Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-19 / 49. szám, péntek

•*-» > Munkáshűség Felső-Nyltra... Húsz esztendővel ezelőtt elszánt embereket, bányászokat, munkásokat, értelmiségieket szólított ellenállásra, felkelésre és küzdelemre a párt. A Vtáčnik hegyvonulatának erdeiben már a felkelés kirobbanása előtt alakultak partizánegységek. Sokat olvashatunk erről a jubileumi esztendőben kiadott történelmi tanulmányokban, ós visszaemlékezésekben De vajon milyenek voltak, és milyenek a felkelők ma, hogyan álltak helyt akkor a harcban, és milyenek ma a munkában? Novákyról, Prievidzáról, a Vtáčnik alatti Lehotáról, Podhradieról és más közeli falvakból naponta viszik az autóbuszok a dolgozókat a völgybe, a javítóüzembe. A minap bensőséges ünnepségnek voltunk tanúi. Az üzem vezetősége és a dolgozók a 26 esztendővel régebben dolgozó alkalmazottakat ünnepelték. Michal Durina, Jozef Snirc, Ján Hrano, Jozef Páleš, Ján Mistina és Michal Gaman már több mint negyed évszázada megszakítás nélkül járnak be jelenlegi munkahelyükre. Egy-egy Ilyen ünnepségen, összejövetelen a jóra és a rosszra ls viszszaemlékeznek az emberek. Az átélt esztendők tapasztalatai, tanulságai, emlékei úgy tűnnek fel egymás után, mintha mozivásznon elevenednének meg. A fiatalabbak érdeklődéssel hall- gatják az öreg veteránokat. Az emlékezés Javarészt a régmúlt idők legnagyobb élményeiről, a harcokról szólt. Michal Durina, aki 1938-ban jött az üzembe, a következőket mondja: — Sohasem felejtem el, hogyan kerültem a németek fogságába. Lovasfogaton mentem élelmiszert vásárolni a partizánok számára. Készre jöttek a fasiszták, rögtön tudtam, hogy valaki elárult. Mellemnek Irányított géppisztolyokkal vártak rám, amikor az üzletből kiléptem. Szinte átéljük vele a veszélyes kalandot. „Du bist partisan!" — kiáltottak rá. Nem segített a hamis igazolvány, hiába mondott akármit. Az egyik katona a Gestapo székháza felé vezette. — Egész úton a bordáim között éreztem a fegyver csövét — folytatta az elbeszélést. Azon gondolkoztam, mit találnak ki a kínzásomra, mert hallottam már eleget módszereikről. Vajon megtudták-e a mieink, hogy fogságba kerültem? Legtöbbet azonban az járt a fejemben, hogyan szabadulhatnék meg kísérőimtől, hogy szökhetnék meg a legkönnyebben. Valahányszor rászántam magam a tettre, valami közbejött. Hol németek csoportjával találkoztunk, hol civilek figyeltek, hol pedig a terep volt alkalmatlan a menekülésre. Azt gondoltam, ha megszököm itt, a német nyomban lövöldözni fog, és még megsebesít vagy megöl másokat ls körülöttem. Novákyban azután körülbelül ott, ahol most a kultúrpalota áll, végleg elhatároztam magam. Történjék, aminek történnie kell... — A fahídhoz közeledtünk. Felbecsültem a távolságot, és kiterveltem, melyik irányban eredek futásnak. Lépteimet azonban lassítani kellett, mert a hídon éppen emberek haladtak ót. Mindent egy lapra tettem fel. Hirtelen megfordultam, és az SS'-katonát lelöktem a hídról, majd Podhradie felé futottam. Míg a német magához tért, Jó száz-kétszáz méteres távolságra voltam tőle. Teljes erőmből futottam, az volt a szerencsém, hogy már alkonyodott. Mégis eltalált futás közben a géppisztoly egyik lövedéke. Lábamban éles fájdalmat éreztem. Csak kitartás, csak kitartani, ösztökéltem önmagamat. Másra nem is gondoltam. Erősen véreztem, de végül kúszva eljutottam a mieinkhez, akik elsősegélyben részesítettek. Jozef Pišnek szintén van mire emlékeznie: Hat gyermekem van — mondja. — Mindegyik gyermekem modern lakásban lakik... Űk már nem is tudják elképzelni a hajdani nehézségeket, a nehéz küzdelmet, amit a fasiszta megszállás idején vívtunk. A munkahűség és a harcos helytállás olyan dolog, amelyet nemcsak a munkaközösség, a vállalat, hanem az egész dolgozó nép nagyra értékel. A kitüntetett munkásoknak az erkölcsi elismerés mellett pénzjutalmat ls megszavaztak az üzem vezető szervei. EUGEN KREPCÁR Hatékonyabb politikai nevelőmunkát Fülek (pk) — A városi nemzeti bizottság plenáris ülésén értékelték a tanács, a képviselők és a szakbizottságok munkáját. Megállapították, hogy a város lakosságának kérelmeit és javaslatait a nemzeti bizottság a lehetőségekhez mérten elintézi. Pozitívan értékelték a szakbizottságok munkáját is. Az eredmények mellett előbukkantak figyelmeztető Jelenségek, például a rendfenntartó bizottság az elmúlt hat hónap alatt 44 kihágást tárgyalt;, s a helyi népbíróság is több hasonló esettel foglalkozott. A polgárok többnyire a szocialista együttélés szabályai ellen vétenek. A nemzeti bizottságnak a Jövőben — ahogy ezt a határozat is hangsúlyozza — el kell mélyítenie a politikai nevelőmunkát. Oj gyümölcsösöket telepítenek Rimaszombat (ács) — Várgede környékén jól Jövedelmez a szőlőés a gyümölcstermelés. Tavaly a várgedei szövetkezetnek több mint 700 000 korona bevételt biztosított a szőlőtermés. Az idén a meglevő 20 hektár szőlőterületet további 35 hektárral, a gyümölcsöst pedig 25 hektárral bővítik. A szövetkezet tagjai a tavasz megérkezéséig 200 000 szőlő-, oltványt készítenek elő a telepítésre. Az utak mellé 5000 facsemete ültetését tervezik. Rozsnyó—Miskolc Rozsnyó (jg) — Az új menetrend életbelépésével 1965. május 28án nemzetközi autóbuszjárat indul Rozsnyó és Miskolc között. Rozsnyóról valamivel 5 óra előtt indul a Járat és este 5 órára ér vissza. Hasonlóképpen Miskolcról is ugyanilyen időtájban Indul az autóbusz és este visszatér. Az új autóbuszjárat lényegesen elősegíti a turistaforgalom fokozását. Táplálkozzunk A szakemberek aggodalma indokolt • Túl sok zsiradékot és sertéshúst fogyasztunk • Nagyon kevés tej, zöldség és gyümölcs kerül asztalunkra • Az egészség fontosabb az autónál és víkendháznál Ki ne féltené az egészségét? Ki ne szeretne minél tovább élni? Gondoltunk-e már arra, hogy az életkor meghosszabbításához nem elég a puszta kívánság, hogy ehelyett táplálkozásunkkal kell egészségünk megvédéséhez hozzásegítenünk. Az ezzel kapcsolatos korszerű ismereteket is tiszteletben kell tartanunk — véli Josef M a S e k professzor, a helyes táplálkozás alapelveit és módszereit kutató intézet igazgatója. A NAGYVÁROSSÁ FEJLŐDÖTT SIKEREI ÉS TÁVLATAI Lapunk hasábjain minden évben rámutatunk a gyógynövények gyűjtésének, szárításának és eladásának népgazdasági fontosságára. Ez idén az eddiginél szélesebb alapokra helyezik ezt az akciót. Felkerestük a Gyógynövény nemzeti vállalat szlovákiai felvásárló osztályát, ahol MaleCek igazgatótól a következő felvilágosítást kaptuk. — Évről évre többen vesznek részt köztársaságunkban a gyógynövények begyűjtésében ós értékesítésében, ami lényegesen hozzájárul vállalatunk tervfeladatainak túlteljesítéséhez. Nem akarok száraz, statisztikai kimutatásokkal érvelni, csupán egy példát ragadok ki a sok közül: tanulóifjúságunk tavalyi eredményeit a nyugat-szlovákiai kerületben. Ebben a kerületben 192 iskola kapcsolódott be a mozgalomba és 27 776 korona értékben adtak át gyógynövényt. Ennek fejében 5879 kilogramm szárított anyagot szolgáltattak be. Csúcsteljesítményt értek el a bátorkeszl iskola tanulói, akik 271,5 kg-ot küldtek be. Szép eredményeket értek ei ugyancsak a madari, a marcellkeszi, besenyői stb. iskolák. A komáromi járásban nagyon jól ment tavaly a szervezett gyógynövénygyűjtés. Kora tavasztól késő őszig, még a nyári szünidőben is 24 Iskrila tanulói szedték, teregették, szárították a sok gyógyvirágot. Külön dicséret illeti Mácsik Izabella tanítónőt Bátorkesziről, Dobai Ildikó tanítónőt Madarról és Patassay Sándor Igazgatót Kálnáról. — Milyenek az idei kilátások? — lettük fel a kérdést. — Március elején vállalatunk valamennyi iskolának kérdőivet küid. A versenyt a Gyógynövény Vállalat Központi Bizottsága írja kl az Iskolaés Kulturális Ügyi Minisztérium hozzájárulásával. Alaposan átgondolt és országszerte megszervezett akcióról van szó. Érdemes benne részt venni! — Mivel Csehszlovákiában mindenütt sok értékes gyógynövény található, nem kerül nagyobb fáradságba rendszeres begyűjtésük. Kívánságára elküldjük szlovák, vagy magyar nyelvű árjegyzékünket a szükséges utasításokaki együtt. A cím: Liečivé rastliny, Bratislava, Hviezdoslavové nám. 11. Ugyancsak elküldjük mindenkinek a szállításhoz szükséges göngyöleget is. A pénzt azonnal átutaljuk, 1 kg elsőrendű, szárított kamilláért például 60 koronát fizetünk. Egyes növényeket azonban csak előzetes szerződés alapján veszünk át. Ezért előnyös a üerződéskötés. Kozics Ede Az Országos Statisztikai Hivatal a napokban közölte, hogy Košice lakosságának száma meghaladja a százezret. Kelet-Szlovákia székhelye nagyváros lett. Így Prága, Brno, Bratislava, Plzeň és Ostrava után „megszületett" hazánk sorrendben hatodik nagyvárosa, és végleg eldöntöttnek tekinthető a város lakóit, az idegeneket és turistákat oly régen foglalkoztató kérdés: ml tulajdonképpen Košice, nagy kisváros, avagy kis nagyváros? Nem kétséges: aligha találunk országunkban még egy várost, amelynek lakói oly merően megváltozott körülmények és viszonyok között élnének, ahol a régi, szegényes peremnegyedek oly rekordidő alatt adták volna át helyüket az új, korszerű városnegyednek, ahol évente több mint tízezerrel emelkedik a lakosság száma — szóval, amely nem egész két évtized leforgása alatt oly következetesen és céltudatosan haladt volna a nagyváros kritériumát meghatározó jelző felé. Az egykori kereskedelmi városból rendkívül fontos iparközpont lett, melynek nemzetközi viszonylatban is tetemes produkciót biztosító gyárai és készítményei ismertté teszik messzi külföldön is. A Vasmű, a Gépgyár, de a Békemaraton nevét is már világszerte megbecsüléssel emlegetik. Ezek a pozitívumok, ezek a tények, a tagadhatatlan eredmények és vívmányok, amelyek amellett' szólnak, hogy a Hernád-parti város jelentősége túlnőtt mindennemű átlagon, s hogy némely vonatkozásban tényleg eléri a nagyváros mércéjét. Igen ám, de a nagyváros meghatározása további feladatokat, követelményeket, széles látókört és erkölcsi igényeket is támaszt. A város sorsát, mindennapi életét, fejlesztését, kulturális és társadalmi fejlettségét, felvirágoztatását irányító szervekkel és egyénekkel, valamint a lakókkal szemben egyaránt. Mert, sajnos, újabban egyre több a panasz (és javarészt Indokolt) a köztisztaságra, a vendéglátóipar egy helyben topogására, a szállodák elenyésző befogadóképességére, a közúti forgalom vontatottságára és lassúságára, a parkok, zöldövezetek hiányos karbantartására, az utcák, terek, kirakatok elégtelen kivilágítására, a műemlékvédelem jelentőségének lebecsülésére... S egy városnak, amely azt szeret, né, hogy a köz valóban és érdemlegesen nagyvárosnak könyvelje el, ezekkel az alapfeltételekkel is rendelkeznie kell. Ahhoz, hogy valaki jó véleménnyel távozzék egy városból, nem elegendő, ha egyszer jól megvacsorázott vagy megebédelt falai közt. A maradandó emlékeket mélyebb benyomások határozzák meg" — mondotta találóan, évekkel ezelőtt Hja Ehrenburg. (tä) Jóakaratú intelem Közelebbről is megmagyarázza, mire céloz. Tudnunk kell, hogy az élelmiszerek összetételük és mennyiségük szerint különféle hatásokat váltanak ki szervezetünkben. A nagy tápértékű ételek rendszeres és nagymértékű fogyasztása rendellenességeket okozhat a szervezetben, arról nem is beszélve, hogy az ebből következő sokszor felesleges súlygyarapodás az izmok elernyedéséhez, nehézkes mozgáshoz vezet. A csinos, fiatalos külső megőrzése esztétikát szempontból • 'nntos követelmény. Miért vonnánk meg gyermekeinktől és magunktól a bőséges táplálkozást, kedvenc ételeinket? Miért ne ehetnénk annyit^ amennyi csak jólesik, hiszen ezért dolgozunk, keresünk — érvelhetnének a tájékozatlanok, akik megismerték az első köztársaság munkanélküliségét, a nyomort, a világháború éhínségét. — A mértékletesség megért az önmegtagadást — intené le a kételkedőket Mašek professzor, és mindjárt arról is beszámolna, hogy a szakemberek az élelmiszereket tartalmuk, küldetésük szerint három szempontból tartják nyilván. Az első csoportba a legtáplálóbbakat, azokat sorolják, amelyek a test, a szervezet fejlődésére, a növekedésre vannak kihatással, s egyúttal önfenntartásunkat biztosítják. Ezek között főleg a fehérjéket tartalmazó ételek, a tej és termékei, a hűs és a tojás szerepelnek. A test energiájáról, az erők egyensúlyállapotáról a második csoportba foglalt élelmiszerek, mint például a cukor, a kenyér, a péksütemény, a zsiradékok hivatottak gondoskodni. A gyümölcs, a zöldség és a főzelékfélék és persze a burgonya is, bőséges vitamintartalmuknál fogva növelik a szervezet ellenállóképességét. Miből mennyit? Minthogy a szervezet megkívánja a változatos táplálkozást, mind a három csoportba tartozó élelmiszerekre igényt tart. A kérdés tehát csak az, milyen arányban fogyasszuk őket, hogy ne ártsunk magunknak a helyes táplálkozás előírásainak a megszegésével. Ez természetesen a többi között a foglalkozásunktól is függ. Aki nehezebb testi munkát végez, annak több, táplálóbb ételre van szüksége, mint például az ülő foglalkozást végzőknek. A gyermekek és a serdülő ifjúság szervezete mindenekelőtt a tejet, a tejtermékeket és a vitaminokat kívánja meg. Hasonló a terhes és a szoptatós anyák helyzete, ök sem nélkülözhetik a vitaminokat és a fehérjéket. Melyek tehát azok a biológiai értékek, amelyekből, minthogy nem a legelőnyösebben hatnak az egészséges szervezetre, lényegesen kevesebbet kellene fogyasztanunk? A második csoportban felsorolt élelmiszerek, tehát a fehér lisztből készült ételek, az állati zsiradékok, a zsíros húsok és nem utolsósorban a cukrászsütemények, valamint a többi édesség. A gyermekek gyakori túltápláltsága (a statisztika szerint minden hetedik gyermek átlagosan 5—6 kilóval nyom többet a kelleténél) többnyire a szülők vétke, akik abban a téves hitben, hogy minél kövérebbek csemetéik, annál egészségesebbek, hizlaló ínyencfalatokat kényszerítenek beléjük. Az idősebb emberek ugyancsak hajlamosak a hízásra. A negyven éven felüli A GONDATLANSÁG ÁRA: 600000 KORONA A cseklészi Kovodružstvo egyik üzemcsarnokában az elmúlt napokban új fűtőtestet állítottak be. A fűtőtest üzembe helyezése után a betonazbeszt füstelvezető csőtől még aznap tüzet fogott a tető', illetve az üzemberendezés és az elszállításra váró áru egy része. Az erős szélben a tüzet, bár az önkéntes tűzoltó szervezet csapatai azonnal a helyszínre érkeztek, csak nagy üggyel-bajjal sikerült eloltani. A vizsgálat során kiderült, hogy a betoncső meg volt rongálódva, amit a szerelők nem vettek észre. Az anyagi kár 600 000 koronára becsülhető. Az oltási munkálatoknál a szenei tűzoltóosztag egyik tagja kéztörést szenvedett. A gondatlanság ismét drágán megbosszulta magát, (pl) •»« swsi ^.Mmmmmmmmmmmm Bratislavai utcakép tegnap délelőtt (Bachan lel vétele) nők egyharmada, a férfiak egynegyede általában 8—10 százalékkal lépt túl a megengedett súlyhatárt. Nekik különösen ügyelniük kellene arra, hogy mit és mennyit esznek, sőt a gyakori étkezésekről is le kellene szokniuk. A legegészségesebb, ha csak annyit eszünk, amennyire feltétlenül szükségünk van ahhoz, hogy ne maradjunk éhesek, de emellett arra is ügyeljünk, milyen ételekkel lakunk jól. Mert nem mindegy, hogy például zsíroskenyérrel csillapítjuk éhségünket vagy pedig főzelékkel. Ezért kell ismernünk az ételek biológiai összetételét, a szervezetben végbemenő anyagcserére ható kalória értékét. Életszinvonalunk emelkedésének köszönhető Mašek professzor feljegyzéseiből az is kitűnik, hogy az 1932—36 közötti időszakban egy személyre átlagosan alig jutott több, napi 2545 kalóriánál. A háború időszakában pedig 20Ö0 kalóriával kellett megelégednünk. A felszabadulás után fokozatosan javult a helyzet. 1958-ban az egy főre eső napi 3000 kalóriafogyasztással már elértük a JeJlett európai államok színvonalát. Ma fejenként napi 3134 kalóriánál tartunk, és ez rendben ts volna, ha — amint már mondottuk — ésszerűbben válogatnánk meg az ételeket. Mert például nem egészséges tünet, hogy az egy lakosra eső cukorfogyasztás az 1936. évi 23,2 kgmal szemben az utóbbi években 38,3 kg-ra emelkedett. A fehérjéket tartalmazó húsok közül többnyire a kövér sertéshúst részesítjük előnyben, mégpedig úgy, hogy 1936-ban egy lakos húsfogyasztása mintegy 34 kg-ot tett kt, ma viszont fejenként átlagosan 58,6 kg húst eszünk meg. Ennek a mennyiségnek 50 százaléka sertéshús, 35 százaléka marhahús és mindössze 8 százaléka a szárnyas. A baj az, hogy az állati zsiradékot is jobban kedveljük a kelleténél. Az.;, azelőtti évenkénti 14 kg helyett ma már fejenként körülbelül 21,5 kg zsiradékot használunk fel. A fontos ásványi anyagokat tartalmazó, rendkívül egészséges halételeket pedig indokolatlanul szinte kirekesztjük étrendünkből, s ugyanakkor a tej és termékei, sőt a vitamindús gyümölcsök sem kerülnek megfelelő mennyiségben asztalunkra. Rossz szokásunk, hanyagságunk odáig terjed, hogy a gyermekek heti tejfogyasztása áltaiában véve ma alig haladja meg azt a mennyiséget, amelyre szervezetüknek naponta volna szüksége. Ezt a hiányt rendszerint más, kevésbé előnyös összetételű ételekkel pótoljuk. Ne csodálkozzunk hát, hogy a nemzetközi színvonalhoz viszonyítva kövérnek számítunk. Mi a helyes megoldás? A Mašek professzor kutatóintézetében végzett számítások alapján a tejtermékek, halak, főzelékek, a marha- . hús fogyasztásának előtérbe helyezésével lényegesen, legalább 30 százalékkal kellene csökkentenünk a lisztes ételek, a sertéshús élvezetét, és persze a zsiradékoktól, az édességektől is ebben az arányban kellene tartózkodnunk. — Együnk több gyümölcsöt, nyers salátát, savanyúkáposztát, zöldpaprikát, a jött ételek közül pedig a C vitamint bőségesen tartalmazó burgonyát se becsüljük le — tanácsolja a professzor. Sokan azzal érvelnek, hogy bár az említett ételekben ma már nem szűkölködik a piac, áruk még mindig elég magas. — Egészségünk érdekében azonban áldozatot is kell hoznunk — véli Mašek elvtárs. A takarékosság ugyan dicséretre méltó tulajdonság, de azt is tudnunk kell, mikor és hol helyénvaló. Gépkocsira, vlkendházra csak akkor gyűjtsük a pénzt, ha már nem maradunk adósai a helyes táplálkozás követelményeinek. Mert mit ér a fényűzés egészségünk árán. Természetesen az üzemi konyháknak sem volna szabad szem elől téveszteniük a helyes táplálkozás követelményeit, még — ha a főzelékek és a nyers saláták több munkát és időt vesznek is igénybe. Ügyelnünk kell az ételek szakszerű elkészítésére, mert a feleslegesen hosszú ideig tartó főzés az értékes, egészségünk megvédésére szolgáló anyagok elkallódását okozza. A helyes táplálkozás szabályainak betartása a jő egészség ós a hosszú élet záloga. KARDOS MÄRTA 1965. február 19. * tj| SZŐ S