Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-01 / 1. szám, péntek

MUTASD »au A hullámokból a kozmoszba AZ ÉNEKET, ZENÉT SZERETŐ DELFINEK vagy Azt mondják, a szem a lélek tük­re. A grafológusoknak viszont az a véleményük, hogy az illető kézírásá. bői is következtetni lehet jellembeli tulajdonságaira, lelkivilágára. Meny­nyire tudományos ez a megállapítás, mennyire nem, vitatkozzanak rajta az (rassza k értők I Az érdekesség ked­véért azonban lássuk a franciák büszke császára, Bonaparte Napo­leon több aláírását különböző idő­pontból. Az első, az 1804-ben a koronázás után kelt aláírás büszke, sőt dölyfös jellemre vall, ünnepélyes jellegű. Napoleon első ízben hagyta el neve mellől a Bonapartét. A második aláírás 1805. december 2-án az austerlitzt (slavkovi) csata után kelt, magán viseli a győző gő­gösségét és nagy önbizalmát. Hasonlóan cirkalmas a császár lp06-i aláírása is, mely a győzedel­mes poroszországi hadjáratok során kelt. Szerényebb, de még mindig nagyravágó jellemet kifejező Na­poleon 1812 szeptemberében, a moszkvai csata előtt kelt aláírása; egy hónappal később, a Grand Ar­mée pusztulása után éppen csak egy betűből áll a császár kézjegye. A császárnak 1813. október 23-1, a nagy lipcsei vereség utáni aláírá­sa szálkás, Ideges vonalakból áll, s pacák éktelenltik. A császár 1814 áprilisában Fonta­naibleau ban lemondott tróniáról. Az okiraton látható aláírás nagyon sze. rény, és száraz fagallyra emlékeztet. Utolsó aláírása Szent Ilona szige­tén a száműzetésben kelt. Egy meg­gyötört, halálosan beteg, mindenről lemondott ember kézjegyében alig ismerjük fel az egykori világhódító aláírását. Érdekes, színei csodákkal telt az élők világa és mi ebből válasz­tottuk ki azt az élőlényt, amelyet valaha szentként tiszteltek, de ma már lekopott a misztikus nimbusz, hogy helyt adjon a zoológusok, ki­bernetikusok és nyelvészek tudo­mányos érdeklődésének. Az emberszerető tengerlakó Aki már járt a tengerparton, bizo­nyosan megfigyelte a delfinek vidám táncát. A zárt tengerek kivételével minden tengerben otthon vannak a csodálatos " állatok, a végtelen vizek .emlősei. Amikor felugró testükön megcsillan a napfény, úgy véljük, csupán játé­kos kedvük lendíti őket, pedig ez gyakran vadászó mozdulat, amint egyedül, párosan vagy hangos, vidám falkába verődve hajszolják a táplálé­kot. Egyszer Libéria partjain figyel­tem vonulásukat: mintegy 2000 del­fin úszott egyetlen falkában a szar­díniák után. Négyen-öten úsztak egy síkban és ugrás közben élő-mozgó félkört alkottak. Félelem nélkül kö­röztek hajónk mellett olyan közel­ségben, hogy megkülönböztettem a feketés légzőnyílásokat, a kis sze­meket és a „mosolygó" szájakat. A tenger jóindulatú őslakóit már az antik korban élő emberek is ismerték. Arisztotelész és Plínius írásaikban is megörökítették, és a régi görögök — csodálatos képességeket tulajdonítván a delfineknek — szentté avatták és vadászatát tiltották. A modern hid­rográfia megalapítója, a reneszancia egyik legnagyobb tekintélye R. P. Fournier így ír róluk: „A delfin különös módon előre megérzi halála időpontját és felkere­si a szárazföldet, nehogy a halak zsákmánya legyen. Ha vízben éri őket a vég, társaik csoportba verődnek és az élettelen testet a partra nyomják. A delfinek szeretik az éneket, zenét és az embereket". „Szeretik az embereket" ... erre még visszatérünk. Az évek szálltak és a tudomány a delfint is beosztotta egy zoológiai csoportba, azután sokáig nem törőd­tek vele. De a tenger különös lakója nem tűrte a mellőzést. A kosárlabda művészei Kezdetben az érdeklődés üzleti jel­legű volt. A vállalkozók felfedezték, hogy az „artista delfin" több hasznot jelent, mint ipari halászata. Az Ame­rikai Egyesült Államokban két vízicir­kusz alakult, amely műsorát a delfl­uekre építette. Napjainkban a floridai vízicirkusz­ban kilenc delfin „dolgozik". Látható örömmel végzik egyensúlyozó mutat­ványaikat az orrukon, kagylókat és felfújható gumijátékokat dobálnak kl a vízből — sőt kosárlabdáznak is. A cirkusz „sztárja" Nelly ötméteres ug­rásokat végez játék közben. Nelly tréfálkozni is szeret. Például kimá­szik a vízből és ellopja a férfiak zseb­kendőjét és amikor egy látogató fény­képezőgépe a medencébe esett, Nelly azonnal kihalászta és egyenesen a tu­lajdonos kezébe adta. Az aquárium egyik őrének kislánya naponta meg­látogatta Flipper nevű barátját a víz­ben, de miután a delfinek egy ideig víz nélkül is kibírják, ma már Flipper keresi fel kis pajtását a szárazon. Delfin az űrhajó fedélzetén? 1957 októberét mutatta a naptár, amikor az ember karja kinyúlt a vég­telen felé. A Hold, a Mars és a Vénus távoli bolygótestét kutatták a Koz­moszba robbanó űrhajók és a tudó­sokat az ismeretlen világba küldött ember első léptéi késztették töpren­gésre. Vajon találkoznak-e szerves élettel és milyennel, milyenek a ve­gyi és biológiai feltételek, az élet megjelenési formái, hogyan cserélik ki gondolataikat a szerves élet kép­viselői, és felépülhet-e köztük és a földi küldött között az értelem szel­lemi hídja? Hans Friedenthal dán mate­matikus kidolgozta a számtani ala­pokra épített kozmikus beszédet — a „lincost" és kereste azt az élőlényt, amely nem ember, de mégis fejlett ér­telmű. Kísérleteztek macskával, ele­fánttal, lóval, majommal, madarakká és csúszómászókkal és végül boly gónk állatvilágának legértelmesebb tagja, a delfin győzött. Talán beszélni is megtanulnak Dr. J o h n Lilly amerikai tudós Miamiban különleges laboratóriumot rendezett be és már évek óta keresi az ember és a delfin közvetlen értel­mi kapcsolatának lehetőségeit. Négy védence — Elvár, Sissy, Sisi és az apró Di — a tudós megállapítása sze­rint beszélgetnek. Dr. Lilly reméli, hogy Idővel megérti őket, bár az aquáriumba helyezett magnetofon-sza­lag bizonysága szerint hangjuk rend­kívül változó és többnyire olyan ma­gas rezgésszámú ún. ultrahang, ame­lyet már az emberi fül nem érzékel­het. A kísérletek során áram segítsé­gével kiváltott kellemes és kellemet­len érzésekre a delfinek hanggal rea­gáltak, sőt megtanulták a kapcsolók kezelését is és a kellemes impulzu­sokra öntevékenyen bekapcsolták, míg a kellemetlenekre kikapcsolták az áramkört. A tudós azt is megfigyelte, hogy a delfin igýekszik az emberi hangokat és a külső világ zajait utánozni. „Hallottam hangokat, amelyek az emberi nevetést, gyermeksírást, vagy rövid idővel azelőtt kiejtett szavaimat igyekeztek utánozni. Véleményem sze­rint a delfinek — megfelelő előkészí­tés után — képesek lennének egy-egy szó értelmét felfogni, sőt az angol vagy az orosz nyelv primitív formáit is elsajátítani." Ma még elhamarkodott lenne a del­finek tanulmányi előmenetelével kap­csolatban általános és törvényszerű tételeket hangoztatni, de feltételezhe­tő, hogy a tengerek különös lakói egykor az ember társaként csillagpo­íos utakra indulnak. • J. G. A játékos delfin. A prágai Klinikai és Kísérleti Sebészeti fe^f aarggl Intézetben ez ideig 100 sikeres agyérmütétet hajtot­tak végre. A közeljövőben — a vi­lágon elsőként kísérleteznek a agyérműtéttel közvetlenül agyszél­hüdés után. Képünkön: dr. L i b o r H.e j bal főorvos, a tudományok doktora, kétszeres államdíjas, nehéz műtét közben. A nyugatnémet Wiesbadenben la' kó K. H. D ing e s népszerű tánc­dalokra tanította kedvenc rigóját, ramelytől két kanári is elleste ezt a tudo­mányt. Ä KÉMEK PÁRBAJA Valahányszor a világ valamelyik részében valami „bűzlött", az amerikai kormány sietett kijelenteni, hogy tiszteletben tartja a népek akaratát, a szabad és független államok szuve­renitását és az el nem kötelezett országok semlegességét, Pedig éppen ilyenkor szőtt bű­nös terveket az „atyailag pártfogolt" ország ellen, s a látható vezetők mézes-mázas szavai a láthatatlan kormány — a CIA méregkeveré­sét leplezték. Lángok a dzsungel fölött EisenhQiver elnök kormánya jól tudta, hogy Indonéz politikusok bizonyos része, különösen azok, akik Jáván kívül éltek, attól tart, hogy Sukarno és a kommunisták szoros szövetséget kötnek, s ennek következtében mélyenszántó reformok következnek az ország politikai és gazdasági életében. Legfőképp Washington nyugtalankodott: nem annyira Indonézia belső viszonyai, mint inkább az a kilátás aggasztot­ta, hogy eleshet a fontos sumatrai kőolajvi­déktől, melyhez a holland és amerikai társa­ságoknak rendkívül nagy érdekei fűződtek. A CIA Is beavatkozott, s felbújtására 1958. február 15 én a sumatrai Padangban ellenkor­mány alakult a muzulmánok vezérével, a 47 éves Safruddin Praviranegarával az élen. Su­karno kormánya nemsokára, március 12-én be­jelentette, hogy Sumatrán lázadás tört ki, s a központi kormány csapatokat küld a rend hely­reállítására. Április 12-én kétezer indonéz ka­tona valóban akcióba lépett a lázadók ellen, akiknek kormánya kérte elismerését Washing­tontól és a SEATO-től. Sukarno csapatai április 18-án már körülzárták Padangot, s a felkelők csekély ellenállás után, 12 órán belül megad­ták magukat. Ekkor lépett színre a CIA. 1958. május 18-án heves robbanások rázkód­tatták meg Ambont. A robbanások nyomán fel­csapódó lángok vörösre festették az ég al­ját... A merényletet elkövető B 26-os bombavető gép nemsokára Djakarta irányában eltűnt. Pi­lótája elégedetten mosolygott. Jó munka volt. Ezért bizonyára dicséretet kap főnökeitől. Lás­sák, megszolgálja havi ezerdolláros fizetését, meg azt a tízezer dollárt, amit ilyen különle­ges szolgálatokért kap. A dicséretből nem lett semmi, mert az indo­néz légierők félúton lelőtték Allén Lawrence Popé 29 éves pilóta (titokban az amerikai légi­erők kapitánya, hivatalosan a Civil Air Trans­port társaság pilótája) repülőgépét. Ezt köve­tően Howard P. Jones amerikai nagykövet megtagadta védelmét a sebesült pilótától, s az indonéz hatóságok előtt kijelentette, hogy Po­pé kalandor, szerencselovag, s mint amerikai állampolgár magánszemélynek tekintendő. Ismerős nevek Ne higgyük, hogy Popé pályafutása ezzel véget ért. Mégis akadtak barátai, akik a hiva­talos merevségen túl ä háttérből irányították sorsát. Elvégre nem hagyhatják elbukni azt az emberüket, aki 1954-ben Dien Bien Phunál két hónapon át látta el hadianyaggal a bekerített franciákat, aki olyan nagy szolgálatot tett a' tajvani csankajsekistáknak, titkos megbízatá­sokat teljesített a Molukka-szígeteken" stb. Ám az indonéz hatóságok sem hallgattak. Hermann Peters alezredes, a nyugat-iriáni és molukkai katonai körzet parancsnoka 1958. IV. 30-t sajtóértekezletén meggyőző bizonyítékokat mutatott fel arra vonatkozóan, hogy Popé nem magánszemély volt, hanem a C1A megbízásából végezte berepüléseit. Popé 1959. december 28-án bíróság elé került. Hat ízben elkövetett bombázással és ezek so­rán 23 személy életének kioltásával vádolták. 1960. április 29-én kihirdették a halálos ítéle­tet. Végrehajtásában senki sem hitt, bár. a fel­sőbb bíróság is megerősítette. 1962. július 2-án Popé felesége Sukarno elnöknél is kilincselt, de semmi biztatást nem kapott. Legfeljebb azt rebeségették, hogy Kennedy és Sukarno között jobb kapcsolatok alakulnak ki. Popé augusztus 22-én, váratlanul elhagyta börtönét. Az ame­rikai nagykövetségen végzett rövid kihallgatás után repülőgépre ültették és hazaszállították. Kiszabadítását sokáig titkolták. Állítólag azért, hogy zavartalanul foglalkozhassék családjával. December 4-én azonban Popé el­hagyta az Egyesült Államokat. tJj hivatását ment betölteni: mint a Southern Air Transport pilótája „vegyes árut és személyeket szállít távoli szigetek közöttEz a feladata a 3 mil­lió 718 433 dollárra kötött szerződés értelmé­ben. Amikor Alex. E. Karlost, alias Karlsont, a társaság jogtanácsosát megkérdezték volta­képpen mit is szállít a társaság, titokzatosan azt felelte: „csirkéket a V irgin-szigetekről". Egyébként Karlson a Double Cheques Compa­nynak is jogtanácsosa. E két névvel mintha már találkožtuňk volna a „négy amerikai öz­vegy" esetében... Dél-vietnami szerencsekerék Amikor elégedetlen dél-vietnami katonatisz­tek csoportja 1963. november 1-én megdöntötte Ngo Dinh Diem diktátor és családja uralmát, majd a letartóztatott bábelnök „rejtélyes kö­rülmények" között gyilkosság áldozata lett, so­kan sejtették, hogy az egész komédiát és a gyilkos fegyvert a CIA irányította. Az a CIA, amely 1954-ben Bao Daj, a franciákat kiszol­gáló bábcsászár levitézlése után elnökké kreál­. ta új hatalmi jelöltjét. Azt azonban kevesen tudták, hogy Ngo Dinh Diem párbal áldozata lett —• láthatatlan párbajé, amelyeket a hírhedt C.ia és egy újabb amerikai kémintézmény, . a hadsereg jelderítő szervezete vívott egymással. Eisenhower és Allén Dulles 1954-ben azt . hit­te, hogy a vietnami partizánok ellen ugyanazt a taktikát alkalmazhatják, mint annak idején a füiöp-szigeti lázadók ellen. Ezzel a külde­téssel jött a Fülöp-szigetekről Dél-Vietnamba Landsdade ezredes, a dzsungelharc taktikájá­nak Jó ismerője. Miután megszervezte Ngo Ding Diem köztársasági elnökké választását to­vábbra is befolyásolni akarta a Ngo-fivérek po­litikáját, de kudarcot vallott. Ngo Dinh Diem nem volt hajlandó enyhíteni kormányzási rend­szerén, még látszólag sem engedélyezte az el­lenzéki pártokat, újabb okot adott a feszültség fokozódására. Landsdade az elnököt és Dullest próbálta rábeszélni, hassanak Ngo-ra, ám sü­ket fülekre talált., „Ngo Dinh Diemnél hűbb szövetségest a kommunisták ellen nem talá­lunk. Az antikommunizmus kérdésében Diem nem ismer megalkuvást" — hangzott Dulles el-, utasító válasza. Landsdale ezredes tanácsai későn hatottad Miután az Egyesült Államok kétmilliárd dol<l lárt tömött Ngo Dinh Diem rendszerébe —«, semmi haszon nélkül, látva azt, hogy a dik-i tátor 22 ezér főnyi katonasága, 150 ezer főnyi rendőrsége' és a Dél-Vietnamban tartózkodó 16 ezer amerikai tanácsadó sem tud elbánni a Vi'et Cong partizánjaival, a CIA elhatározta^ hogy alkalmasabb diktátor után néz. Miért kellett a diktátornak meghalnia? Ngo Dinh Diem, a Japán hírszerző szolgálat egykori kéme, makacs belpolitikájával, rugal­matlanságával megásta sírját. Egyszerűen elvij selhetötlen teherré vált. A CIA kihasználta a lakosság, elsősorban a buddhisták elkeseredő' sét Diem elleni hangulat szítására, ugyanakkot; az amerikai sajtó is ostorozta a diktátort. A CIA az 1963. november 1-i puccsal új gar-. nitúrát ültetett székbe. Miért kellett akkor Diem« nek meghalnia, hisz a katonai junta szavatolta személyi biztonságát? Ez az, amit kevesen tudnak: Diem áruló volt a CIA szemében. Nem azért, mintha feladta volna antikommunizmusát, sőt. Egyszerűen azért, mert átpártolt az 1961. október 1-én Ken­nedy támqgatásával létrehozott, a ClA-tól tel­jesen független, hadügyminisztériümi hírszerző szolgálathoz, melynek McNamara hadügymU niszter a feje. Ez a szervezet a CIA legkomo­lyabb ellenfele, állítólag ma már több pénzzel és egyéb eszközzel rendelkezik, mint vetély­társa. Ngo Dinh Diémnek és Ňhu fivérének meg kellett lakolnia, mert 1962 óta „szabad kezet ado.lt" a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai tiszteknek, értsd McNamara hírszer­ző szolgálatának. • • A két kémszervezet párbaja tovább tart. Khanh tábornok a McNamara-szervezet embere, s ha egyszer feltörésről, máskor bukásáról oh vasunk, ez a kémek párbajának pillanatnyi ki­menetelétől fiigg. Olyan ez, mint élő sakkfl,-; gurák kiütése Következik : 18. IGY DOLGOZNAK. €j S2Ö 8 * 1965. Ü1ÉV

Next

/
Thumbnails
Contents