Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-01 / 1. szám, péntek

PIKTOR PAVLENIDA: ^ Népgozdasógunk oz új év küszöbén A jó gazda szokása, hogy időnként visszapillant elvégzett munkájára, hisz bizonyos idő távlatából jobban fel tudja mérni eredményeit. Ugyanígy jó szokás elgondolkodni azon is, mit fgér az új esztendő, a mi esetünkben az 1965. év. Pozitív eredményekre törekszünk Először is vessünk egy pillantást azokra a pozitív eredményekre, amelyeket hazánk eddigi szocialista építésében, s különösen Szlovákiában, elértünk. A változások önmagukért beszélnek az élet valamennyi szakaszán, gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban egyaránt, úgyhogy a Dunába hordaná a vizet az, aki újból részletezni akarná őket. Vizsgáljuk meg inkább a fejlődés jelenleg legidőszerűbb problémáit, melyeknek megoldásától függ építő munkánk sikere? folytatása. Tegyük fel a kérdést: hogyan értük el eddigi pozitív eredményeinket és alkalmazhatjuk-e az eddigi megoldásokat a jövőben is, mindenekelőtt az 1905. évben? Mélyrehatóbb gazdasági elemzés nélkül is megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunkat eddig főleg az extenzív fejlődés jellemezte. Érthetőbb nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy a népgazdaság fejlesztésében elsősorban a mennyiségi növekedésre fektettük a súlyt. Ennek előfeltételét a munkatermelékenység növekedése mellett főleg a jelentős beruházások szolgáltatták (az egy lakosra eső beruházások terén — az Egyesült Államok kivételével — felülmúltuk a világ összes országát, a nemzeti jövedelem növekedése azonban nem tükrözte vissza ezt a fejlődést), ezenkívül ki kell emelnünk az új munkaerők bevonását a termelésije és a munkaintenzitás bizonyos mértékű növekedését. A gazdasági fejlődés nem támaszkodhat ideiglenes erőforrásokra Első pillantásra kitűnik, hogy a növekedés említett forrásai átmeneti, ideiglenes jellegűek, ezért a népgazdaság dinamikus fejlesztéséhez elégtelenek. A szocializmus elsősorban azért szocializmus, mert a társadat mi érdekek középpontjába a dolgozó embert, a társadalom tágfát helyezi, akinek igényei szüntelenül növekednek. Nem etégedhfetiink meg tehát átmenetileg pozitív hatást kifejtő tényezőkkel, hanem a növekedés tartós tellegű feltételeit kell érvényre láttattunk. Melyek ezek? Elsősorban a termelés célszerű szerkezeti felépítése, az egyes termelési szakok műszaki színvonalának emelése, a nyersanyagok és alapanyagok qazdaságos felhasználása egészen 'a végtermékek előállításáig, a szakképzett munkaerők állandó kiegészítése és a hatékony külkereskedelmi kapcsolatok. A szocialista társadalomban megvan a lehetőség, hogy hasznosítsuk az extenzív fejlődés forrásait, de egyúttal egyre nagyobb mértékben tárrtaszkodjunk az intenzív fejlődés tényezőire is. Ez volna az eszményi fejlődés, s ebben az esetben nem okozna oly égető problémát az intenzív fejlődésre való áttérés. Sajnos, a múltban a leegyszerűsített ' formulákhoz igazodó gyakorlat nem ezt eredményezte Csehszlovákia sem kivétel ebben a kérdésben, jóllehet már a szocialista építés megkezdésekor viszonylag fejlett iparú országnak számított. A népgazdaság Intenzív fejlesztésére vglq áttérés szükségessége egyre sürgetőbben jelentkezett, különösen azóta, amióta az extenzív fejlődés forrásai kiapadóban vannak. 1965 - az átmenet éve Jónéhány évig tartott, míg a helyzetet felmértük és ceálisan kezdtünk vele számolni. Ma már azonban peip alég csupán gondolkodni: gyakorlatilag meg, kell teremteni a feltételeket a 'népgazdasági fejlődés tartós erőforrásainak kiaknázására. A most kezdődő üj évnek hidat kell képeznie népgazdaságunk eddigi, túlnyomórészt extenzív fejlődése és a jövő következetesen intenzív fejlődése között. A híd felépítése persze nem egyetlen év, hanem majd 1986—1970 es időszak feladata lesz. A kedvező irányú fejlődés s.zámára az irányítás ökonómiai rendszerének felhasználásával megfelelő érvényesülési teret kell biztosítani. Az új rendszerre való áttérés hazai feltételeink között (amint erről a népgazdaság új irányításának alapelveivel foglalkozó nemrég! cikksorozatunkhall Irtunk) a hatvanas év.ek v.ágéJg válásul meg teljes egészében. Reális kilátások A fő kérdés tehát ma ez: mit hozhat és mit kell hoznia az 1965.' évűek a gazdasági fejlődésben? örvendetes tény, hogy erre a kérdésre egy gondosan előkészített, a párt- és állami szervek által megvitatott és jóváhagyott dokumentum — az 1965. évre szóló gazdaságfejlesztési terv, továbbá az állami költségvetés alapján adhatjuk meg a választ. A közgazdász számára az ez évre tervezett fejlődés legfontosabb számadatai a következők: az elmúlt évhez viszonyítva a társadalmi össztermék 4,3 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelem pedig 4,1 százalékkal; a fogyasztás növekedése kevésbé előzi meg a nemzeti jövedelem növekedését (a fogyasztás előtérbe helyezése indokolt volt az 1961—1964-es Időszakban, mivel a nemzeti jövedelem nem növekedett megfelelő mértékben). A nemzeti jövedelem újabb növelése lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre áljó eszközök felhasználásánál népgazdaságunk további fejlődésének követelményeit tartsuk szem előtt: a felhalmozási alapra a nemzeti jövedelem 17 százalékát fordítjuk (1964-ben 13 százalékát). Miért olyan nagy horderejűek ezek az adatok? Elsősorban ázért, mert a népgazdaság egészséges dinamikus fejlődését főleg annak alapján ítélhetjük meg, hogyan növekszik a nemzeti jövedelem a. társadalmi össztermék [a létrehozott anyagi javak teljes tömege) növekedéséhez viszohyítvai Ismételjük, az 1965. év előrehaladást jeleni majd az intenzív népgazdasági fejlődés irányában (főleg a negatív tényezők felszámolása szempontjából), de nem tekinthetjük még a tulajdonképpeni intenzív fejlődés kezdetének. Ez utóbbi feladat az 1968 —70-es időszakra vár, melyet a tudományosan megalapozott gazdaságfejlesztés komplex érvényesítése fog jellemezni. A néogazdaság szerkezetében is megnyilvánul a haladás Az új év gazdasági fejlődését körvonalazó számadatok mögött mag kell látnunk a terv konkrét célkitűzéseit. A legfontosabb az, hogy megteremtsük az ún. intenzifikáló tényezők hatékony érvényesülésének feltételeit. Gyakran .hangoztatjuk, mégis igen vonakodva látunk hozzá a fontos' feladatokhoz: népgazdaságunk szerkezeti átépítéséhez. Célunk ezzel kapcsolatban: a) a mezőgazdasági termelés és az anyagi termelés többi ágai közti aránytalanság csökkentése; b j az ipari ágazatok ésszerűbb szerkezetének kiépítése. A számítások, a nemzetközi összehasonlítás stb. egybehangzóan azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk fejlesztése szempontjából tartalékokkal rendelkezünk. Kihasználásuk esetén csökkennének a külkereskedelemmel szembeni igények, kevesebb olyan terméket kellene exportálnunk, amelyeknek gyártása nem előnyös, vagy amelyre a hazai" műszaki fejlesztésnek nagy szüksége van, s ugyanakkor tö.hb eszköz maradna a műszaki fejlesztést és a hazai piac stabilizálását szolgáló termékek behozatalára. A mezőgazdasági termelés növelésének titka: az újratermelési folyamaiban szereplő ' valamennyi tényező (munkaerő, munkaeszközök, termőtalaj] hatásának, '

s főleg összhatásának javítása. Az' 1965. évi terv a pillanatnyi gazdasági helyzetből és a szakemberek többségének "koncepcióiból kiindulva a következő irányzatot' jelöli ki: a gépesítés fokozását (15 000 traktor, 3500 gabonakombájn, 24 000 vontatókocsi stb), a műtrágyatermelés és behozatal növelését, valamint a mezőgazdasági dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyítését) a CSKP Központi Bizottságának 1964 novemberében hozott határozata). Hogy mennyire lesznek sikeresek ezek az intézkedések, s milyen mértékben készítik elő a további intenzifikálás feltételeit, ezt a most kezdődő év eredményéi mutatják majd meg. Népgazdaságunk átépítésének másik fő problémája az, hogy ésszerűsíteni kell az ipar belső szerkezetét. Tájékoztatásul néhány adat: az exportált termékek anyagigényessége szempontjából a második helyet foglaljuk el a világon (mindjárt Franciaország mögötti megelőzve olyan országokat is, mint a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Svédország, (pedig ezek az országok nem kényszerülnek nyersanyagok és alapanyagok behozatalára, mint mi). Nem csoda tehát, hogy az általunk drágán gyártott termékeket világpiaci áron — vagyis ráfizetéssel — kell eladnunk, vagy Bedig számunkra nem túlságosan kedve?q feltételek melíetf hitelre (csaknem t'gl.ejészben hosszú lejáratú hitelrel a.diuk el tgrm'ékéin

7 keu Ugyanakkor nem mutatnak kielégítő fejlődést azok a termelési ágazatok, amelyek ma — s a jövőben még Inkább — nagy szerepet játszanak a társadalmi munkatermelékenység fejlődése szempontjából (vegyipar, könnyű és általános gépipar stb.) vagy amelyek devizagazdálkodás szempontjából rendkívül előnyösek (üvegipar, kerámiaipar, magnezit stb.). Az ipari bázis területi felosztásának jelentősége Az említett számadatok és tények azt bizonyítják, hogy jóllehet az 1965. év nem hoz mélyrehatóbb változásokat a népgazdaság szerkezetében, már nem az eddigi helyzet tartósítását fogja szolgálni. Vegyük szemügyre a tervnek azokat a részeit is, amelyek választ adnak a továhbi kérdésre: mit hoz az 1965. év az Intenzifikáló tényezők fejlesztése terén? Nem térhetünk ki minden részletre (műszaki haladás, tudományos-kutatási bázis, szakképzett munkaerők, külkereskeraskedelmi kapcsolatok sttj.), de vizsgáljuk meg legalább az egyiket: a terifletí elhelyezés kérdését, a népgazdaság intenzív fejlődésének fontos tényezőjét. A múlt gyakorlatát ezen a téren Is a hanyagság, a dogmatikus merevség és szűklátókörűség jellemezte. Ha népgazdaságunk felépítését területi szempontból vizsgáljuk, egész sor megoldatlan problémára bukkanunk. Ide tartozik pl. az ipar csekély koncentrálása, az ipari bázis szétaprózódása (a cseh kerületekben és Szlovákiában is), a nyersanyagkitermelő és a feldolgozó ágazatok közti folyamatosság hiányossága, a helyi nyersanyag- és energiaforrások kihasználása, a közlekedés, a Vízgazdaság, a távösszeköttetés nehézségei stb. stb. Az említett problémák megoldása lényegesen elősegítené az egész ország népgazdasági fejlődését. A faladat azért js sürgatő, mart. a döntő szempont —a népgazdaság hatékonysága — mellett hazánkban számolni kell a nemzetiségi politika szempontjaival is, meg kell valósítani pártunk fő irányvonalát: Szlovákia és a cseh kerületek gazdasági, szociális és kulturális színvonalának fokozatos kiegyenlítését. Az 1965. évben Szlovákia ipari termelésének növekedése 9,3 százalék lesz (az egész országé 5,5 százalék). A leggyorsabb növekedést a kohóiparban (21), az energiatermelésben (20,3), a vegyiparban (11,1) és az általános gépiparban (11,5 százalék) irányoztak elő. A szerkezeti felépítés szempontjából az 1965. év Szlovákiában a nyersanyag-ágazatok, az energetikai, tüzelőanyag- és gépipar részarányának növekedését hozza. Az ágazatokon belüli változások így alakulnak: a kohóiparban megnő a vasés acélkohászat részaránya (különösen a lemezgyártás), a vegyiparban a kőolajfeldolgozás jelentősége fokozódik (Slovnaft), növekedni fog a műanyagok, műtrágyák stb. termelése, $ gépiparban a mozdonypk, teherautók, háztartási villamos fogyasztók, rádiótechnikai termékek stb. részaránya lesz nagyobb. A termelés tervezett növelését Szlovákiában mintegy felerészben új termelő kapacitásokkal biztosítjuk. Szlovákia népgazdasági fejlődése 1965-ben az országos gazdasági fejVédéssel összhangban valósul meg. Előkészíti azt az átmenetet, amelyet a hatvanas évek végéig népgazdaságunk dinamikus fejlődése érdekében meg kell valósítanunk. Ez az egyedüli reális út, amely lehetővé teszi az életszínvonal emelését és megadja a választ azokra a kérdésekre, amelyek manapság annyira foglalkoztatnak valamennyiünket: hogyan alakulnak majd életfeltételeink, jövedelmünk, a személyes és a társadalmi fogyasztás, a reálbér, hogyan változnak meg' a munkafeltételek (a munkanap hossza stb.), egyszóval jobban foguňk-e élni. mint tegnap, reális-é az állítás, hogy halnap, gazdagabb lesz az életünk, mint amily&n ma. • * • S éppen ezen a ponton találkoznak a gazdasági számítások és a dolgozó ember. Ma, amikor kész a reális, terv, amikor megfelelő érvényesülési teret ' biztosítunk számára (az irányítás új rendszerel, még jobban kidomborodik a gyakorlati élgthen ezerszer hitelesített lenini igazság: „a munkaerő a termel'áatíSk döntő, része". Az ember saját maga teremti meg boldog életének feltételeit. Kívánjuk, hagy a most kezdődő 19í>5. év is ennek"meggyőző bizonyítéka legyen. A, USIN: ESŐ. (Metszet az Ének a vezetékekről sorozatból.) Új VERSEK DÉNES GYÖRGY: Benned is feszül a törvény Látod, az ég kárpitja mily magas, milyen magas az ég, rádtör a hamvas messzeség, szorít börtönöd csonthéja, mint g vas. De benned is feszül a törvény, hiszen parányi léted is a mindenség egy atomja, s kitör belőled, mint az örvény a mérhetetlen világok búja-gondja, mert nem akarsz csak rész maradni, szegecs a világmindenség vasrfalán, a szellem átka-reménye kerget szüntelen tagadni az állandóság magányát - s kaján örömmel-dühvel megragadni a véges-végtelent, hogy eggyé lényegülj vele, s te légy az öntudatlan törvény tudója, istene, a világmindenség agya s érző szíve: Ember! SÁNDOR KAROLY: Apró tetteink Rakéták röpte üldözi a percet hatalmas lépte a sarkamra hág, a reggel s az este úgy kilincsel nálam, mintha ügyfelem volna az egész világ. Jó lenne futtában az égre róni apró tetteink kis jelét: azt hiszem hogy hamar körbe-írnánk törpülő földünk egész tengelyét. Mert az ötletet is egy villanás szülte s megdolgozunk kis alkatrészeken, hangya-terhünket napról napra hordjuk, hogy közös nagy művünk: Holnap - kész legyen. NAGY LÁSZLÓ: Szeretet kell / Az utcák puszták, a tájak sivárak, az emberek üresek ha nem a szíveddel nézed őket és semmi értelme sincs az életnek!... Szeretet kel! és kacqgni fog az utca, csupa ajándék lesz a táj és az emberek magukhoz öíelnek minden kévében, minden téglában, minden betűben! Szeretet kell!. . . Csak szeretet! 1965. Ojev * (]] SZO 7