Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-20 / 50. szám, szombat

Dogmák sem tilthatják... Aránylag Hatal keletű a halotthamvasztás tilalma. Erre a tilalomra régebben nem is volt szükség, mert a halottakat azelőtt kevés kivétellel úgyis elföldelték a „Porból lettél és porrá leszel!" elv alapján. A halotthamvasztás tilalmát hivatalosan először 1886-ban adta ki a katolikus egyház legfőbb valláserkölcsi hatósága — állapítja meg a hamburgi Spiegel. A tilalmat azzal indokolta az egyház, hogy a „porhüvelynek tűzzel történő elhamvasztását már a kereszténység alapításakor sem engedélyezték, s az elhunytak eltemetését tették kötelezővé". Tény, hogy a tilalom ellen vétőket nem részesítették a szentségekben, a halotthamvasztásra vállalkozókat pedig halálbüntetéssel sújtották. ZtiJ StftpOWAlÄBÍ VISSZAADTAK AZ ÉLETNEK Január 30-án a tornaijai középiskola tantermében történt. A félévi bizonyitványosztás után Tamás Terézia, az iskola egyik legjobb tanulója — egyébként az idén érettségizik — többedmagával a tornaterembe sietett, ahol több tornagyakorlatot ismételtek el. Már-már végeztek, amikor Tamás Terézia lezuhant a gyűrűről. A baleset után Iskolatársnői azonnal a járási egészségügyi intézetbe vezették. A szolgálatos orvosnő megvizsgálta, de mivel Tamás Terézia testén semmilyen sérülést nem észlelt, és a kislány csak erős fejfájásra panaszkodott, fájdalomcsillapító injekcióval igyekezett enyhíteni fájdalmán. Később azonban Tamás Terézia állapota rosszabbra fordult, több ízben A „PÉLDÁS VÁROS" CÍMÉRT Szepsit, az egykori járási székhelyet a múlt évben hivatalosan is várossá minősítették. Tamás László, a városi nemzeti bizottság elnöke és Gladis András titkár elmondják, hogy versenyeznek a „Példás város" címért. Elhatározták, hogy 1020 négyzetmétert parkosítanak és a lakóházak erkélyeire virágtartókat helyeznek. A város lakói 45 410 brigádóra ledolgozását vállalták. Iván Sándor A FEKETE VÁMSZEDŐK A Zselíz és Garamverebély között közlekedő motoros járművek vezetőinek a minap különös látványban volt részük. A közel háromkllométeres útszakaszon a varjak ezrei lakmároztak, s csak a járművek közeledtére röppentek fel. A szó szoros értelmében terítettek nekik. Az útszakaszon 3 km hosszúságban 30—50 centiméteres vastagságú sávban kígyózott az árpavetőmag. Hogy miként került „terítékre" az értékes vetőmag? Ml szerény szemlélők aligha tudnánk megállapítani. Egy azonban bizonyos: a történteknél a hanyagság ls közrejátszott. Ezért ajánlanánk, hogy a körzeti magtárak vezetői fordítsanak nagyobb gondot a szállítóeszközök karbantartására. Már csak azért is, mert az eset a napokban újból megismétlődött. A különbség csupán annyi volt, hogy most már Jiem _

r'2!s'é!fz" és Garamverebély között, hanem Orószló utcáján „terítettek" a fekete varjaknak és a változatosság kedvéért nem árpát, hanem búzát.. .1 Patyolat Sándor, Oroszlő vért is hányt. Vincze Éva osztálytársnője kíséretében mentőautóba ültették, hogy Rimaszombatba szállítsák. Útközben azonban a sérült lány helyzete kritikusra fordult. Vincze Éva szólt a sofőrnek. A gépkocsivezető látta, hogy itt már csak a gyorsaság segíthet, teljes sebességre kapcsolt. Rettegéssel teli percek következtek. Amikor végre a kórház elé értek, a gépkocsivezető homlokáról patakokban folyt a verejték. Tamás Teréz még élt. Most már Demkovics Zoltán sebészorvoson volt a sor. Azonnal operálni kellett. Újabb idegfeszítő percek. Demkovics Zoltán meglékelte a lány koponyáját, összekötötte a sérült eret és eltávolította a koponyacsont körül összegyűlt vért. Az operáció sikerült. Demkovics László sebészorvos Tamás Terinek visszaadta az életét. Petik Kálmán, Gemerská Ves BESZAKADT A JÉG Sárkány Károly elsőosztályos tanulót szülei királyrévl nagymamájára bízták, mivel mindketten távol a falutól dolgoznak. Egyszer Károly iskolából jövet nagymamáját nem találta otthon. Letette a táskáját, aztán vidáman szánkózott a Fekete-víz partján. Siklott a szánkó, egyenesen a befagyott folyó jegére, egészen addig, — amíg a jég nagy reccsenéssel be nem szakadt alatta. Sárkány Károly segítségkérő kiáltását Csifárl István hallotta meg, aki éppen a híd körül járt. Nyomban a veszélybe jutott kisfiú segítségére sietett. Még Idejében sikerült a mármár jég alá süllyedő gyermeket kimentenie. Deák István, Királyrév 9 KILOMÉTER 11 MILLIÓ KORONA Galántán üzembe helyezték a szennyvízlevezető-csatorna 9 kilométeres részleget és a vízszűrő-állomást. A csatornát 11 millió korona, a szűrőállomást pedig 5,5 millió korona befektetéssel építették. A csatornára már eddig rákapcsolták a kommunális üzemet, a Járási Építővállalatot, a Jednotát, a kilencéves iskolát és a hulladékgyűjtő üzemet. A Járási Vízgazdálkodási Igazgatóság nézete szerint a csatornára már rá lehetne kapcsolni a bérházakat és más lakóházakat is. Tekintettel arra, hogy a hulladék elszállítása más módon nagyon költséges, a városi nemzeti bizottságnak és a házkezelőségnek halaszthatatlanul foglalkoznia kell a rákapcsolás kérdésével. Sürgősen meg kell oldani a tejüzem rákapcsolásának kérdését ls, mert innen az elhasznált víz az EFSZ földjelre, vagyis szabad területre folyik. Pittich Géza, Galánta AZ ALKOHOL ÚJABB ÁLDOZATA A napokban szomorú eset történt Eszkároson. Molnár András a csányi vasútállomáson műtrágyát rakott a traktor pótkocsijára. Efcc^, ísípős volt az idő. Így szánta aztán el magát, hogy az állomási büfében „bevesz" egy kis melegítőt. Az első poharat követte a második, majd a harmadik. Amikor indulnia kellett, már ugyancsak imbolygott. Ilyen állapotban ült a traktor mellé. Zsadány községben megbillent az ülésen és egyenesen a pótkocsi kerekei alá zuhant. Mire a traktor megállt, Molnár Andrásban már nem volt élet. Mató Pál, Košice. MOSTOHAGYEREKEK VAGYUNK? A mai ember, különösen a fiatalság, igényes, szereti a szépet, a jót, a kultúrát, a fényt. Örömmel olvasom az Űj Szóban és mi tagadás, kissé irigykedve is, hogy az országban ma minden faluba, sőt sok tanyára is bevezették már a villanyt. 1959-ben a mi tanyánk is kapott villanyt, csupán 26 család még nem. Kezdetben türelemmel vártuk, majd csak gondolnak ránk is. De mivel a türelemnek is van határa, kilincselgetni kezdtünk. Lakhelyünk nem is annyira szétszórt tanyai jellegű. A villanyhálózat az út mentén húzódhatna, mivel a házak sorban állnak. A cserepes, Jó karban tartott házak megérdemelnék a villanyfényt. 1964-ben voltunk a felsőpatonyi HNB-n, ahová tartozunk, majd Dunaszerdahelyen és Bratislavában az illetékeseknél, ahonnan csak szép szóval és ígérettel tértünk haza. Kétszer is tervezték a villany bevezetését, ie is mérték a távolságot, de most 1985 elején megint elvetették kérésünket. Tehát újból csalódtunk. Huszonhat család nevében kérdem: mostohagyerekei vagyunk a társadalomnak? Kohút Antalné, Felsőpatony F

ONTOS, sőt döntő kérdés volt, milyen legyen az új irányzat? A Vatikán az uralmon levő kapitalista társadalmi rendszer érdekeivel összhangban Irányította politikáját, és a régmúltban is mindig az uralmon levő rendszer érdekeivel hangolta össze saját érdekeit. Azonban a második világháború után sajátos, a történelemben addig nem Ismert helyzet állt elő. Ugyanis a múltban mindig egy társadalmi rendszer uralkodott — legalábbis Európában —, mégpedig a fejlettebb, mely felváltotta a régibb, túlhaladott társadalmi rendszert. (Most azonban előállt az a példátlan helyzet, hogy egyszerre k é t társadalmi rendszer van uralmon, amely — többé-kevésbé — békéi sen él egymás mellett.) Mivel a kapitalista rendszer most már nem az egyedüli uralkodó rendszer, és a szocialista rendszer állandó támadásának van kitéve, s a tömegeknek, mégpedig a hívő tömegeknek is számottevő része bírálja és ellenzi a kapitalizmust — nyilvánvaló lett a Vatikán részére, hogy többé nem állhat ki nyíltan e rendszer mellett. De ideológiai okokból nem teheti ezt a szocialista rendszerrel kapcsolatban sem. Ezért a Vatikán, hogy a római egyház ne kerüljön a két világrendszer malomkövei közé, a maga külön útját szeretné járni. Persze ez a külön út a gyakorlatban szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A Vatikán politikájának új irányzatát XXIII. János pápa Ad Petri cathe-. dram első enciklikájában (1961) hozta nyilvánosságra. A világ egységét hirdeti benne, elveti a háborút, mint a nemzetközi viszályok megoldásának módszerét, hirdeti a társadalmi rétegek és osztályok közötti egységet és egyetértést, valamint a nemzetek, osztályok és egyházak közötti békét. Ennek az űj Irányzatnak fő alkotóeleme az osztályok közötti békének, vagyis az osztályharc megszüntetésének elérése. Ezért a szociális kérdést helyezi előtérbe. XXIII. János nyilván tudátában volt annak, hogy tarthatatlan a Vatikánnak a szociális kérdésben addig elfoglalt álláspontja, mely XIII. Leó pápa Rerum novarum (1891) c. enciklikájában és XI. Plus Guadragesimo anno (1931) enciklikájában jutott kifejezésre. Ezért 1961. május 15.-én kiadta Mater et magistra c. enciklikáját, melyet teljesen a szociális kérdéseknek szentelt. XXIII. János enciklikájában elődeivel szemben mérsékeltebb hangot üt meg, elismeri a kapitalizmus negatív oldalait is, rámutat számtalan ország dolgozóinak áldatlan helyzetére. Enciklikájában kifejezi azt az óhaját, hogy azok a katolikusok, akik érintkezésbe kerülnek más életjeljogású emberekkel (vagyis szocialistákkal, kommunistákkal), mutassák meg, hogy kölcsönös megértés, önzetlenség hatja át őket és becsületesen akarnak együttműködni, a jó cselekedetek megvalósításában. Ez a hangnem teljesen új. A különböző felfogású s pártállású emberek békés együttélésének óhaját fejezi ki. XXIII. János pápa a római egyház számára nélkülözhetetlen eddigi politikájának és tevékenységének felülvizsgálására egymaga nem vállalkozhatott. Ezért hívta össze az egyetemes zsinatot, melynek I. ülésszakát (1962. X. 11.—XII. 8.) ő Irányította. Ezen az ülésszakon főképp a keresztény egy-: házak egyesítésével és a római egy-, ház külső kapcsolatainak felülvizsgálásával foglalkoztak Kilenc századon át nem volt kapcsolat a katolikusok és a görögkeletiek között, és négy. évszázadon át folyt a viszály a katolikusok és a protestánsok között. Tekintettel az általános világhelyzet-, re, fontossá vált a különböző keresztény egyházaknak egysége, legalábbis gyakorlati kérdésekben való együtt^ működésük. A Vatikán már a második világháború után szélesebb egységfrontra, valamennyi felekezet egységfrontjára törekedett a kereszténység és általában a vallások legfontosabb kérdéseiben. Ezért hosszabb tárgyalást folytatott a mohamedánok, a buddhisták és a zsidók képviselőivel. Azonban az egyházatyák ebben a kérdésben és több más kérdésben sem jutottak egységes álláspontra. Az egyetemes zsinat I. ülésszakán emiatt két irányzat alakult kl: a tradicionálisták és a reformisták irányzata. A tradicionalisták ragaszkodtak a római egyház régi szervezeti és ideológiai felépítéséhez. A Vatikán új politikai irányzata kür lönösen XXIII. János Pacem in terris (1963. IV. 11.) encikllkáiában nyilvánult meg. Benne hangsúlyozza, hogy. az embernek vannak sérthetetlen jogai, de kötelességei ls. Az emberi jogok közé sorolja a létre, az emberhez méltó életmódra, a kulturális javakban való részesedésre stb. való jor got. Továbbra is a termelőeszközök magántulajdona mellett száll síkra, de korunk jellegzetes vonásának te-, kinti a munkásosztály szociális emelkedését, a nők közéleti tevékenységét és az eddig leigázott nemzetek felszabadulását. Hangsúlyozza, hogy a fejlettebb országok kötelessége a kevésbé fejlett országok segítése és az államok közötti ellentétek megoldását kölcsönős megegyezés alapján javasolja. Kiemeli, hogy a nemzeti érdekeket alá kell rendelni az általános emberi érdekeknek. A pápai enclklikában az az őhaj jut kifejezésre, hogy szüntessék meg a nemzetközi feszültséget, melynek előfeltétele a fegyverkezési verseny, megszüntetése, az atomfegyverek betiltása és megsemmisítése. Végül arra buzdítja híveit, hogy vegyenek részt a közéletben, és keressék a kapcsolatot más gondolkodásúakkal is. Az enciklikának új eleme, hogy a katolikusoknak megengedi az ellenté-. tes politikai felfogásúakkal, tehát szocialistákkal, kommunistákkal való együttműködést is. (Olaszországban például a Kereszténydemokrata Párt a baloldali szocialistákkal közösen alakította meg a kormányt.) XXIII. János nem fejezte be művét, Utódjára, VI. Pál pápára hárult a re^ formok megvalósítás. VI. Pál munkatársa volt elődjének, lényegében ugyanazokat az elveket is hirdette. Mégis van némi különbség kettőjük között. Ez nyíltan kifejezésre jutott VI. Pál Ecclesiam suam (1964) c. enciklikájában. Ebben hangsúlyozza, hogy a tudományos, technikát és szociális haladás, valamint a filozófiai és politikai eszmei áramlatok befolyásolják az emberek gondolkodását, szellemi életét és kultúráját, s mindez, mint a tenger hullámai körülveszi az egy-, házat, és ide-oda vett. Ezért szükségesnek tekinti az egyház közeledését a mat világhoz és párbeszéd megkezdését a mai világgal. Továbbra is el-. Elelnte csak elvétve találta magát szemben az egyház néhány „szabadelvű" hívőjével. Nemsokára azonban orvosok és nemzetgazdászok is síkraszálltak a halotthamvasztás mellett. Kegyeletsértésnek minősítették, hogy a hátramaradottak rothadásnak és férgek eleségének tegyék ki szeretteik holttestét. És az egyház ellenvetése?: „Szabályszerű sírban a holttest nem válhat férgek táplálékává, a halottaknak lángok általi megsemmisítése kegyeletsértő erőszakosság." További fejtegetéseiben azzal érvelt az egyház, hogy „a halottak elföldelése semmiképp sem veszélyes a temetők környékének lakói számára, hisz valamennyi foglalkozási ágazat közül a sírásók érik el a legmagasabb életkort".( ?) 1961-ben a halotthamvasztás védelmére kelt Paul Mikat, a jogtudományok tanára Würzburgban, aki ma Észak-Rajna Vesztfália kultuszminisztere. Cikkében rámutatott a halotthamvasztás bevezetésének indokoltságára, egészségügyi, esztétikai és gyakorlati okokból, ami esetleg álláspontjuk felülvizsgálására késztetheti az egyházi szerveket. Mikat tudományosan alátámasztott nézetéről sokáig nem szereztek tudomást a katolikus hívők. Sőt a Münchener Katholische Kirchenzeitung főszerkesztője egy ideig tagadta, hogy a pápa a halotthamvasztás kérdésében engedett volna. Végül Elsenhofer egyházjogtudós kénytelen volt beismerni, hogy nem forognak fenn olyan dogmatikus okok, amelyek miatt csupán az elföldelés lehetséges, s amelyek a halotthamvasztást tiltják. VI. Pál pápa ugyanakkor olyképpen fogalmazta meg engedékenységét, hogy „a halotthamvasztást tiltó, immár törölt rendeletek be nem tartásáért sosem állítottak senkit törvény elé, évszázadok során az egyház nem emelt kifogást a temetés egyéb módja ellen, jóllehet annak szokásos módja az elföldelés volt". Freiberger prelátus pedig egyes hívők kételyeinek eloszlatására kijelentette, hogy a halotthamvasztás továbbra sem kívánatos. — Valamit tűrni — úgymond — távolról sem jelenti annak javasolását. ítéli az ateizmust, de megjegyzi, hogy most sincs apriorisztikus szándékunk a „párbeszédből" kizárni azokat, akik ezt a rendet hirdetik és hozzá tartóz-, nak, A továbbiakban hangsúlyozza a pápa elsőbbségét és a római egyház vezető szerepét, s nyomatékkal elítéli a modernizmust. Ezáltal megnehezíti a többi keresztény és nem keresztény egyházzal való párbeszédet. XXIII. János ezzel szemben enclklikáiban és cselekedeteiben nagyobb mértékben kereste azt, ami a katolikusokat a más vallásúakkal összeköti, s mellőzött mindent, ami elválasztotta őket egymástól. A

Z EGYETEMES ZSINAT II. és III. ülésszaka, mely már VI. Pál pápasága alatt 1963-ban és 1964-ben folyt le, megmutatta a zsinat bal oldala és jobb oldala közötti ellentétet. A baloldaliakkal, a refor-. mistákkal ellentétben a jobboldaliak, a konzervatívak — dogmatikusan rar gaszkodtak az egyház régi állapotához, mert attól tartottak, hogy az egyház és tanításának bárminemű módosítása, megreformálása megin-. gathatja a katolicizmus egész szerve^ zeti és ideológiai építményét. A zsinat III. és egyúttal legfontosabb ülésszakának feladata volt: az egyház reformja, a keresztények egysége, párbeszéd a mai világgal. Az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt terv a 13. séma volt Az egyház és a modern világ címmel. E séma szerint a népek közötti viszályokat nem fegyverekkel, hanem szerződésekkel és megállapodásokkal kell megoldani. Ha azonban a békés megoldás valamennyi eszköze kimerül, nem lehet megtiltani, hogy az igazságtalan támadás által igazságtalanul megsértett jogot erővel védjék meg. De olyan jegyverek használatát, különösen az atomfegyverekét, melyek hatása kiszámíthatatlan és amelyek ellenőrizhetetlenek, Isten és az emberek ellent nagy bűnnek kell tekinteni. Az emberiség arra törekedjen, hogy megtiltsák a nukleáris háborút, hogy megsemmisítsék az atomfegyvereket. '— Ez az állásfoglalás XXIII. Jánoséval ellentétben már nem követeli a teljes és általános leszerelést, megÖsszehasonlítás kedvéért meg kell említenünk, hogy hitéles feljegyzések tanúsága szerint az izig-vérig katolikus Olaszország volt az európai államok között az első a halotthamvasztás bevezetésében, mégpedig azzal, hogy 1876-ban, tíz évvel a szent offlciumnak említett hivatalos tiltakozás előtt kezdte ezt a temetkezési módot. Az ugyancsak megcsontosodott keresztény Ausztriában is 1920 óta működik krematórium. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, sem megállítani. Ami tegnap időszerű volt, ma túlhaladottá válhat. A tudományos kutatómunka, a felfedezések és felismerések széles skálája szükségessé változtathat azelőtt tiltott eljárásokat. A haladást, a korszerűsítést, a tudomány fejlődését nem lehet merev, elavult, immár semmivel sem indokolt dogmákkal feltartóztatni. G-k A szlovákiai egészségügyi középiskolákon ez idén 1477 diák készül érettségire és a kétéves tanfolyamok 182 növendéke szakérettségire. Képünkön a bratislavai Dr. Ivan Hálek Egészségügyi Középiskola IV. osztályának tanulói gyakorlati szakképzésen a 11. sebészeti klinikán. (M. Borodáčová — CTK felvétele) engedhetőnek tartja a Háborúkat', s nem követeli, csupán ajánlja a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését. A zsinat elé került egy nyilatkozattervezet a vallásszabadságról. Elfogadásával a római egyház módosíthatta volna azt az elvet, melynek alapján a kizárólag igazság letéteményesének tekintette magát és évszázadokon át szinte a létezés jogát is megtagadta minden más keresztény és nem keresztény vallástól, nem is szólva a vallástalan világnézetről. Azonban egyes egyházi köröknek, főként a spanyol, portugál és latin-amerikai körök kívánságára, amelyek országaikban a katolicizmus kizárólagosságát féltették, a terv megvitatását levették a napirendről, noha 1200 zsinati egyházatya írásban tiltakozott ez ellen a pápánál. Nem sokkal jobb sors érte azt a tervet ls, amely a püspöki testületeknek az eddiginél nagyobb jogkört szánt. Továbbra is teljes mértékben a pápától függ, mit tehetnek a püspöki testületek a gyakorlatban. Fontos volt az egyetemességről szóló terv is, mely a különböző egyházak közötti viszonyra vonatkozott. Ezt a tervet a pápa javaslatára olyképpen módosították, hogy eszerint a többi egyházak és vallások legfeljebb keresik az igazságot, de nem találják meg. Mindez jelenti-e, hogy nem valósul meg a római egyház „párbeszéde" — amint ezt XXIII. János kezdeményezte—a mai világgal, különösen annak szocialista részével? Aligha, mert ne. héz volna visszatérni a régi korszakhoz, a keresztes hadjáratok és kiátr kozások korszakához, E

RRE VALL az a körülmény is, hogy VI. Pál pápa a marxizmussal való párbeszédet szükséges-, nek, de nagyon nehéznek mondotta, és erre a célra már új intézményt létesített Iroda az ateista kommuniz-. mussal való párbeszéd számára címmel. Erről a pápának az a kijelentése is tanúskodik, melyet bombayi utazása után a kommunista UNITA lap munkatársának tett: Nekünk még sok megbeszélni valónk lesz egymással, 1965. február 20. * {JI

J SZŐ S