi termelési és nem termelési területeken 14 százaléka dolgozott. 1964-ig lényegesen növekedett az ipar és az építészet részaránya. Erre a két ágazatra a foglalkoztatottság 38 százaléka, a mezőgazdaságra 29 százaléka és a többi ágazatokra 33 százaléka esik. Szlovákiában a foglalkoztatottság fokozatosan megközelíti a cseh kerületek struktúráját, vagyis az olyan struktúrát, mely a gazdaságilag fejlett országokra jellemző. Az utóbbi években az anyagi termelés terén sor került az egyes ágazatok alapvető strukturális változására. Főleg az ipar ágazati struktúrája változott meg. Húsz évvel ezelőtt Szlovákia iparát azon ij>arágak magas részaránya jellemezte, amelyek nem voltak igényesek a helyi anyagforrások feldolgozására, tehát főleg az élelmiszeripar, faipar, cellulóz- és papíripar, ércfejtés stb. Ezek az ágazatok képezték 1948-ban az ipar 60 százalékát. Ezt követően azonban igen meggyorsult a gépipar fejlődése, mely lényegesen hozzájárult a munkaerő-probléma megoldásához. Ezzel egyidőben leraktuk az alapvető nyersanyag-ágazatoknak, főleg a vegyiparnak és a kohászatnak alapjait. Az ipari termelés 575 százalékos növekedése mellett a gépipar 12-szeresen, a vegyipar 9-szeresen és a kohászat több mint 9-szeresen növekedett. Belső strukturális változásokra került sor a mezőgazdaságban is, ahol lényegesen növekedett az állattenyésztés részaránya. jelentősége Szlovákia gazdaságának fejlődésével jjárhuzamosan növekedett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságában. 1948-ban Szlovákia 13-százalékkal részesült az ország ipari termelésében, a mezőgazdaságban ez az arány 28,2, az építőiparban 28 százalék volt. Annak következtében, hogy Szlovákiában a fejlődés gyorsabb volt, mint országos viszonylatban, Szlovákia 1964-ben 20 százalékkal járult az ország ipari termeléséhez, s a mezőgazdaságban ez az arány 30 százalékra, az építőiparban pedig 31 százalékra alakul. A produktív korban levő lakosok aránya 28-ról 30 százalékra növekedett az említett időszakban. Szlovákia gazdasági fejlődésének megfelelően növekedett a lakosság életszínvonala is. A dolgozók pénzés anyagi jövedelme 1955—1963 között évente átlag 4,7 százalékkal növekedett. Javulást értünk el a lakásépítés színvonala terén is. Szlovákiában 1945—1964 között 394 600 lakást építettünk, ami az országos lakásalap 36 százalékét teszi ki. A lakások jelentős része a nagyvárosokban és ipari központokban épült. Ez befolyásolta a városi lakosok létszámának növekedését, és további dolgozók számára tette lehetővé, hogy kihasználják a kulturáltabb városi lakás előnyeit. Lényegesen javított a dolgozók élet- és munkakörülményein a falvak villamosításának befejezése, a személy- és autóbuszhálózat kiépítése, és az iskola- és egészségügy fejlődése. Ezzel jelentős lépést tettünk nemzeteink gazdasági-szociális színvonalának kiegyenlítéséhez. Szlovákia gazdasági Jelentőségének összesített mutatója dz, hogyan vesz részt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasága nemzeti jövedelmének képzésében. A számítások azt mutatják, hogy a nemzeti jövedelem képzésében és kihasználásában Szlovákia részesedése állandóan növekedett. Szlovákia gazdasági fejlettségének jellemző vonása az, hogy állandóan szilárdul kapcsolata az ország gazdaságával. Szlovákiában számos új ágazat és szakág jött létre, ami fokozza a nyersanyag, félkészáru és a végtermék mozgását az ország két területe között, kibontakoznak a területek közötti kapcsolatok és fokozatosan Jelentősebb szerepet tölt be a két terület közötti munkamegosztás is. Ez főleg a gépipari termelés, a vegyipar és a kohászat egyes szakaszain mutatkozik meg. Így például az üzemanyag mintegy 50 százalékát, a plasztikus anyagok és a vegyi műszálak közel 40 százalékát, a cellulóz több mint felét, közel az egész transzformátorgyártást, és az egyes gépipari közszükségleti árutermelést, a tehervagonok 40 százalékát, a televíziókészülékek több mint 70 százalékát, a rádiókészülékek 90 százalékát, a hűtőszekrények 100 százalékát Szlovákia szolgáltatja. Csehszlovákia népgazdasága hatékonyságának növelését célzó intézkedések teljes egészében vonatkoznak Szlovákia gazdaságára is, — mind az intenzív gazdálkodási formára való áttérés, mind pedig a gazdaság strukturális változásának szükségszerűsége terén. Szükséges, hogy Szlovákiában továtfbi munkaerőket kapcsoljunk be a gazdasági tevékenységbe. Főleg a helyben lekötött munkaerőkre, és a munkaképes lakosság gyarapodására kell számítanunk, ami belátható időn belül igen Jelentős lesz. Igy például 1966—1970 között Szlovákia az új munkaerőforrás 60 százalékát jelenti országos viszonylatban. Jelenleg minden igyekezetünk arra irányul, hogy felszámoljuk a negatív jelenségeket, melyek az utóbbi időben kedvezőtlenül befolyásolták a gazdaság hatékonyságát, és sok nehézséghez vezettek. Ez vonatkozik elsősorban a termelés műszaki színvonalának lemaradására, a gyártmányok minőségére, továbbá az egyes nagy kapacitások elégtelen kihasználására, és ez építkezési beruházások széthelyezésében adódó fogyatékosságokra. Igy például az ütemtervvel szemben nagyon elhúzódik az építkezési határidő, s ami még lényegesebb, az új kapacitások befuttatása aránytalanul hosszú ideig tart, úgyhogy a termeléskiesés érezhetően megzavarja a gazdaság folyamatosságát, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítését. Ennek tipikus példája a vágsellyei Nitrogéngyér, a seredi Nikkelkohó, a rudfíanyi üzem, a novákyi villanyerőmű, és egyéb nagy jelentőségű kapacitás. Az 1964-es évben a kapacitások egyharmadát nem adták át rendeltetésének a tervezett határidőben. Hasonló a helyzet számos építkezésen is, mint például a vágsellyei második üzem, a vajáni víllanyerőmű, a bratislavai Műszaki Üvegyár stb. építkezésén. Ezzel szemben ki kell emelnünk a Kelet-szlovákiai Vasmű egyes kapacitásának építését, a bratislavai Slovnaft, a topolčanyi sörgyár, a széles nyomtávú vasút és további építkezéseket. Igen komoly probléma a meglevő kapacitások elégtelen kihasználása. Ilyen a helyzet főleg a gépiparban. Az üzemek egész sorát építettük fel, és aránylag fejlett technikával láttuk el. Jogosan elmondható ez jpéldául az olyan üzemekről, mint a dubnicai, martini, sninai, a nižnái és a Lipt. Hrádok-i gyengeáramú elektrotechnikai üzem', ahol a termelési-műszaki bázis nem hoz olyan eredményt, mint hozhatna, hogyha intenzívebben kihasználnánk a többműszakos termelést és termelési területet. Az így elveszett termelés terjedelme elég nagy. Ennek oka főleg abban van, hogy az alapvető termelési program megoldása hosszadalmas, ezek nem mindig szilárdak és az egyes vállalatok konstrukciós és fejlesztési bázisa nem kielégítő. Az intenzív gazdaságfejlesztés Szlovákiában is több ágazat széles körű korszerűsítését és rekonstrukcióját teszi szükségessé. Olyan ágazatokról van szó, mint például a cellulóz- és papíripar, a közszükségleti- és élelmiszeripar egyes vállalatai, az ércbányászat és -feldolgozás. Ezekre az ágazatokra jellemző a termelőeszközök magas fokú elhasználódása, ä termelés ezáltal, mind az élőmunkaszükséglet, mind pedig a fűtőanyag és nyersanyagszükséglet szempontjából kevéssé gazdaságos. A korszerűsítés folyamán egyes esetekben — a hatékonyság érdekében — elkerülhetetlen lesz bizonyos elavult üzemrészlegek leállítása. Az építkezési beruházások terén minden erőnket a népgazdaság strukturális átépítése biztosítására kell üsszpotosítanunk, ahogy azt a párt XII. kongresszusa kitűzte. E szempontból különösen jelentős a földalap javítására, a vegyipar, a magnezitipar- és a fafeldolgozó ipar korszerűsítésére, illetve fejlesztésére szánt beruházások összege. Szlovákiában a kiaknázatlan tartalékok kihasználása érdekében különösen a mezőgazdasági termelési feladatok teljesítése terén tehetünk sokat. Szlovákia távlati népgazdaságfejlesztési irányvonalának meghatározásával kapcsolatban figyelembe kell vennünk egyes ásványi nyersanyagforrások — külünösen a nem fémes nyersanyagok, vízenergia-források — elsősorban a Duna, a Garam, a Poprád és a többi kisebb folyó — kihasználását. Ugyanez érvényes az anyagfeldolgozásra és a nyersanyagtermelő ágazatokra is. Külön figyelmet kell szentelnünk a faanyag magasabb fokú értékesítésének, Szlovákiában elsősorban a lomblevelű erdők adta nyersanyagforrásnak. Ez a nyersanyagforrás — helyes gazdálkodás mellett — kimeríthetetlen, állandóan felújul. A cellulóz- és papíripar jelenlegi helyzete sem lehetőségeinknek, sem szükségleteinknek nem felel meg. A faanyag hasznosításának mindkét iránya elavult műszaki és technológiai elveken alapszik. A faanyag hatékony kihasználása Szlovákia gazdaságának fejlesztése szempontjából rendkívül fontos, mivel itt saját nyersanyagbázisunk kihasználásáról van sző. A feldolgozó ipar ágazatainak fejlesztését a megfelelő foglalkoztatottsági struktúra megteremtése szempontjából is szükséges megítélni. Ez a munkaerő-kihasználás fontos előfeltétele. A termelési-műszaki bázis terjesztésekör a gépteríező-műszaki alapok fejlesztése nem mindig halad aMnyos ütemben. Sok esetben az új, műszakilag és szerkezetileg igényes termékek Iránt kis érdeklődés nyilvánul meg. Gyakori jelenség, hogy a vállalatok lassan idomulnak hozzá a népgazdaság új igényeihez, lassan reagálnak a piac változó szükségleteire és azoknál a termékeknél, melyek a nemzetközi konkurrenciában is megállják helyüket, gyakran csak a legnagyobb erőkifejtéssel tudják biztosítani a külkereskedelem szükségleteit. Ezeknek és ezeken kívül még több más' negatív jelenségnek leküzdésére irányulnak a népgazdaság tökéletesített irányításának alapelvei. A tökéletesített népgazdaság-irányítási rendszer azzal, hogy a tervezést és az irányítást tudományos alapokra helyezzük, Szlovákia gazdaságának fejlesztésénél lehetővé teszi a párt XII. kongresszusén kitűzött feladatok maradéktalan teljesítését. Arról van főleg szó, hogy a tökéletesített irányítás elemeit a rendelkezésünkre álló eszközök kiaknázásánál teljes egészében használjuk ki a csehszlovák népgazdaság megszilárdítása érdekében. Beszámolója további részében M. Chudík elvtárs jellemezte a tökéletesített népgazdaság-irányítási rendszer alapelveit. Külön foglalkozott a szlovákiai párt-, állami és gazdasági szervek soron következő feladataival. A tökéletesített népgazdaság irányítási elvek hatékonyságának biztosítása megköveteli a népgazdasági fejlesztés valamennyi Intenzlfikáló elemének mozgósítását. Gazdaságunk fejlesztése adott, feltételeinek figyelembevételével a hatékonyság biztosításának egyik alapvető követelménye a termelőerők optimális széthelyezése, amely az egyes területek természeti és gazdasági forrásainak céltudatos kihasználásával biztosítja a újra termelési folyamat társadalmi hatékonyságát. A tökéletesített népgazdaság-irányítási elvek hangsúlyozzák, hogy a csehszlovák gazdaság hatékonyságának fejlesztésekor Szlovákia természeti és gazdasági forrásainak következetes kihasználásával is számolunk. Hozzájárulunk ezzel a CSKP XII. kongresszusa határozatának teljesítéséhez. „Szlovákia továbbfejlesztésében az egységes csehszlovák népgazdaság fejlesztése keretében úgy kell továbbhaladnunk" — áll a pártkongresszus határozatában — „hogy (Folytatás az 5. oldalooj,