Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-30 / 29. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Csőmbe napja újra leáldozóban A hírügynökségek liárom friss hí- Brüsszelben dől el, megy-e Csőmbe, re fekszik előttem: Az egyik A kongói miniszterelnök azonban nem közli, hogy Nairobiban összeült az Af- hagyja magát könnyen lerázni, és ta rikai Egység Szervezetének kongói Ián még kicsikar némi haladékot. bizottsága, a másik Csőmbe brüsszeli tárgyalásait értékeli, a harmadik pe- • AFRIKA BELESZÓL dig arról tájékoztat, hogy a hazafias erők folytatfák a harcot a külföldi Miközben Csőmbe a belga fovaros­isoldosokkal. E három rövid jelentés b a» tárgyalt Kenya fővárosában ösz­mögött kirajzolódik az egész bonyo- szeült az Afrika Egység Szervezete­in kongói probléma, amelyet az im- nek kongoi bizottsaga. fTag,ai: EthiÓ­perialista beavatkozóknak sikerült Via, Ghana, Kamerun, Nigéria, Tune­mesteri módon összekuszál- zi a' Fel s° Volt a' Szomalia, Guinea, EAK, Kenya.) A bizottságot az elmúlt év szeptemberében nevezte ki az AESZ miniszteri tanácsa. Eddig nem sikerült jelentős eredményt elérni, mivel a nyugati hatalmak akadályoz­ták munkáját, és Csőmbe sem tartot­ta be azt az ígéretét, hogy az idegen olyan niuk, hogy az országban a káosz tö­kéletes. • ÉRDEMES? Sokan felvetik a kérdést, érdemes-e az imperialistáknak ezért az elsze­gényedett, válságban vergődő orszá­gért annyi áldozatot hozniuk? Erre a zsoldosokat eltavolitja. válasz nagyon egyszerű: Ha nem len- A bizottság velemenye szerint a ne belőle hasznuk, már rég ott hagy- kongói megbékéléshez vezető egyel­ték volna. Igaz, hogy a lakosság el- le n "t, hogy megszűnik a külföldi be­képzelhetetlen nyomorba került, és avatkozás és valamennyi politikai sok vidéken éhínség dühöng, mivel irányzat kepviselői összeülnek tanacs a több éves kongói viszály főleg a *ozni. A jelenlegi üles is ennek szel­lakosságot súlytotta. Becslések sze- lemében tárgyal, célja a mielőbbi rint körülbelül egymillió ember esett megbekéles es Kongo kapcsolatainak áldozatul az intrikáknak, cselszövé- rendezése a szomszédos országokkal. seknek és megtorló akcióknak. Ezek az utóbbi idób e« meglehetősen A külföldi monopóliumok profitja megromlottak azonban nem csappant, hiszen a ko- A kongói nemzeti felszabadító moz­balt, gyémánt, réz stb. kitermelése galom vezetői javaslatokat tesznek a tovább folyik, sőt a külföldi tőke- bizottságnak a válság megoldására beruházás sem szűnt meg. Csupán a A különféle afrikai országokban tár­ktsparasztok termékeinek exportja gyaló Gbenye, a felkelők vezére leg­csökkent. utóbb kijelentette, hogy csak egy Az utóbbi hónapokban a nyugati széles politikai alapokon létrehozott sajtó krokodilkönnyeket hullatott a egységkormány képes kivezetni az Kongóban élő európaiak nehéz sorsa országot a jelenlegi válságos helyzet­miatt. A tények azonban egészen bői és azt is leszögezte, hogy nem mást bizonyítanak: 1960-ban a kongói hajlandó tárgyalni az imperialisták függetlenség kikiáltásakor 28 000 eu- bábjaival, rópai élt az országban, ma viszont számuk meghaladja a 45 000-et. Nem kétséges, hogy ezek a fehérek meg­találják számításukat a kongói zűrza­• A HARC TOVÁBB FOLYIK Az éhező paraszttömegek egyre el­varban, és a monopóliumok is óriási keseredettebben harcolnak a bábkor­v mány ellen. Kezdetleges fegyvereik­kel szembeszállnak a zsoldosok gép­pisztolyaival, és ha szétverik őket, százszor is újra kezdik a harcot. Kongó hatalmas területe az ő kezük profitot vágnak zsebre. • CSŐMBE RAPORTON Amikor a külföldi monopóliumok Adoula helyébe a ravasz Csombét ül­tették a miniszterelnöki székbe, azt J»n van, és időnkent meglepetésszerű remélték, hogy a katangai diktátor elfoglal,TartSadserí „rendet teremt" az egész országban, "sokat is Ez a partizánhadsereg Amikor a beharangozott „megbékélé- nem ta^g* f *« . nem ismer a si program" kudarccal végződött, "arci technikát és kevés a fegyvere. Csőmbe a Katangában bevált fehér Ezért kényszerül számbeli fölényé el­zsoldos egységekkel próbálkozott. Ezt ^re is gyakran v.sszavonulásra. követte az amerikai-belga-angol Csomb e kenyéradoi azonban lassan nyílt intervenció Stanleyville ellen. A beavatkozás olyan rossz visszhan­rádöbbennek, hogy ideiglenes, kis győzelmeket aratnak, de az egész népet nem lehet legyőzni. A gyarma­got váltott ki az afrikai országokban, «*'« ««« ««!»«««. « «y«um­hogy az intervenciósok kénytelenek tosltt5k szakértői olyan uj a kotmany voltak távozni. Kongó azonban nem k K° n« ô h r a' Katanga, hanem Afrla második leg- tartó:^helyett nagyobb országa, ahol nem olyan tő van. Arra számítottak, ezzel-sike­rül a törzseket annyira elkülöníteni, .. , Í " • „„„,„„<,• („?.»/, rui a lurzseKei annyira eisuiunnem, egyszerű leszámolni a nemzeti felsza- lehetetlenné válik a nartizánte badító mozgalommal. Annyi fehér leheteUenné válik a partizSnte­" ? „ v,x__í. Vtrtoir vékenység. E cselszövés nem lárt si­zsoldosa nincs Csombénak, hogy . / 6 kD np fi i narasztsátr le kerül. Az „6b W h.te^n «,»*, "Sŕ ^.„Sí után érkeznek a hírek arról, hogy a zsoldosok és a külföldi tanácsadók fizetésemelést követelnek. Csombe kétségbeesett sakkhúzásai közben talán pénzszerzési vágyból, talán azért, hogy népszerűségre te­gyen szert az afrikai országokban, rendeletet adott ki a külföldi bányá­szati koncessziók ellenőrzésére. Ezt nagyon zokon vették tőle Brüsszel­ben, és raportra rendelték. Csombe vagy kétszer elhalasztotta látogatá­sát, most azonban nem tudott kitérni előle, mivel a nyugati sajtóban egyre többet írnak elődjéről Adouláról, aki a jelek szerint újra a monopóliumok kegyeibe férkőzött (sőt már az „új" miniszterelnökként emlegetik). A kon­gói helyzet megoldására tett javasla­tainak négy pontja között szerepel a felkelőkkel való tárgyalás. Egyes megfigyelők arra számítanak, hogy akár nyíllal is harcba száll. SZŰCS BÉLA Cóufí nem ficvcag^zcmaň az cíatcUóak ? fjGY IGAZ ez a történet, mint az, nem is volna jó, a baka sem futhat — Hát kérem ... A szocializmusban ** hogy Nagyokos jános épp ak- mindjárt a századparancsnokhoz, ha ilyen kivételt tenni... Kérdem én, kor lépett ki a konyhaajtón, amikor a frajterjávai meggyült a baja ... most az elvtársak előtt Zsombékos el­alsó szomszédjának kapuja előtt meg- Persze a kerületet mindenképpen ér- nököt: miért kerülte el az én házamat állt a szövetkezet teherautója. A ki- tesíteni kell, hadd gyakoroljanak nyo- a szövetkezet autója? Vagy talán csak mustrált katonai jármű roskadásig mást a járásra. A központtal is tudat- addig jó az ember, amíg dolgozni meg volt rakva szénnel, jó, darabos, ni kell, hogy a főfő elvtársak lássák, bír...? Az öregnek már szén sem feketeszénnel... miként bánnak a helyi kiskirályok a kell..., fagyjon meg...? Negyed óra sem telt bele, amikor a dolgozókkal. Es a sajtó? A sajtó min- Erre aztán az elnök kapiskálni kez­jármű tovább gördült. Nagyokos já- dennél fontosabb. Az csak természe- dett. Rövidet füttyentett, mint aki nos a mohos kapufélfának lámaszkod- tes, hogy ilyen levelet nem sinkófál- most már mindent ért. va nézte, hogyan birkóznak a kere- hatnak el. Az ügyet kivizsgálják. Az- Nagyokos bátyót elöntötte a puly­kek a sárral. Az autó olajos, kormos tán jön a cikk, a mindent átfogó, le­füstöt eregetve cipelte tovább terhét, leplező, az építő bírálattól áthatott cikk... mafd a felső szomszéd kapufa előtt eresztett újból horgonyt. Itt sem idő­zött tovább egy negyedóránál. Mire jános bátyó visszatért a fáskamrából, AZ EGYIK NAPON Zsombékos Pá­" lért két futár is szaladt a szö­vetkezet istállójába: jöjjön minél gyor­kaméreg. — Látják az elvtársak? Még fii' tyül... Az elnök nem állhatta tovább szó nélkül: Bocsásson meg, jani bátyám a már a harmadik szomszéd előtt alít. sabban Már néqy autó áu a z ) r oda füttyért.. Mondaná meg talán, meny­Az öreg szúrós tekintete nyomon Mtu w va nnak a központtól, a ke- nyi szenet rendelt? követte az autót. Megcsóvalta a fejet, rülettöl a járástól. Még újságírót is — Mennyit rendeltem? Mennyit <• -»-.-, ;>.<lio »-!/-«»n in Ój?/7/iI</i7m/Í Wnľ/líl ' ' i i . * n . ....... s mintha nem is érdekelné a dolog a Dilág legtermészetesebb hangján így szólt az olajozatlan vaskapuval bíbe­lődő első szomszédhoz: — Csak szomszédi — Hát nem — mondta amaz. — Hm ... A felső szomszédban gömbölyű, pi­hoztak. Egész delegáció, csak siessen, rendeltem volna...?! Azt hittem, a Zsombékos Pál alig győzte végig- tavalyról megmaradt beosztva, ki­szorongatni a kedves vendégek kezét. tart... Néhány mázsányit azért az én Azok azonban csak nem akartak föl- kapum előtt is ledobhattak volna, nem fagynak mar meg, engedni So k j urcs a kérdést tettek - Akár tízet is — mondfa most fel, aminek okát az elnök nem tudta már komolyan az elnök. — Csak hát megérteni. Ha kitüntetést akarnak ad- maga egy lapátnyit sem rendelt. Is­ni _ m ert mi másért jöhettek volna meri azt a közmondást, hogy néma ennyién —, mit kell most személyes gyermeknek az anyja sem érti a sza­rospozsgás menyecske takarította ösz- ellentétek rQ l t protekcióról meg mi a vát? Hát így állunk... sze az elpotyogtatott szenet János }m fméröl beszélnt? Majd csak kí­j darabig ringó derekan, far- > -<> fl Q zsákh6 l... mas laban, domborodó csipo,én híz- < A forgatták a szót, hogy bátyó egy darabig ringó derekán, jor- '«7nn ~77*ňkhfil " A BÁTYÖ T szemlátomást meglep­h" ,l k " " h n " ™ äkbĎ l - - - te a váratlan fordulat. Egy da­lolta a szemét. — jó munkát, Juliskám — köszön­tött a menyecskére. — Látom, ti se vagytok mostoha gyerekei a jéerdé­nek ... A fiatalasszony megvillantja egész­séges, szép fogsorát. Már miért lennénk, Jani bátyó?! Hát csak úgy mondom. Mennyit kaptatok? — Húsz mázsát, annyit írattunk. - - . „ rabig sután pislogott bozontos szem­végre az elnök is kitapogatta, hon- möke mL Ma)d QZ asltaU körüu á. nan fuj a szél. mogató idegenekhez fordult. — Ne áruljunk hát zsákbamacskát _ Hát már bocsássanak meg... — mondta az egyik vendég. Csak nem haragszanak az elvtársak? — Hívjuk ide Nagyokos Jánost — Ha nem restellik, meghívnám magú­Javasolta a másik. kat egy kis háziszalonnára ... Igaz, Futott hát érte a segédkönyvelő, tavalyi... Az idei még lábon jár... Nemsokára kopogtattak is az iroda Ha mégis meggondolnák, itt lakom a durván mázolt ajtaján. Elszánt arccal, közelben... Egyébként a kapcsolat... leszegett fejjel lépett be Nagyokos a dolgozókkal való szoros kapcso­Nagyokos bátyó arcát lassan piros- bátyó. Körülvillantotta tekintetét, majd lat... megéri ezt a kis fáradtságot.., ság öntötte el. Agyában furcsa gon- az asztál szélének támaszkodva lecö- No, isten áldfa az elvtársakat, dolatok kergetőztek: „jó, hogy már vekelt. A z ajtóból azonban visszafordult, egyenesen a fáskamrájukba nem szál- _ Hivattak? — szólt kurtán. ~ T e Zsombékos, ha mégis vennék lították. Bezzeq velem a kutya sem _ Hát iae n, Ezek a panaszleve- ki s szenet, hazahoznátok? törődik. A fatartóm üres, a tél meg le k M ' Vfja hegyével még egyszer megbök­a nyakamon .. A' z' ' öreq méq szigorúbban ráncolta { e kucsmája szélét, aztán óvatosan Komótos léptekkel végig ballagott ho mi oká t_ Majd megköszörülte a tor- betette mW a mögött az ajtót, az udvaron, majd keményen csapódott kát : • SZARKA ISTVÁN mögötte a konyhaajtó. Egy darabig gondolataiba merülve állt az asztal szomszédságában, azután erélyes moz­dulattal kirántotta a konyhaszekrény fogantyú nélküli fiókját. — Ezt már mégsem hagyhatom ... Nem ám! Mit vétettem én a szövetke­zetnek, vagy az elnöknek? Papírt ceruzát vett elő. Az indulat majd szét vetette. Amikor leült, súlya alatt megreccsent a régi karosszék. — Tudom, hogy ellenségem ez a Zsombékos ... Ezért szavaztam rá an­nak idején? Addig jó voltam, amíg dolgozni bírtam... Most meg még a szenesautó sem állt meg a házam előtt. Vagy tálán nekem nem kell szén? Ezt mégsem hagyhatom szó nélkül. Várjál csak Zsombékos, várjál, ha nem is adtál szenet, azért én még­is befűtök neked. Hol élünk ...? Van még hely, ahol meghallgatják, orvo­solják a dolgozó ember panaszát. Ma ne volna? A ceruza sűrű sorokat szántott a pavíron. Amikor végre pipára gyúj­tott, négy levél feküdt az asztalon. Egy megy a járásnak, nehogy azt mondják: őket megkerültem. Nem, Halálos kimenetelű gyorshajtás MINDEN 2 ÓRA 43 PERCBEN EGY KÖZLEKEDÉSI BAL­ESET • HATMILLIÓ KORONA KÁR AVENTE • A BAL­ESETNAPLÓ ÉRDEKESSÉGEI A Belügyminisztérium dik, majd a sötétedés nem tartása áll. Am ezek közép-szlovákiai kerületi idején egészen 20 éráig az okok is helyenként igazgatósága érdekes ada- rohamosan növekszik, változnak. A rimaszom­tokat közölt a köziekedé- Esténként 4—5 baleset bati járásban például a sl balesetekről. is elötordul. Egy nap lo- balesetek 22 százalékát, lyamán átlagosan tíz bal- míg Dolný Kublnban csak A statisztika pontosan esetre, kétnaponként ha- 12 százalékát okolta al­rámutat a balesetek okai- lálos kimeneteifi össze- kohol. A gyorshajtás nem ra, amelyek helyenként, ütközésre kerül sor. azt jelenti, hogy valaki az időjárással, sőt a nap- A tavalyi 3207 közieke- állandóan százhúszai szakokkal is változnak, déti baleset 152 halálos tempóban hajszolja ko Hogyan oszlik meg a bal- áldozatot követelt, ezzel csiját — korántsem. Az esetek száma az egyes a kerület országos vi- úton uralkodó helyzet­napszakokban? Szórvá- szonylatban a szomorú hcz, az út állapotához nyosan hajnali öt órától második helyre került, viszonyítva volt a legtöbb regisztrálják a közieke- A legtöbb szerencsétlen- esetben túl nagy a sebes­dési baleseteket: B—10 séget a gyorshajtás okoz- ség. A vezetőket ne nyug­óra között egy-kiét bal- ta, a második helyen az tassa meg a sebességmé­eset fordnl elő a kerít- előzés, a harmadikon az rő — a féktávolság * letben, 11—13 óra között alkohol hatása, negyedi- fontos, számnk gyorsan emelke- ken az előnyszabály be (v) MÉG MINDIG NAGYSZERŰ FEJŐS­TEHÉN (A Szovjetszkaja Rosszija karikatú­rája.) ÓNODY GYÖRGY ALGÉRIAI RIPORTJA: Amikor egy-két algériai nagyvá­** ros könyvesboltjában Algírról, Oranról és Constantine-ról szóló köny­veket kerestem, feltűnt, hogy a pol­cokon még ma is találhatók olyan francia „remekmüvek", melyek teljes részletességgel ecsetelik például egy szadista gyilkos életpályájának rész­leteit. Oranban meg éppenséggel olyat láttam, amely Mussolinlnek, az olasz fasiszták hajdani vezérének „bizonyítványát" próbálta magyaráz­ni. — Ma nem igen veszik ezeket a könyveket — mondta az egyik algé­riai könyvkereskedő. — S én szívesen árulnék jobbakat, de egyelőre nincs. Nem is tudom, mikor lesz nekünk sa­ját nemzeti könyvkiadásunk ... Mintha csak az öreg könyvkereske­dőnek szánt válasz lett volna, a •másnap reggeli „Alger Republicaín" arról adott hírt, hogy a fővárosban ünnepélyes keretek között Hoctne Zahouane-nak, az FLN Politikai Iro­dája tagjának jelenlétében megkezd­te működését az Edittons Nationales Algeriennes — az Algériai Nemzeti Könyvkiadó. Még aznap délelőtt megkerestem a hegyre kapaszkodó körút, a Didouche Mourad 88. szám alatti helyiséget, matosítók minden eszközzel igyekez­A munka már el is kezdődött. Az elő- tek elzárnt elölünk a szellemi felemel­térben hatalmas, mennyezetig érő pol- kedés útját. Szüksén volt a könyvkt cok nyújtózkodtak, egyik-másik már adó létrehozására azért is, hogy le könyvekkel megrakva. A „directeur generál", Aíssa Messa amely meghatározza: milyen könyve oudi fogadott. ket, kinek az írásait hozzuk be kül — A nemzeti könyvkiadó alapítása földről. Nem kis szerepet játszott társadalmi érdek és társadalmi szük- azonban az a körülmény is, hogy szer ség volt — mondta. — A könyvek a vezett formában biztosítsuk az algé­tanulás eszközei, népünknek pedig riai írók és költők publikálási lehe­tanulnia kell, hiszen a franoia gyar- tőségeit. AZ ELSŐ NEMZETI KÖNYVKIADÓ ALGÍRBAN |A szerző felvétele) Eszembe Jutott akkor, amit Biskrá- dotta: ni versét a cipőtisztító fiúról, aki grá­nátokat dobált a francia gyarmatosí­tókra?! ... A „directeur generál" már kezemba is tudott adni egy könyvet, amely a kiadó működésének megindulásakor került kiadásra. — Egy jemeni közgazdász, Moha­med Said El Adar könyvet írt a fej­lődő országok gazdasági és szociális gondjairól. A mű elsősorban jemen szemszögéből vizsgálja a kérdéseket, de megállapításai a fejlődő országok­kal kapcsolatban is helytállóak, ezért adtuk kl az arab nyelvű művet ha­zánkban. — Milyen könyvek kiadását terve­zik? — Néhány napon belül jelenik meg az alexandriai egyetem professzorá­nak, Mohamed Dowidarnak írása a szocialista tervezésről. Ezenkívül kü­lönféle sorozatokat tervezünk: algé­riai szerzők műveinek s „egy népsze­rű tudományos sorozat" kiadását tervezzük. Befejezésül az energikus fiatal igaz­gató, aki a felszabadító harc éveiben a Tuniszban működő algériai rádió adásait vezette, a következőket mon­ban, a Szahara aranykulcsának neve­zett oázisban hallottam. — Több költő is él a városban. Mű­gyen olyan intézmény Algériában, veiket azonban nem tudják megjelen­tetni, mert nincs nyomda, nincs könyvkiadó — mondta az ifjúsági szervezet titkára. — Csak ha Francia­— Az a feladatunk, hogy megadjuk az arab nyelvnek azt a méltóságot, amely megilleti a szocializmust építő Algériában. Ez a munka megérdemli a fáradságot és az áldozatokat, hi­szen azt várjuk tőle, hogy a népet megismerteti a tudomány, a művészet, országba küldenék!... De ki tudja, az irodalom legjelesebb hazai és 1-ül­mi lenne azokból a költemények- földi alkotásaival, ugyanakkor báto­ből?! . . . Vajon egyetlen párizsi nyom- rítást is ad intellektuális erőink al­da ls kinyomná-e Magherbi Abdelgha- kotó kedvének kibontakozásához, 0f SZÔ 4 * 198 5• iauuár 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents