Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-16 / 46. szám, kedd

ÉV VÉGI SZÁMVETÉS A PÁRTSZERVEZETEKBEN lobb szervezés—halékonyobb munka A PÁRTSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ GYŰLÉSEINEK nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a lévai járásban is. A be­számolókban alaposan felmérik, ho­gyan serkentette a pártmunka a dol­gozó tömegeket a tervfeladatok telje­sítésére. Jó jel, hogy a pártszerveze­tek többsége az évzáró gyűléseken alaposan értékelte a párttagok mun­káját, az agitációs munkát s általá­ban a párton belüli életet. Viszont nem egy pártszervezet évzáró gyűlé­sén Inkább a gazdasági problémákkal foglalkoztak, és alig esett szó az ideológiai és szervezeti kérdésekről. Az ilyen évzáró gyűlések nem min­dig járulnak hozzá a pártmunka megjavításához. Az elsők között értékelhető az alsó­szecsei, a szentgyörgyi és a nemes­oroszi pártszervezet évzáró gyűlése. A nemesoroszi kommunisták alapo­san értékelték a pártbizottság munká­ját, beszéltek az egyes párttagok tevékenységéről ls. Élénk vitában tár­gyalták a párton belüli munka meg­javítását, sok szó esett a pártgyülé­sek látogatottságáról is. Mivel a be­számoló nem volt általános, a vita is tárgyilagos volt, és ennek alapján jó határozatot hozhattak. A határozat­ban a tagság aktivizálását, a taggyű­lések jobb előkészítését, újabb párt­csoportok létesítését stb. tűzték kí feladatul. Az alsószecsei szövetkezet üzemi pártszervezete szintén alaposan elő­készítette az évzáró gyűlést. A tagok a részletes beszámolóból örömmel ér­tesültek, hogy a szövetkezet 518 má­zsa húst, 100 000 liter tejet és 186 000 tojást adott el terven felül. E siker­ben nagy része van a pártszervezet­nek is. Hiszen, amint a beszámolóból is kitűnik, a taggyűléseken alaposan foglalkoztak a szerződéses eladás tel­jesítésével, és a kommunistákat konk­rét feladatokkal bízták meg az egyes termelési szakaszok eredményeinek növelése érdekében. E feladatok tel­jesítésében különösen Sudičky Mihály, Henzel János, Sipos István és Henzel Mihály jeleskedett. De a többlek is megállták a helyüket. A beszámoló megállapítása szerint az agitációs munka is lényegesen javult a párt­szervezetben. Többen bírálták, hogy az állattenyésztésben és a növényter­mesztésben alakult csoportok nem ülé­seztek rendszeresen. Mások kifogásol­ták, hogy a nyilvános qártgyűlések ünnepélyes jellegűek voltak, és nem foglalkoztak eléggé a felmerülő prob­lémákkal. A szentgvörgyi falusi pártszervezet évzáró gyűlése szintén jól értékelte a munkát. Annak érdekében, hogy a tömegek és a pártszervezet kapcsola­ta még jobban elmélyüljön, újabb csoportokat létesítettek az egyes ter­melési szakaszokon. Elismeréssel nyi­latkoztak a CSISZ-szervezet munká­járól, viszont bírálták a CSEMADOK helyi szervezetét, amely az utóbbi időben nem elég aktív. MIKRO HtRADÚ A BELSŐ ANYAGSZÁLLÍTÁS KORSZERŰSÍTÉSE Magyarországon házilag tervezett és előállított tiloló turbinát helyeztek tizembe az Üjszegedi Kendergyárban. A gép teljesítőképessége mintegy ne­gyedével jobb a hasonló rendelteté­sű külföldi berendezéseknél. Ugyan­akkor korszerűsítették a belső anyag­szállítást is, pneumatikus berendezé­sekkel megrövidítették a szállítási utakat s így azonos feladatot mintegy 40 százalékkal kevesebb munkaerővel láthatnak el. KŐOLAJVEZETÉK AZ ADRIA ÉS BÉCS KÖZÖTT A trieszti kereskedelmi kamura je­lentése szerint Societé Italiana Olo­dotto Adriatico néven új vállalatot alapítanak azzal a rendeltetéssel, hogy kőolajvezetéket építsen az Adriai­tenger és Bécs között. A terv rész­letelt még nem hozták nyilvánosság­ra. A KERESKEDELEM AUTOMATIZÁLÁSA ANGLIÁBAN Angliában 1953-ban 3200, 1954-ben 8650, 1955-ben 10 900 1956-ban 21 800, 1957-ben 50 000, 1958-ban pedig 109 ezer eladó automata működött. Most szeretnék a ruházati cikkek eladását is automatizálni, mert eddig az auto­maták áruforgalmának kb. 70 százalé­ka édesipari és 25 százaléka trafik­áru. AZ ÉPÜLETGÉPÉSZET A KGST PROGRAMJÁBAN 1965-berv a villamos szerelőiparban is megkezdődik a hatékony KGST­együttműködés. Ebben az épületgé­pészeti ágban első feladat a korsze­rű szerelési módszerek vizsgálata, kü­lönös tekintettel az új építési módok­ra ós szerelvényekre. A jó példák mellett nem hallgathat­juk el, hogy egyes pártszervezetek nem készítették elő kellően az évzá­ró taggyűlést. A bajkai falusi párt­szervezet évzáró gyűlése például in­kább termelési értekezletre hasonlí­tott. Hiba volt, hogy a beszámoló csak általánosítva állapította meg a fogya­tékosságokat, és nem nevezte meg, ki a felelős a mulasztásokért. Hason­ló volt a lulai pártszervezet gyűlése ís. Az eredményeket és fogyatékossá­gokat egybevetve megállapítható, hogy többségben vannak azok a pártszer­vezetek, amelyek minden erejükkel arra törekszenek, hogy megjavítsák, színvonalasabbá tegyék a pártmunkát. A legtöbb évzáró gyűlés határoza­tában ott találhatjuk a Központi Bi­zottság leveléből ránk háruló felada­tokat is. Alapos vita után itt ls, ott ís javasolják a mezőgazdasági üzemek vezetőségének, hogy minél több takar­mányt vessenek. De a termelési prob­lémák mellett gondolnak a párt so­rainak bővítésére ls. A határozatok e tekintetben ís feladatot tűznek a tagság elé. A lévai járás pártszervezetei is tud­ják, hogy az egyre igényesebb terme­lési feladatok magasabb színvonalú munkát követelnek. Ezért arra tö.re­kednek, hogy a pártszervezetek élé­re sok éves tapasztalattal rendelkező, politikailag fejlett párttagok kerülje­nek, akiknek megvan a kellő szaktu­dásuk is. A pártcsoportokra is mind nagyobb feladatok hárulnak. A lévai járásban már eddig is jó néhány me­zőgazdasági üzemben létesítettek pártcsoportokat különféle termelési szakaszokon. Az évzáró gyűléseken sok pártszervezet célul tűzte, hogy újabb csoportokat alakít, főleg azokon a helyeken, ahol a termelés fokozása körül sok a probléma. A pártcsopor­tok révén — mint ismeretes — a pártszervezet még közelebb kerül a tömegekhez. A pártcsoportok nyilvá­nos gyűléseken vagy akár szűk körű beszélgetéseken Is megvitathatják a pártszervezet határozatait és általá­ban a termelés fokozásának kérdé­seit. A pártcsoportok rugalmasan dol­gozhatnak, nem kell várniuk, míg a pártszervezet vezetősége a taggyűlést összehívja. Azonnal reagálhatnak a felmerülő problémákra, melyekben a munkahelyek bizony nem szenvednek hiányt. A lévai járási pártbizottság politikai szervezési osztálya mélyrehatóan ér­tékelte a pártszervezetek évzáró gyű­léseit. Elhatározta, hogy a közeljövő­ben elsősorban a pártszervezetek ideológiai szervező munkájára és a párton belüli élet színvonalasabbá té­telére irányítják a figyelmet. Ha a pártszervezet nem egységes, és egész éven át belső problémáival küzd, nem tudja a hatáskörébe tartozó tömeg­szervezeteket s üzemeket tanácsaival, javaslataival kellőképpen segíteni. Ezt a gyakorlat igazolja. Az a pártszervezet viszont, amelyik­nek rendezett a szervezeti élete, tagjai fegyelmezettek és példát mu­tatnak a termelésben, a magánélet­ben — mindenkor segíthet. Ezt bi­zonyítja az alsószecsei pártszervezet munkája ls. Ez a pártszervezet akti­vitásával, ésszerű munkamódszereivel valóban többtermelésre tudja mozgósí­tani a pártonkívülieket. BALLA JÖZSEF Segítik az erdőgazdaságot (ČTK) — A közép- és kelet-szlová­kiai kerületben több mint 41)00 brigá­dos dolgozik a vihar által kidöntött fák feldolgozásán, s eddig 750 000 folyóméter fát dolgoztak fel. Az er­dőgazdaságoknak további 2000 brigá­dosra van szükségük. Elsősorban többtagú munkacsoportokat vesznek fel, melyek több hétig dolgozhatnak a fa feldolgozásánál. Dicséretet ér­demelnek azok a szervezetek, melyek sokoldalú segítséget nyújtanak az er dészeti üzemeknek nehéz feladatuk teljesítésében. Az iskolaügy például a brigádosok rendelkezésére bocsá­totta a Gelnica—Turzovai üdülőköz­pontot. KÁROS SZENVEDÉLY Sokan szívesen látják asztalukon a vadhúst. Erdeink, réteínk bővelked­nek a különféle vadban s Így a tör­vény által kijelölt vadászidényben az ínyencek is hozzájuthatnak kedvelt falatjukhoz. Persze az már más, ha valakinek annyira „fáj a foga" a vadhúsra, hogy étvágyát a törvény ellenére elégíti ki. Ez vadorzás. Ked­vező körülmények között az étvágy kielégítése olykor szenvedéllyé válik. Az az idő már elmúlt, amikor nálunk virágzott a vadorzás, s a vadőröknek és a rendőröknek néha nyílt harcba kellett bocsátkozniuk a vadorzókkal. De azért még ma is itt-ott lövés veri fel az éjszaka csöndjét, s a leterített vad az orvvadász zsákmánya lesz. Diószeg közelében, a fácánosban és a kiszáradt patak mentén a füzesben, ahol a fácánok tartózkodnak, éjsza­kánként évek óta vadorzók garáz­dálkodtak. Jónás Lajosnak és Takács Istvánnak sokáig kedvezett a vadász­szerencse. Az éjszaka jó cinkosnak bizonyult, mert nemcsak elrejtette őket, hanem a nyomukat Is eltüntet­te. Ók meg teljesen átadták magukat szenvedélyüknek — az erdőben a vadorzás tiltott varázsát, otthon, a terített asztalnál pedig a fácánsült ínycsiklandozó illatát és fejedelmi Izét élvezték. Tucatjával hordták ha­za a zsákmányt. Azonban a törvény ellenére és a társadalom kárára meg­alapozott „szerencse" idővel mindig megfordul: az örömből üröm lesz. A két vadorzó addig-addig járt ezek­re az éjszakai „kirándulásokra", míg rajtaveszett. Most a törvény előtt felelniük kell tettükért. A petržalkai Joachim Banárt is el­kapta a vadorzás láza. Mint a Kerü­leti Mezőgazdasági Talajjavító Válla­lat sofőrje 1964 második felében Pusztafödémesen a halastavak szabá­lyozásánál dolgozott. A tavaktól nem messze erdő húzódik, az erdőben pe­dig fácánok tanyáznak. Joachim Ba­nárnak is étvágya jött a fácánhúsra. Elhozta hazulról az engedély nélkül tartott puskát, aztán esténként ki­osont a közeli erdőbe. De Joachim Banárt rövfdesen elhagyta a szeren­cse. Az egyik este megszokott „les­helyén" meglátta Jozef Klačan csősz. Banárnak is el kellett búcsúznia pus­kájától, s neki ls felelnie kellett tet­téért. „ Végezetül szeretném hangsúlyozni: ma senki sincs rászorulva — úgy, mint a múltban — a vadorzásra. Ma csak a könnyelműség és a felelőtlen­ség vezethet valakit erre az útra. Hi­szen a vadászegyesületekben minden­kinek alkalma van arra, hogy hódol­hasson a vadászat örömének — úgy, hogy ne sértse meg a törvényeket. J. M. Ne hagyjuk veszni a kitermelt árut 1964-ben fokozódott az állati termékek felvásárlása. A mezőgaz­dasági üzemek tizenkét hónap alatt 200 millió liter tejjel, 90 072 tonna hússal és több millió tojás­sal többet értékesttettek, mint az előző évben. Az aszály ellenére néhány növényi termékből ls meg­növekedett az árutermelés. Ezek­ben az eredményekben kétségkí­vül visszatükröződik a mezőgazda­sági dolgozók fokozott igyekezete a növekvő társadalmi szükséglet kielégítésére. Ezzel egy időben azonban már a múltban is tapasztalt nehézségek léptek fel, amelyek időnként aka­dályozták a mezőgazdaság! termé' kek folyamatos felvásárlását és annak az elvnek az érvényre ju­tását, hogy a mezőgazdasági ter­mékek minél rövidebb úton kerül­jenek a fogyasztókhoz. Számtalan bírálat hangzott el a felvásárló és értékesítő szervek, s a feldolgozó üzemek címére. A Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottságának egyik ülésén Halász János képviselő rámutatott, hogy választókörzetében, a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban gyak­ran nehézségekbe ütközik a ma­lacok, a baromfi és az apróbb to­jások értékesítése, nem beszélve arról, hogy a mezőgazdasági üze­mek felbecsülhetetlen mennyiségű jó minőségű zöldséget etettek meg a jószággal, mert a felvásárló szer­vek nem érdeklődtek Iránta. A felvásárló, az értékesítő szer­vek sokszor azzal mentegetőznek, hogy ők nem jótékonysági intéz­mények, és nem vehetnek át min­dent, amit a mezőgazdasági üze­mek felkínálnak. Azt ls kifogásol­ják, hogy a mezőgazdasági üze­mek nem szállítják egyenletesen a termékeket, emiatt néha túlzsú­folják a piacot és az élelmiszer­ipart. Nem helyeselhető, hogy a me­zőgazdasági üzemek akkor szállít­sák le a termékeiket, amikor ne­kik tetszik. De figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági ter­mékek termelése természetes sa­játosságok folytán — akaratunkon kívül — időhöz van kötve. Erre mindenkor fel kell készülni. A tojástermelésben ma már nem probléma az egyenletes „gyári" termelés. A baromfitenyésztésben — kivéve a xaverovihoz hasonló nagyüzemeket — viszont igen. A szövetkezetek és állami gazdasá­gok általában az év második felé­ben szállítják le a baromfit. A ba­romfifeldolgozó üzemeknek erre számítaniuk kellene. Sajnos, mind­eddig nincsenek erre berendezked­ve. A felvásárló szervek tavaly a kö­zép-szlovákiai kerületből hat-hét­ezer ludat kénytelenek voltak át­szállítani az észak-morvaországí élelmiszeripari üzemekbe. Hasonló­képpen „vándoroltak" a ludak a dél- és észak-csehországi kerület­ből is. Közben persze veszítenek a súlyukból és minőségükből is. A felvásárlási dolgozók kiszámí­tották, hogy a vágómarha átlag 90 kilométert „utazik". A vasút nehéz­ségei. mellett ez 3—4 napig tart. Egy hízóbika ennyi, Idő alatt öt­ven kilót is veszít súlyából. Ki térí­ti meg az így elveszett milliókat? De más okból sem ez a legszeren­csésebb megoldás. Ezzel jelentő­sen megnövekednek . a termelési költésegek, azonkívül a vágómarha szállítására naponta 800 vasúti ko­csit foglalnak le. Az áldatlan' állapot egyik oka, hogy az élelmiszeripar sokszor idő előtt, meggondolatlanul felszá­molja a kisebb vágóhidakat. 1950­ben például még 420 vágóhíd volt hazánkban. Az Idén már csak 134. A vágóhidak összpontosítása min­den bizonnyal megfelel az élelmi­szeripari vállalatok érdekeinek, mert a nagyobb fogyasztóközpon­tok közelében levő nagyvágőhldak olcsóbban dolgoznak. Ez azonban csak másodrendű kérdés. Mert mennyi hússal leszünk szegényeb­bek a szállításnál fellépő veszté­ségek miatt? A Nemzetgyűlés mezőgazdasági bizottságának említett ülésén le­szögezték, ha a mezőgazdasági termékek felvásárlását továbbra is az üzleti szervek és a féldolgozó ipar követelményeinek vetnén'k alá, a termelés jelenlegi fejlődési üteme mellett nehéz helyzetbe ke­rülhetnénk. A termékeny körzetek közelé­ben érdemes leníie' újabb élelmi­szeripari üzemeket építeni. Így nem kellene élősúlyban szállítani a jószágot, hanem félkész, feldől-, gozott állapotban, s ezáltal a vesz­teségek jelentéktelenek lenňének. Az áruértékesítés megjávítására azonban más lehetőség is kínálko­zik, egyenesen a mezőgazdasági üzemek hatáskörében. Elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék eladá­sában. Már az idén is több mező­gazdasági üzem közvetlenül érté­kesítette zöldség- és gyümölcster­mése egy részét. Így rövidebb úton, gyorsabban, tehát friss áru kerül a fogyasztóhoz, A tél folyamán né­hány helyen legújabban maguk tá­rolják a megmaradt fogyasztói zöldséget, amelyet a tél végén és kora tavasszal a felvásárló válla­lattal kötött egyezmény értelmé­ben előnyös áron értékesíthetnek. Az észak-csehországi kerület­ben még egy érdekes megoldásra bukkantak. A zöldség- és gyű mölcsfelesleget saját eszközeikből üvegekben tartósítják, tehát lénye­gében konzerválják. Ennek a ter­mékfeleslegnek értékesítése még nincs tisztázva, mert a szövetke­zetek engedély nélkül nem adhat­ják el, s az üzleti hálózat nem szá­mít rá. Egy kis jóakarat mellett azonban ez a probléma is megold­ható. Legalább nem veszne kárba a szorgos munkával létrehozott sok értékes termék, és a közellá­tás is jól járna: Neiu kardoskodunk amellett, hogy a szövetkezetek váljanak ke reskedökké. Feladatuk elsősorban a termelés. Csupán arról van szó, hogy ez a probléma egyszer s min­denkorra mégoldódjék mind . a termelő, mind a fogyasztó érdekéi­ben. (p-r). MEMENTO ... Ah! hiszen nem fogtok ébredni, — tudom már, — A ti nyugvástok több a nyugalomnál.... Arany János: Ráchel siralma A ravatalon egymás mellett feküdt a három apró koporsó, benne a há­rom kicsi gyermektest. Arcuk kisimult, nyugodt, mintha békés, mély ál­mot aludnának. Az ember szinte várja, hogy a léptek zajára kinyissák a szemüket és rámosolyogjanak édesanyjukra. A rideg, kegyetlen valóság azonban rádöbbent, hogy az ő álmukból nincs ébredés. Kék szemük már soha nem nevet a világba, nem futnak az ajtóhoz örvendezve, amikor {'elhangzanak a munkából hazatérő édesanya ismerős léptei. Vasárnap temetés volt Békén, a csallóközi rónaság kis falujában. Egy­gyel szaporodott a temető sírjainak száma, mely alatt három apró kopor­só fekszik a három kis halottal. Az egész falu gyásza, édesanyjuk vi­gasztalhatatlan keserűsége kísérte őket utolsó útjukra. Életüket nem adhat­ja vissza sem a gyász, sem a vigasztalhatatlan keserűség. Tragikus ese­tük azonban legyen emlékeztető és Intő tanulság, hogy a jövőben keve­sebb apró koporsót vigyenek a temetőbe a gyermektragédiák áldozataival. S zabőné aznap js nagyon korán felkelt. A három gyerek még mélyen aludt. A konyhában volt az ágy, a négyéves Tibike, meg a két­éves Zsuzsika abban feküdt, a legki­sebb, a nyolchónapos Józsika a ko­csiban szuszogott. A vékony, harminc év körüli asszonyka egy pillantást vetett szendergő gyerekei arcára, az­tán sietve öltözködni kezdett, mert szólította a kötelesség. Fél négykor már elindult az állami gazdaság is­tállója felé, ahol fejőnőként dolgo­zott. A fiatalasszony szerette munkáját, igyekezetben sem volt hiba nála. Jó munkaerőnek tartották a vezetők is, a munkatársak is. Csendes, halk sza­vú, szerény, zárkózott természetű te­remtés volt. Ma is emlegKtik a falu­ban, hogy amikor harmadik gyereke születése előtt a mentőautó megérke­zett érte, hogy a klinikára vigye, a tejcsarnok előtt állt sorban, hogy a két gyereknek tejet vigyen haza. Szerénysége nem engedte meg, hogy soron kíviil kérje kiszolgálását. Azó­ta pedig, hogy az urát nyáron lopá sért becsukták, még inkább visszahú­zódott az emberektől. Nem éltek a faluban hozzátartozói, közelebbi isme­retséget nem kötött a szomszédasszo­nyokkal. Nagyon visszavonult életet éltek. Az asszony arra törekedett, hogy senkinek ne ártson, senkinek ne legyen a terhére. Munka közben gyorsan telt az idő. Szabóné serényen dolgozott. Egymás­után végzett a gondjaira bízott tehe­nek fejésével. Közben azon gondol­kodott, hogy ma bemegy Soniorjára néhány ruhadarabot venni a gyere­keknek. Autóbusszal másfél óráig sem tart az út. A gyerekek addig el lesznek magukban. Megbízik bennük, hiszen azalatt is jól viselkednek, amíg ő reggel és este az állami gaz­daságban dolgozik. Amikor befejezte munkáját, haza­sietett. A gyerekek már felébredtek, örvendezve fogadták anyjukat, a kis Jóska is rámosolygott a kocsiból. Be­gyújtott, reggelit készített és megetet­te a gyerekeket. Utána gyorsan átöl­tözött, s a gyerekeknek meghagyta, hogy maradjanak az ágyban, amíg ha­zajön. Kulcsra zárta a konyhaajtót, majd gyors léptekkel elindult az au­tóbuszmegálló felé. Céltizenkettő előtt indult Béké­• ről az autóbusz Somorjára, on­nan tizenkettőnegyvenötkor érkezett vissza. E viszonylag rövid idő alatt játszódott le az utóbbi idők egyik leg­megrendítőbb gyermektragédiája. A falu közepén, az állami gazda­sághoz tartozó udvar utcai részén ál­ló kis ház konyhájában a két nagyob­bik gyerek közül az egyik — örök titok marad, hogy melyik — valószí­nűleg unatkozni kezdett az ágyban. A tűzhelyen vidáman pattogott a tűz, jó meleg volt a konyhában. Kibújt a takaró alól, s valami szórakozást keresett magának. A kamrában a lim­lom között gyertyát talált. A tűzhely mellett' álló konyliaszékre telepedett, s egy késsel farigcsálni kezdte a gyertyát. A tűzhelyen lobogott a tűz, a gyerek gyönyörködött a lángok já­tékában. Aztán kicsi kezében fellob­bant a gyertya lángja. Érdekes és izgató lehetett ez a játék számára, a sárga lángnyelv megolvasztotta a gyertyát, a faggyú a székre csöpögött és a különös fehér anyag furcsa for­mákat alkotott. Játék közben mezítlábas , talpacská­ja fázni kezdhetett a padlón. Felka­paszkodott az ágyra, de előbb az égő gyertyát az ágy deszkájára állította. Utána már csak egy mozdulat kellett ahhoz, hogy a gyertyától tüze$ fog­jon a szalmazsák, a takaró, majd az ágydeszka. Percek alatt sűrű füstbe borult a konyha. A megrémült gye­rekek sírni kezdtek, de hangjukra nem figyelt fel senki. Az ajtók, abla­kok rései a tél hidege ellen vattával gondosan be voltak tömve. Nem szű­rődhetett ki a fiist, ami figyelmeztet­te volna az arra járókat a gyerekeket fenyegető veszélyre. Amikor anyjuk hazatérve kinyitotta a konyhaajtót, szinte mellbe vágta a sűrű fekete fiist. Kétségbeesett kiálto­zására pillanatok alatt összefutottak a szomszédok. Néhány perc múlva megérkezett a mentőkocsi is az or­vossal. A gyerkekeken azonban m.ír nem lehetett segíteni. Füstmérgezés­ben kiszenvedtek. A kis Tibike, Zsuzsika és Józsika Ä tragikus halála figyelmeztet: „Szülők, féltő gonddal őrizzétek gyer­mekeiteket!" GÁL LÁSZLfl Ül SZÖ 4 * február 18.

Next

/
Thumbnails
Contents