Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-06 / 5. szám, szerda

SMüsáfo lesz a csetóaváR és a magyar geológusok együttműködése Mint már, közöltük, nemrégen Prá­gában a Központi Geológiai Hivatal­ban egyezményt írtak alá a csehszlo­vák és a magyar geológusok további együttműködéséről. A két orsZág geológusainak együtt­működése nem új keletű. A prágai tárgyalások folyamán nagy elismerés­sel említették meg a budapesti fú­rástechnikai fejlesztési osztály és a brriól. műszaki-gazdasági fejlesztési alakulat eddigi szoros együttműködé­sét, valamint a Miskolci Észak-ma­gyarországi Geológiai Kutatási Válla­lat, a Budapesti Hidrogeológiai Vál­lalat és a 2ilinal Kutatóintézet, vala­mint, a Budapesti Állami Geológiai In­tézet levéltárának és a Bratislaval Geofondnak gyümölcsöző együttműkö­dését. Az egyezmény szerint az Idén foly­tatódik a geológiai térképek és Iro­dalom, továbbá, a határövezetekben végzett mélyfúrások dokumentációjá­nak kölcsönös cseréje. A Košice kör­nyékének geológia-geofízikális viszo­nyairól szóló jelentéseket a magyar elvtársak a Cserhát-hegység ismerte­téséhez használják majd fel. Mindkét ország geológusait egyformán érdek­lik a Balassagyarmattól keletre fekvő területek. Az együttműködés majd a határövezetekben levő szénlelőhe-i lyek felkutatásában is elmélyül, min­denekelőtt Kékkő vidékén. A cseh­szlovák és a magyar geológusok ugyancsak közösen vesznek részt majd a dunai gátrendszer építésének előkészítő munkálataiban, valamint a határmenti területek geológiai tér­képeinek kidolgozásában. A hidro­ge.ológia terén elsősorban a Tisza menti síkságon, továbbá Csíz vidéké­nek hidrogeológiai feltárásában kerül sor közös munkálatokra. Hasonlókép­pen folytatódik az együttműködés a részletes geológiai térképek kidolgo­zása és kiadása, valamint a határöve­zetekben végzendő geofizikális méré­sek terén is. A két ország szakeml>erei egyezmé­nyes együttműködésének eredményei lényegesen hozzájárulnak majd a ma­gyar—szlovák határmenti területek fejlesztéséhez. Ha nem is állíthatjuk, hogy a határövezetek „fehér foltok" a geológiai térképeken, tény, hogy eddigi geológiai feltárásuk, sokkal felületesebb, mint a belterületeké. Ezért a csehszlovák és a magyar geológusok együttműködése kétségte­lenül szép eredményekkel kecsegtet. František Raven PÉNTEKEN, január 8-án bratislavat jellépéssel kezdi csehszlovákiai tur­né/át a Jugoszláv Hadsereg Házának IbO tagú együttese. lünk. Igaza van a csoportvezetőnek: jól van ez így. Az új módszer segít­ségével határidő előtt kiváló tervtel­jesítést, ennek megfelelő prémiumot ért el nyolc ember. Mindennek „hiva­talos cégér" alatt történő elérése — az újítás benyújtása esetén egy újí­tási díj „csöppent" volna —, s elma­radt volna a magas tervtúlteljesítés. Mert a műszaki normát a módszerhez kell idomítani... k társadalomnak végeredmény­ben mindegy: a társadalom ha­táridő előtt kap egy panelháznak va­ló alapot, s ezért újítás, vagy terv­túlteljesítés címén bizonyos összeget fizet ki. Csakhogy a nyolc embernek nem mindegy, ők inkább a tervtúl­teljesítést választják. Miért? Több le­hetőség van: 1. Az építkezésen nem Tarka színfolt a komor hegyek • alján a Banská Bystrica pere­mén egyre nagyobbodó foncsordat lakótelep. Színes erkélyekkel díszített ötemeletes panelházak és tízemeletes korszerű toronyépületek váltakoznak itt és csodálatosképpen Illeszkednek bele a hegyes völgyes tájba. Már há­rom éve épül az új negyed, s most a domboldalba haraptak bele a kot­rógépek, hogy újabb lakóházak alap­jai számára hódítsanak el további földdarabot... Két toronyház között ötemeletes szárnyépület alapjainak betonkockái szabdalják szabályos négyszögekre a talajt. Az alapokkal párhuzamosan sín­pár fut, rajta lomhán mozog a brez­nól Hídgyárban készült toronydaru. Lebocsátja horgos „macskáját" a mélybe, ahonnan az ácsok fejszecsa­pása hallik. Néhány ütéssel meglazít­ják a betonra tapadt zsaluzást, drót­kötelet vetnek át rajta, még néhány mozdulat, maid magasba lendül az egyik ács keze, jelzi — mehet! A daru az egész ácsolatot — az alap egyik kockájának teljes zsaluzá­sát — könnyedén a magasba emeli. Néhány métert gurul a síneken, meg­áll, s ismét lefelé Indul a horog, raj­ta a ládára emlékeztető zsaluzással. Az ácsolat helyét már kiásták, üresen várja, hogy beépítsék. Ügyes fogással a helyére Illesztik a szerkezetet, né­hány lécet erősítenek oda, majd el­hal a fejszék kopácsolása és — az ácsok elhagyják a terepet, hogy kis­sé megmelegedjenek, s azután hozzá­lássanak az újabb keret áthelyezésé­hez. Közben a daru már betontartályt emel a beillesztett keret fölé, ahol az ácsok helyét a betonozók foglal­ták el. Egy mozdulat — s máris öm­lik az előmelegített beton az alapok­ba... Az alapok betonozását előkészítő zsalukeret áthelyezése — az előbb le­írt művelet — egészen a betonmassza ömlesztéséig alig tartott húsz percig. A z alapok egy-egy kockájának bezsaluzása hagyományos mód­szerrel egy ács számára 11—12 órás munkát jelent. Rendszerint persze ketten—hárman végzik ezt a munkát, de a kész zsaluzás egyszerű áthelye­zése húsz perc alatt még Igy is óriá­si időmegtakarítás. A ráadásszámba menő anr/agmegtakarítás — hiszen így nem megy tönkre sok anyag, egy keret többször használható — ugyancsak jelentós értéket képvisel Nyolctagú ácscsoport dolgozik az előbbi módszerrel a foncsordaí épít­kezésen. A csoportvezető — Sípos Lajos — újításaként emlegetik a több­ször használható zsaluzást. — Mennyi újítási díjat kapott ezért a remek ötletért. Sípos elvtárs? — Nem terjesztettem be újításként. — De hiszen dolgoznak vele, s be­válik ... — Így ls jó — zárja le a beszél­getést az egyszeriben szűkszavúvá lett csoportvezető. A többiekhez fordulunk felvilágosításért, de csak vállvonoga­tás, hümmögés a válasz. A legtöbb, amit megtudtunk, annyi volt, hogy „nézzék meg a tervteljesítést, az be­szél heh/ettünk." Valóban, a tervteljesítés remek. Jócskán a jövő évben járnak, az év végére tervezett részekről már kará­csony előtt lefejtették a zsaluzást, az egész épület alapjait több, mint egy hónappal a határidő előtt adták át a falakat építő brigádoknak, a beto­nozással is készen lettek a nagy fa­gyok beállta előtt. Ceruzát, papírt veszünk és számo­A fiatal Sallai Zoltán ács, (baloldalt) Bogyó János (Jobboldalt) csoportjában segíthet a betonkeverésnél, mert az ácsolással már végeztek (A szerző felvételei) A nyíllal jelzett helyen tartanának a betonozók most az új év küszöbén, lia az ácsok hagyományos módszerrel dolgoztak volna szavatolják bizonyos Ideig a normát az újítás bevezetése után, s ezzel fé­kezik a kezdeményezést; 2. az anyagi érdekeltség rendszere nem a legmeg­felelőbb; 3. az ösztönzési rendszer az Irányszámok teljesítését hajszolja az egészséges újítómozgalom rovására. Pontosan nem mondhatjuk meg, e három hiba közül melyiket vétette a Magasépítő Vállalat üzemvezetősé­ge. Ugyanis nem járhattunk utána a dolognak, mivel az ácscsoport tagjai jogosan tartottak tőle, ha megboly­gatjuk a dolgot, más csoportoknak is árthatunk vele. Valamiféle szolidari­tásból „titkolják el" újításukat, ne­hogy a többiek azt mondhassák: Sípo­sék rontják a normáinkat. Ök újítá­sukkal jót akarnak tenni maguknak Is, másoknak ls, miért fizetnének rá valahol arra, hogy ők Jót akartak? „Ússzon el az újítási díj, a prémiu­mokon behozzuk, de ne ártsunk." Csakhogy felmerül a kérdés: ho­gyan lehetséges az, hogy valami jó — mert az újítás kétségtelenül jó — bajt okozzon? Ne haragudjanak a foncsordai ácsok, hogy mégis meg­bolygattuk a dolgot. Nem azért tet­tük, hogy normáikhoz nyúljanak, hogy „bajt" okozzunk, hogy prémiumukat veszélyeztessük. Szó sincs róla. Csak közzé akartunk tenni egy jobb sorsra érdemes újítást, amelynek sok más helyen is hasznát vehetik, és rá akar­tunk mutatni: valamit tenni kell az anyagi érdekeltség rendszerével az építőiparban (vagy csak a foncsordai üzemben?), hogy itt se kerüljön szem­be egymással a társadalmi és az egyé­ni érdek. Mert különben olyan furcsa helyzet alakulhat ki, mint az előbbi esetben: hogy van újítás és még sincs, s a dolgozók gyakorlatilag a régi módszerek konzerválásában, vagy az ííjítások eltitkolásában, esetleg speku­lációban érdekeltek. VILCSEK GÉZA HÜSZ ÉVVEL EZELŐTT, Horthy dicstelen kormányzásának alkonyán, Szálasi négyhónapos rémuralmának pokla szabadult Magyarországra. E vészkorszak közvetlenül a felszaba­dulás előtti napokban érte el tetőfo­kát. A Magyarországhoz csatolt Kas­sán több száz antifasisztát és haladó szellemű polgárt gyilkoltak le a nyi­lasok. A felelősségre vonás elől nyugatra menekült kassai nyilas vezérek 15 év­vel később, 1959-ben álltak a košicei kerületi törvényszék előtt, ahol el­nyerték méltó büntetésüket. Darabos László, a nyilaskeresztes párt kassai csoportvezetője eképpen vallott az ítélőszék előtt: „.. . Az én közvetlen részvételem­mel végrehajtott akciók során mint­egy 140—160 embert lőttek agyon... Kassán és környékén 600-700 sze­mélyt végeztünk ki. Ami az én sze­mélyemet illeti, meg vagyok róla győ­ződve, hogy helyesen cselekedtem To­vábbra is fasiszta meggyőződésű vagyok. Cselekedetem meggyőződé­seinbői eredt a civilizáció, a keresz­ténység, a szabad világ érdekében. Bűnösnek érzem ugyan magam, de tetteimet nem bántam meg..." E vallomás a hitlerista gyűlölet szellemi vérbajától megfertőzött nyi­las vezér határtalan cinizmusára vall. Szörnyű, vérfagyasztó tetteit nem bánja meg, arcátlan hivatkozással a civilizáció, a kereszténység és a sza­bad világ megmentésére. A tárgyalás folyamán napfényre ke­rült a kassai nyilas banditáknak 20 évvel ezelőtt elkövetett vérengzései­nek listája. Felfedték hajmeresztő tö­megmészárlásaik körülményeit, szín­helyét, az áldozatok számát, akiket Kassán és környékén a felszabadulás előtti hetekben halomra gyilkoltak. Helyszűke miatt nem részletezhetjük bűntetteik lefolyását, csak a kirívóbb események kivonatos közlésére szorít­kozunk. •U 1944. november 30-án a szepsl csendőrőrs értesítette a kassal nyilas­keresztes pártcsoportot, hogy elfogtak A nyilasok kassai rémuralmának 20. évfordulója mintegy 65—70 partizánt. További utasítást kérnek. A fent említett Da­rabos László utasítására a kivégző osztag négy embere Szepsibe érke­zett. A helyi csendőrök közreműkö­désével a foglyokat teherkocsikra rakták, majd Rozsnyó környékén a Szoroskő nevű erdőbe szállították őket. Egy részüket ott az erdő fáira akasz­tották fel, de mivel ebbe belefárad­tak lelőtték a többieket. 1944. december elején Kassa hatá­rában, a „Chvála bohu" erdőben 15 katonaszökevényt fogtak el. A rend­őrségen történt kihallgatásuk után visszavitték őket az erdőbe, ahol va­lamennyiüket agyonlőtték. További rémtettüket a nyilasok a kassai Nyár utcán, a vasutasok egyik épülettömbjében hajtották végre. Be­súgójuk kipuhatolta, hogy az ellen­állási mozgalom résztvevői itt érte­kezletet tartanak. A helyszínre nyilas készültség szállt ki. Az értekezleten valóban tizenegy résztvevőt találtak, akiket teherkocsira rakva a rendőr­ségre szállítottak, azután középkori módszerekkel vallatták, majd a város határán kívül, a Hernád folyó mel­lett agyonlőtték őket. NEM KEVÉSBE barbár módon vé­geztek a csermelyvölgyl akció áldo­zataival, Katonai segédlettel partizán­vadászatot rendeztek és átfésülték a Kassa környéki csermelyvölgyl erdőt. Elfogtak egv 25 tagú csoportot, am<;ly magyar katonaszökevényekből, szlo­vák partizánokból és fajilag üldözöt­tekből állott. Négyet közülük a hely­színen lelőttek, a többieket a rend­őrségre kísérték Kihallgatásuk után azokat Is visszaszállították az erdőbe és sortüzet zúdítva rájuk elégítették kl szadista hajlamukat. Ezzel még nem zárul le a kassai nyilas banditák bűnlajstroma. Vezé relk a front közeledtével úgynevezett „munkaértekezleteket" tartottak, ame­lyeken elhatározták, hogy összeállít­ják a kassai „megbízhatatlanok" név­jegyzékét. Listájukon mintegy 900— 1000 személy szerepelt. Ezeket letar­tóztatták, először Komáromba, onnan pedig németországi koncentrációs tá­borokba szállították őket. Az elhur­coltaknak csupán csekély töredéke vészelte át a tábor borzaimatt. Az emberi mivoltukból kivetkezett vérengző fenevadak bűnlajstromán to­vábbi kétszázhúsz zsidó származású áldozat szerepel. Ezeket Budapesten fogták el és Kassán át ugyancsak Németországba irányították a „transz­portot". A kassai állomáson veszteg­lő vonatszerelvényben szállított fog­lyok között nők, gyermekek és aggok ls voltak. Ezeket az agyongyötört em­berroncsokat a „kereszténység dicső védelmezői" szemrebbenés nélkül ciankálival megmérgezték, amelyet ételükbe kevertek. Kihallgatásuk so­rán a nyilas szörnyetegek gúnyosan kijelentették, hogy helyesen cseleked­tek, hiszen a foglyok „ellenségeik" voltaki Minél közelebb ért a front Kassá­hoz, annál féktelenebből őrjöngtek az ottani nyilasok. Ugyanakkor azonban fokozódott az ellenállási mozgalom, nőttön-nőtt a katonaszökevények szá­ma. Ennek korlátozására, valamint a lakosság megfélemlítésére a nyilas banditák elhatározták,hogy Kassa fő­utcáján nyilvános kivégzést rendez nek elrettentő például. Hogy ennek valamilyen „hivatalos" mázt adjanak, Gyarmaty, megyei nyilas főispán ke rek 20 évvel ezelőtt, 1Ö45 Január 5 én, mint a nyilaskeresztes párt kerü­leti vezetője 12 foglyot önhatalmúlag halálra ítélt. Az Indoklás így hangzott: „Mivel a katonaszökevények buj kálása és rejtegetése Ily nagy mére teket öltött, elérkezettnek láttam a? Idňt ezen hazaáruló cselekmények megszüntetésére s ezért fent! egyéne ket nem a rendeletben meghatározott helyszínen való felkoncolásra, hanem szólaltatták a légvédelmi szirénákat. A nyilasok rémuralmának utolsó fe­jezete 1945. január 17-én Játszódott le, egy nappal a város kiürítése és a szovjet hadseregnek Kassára történt elrettentő példa gyanánt kötél általi bevonulása előtt. Ezen a napon tizen­hatéira ítélem". hét személyt legyilkoltak a téhanyi UGYANAZON A NAPON a már em- al a8 l' tná l. akiket m ar előzőleg letar­lített Darabos László parancsot adott Mattak. Nevezettek kommunisták és antifasiszták voltak, a nép legjobb fiainak, a szebb jövő harcosainak so­rából kerültek ki. Köztük volt dr. Drótos Pál, Jelinek József, Dudovics Irén és H.elén, Seidl Imre, ifj. Hurcik egy Csáji ' nevű nyilas sofőrnek, áll jon elő tehergépkocsijával az egykori Fő utca 14. számú épületéhez, ahol a kivégzésre szánt foglyokat őrizték. A tizenkét , megkötözött áldozatot fel- .. . hányták erre a teherkocsira, amelyet J dI10:i e s mások. Kőrössi, Murza és Ruszinyák kassai * nyilasok őriztek A bestiális akcióhoz HA A KÉ T lä BON JÁRÓ emberi bes­dr. Rtchter a német Stcherheitsdienst tlára és hűsz év el(3 t' t elkövetett gaz­f.^ľ, C? n?_ k aoo kÍ t, "ľ pe c, ial l, stár a d"í t tetteikre gondolok, önkéntelenül eszembe jut a „Farkasok balladája' kölcsön az SS-től. A teherkocsi a volt Adriányi és Markó-féle vaskereskedés elé állott, ahol až első áldozat nya­kára, tették a hurkot és az .első fára akasztották. Elindult a kocsi, megfe­szült a hurok. Következett a máso­dik, a harmadik és így tovább vala­mennyi elítélt kivégzése. A szerencsét című drámai költemény, amelyben a költő egy téli reggelt ír le az 1941 — 1942-es években a podoliai erdőben. A farkascsorda egy nagy tisztásra ér, ahol különös kép tárul elébe: halom­ra lőtt férfiak, nők, gyermekek. A ve­zérordas szemügyre veszi az első lenek nyakába táblát akasztottak holttestet és m egállapitja, hogy „em­,,Kommunista vagyok", „Partizán va- berJ mu nw. gyok", „Katonaszökevény vagyok" felirattal. Hogy „nyugodtan" dolgoz- A farkasok egymás között arról hassanak, az akasztás lde|ére meg- beszélgetnek, milyen különös fajzat. az ember. A farkas­logikával gondolko­dó állat ekképpen tilozófál: „Rossz, ha ko­rog a gyomrunk. Ilyenkor a kocká­zatot ls vállalni kell... Ha minden jól megy, elejtjük a prédát és jólla­kunk... De így halomra ölni em­bereket százával, •izrével, miféle lel­ketlen passzió ez? 'lyesmlre csak az nmber képes...'" Mi pedig hozzá­fűzzük: csak az übermensch! RÓJÁK DEZSŐ Darabos László, a nyilaskeresztes párt kassai szerve­zetének volt vezetője (Jobbra) szembesítéskor a tör­vényszéki tárgyaláson beosztottjával, Murza Károllyal O] SZÖ 4 * 1965- Január 6.

Next

/
Thumbnails
Contents