Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-04 / 3. szám, hétfő

Szerzők és művészek figyelmébe VÁLASZ A BÍRÁLATRA Jlulíivta P. A. Usztyinov: Rendkívüli komédia Bemutató a bratislavai Új Színpadon Az 1965. január elsején életbe lépett, irodalmi és művészi tevékenységből eredő jövedelmek megadóztatására vonatkozó törvényjavaslat célja ,hogy a szerzők és a művészek honoráriumai terén is hathatósabban jusKanak kifejezésre a ^jjZTIi] szocialista alapulvek. Az eddigi törvénynek ugyanis :öbb, a gyakorlatban be nem vált intézkedése is van. Ilyen például az, amely előírja, hogy minden alkotás után külön-külön kell megfizetni az adót, tekintet nélkül arra, hogy a művész vagy az irodalmi mű szerzője szám szerint hány alkotásáért, milyen összegű jutalmakat, honoráriumot vett fel. Ez az eddigi gyakorlat szerint azt jelenti, hogy ha a művész, vagy a szerző évi jövedelme mondjuk 400 000 ezer korona, akkor a 3 százalékos adókulcs mellett adója — feltéve, hogy honoráriuma az egyes alkotásokért nem haladta meg a 4000 koronát — mindössze 12 000 koronát tett ki. Ezzel szemben viszont, ha egyetlen egész évi alkotásáért jövedelme 120 000 korona volt, ennek az összegnek 10. százalékát fizette adóra, azaz 12 000 koronát, ugyanannyit, mint akinek évi jövedelme 400 000 koronát tett ki. Hogyne szült volna rossz vért ez az aránytalanság, melyet az 1965. január elsejétől hatályba lépő törvény hivatott kiküszöbölni. A fontosabb intézkedések közé tartozik, hogy a szerzők és a művészek a jövő évtől kezdve irodalmi és művészi tevékenységükből eredő egész évi jövedelmük után fizetnek majd adót. Sokan közülük nincsenek állásban, önállóan alkotnak és így nem élvezhetik a szociális biztosítással járó előnyöket. Ezt a körülményt is figyelembe vette a törvényjavaslat, amikor elhalálozásukra gondolva, özvegyeikről és gyermekeikről sem feledkezett meg, akik létfenntartásukhoz többnyire az öröklött szerzői jogokból eredő jövedelemre vannak utalva. Ezen jövedelmek után az említett örökösök éppen ezért ezentúl sem fizetnek nagyobb adót, mint amennyit az örökhagyó művész vagy szerző életében fizetett. Más esetekben azonban az öröklött szerzői jogból eredő jövedelem munkanélküli nyereségnek számít és nem volna indokolt a távolabbi örtÖkCstifretr* nfcíüát; akikhez" az örökhagyót nem fűzte eltartási kötelezettség, különösebb előnyben részesíteni. Az ilyen jövedelem után tehát az örökösökre nagyobb adót — a lakosság jövedelmi adóját — fogják kiróni. A munkaviszonyban levő szerző vagy művész az ebből folyó irodalmi és művészi alkotásaiból eredő jövedelme után továbbra is mukabéradót köteles fizetni. Csupán a munkaviszoy létrejöttének alapját képező szerződésben nem foglalt művészi tevékenységért járó ——honoráriumok meg^T^nfiftW adóztatása bírálharwHr tó el az irodalmiÚMUW^ és művészi tevé• iW^ kenységgel kapcsolatos — készülő — ^^ adótörvény alapján E törvényjavaslat szerint fizet adót az a szerző vagy művész is, aki nem a munkaadójától, hanem más intézménytől, vagy szervezettől kap honoráriumot. Adómentesek csupán az irodalmi és művészi versenyek díjai,a kiváló művészi alkotásokért járó jutalmak, prémiumok és a kulturális alapokból kifizetésre kerülő segélyek. A honoráriumok, jutalmak kifizetése ezentúl pontos ellenőrzésre szorul. A neliézségek elkerülése érdekében tehát a szerzők és művészek, annak érdekében, hogy egész évi jövedelmük ellenőrizhető legyen, a felvett pénzt kizárólag az általuk előre megjelölt egyetlen intézmény közvetítésével vehetik át. Kivételt ez alól mindössze a periódlkus sajtóba, a rádióba és a televízióba szánt, nyilvánosságra még nem hozott művek után járó, 1000 koronát meg nem haladó honoráriumok jelentenek. Kisebb összegekről lévén szó, ezek az intézmény mellőzésével is kifizethetők a munkatöbblet elkerülése érdekében a kiadóhivatalokban, a rádióban és a televízióban. Még mielőtt az adó kivetésére sor kerülne, a honoráriumokból természetesen levnnandók az alkotások előállításával kapcsolatos kiadások. Minthogy ezeknek a megállapítása esetről esetre nehézkes és bonyolult volna, mert hiszen például a szobrász, a festő és mások is költséges nyersanyagokat használnak fel műveikhez, ezen kiadások címén az eddigi tapasztalatok alapján megszabott, átalány összeg a művészek javára írható. A családfenntartó művészek természetesen adókedvezményben részesülnek. És végül, ami a legfontosabb: milyen nagy lesz az irodalmi és művészi tevékenységből eredő jövedelmek után fizetendő adó? A legkisebb adókulcsok neiri változnak. Az évi 50 000 koronás honorárium körülbelül mégfelel' a "munkaviszonyban levő nős, egy gyermekes dolgozók munkabér-adójának. (km) A PRÁGAI idegenvezetők az elmúlt évben 1 186 289 látogatóval ismertették meg a város történelmi nevezetességeit. A tolmácsok 54 nemzetközi kongresszuson végeztek fordítói munkát. PÄR HÉTEN BELÜL Lapunk 1964. december 16. számában bíráltuk, hogy a rimaszombati új lakótelep egyes épülettömbjeiben haszontalanul hivalkodnak a gáztűzhelyek annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs gáz. Az üggyel kapcsolatban a városi nemzeti bizottságtól a következő választ kaptuk: Olvastuk az „Üröm az örömben" című bíráló cikküket. Tény, hogy az említett épülettömböket átadtuk a lakóknak anélkül, hogy gázzal elláttuk volna őket. A gáztűzhelyek propánbután gázellátásra készültek. A baj azonban ott kezdődött, hogy a tízemeletes épületek tervezője nem vette figyelembe azt az új rendeletet, amelynek értelmében a gázpalaokok tároló helyének biztonsági okokból távol kell esnie a lakásoktól. Ennek megfelelően a gáztároló kamrák műszaki berendezését is módosítani kellett. Egyébként a városi nemzeti bizottság már behurcolkodásukkor ismertette a lakókkal a helyzetet. Tény, hogy a lakóknak saját hibájukon kívül villannyal kell főzniük, ami tetemesen megterheli villanyszámlájukat. Ezért a városi nemzeti bizottság iparügyi osztálya úgy döntött, hogy ezt a lakbérek megállapításánál figyr be veszi. Máskülönben a jelen) látások olyanok, hogyha mind jl megy, néhány héten belül megindulhat a gázszolgáltatás. NIHA TIBOR, a Rimaszombati Városi Nemzeti Bizottság ipari osztályának vezetője. ISEflMBffc MIÉRT NEM VOLT TEJ? Akadnak még emberek, akik úgy képzelik: a falusi ember csupa semmittevéssel tölti a karácsonyi ünnepeket. Márpedig ez nincs így. A szarvai szövetkezetesek egy részének az ünnepek alatt is akadt dolga. Karácsony első napján 250 mázsa műtrágyát, másnap 600 mázsa tőzeget, az ünnep harmadik napján pedig újból 200 mázsa műtrágyát raktak ki a vagonokból. Miért tették? Azért, hogy a vagonok fölöslegesen ne vesztegeljenek. Nem is azért fogtam most tollat a kezembe, hogy ezzel dicsekedjem, hanem arra szeretnék választ kapni, hogy a falunk miért volt áz ünnepek alatt tej nélkül. A tejcsarnok dolgozóinak mégis csak módját kellett volna ejteniük, hogy legalább az öregeket és a gyerekeket tejhez juttassák. Nem akarom elhinni, hogy egy kis jóakarattal ne Intézhették volna másképpen a dolgot. Remélem, a kérdésre választ adnak majd az illetékesek, mert akár hiszik, akár nem, ez még sincs így jól! Deszti Pál, Szarva Közvetlenül az ünnepek előtt, nem éppen a legelőnyösebb időpontban került színre egy apja után orosz származású angol drámaíró, Peter Alekszander Usztyinov vígjátéka. S ha nem is volt telt ház, akik eljöttek — nem bánták meg. A színházkedvelő közönségnek ugyanis mindig ünnepet jelent az ismerkedés egy számára ismeretlen szerzővel. És Usztyinov nem kelt csalódást. Sőt. Darabja valóban modern, szellemes és érdekes. Kicsit bizarr, de annál kitűnőbb az alapötlet. A vígjáték műfajt keretei között egy lényegében egzisztencialista gondolat szolgáltatja kiinduló pontját: — Az életet éljük, de csak utólag fogjuk fel értelmét. Valószínű, ha ennek Illusztrálása fllozófiallag elmélyültebb formát ölt, akkor vitára ad alkalmat. Ahogy viszont Usztyinov tálalja — nemcsak jókedvre derít, hanem egyben igazolja saját élettapasztalatainkat is. A nyolcvan éves Sam életrajzán dolgozik. Közben a színen fokozatosan megjelenik ő maga, mint hatvan, negyven és húsz éves. A- szerző szabadon kezelve az idő fogalmát, nem arra törekszik, — mint annyian előtte, — hogy ily formán retroszpektlv módon felelevenítse egy életsors eseményeit. E helyett franciásan könnyed és szellemes vitát bonyolít le, amelyben,a különböző nemzedékhez tartozó egy ugyanazon ember több alakban szembesíti gondolatait, érzéseit. A vita tárgya, mondhatnám azt is — próbaköve, Stella, akiért a húszéves Sam rajongani tudott, aklfól évtizedekkel kjsőbb szabadulni szeretett volna s nyolcvan éves korában már kesernyés nyugalommal elfogadja olyannak, amilyen. Sorra alakulnak ki a. bohózatba is beillő komikus helyzetek, de az alapötlet gondolati magvának értékét ez nem csökkenti. Ennek magyarázatát abban találom, hogy Usztyinov darabjában a találó paradoxonokban és aforizmákban az enyhe cinizmus és az erős, de halatlást pártoló kételkedés jegyei mellett kissé szemérmesen meghúzódó formában megtaláljuk az emberszeretet üdítő légkörét. Rokonszenves a szerző abban Is, hogy nemcsak a legtöbb életismerettel rendelkező és a legbölcsebb nyolcvan éves Sam-nak ad !gazat, hanem a húszévesnek is. Vitatható, de mégis sok igazat feltáró gondolatban jut ez kifejezésre: „Őrizkedjetek a középkorú emberektől! A születés és a halál misztériumától távolabb állnak, mint az öregek és a fiatalok s műveltségük elrontotta ösztönüket." A vendégrendező Ottó Haas igényes és bizonyos vonatkozásban kockázatos féladatra vállalkozott. Hiszen ennek a darabnak gondolati ós formai megoldása enyhén szólva is szokatlan az Űj Színpad közönsége számára, javára írhatjuk, — és ez nem kevés — hogy bármiféle művészi engedmény nélkül életközeibe tudta hozni a Rendkívüli komédiát. Ebben komoly segítségére volt a jó) összeforrt színészgárda ls, elsősorban D. Blaškovič, I. Mistrík, B. Muchová és E. Bindaa. GÁLY IVAN A nyolcvanéves Sam (Dušan Blaškovič) (A. Šmotlák íelv.) A jövedelemelosztás új formái az egységes földművesszövetkezetekben A SZÖVETKEZETEK tiszta jövedelmének lényeges részét a társadalmi szükséglet alapjai (szociális és kulturális alap), valamint a lakásépítési alap és az akkumuláció alapjai (oszthatatlan alap és a tartalékalap) képezik. Az EFSZ-ek VI. kongresszusáig érvényes alapszabályok pontosan megszabták, mennyi jár az egyes alapokba. Az oszthatatlan alap fokozatosan megnőtt és az eredeti 7 százalékról a mai 13 százalékra emelkedett. A dotációnak ez a százaléka azonban csak az alsó határ, mert a dotáció igazi összege a, leírások összegétől függött, amely az álló eszközök növekedésével ugyancsak állandóan növekedett. Voltak olyan esetek is, hogy egyes szövetkezetekben az álló eszközökből történő nagy leírásokkal az oszthatatlan alap dotációja 15—18 százalékra nőtt. Országos méretben az oszthatatlan alapok az utolsó három év folyamán mintegy 39 százalékkal nőttek. Az előírt százalék szerint kellett dotálniuk az oszthatatlan alapot olyan szövetkezeteknek is, amelyek már elégségesen fel voltak szerelve álló eszközökkel, s amelyek esetében ennek az alapnak további nagyarányú növelése, a szövetkezet további fejlődésének szempontjából már nem volt Indokolt. Ez a helyzet hozta magával, hogy az EFSZ-ek jövedelmének olyan elosztási módjára térjünk át, amely lehetővé teszi a szövetkezeti parasztok számára, hogy arra használják fel eszközeiket, ami a szövetkezet további fejlődése szempontjából a legfontosabb. A szövetkezeti jövedelem elosztása eddigi módjának egyéb fogyatékosságai is voltak. Legnagyobb fogyatékossága, hogy az eddigi elosztás alapjául csak a teljes pénzbevétel szolgált, tekintet nélkül a szövetkezeti jövedelem természetbeni részére. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezetek értékelése során a tiszta jövedelemnek csupán pénzbeli részét vették tekintetbe és nem számoltak a szövetkezeten belüli akkumuláció magasságával, amely természetbeni formában jött létre. Ilyen például az önsegéllyel végzett beruházási építéssel elért megtakarítás, az állatállomány gyarapodása, a természetbeni termelési alapok növekedése. SZÁMOLNUNK KELL AZZAL IS, hogy a mezőgazdasági termelés Intenzívebbé tétele, koncentrációja és szakosítása következtében fokozódnak az árucsere-kapcsolatok az egyes szövetkezetek között. Ezzel megnő a pénzbeli bevételek nagysága is, amelynek forrása azonban nem a szövetkezet teljes produkciójában, hanem az árucsere-kapcsolatok növekedésében keresendő. Ez további ok arra, hogy miért nem tekinthetjük a pénzbeli bevételeket az elosztás megbízható mértékének. Ezekből a tényekből kiindulva hagyta jóvá a VI. kongresszus az EFSZ-ek jövedelem-elosztásának új rendszerét. Az elosztás új módja abból Indul ki, hogy nem a pénzbevétel, hanem a szövetkezet teljes jövedelme a helyes elosztás objektív alapja, s ettől függ a szövetkezet bővített újratermelésének biztosítása, másrészt a szövetkezeti parasztok életszínvonalának további emelkedése is, s emellett a teljes jövedelem, amely pénzbeli és természetbeni részből áll, döntő tényező a szövetkezetek további fejlődése szempontjából. A teljes jövedelem lényegében az a pénzben kifejezett érték, amelyet a szövetkezeti parasztok és a szövetkezet más dolgozói élő munkájukkal hoztak létre. Ez voltaképpen a folyó árakban felbecsült teljes termelés ós az anyagi költségek közötti különbség. Az elosztás új módja az eddigi gyakorlattól főképp abban különbözik, hogy a teljes jövedelem az újonnan létrehozott értékek mind pénzbeli, mind természetbeni részére vonatkozik. A tervezett teljes jövedelem elosztásának sorrendje az alábbi: az első helyen biztosítják az állami költségvetésbe szánt járulékot, biztosítják a szövetkezeti parasztok személyi szükségleteit és a szövetkezet többi dolgozójának jutalmát, dotálják a szövetkezeten belüli akkumuláció, valamint a szövetkezeti parasztok társadalmi szükségletének alapjait. Az új mintaalapszabályzatban megtaláljuk azokat az elveket is, amelyek megszabják a fogyasztás növekedése és az akkumuláció növekedése közti arányt. A tervezett teljés jövedelem felosztásánál az az elv érvényes, hogy a teljes jövedelemnek az elmúlt esztendővel szembeni növekedését úgy osztják fel, hogy a tiszta jövedelem — a költségvetésbe szánt rész és a vállalaton belüli akkumulációra szánt eszközök — gyorsabban nőjjön, mint a személyi és társadalmi fogyasztás. A terv nem teljesítése esetén a jövedelem csökkenésével megfelelő arányban csökken a tervezett szövetkezeten belüli akkumuláció, társadalmi fogyasztás és személyes szükséglet. AZOKBAN A SZÖVETKEZETEKBEN, ahol az elvégzett munkáért járó jutalom nem biztosítaná a minimális anyagi érdekeltséget, a mezőgazdasági-termelési igazgatóságok kivételt engedélyeznének oly értelemben, hogy ideiglenesen, átmeneti időre, előnyben részesítve emelnék a szükséglet alapjait, esetleg a teljes jövedelem tervének nem teljesítése esetén nagyobb mértékben csökkentenék az akkumulációs alap dotálását, mint a fogyasztási alapét. Az akkumuláció alapját csupán oly mértékben lehet csökkenteni, hogy az ne veszélyeztesse a következő év -termelését. Az eddigi helyzettel szemben rendkívül fontos változásnak kell tekintenünk az alapok minimális dotációjának megszüntetését, amely a teljes pénzbeli jövedelem százalékaiban volt megszabva. Az alapok dotálásának direktív megszabását most a szövetkezetek szükségletei szerinti dotá, ció követelménye pótolja, valamint azok az elvek, amelyek megállapítják a fogyasztás és az akkumuláció közötti arányt. Az elosztás e módja mellett azonban a szövetkezeteknek nem szabad arra törekedniük, hogy csökkensék az újratermelés bővítésére szolgáló eszközöket, mert ez a termelés korlátozásához intenzivitásának csökkenéséhez és a munkatermelékenység hanyatlásához vezetne. A szövetkezeti parasztok bevételét mindenekelőtt az állóeszközök jó felhasználásával kell növelnünk, nem pedig úgy, hogy a jutalmazás javára a megfelelő határ alá csökkentjük a bővített újratermelésre szánt részt. A fertiekből következik, hogy az EFSZ-ek jövedelemelosztásának új módja lehetővé teszi a 'jövedelem olyan elosztását, hogy tekintetbe vegyék minden egyes szövetkezet konkrét feltételeit és szükségleteit s emellett számoljanak az össztársadalmi érdekekkel ls. BEFEJEZÉSÜL meg kell mondanunk, hogy az elosztás új módja nem fogja lényegesen befolyásolni a gazdaságilag gyenge szövetkezetek és a kedvezőtlen termelési feltételek között dolgozó szövetkezetek dolgozóinak jutalmazását. A teljes jövedelem elosztásának elemzése arról tanúskodik, hogy ezekben a szövetkezetekben az alacsony jutalmazást nem a jutalmazás eddigi módja okozta, hanem a termelés alacsony színvonala. A jövedelemelosztás új módja csak rendkívül korlátozott hatást gyakorolhat a problémák megoldására. Az EFSZ-ek jövedelme elosztásának új módja nagy változást hozhat a szövetkezetek gazdálkodásában, s megköveteli, hogy intézkedéseket tegyenek a szövetkezetek tervezésében, finanszírozásában és a hitelnyújtás terén. Kisebb módosításokra lesz szükség a könyvelési kimutatásokban is. A legnagyobb gondot azonban arra kell fordítanunk, hogy a szövetkezetek többségében felszámoljuk a gyakori fogyatékosságokat a könyvelésnek a természetbenieket rögzítő területén. A jövedelem-elosztás új módszere a régi módszer számos ellentmondását és fogyatékosságát megszünteti és fontos lépést jelent a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítása terén. Ugyanakkor azonban új problémát is okoz, amelyeket fokozatosan fneg kell oldanunk. E problémák egyike a földadóalap megállapításának kérdése. Mivel az elosztást már nem a teljes pénzbeli jövedelem alapján végezzük, új módszert kell keresnünk az adóalap kiszámítására is. Reméljük, hogy rövidesen ezt a problémát is sikerül megoldanunk, ami újabb haladást fog jelenteni a szövetkezeti gazdálkodás megszilárdítása terén. J. PÄND, az SZNT Pénzügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója 196S. január 4. * g

ZQ g