Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-10 / 9. szám, vasárnap

Gondok az Avionban Alkalomadtán bárkivel előfordul­hat, hogy a bratislavai Avionhan kell a vidékre közlekedő autóbuszok menet­rendje iránt érdeklődnie. Ha ezt el­ső ízben, vagyis tapasztalatlanul te­szi, mi sem valószínűbb, hogy a tá­jékoztatást korunkhoz és társadal­munk fejlődési fokához mérten szín­vonalasnak, valóban nagyvárosiasnak képzeli. Tehát nemcsak készséges, gyors, pontos — s ha kell — több­nyelvű adatközlésre számít, hanem kellemes, korszerű s nem utolsósor­ban esztétikus környezetre is. Ha pe­dig ezt várja, akkor mindenképpen csalódás éri, mert: © A váróteremként is használt, kisméretű, áporodott levegőjű infor­mációs iroda oly siralmasan sivár, kopott és elhanyagolt, hogy nemcsak feszélyezteti, hanem szégyenkezésre is készteti az embert. • Az Informátor ablaka alatt egy, az egyik végével falig tolt, széles, elég hosszú támláspad áll. Rajta vá­rakozó utasok üldögélnek. Aki tehát az informátor ablakának kerek nyílá­sa elé jutva szeretne információt kér­ni, ezt a pad szabad vége felől, cir­kuszi mutatványnak is beillő derékfi­cammal féloldalt billentve kísérelheti meg. Az Illetékesek talán úgy vélik, hogy ma, amikor a sport és a test­nevelés országos tömegmozgalom, ez már senkinek sem okozhat nehézsé­get. • Az informátor — nagyon fiatal, erőtől s egészségtől majd kicsattanó nő — csak szlovákul tud, ami talán nem lenne baj, ha nem pont itt kel­lene az érdeklődőket informálnia. Ugyanis innét — az Aviontöl — in­dulnak az autóbuszok nemcsak a túl­nyomórészt magyar lakosságú Csalló­közbe, hanem (hétköznap négyszer, vasárnap kétszer) Magyarországra — Győrbe is. A csak magyarul tudó fe­lek kérdéseit és a nekik szóló vá­laszt esetleg az információs váróter­mében tartózkodó utasok közül vala­melyik idős, önkéntes tolmács adja úgy ahogy értésre. Talán mégis helye­sebb lenne, ha a nem nagy fáradság­gal járó informátori teendőket idő sebb, testileg talán már törődöttebb, de szellemileg minden esetre sokolda­lúbb, a turistaforgalom miatt, idegen nyelveken is és magyarul okvetlenül tudó egyén látná el (kmlj PROSTEJOVBAN országos postaga­lamb-kiállítást rendeztek. A kiállítá­son az 1963—1964. évi 400 és 900 ki­lométeres versenyek győztese galamb­jait mutatták be, melyek közül kivá­lasztják a január végére Londonban sorra kerülő postagalamb-olimpiászra induló galambokat. Bratislava-Dúbravkán az épülő új üveggyárban már az idén megkezdik az ipari üveg előállítását. (Š. Petráš felv. — ČTK) A BIZALOM FOKMÉRŐJE A nyitrai JNB ellenőrző bizottságának munkájáról Az új év első napjaiban fokozott lendület jellemzi a nyitrai járási nemzeti bizottság apparátusának, szakbizottságainak tevékenységét. Ara a legtöbb és legfelelűsségteljesebb munka az ellenőrző szakbizottság — vagy ahugyan az ügyfelek hívják, — panasziroda dolgozóit foglalkoztatja. El­lenőrzik a múlt évben hozott határozatok teljesítését, községek szerint ér­tékelik a helyi nemzeti bizottságok működését. Teodor Kováiíik szakbi­zottság vezető a JNB-hez érkezett panaszok, beadványok elintézésének módját vizsgálja felül tüzetesen. — A nemzeti bizottságok működésének ez a legérzékenyebb, legkénye­sebb területe — mondja az akták fölé hajolva és nyomban hozzáteszi, hogy igen körültekintően kell bánni minden beérkezett panaszlevéllel. • Hány beadvány érkezett a JNB­hez a múlt esztendőben? — A legutóbbi választások óta — veszi szemügyre a kimutatást — 213 panaszt tartunk nyilván. Hetvennel kevesebbet, mint az előző esztendő­ben. • Milyen természetű panaszok a leggyakoribbak? — Első helyen talán a szociális se­gély és a nyugdíjügyekben benyújtott panaszokat említhetem. Idős, munká­ban megöregedett szövetkezeti tagok, földművesek kérik alacsony járadé­kuk felemelését. Ezenkívül a, gyér munkalehetőség miatt is sok panasz érkezik. A dolgozók közül 12 ezren a járás határain túl kénytelenek munkát vállalni, hogy megélhetésüket biztosíthassák. Azt hiszem, hogy a Plasztika-üzem megindulásával a 'fo-. lyó évben csökkenthetjük a helyi munkaalkalomra várók számát. • A helyi ipar vállalatainak szol­gáltatásaival elégedették a la­kosok? — A közszolgáltatási üzemek mun­káját még mindig sokan bírálják. £ok a kifogás a.munka minőségére, imitt­amott árdrágítással is találkozhatunk. Amikor az ezzel kapcsolatos sérelme­ket vizsgáljuk, az üzemek felelős ve­zetői rendszerint a helytelen számlá­zásra hivatkoznak. Persze a tévedés anyagilag mindig a megrendelőt érin­ti. A felelősségre vonás alól azon­ban nem bújhatnak ki, az árkülönb­séget vissza kell téríteniük, mert a lakosök nem'károsodhatnak. • A beadványok között akadnak-e panaszok, melyek a nemzeti bizottság képviselőinek, szer­veinek munkájára, helytelen vi­selkedésére hívják fel a figyel­met. Mennyiben indokoltak, jo­gosak ezek? — Tagadhatatlan, a panaszok a képviselők és a nemzeti bizottságok szerveinek munkáját is érintik. Ezek a beadványok azonban túlnyomórészt aláírás nélkül érkeznek. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az ilyen pana­szok többségükben teljes mértékben megfelelnek a valóságnak és szer­zőik bátran alá is írhatnák őket. Ha­sonló természetű levelek nyomán tar­tottunk elemzést Chocán és Gerencsé­ren, ahol a nemzeti bizottság néhány ké|3viselője durván megszegte a pénz­ügyi fegyelmet, a község fejlesztésé­re előirányzóit pénzösszeg egy részét elherdálta. Ebben az esetben a vá­lasztók visszahívták a szabálysértő­ket és a JNB bűnvádi eljárást indított ellenük. Az utóbbi Időben Ilyen ér­telmű panaszok mind ritkábban for­dulnak eiő. • Intézkednek-e a panaszok meg­előzésére? Milyen mértékben veszik ki a JNB képviselői ré­szüket a beadványok elintézé­séből? — Minden törekvésünk odairányul, hogy a panaszok elintézésébe az Ille­tékes körzet képviselőit is bevonjuk. Eddig azonban, sajnos, figyelemremél­tó eredményről nem beszélhetünk. A képviselők zöme elfoglaltságára hi­vatkozva távol tartja magát e fontos ügyek kezelésétől. Ha a HNB-k és a járás képviselői rendszeresebben fog­lalkoznának a választópolgárok életét érintő kérdésekkel és tökéletesítenék munkájukat, ez idén kevesebb lenne a panasz, s jobban kiérdemelnék a lakosság bizalmát. A JNB tanácsa ennek érdekében fontos határozatot hozott és a szak­bizottságok közvetítésével az eddigi­nél nagyobb támogatást nyújt a he­lyi nemzeti bizottságoknak, hogy fe­lelősségteljes munkájukat a szocia­lista törvényesség betartásával, a tár­sadalom és a lakosok érdekeivel összhangban, közmegelégedésre vé­gezzék. SZOMBATH AMBRUS Az életből ellesve Közvetlenül a karácsonyi ünne­pek előtt — aranyvasárnap tör­tént. A zöldségüzlet pultja előtt négy-öt ember áll. Az elárusítónő keze, szája egyaránt szaporán jár. Vevőit szóra­koztatja. Mindenkitől kérdez valamit és mindenkinek mond valamit — kér­dezés nélkül is. A várakozás egyálta­lán nem unalmas. Ez is üzleti szel­lemére vall. — Van még az olcsó narancsból? — Van ... Egyelőre . . — Az újság irta, hogy csak átme­netileg szállították le az árát. Ki tud­ja, meddig? A kérdező egy idősebb néni, nagy­mama. — Pontosan ma délig. Délben be­zárok, holnap újra tizennyolcával megy... Áz idős néni megcsóválja a fejét. — Tudják ezek mit csinálnak! Le­szállítják két napra a fizetések előtt. Átmenetileg! llogy a külföldiek lás­sák, milyen olcsó nálunk minden. Még elmondta, hogy venne két kilót az unokáknak, de csak holnap kap pénzt. Az elárusítónő hosszasan saj­nálkozik. Közben a másik vevőnek kiméri a két kilót, a következőnek meg a kétszer egy kiló narancsot az aprajából, mert az a szaporább és könnyebben is osztható. Ugyanabban az üzletben két hét múlva — január első hetében. Ismét hárman-négyen várnak ki­szolgálásra. A pultok, asztalok tömve zöldséggel, a tornyosuló ládákból al­ma meg narancs illatozik. — Kaphatnék a tizenkét koronás­ból? — Hajaj! Mennyit óhajt? — Egy kilót. — Akár tizet is! Van belőle bőven, azt se tudom, mit kezdjek vele. Ünnep után az emberek nem nagyon vásá­rolnak .. Itt van a nyakamon. Hirtelen átvált. — De jön már a fizetés... Nem soká lesz gondom a raktározással... A vevő gondolkodik, majd hirtelen dönt. — Tessék mérni két kilót... Ez ís az elárusítónő üzleti szelle­mét dicséri. (zs. I.) ÚJ LAKÓNEGYED ÉPÜL Ipolyság (mor) — A szövetke­zeti lakásépítés keretében Ipolyságon új lakónegyed épül. Az első épület 17 lakásába már tavaly beköltöztek a lakók. Az Idén további két lakó­tömb átadására kerül sor. Bennük 36 család talál központi fűtéses kellemes otthonra. A három négyemeletes épü­let az épülő város dísze, s egyben fejlődésének újabb bizonyítéka lesz. 16 Y DOLGOZNAK A CIA tevékenysége nagyon sokoldalú. A mesteri tökélyre amelt kémkedésen, fondor­latos puccsszervezésen, boszorkányos intriká­kon kívül a klasszikus kémkedés fegyvertárába nem tartozó eszközökkel is dolgozik. Ilyen te­rület például az ideológiai aknamunka és az ipari kémkedés. Az utóbbi a gazdasági front láthatatlan szakaszán játszódik le, ám össze­függ az előzővel. Amerikából, az ipari kémke­dés hazájából a tőkés világ kü­lönböző részeiben amerikai mester­kémek terjesztik e felforgató mód­szereket, s a kémkedés mellett a „sajátos ame­rikai életmóddal" is megmételyezik a befolyásuk alá kerülő országok társadalmi életét. Milyen eszközök­kel dolgoznak, hadd mondja el egy volt CIA-ügynök. Két úr szolgái George T. 1932-ben született. A háború után tolmácsként szolgált az amerikai hadseregben. Csakhamar beszervezte őt a CIC kémelhárító iroda. Japánban szolgált, Innen 1948-ban vissza­tért hazájába, s 1951-ben mint hétpróbás, ala­posan kiképzett CIA ügynök ment vissza Ja pánba új feladatok teljesítésére. Fő feladata az volt, hogy amerikai mintára szervezze meg a japáni ipari kémkedést. 1957-ben kilépett a CIA szolgálatából, s megdöbbentő leleplezése­ket közölt. ... Ha az újságokban szenzációs hír Jelenik meg arról, hogy leleplezték XY ipari kémet, akkor az illető karrierjének örökre befelleg­zett. Legfeljebb annyi haszna van belőle, hogy a felesége többet nem tesz fel foglalkozására vonatkozó ostoba és idegesítő kérdéseket. Elő­fordul az is, hogy a lebukott kém — hogy mentse a menthetőt — gyorsan megírja le­leplező emlékiratait, s így próbál tőkét ková­csolni, mint ezt Mori tette ... ...Egyszer volt, hol nem volt két hang­szergyártó társaság. Az A társaság ádáz harcot vívott a B társaság ellen. Az A társaság szilárd árat szabott gyártmányainak, mire a B társa­ság felvásárolta vetélytársa készítményeit, s ezeket olcsóbb áron forgalomba hozta. A felbő­szült A társaság erre rögtön utasította üzle­teit és ügynökeit, hogy akadályozzák meg a B társaság gyártmányainak árusítását. A B tár­saság sem hagyta magát: ügynököket fogadott, és saját gyártmányain kívül bizományban illat­szerek árusítását is bevezette. Az A társaság felhagyott a hagyományos har­ci módszerekkel. Valami hatásosabbat kell ki­gondolni... A CIA ipari embereihez fordult segítségért. Azok megoldották a gordiuszi csomót. Egyszerűen megalakították a B tár­saság ügynökeinek szakszervezetét, mely harcot Indított béremelésért és jobb munkafeltétele­kért. Taktikájuk nagyon egyszerű volt: az ügynökök nem lesznek hajlandók „bagóért" dolgozni, ha pedig érvényesítik követeléseiket, jobb viszonyok között nem lesznek bolondok annyit szaladgálni, hogy lerázzák nyakukról a társaság gyártmányait. Mori köp A B társaság sejtette, hogy a harcba egy külső erő is beavatkozott, s mindenképpen a nyomára akart bukkanni. Kétmillió jent fizetett egy nyomozó irodának, de semmit sem tudott meg. „Ügy látszik, az ellenség keze van a do­logban, s mi semmit sem tudunk" — tombolt a társaság igazgatója egy sajtóiroda tudósító­ja előtt, aki nem volt más, mint George T. Mori az amerikaiak szervezte ipari kémhá­lózat ügynöke volt Nagyon tehetséges ember, csak egy nagy hibát követett el:, igen megked­velte az éjszakai életet, s aztán elcsúszott a végzetes banánhéjon. — Csak a nőkre vigyázzon, Mori, még a sze­retője előtt se fecsegjen! — figyelmeztette őt George T., de hiába. Japánban 350 különféle nyomozó Iroda mű­ködik, de egyik sem jutott a CIA szervezte ipari kámügynökség nyomára. Csak akkor döb­bentek rá, amikor a pályáján levitézlett Mori nyilvánosságra hozta feljegyzéseit... Mesteriskola George T. tíz emberrel dolgozott, átlagos életkoruk 53 év volt. Ötven-százezer jen fize­tést húztak, ezenkívül rendkívüli összegeket kaptak bizonyos műveletek elvégzésére. Japán­nak nem volt amerikai mintára kiépített ipari „besúgóhálóza­ta", ezért T. a volt Nakano kémiskola növendékeiből to­borozta munkatár­sait. Életmódjuk kissé különbözött a közönséges dolgozók életétől. Nem kellett min­den reggel megje­lenniük a munkahelyükön. Időnként a megje­lölt találkozóhelyeken beszámoltak eredmé­nyeikről, átvették az utasításokat, s mindez úgy történt, hogy harmadik személy nem is tudott róla. Az ügynökség két csoportból — operatív és kutatócsoportból állott. Fő az elővigyázatosság Az E társaság egyszer megbízta T. ügynöksé­gét, hogy tudja meg, miről tárgyalnak az F társaság igazgatósági szobájában. Az igazgató dolgozószobája és a tanácstermek az 5. eme­leten voltak. A lépcsőfeljáratot és a személy­felvonót őrizték. Az akcióra három hónapig készültek, s az ügyet egy csinos fiatalemberre bízták. Az ügy­nök egy külföldi képeslap tudósítójaként be­állított az igazgató titkárnőjéhez, és interjút készített vele arról a témáról, hogyan élnek a japán nők. Egy hét múlva felhívta a titkárnőt: találkozzanak egy ginzai vendéglőben, át akar­ja adni a kész képeket. A következő szombaton már moziba, majd hangversenyre mentek. Há­rom hónap alatt annyira összebarátkoztak, liogy a lány bevallotta: szerelmes a férfiba, és hozzámenne feleségül A továbbiakban köny­iiyű volt rábírni a lányt, hogy rejtsen el egy mikrofont az igazgatói szoba foteljeinek rugói közé. A szuperérzékeny mikrofon 500 méter távolságra is felfogott minden beszédet. A „vő­legény" szolját bérelt a szomszéd épületben, s itt lehallgatta, majd két magnetofonszalagra rögzítette a beszélgetéseket. Az E társaság minden pénzt megadott a szalagokért. Ez annyiban nem volt tipikus eset, hogy a szerelmespár az akció után mégis egybekelt. A házassági ígéretekről az ügyilökök később általában meg szoktak feledkezni. A kémek eszközei Az ipari kémek felszerelése különféle tech­nikai újdonságoküól áll. Megtalálható köztük titkos mikrofon, magnetofon, hordozható dik­tafon, mely egy tenyérben is elfér, az önmű­ködő, öngyújtó formájú fényképezőgép stb. Az ügynök a megjelölt összeg felét előlegként kapja, a többit csak a feladat teljesítése után. Milyen szép ősszegről van szó, azt az is bizo­nyítja, hogy az előbbi esetben az E társaság hárommillió jent fizetett ki az ügynökségnek. ... Egyszer az E társaság meg­tudta, hogy a ve­le konkurráló H társaság amerikai megrendelést ka­pott. Felette bosz­szankodott, * mindenképpen meg akarta aka. dályozni az üzle­tet. George T. ügynökségéhez fordult. Az kap­csolatba lépett az .llető amerikai ársaság igazga­"óságl tagjaival, s „jú pénzért" rá­/ette őket, hogy szavazzanak a szerződés felbontására Így is történt. Az ügy­nökség a szerződésben megjelölt érlék 5 szá­zalékát kapta jutalmul, ez is 50 millió lent tett ki. Cuminy, az amerikai ipari kémkedés vete­ránja szakembereket szállít Japánnal:, mely hova-tovább e „mesterség" második twzélává fajul. Következő vasárnap a befejezés: Fekbtu rádiá. 1 * 1965 január 10.

Next

/
Thumbnails
Contents