Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-07 / 6. szám, csütörtök

KULTURÁLIS ELET FALUN Kihasználatlan lehetőségek ©' A „nagyterem-szemlélet" kóros hatása ® Miért csak a szín játszás? Változatosabb munkaformákat! © Bolyban megoldják a nehézségeket FALUN soha sincs jobb idő s több alkalom a kulturális munkára, mint most, a téli hónapokban. Nagyon sok helyen élnek az alkalommal és változatossá teszik az estéket. Elo fordul azonban olyasmi is, hogy a falu kulturális élete a kedvező feltételek ellenére is szegényes, eseménytelen. Ha nem is általános jelenség, elég gyakori, hogy a több millió korona befektetéssel épült művelődési otthont megközelítőleg sem használják úgy ki, mint ahogy lehetne. Itt van például Kosut esete. Amíg nem volt a faluban kultúrház, a falu lakói elismerésre méltó kulturális munkát végeztek. Most megvan a korszerűen berendezett művelődési otthon, a falu kulturális élete viszont elégtelen. A szép épületet néha napokig is zárva tartják És senki sem kérdezi, miért? Mintha nem is lenne rá szükség. Szomorú ez annál is inkább, mert valamikor nem volt fontos, hogy mit csinál a falu népe munka után: tanul-e, szórakozik e, vagy estéjét céltalanul tölti. Voltak, akik régen is műveltnek, széles látókörűnek szerettek volna látni mindenkit. A falu felemelkedése érdekében tettek Is egyet s mást, kezdeményezésük azonban hamar megfeneklett. A régi rend urainak nem volt célja és érdeke, hogy a széles néprétegek is műveltek, kulturáltak legyenek. A földesúr megelégedett azzal, ha a paraszt jól használta a kapát, vagy a kaszát, s ereje minden latbavetésével dolgozott. A pap sem kívánt többet, mint azt, hogy hívei Istenfélők legyenek, rendesen fizessék az egyházi adót, s eljárjanak a templomba. A tanítók közül sokan megelégedtek a falu jómódú embereinek társaságával, mások viszont egv két népszínmű betanításá val. A tudatos és tervszerű népművelésre senki sem gondolt. S ha mégis akadt, aki változtatni akart a tespedésen, kezdeményezése nem sok eredménnyel járt, hiszen a népművelés akadályokba ütközött. Egyrészt, mert nagyon kevés faluban volt művelődési otthon, másrészt, mert a népművelést senki sem szervezte és anyagilag sem támogatta. MA EGÉSZEN MÁS a helyzet. Ha mindenütt még nincs is, minden igényt kielégítő művelődési otthon — a nevelést és a szórakozást szolgáló kisebb-nagyobb helyiség minden faluban van. A vezetők is másképpen vi szonyulnak a dolgozókhoz, mint régen. A helyi nemzeti bizottság feladata, hogy törődjék a falu dolgozóinak nevelésével, szervezze és irányítsa a kulturális életet, biztosítsa a dolgozók szórakozási és művelődési lehetőségét. S ha elő is fordul, hogy egyesek húzódoznak a társadalmi munkától, általában minden falunak megvan a lelkes társadalmi munkása, aki segíti a politikai és kulturális élet fellendítését. A megváltozott viszonyoknak megfelelően változott a ialu arculata is. Ma már nem a kocsma az egyetlen találkozási és szórakozási hely. Van ahol — sajnos — még ma is az. Sokkal több azonban az olyan hely, ahol már a művelődési otthonba járnak, s a művelődési otthon jelenti az iga zi találkozási és szórakozási helyet. Mi az oka annak, ha némely helyen nem így van? Miért állnak a korszerű művelődési otthonok kihasználatlanul? Sajnos az elmúlt években a kultúrházak zöme az úgynevezett „nagyterem-szemlélet" jegyében épült. Ez azt jelenti, hogy van a művelődési otthonnak egy 3 — 400 embert befogadó helyisége, nincsenek viszont klubtermei. Holott éppen ezekre lenne leginkább szükség. A nagyterem meg felel a bemutatókra, az ismeretterjesztő előadásokra és a táncmulatságokra, de nem felel meg a klubtípusú szórakozási formának. Pedig ma már falun is ezt igénylik a legtöbben... A nagytermet sokszor lehetetlen kifűteni, s ha igen, ez olyan költséges, hogy a kiadást az együttesek nem tudják fedezni. Leginkább ezzel magyarázható, hogy a művelődési otthonok télen is zárva tartanak s éppen a fő idényben kihasználatlanok. A „nagyterem-szemlélet"-nek tulajdonítható az is, hogy sok faluban még mindig a színjátszás jelenti a kulturális munkát. A színjátszás összetartja az idősebbeket, fiatalokat s kellemes perceket szerez mind a szereplőknek, mind a nézőknek: Mégis: a színjátszás önmagában kevés. Annál is inkább, mert ha még nem is találták meg mindenütt a kulturális és népnevelő munka mai viszonyainak legjobban megfelelő formáit, ma már a legtöbb helyen lehetőség van arra, hogy a kultúra munkásai az eddiginél jobban és szélesebb körben tevékenykedjenek. Az eredményekhez csupán kezdeményezés, az adottságok kihasználása szükséges. MIT KELLENE TENNI? A falu kulturális élete fellendítésének érdekében a színjátszó együttesek mellett elsősorban tánc-, ének-, zene-, szavaló-előadó és más — nemcsak a népművészetet, hanem a tudatos és tervszerű népművelést szolgáló — szakköröket kellene alakítani. Nem elegendő ugyanis csupán a népművészet ápolása és terjesztése. Bár ez sem hanyagolható el, a legfontosabb mégis a népművelés, a széles látókörű, nagv szakképzettségű, művelt emberek nevelése. Ehhez nemcsak fel lehet, hanem fel is kell használni a kulturális munka minden eszközét. Tánccsoport és énekkar aránylag ma már elég sok faluban működik. Igen kevés viszont még mindig az ének- és zenekar, az irodalmi és honismereti kör, nem beszélve az előadói és szavalókörökről. Pedig az előadások is igen fontosak. Az ismeretközlésnek ez az egyik legjobb formája. Furcsa, hogy a körök száma mégis elenyésző. Talán nincsenek érdeklődők? Nem! Érdeklődök vannak. Ha ezen a téren mégsem olyan a munka, mint szeretnénk, az elsősorban a már említett kedvezőtlen helyiségkörülményeknek, másrészt annak tulajdonítható, hogy a színjátszókkal foglalkoznak, más körök szervezéséről azonban megfeledkeznek. Az igények, a követelmények azonban egyre nagyobbak. A falvak dolgozói elvárják, hogy a színjátszáson kívül mást is kapjanak, hogy művelődésüket és szórakoztatásukat változatos eszközökkel szolgáljuk. A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK dolgozói és mindazok, akiknek szívügyük a kulturális élet, segítséget nyújthatnak a különféle ünnepségek, a soron levő termelési és politikai feladatok és általában minden olyan megmozdulás sikeres lefolyásához, amelyek érintik a falvak dolgozóinak az életét. Ahol csupán a színjátszással törődnek, akarva-akaratlan leszűkítik a kulturális és így a népművelési munkát és sok széptől és jótól fosztják meg a közönséget. Mint említettük: régen nem volt fontos, mit csinál a falu népe munka után. Senki sem törődött azzal, művelődnek-e a dolgozók vagy nem. Ma a hivatalos szervek nemcsak törődnek, hanem segítik is a nevelést, a művelődést. A siker csupán azon múGyárfás: Változnak az idők című •arabjának egyik jelenete a MATESZ előadásában. (Thirring V., Fazekas /., Bugár B. és Nagy Eszter.) (Foto: Nagy L.J lik, hogyan használjuk ki a lehetősé geket, megtessziik-e mindazt, ami megtehető. A jó munka érdekében legtöbbet a fiatalság, a CSISZ, CSEMADOK és a többi társadalmi és tömegszervezet érdekkörei tehetnek. Tudjuk, sok múlik az elhelyezésen Ahol a művelődési otthonokban van nak klubszobák, a munka eleve job ban megy, mint ott, ahol mindegyik szakkör a „nagyteremre" van utal va. Megoldás azonban így is talál ható! A most épülő művelődési otthonok ban már jobban figyelembe veszik a szakköri munka követelményeit több kis helyiséget építenek. A leg helyesebben azonban ott cselekszenek ahol a művelődési otthont nem füg getlenítik a többi szervtől, hanem benne helyezik el a könyvtárt, sőt a helyi nemzeti bizottság és a szü vetkezet irodáit is. Ebben az esetben érdemes és kifizető az épületet köz ponti fűtéssel is ellátni és naponta fűteni. NEM ROSSZ elképzelés az sem ha az építkezés költségeihez házzá járul a Jednota, s az épületben alko holmentes vendéglőt rendeznek be Ezt a megoldást választották többek között Bolyban, s a kilátások igen biztatóak. A közös erővel épülő mű velődési otthon olyan kulturális góc ponttá válik, amely valóban kielégíti a falu dolgozóinak igényeit. S akár a nagy-, akár a kisteremben folyik a munka, a kultúra munkásai akkor dolgoznak jól, s a mai igények nek megfelelően, ha a színjátszás mellett a szórakoztatás és nevelés egyéb eszközeit is meghonosítják és minden tekintetben tartalmassá és változatossá teszik a falvak kulturális életét. A sokrétű és színvonalas kulturális munka ma már a modern falu nélkü lözhetetlen tartozéka. BALÁZS BÉLA Bőséges könyvtermés * A Český Tešín-i Tisk nyomdaipari üzemben nyomták az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára a túlnyomórészt Kongóról tárgyaló jegyzőkönyv angol és francia nyelvű kiadását. A Német Demokratikus Köztársaság megrende lésére decemberben készítették el Mňačko: Elkésett riportok című könyvét és az USA számára 10 000 példányban egy amerikai szakácsköny vet. Befejezték a „Thee Good Spelling" különleges angol szótár nyomását is. A Český Tešín-i nyomdaipari üzeni ben évente átlag két- és félmillió könyvet állítanak elő. Ez idén 30 000 példányban szállították az üzeni dol gozói a robogók vezetői számára nélkülözhetetlen cseh nyelvű kézikönyvet, ezenkívül 75 000 orosz tankönyvet és 14 000 francia tankönyvet stb. küldtek el a megrendelők címére. KULTURÁLIS HÍREK • Gólem új filmváltozatát készíti elő Zbynek Brynich rendező. A film főszerepét előreláthatólag Orsón Welles fogja játszani. • Az első londoni világszínházi fesztivált március 22 és május 22 között rendezi a Királyi Shakespeare Színház. 9 meghívott együttesek között szerepel a Théatre de Francé és a New York-i Actors Theatre Studio. • Leégett Hága világhírű hangversenycsarnoka, a Gebouw van Kunsten. A négyezer hallgatót befogadó épület porrá égett, az eddigi vizsgálat megállapítása szerint valószínűleg egy elmebeteg gyújtotta fel. • A moszkvai Nagyszínház balettegyüttese 1966 nyarán hathetes turnéra widul Angliába és Írországba. • A Shaw darabjából készült My Fair Lady filmváltozatát tartják 1964 legjobb filmjének a New York-i filmkritikusok • Az év legjobb operahanglemez felvételének diját a londoni BBC a Deutsche Grammophon Gesellschaft által készített Rigoletto-felvételnek ítélte. A lemezen Dietrlch FischerDieskau énekli a címszerepet, vezényel Rafael Kubelik. • Leonhard Frank özvegye, az író végakaratának megfelelően átadta a moszkvai Világirodalmi Intézetnek az író magánarchívumát. A Szovjetunióban Leonhard Frank művei eddig öt nyelven összesen 600 000 példányban jelentek meg. • Tolsztoj Kreutzer szonáta című novellája alapján Roger Vadim rendezésében rövidesen film forgatását kezdik meg Moszkvában. A főszereplők: Szergej Bondarcsuk, Laurent Terzieff, Pascale Petit és Gianni Esposito. Charles White: Végre szabadon! Ardamica Ferenc: _ z egész úgy kezdődött, hogy aznap útirányt változtattam. ZA Frissen tatarozott házikó mellett vezetett utam. Kerítésén még alig •L száradt meg a zöld festék. A kertben, vén kutya társaságában fiatal leány hajladozott... Hm, de szemrevaló — állapítottam meg, és kicsit hosszabban időztem az alacsony kerítésnél, mint szándékoztam. Szakértően vizsgáltam lábikráin feszülő sima, barna bőrét. Hirtelen órámra pillantottam, hangosan, fülsértően füttyentettem, és uccu. neki a rohanásnak, mintha csak Zátopekkel futnék versenyt. A leány és a kutya egyszerre kapták fel fejüket... Visszafelé ismét ott ácsorogtam a lécek résein leselkedve. A leány nem volt sehol. Kutyája komótosan, ráérősen odasétált a kerítéshez. Megszagolgatott, nyelvét kilógatta, gyors ütemben lihegett, fejét hol erre, hol arra forgatva... Ez a látvány jóval unalmasabb volt a csábító lábikráknál. Meg is untam hamarosan. Gondoltam, odébb állok, jelenleg elpártolt tőlem a szerencse. Ám Fortuna istenasszony újból oltalmába vett... — Vitézt — hangzott a hívó kiáltás. Nyomban utána megjelent a csengő hangú lány. Világoszöld nyári ruhát viselt nagy fehér pettyekkel. Szőke haja minden lépésnél meglibbent. Nem fodrászcsinálta merev frizura volt ez, hanem természetes, minden mesterkéltséget nélkülöző hajköltemény. A kutya füleit hegyezte, de nem mozdult. Nemsokára mellette termett a leány. Szeme kitágult a csodálkozástól, mikor észrevett. Pillanatnyi habozás után megkérdezte: — Keres valakit? — Nem — hebegtem zavarodottan, mert meglepett az egyenes kérdés. — A kutyával barátkozom — találtam fel magam hamarosan, és pillanatok alatt agyba főbe dicsértem a vén állatot. Élénken helyeselt, azután megjegyezte: — Ugye, milyen értelmes, okos szemei vannak? Nagyon öreg... Alig van már néhány foga. Akármit nem is tud megrágni. A csontokkal csaíc kínlódik... — Szép neve van — mondottam. — Igen! Nagyapám nevezte el így. Ő ajándékozta nekem Vitézt. Nagyapa ..., még a télen meghalt... Leguggolt, elérzékenyülten átölelte a kivénhedt eb nyakát, simogatta fénytelen szőrét. Még sokáig beszélgettünk ... Sikerült megtudnom egyet-mást szüleiről, és néhány kedves apróságot életéből. Búcsúzóul meglepő kijelentést tett... — Maga jó ember, Elemérí — Honnan tudja ezt ilyen biztošan, Terike? — kérdeztem megütközve. — Onnan, hogy az idegenekkel szemben Vitéz nagyon bizalmatlanul viselkedik. Aki neki nem tetszik, azt éktelenül megugatja. A nagyapáin így osztályozta a látogatókat: Vitéz a farkát csóválja — jó ember. Vitéz csahol — rossz ember! Megragadta a kutya nyakörvét, barátságosan biccentett, és eltűnt az üveges veranda irányában. Őszintén megkedveltem Terikét... Majdnem mindennap találkoztunk. Megismerkedtem szüleivel, bejáratos lettem hozzájuk. Leánykérésről egyelőre még nem esett szó, mégis éreztem, komolyan vesznek, bíznak bennem. Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. A gyárban más munkakört bíztak reám. Magasabb pozícióba kerültem. Kevesebb lett a szabad időm, elfoglalt a tanulás. Látogatásaim a kertes házban egyre ritkultak. A nagyobb felelősség idegessé, ingerlékennyé tett. Eleinte Terike társasága megnyugtatott, később már mellette sem találtam a helyem. Utólag be kell vallanom, egyedül én voltam a hibás. Valahogy elvesztettem önmagamat. Hányszor elmondtam: — Mire vársz, Elemér? Vedd el feleségül! Szép is, jó is, szerény... Bizonytalankodtam, tétovázásom akkor kezdődött, amikor Lida. az új mérnöknő lett a munkatársam. Feszülő ruhákban járt-kelt körülöttünk, egész napokat együtt voltunk. i. Nem volt szebb, mint Terka, de más volt, izgatóbb, kihívóbb ... • # # Esős őszi napok következtek... Ügy emlékszem, mintha ma történt volna. Mulatságra készülődtünk a gyárban. — De hiszen ma van Terka születésnapja! — cikázott bele emlékezetembe. Alaposan összeszidtam magamat. — A manó vigye ezt a mulatságot, amiért pont ma tartják! Bementem egy virágüzletbe, és hatalmas csokrot rendeltem, tűzpiros rózsákból. Ezzel akartam őt kárpótolni azért, hogy az estét nem tölthetem vele. Megkönnyebbülten siettem a gyönyörű, virágokkal... — A gyerekes öröm most sem jog elmaradni... Ám a véletlen megint keresztülhúzta számításomat. Szerencsétlenségemre az utcán Lidával akadtam össze. Karján, vékony selyempapírba csomagolva, ott lógott a kisestélyi ruha, amit a mulatság kedvéért esi- ' náltatott. — Nahát, milyen figyelmes vagy! — ezzel kihúzott két gombostűt, megbontogatta a csomagolást, megszagolta a rózsákat... Kétségbeestem. Most mit csináljak? Rohantam vissza a virágkereskedésbe ... Zárva volt! Este, az üzemi mulatságon kedvetlenül táncoltam Lidával. Egyik stamperli konyakot a másik után hajtogattam jel. — Talán még nem késő — eszméltem... Eszrevételenül otthagytam a vigadókat. — Ki kell mentenem magamat Terkánál, különben mindennek vége! L

ihegve álltam meg a léckerítés előtt. Mélyet lélegeztem, és beléptem a kiskapun. Az üveges verandára futtatott, most csupasz szőlőindák mellett megmozdult egy árnyék ... — Várt rám! Szívdobogva közelítettem ... Egyszerre egészen váratlan dolog történt. Megtorpantam, mintha falba ütköztem volna. Mélységesen szégyelltem magamat. A leányalak is kővédermedt. Szinte láttam megfagyni ajkán a mosolyt. Sarkonfordult, és eltűnt a házban. A sötétből veszettül csaholva, fogatlan pofáját vicsorítva előretört Vitéz ... Akkor ugatott meg először. 19Í5. január 7. * {JJ SZŐ 5