Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-16 / 46. szám, kedd

Jiu£tú%a Olga Gruberová grafikái A bratislavai Majerník Galéria való­ban a fiatalok képtára. Itt mutatkozik be egyéni kiállításokon a legfia­talabb nemzedék, a pályakezdők. Meg­ismertetnek kereséseikkel, törekvé­seikkel, formálódó arcélük egy-egy vonásával. A jelenlegi tárlaton a Martinban élő, 23- éves Olga Gruberová munkái láthatók. Sokféle eljárással dolgo­zik. Pasztell-, szén-, tuss-, ós kréta­rajzok, fametszetek és karcolt kőraj­zok mintegy 30 lapon jelzik, hogy a bratislavai iparművészeti iskola 1960­ban végzett növedéke jól megalapo­zott, mesterségbeli tudást szerzett. — Lelkes, fiatalos látású, kulturált gon­dolkodású és érzésű teremtés. Művein az érzékenységgel megismert világ­ról s magáról vall. — Van mondani­valója s keresi az ezzel összehangző formát az újat. Expresszív hajlandóság, egy-egy jel­legzetes mozdulat érezteti a Vágyat, a Bánatot. Finoman megoldott kompo­zícióba foglalja az emélyült leányt. Görnyedő figurája összefoglaló zárt formájával állítja meg a nézőt. — Sötét férfiőköiben vörösen, merészen lobban fel a fáklya. S hogy az élet nem egyszerű és problémamentes, azt a szélűzte nőalak sodródása-ellen­állása fejezi ki. Bárkány Jenöné Lazarij Berman zenekari estje Fiatal szovjet vendégünk, Lazarij Berman Brahms d-moll zongoraverse­nyével lépett a bratislavai közönség elé. Berman elismert, erőteljes művész. Benne is megvan a szovjet pianisták közös erénye: kiváló mesterségbeli tudása a zenei kifejezés természetes, hajlékony eszköze. A művészt játék közben a muzsika feszültsége hevíti, és ez a belső izzás alakltja ki a hang­verseny -légkörét. Előadásmódjának legjellemzőbb sajátossága robbanó temperamentuma. Érzékeny muzikali­tással mintázza a halk, bensőséges hangulatokat ls, amire a Brahms-mű tiszta szépségű Adagiójában bőséges alkalma nyílt, kantilénáinak hangja melegen, áradóan romantikus, de mintha lelki húrjai mégis a szenve­dély kitörő orkánjára rezonálnának legerősebben. Játéka ilyenkor megtelik az érzések robbanóanyagával, száguldó tempera­mentuma elragadja a hallgatót, de olykor magát a művészt is túlzásra ragadtatja. (Néha túlzott pedálhaszná­latával is kissé elmossa a zene vilá­gos körvonalait.) Ha tolmácsolásában még nincs is minden a helyén, Ber­man kiváló, sőt szuggesztív művész. A leszűrtséget, előadóművészetének teljesebb harmóniáját minden bizony­nyal meghozza az idő. Az est karmestere, dr. Rajter Lajos nagy gonddal látta el kettős felada­tát: alkalmazkodott a szólistához [bár két egymástól "szögesen eltérő zenei alkat találkozása mindig kényes fel­adat), és irányításával a zenekar, is megfelelően bekapcsolódott a szim­fonikus zenei történésbe. A hallgatóság nagy tetszéssel fo­gadta Henry Purcel Vonóskari szvit­jének élvezetes előadását. Ebben a műben is megtaláljuk az angolok ze­nei nagyjának egyéni stílusát, sajátos dallamszövését. Purcel nemes hangú komponista, és mint egész alkotása, Vonóskari szvitje sem virtuóz darab, hanem igazi muzsika. A műsor befejező száma Hans VVer­ner Henze IV. szimfóniájának bemu­tató előadása volt. Henze a mai zeneszerző-nemzedék egyik legerősebb egyénisége. Sokrétű alkotása a kamarazenétől a nagyope­ráig terjed. Henze nagy biztonsággal uralja a szeriális kompozíciós techni­kát és bőségesen él a zenekari appa­rátus lehetőségeivel, hogy a hangzás­képet gazdagítsa és fokozza zenekari partitúráinak hatását. Művészi útját a német komponista a következő szavak­kal vázolja: „A dodekafónia (vagyis a tizenkét hangú zene) problémája muzsikámban nem játszik nagy szere­pet, ez számomra csak technikai esz­közt jelent. A lényeges kérdés mindig a zenei és főleg a melódiái szubsztan­cia". Dr. Rajtért dicséret és elismerés il­leti az előadási szempontból kompli­kált mű betanításának nagy munkájá­ért és a szép előadásért. Bizonyára a dodekafónia sajátságos disszonancia világa teszi, hogy a nagyközönség nem tud és talán nem is akar megbarátkoz­ni ezzel az irányzattal, és a különle­gesség fűszerén kívül a hallgatóság nem vitt magával maradandó benyo­mást. — hm— Ahol csak megjelenik, a gyerekek, jelnőttek, gyorspostásnak titulál­ják. Megszokta már, hogy így szólítják és épp úgy hallgat rá, mint a vezeték- vagy a keresztnevére. Pedig ser­dülő korában maga sem gondolta, hogy postás lesz. A cipészmestersé­get tanulta ki. Amikor 22 éves korában lesze­relt, hiába keresett szak­májában munkát, nem talált az egész környé­ken. A postán pedig volt egy üres hely. Šte­fan Dóbiáš nem sokáig gondolkodott, munkába állt. — Ezerkilencszászhu­szonhatot mutatott a naptár, amikor Dolný Smokovecen elkezdtem kézbesítői pályafutá­som — emlékezik visz­sza. — Négyórás mun­kaidőre vettek fel, de 8—10 órát kellett dol­goznom. Így ment ez öt éven keresztül, végül Poprádra, majd később Tantranská lomnicára kerültem. Teltek-múltak az évek. Véget ért a második világháború, melynek éveiben sok-sok rossz hírt kézbesítettek a pos­tások. Dóbiáš bácsira ismét áthelyezés várt, Tornaijára került. Húsz év telt el azóta. Hat­vannégy éves, de fürge járása megcáfolja élet­korát. Későn fekszik, korán kel. Hat órakor már a postán lehet találni. Ut­cák szerint szétosztja a leveleket, előkészíti az újságokat. Ha ezzel el­készül, kerékpáron kör­útra indul. Táskájában több száz levél, a cso­magtartón pedig 365 ' napilap. — Háromszáz újságot kézbesítek naponta, hat­vanötöt pedig útközben adok el — mondja. Szavait még azzal kell megtoldani, hogy heten­te még háromszáz he­tilapot kézbesít, kétszá­zat pedig elad. Körzeté­ben ritkán mondják le az újságot, sőt újabb előfizetőket szerez. Ezek után már nem ne­héz megérteni, miért is kapta meg a miniszté­rium legjobb dolgozói­nak kijáró kitüntetést. Nem múlik el egy saj­tónap sem anélkül, hogy Dóbiáš bácsi jutalmat ne kapna. — Nekem a postásko­dás, az újságárulás szenvedélyem — fonja tovább a beszéd fona­lát: — A legtöbb eset­ben eltalálom, kinek milyen újságot kínál­jak, ki mit szeret ol­vasat. A kézbesítéssel dél­után három óra jelé végez. Gyorsan meg­ebédel, s elkezdi a má­sodik műszakot: az il­letékek beszedését, ti­' letve az utánvételei küldemények kézbesíté­sét. Ezt is olyqn jó­kedvvel végzi, mint délelőtti munkáját. Pe­dig hát... néhány hely­re kétszer, háromszor is el kell mennie. Vagy •nincsenek odahaza, vagy pénzük nincsen, vagy egyéb más kifogással hozakodnak elő. Reggeltől estig húsz kilométert is megtesz. Amikor már elvégezte munkáját, kollégájával, Veréb Józseffel leülnek egy pohár sörre, vagy egy feketére. Ilyenkor sok mindenről szó esik. A múltról, jelenről és a jövőről ts. Dóbiáš bácsi felsorolja, mint megy sora négy gyermekének. — Még egy-két évig dolgozom — mondogat­ja — aztán a legkisebb lányomhoz — akt jógot vétjzett — Bratislavába költözöm. Ott vettünk szövetkezeti lakást. A szabad idő nem mindig telik el ilyen baráti körben. Nem egy alkalommal az esti órá­ban táviratot kell kéz­besítenie. Néha még tá­voli faluba is. Ki men­jen ilyenkor? Dóbiáš bácsi! Szó nélkül veszt a motorkerékpárt s megy. Ha sürgős táv­iratról van szó, az éj­szaka bármely órájában kézbesíti a címzettnek. Az évek ráncot vetet­tek arcára, homlokára. Járásán, vidámságán és munkaszeretetén azon­ban még nem hagytak nyomot. NÉMETH IÄNOS lyozható az egyes zsákokban a le­vegőmennyiség és a nyomás. Ha pél­dául a kocsi egyik oldalán fellépnek a hágcsóra, azon az oldalon nagyobb lesz a terhelés. Ilyenkor az automa­tika a rálépés oldalán levő zsákokba levegőt présel. Hasonlóan működik a berendezés kanyarban is, ahol a kocsi „kidőlését" igyekszik megakadályoz­ni. Ha pedig a rossz út hatására a jármű bólogató ingásokba kezd, a szabályzóit légrugózás rövidesen ki­egyenlíti, megszünteti a kilengéseket. A légrugózás — amennyiben a lég­sűrítő folyamatosan biztosítja a szük­séges levegőmennyiséget —, olyan előnyt biztosít, amit máshol nem ta­lálhatunk: a terheléstől függetlenül állandóan „tartja" a talaj és a ko­csiszekrény közötti távolságot. A légrugózás a légzsákoknál hasz­nált rugalmas és mégis erős anyagok kifejlesztése után világszerte roha­mosan terjed, s éltető elemük rövi­desen rugóként is nélkülözhetetlen lesz. Bizonyára rövidesen nálunk is számos járművön láthatjuk majd. • ••••••••••• LÉGZSÁKOS RUGÓZÁS A tél sok gondot okoz a motorosok­nak. Különösen a havas utakon ve­szélyes az utazás, ha a gumiabroncs futófelületének nem elég mély a min­tázata. A lánc könnyen megrongálja a guraifelületet, ezért jochen Springer nyugatnémet versenyző, a Tour ifÉUrope legutóbbi nyertese most mű­anyag-láncokkal" kísérletezik. A ké­pen a versenyző a Rallye Monte Carlo­ra való előkészület közben. rotoros érdekességek • A minszki autógyárban a közel­múltban 65 tonna teherbírású, billenő járművet szerkesztettek. Az új jármű külsőre alig különbözik a minszki gép­kocsigyár nehéz teherautóitól. Lénye­ges ' különbség az, hogy nemcsak ha­gyományos Diesel-motorjával, hanem a felső vezetékből „átvett" villamos energiával, tehertroliként is közle­kedhet. A villanymotorokat közvetle­nül a kerekekre szerelték. • Az NDK-ban az elmúlt évben gyártani kezdték a Barkas jelzésű, B 1000 típusú kombi-mikrobuszokat. Utasterében a legkülönbözőbb variá­ciók alakíthatók ki: 8 utast és 380 kg árut, vagy az üléssorok eltávolításá­val — 2 utast és 720 kg terhet szállít­hat. Motorja három hengeres, kétüte­mű, teljesítménye 42 lóerő. Négy fo­kozatú hajtóműve szinkronizált, leg­nagyobb sebessége 100 km/óra. © Az egyik harkovi tudományos intézetből olyan új szovjet verseny­autót építettek, amely 500 köbcenti­méteres széria-motorjával maximáli­san 300 km/órás sebességet érhet el. A rendkívül nagy sebességet merész, kitűnően áramvonalazott formájának köszönheti. A műanyagból készített karosszéria 380 ci.. hosszú, 67 cm széles és mindössze 50 cm magas. ­Sule" bologna—firenzei szakaszáról. nálnak, oldalról bőrzsákokat erősíte­nek a veszélyeztetett farokrészhez. Ezt a zsákot teniszlabdákkal töltik meg: az erős labdák, pontosabban a bennük levő sűrített levegő biztosítja a rugózást. A LÉGZSÁK A légrugózás fő elemei — a leve­gőn kívül — az alváz és a kerekek közé, a rugók szokott beépítési he­lyén elhelyezett légzsákok, tömlők, melyek bőrből, gumiból, műanyagból, vászonból, illetve ezek kombinációjá­ból készülnek. Alakjuk a bordás gé­gecsövek rövid, teljesen zárt szaka­szára emlékeztetnek. Ha az ilyen bor­dás csődarabba levegőt fújnak, az először megtelik, és ha a nyomást fo­kozzuk, a bordák többé-kevésbé ki­simulnak, a zsák megnyúlik, hossza nő, átmérője csökken. S ebben rej­lik a nagy előny: az ilyen „rugó" hossza a légnyomás növelésével vál­toztatható. A légzsákokba légsűrítőn, a légsűrí­tőtől csővezetékeken és nyomásszabá­lyozón át jut a levegő. így szükség esetén — például rossz utakon, na­gyobb terhelésnél mód van a rugók nyújtására, s ezzel a kocsi magasabb­ra emelésére. Ha a kocsiszekrény és a talaj közötti távolságot csökkenteni kívánjuk, a légzsákokból a levegőt ki lehet engedni, mire azok hossza csökken. Automatikus érzékelő révén szabá­A technika haladása során mind gyakrabban hallunk légpárnás jármű­vekről. A légpárnások levegőből alko­tott „párnán" haladnak, lebegnek. A levegőt veszi igénybe a járműtech­nika egyik érdekes újdonsága, a lég­rugó is. Merész hasonlattal állíthat­juk, hogy levegő tölti he a rugó sze­repét. A légrugózásnál a levegő szi­lárd anyagból készült zsákba vagy tömlőbe zárva szolgálja a rugózást, és így Aj formában segíti a korszerű közlekedést. A kezdeményezés dicsősége a Cit­roen-autógyáré, melynek DS—19 típu­sú kocsija, a „harcsaszájú", világsi­A légrugózás zsákjának metszete kert aratott. Az autósok eredményeit megirigyelve később a vasúti jármű­vek tervezői is felhasználták a lég­rugózást, melyet egyszerű formában a vitorlázó repülőgépeknél már rég­óta alkalmaznak. A farokrészek föl­det éréskor keletkező hirtelen ütés elkerülésére sítalpszerű lécet hasz­közi Európa-űt Olaszországon áthala­dó szakasza autópálya legyen. 3. Az összes olasz nagyváros és ipartelep autópályával legyen összekötve. 4. Az ország déli részén — az ipari fejlő­dés biztosítása érdekében — vám­mentes autópályák épüljenek. Az utóbbi követelménnyel kapcso­latban említést érdemel, hogy az olasz autópályákon (az ország déli részén épülő autópályák kivételével) 30 évig vámot szednek. Ebből fedezik a befektetett összegeket, azok kamat­Az autópályára különleges kapun át lehet jutni; itt van egyúttal az egyik vámfizető hely. A szakértők véleménye szerint a Milánót Nápollyal összekötő „Auto­strada del Sole" a maga nemében a legnagyobb mű, amely a második vi­lágháború után létesült Eurójiában. A műút 755 kilométer hosszú; töké­letes megoldása lehetővé teszi, hogy a ml Octavia kocsinkhoz hasonló kö­zepes teljesítményű autók is hét és fél óra tiszta idő alatt megtegyék a két város közti távolságot. Mint min­den valamirevaló autópálya, ez is ki­kerüli a városokat és. községeket, s mi több, tervezői arra is töreked­tek, hogy minél kevesebb legyen raj­ta az emelkedő és a lejtő. Az autópálya több tucatnyi völgy­hídon halad át, az akadályt képező hegyeket 38 alagút segítségével győzi le. Építése nyolc évig tartott; fokoza­tosan, szakaszonként adták át a for­galomnak. Létrehozása igen igényes volt; ezt bizonyltja az a körülmény is, hogy az építkezés folyamán 73 mun­kás lett halálos baleset áldozata. A hossz-szelvényt illetően az autó­pálya tervezői átvették azt az alap­vető szempontot, hogy a nagy utazá­si sebesség csak kisebb emelkedők esetén érhető el. Az Autostrada del Sole vonatkozásában pl. a legnagyobb emelkedő 3,75 %, jóllehet emiatt elég­gé hosszú szakaszon — pl. az Appe­nini hegység keresztezésekor, Bologna és Firenze között — a hidak és via­duktok, továbbá a hosszú alagutak az építési költségeket jelentősen meg­növelték. jait és az egyéb költségeket. A vám 5—7 líra/km. 1971-ben az olasz autópálya-hálózat megközelíti majd az ötezer kilomé­tert, s lehetővé teszi, az ország vala­mennyi ipari, kereskedelmi és turisz­tikai központjának összekötését kor­szerű autópályákkal, egymással, va­lamint az összes nagyvárosokkal és kikötőkkel. Az autópálya-hálózat a legfontosabb francia, svájci, osztrák és jugoszláv határállomásokig terjed, és be fogja kötni a Mont Blanc, va­lamint a Nagy Szent Bernát alagutat is. Az Autostrada del Sole koronaszé­lessége 24 m, a középső elválasztó sáv és kétoldali leállónyomok 3—3 m szélesek. Ez a keresztmetszeti el­rendezés az erősen tagolt hegyes vi­dékeken nehezen valósítható meg. A Savona-Cesa autóúton pl. három, egyenként 3,5 m széles pálya épült, mindhárom 1,0—1,0 m széles padká­val. Az olasz autópályahálózat kiépítési programját négy alapelv figyelembe­vételével dolgozták ki: 1. Valamennyi régi „autóutat" korszerű autópályává kell átépíteni. 2. Valamennyi nemzet­Panorámafelvétel az „Autostrada del 1965. február 1B. * Qj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents