Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-19 / 49. szám, péntek

ÉV VÉG! SZÁMVETÉS A PARTSZERVEZETEKBEN A minőség! mint központi kérdés AZ ÉRSEKÚJVÁRI ELÉKTROSVITBEN is minden hétre jut egy-két évZáró taggyűlés. A II. és III. alapszervezet tanácskozásán ismételten meggyőződhettünk arról, milyen fontos az őszinteség a pártbizottság és a tagság kölcsönös viszonyában, milyen fontos, igényes feladat helyesen bánjii az emberekkel. Elöljáróban jegyezzük meg: a pártbizottság akkor végezhet jó munkát, ha érzékenyen reagál a tagok — és a pártonkívüliek — véleményére, megjegyzéseire, megtárgyalja velük a komoly problémákat, figyelembe veszi ésszerű hasznos javaslataikat, ha úgy mozgósítja a kollektívát, hogy mindenki meglelje a képességeinek legjobban megfelelő helyet és a rábízott feladatok maradéktalan teljesítéséért vállalja a felelősséget is. Mert hiszen csak együttes erővel, közös törekvéssel lehet a tudomány és technika legjobb vívmányait felsorakoztatni a termelés fellendítése érdekében, csak ezen az úton lehet jobb minőségű termékeket gyártani. Azért tartottam szükségesnek mindezt megemlíteni, mert a szóban forgó két alapszervezet évzáró taggyűlésén a minőség megjavításának kérdései álltak az érdeklődés középpontjában. Természetes, hogy jobb hűtőszekrényeket, világítótesteket csak akkor gyárthatnak az érsekújvári Elektrosvitben, ha sikerül a termelési folyamatból száműzni a ma még gyakran előforduló fogyatékosságokat. Elismerésre méltó, hogy az elvtársak mind a beszámolóban, mind a vitafelszólalásokban elsősorban a fogyatékosságok feltárására törekedtek. Csakhogy amíg a beszámoló a III. alapszervezetben a fogyatékosságokat főleg az üzemet gyakran sújtó villanyáramhiány, a túlórázás, az anyaghiány, az elavult géppark stb. számlájára írja, — a vitában felszólalók többsége a túlórázásért és a magas selejtszázalékért, sőt a munkások életét itt-ott megkeserítő egyéb fogyatékosságokért is a termelés nem éppen zökkenőmentes műszaki előkészítését teszi felelőssé. A II. ALAPSZERVEZET beszámolója néhány rövid mondatban kitért erre a problémára. Idézzük: „Az egyes új termékek bevezetésénél előfordultak hibák a tervrajzokban és a gyártás előkészítésében is. így az első sorozatok gyártása közben kellett változtatásokat, módosításokat végrehajtani. Nem voltak előre tisztázva a trópusi országokba szállítandó világítótestek gyártási körülményei sem, ami vitákra adott okot a termelők és a műszaki ellenőrök között. A világítótestekkel kapcsolatos reklamációkat részben szerkezeti hibák, tervezési fogyatékosságok és csak kis részben szerelési hibák okozták." Amíg tehát a beszámolók egyáltalán, vagy csak éppen hogy érintették ezt a kérdést — nyilván óvatosságból, nehogy bizalmatlanságot és viszálykodást keltsenek a munkások és az üzem műszaki értelmisége között —, a vita köntörfalazás nélkül rámutatott, hol szorít a csizma. Az, hogy a műszaki előkészítés, a tervezés és a projekció hiányosságai mindkét gyűlésen erősen foglalkoztatták a felszólalókat, arra enged következtetni, hogy az Elektrosvitben még nem tértek át a mai követelményeknek megfelelő, a munka alapos elemzésére építő, előrelátó tervezésre, hogy még nem tudták teljesen leküzdeni a máról-holnapra munkastílust, a problémák pillanatnyi, ám csupán időleges megoldását. Ezzel függ öszsze talán az is, hogy a műszakiak részéről az üzemben kevés a kezdeményezés és a felelősségvállalás sem különösebben erős oldaluk. Vagy nem ezt igazolja-e az, hogy az új hűtőszekrények gyártását a szükséges tervdokumentáció nélkül kellett megkezdeni — utólag részletekben kapták a rajzokat —, mert az illetékesek nem merték vállalni a tervekért a felelősséget. A vitában az is elhangzott, hogy ha a munkás selejtet gyárt, azt anyagilag is megérzi, de ha műszaki dolgozó hibájából válik selejtté az alkatrész, őt nem vonják anyagilag is felelősségre. EZEK A KÉRDÉSEK FOGLALKOZTATJÁK tehát az üzem dolgozóit. Biztosan tudott róluk az alapszervezet bizottsága is, tehát nem volt helyes, hogy túlzott óvatosságból a beszámolóban kitért előlük. Annál is inkább felesleges volt e kérdések elhallgatása, mert az üzem vezetősége tud ezekről a hiányoságokról — mint Lukačlk elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke mondotta —, és minden erejével arra törekszik, hogy mihamarabb kiépítse az üzem műszaki káderbázisát. Űj mérnököket és műszaki középkádereket vesznek fel, és már folynak az előkészületek, hogy megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak részükre. Lukačík elvtárs még azt ls elmondotta, hogy e két alapszervezet évzáró taggyűlésének tapasztalatai alapján az üzemi pártkonferencia beszámolójában ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkoznak majd. Nem állítjuk, hogy az említett két alapszervezet vezetősége semmit sem tett e problémák megoldásra, illetve a fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében. Kétségtelen azonban, hogy ha már eddig is Ilyen őszintén, nyíltan tanácskoztak volna ezekről a kérdésekről, a tagsággal szorosan együttműködve már eddig is több hibát kiküszöbölhettek, több bajt orvosolhattak volna. E taggyűlések tapasztalatai mindenképpen tanulságul szolgálnak a jövőre nézve. SKALINA KATALIN Közép-szlovákjai mozaik • KITÜNÖ ÖTLET született a fogyaszási szövetkezetek kerületi központjában: olyan boltok létesítése, amelyekben a vásárló megtalálná mind azt, ami családi háza, vagy lakása karbantartásához, tatarozásához, javításához szükséges. Az ötletet tett követte és a napokban megnyitották Banská Bystricán és Zvolenban az első két ilyen üzletet. • BS CIGÁNYCSALÁD költözik e napokban Rimaszombatba, s a városban telepszik le. A családok korszerű lakásokra váltják fel a vályogputrikat. Az új életmód azonban nem sajátítható el egyik napról a másikra, az új környezetben kulturáltabban kell élni. Ezért a költöző cigánycsaládok számára fanfolyamokat rendeznek a higiénikus életmódról. Az asszonyok számára főzőtanfolyam nyílik. • A MARTINI KÍSÉRLET — mint már közöltük — a közszolgáltatások megjavítására irányul. A napokban újabb lépést tettek a szolgáltatások jövedelmezősége érdekében: a járás kommunális üzemeit egy vállalatba vonták össze és több üzemegységben bevezették a jutalékrendszert. A borbély- és fodrászüzletek, kisebb átvevőhelyek stb. alkalmazottal saját rezsijükben végzik a munkát és egyforinín részesednek a nyereségben. • ÖTÉVI BÉRÉT AJÁNLOTTA FEL Jozef Vaza, a žiari alumíniumkohő legjobb újítója a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére. Persze nem a fizetést adja le felajánlásképpen, hanem ez Idén annyi újítást vezet be, hogy azok értéke meghaladja az újító ötévi bérét. • A JUBILEUMI ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE szép felajánlást tettek a kékkői szénbányák dolgozói: az első félévben 6300 tonna szenet fejtenek terven felül, a bányafolyosók hajtásának tervét 144 méterrel szárnyalják túl és az önköltségeket 280 000 koronával csökkentik. A felajánlás összértéke közel félmillió korona. • 600 000 JÉGKORONG KANADÁBAN A Dolné Vestenice-i gumigyár különféle sportfelszereléseket gyárt, elsősorban jégkorongokat, labdabelsőket, korcsolya-élvédőket, gumi-diszkoszokat, térd- és könyökvédőket. Gyártmányait húsz országba exportálja. Legújabb gyártmányai közül érdekes a béka-ember felszerelés és a hokibotvédő. Kísérleteznek görkorcsolyák gyártásával ls. Legutóbb nagy megrendelés érkezett Kanadából 600 000 jégkorongra. Csak ne a mi kapunkba lőjjékl ... (vil.) A vágsellyei vegyikombinát műtrágyán kívül az ipar fejlesztése szempontjából fontos műanyagokat is gyárt. 1962 novemberétől pl. már jelentős mennyiségű diprent termelt az üzem. — Képünkön: Ofga Reváková laboráns a műanyag minőségét ellenőrzi. (CTK — K. Cích — felv.) A televízió jubileumi műsora — A Csehszlovák Televízió Isméitón kiveszi részét a hazánk 20 éves felszabadulását megünneplő jubileumi akciókból — mondotta Zdenék NoháC, a Csehszlovák Televízió központi igazgatójának helyettese a sajtó képviselőinek. A február 22-én hétfőn este kezdődő és tizennégy hétig tartó „Kerületem hangja" című sorozat bemutatja a közönségnek hazánk kerületeinek gazdasági és kulturális eredményeit, érdekességeit, sajátosságait és természeti szépségeit. A televízió munkatársai 2000 km-t jártak be s minden kerületben egy hetet töltöttek, hogy a legkülönbözőbb formában ismertethessék a nézővel a kerület életét. Az adást a CSKP kerületi vezető titkára vagy a KNB elnöke vezeti be, majd mindennap más és más műsorok, riportok, kommentárok, vetélkedők, közvetítések a kerületi színházakból, testnevelést rendezvényekről, a spartakiád előkészületeiről adnak teljes képet a kerületek fejlődéséről az elmúlt húsz esztendő tükrében. A sorozatot Prágában a dicső májusi napokra való emlékezéssel fejezik be. — • — Igen érdekesnek ígérkezik az Irányítás új rendszeréről összeállított televíziós egyetem, amelynek keretében a CSKP KB, a központi hivatalok, gazdasági szervek vezető dolgozói nyolc, a legfontosabb alapelveket magyarázó előadást és két vitaestet tartanak. Az előadások a következő tárgyköröket foglalják össze: a népgazdaság szervezése és tervszerű irányítása új rendszerének fő elvei; a központi terv szerepe; az árak alakulása és funkciója, a hitel és bérpolitika; a kereskedelem szerepe; a műszaki fejlődés és beruházási építkezés; az ipar termelési és műszaki alapjainak kialakulása; a vállalatok irányítása; a párt irányító és vezető szerepe az új rendszer megvalósításában. —va A KRASZNAHORKA-VÄRALJAI erdészeti üzem dolgozói az ez évi vadászidény jó eredményei alapján jövőre külföldi vadászokat is vendégül látnak. Még ez évben új korszerű vadászházat építenek a dernői erdőségben. A munkaszervezés új módszerei a borjak nevelésében A Trnava melletti cíferi baromfitenyésztő és feldolgozó üzem nemcsak a hazai piacot látja el vízi- és kap*róbaromfival, hanem nagy mennyiségben szállítja külföldi megrendelőknek is. A futószalagon szállított baromfit először áramütéssel elkábítják, és csak azután vágják le. (CTK — I. Dubovský felvétele) Egyik alapvető — mondhatjuk azt is —, hogy döntő tényező az egészséges, nagy termelőképességű fejőstehénállomány biztosításához a helyes borjútenyésztés. A borjúnevelés legelterjedtebb módjai közé tartozik az itatásos nevelés, teljes- és lefölözött tejen, továbbá a Galicid használata, a szabályozott zsiradékfokú (egalizált) tejen való borjúnevelés. E borjúnevelés eredményes alkalmazása lehetővé teszi a jövőben a csoportos és nagy befogadóképességű borjúnevelőkben történő tenyésztést. A teljes- és fölözött tejen történő itatásos borjúnevelés jelentősége főként abban áll, hogy a szükséges tisztaság betartása mellett lehetővé teszi a különböző korú borjak fejlődését biztosító tejmennyiség szabályozását. Kizárólag egészséges tehenek tejének itatásával elejét vesszük a borjak megbetegedésének. A Nitrianské Pravnói Állami Gazdaság 3. számú üzemrészlegének igen jó tapasztalatai vannak a teljes- és fölözött (keverék) tejen történő itatásos borjúnevelésben, ahol a központi csoportos borjúnevelőben 70 állatot gondoznak. A sertéselletőt alakították át csoportos borjúnevelővé, fából készült választófalakkal 12 csoportos borjúketrecet készítettek 4—6 idősebb borjú és 10 egyedi ketrecet az egészen fiatal borjak részére. Az első 10 napon, azaz a föcstejes időszakban a borjakat szoptatják, 10 nap elmúltával az egészséges borjakat a csoportos borjúnevelőben összpontosítják, ahol 60 napig szakszerűen képzett két gondozónő ügyel rájuk. A központi borjúnevelőben a borjak egyes korcsoportjai szigorúan betartott takarmányadagokat kapnak. A borjúnevelés fő elve, hogy minden tíznapos időszakban a teljes tej adagját, amely kezdetben állatonként és naponként 8 liter, fokozatosan 2-2 literrel csökkentik, de a fölözött tej adagjának megfelelő növelésével, valamint abraktakarmány (zabdara) és jó minőségű rétiszéna póttakarmányozásával helyettesítik. A fölözött tej adagját ily módon 7 literig növelik és 60 nap elteltével megszűnik a borjak tejes táplálása. Fontos megjegyezni, hogy a teljes tejet a borjak legjobban az első 14 napon értékesítik, amikor a tejfehérjékből fejlődésükhöz 70—75 százalékot használnak föl, 14 nap után azonban a tejfehérjék hasznosítása már 55 százalékra csökken. A fölözött tej értékét főként az adja, hogy annak Jelentős mennyiségű biológiailag értékes fehérjéi és ásványi anyagai az izomzat és a csontozat fejlődését segítik elő. A borjak etetésének és itatásának munkáját a gondozók úgy szervezték meg, hogy a tej itatása előtt a borjakkal bádogedényekből megetetik az abrakadagot és csak azután következik az itatás. Napi háromszoros etetésnél a központi borjúnevelőben a gondozók állatonként és naponként 70 dkg súlygyarapodást is elérnek. A csoportos borjúnevelés másik haladó jellegű változata a borjak nevelése szabályozott zsiradékfokú (egalizált) tejen, Galicid alkalmazásával. A nevelésnek ezt a módját a Nymburki Állami Gazdaság drahlicel részlegén alkalmazzák. Ez esetben is a sertéshizlalda belső átalakításával nyertek férőhelyiséget, 95 borjú részére. A föcstejes táplálás befejezésével a borjakat a csoportos borjúnevelőben összpontosítják, ahol Galicid adagolása mellett fölözött tejjel itatják és abraktakarmány pótadagolására alapozott takarmányozási terv szerint 100 napig tartják a borjakat. A teljes tejet 2 százalékos zsírtartalmú fölözött tejjel helyettesítik. Az állatok napi Galicid adagja 2 dkg, úgyhogy a csoportos borjúnevelőben eltöltött idő folyamán minden borjú 2 kg Galicidot fogyaszt el. A gondozók két műszakban dolgoznak s munkájukat a következő módon szervezték meg. Reggel valamennyi borjút egy gondozó lát el, aki a borjak itatásával és etetésével kapcsolatos összes munkát maga végzi, majd etetés után kihajtja a borjakat a kifutóba. Délelőtt 10 órakor jön a második gondozó, közösen elvégzik a ketrecek tisztítását és az almozást, majd a borjak déli etetését és itatását is. Az esti etetést és itatást a második gondozó egyedül végzi. Tehát csak a borjak déli etetésekor dolgozik együtt mindkét gondozó. A gondozók műszakokban hetenként váltják egymást, azaz mindegyik egy hétig a reggeli és egy hétig a délutáni műszakban dolgozik. Vasárnapokon az összes munkát az egyik borjúgondozó egyedül végzi el és a másik vasárnapja teljesen szabad. A munka ilyen szervezés mellett az egész napra eső összes munkából 60,6 százalékot a borjak gondozói közösen végeznek el, ezzel szemben a reggeli munkák, az egész napi munkaráfordítás 21,8 százalékát és az esti annak 17,6 százalékát veszi igénybe. A váltásos munkaszervezés a munkatermelékenység fokozását eredményezte, mert egy borjú egész napi ellátása csupán 7,10 perces élőmunkaidőt igényel. Ezt az aránylag jó eredményt főként a tej előkészítésével és a borjak itatásával-etetésével kapcsolatos munkák helyes megszervezésével érték el. A borjak részére a gondozónő sokszor egyszerre nyolc vödör tejet is elkészít és szállít a függfipályán a takarmányelőkészítőből a borjúnevelőbe. Ea lehetővé tette számára, hogy az aránylag legfáradságosabb munkát, amilyen a borjak etetése és Itatása, sokkal gyorsabban elvégezze, mintha kézzel hord 2-2 vödör tejet a borjúnevelőbe, ahogyan ezt legtöbbnyíre még ma is végzik. E tapasztalatok alapján elegendő műszaki felszerelés (elég nagy teljesítőképességű villanyüstök a tej melegítésére, vagy lehűtésére, függőpálya) mellett, 70—100 állat befogadóképességű csoportos borjúnevelőben, két gondozónő részére megközelítőleg az alábbi napi munkabeosztást (rezsimet) állapíthatjuk meg: reggel 5,00 órától 10,00 óráig 1 gondozónő látja el a borjakat, délben 10,00 órától 13,00 óráig két gondozónő együtt dolgozik és este 13,00 órától 18,00 óráig egy gondozónő látja el a borjakat. A munka ilyen megszervezésével mindkét állatgondozó rendszeres, megszakítatlan körfolyamatban (ciklusban) végezheti napi munkáját és ugyanakkor meg is takarítja a naponkénti háromszori munkahelyre és hazajárkálással kapcsolatos fölösleges időveszteséget, amely természetesen mindig a dolgozók szabad idejének rovására megy. A borjak reggeli és déli, valamint déli és esti ellátása között emellett l-l órás munkaszünetet is be lehet iktatni, úgyhogy a gondozók tényleges munkaideje csak 7 óra naponta. Természetesen szükséges, hogy a borjúnevelés minden munkájában vezérfonaluk legyen: a példás tisztaság, a rendszeres etetés, az Itatott tej megfelelő hőmérséklete (35 C fok) és a borjak gyakori tartózkodása egészséges levegőn, a kifutókban. Ezek a borjak helyes nevelésének legfontosabb tényezői, ami egyúttal az első és legfontosabb lépés az egészséges és nagy hasznossági! szarvasmarha-állomány megteremtéséhez. V. RAPPANT, az Agrárgazdaságiam Intézet dolgozója Kutató tJI SZÓ 2 * 1965. február 21.