Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-08 / 7. szám, péntek

Télen is szerelik a Vasművet A Kelet-szlovákiai Vasmű szerelőmunkálatai a téli hónapokban sem szüi netelnek. A fagy és a hó jelentősen megnehezíti ugyan a munkát, az ostravai kohószerelők áldozatkész igyekezete azonban legyőzi a nehézségeket. (Bachan felvétele) A szlovák filmgyártás 1965-ben A bratislavai Filmgyárban a Kolibán az elmúlt évben hét film forgatását fejezték be . A filmgyár az 1965ös évben ismét hét egész estét betöltő film forgatását tervezi. Az ez évre tervezett filmek többsége körül már megkezdték a munkát. Elsőnek hagyja el a filmgyárat Ján Lackó rendezésében a Leleplezés című szatirikus film. A /Hm utolsó simításait január második • felében végzik el. Ľudovít Filan forgafókôňýve a kispolgári életmód,, aa.önzés és kétszínűség újabb megnyilvánulásait bírálja. Kigúnyolja azokat az embereket is, akik kispolgári életet élnek és azokat, akik „alkalmazkodnak hozzá". A film külső felvételeit Vincent Rosinec operatőr főleg Mikulovban készítette. A szerepeket Viliam Polónyi, Jaroslav Štercl, Ľuboš Hrúz, Jozef Hajdučík, Zora Kolínska, František Dlbarbora, Emília Vasáryová, Jela Lukešová, Dušan Blaškovič és ínég sokan mások alakítják. A forgatásra előkészített filmek között van a Második század című is, melynek cselekménye a DukIáért folytatott harcok egyik történetét eleveníti fel. A filmet Martin Hollý rendezi. Február végén kezdik meg a Szent Erzsébet tér című film forgatását, amelynek forgatókönyve Rudolf Jašík regénye alapján készült. A film Vladimír Bahna rendezésében a fasiszták elvetemültségét mutatja be városunkban az ún. szlovák állam idején. A Csehszlovák Televízió részére készül Rudolf Jašík befejezetlen regénye alapján a Halottak nem énekelnek, című kétrészes film. Ez a film a Csehszlovák Televízió és a szlovák filmgyártás közös hozzájárulása lesz hazánk felszabadulásának 20. évfordulójához. Stanislav Barabáš Ivan BukoVčan forgatókönyve alapján a Halál árnyékában című filmet rendezi. Bemutatja, milyen hatással volt a Szlovák Nemzeti Felkelés egy egyszerű német katona gondolkozására. Decemberben a szlovák és a jugoszláv filmgyártás vezetői a Hetedik kontinens című koprodukciós film forgatásáról tárgyaltak. A film alapgondolata a világ gyermekeinek a béke és boldogság utáni vágyát fejezi ki. Pafo Bielik a szarajevói Bosznatilmmel a Pozsonyi hóhér címen történelmi filmet készít a XVII. századból. Az említett filmtémákat úgy választották meg, hogy eszmei, művészi értékükkel méltón járuljanak hozzá hazánk felszabadulása 20. évfordulójának ünnepségeihez/ A CARDILLAC AZ OPERÁBAN Jelentős esemény A ROMANTIKUS OPERÁK sorozata után ismét modern operát tűzött a Nemzeti Színház operaegyüttese műsorára. Századunk zenei élete kimagasló személyiségének, Paul Hinde mithnek halála (1963. december 28.) ösztönözte a bratislavai operát, hogy adósságát leróva előadja a nagy zeneszerző egyik művét. A választás azonban nem volt a legszerencsésebb. A Cardillac nem tartozik Hindemith legjellegzetesebb alkotásai közé. s színpadi művei közül éppen ez — különösen témájában — viseli magán a romantikus szellem bélyegét. A Nemzeti Színház operájának szándékát, hogy műsorra tűzze a XX. század haladó szellemű alkotásait, nagymértékben akadályozza az operalátogató közönség túlságosan mérsékelt érdeklődése az ilyen jellegű darabok iránt. A dramaturgia túlzott körültekintéssel veszi számba a romantikus operán nevelkedett közönség igényeit, s ez megalkuvásra és arra kényszeríti, hogy a legkülönbözőbb engedményeket tegye. Nyilván ezt bizonyttja hogy a dramaturgia választása a „romantikus" Cardillacra esett és nem a Mathis, a festő"-re, vagy a „Világ összhangjé"-ra, amelyek sokkal jellemzőbben mutatnák be Paul Hindemithet, a drámai zeneszerzőt. Paul Hindemith a jelenkori zenetörténelem kimagasló alakja volt, ötven éven át irányító szerepet játszott. Hindemith nemcsak a XX. század zenéjének bölcsőjénél volt jelen, hanem oroszlánrészt vállalt az egyes korszakok — főleg a két háború közti korszak — alakításában és irányításában is. Kezdeményző és forradalmi újító volt, akiben az új zene lelkes agitátorra és harcosra talált. A modern zene diadalra juttatásáért agitált mint zeneszerző, szervező, teoretikus, pedagógus és élete utolsó éveiben mint karmester. Paul Hindemith is, ugyanúgy mint Schönberg, Sztravinszkij, Bartók, Weber a művész felelősségérzetével igyekezett a modern zene segítségével feleletet adni a kor égető problémáira. HINDEMITH ZENESZERZŐI fejlődésének első szakasza tükrözi a romantikus vonások tudatos tagadását s zenéje heves reakció volt az impreszszlonizmus túlfinomultséga és az expresszionizmus szenvedélyesség© ellen. Mindez az „új tárgyilagosság" szellemében, egy olyan mozgalom jegyében zajlott -le, amely a szubjektivitás és az önéletrajzirás háttérbe szorításával, a tárgyilagosság és a tömörség túlságos kihangsúlyozásával az egyenlő értékű zenei kifejezés felé irányult, hogy kifejezze a modern civilizáció és a mindennapi élet problémáit. Fejlődésének első, viharos szakasza után Hindemith a harmincas évek végén végre elérkezett nagyszerű stílusszintézishez. Zenei nyelve kikristályosodott, egyéni stílusú lett és elárulta, hogy szoros kapcsolata van a német zene legértékesebb hagyományaival, elsősorban az iránymutató Bachhal, Beethovennel, Brahmsszal és Régerrel. Annak ellenére, hogy Hindemith színpadi alkotásainak száma nem csekély, mégis alkotásainak súlypontjában a kamarazene és a zenekari művek állnak, mig színpadi alkotásai — bármilyen fontosak is — csak mésodrangúak. Hindemith első színpadi kísérletei fejlődésének viharos éveire, a húszas évek elejére esnek, amikor alkotásaiban szenvedélyesen szembehelyezkedett a romantikus hagyományokkal, a megcsontosodott zenei elképzelésekkel és a modern élet témáit szerfelett hangsúlyozó irányzatokkal. Ezért volt szinte paradoxszerű, amikor ebben az Időszakban az annyira romantika- és Wagner-ellenes zeneszerző harmadik operája tárgyául egy olyan nagyon is romantikus témát választott, mint amilyen E. T. A. Hoffmann Scudéry kisasszonya. A késői középkor Párizsában lejátszódó cselekmény pszichológiai tanulmányul szolgál Cardillac aranyművesnek, a művésznek, aki vak szenvedéllyel gyűjti ékszereit s akit végül is a szenvedély dönt romlásba. Ezt a kétségtelenül romantikus témát Hindemith természetesen a maga módján, a zeneszinházról alkotott elképzelése szerint átalakította. A barokk formákhoz való visszatérés szellemében alkotta meg Cardillac zenéjét a XVIII. századbeli számozott operák zárt zeneszámainak sorából. Cardillac zenéje főként többszólamúságon és ellenponton alapul. Nem Illusztrálja a drámai cselekményt, nem hangsúlyozza a részleteket: a sajátos, önálló zenei élet érvényesül benne. Megjegyezzük még, hogy Hindemith a Cardillacot 1952-ben átdolgozta, ami a zene rovására ment, de gazdagította a drámai elemet. A Szlovák Nemzeti Színházban bizonyos rövidítésekkel és módosításokkal átdolgozott formájában mutatják be. A BRATISLAVAI OPERA vezetősége ennek az igényes műnek rendezésére egyik élenjáró operarendezőnket, a brr.ói Miloš Waserbauer professzort, mint vendéget hívta meg. Waserbauer korunk kiforrott művészegyénisége, Itthon és külföldön is számos jelentős rendezésével adja át sokéves rendezői és pedagógiai tapasztalatait. Joggal voltunk tehát kíváncsiak: mint rendező, milyen eredményt ér el a bratislavai opera együttesével. S ez az eredmény nem keltett csalódást bennünk. Örömmel lehet megállapítani, hogy Waserbauernak és társainak: Tibor Frešo karmesternek s a prágai F. Trüster díszlettervezőnek, továbbá a szólóénekeseknek és a karnak nem mindennapi hatást sikerült elérniük. Ez az előadás, amely főként a rendezésével tűnik ki a többi bratislavai előadás közül, a legszigorúbb kritikát is elbírja. A Waserbauer rendezésében bemutatott Cardillac erőssége elsősorban Is a szinrevlteli — szemléltető egység, amelyben nincsenek nagyobb kilengések és szembetűnő fogyatékosságok. Rendezői koncepciójával Waserbauer szerencsésen elkerülte az erőltetett, szubjektív jellegű pszichológiaié mozzanatok kidomborltá-sát, főként a főszereplővel kapcsolatban. A mű stlluskövetelményeinek szellemében kellő távolságban tudta tartani a romantikus témát és nagy adag szubjektivizmussal vitte színre a Cardillacot. Waserbauer rendezői elgondolását és törekvését az jellemezte, hogy maradéktalanul kidomborította Cardillac stílusát és jellegzetességét — ami nagyszerűen sikerült is neki. Waserbauer rendezésében mégsem mindig és nem mindenütt tökéletes a Cardillac bemutatása, ha néha hiányzik éppen a „Hindeinith-jellegzetesség", az minden valószínűség szerint a mű belső ellentmondásaiból, — a dráma és a zene elkülönítéséből fakad Helyenként ugyanis úgy látszik, hogy színrevitelben a Hoffmann-dráma fölénybe kerül a Hindenmith-zenével szemben, pedig ez mégis csak egyenlő partnere a drámának és talán ezért kellett a fő súlyt helyezni rá. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Frešo vezénylése mellett a zenei betanítás talán nem lett volna kielégítő, csupán azt, hogy — véleményünk szerint — az előadásban domináns jellegűnek kellett volna lennie. Egyébként az Igényes Hlndemlthpartitúra Frešo féle tolmácsolása teljes elismerést érdemel. Csak a drámai feszültségű helyeken volt túlhangos a zenekar. A Cardillac színpadi díszleteit a neves prágai művész, F. Tröster tervezte. A ferde és függőleges tört lapokból álló színpad ugyan nagyon mutatós, hatásos és modern megoldás: segít kifejezni a rendező elgondolását, nekünk azonban mégis úgy tűnik, hogy nem a legjobban felel meg a dráma és a zene szellemének. Sokkal kifejezőbbek Silvia Barbieri (Olaszország m. v.) kosztümjei amelyek részben mértéktartásukkal és takarékosságukkal, részben pedig a barokk kornak megfelelő pompájukkal tűntek ki. ,A CARDILLAC magas színvonalú betanulásában Jelentős részük van az együttes élenjáró szólóénekeseinek . is. A Cardillac főszerepeire az együttes szólóénekesei között két ideális szereplő akadt. A Cardillac főszereplője Bohuš Hanák ebben a darabban — főként színészi szempontból — új problémák elé volt állítva. A vak szenvedélytől megszállott aranyművest a kitűnő színészi alakítás gazdag árnyalataival tudta megjeleníteni. Éneklés szempontjából is kitűnő teljesítményt nyújtott, természetes biztonsággal és könnyedséggel amit csak hellyel-közzel zavart meg a dinamikus túlexponált forte. A primadonna szerepében ének- és színészi művészetének gazdag skálájával kitűnő művészi élményt nyújtott Mária Hubová. Végtelenül kultivált és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A fiatal gavallér szerepében teljesítményével semmiben sem maradt a két főszereplő mögött dr. G. Papp. A lelkesedés és a kiosztott szerepek fegyelmezett teljesítése hatott a többi szólóénekesre is, annak ellenére, hogy néhány szereposztás nem volt a legszerencsésebb (Andrej Kuchársky Tovariš szerepében és Anna Martvoftová Cardillac leánya szerepében). A többi szereplő közül említsük meg még legalább Ján Hadrabát, Alexander Baránekot, Václav Nauzovskýt és Yveta Chihalovát. A Cardillac színrehozása hosszú idő után Ismét jelentős esemény, az operaegyüttes művészi győzelme és elsőrangú kulturális esemény. Ez az előadás valóban megérdemli, hogy a nagyközönség is fokozott érdeklődést tanúsítson iránta. A. G. hez tartozó összes országok — még korántsem teljes kommunizmus. Mindamellett azok a lényeges eredmények és sikerek, amelyeket már elértünk, a tőkésországok lakóinak millióiban keltenek rokonszenvet, különösen azoknak a népeknek a körében, amelyek a gyarmati rabság alól szabadultak fel, mert ezek az eredmények, ezek a sikerek világosan megmutatják, milyen irányban kell haladnia az egész emberiségnek. Ez az oka annak, hogy a burzsoá propaganda rendszeresen támadja mindazt, amit véghez viszünk, és mindenekelőtt azokat az eszméket, amelyek vezérelnek bennünket. Különösen éies kirohanásokat intéz a burzsoá világ a szocialista nemzetköziség, a szocialista országok egysége és együttműködése ellen. A nyugati sa|tószervek és rádióadások figyelemmel kísérik a szocialista országok kereskedelmének és együttműködésének fejlődését a nemrég függetlenné vált államoknak nyújtott segítségük növekedését De ezt egyáltalán nem azért teszik, hogy részletesen tájékoztassák róla a közvéle ményt. A burzsoá propaganda, erre vonatkozó közléseit terjedelmes tendenciózus kommentárokkal kísérve, el akarja hitetni országaink dolgozóival, hogy a szocialista államok együttműködése és a felszabadult népeknek nyújtót segítségük a szocialista né pek életszínvonalának rovására megy Általában elmondhatjuk, hogy napjainkban a burzsoázia egyre gyakrabban festi át cégérét Még csak nemrégiben nyíltan hangoztatta, hogy ellensége a szocializmusnak^ és a kommunizmusnak. Ma azonban más a helyzet. Ezt a legvilágosabban a szocialista országokból származó emigránsok szavai mutatják. Sokan közülük — „kommentátorok és professzorok" — „igazi szocialistáknak" nevezik magukat és azt bizonygatják, hogy ők az „igazi szocializmusért", a „torzítások" kiküszöböléséért harcolnak, s támogatják az „egészséges revizionista erőket" hazánkban és a többi szocialista országban. Nagyon természetes, hogy a csehszlovák nép e kéretlen „prókátorai" mit sem törődnek népünk javával. Ezek az állítólagos „jóakaróink", ellenkezőleg, azon fáradoznak, hogy ügyes propagandájukkal gyöngítsék az Internacionalizmusnak a csehszlovák népben élő erős érzését, s hogy felszítsák a csehszlovák népben a nacionalista előítéleteket. Egyszersmind meg akarják bontani a párt és a nép közti kapcsolatot. Ez egész létalap juk, holott nemegyszer meggyőződhettek már az ilyen próbálkozások eredménytelenségéről. A kapitalista sajtóban minden hónapban több tucat különféle kommentár és cikk jelenik meg, amelyeknek a szerzői azt próbálják bebizonyítani, hogy a KGST-tagországok számára az együttműködés nem előnyös. Fefhasználva a legjelentéktelenebb -nézeteltéréseket is, amelyek a szocialista országok között a konkrét gazdasági problémák megoldásával kapcsolatban felmerülnek, fáradhatat 'anul azt hajtogatják, hogy a cseh szlovák kormánynak és Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyszerűen sutba kell dobnia mindazt, ami számukra „előnytelen". A qyugati propaganda egyik fő ütőkártyája tehát a nacionalista érzelmek felszitása. Ez a propaganda nyíltan kijelenti, hogy a kommunista mozgalomban jelentkező centrifugális tevékenység tapasztalatait a lehető legnagyobb mértékben általánosítani kell és minél jobban fel kell használni, márpedig ez a tevékenység elsősorban a nacionalizmusban és a sovinizmusban gyökerezik. A reakciós propaganda az efféle tendenciókba helyezi reményét s mihelyt alkalom kínálkozik rá. igyekszik támogatni őket. Ámde a burzsoá propaganda eredményei, minden erőfeszítése ellenére, jelentéktelenek. Sem a burzsoá Ideológia és szociológia divatos elméletei, sem a vulgáris és féktelen kommunistaellenesség nem talál országainkban arra a visszhangra, amelyre a kommunizmus ellenségei számítanak. Sőt, ellenkezőleg, az az egészséges folyamat. amely a szocialista országokban az SZKP XX. kongresszusa után megindult, végleg kihúzza a talajt a burzsoá stratégák lába alól. Éppen ez a magyarázata annak, hogy új utakat keresnek. Nemrég tették közzé az Egyesült Államok képviselőháza külügyi bizottsága mellett működő „európai ügyek ilbizottságának" a jelentését. Ez a elentés azért figyelemre méltó, mert összegyűjti és rendszerezi mindazo kat a javaslatokat, amelyek a szocialista ideológia ellen vívott harc tartalmának és irányának módosítását követelik. Egy 30 szakértőből álló csoport, amelyhez a legkülönbözőbb személyiségek tartoznak — a modern művészet ismerőitől A. Harriman külügyminiszterhelyettesig — egyértelmű következtetésre jutott. Megállapította, hogy napjainkban jóval nehezebb kivédeni azt a „veszélyt" amellyel a kommunizmus — véleményük szerint — a Nyugatot fenyegeti, és hogy az el nem kötelezett országok számára a kommunizmus még vonzóbbá válhat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen politikát folytasson, az Egye> sült Államok az ideológiai harc terén, az albizottság tagjai megfogalmaznak néhány elvet, amelyek, véleményük szerint, a burzsoázia Ideológiai offenzívájának alapjául szolgálhatnak. Először ls úgy vélik, hogy az Egyesült Államoknak támogatnia kell azokat a kelet-európai erőket, amelyek, a jelentés szerzőinek kifejezése szerint, bizonyos változásokat hajtanak végre a „liberalizálás" irányában. Másodszor, ismét felhívják az Egyesült Államok kormányát arra, hogy újra elemezze a „blokkal" kapcsolatos már meglevő programokat és politikát, és keresse meg azokat az eszközöket és módszereket, amelyek segítségével fokozhatná a kapitalizmus befolyását A szakértő-csoport véleménye szerint a kölcsönös látogatások, sajtókiadványok terjesztése stb. csupán néhány azon nagyszámú eszköz közül, amelyeket ez Egyesült Államoknak ki lehet és ki kell használnia annak érdekében, hogy „megadja a lökést a szovjet blokkban kívánatos változásokhoz ..." Elegendő néhány ilyen példát felhoznunk annak bemutatására, hogy milyen változások mennek végbe a burzsoá ideológia hirdetőinek a stratégiájában. Ezeket a változásokat úgy jellemezhetjük, mint áttérést az úgynevezett „fekete propagandáról", vagyis a vulgáris, primitív kommunistaellenességről az úgynevezett „fehér propagandára", amely arra van hivatva, hogy speciális műalkotások filmek és tudományos munkák útján dicsőítse a modern tőkés társadalomnak és erkölcsének „eszményeit", azt az Idealista világnézetet, amely igazolja a nemzetközi tőke jelenlegi politikáját. Nem véletlen, hogy a burzsoá ideológiát ezzel a trójai falóval akarják becsempészni. Az utóbbi években a marxista elméleti front a szocialista ás a kapitalista országokban egyaránt kétségtelen eredményeket ért e! a burzsoá elméletek leleplezése és leküzdése terén, offenzív jelleget öltött, tudományosan alátámasztott pozíciókból Indult kl. Mindamellett a marxista elmélet egyes területeken mindmáig adós maradt és még nem oldotta meg teljesen a személyi kultusz időszaka által hátrahagyott problémákat. (A cikk a Béke és szocializmus című folyóirat legutóbbi számában jelent meg Befejező részét január 10-i, vasárnapi számunkban közöljük.) 1965. január 9. * (Jj SZÖ 5