Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-15 / 14. szám, péntek

Beszélgetés a „divat irányítójával" A Dunaj áruház vezetőjének öröme és gondja A hatemeletes áruház — annak ellenére, hogy ünnepek után vagyunk — teljes üzemmel dolgozik. A tízszemélyes gyorsfelvonók alig győzik a munkát. A Dunaj áruházba ugyanis nemcsak a bratislavaiak járnak vásá­rolni. Naponta százával jönnek a külföldiek és vidékiek is, mert tudják, hogy ebben az épületben valamennyi legújabb divatcikket megtalálnak. Ami a prágaiaknak a Dúm inódy, az a Duna menti metropolisnak a D u­n a j. Mert mostanában sok szó esik a termelőüzemek és az üzletháló­zat együttműködéséről. Megkérdeztük Jozef L i p á r elvtársat, a nagyáru­ház üzemvezetőjét, milyen problémái adódnak ma az üzletembereknek a népgazdaság irányítása tökéletesítésével kapcsolatban. • Az üzlethálózat tevékenységével kapcsolatban milyen változáso­kat hoz a megvalósítandó új irányítási rendszer? — Az értékesítés eddig, sajnos, csak a „másodhegedűs" szerepet ját­szotta. Jó tudni, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága rámutatott arra, hogy a mai Igényeknek a régi gazdaság­politika már nem felel meg. Eddig nekünk üzletembereknek a termelő­üzemektől eladásra azt kellett átven­nünk, amit azok termeltek. Nem volt beleszólásunk az üj termékek terve­zésébe, nem érvényesíthettük akara­tunkat ... • ... és azután érvényesíthetik? — Érvényesíthetjük mert egyes ter­melőüzemek — egyelőre még csak kísérletileg — közvetlen kapcsolat­ba lépnek a kereskedelem képviselői­vel. Bizonyos egészséges konkurencia alakul így ki az azonos termékeket gyártó üzemek között. Mindenki be­ismeri, hogy a vevővel a kereskede­lem dolgozója van a legszorosabb kapcsolatban. Ml ismerjük leginkább ez igényeket, mi tudjuk, mit vásárol­na szívesen a lakosság. Ebben az esz­tendőben már lehetőségünk lesz ösz­szehasonlítani az állami ipar, a szö­vetkezeti ipar és a külföldi üzemek termékeinek a minőségét. Régebben — például még tavaly is — mindösz­sze néhány száz darab kötöttholmit — női divatcikket — tudtunk az Ava­na szövetkezettől rendelni. Pedig ez a termelőüzem kiváló minőségű puló­vereket gyárt. Az Idén már 16 ezer darabot kapunk ebből a divatcikkből. Azt hiszem — ami a minőséget illeti — a nagyobb sorozatban gyártó üze­mek is példát vesznek majd az Ava­na-tól. • Igaz, hogy a legújabb divatcik­kek kelendőségét a Dunaj áru­házban próbálják ki? —Igaz. Az áru legnagyobb részét már régebben ls közvetlenül a tex­tilüzemektől, vagy a konfekcióipartól kaptuk. Véleményem szerint ez így helyes. Kihasználjuk a rugalmas ár­politika adta lehetőségeket. Az em­berek szívesen adnak akár néhány száz koronával is többet bizonyos árucikkért, ha az megfelel az Illető ízlésének, kívánalmainak. Más szóval: érvényesül a kereslet és a kínálat törvénye. • Az idén hogyan biztosítják a fo­lyamatos áruellátást? Az előző években bizonyos keresett cik­kek csak a hónap végén voltak kaphatók. — Valóban így volt, mégpedig a korszerűtlen mutatószámok miatt. Amíg egy-egy munkaszakaszt asze­rint értékeltek, teljesíti-e a forgalmi tervet, könnyen megtörténhetett, hogy a hónap végén — a bűvös 100 szá­zalék elérése után — a „jól menő" áru megmaradt részét visszavitték a raktárba, gondolva, hogy jő lesz ez majd a jövő hó végi hajrá megköny­nyebbítésére. így volt ez az import­cikkekkel, de a legkiválóbb minőségű hazai termékek eladásánál is hason­ló volt a helyzet. Az évszakok sze­rint is meg kell például válogatnunk, mit kínálunk a lakosságnak. Ez kü­lönben a kereskedelmi dolgozó egy­szer egye, ezt a jövőben feltétlenül figyelembe kell venni. • Mi a helyzet a piackutatás te­rén? — Nyíltan meg kell mondani, hogy amíg mind minőségileg, mind a vá­laszték szempontjából nem javul a helyzet, a piackutatást nem lehet tu­dományos alapokra helyezni. A nép­gazdaság irányításának új alapelveit tanulmányozva örömmel állapítottam meg, hogy e téren a közeljövőben nagy változások következnek majd be. Ha a termelővállalatokat aszerint értékelik, mennyi terméket és milyen haszonnal tudnak értékesíteni, az üz­lethálózat áruellátottsága Is fellendül. Az alapelvekből ítélve — mert köny­nyöiparunknak egyébként megvannak hozzá az adottságai — az irányítás tökéletesítése e szempontból is gyü­mölcsöző lesz. És hiszem, hogy ebben az évben már a piackutatást is tu­dományos alapokra helyezhetjük! • 1964-ben mennyi pénzt „hagytak" a Dunaj-ban a környék dolgo­zói? — 130 millió koronát. De nagyobb forgalmat is elérhettünk volna. Ha a velünk együttműködő 80 termelőüzem mindig azt termelte volna, ami iránt nagy érdeklődés mutatkozott, jó né­hány millió koronával fokozódott vol­na a forgalom. A rendelkezésünkre álló női csizma mennyiségének pél­dául akár tízszeresét is ei tudtuk volna adni. Az olasz esőkabátok el­adásával is ugyanez volt a helyzet. A bőráru Iránt is igen nagy volt a kereslet. • A divat Irányításából hogyan ve­szik ki az idén részüket? Talán az üzemek terméklistája össze­állításával is összefügg ez? — Divatbemutatókon és hasonló más rendezményeken mutatjuk be a lakosságnak, milyen újdonságokkal szolgálhatunk. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a divat meghatározásá­nál mi is tettünk valamit. Elég egy­egy divatbemutatón néhány szóval megjegyeznünk, hogy — mint például tavalyelőtt is történt — ma Európa­szerte többnyire fehér inget viselnek a férfiak. Másnap a környéken je­lentősen fellendült a fehér ing iránti kereslet. így van ez a többi árucik­kel is. Azt hiszem, az emberek ízlé­sének alakítása ls feladataink közé tartozik. A reklámra — sajnos — mostanában keveset áldozunk. Pedig ez, ha jól megnézzük, nem ls áldo­zat. Az áru propagálásába fektetett pénz kamatos kamatokkal visszatérül. A népgazdaság eddiginél korszerűbb irányítását csak úgy tudjuk megvaló­sítani, ha mind a termelésben, mind pedig az értékesítés terén maximális mértékben kihasználjuk az adott lehe­tőségeket. Feljegyezte: TÖTH MIHÄLY Egy évvel határidő előtt A tanulók és szüleik is segítettek Vrútky az eltelt két évtizedben megszépült. Bővítik, korszerűsítik üze­meit, a szövetkezeti és az állami la­kásépítés útján épült házak sorai szép utcákat, új utakat képeznek. A martini építők nemsokára átad­ják küldetésének a szolgáltatások há­zát. Az építőipari dolgozók az elmúlt év novemberében egy éves időelőny­nyel adták át a város legkorszerűbb iskoláját is a felnövekvő nemzedék­nek. Michal Zaťko, az építkezés vezetője azonban nem az építők érdemeit emelte ki, amikor e nagy siker iránt érdeklődtünk, hanem a szülők és a tanulóifjúság segítségét, akik közel hétezer óra ledolgozásával járultak hozzá a határidő lerövidítéséhez. M. M. Társadalmi munkában Rimaszombat (ács) — A rimaszom­bati járásban tavaiy a „Z" akció ke­retében több mint 9 millió korona beruházására került sor. A lakosság 3 400 000 korona értékű társadalmi munkát végzett. Munkájuk eredménye három új iskola, melyben 260 diák tanulhat és hat kultúrház. Elrabolt műkincsek pincében äfiiíia Hitler még a háború előtt foglalko­zott azzal a gondolattal, hogy Linzben, ahol gyermekkorát töltötte, nagyvonalú képtárat létesít. A gondolat megvalósí­tásához azonban műalkotásokra volt szükség. Megszerzésük problémáját megoldotta — a második világháború. Hitler hadseregének nyomában náci mű­vészettörténészek járlak, akik a meg­szállott országok legértékesebb kulturá­lis kincseit szedték össze a linzi galé­ria számára, valamint Hitler berghofi székhelye és Göring karinhalli vadász­kastélya számára. Az elrabolt kincsek nagy része a háború után visszakerült eredeti belyére, de több százra tehető azoknak a száma, amelyek még mindig Nyugat-Németországban vannak. Például Münchenben, egy ódon pincehelyiségben raktározzák még mindig Botticelli, Ti­zian, Rembrandt, Tintoretto, Cranach, Rubens és számos más halhatatlan alko­tását. A bajor kormány azt állítja, hogy ezeket a festményeket a fasiszta Né­metország megvette, tehát most az NSZK tulajdona, de miután München és Bonn összeveszett a tulajdonjogot illetően, a képeket (mintegy háromezer . darab) nem állították ki semmiféle képtárban, még kevésbé juttatták vissza oda. ahon­nan elrabolták őket. Felvételünkön az a bajorországi pinceraktár, ahol a több­milliós értékű műkincseket raktározzák. [CTK felvétele) Drága mulatság § Amikor útnak indultak, alig­ha gondolták, hogy a kirándu­lásról sokáig nem térnek visz­sza. Hárman voltak, három jó­barát, ezt a barátságot azonban nem ennek a szép emberi tu­lajdonságnak nemes szálai fűzték egybe, hanem a fenegyerekes cinkos­ság, a gátlástalan, oktalan virtusko­dás és az Ital, amelyet fiatal koruk ellenére mindannyian kedveltek. Útközben kis pihenőre megálltak Galántán, aztán tovább mentek Hody­ba, ahol éppen mulatságot tartottak. Amikor odaértek, már javában állt a bál. Szólt a zene, táncoltak a párok, az italmérésben a csapos alig győzte a munkát. Történetünk hősei egymás­ra néztek. Szavak nélkül is megértet­ték egymást. Ez kell nekünk, ez az élet: zene, tánc, ital, szórakozás... Jól mulattak, sokat ittak, arra azon­ban vigyáztak, hogy ne hívják fel ma­gukra túlságosan a figyelmet. Nem azért, mintha sokat adtak volna a jó­modorra, de ezúttal minden okuk megvolt a feltűnés kerülésére. Éjfél körül véget ért a mulatság, hazamentek a vendégek. A három idegen fiatalember is eltávozott a vendéglőből. Nem mentek messzire. Meghúzódtak a sötétben, és az éj leple alatt várták, hogy a környék el­csendesedjen. Alkalmas pillanatban a a bolt falához támasztották az előre kiszemelt létrát, felmásztak a tetőre, behatoltak a padlásra, onnan pedig az üzletbe. Egy dobozban mintegy ezer korona készpénzt találtak, azt magukhoz vették, azonkívül annyi Italt, cigarettát, csokoládét és szalá­mit vittek magukkal, amennyit csak elbírtak. Amerre jöttek, azon az úton csendesen távoztak. Kis idő múlva három árny mozgott a határban, egy nagy darab lucernásföld közepén. A betörők a hodyi üzletből elrabolt dolgok nagyobb részét elrejtették a mezőn. Megegyeztek, hogy rövidesen elosztják a zsákmányt. Erre azonban rajtuk kívül álló okok miatt nem ke­rült sor. A közbiztonsági szervek ket­tőt közülük még aznap letartóztattak, harmadik társukat pedig másnap fog­ták el. A három jóbarát: SImek József, hu­szonhárom éves, Buják Ferenc, hu­szonnégy éves és Banyár József, ti­zennyolc éves tardoskeddi lakosok a Galántai Járásbíróság előtt feleltek tettükért. Esetük újból figyelmeztet arra a veszélyre, melyet a fiatalok számára az alkohol jelent, s rámutat arra is, hogy a helyi és üzemi szer­veknek jobban kellene törődniük azokkal a fiatalokkal, akiknek életút­ja korán rossz irányba fordul. Lakóhelyén mindhárom vádlottnak nagyon rossz híre van, iszákosak, haj­lamosak a garázdálkodásra, vereke­désre. Simek József az említett bűn­tetten kívül pár héttel azelőtt hason­ló betörést követett el egy érsekúj­vári vendéglőben, s onnan több mint kétezer korona értékű zsákmányt vitt el. Slmek 1963 júliusában tért vissza a katonaságtól, azóta állandóan vál­toztatta munkahelyét, egy helyen ál­talában csak pár napot dolgozott. A letartóztatása előtti hónapokban egyáltalán nem volt állásban, felesé­ge tartotta el, Illetve bűnös módon szerzett anyaglak. A múlt év au­gusztusában az ostrava-karvinái szén­bányákba jelentkezett brigádmunkára. Ezen a címen az kiküldő üzemtől és a bányától több mint ezerszáz koro­nát felvett, de munkahelyén egyálta­lán nem jelentkezett. Buják Ferenc eddig kétszer volt büntetve, egyszer szándékos testi sér­tésért, egyszer pedig halált okozó közlekedést balesetért. Banyár Józse­fet fiatal kora ellenére szintén két­szer ítélték már el. A bíróság mindezt figyelembe véve Simek Józsefet két és félévi, Buják Ferencet és Banyár Józsefet egy-egy évi börtönbüntetésre ítélte, és a kár megtérítésére kötelezte őket, (gálj Ül Az ünnepi hetekben sók olyan film­művészeti alkotás jelent meg a mozik vásznain, amelyek elsősorban szóra­kozást jelentettek a nézőknek, jó idő­töltést és élvezetet nyújtottak. A be­mutatott filmek közül kiemelkedik Fábri Zoltán neves magyar rendező alkotása a Nappali sötéUég Felmerül a kérdés, miért kerül két évi késéssel mozijainkba ez a film, hisz otthon nagy visszhangot váltott ki, polemizáltak róla, de végered­ményben pozitív kritikát kapott. A kérdésre nehéz válaszolnunk, bár nem egyedülálló eset az ilyen késés, s a filmkölcsönző vállalat nehézkes­ségére vall. Fábri Zoltán Palotai Borisnak A madarak elhallgattak című elbe­szélését vitte vászonra, sajátos átdol­gozásban. A régi Magyarország vilá­gában játszódó történet lényegében háttér annak a kérdésnek megvála­szolására, van-e valamilyen külön ér­telmiségi fit, lehet-e egy intellektuel apolitikus. Fábri rendezése stílusok és eszkö­zük ötvözete. Szimbólumokat alkalmaz ott, ahol ez hatásos — például a filmben a rendőrségi nyilvántartó iroda a fasiszta rém megtestesítője­ként lép a nézők elé —, ugyanakkor egész modern rendezési eszközöket alkalmaz ott, ahol szerinte a hatás elérése ezt megköveteli. Fábri egy eléggé bonyolult kérdés­komplexumot boncolgat. Az érzelem és az értelem dialektikus csatározá­sát mindvégig lebilincselően, izgal­masan vezeti le. S ami a legfonto­sabb, félreérthetetlen választ ad arra a kérdésre, lehet-e a mindennapi élet­től távolmaradva, nem politizálva él­ni: Nem leheti A nívós rendezést Tóth lános fény­képezése méltón kiegészítette. A te küszöbödnél — ez a címe Vasztlij Ordinszkij is­mert szovjet rendező új filmjének, mely a nagy moszkvai csatát örökíti meg. Ordlnszkij bekapcsolódott a szovjet filmművészet új áramlatába, melynek képviselői arról ismertek, hogy a há­borús tárgvú, a történelmi múltat fel­elevenítő filmeket nem az események időrendi összefüggése szerint ábrázol­ják, hanem egyszerű kortanúk lélek­tani problémáinak ábrázolásán mutat­ják be az események mozgató erőit. Ilyen film A te küszöbödnél is, mely megérteti azt, ami akkor tör­tént, a szovjet emberek óriási áldo­zathozását, a fővárosukat mindvégig védelmező népfelkelők, veteránok, ro­mantikus elszántsággal teli fiatalok hőstetteit. Ez nem megszokott háborús tárgvú film, Ordinszklj embertípusok, jelle­mek galériáját vonultatja fel a film­ben. Látjuk a szibériai harcosokat, akik megállás nélkül özönlenek Moszkva megvédésére, a veteránokat, akiknek egv fiatal had nagyocska ve­zényel, látjuk a kisfiút, aki képzelet­ben apjával beszélget, aki még a há­ború kezdetén elesett, látjuk a három gvermekével egyedül maradt anyát stb. Ezeknek lelkivilágán keresztül, mint valamilyen tükörben ábrázolja Ordinszkij a háború viszontagságos éveit, s érteti meg azoknak a nagy eszméknek mélységét, amelvek akkor a szovjet embereket fűtötték, és em­berfeletti hősiességre serkentették. Sz. Nagornif forgatókönyve jó ala­pot adott a rendezőnek. A te küszö­bödnél a múlt év egyik legsikerültebb szovjet filmalkotása, melynek értékét Igor Szlabnyevics kitűnő operatőri munkája is növelte. Hl Egy bolond krónikája Karel Zeman érdemes művésznek, a celluloid szalag varázslófának leg­újabb filmjét még a hazai nyilvános bemutató előtt vetítették le a San Franclsco-i VIII. nemzetközi filmfesz­tiválon. A fesztivál közönségét és a kritikusokat egyből meghódította a film elragadó humora, stílusa. S az eredmény? A versenyben résztvevő 15 film közül az Egy bolond króntkála két díjat is hazahozott: a fesztivál legjobb Játékfilmjének díját és a leg­jobb rendezés díját. Karel Zeman a kitüntetést személyesen vette át. A film 1625-ben a harmincéves há­ború idején játszódik. Valahol a lán­gokban álló Európában egy legény ballag az eke után; szánt, mert vala­kinek szántani, vetni kell az ilyen hősi korszakban is. Egyszer csak lo­vasok tűnnek fel, tóborzók jönnek. Peter menekülne, de elfogják Mans­feld katonái. Később ezekkel együtt az ellenséges császári hadsereg fog­ságába esik. Ott barátkozik össze Ma­tejjel, akinek mestersége a háború, számára teljesen közömbös kinek az oldalán harcol. Egyszer itt, egyszer ott, ahogy a helyzet megkívánja. Együtt szöknek meg a császárlak­tői és menekülés közben találkoznak Lenkával. Most már hárman szeret" nénék örökre elfutni a háború elől, de a furfangos Matej ezúttal rosszul számított, és börtönbe jutnak, a bohóc­ruhába öltöztetett Lenkával együtt. Ojabb menekülési terv, újabb szökés, újabb elbukás. Életük gyakran csak egy hajszálon függ, de nem félnek semmitől csak eljussanak arra a föld­re, ahol végre nincsen háború. Karel Zeman finom humorérzéke és játékos kedve e fekete-fehér film min­den kockáját élménnyé varázsolta. A harmincéves háború .porlepte témá­jából olyan művészi szatírát teremtett, amely mind stílusában, mind szceneri­kus és trükk megoldásaiban újat ho­zott és a filmet általános érvényűvé tette. Zeman eddigi filmjeitől eltérően az Egy bolond krónikája-bari nem a trükk rész, hanem az élő játék van túlsúly­ban. A főszerepeket Petr Kostkára, Mi­roslav Holubra és Emilia VaSáryovára bízta. S hogy választása helyes volt, azt maga a mű igazolja. -ska­Szenzi mama Problémás film ez a Szenzi mama. Elsősorban azért, mert nem tudjuk, kinek szól: a fiataloknak, vagy a fel­nőtteknek? A történet egy szlovák vidéki vá­rosban Játszódik, s egy jó anyagi helyzetben élő család életét tárja elénk. Az apa tudományos dolgozó, az anya szerkesztő, kettőjük kapcso­lata válságba került, ami valószínűleg váláshoz vezet. A szülők csaknem versengenek egyetlen fiúk szereteté­ért. Az anya, az igazi „szenzi mama", kivívja fia és barátai csodálatát. Az apa mogorva, ideges, barátságtalan. De ez csak kezdetben van így. A cse­lekmény szálainak bonyolítása során — eléggé átlátszó módon bonyolítják a szálakat — kiderül, hogy a mama nem is olyan „szenzi" és a papa nem is olyan rossz, sőt... Közben azon­ban a fiú és a szomszédék kislánya között szerelem bimbózik, amit a lány szülei — máig sem tudni miért — elleneznek. Több képet látunk még a fiatalok életéből, különösen Iskolán kívüli életéből. Sajnos, mindvégig olyan érzést keltettek, hogy görcsös, természetellenes pózban mondják fel a gondosan betanult leckét. Itt dom­borodott ki a legélesebben a forgató­könyv minden fogyatékossága. Meg kell állapítanunk: a Szenzi mama dramaturgiailag alul marad az átlagos szlovák filmeknél. Főleg azért, mert a filmben minden egy előre meghatározott cél miatt történik, a drámai kibontakozás spontanitása és természetessége nélkül. Nem annyira a témára vonatkozik ez, — bár már kissé idejét múlta a rossz szülők és alapjában véve jó gyermekek naiv és átlátszó szembeállítása is — mint in­kább a témát tolmácsoló eszközökre, amelyek ebben az esetben annak a korszaknak a fegyvertárából valók, amikor a leegyszerűsítés, az átlátszó konstrukció és az olcsó séma csak­nem programszerű volt. A rendező — Vlado Pavlovit — ugyan menti ami menthető. Nyilvánvalóan nem akarja túlterhelni a filmet banalitásokkal és naivitással, dinamikus vágásra törek­szik s ahol csak lehet, igyekszik el­kerülni a felesleges vontatottságot is. Mindennek ellenére a film Pavlo­viö munkájában előrehaladást jelent. Nagy kár, hogy ma, amikor a filmmű­vészet a legkomolyabban arra törek­szik, hogy ne egyszerűsítse le a problémákat, hanem a művészet esz­közeivel kutassa fel a ma emberének lelki világát, akkor ez az alkotás a már régen elhagyott hadállásokban to­pog. A színészi teljesítményekről annak ellenére, hogy jő és ismert művésze­ket láttunk (Valach, Lukešová, Thur­zonová és az üde Emilia Vašáryová) szándékosan nem szólunk. A forgató­könyv hibájából ugyanis nem mutat­hatták meg rátermettségüket. -sp­KULTURÁLIS BÍREK • J. Krombholc karmester, Dvorák •„Sellő" című operájának bécsi Volks­operben való sikeres bemutató elő­adása után Jelenleg Sosztakovlcs „Katyerina Izmajlova" című operáján dolgozik, az operaház együttesével. • Strážnicén az alapiskolák és iparitanuló-iskolák számára irodalmi­művészeti versenypályázatot hirdet­tek hazánk felszabadulásának 20. év­fordulója alkalmából. A győzteseket Strážnicén április 10-én hirdetik ki. • A legjobb filmzenei alkotásra hirdet pályázatot a Csehszlovák Film és a Csehszlovák Zeneszerzők Szövet­sége. A legjobb alkotást 10 000 koro­nával Jutalmazzák. • A Csehszlovák írók Kiadója az elmúlt évben 182 könyvet jelentetett meg. A kiadványok nagyobb része eredeti mű volt. • Szergej Ejzenstein Potyomkln Cirkáló című filmjének ítélte „minden Idők legjobb némafilmje" címét több mint 50 svéd filmművész egy stock­holmi filmlap körlnterjúja során. Ü] "7,0 4 * 1985. január 15.

Next

/
Thumbnails
Contents