Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-20 / 50. szám, szombat

A kilencedik ós Q tizedik bábkormány között Ngo Dinh Diem bukása ňta immár uszító kommentátor ugyan második a kilencedik dél vietnami kormányt Koreát szeretne Dél-Vietnamból, mert tákolta össze a napi kétmillió szerinte néhány százezer amerikai ha dolláros amerikai segítséggel életben lott megérne annyit, hogy az Egyetartott saigoni katonai klikk. Az 56 sült Államok megmutassa, hogy jegyéves orvos Phan Huy Quat miniszter- verrel is útját állja a kommunizmus elnök nem új figura. Már Bao Dai. terjedésének. császár .idején háromszor volt had- Igen, ez nem más, mint a hírhedt ügyminiszter az utóbbi évek torzsai- dullesi rögeszme, amely még mindig kodásaiban néhány hónapig külügy- kísért, és még mindig képes hatalminiszter ls volt a nyolc megbukott mába keríteni az emberiség sorsáért kormány egyikében. Természetesen az üj kormányt is a „puccsgyártó" Khanh tábornok válogatta ki és kijelentette, fenn tartja magának a jogot a beavatkozásra. Lényegében tehát ez a garnitúra is épp olyan, mint a többi, az a néhány mindenre kész kalandor váltakozik a miniszteri székekben, aki hajlandó Washingtonnal közreműködni a véres komédiában. Hosszú hetek civakodása után sikerült kormányt alakítani, de már az amerikai sajtó ís csak mulat rajta, mert senki néni tudhatja, hogy hány hétig vagy talan óráig marad hatalmon. / S hogy mennyire jogosak voltak e kételyek, bizonyítja az a tény is, hogy e kommentár lediktálása után érkezett a gyors hír, hogy egy újabb katonai puccs megdöntötte a saigoni kormányt.) • A VIETCONG MINDENÜTT OTT VAN Miközben újabb amerikai rakétaegységeket tesznek partra a hadihajók és áramlik a katonai erősítés DélVietnamba az ország nagy részét ellenőrzésük alatt tartó hazafiak tovább folytatják a harcot. De már fgy is mindenütt ott vannak, még az anynyira őrzött Saigonban is. A dél-vietnami fővárosba elég kevés újságíró jut el, ezért érdemes kissé hosszabban idézni a Siiddeutsche Zeitung riportját amelyben megfesti a délvietnami főváros politikai változásainak környezetét: „Míg a katonák és a politikusok a vezető helyekért civakodnak. Saigonban anarchia és fegyelmezetlenség uralkodik. A közlekedés zűrzavaros, a kereskedők és a sorsjeqyárusok a járdákon üldögélnek, kolduíó gyerekek és nyomorékok zaklatták a járókelőket. zsebmetszőktől és más kétes hírű egyénektől hemzseg a város központja. Mindenütt amerikai cigarettákat kínálnak és nt/íllan feketéznek a dollárral A hivatalos árfolyam még mindig 75 piaszter, de a jekete piacon 130 — 140 plasztert is adnak egy dollárért. A csődbe iutott üzletek helyén újabb bárok nyíltak és a prostituáltak újra megjelentek az utcákon. Saigonban ugyanolyan apátia uralkodik, mint a franciák Diem Bien Phu-i veresége előtt, Saigon azonban nem ostromlott város, amelyet az ellenség el akar foglalni. Az élelmiszert az ország távoli vidékeiről szállítják, és nem titok, hogy a partizánok átengedik az élelmiszerekkel megrakott autókat, dp ha némi adót fizetnek. Az árak rohamosan emelkednek . .. Éjszakánként az alvó város háztetői fölött repülőgépek zúgnak és ágyúdörgés hallatszik. Ez azonban nem zavar senkit, mivel a város azt hiszi, hogy a vietcong nem akarja Saigont meghódítani. A vietcongnak mindenütt ott vannak az emberei. Nemrégen világos nappal eltűnt egy magas állású amerikai hivatalnok. A vietcongnak kitűnő hírszerzőszolgálata van még a fővárosban is. U HADÜZENET NÉLKÜLI ÉS SENKI ÁLTAL MEG NEM MAGYARÁZOTT HÁBORÚ Amikor Johnson elnök parancsot adott a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázására, a reakció üdvrivalgásba kezdett, és" még Goldwater is tapsolt s cinikusan megkérdezte: Lám, mennyire fel voltak háborodva egyesek, amikor a választások előtt a VDK bombázását javasolta. Nos, és mit tett Johnson? Kinek lett igaza...? Bravó, Johnson! A VDK elleni támadás hisztériájának első pillanataiban Washingtonban csak kevesen mertek szembeszállni a kalózpolitikával Egyik neves újságíró elpanaszolta, hogy a szenátorok négyszemközt bírálják ugyan az elnök intézkedését, de hivatalos nyilatkozatokban nem mernek vele szembeszállni. Ahogy múlnak a napok, az óceánon túl is egyre több józan hang mondja ki a kormány számára legkellemetlenebb jelszót: — Tárgyalni kellt Alsop, az egyik legszélsőségesebb felelős amerikai politikusokat ls. James Reston a HÉTVÉGI New York Timesban az elnök szemére veti, • hogy még soha nem magyarózta meg az amerikai népnek., miért folytat az USA hadüzenet nélküli háborút Indokínában. Mert nevezzék akár megtorlásnek, akár erőfelvonulásnak, vagy bárminek, — végeredményben az Egyesült Államok mégiscsak háborút visel Dél-Vietnamban. Az amerikai nép többsége ellenzi e felesleges vérontást. Reston szerint, ha a kormány nem akar teljesen szembe kerülni az ázsiai és afrikai népekkel, gyors és ésszerű megoldásra kell tö rekednie. A bombázások csak elmérgesítik a helyzetet. De felvetődik a kérdés, vajon az indokínai háború ki szélesítésével kívánja az elnök a programjában olyan sokat ígérően be harangozott „nagy társadalom" megteremtését elérni? Hl A PROBLÉMÁKAT AZ IDEGENEK OKOZTÁK Az amerikai kalóztámadást elítélte a világközvélemény. Az utóbbi hónapok bebizonyították, értelmetlen és elér hetetlen egyes amerikai politikusok teóriája, miszerint előbb a partizánokat kell leverni, s csak azután lehet tárgyalni, különben oda az Egyesült Államok tekintélye. De nyomban meg is cáfolják saját elméletüket, amikor kijelentik: A dél-vietnami háborút nem lehet megnyerni. A helyzet tehát az, hogy a vereség beismerésére nem elég erősek, a győzelemhez pedig túl gyengék E belső ellentmondások között vergődik az amerikai politika. Sukarno indonéz elnök találóan jel lemezte a helyzetet, amikor kijelentette, hogy Ázsiában minden problémát a külföldi beavatkozók okoznak, ők szítják az ellentéteket, ők uszítják egymás ellen a népeket, testvérháborúkat robbantanak ki. Ha az Egyesült Államok kivonult volna Ázsiából, már Indokínában is rég béke lenne és a koreai, vietnami és laoszi nép is megtalálta volna a megértés, a békés egyesülés útját. • DE GAULLE ÉS U THANT Sokat beszélnek De Gaulle javaslatairól, amely a tizennégyhatalmi genfi értekezlet összehívásával akarja rendezni a délkelet-ázsiai problémákat, és a területi semlegességben látja a válságból kivezető utat. Most a francia külügyminiszter személyesen is megpróbálja meggyőzni Johnsont e háború kilátástalanságáról. Franciaország igazán gazdag tapasztalatokkal rendelkezik: elég megemlíteni Diem Bien Phut és Algériát. Washington egyelőre elfogadhatatlannak tartja a francia javaslatot. Állítólag attól irtózik a legjobban, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerül a Kínai Népköztársasággal. Pedig akárhogy is spekulál a washingtoni agytröszt, Peking nélkül Indokínában semmit sem lehet megoldani. A francia elnökön kívül több jelentős államférfi ugyancsak mielőbbi tárgyalásokat javasol. Többek között Sasztri indiai miniszterelnök, Pearson kanadai miniszterelnök, sőt a legutóbb U Thant ENSZ-főtitkár is síkraszállt a békés rendezés mellett. H AZ ÖNFEGYELEM NEM GYENGESÉG A szocialista országok igazán példás önfegyelemről és józan megfontolásról tettek tanúbizonyságot a VDK ellen elkövetett amerikai provokációk Idején. A világbéke megőrzése napjainkban elképzelhetetlen higgadtság, politikai éleslátás nélkül. A Szovjetunió természetesen katonai segítséget is nyújt a testvéri VDKnak, hogy megfelelően védekezhessék az esetleges újabb kalóztámadások ellen. A bonyolult indokínai helyzet csakis tárgyalóasztal mellett oldható meg. Ezért javasolják már évek óta egy új genfi értekezlet öszszehívását. Az immár két évtizede tartó indokínai felszabadító háborúnak csak az ott élő népek érdekeit szem előtt tartó általános elrendezés vethet véget. SZŰCS BÉLA PINTÉR ISTVÁN EGY HÓNAP A TENGEREN EZ A TUDÔEÍTÄS NEM AZ ANTAKKTISZRÖL ÉRKEZETT, PINTÉR ISTVÁN EGYIK AUSZTRÁLIAI KIKÖTŐBEN ADTA POSTÁRA. AZ EGY HÓNAPIG TARTÓ HAJÓÜT FELEDHETETLEN ÉLMÉNYEIT, AZ EXPEDÍCIÓ ÉLETÉNEK MINDENNAPI EPIZÓDJAIT ÖRÖKÍTI MEG. • AZ ESZrONYIJÁN November 4-én végre elérkezett a nagy pillanat: a hosszú előkészületek után útnak indultunk. Kellemes Izgalom kerítette hatalmába az embert, amikor a leningrádi rádió reggeli adásában közölték indulásunkat. Ügy éreztük, most már nem fordulhat vissza. Kilenc órakor becsomagoltunk, s búcsút vettünk a Moszkovszkaja szállodától. Berendezkedtünk az Esztonyija hajón, mely második otthonunk lett. Az első meglepetés az a mintegy hatvan méter hosszú, méternyi széles folyosó volt, ahonnan fülkéink nyíltak. Mindenkit bevezettek kijelölt kabinjába, én "Skok kollégámmal együtt az 1. számú fülkét kaptam. Az első órákban bizony nehezen tájékozódtunk a folyosók útvesztőjében. Gyakran céltalanul keringtünk, míg eljutottunk oda, ahová szerettünk volna. Kajütünk a gyorsvonat hálókocsifülkéjére hasonlított: tíz négyzetméter nagyságú fülke két egymás fölé helyezett ággyal. Az ablaknál asztal és ventillátor. Mosdófülke tükörrel, szekrény és egy heverő. 0 A SAJTÓ PERGŐTÜZÉBEN Még ki sem fújtuk magunkat, máris újságírók hada rohamozott meg. Záporoztak a kérdések. Legtöbben életkorom iránt érdeklődtek. Amikor bevallottam, hogy a huszonhatodik évemet taposom, nagyon meglepődtek. — Bizonyára maga lesz a Déli-sark Benjáminja — jegyezte meg az egyik riporter. Tizenkét órakor kellett indulnunk. Kinn sorakoztunk a fedélzeten, s az utolsó percek lázas eseményeit igyekeztünk fényképezőgépeinkkai megörökíteni. Pontosan délben felbúgott a hajókürt. Majd beszakadt a dobhártyánk! De a szívünk is beleremegett! mmumBmmmmmuammmm Ezekben a megható és ünnepélyes percekben u sarkkutatók feleségei és hozzátartozói utolsó búcsúcsókjaikat és üdvözleteiket küldték felénk. • A TENGEREN Nagyon boldognak éreztem magam, amikor a hajó hatalmas teste megmozdult, s bár senkim sem volt a parton állók között, én is könnyes szemmel lobogtattam feléjük a zsebkendőm. Lassan távolodtunk a leriingrádi kikötőtől, s hajónk mindinkább a Finnöböl felé fordult Utunk második napján reggel megpillantottuk Koppenhágát, s még aznap kiértünk az Északi-tengerre. öt nappal később már nehéz órákat éltünk át. Egy 120 km sebességű szélvihar olyan hullámokat kavart fel az Atlanti-óceánon, hogy hajónk orra néha szinte eltűnt a hullámok között. Ügy látszik, a Vizcayai-öböl nem akarta meghazudtolni förtelmes hírnevét. Ezen a napon társammal együtt sok Kinedryl tablettát fogyasztottunk a tengeri betegség ellen. Mint az ilyen tabletták általában, ez is altató hatású, s amikor a kora reggeli órákban feltűntek a spanyol partok fényei, az álom ólomsúlyként nehezedett szempillánkra. A vihar csillapodott, a süvítő szé! hangja mélyebbé vált, s a hullámok is megszelídültek. A Vizcayai-öböl elhagyása után délre fordultunk. Az Idő is felmelegedett. Portugália hosszú partjaitól Ausztráliáig utunk eseménytelen' volt. Reggelenként rendszeresen megnéztem az iroda előtt kiakasztott térké.pet, amelyen piros vonal jelezte útirányunkat, és apró zászlócskák a megtett utat. Egy hét múlva, december 11-én a Gibraltári-szoroson haladtunk át. Ez ls rendkívüli élmény volt: két világrész partjait láttam egyldőbenl Lassan ködbe vesztek a spanyol hon partjai, csak az afrikai földrész szeszélyes vonalai domborodtak ki még egy ideig. A Földközi-tengeren egyébként nyugodt napokat töltöttünk, írásra, fényképezésre, filmezésre használtam ki a kedvező időjárást. December 16-án este befutottunk Port Said kikötőbe. Itt töltöttük az éjszakát. Az esti holdfényben gyönyörű látványt nyújtottak a csillogó tengeren suhanó vitorlások. Reggel, ébredéskor már a Szuezicsatornán jártunk. A parti fasor mögül színpompás házacskák kandikáltak ki. Távolabb a sivatag képe fürdött a víz tükrében. A Vörös-tenger táján még festőibb lett a vidék. • AZ E

GYE

NLÍTŐ Utunk 18. napján alkonyatkor megpillantottuk az adeni hegycsúcsokat. Reggelre behajóztunk a kikötőbe. Alig kötöttünk ki, csónakok egész raja tartott felénk. A rajtuk ülők vad csatakiáltásokkal rohamozták meg hajónkat. Az adeniek így árulják portékájukat az idegeneknek. Kínálnak tranzisztoros rádiókat, cigarettát, emléktárgyakat. AJen ls nagyon szép város. Az Adenl-öböl áthajózása után ismét dél felé tartottunk. Európa nemcsak térben, hanem időben is a távolba veszett. Az Indiai-óceán nagyon nyugtalan volt. Aki eddig azzal kérkedett, hogy nem kap tengerbetegséget, most már nem hetykélkedett. Az Egyenlítő előtt lecsendesedett a tenger, s a hagyományos Neptunusünnepséget zavartalanul megtarthattuk. Karácsony napján szeltük át az Egyenlítőt, A nap kegyetlenül tűzött. A fedélzet annyira átforrósodott, hogy mezítláb nem is lehetett rálépni. Kajütünkben ls 30 fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála. Szerencsénkre az Esztonyiján volt egy fürdőmedence, s időnként megmárthattuk magunkat. Éjszakákként még elviselhetetlenebb volt a hőség. Gyorsan teltek a napok, látszólag egyformán, ám mindegyik nap hozott valami újat, érdekeset. Az Indiaióceánon — fokról fokra a Déli-sark felé úszva — sokat gyönyörködtünk a gazdag halvilágban, az egymással versenyző repülőhalak mutatványaiban, a delfinek pajkoskodásában. Esténként meteorok hasítottak az ég sötétjébe, s hajónk fölött már ott ragyogott a Dél Keresztje, a déli égbolt legszembetűnőbb csillagképe. Tizenhét napi utazás után végre megpillantottuk Ausztráliát. Január 3-án behajóztunk Frlamathba, utolsó állomásunkra a déli-sarki jégvilág előtt. és napjaink kérdései A

RÖMAI EGYHÁZ több ezer éves létezésének egyik nyilvánvaló oka, hogy mindenkor alkalmazkodni tudott az uralkodó társadalmi viszonyokhoz. Nagymértékben ennek tudható be, hogy már több társadalmi rendszert élt túl, és napjainkig megtartotta befolyását. Az alkalmazkodás azonban nem volt egyszerű és egyöntetű folyamat, nem is következett be azonnal, s a történelmi események nyomására az egyház mindig is ellenállást fejtett ki. A római egyház a rabszolgatartó római társadalomban keletkezett. Már akkor ahhoz a politikához folyamodott, hogy alkalmazkodott a rendszer rabszolgatartó jellegéhez. Kitűnik ez az Újtestamentumból, melynek tanúsága szerint Pál apostol a korinthusiakhoz irt I. levelében (7., 20—21. pontjában) azt ajánlotta a keresztény rabszolgáknak, hogy kiki, mely hivatásban hivatott el. abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt, ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. Amikor összeomlott a rabszolgatartó társadalmi rend, és teljes győzelmet. aratott a feudalizmus, vagyis a jobbágyelnyomás rendszere, az egyre erősödő róma' egyháznak nem okozott nehézséget az új társadalmi rendszerhez való alkalmazkodás, mert megfelelt érdekeinek. Ezért a római egyház teljesen azonosította magát a középkori feudalizmussal, és teljes erejével síkraszállt védelmében még akkor is, amikor már hanyatlásnak indult. Megmutatkozott ez az 1789. évi francia forradalomkor, mely a kapitalizmus győzelmét jelentette a feudalizmus fölött. Akkor a pápa a forradalmi eszmék hirdetőjét, a francia népet átokkal sújtotta. Több évtizeddel később, amikor a római egyház már felismerte a kapitalizmus győzelmét, s azt is, hogy érdekeinek megfelel ennek az új rendszernek támogatása, megjelent az első pápai enciklika (Rerum novarum), mely a már akkor feltörő szocialista törekvésekkel szemben védelÍRTA: DR. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD mébe vette a kapitalista rendszer. A második világháború után lényegesen megváltozott az emberi társadalom arculata, és ez a római, sőt a többi egyházat is újabb, igen súlyos helyzeteié állította. Ezt a történelmi változást főképp három körülmény jellemzi: a szocialista világrendszer kialakulása, sok újabb tudományos ismeret és ezeknek érvényesítésével a termelés gyors növekedése, végül majdnem valamennyi gyarmati és félgyarmati igában sínylődő nemzet felszabadulása és megjelenésük a nemzetközi élet porondján. Mindezek eredményeként a nagy tömegek életszínvonala emelkedett, ezzel kapcsolatban öntudatosodtak, mindjobban eltávolodtak régi életmódjuktól, alábbhagyott vallásosságuk is. Ez főképp a munkásságra és az Ifjúságra vonatkozik. Ezt fejezte ki XII. Pius pápa 1953. évi karácsonyi üzenetében: Napjainkban megnőtt azok száma, akik közömbösek a vallással szemben, és ugyancsak megnőtt a hitetlenek száma is. Mivel ez a jelenség világszerte — a nem szocialista országokban is — megmutatkozik, a római egyház, valamint a többi egyház is súlyos probléma elé került: hogyan akadályozhatnák meg a vallásosság hanyatlását? A római egyház, illetve a Vatikán, mint a római egyház vezetője XII. Pius pápasága (1939—1958) alatt e jelenséggel szemben főképp a kommunizmus ellen indított keresztes hadjáratot szorgalmazta. Ismeretes, hogy annak Idején kiátkozták a kommunistákat és azokat, akik a kommunistákkal együttműködtek. (A vatikáni politikának ez az irányzata összhangban volt a kapitalista hatalmak, főképp az USA akkori politikájának Dulles külügyminiszter által képviselt hidegháborús irányzalával.) Azonb-.' csakhamar megmutatkozott, hogy ť Vatikánnak ez a politikája nem járt eredménnyel. Ezt tanúsítja az ls, hogy Olaszországban a szocialista választók száma rohamosan növekedett, és ma már Olaszországnak, a legkatolikusabb köztársaságnak elnöke szocialista, ateista. (A Vatikán politikájának a hidegháborús irányzata nem lehetett eredményes már csak azért sem, mert a hit iránti közöny általános világjelenséggé vált, mélyebb gyökerei vannak, nem szorítkozik csupán a szocialista országokra, s ezért nem tudható be csak a szocializmus hatásának.) A

VATIKÁN is felismerte ezt, és törekvése most már oda irányult, hogy újabb, alkalmasabb eszközöket találjon a vallásos élet további hanyatlásának megakadályozására. Már XII. Pius pápa tudatosította, hogy a római katolikus egyház nem elég erős arra, hogy egymagában harcba indulhasson a vallástalanság világjelensége ellen, és elsősorban ezért hirdette meg valamennyi keresztény egyház egységfrontját. Kifejezésre juttatta ezt Sempiternus Rex Christi (1951) c. enciklikájában, melyben nyíltan felhívta a többi egyházban tömörülő kereszténységet, hogy zárkózzon fel az ateizmus harci jrontja ellen Krisztus zászlaja alatt. Erre azonban nem kerül sor, mert XII. Pius ezt a felzárkózottságot teljesen saját primátusa elismerésével akarta megvalósítani. (Ezzel pedig a protestáns és görögkeleti egyházak nem értettek egyet még a „kommunizmus veszélyének" hangoztatása ellenére sem.) A római egyház politikájának szükségszerű módosítására csupán XXIII. János pápa (1959—1963) megválasztása után került sor. ö egyhamar felismerte, hogy a vatikáni politikának — a római egyház érdekében — új irányzatot kell vennie, egyrészt eddigi sikertelensége miatt, másrészt annak a körülménynek figyelembe vételével, hogy a nemzetközi politikában is megenyhült a „hidegháború", a különböző rendszerek békés együttélésé..ek gondolata egyre mélyebb gyöke.'. kft ereszt az egész világon. Ű] j,*. * 1963. február 20.