Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-06 / 5. szám, szerda

Emeljük az üzemi étkeztetés színvonalát A termelés fokozásáról beszélve meg kell említenünk az üzemi étkeztetést is. Ennek az a célja, hogy a dolgozók számára munkahelyükön biztosítsa a helyes táplálkozást, s ennélfogva a dolgozók egészségét szolgálja. Ennek alapján a Szlovák Szak szervezeti Tanács a helyes táplálko zással foglalkozó szlovákiai társasággal együtt országos tanácskozást hívoti egybe a hleyes üzemi étkeztetésről. A tanácskozáson megállapították, hogy e téren, elsősorban az étkezők számát illetően, a helyzet nem kielégítő. Az étkezők nagyszámú lemorzsolódásának (főleg 1964 áprilisában) az az oka, hogy a munkaadó megszüntette a dolgozók főétkezéséhez való hozzájárulást, ami naponta 1,10 koronát tett ki. 1963 harmadik negyedében Szlo vákiában 930 üzemi étkezde volt, ezekben naponta összesen 256 569 dolgozó étkezett. Ezzel szemben 1964 második negyedében az üzemi étkezdék száma 878-ra csökkent, az étkezők száma pedig 189 835-re, tehát 66 734 személlyel — vagyis 26 százalékkal lett kevesebb. Az étkezők számának csökkenése kerületenként s üzemenként különböző volt. A közép-szlovákiai kerületben 32 százalékos, a novákyi Wilhelm Pieck Művekben ez év márciusában 10 800 ebédet adtak, áprilisban már csak 500-at. A handlovai Nagybányában 500-al csökkent az étkezők száma, a martini gépgyárban 700-al, a myjavai Szlovák Armatúrkában 600-al stb. Sőt voltak olyan üzemi étkezdék is — például Krompachyban, Stará Ľubovňán és má sutt, amelyekben április első napjaiban egyáltalán nem is főztek. Akadtak azért olyan üzemi étkezdék ls — jóllehet számuk kevés —, ahol nem csökkent az étkezők száma, sőt némelyekben gyarapodott. A lévai járásban például 1964 márciusában 2780-an étkeztek az üzemi étkezdében, májusban pedig már 2825 en. A Vysoká pri Morave-i Gyapotfeldolgozó Üzemekben márciusban 1018 főételt adtak ki, áprilisban 1180 at. A Caníkovcei Palmában márciusban 906 volt a kiadott főételek száma, áprilisban 1102. A tanácskozáson kiderült, hogy az étkezők számának csökkenése nemcsak az említett okokkal magyarázható, különösen az utóbbi időben. Az étkezők számának csökkenését részben bizonyára az ls okozza, hogy javul a húsellátás. További okai: az üzemi étkezdék meglehetősen sivár környezete, hiányos egészségügyi feltételeik, továbbá az, hogy az egyes gazdasági szervek, a szakszervezet nem törődik kellőképpen az üzemi étkeztetéssel. Az üzemi konyha színvonalát, valamint az étkezők számát elsősorban az ételek minősége befolyásolja. E téren pedig — mi tagadás — a szakszervezeteknek s az étkezők bizottságainak sokkal többet kellene tenniük. Az ételek minősége valóban nagy mértékben az étkezők bizottságainak tevékenységétől függ. Határozottan törődniük kell az étrend helyes öszszeállításával, a rendszeres ellenőrzés bevezetésével, hozzá kell járulniuk a szükséges anyagok beszerzéséhez és gondoskodniuk a szép terítésről is. Az ételek minőségének javítását és az ételadagok növelését elősegítik az üzemi konyhák kisegítő gazda ságal. Akár hízót nevelnek, akár baromfit tartanak, vagy gyümölcsöt, zöldséget termesztenek — a kisegítő gazdaság minden esetben hasznos az üzemi konyha számára. Az utóbbi időben — és nagyon helyesen — a gazdasági szervek és a szakszervezetek is nagyobb figyelmet szentelnek az ilyen gazdaságok létesítésének. A közép-szlovákiai kerületben a tavalyi év elején 30 üzemi étkezde nevelt hízót, később számuk 43-ra emelkedett, összesen 432 darab sertést hizlaltak. Több üzemi étkezde bizonyos földterületet művel meg, ezen takarmányt és zöldséget termesztenek. A dubntcal gépgyárban 32 hektáron, a považskái gépgyárban, a Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemben 7-7 hektáron „gazdálkodnak". A nyugat- és kelet-szlovákiai kerületben ugyancsak gyarapodnak a kisegítő gazdaságok. A nyugat-szlovákiai kerületben 1964-ben több mint 16 üzemi étkezdének volt gazdasága, így a pezinoki téglagyárnak, a kaplnái fajtenyésztő állomásnak, a suchohradi állami gazdaságnak stb. A kelet-szlovákiaii kerületben 1964 első felében 30 üzemi étkezde 573 hízót nevelt. A strážskéi Chemkoban 1964 első négy hónapjában 2.9 sertést vágtak, és 4562 liter tejet termeltek. Persze, sok üzemben nem létesíthetnek Ilyen kisegítő gazdaságot, legalább is nem ilyen nagyot. Azonban a szakszervezeteknek — pontosabban az üzemi szakszervezeti bizottságoknak — szorgalmazniuk kellene ezeknek a gazdaságoknak a létesítését ott, ahol erre megvan a lehetőség. A nyomós problémák közé tartozik a meleg ételek tálalása is. A közelmúltban több helyütt megtörtént, hogy a felsőbb gazdasági szervek utasítására az ebédet csak a műszak befejeztével tálalták. Ha a felsőbb gazdasági szerveknek ezzel az a céljuk, hogy a munkaidőt maximálisan kihasználják, akkor a szakszervezeteknek ez ellen nem lehet ellenvetésük. Kérdés azonban, hogy ez. az Intézkedés nem ellenkezik-e az üzemi étkeztetés céljával — azaz a munkaképesség felfrissítésével, s főleg azzal a törekvéssel, hogy a dolgozók egészségét megszilárdítsuk. A munkaidő maximális kihasználásának módját másutt kell keresnünk: a munka jobb megszervezésében, a rugalmasabb anyagelosztásban, az ebédidő pontos betartásában stb. A felvázolt negatív jelenségek ellenére ls az utóbbi Időben gyarapodik az üzemi étkezdékben étkezők száma. Az üzemi étkeztetés kiterjesztése és színvonalának emelése érdekében az egyes szakszervezetekben tárgyalni kell a jelenlegi helyzetről, s e problémát fel kell vetni az üzemi szakszervezeti bizottságok ülésein is. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak beszélgetéseket kellene rendezniük az étkezőkkel, hogy felhasználják javaslataikat, elsősorban a minőség javítását illetően. JÁN KUCHARIC Az idén is helytállunk! Üzemünk — a gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyár — az elmúlt évben jó eredményeket ért el. A sikerben a gyár valamennyi dolgozójának része van, de különösen helytálltak a szo cialista munkabrigádok. Szólni kell az újítókról ls, akik az elmúlt év folya mán 13 újítási javaslatot nyújtottak be, amll 212 ezer korona megtakar! tást eredményezett. Tavaly a kis üzem dolgozói üzembe helyeztek egy vegyesfűtéses )szén- és olajfűtéses) gőzka zánt is, mely egy óra alatt 32 tonna gőzt termel, fűtőanyagból, főleg szénből tavaly 373 tonnát takarítottunk meg. Üzemünk ez idei gazdasági terve — az elmúlt évihez viszonyítva — az össztermelés 2 százalékos emelését írja elő, az önköltségeknek 1,3 százalékkal való csökkenése mellett. Az idén a fehérítetlen cellulózból 2,1 százalékkal, a fehérített cellulózból pedlk 21 százalékkal gyárt többet az üzem, mint az elmúlt esztendőben. A munkatermelékenységet 4,3 százalékkal kell növelnünk. Ennek eléréséhez hozzájárul a cellulózbálák csomagolásának automatizálása is, amit az idén akarunk- bevezetni. Tervbe vettük ez évre a vágóberendezések tökéletesítését s egy új, modern osztályozóberendezést is üzembe helyezünk. Ezzel nemcsak a cellulóz minőségét javítjuk, hanem lehetővé teszszük a fának háncstalanítás nélküli feldolgozását ís. A minőséget azonban főleg a gyártási folyamat pontos betartásával és a főzősav kéndioxid-tartalmának 10 százalékos állandósításával akarjuk fokozni. Mivel tavaly sikeres kísérleteket folytattunk a szennylúgnak a mezőgazdaságban való hasznosításával, az idén a szennylúg nagyobb részét felfogjuk és semlegesítjük, majd komposztkészítés céljából továbbítjuk a mezőgazdasági üzemeknek. Idei tervünk egyébként reális, megvalósítása valamennyiünktől függ. Ha olyan lelkesedéssel, odaadással fogunk dolgozni, mint az elmúlt esztendőben, az eredmények sem maradnak el. Benye Ferenc mérnök, Gömörhorka ZÖLD ARANY Az erdőgazdálkodás a kelet-szlovákiai kerületben az 1961-ben kiadott 755. sz. kormányrendelet óta sokat javult. Három év leforgása alatt csaknem tizenötezer hektárt erdősítettek. A facsemeté,k termesztésében is javulás'állt be, s az 1965-re már 112 millió fácsemeféröl gondoskodtak. Ered. ménygiket elsősorban annak a 187 hektárnyi újonnan létesített faiskolának köszönhetik, amelyet az elmúlt három év alatt telepítettek. A kelet-szlovákiai kerületben csak az elmúlt két évben 365 km erdei utat építettek. Az erdei munkálatok gépesítéséhen is nagy haladást értek el: átlagosan 75 százalékra gépesítették a munkákat. Az erdei munkások ellátását 41 erdei szállás építésével fokozták. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy az állami erdőgazdaság üzemei a kelet-szlovákiai kerületben bátran léphettek az új esztendőbe. B. N. A prágai mentők az elmúlt évben több mint 100 000 esetben nyújtottak azonnali segítséget. 65 055 beteget szállítottak haza a kórházból. Az életmentésben nagy szerepet játszanak a különleges berendezéssel felszerelt repülőgépek, amelyeket 934 esetben vettek igénybe. CL mäetntéňefí ióíápMdi A műemlékeket rekonstruáló vállalat 2tlinai üzeme az idén ünnepli fennállásának nyolcadik évfordulóját. Az eltelt nyolc esztendő alatt az üzem dolgozói a múlt sok szép köbe vésett emlékét mentették meg az enyészettől. Felkerestük Ján Mišík mérnököt, a műemlékeket rekonstruáló vállalat Igazgatóját, hogy tőle az üzem eddigi eredményeiről felvilágosítást kérjünk: • Az üzem fennállása éta mely műemlékek rekonstruálására került sor, és milyen értéket képviselnek a meg mentett kincsek? — A nyolc év alatt nyolcvanöt mllliét érö műemléket rekonstruáltunk. így a Slovenská LupCai várat, majd a Kláštor pod Zniovom-i, a Dolná Liesková-i, a Turčianska StiavniCka-i, a radvaňi, Zdiar nad Hronom-i, Vajka nad Zitavou-i diviak! kastélyokat és Janko Král múzeumát Liptovský Mikulášon, továbbá a kremnical gótikus pincét a ludrovói templomot — amelyet múzeummá alakítottunk át stb. Kisebb rekonstruáló munkákat végeztünk # Milyen emlékmüvek megmenté sén dolgoznak jelenleg? — Jelenleg az Oravský Podzámok-i, trenčlni, halíCi és a zvolení várakon munkálkodunk, de még nem fejeztük be a kremnical, Banská Štíavnic* i, Banská Bystrica-i és a Nová Baňa-i műemlékrezerváció régi épületeinek helyreállítását sem. —mtíAz árvái vár a rekonstrukciós munkaiatok idején (súps) |JIis$zKáhg...| A TV a bírálat tüzében A Csehszlovák Televízió népszerű műsorszámat közé tartozik a Hozzászólhatok című adás, amelynek keretében közérdekű kérdéseket vitatnak meg a kamerák előtt. A nyílt eszmecsere, amelynek nélkülözhetetlen fűszere a bírálat is, csak javára válhat közös ügyünknek, amennyiben valóban tárgyilagosan törekszik a hibák és fogyatékosságok gyökereinek feltárására. Minden egyoldalúság viszont előbb vagy utóbb megbosszulja magát, hiszen a tv-nek sok millió kritikusa van. A múlt év novemberének derekán az említett adás műsorán az ember munka Iránti viszonyának kérdése szerepelt. Az egyoldalú beállítottság következtében sokan „perbefogták" a Hozzászólhatok szerkesztőit. Több tiltakozó levelet olvashattunk a RUDÉ PRÁVO december 30-i számában is. A pŕerovi L. V. főleg azt kifogásolja — és e tekintetben a többi hozzászóló is azonos nézetet vall — hogy a vita során egyesek leplezetlenül támadták a különféle vezető helyeken dolgozó volt munkáskáderokat, elsősorban a munkásigazgatókat. Hangsúlyozza, hogy nem lehet 1945-től kifejtett munkásságukat lebecsülni és ócsárolni, mert ezeknek az embereknek zömét nehéz időkben nem valamiféle nyerészkedési vágy, hanem a segítségnyújtás szelleme vezérelte. A kérdés különben ls annyira bonyolult, hogy egy ilyen rövid adás keretében nem lehet megnyugtatóan kifejteni. K ameli a további szakképzés jelentőségét és kifogásolja, hogy az ily jellegű igények eléggé későh kerültek napirendre. Helytelennek tartaná viszont, ha most előnyben részesítenénk azokat a szakembereket, akik ugyan értik a dolgukat, de leplezve vagy leplezetlenül rendszerünk ellenségei. Ugyanakkor megjegyzi, hogy semmiképpen sem szándéka védeni akár a munkás származású karrieristákat vagy azokat, akik posztjukon nem váltak be. A havífovl J. P. szintén azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az elméleti felkészültség a szaktudás elválaszthatatlan a politikai alapállás szilárdságétól, vagyis másszóval ez, meg az is szükséges. A hasonló jellegű tv-műsorszámok előkészítéséhez pedig nagyobb mérvű filozófiai felkészültséget kel! megkívánnunk. J. M. Holešicébôl azon bosszankodik, hogy az említett adás tükrében ügy tűnik, nnntlju az elmúlt húsz esztendő alatt semmi említésre méltó eredményt nem értünk volna el. Természetesen, vannak hiányosságaink, de ezeket tréfákkal, anekdotákkal, kigúnyolással nem szüntetjük meg. A többi hozzászólóhoz hasonlóan ő is kifogásolja, hogy a vita résztvevői közül épj>en azok hiányoztak, akik a kérdésről a legtöbbet mondhatták volna — a munkások. J. L., a Chrudim melletti Lužából, szintén rágalmazásnak minősíti a vita több résztvevőjének fellépését. A nézetek tisztázásának ezt a formáját ugyan célravezetőnek tartja, de ez nem jelentheti, hogy megválaszolatlanul hagyunk téves nézeteket. A jövőben gondoskodni kell arról, hogy IlyeYi vitákban nagyobb számban részt vegyenek fejlett kommunista munkások is, akik nézeteikről és tapasztalataikról számot adnak. Nyilvánvaló: az ilyen kritika is elősegítheti a tv munkájának további tökéletesítését és a hibák elkerülését. Nem hanyagolhatjuk el a zenei nevelést Az iskolai oktatás alapjában helyes, de méreteiben eltúlzott politechnizálásának egyik következménye, hogy főleg az 1953—1960-as években iskoláinkban szinte teljesen háttérbe szorult a zertei nevelés. Még ma is hetente csak átlag egy órát kap ez a tantárgy, pedig az európai átlag másfél óra, sőt a hazánk kulturális és zenei hagyományainak megfelelő országokban két óra. Erről a problémáról ír a PRAVDA december 29. számában Ladislav Leng zenetudós. Természetesen ennek az egészségtelen irányzatnak — állapítja meg — kedvezőtlen gyakorlati eredmények felelnek meg. Az erkölcsi és esztétikai nevelés elhanyagolásának böjtje, hogy ma a gyerekek, és a fiatalok körében aránylag gyakoriak az önzés és a nyerseség megnyilvánulásai. A fiatalok többnyire egyoldalúan csak a szórakoztató zenének hódolnak, itt sem tesznek különbséget az ízléses és az ízléstelen számok között, tekintet nélkül a művészi értékre, mániákusan pártolják a nyugati tánczenét. Ml itt a teendő? — teszi fel a kérdést a cikkíró. Rámutat arra, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete mellett egységes koordináló bizottság létesült tudományos, művészeti és pedagógiai dolgozókból, valamint az iskolaügyi szervek képviselőiből. Ez a bizottság széles körű vita után két alapvető köveVíssrhang.. ^ telményt tűzött kl, mégpedig az esztétikai nevelés színvonalának emelését és a zenei órák számának növelését, főleg a 11—15 éves korhatárban. Az Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatal legutóbbi körözvénye már konkrétan meghatározza, hogy a jelenlegi feltételek mellett miképp lehet elmélyíteni a zenei nevelést. Elsősorban a zenepedagógusok szakmai szintjének növelése fontos, hiszen a tanítóságnak csak mintegy ötven százaléka rendelkezik zenepedagógiai felkészültséggel és az új tanerőknél sem rózsásabb a helyzet. Továbbá szükséges néhány alapvető fontosságú zeneelméleti kiadvány minél gyorsabb megjelentetése és az ügy hasznára válik az ls, hogy a Slovenská hudba című folyóirat ebben az évben már négy oldalas módszertani melléklettel fog megjelenni. A leglényegesebb és a legigényesebb feladat azonban az, hogy megvalósítsuk a zenei nevelés differenciálását. Nem arról van szó, amint azt egyesek újra helytelenül követelik, hogy ezt a feladatot főleg a népi művészeti iskolák vállalják. Egyrészt a tanköteles ifjúságnak csak négy százaléka látogatja Szlovákiában ezeket' az Intézményeket, másrészt fiedlg oktató tevékenységük keretei is szűkek. Az igazi differenciálás ebben az esetben annyit jelent, hogy az általános iskolákban növeljük az esztétikai tantárgyak óráinak számát, másrészt pedig fokozatosan különleges iskolákat létesítünk a kimutathatóan tehetséges tanulóknak — fejezi be cikkét L. Leng elvtárs. A jó kalandregények küldetése elvitathatatlan Magunk mögött tudjuk azokat az éveket, amelyekben merevségünk az irodalomból is száműzött egyes műfajokat, egy zsákba varrva a selejtet a minőséggel. Ide tartozott többek között a bűnügyi regény és az amerikai tehénpásztorok s a Vadnyugat életéből merített cowboy-regény. Igaz ugyan, hogy a kalandregény e fajtát iránt megnyilvánuló nagy kereslet fannak idején a fiatal nemzedék tagjai szinte kivétel nélkül hódoltak e műfajnak) lehetővé tette a ponyvairodalom mérhetetlen felduzzasztását. Viszont a kalandirodalomnak szinte teljes diszkvaiifikálása sem volt bölcs cselekedet, mert sutba dobta az értékeket is és helyette édeskeveset nyújtott. Így aztán a szocializmusban nevelkedettTiatalok természetes kalandés romantika igényét nem tudtuk kielégíteni, s ez gyakran'a táptalaja lett egyes előnytelen jelenségeknek, többek között a nyugati „halbstarckek" huliganizmusa másolásának. Paradox helyzet alakult ki, hogy a fiatalokat féltve a ponyva hatásától, intézkedéseinkkel közvetve kitettük az Ilyen nemkívánatos befolyásoknak. Félreértés ne essék. Senki sem védheti nálunk a sekélyes, a kétes ösztönöket ébresztgető ponyvairodalmat. Viszont helyesnek tartjuk, hogy az utóbbi években fokozatosan hozzáfogtunk az említett két műfaj legjobb alkotásainak terjesztéséhez. A legutóbbi időben egyes lapokban sor kerül a vadnyugati regények „rehabilitálására" is. így például a MLADA TVORBA egész decemberi számát ez a célkitűzés hatja át. Bár nem vagyunk nagy hívei az ilyen kampányszerű akcióknak, inkább a kitartó szorgalmú konkrét ismertető munkásságnak, meg kell adnunk, hogy a lap szerkesztői — egy-két kivételtől eltekintve — érdekes és jó anyagot gyűjtöttek össze, amely meggyőzően tanúskodik róla: van mit átmentenünk ebből a műfajból is. Földvári Kornél, a vezércikk Írója többek között leszögezi: egyelőre nálunk főleg csak viták folynak a „westernek" funkciójáról a mi viszonyaink között és egyelőre kevés még a nyilvánosságnak átadott mű. Viszont e folyamat kezdetének minden jele tapasztalható. A Vadnyugatról szóló művek többségét nem marasztalhatjuk el általánosan. Nem róhatjuk számlájukra — ahogy ezt tettük — témájukat, tartalmukat, hanem legfeljebb a megírás színvonalát. Ez a műfaj tehát önmagában nem káros és egyenértékű a többivel, mert jelentós szerepe van a fiatalok egészséges kalandvágyának kielégítésében. A cowboyokról szóló rossz regény nem azért rossz, mert a cowboyokról szól, hanem azért, mert irodalmi szempontból selejt. Tény és való, ezeknek a műveknek nagy része eléggé naiv és nem elégítheti ki az igényes olvasó követelményeit. Viszont az is elvitathatatlan, hogy ez a naivitás is megkapó lehet olyan fiatalok számára, akik a kalandregényben az igaz férfiasság példaképeit keresik. Végeredményben tehát a jó, színvonalas bűnügyi regény és a Western megfontolt felkarolása nem jelent meghátrálást, hanem céltudatos felhasználásukat a fiatalok nevelésének folyamatában. G. I. 1985. január 8. * t3f SZ'Ö 5