Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-30 / 29. szám, szombat

ŕv végi számvetés az alapszervezeteiben Hatékonyabb ideológiai munkát Talán szokatlan egy gyűlés le­írását a vita utolsó résztvevőjének szavaival kezdeni, az adott esetben mégis szükséges, mert közvetlenül rá­mutat a füleki Béke Üzem pártszervezetének egyik lényeges ten­nivalójára. 1 A városi pártbizottság képviselője felszólalásában elmondta, hogy ami­kor a szomszédban (a Kovosmalt üzemben) a problémákról beszélnek, a Béke üzemet mindig Jó példaként emlegetik, ahol egységesek a dolgo­zók a pártszervezettel. A vita első részében ezzel szemben erős személyi ellentétek tárultak fel, és az volt a látszat, hogy sok kommunista csak sa­ját problémáit látja. A vita során azonban később megmutatkozott, hogy a közősség problémáit is helye­sen értelmezi a kommunisták többsé­ge. A Béke Üzem évek óta kiváló gaz­dasági eredményeket ér el. A múlt évben is túlteljesítette feladatait, s ugyanakkor az üzem átépítésének el­ső részét is elvégezték. Mindez je­lentős erőfeszítést, áldozatkészséget kívánt a dolgozóktól, s azt mutatja, hogy a pártszervezet sikeresen moz­gósított a kitűzött célok elérésére. Az évzáró taggyűlés vitájának első része azonban az ideológiai nevelb­mumka elmélyítésének szükségessé­gére figyelmezteti a pártszervezetet. Céltudatosabbá, hatékonyabbá kell tenni a politikai munkát, a párton belüli nevelést, hogy hathatósabban szolgálja a kommunisták elméleti fel­vértezettségét. Nem arról van szó, hogy a kommu­nistáknak nem lehet egyéni érdekük, s hogyha ezt sérelem éri, megfelelő formában és helyen — esetleg a tag­gyűlésen — elő ne terjessze. Azzal azonban már nehezen lehet egyetérte­ni, hogy a munkásosztály élcsapatá­nak tagjai csak szűk egyéni érdekei­ket, vélt vagy valóságos személyes sérelmeiket lássák, s egyáltalán ne vegyék figyelembe a társadalmi érde­keket, a közösség céljait. Az egyik elvtárs — szorgalma s, igyekvő, dolgozó — a vita során pél­dául kifejtette, hogy a nyári bri­gádért járó bér elszámolásánál meg­rövidítették őt is, társait is. Az igaz­gató megígérte, hogy a panaszt felül­vizsgálják, és ha jogos, orvosolják. Az ügyet tehát rendezik, mégis szük­ségesyela foglalkozni. Nemcsak azért, mert már régen el lehetett volna in­tézni, hanem elsősorban azért, mert a felszólaló kereken kijelentette, hogy őt nem érdekli az erkölcsi elismerés, a dicséret, neki csak pénz kell, a munkáját fizessék meg. Senki nem vonja és nem is vonhat­ja kétségbe, hogy az elvégzett mun­káért érdem szerint jutalom jár. Szo­cialista társadalmunk egyik alapelve ez. A dolgozók családjainak létalapja a fizetés. A termelésben az anyagi ösztönzik igen fontosak. Pártunk po­litikájában nagy súlyt helyez ennek az alapelvnek egyre hathatósabb ér­vényesítésére. Ezt célozza a népgaz­daság irányítási redszerének tökéle­tesítése is. De elintézhetők-e egy kéz­legyintéssel az erkölcsi ösztönzők? Lebecsíllhető-e az erkölcsi ösztönzők jelentősége? A valóság objektív meg­ítélése alapján egyértelműen kl lehet jelenteni, hogy az erkölcsi ösztön­zőknek szocialista társadalmunkban nagyon nagy a Jelentőségük. A szocia­lizmus lényegének és céljainak isme­retéből fakadó lelkesedés, a dolgozók egyre növekvő öntudata, a társada­lom, a közfisség megbecsülésének igénylése kidomborítja az erkölcsi ösztönzők jelentőségét. Az anyag! és az erkölcsi ösztönzők a gyakorlatban egyszerre érvényesülnek, kölcsönö­sen hatnak. A Jó munkát anyagilag is megfelelően értékeli a társadalom, s a kiváló dolgozókat ugyanakkor meg­érdemelt erkölcsi megbecsülés, elis­merés övezi. Az évzáró taggyűlés az alap­szervezet életének legjelentősebb ese­ménye, amelyben a kommunisták számot vetnek a múlt év eredményei­vel, elemzik az elvégzett munkát, és tárgyilagos vita alapján meghatároz­Felszabadulásunk 20. évfordulójára Saoa község lakosai felszabadulá­suk 20. évfordulójának megünneplése alkalmából értékes kötelezettségeket vállaltak. Több mint 25 ezer órát dol­goznak le társadalmi munkában. A szövetkezeti tagok vállalásaikat a mezőgazdaság fellendítésére irányí­tották. A talaj termőerejének fokozá­sa érdekében 10 ezer m 3 komposz­tot készítenek s 20 hektár kishozamú rétet én legelöt felszántanak, terven felül 10 ezer liter tejet, 10 q szár­nyast és 200 mázsa búzát adnak el. Iván, Sándor zák az elkövetkező esztendő tenniva­lóit. A Béke Üzem pártszervezetének évzáró gyűlése egészében véve be­töltötte ezt a feladatot. A beszámoló részletesen foglalkozott az eltelt idő­szak munkájával és a Jövőbeni teen­dőkkel, név szerint dicsért ós bírált. A vita, az említett fogyatékosságok­tól eltekintve, tárgyilagos és értékes volt. A leglényegesebb problémákra Irányította a figyelmet. Több felszólaló foglalkozott a párt­oktatással, az ideológiai nevelés szer­vezett formájával. A beszámoló és a vita a párton belüli nevelésben ko­moly fogyatékosságokat tárt fel. A múlt esztendei évzáró taggyűlés fel­adatul tűzte a pártoktatás megjaví­tását, ezen a téren azonban nem tör­tént számottevő javulás. Kicsi az ér­deklődés a taulás iránt. Egyes körök­ben kétszer-háromszor el kellett ha­lasztani az oktatást, mert tagjai nem jelentek meg a szükséges létszám­ban. Pedig jó példáért nem kell a a szomszédba menni. Az ipari gazda­ságtant tanulmányozó körökben rend­szeresen folyik a tanulás, tervszerűen átveszik az anyagot, a tanulók előme­netele kielégítő. A pártmunkának ezen a fontos terü­letén az eddiginél is nagyobb gondos­kodásra van szükség. A pártbizottság a propagandisták és a lektorok igye­kezetét elsősorban az oktatás színvo­nalának megjavítására irányítsa, hogy az érdeklődést jobban felkeltse. Emel­lett hangoztatni kell a kommunisták­nak azt az alapvető kötelességét, hogy rendszeresen törődjenek elméle­ti tudásuk fejlesztésével. Az ideológiai nevelés elmélyíté­sének Jelentőségét emeli az is, hogy az üzemben az idén kísérletileg al­kalmazni kezdik a tökéletesített irá­nyítás alapelveit, jövőre pedig telje­sen áttérnek az új rendszerre. E ko­moly feladat végrehajtása nagy köve­telményeket támaszt a pártszervezet tevékenységével szemben, kiváltkép­pen ami a dolgozók előkészítését ille­ti. A felelősségtudat fokozása, a mun­kafegyelem megszilárdítása, a meste­rek tekintélyének megerősítése, a leg­szigorúbb gazdaságosság bevezetése, a nyersanyagok felhasználásában, a munkaidő alapos kihasználása, az új technika alkalmazása, a helyes bé­rezés érdekében igen sokat tehetnek a kommunisták. Az évzáró taggyűlés határozata- az elmúlt évi tapasztalatok és az idei feladatok elemzése alapján tűzte ki a pártszervezet tennivalóit az elkövet­kező időszakban. Az üzem termelése ez idén csaknem tíz százalékkal emel­kedik. A kommunisták kötelessége, hogy jó példát mutassanak a munká­ban, és az idén is a kitűzött felada­tok sikeres teljesítésére mozgósítsák uz üzem dolgozóit. GÁL LÁSZLÓ Tapasztalatok a dunaszerdahelyi járásból Á jutalmazás ériekéi az árutermelés szabja meg A szövetkezetek vezető dolgozóinak jutalmazására megfelelő formát ta­lálni nem a legkönnyebb feladat. Sbben az esetben nem elegendő az anya­gi érdekeltségről csak beszélni, látni kell magát a célt, azt, hogy mi min­dent akarunk elérni a mezőgazdasági termelésben és hogyan teljesítsük az igényes feladatokat. Ezért a szövetkezetek eredményeit elsősorban a mezőgazdasági termelés, főképpen az árutermelés szerint értékeljük. A szö­vetkezetesek munkájának értékét az szabja meg, hogy mennyi gabonát, húst, tejet és egyéb fontos mezőgazdasági terméket termelnek egy hektá­ron. Több évi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szövetkezetek vezetői Jutal­mazásának eddig alkalmazott formá­ja nem támogatta eléggé azt az igye­kezetet, hogy egy-egy hektáron mi­nél nagyobb legyen az árutermelés. Az EFSZ-ek nagyobb részében a szö­vetkezeti elnökök, agronómusok, zoo­technikusok és a többi vezető dolgo­zók havonként, a termeléstől úgy­szólván függetlenül előre meghatáro­zott munkaegységet kaptak. Ez az „anyagi érdekeltség" legtöbb esetben nem hatott serkentően a nagyobb hektárhozamok és hasznosság eléré­séért folytatott harcban. Inkább az önelégültséghez, a munkaegység ér­tékének indokolatlan felnagyításához vezetett. Gyakran előfordult, hogy egyes EFSZ-ekben nagyobb súlyt he­lyeztek a fuvarozásra és más szol­gáltatásokra, mint magára a mezőgaz­dasági termelésre. Ráadásul a szö­vetkezetek vezető dolgozóinak jutal­mazásában is nagy eltérések voltak. Néhol Indokolatlanul sok munkaegy­séget kaptak havonta, másutt meg a tagság alaposan leszorította a munka­egységek számát, ami természetesen nem fokozta az érdeklődést a vezető funkciók iránt. Előfordult az ls, hogy a gyengébb szövetkezetekben jobban jutalmazták a vezető dolgozókat, mint azokban az EFSZ ekben, ahol rendszeresen jobb gazdasági eredmé­nyeket értek el. Az említett fogyatékosságok érez­hető hatással voltak a felvásárlási fel­adatok teljesítésére, és mivel a szö­vetkezetek vezetőit az alkalmazott ju­talmazás nem kötötte az árutermelés értékéhez, a felvásárlási feladatok teljesítésének biztosítása egész sereg szövetkezeten kivül álló embert fog­lalkoztatott. Az új jutalmazás alapelvei Mielőtt elmondjuk^ hogy a duna­szerdahelyi Járásbarrmlt hozott a szö­vetkezeti vezetők jutalmazásának új formája, melyet a járási pártbizott­ság kezdeményezésére vezettek be valamennyi szövetkezetben, szólnunk kell legalább nagy vonalakban az új jutalmazás alapelveiről. Az uj jutal­mazás az EFSZ-ek V. országos kong­resszus erre vonatkozó határozatának alapelveiből indult ki, és ezzel össz­hangban a pénzbeli Jutalmazás két részre oszilik. Az első rész függ a szö­vetkezet nagyságától (földterület, ál­latállomány), a második pedig az in­tenzitás fokától. Az intenzitást az egy A karcsú fefiyok fehér ruháin súkrázik a téli napfényben redukált hektárra eső árutermelés nagysága szeirint értékelik, nem pe­dig az egy hektárra eső teljes terme­lés szerint, mert ez a jelenlegi felté­telek közepette igen vitás és nehezen ellenőrizhető. Az egyes szövetkezetek természeti és gazdasági feltételei eltérőek, ezért három osztályba sorolták őket, min­den osztályban megszabták a vezetők jutalmazása és a terv teljesítése és túlteljesítése után járó pótjutalmazás mértékét. Az elnök jutalmazása (alap- és pót­jutalmazás) alapul szolgál a többi ve­zető pénzbeli Jutalmazásának megha­tározásánál. Az agronómus, zootech­nikus és a gépesítő az elnök jutalma, zásának 75—95, a komplexbrigád ve­zetője pedig 70—90 százalékát kap­hatja. Abban az esetben is, ha a ve­zető dolgozók lemondanának a háztá­ji gazdálkodásról, — felvásárlási áron — kenyérgabonát és burgonyát — a család szükségleteinek fedezésére — és 10 mázsa kukoricát vásárolhatnak a háztáji jószágállomány számára. Ha a vezetők meghagyják maguknak a háztáji földet — 0,1—0,5 ha-ig — ha­vi jövedelmükből 50—300 koronát le­vonthatnak. Az árutermelés után járó pótjutal­mazás elszámolása aszerint történik, hogy milyen csoportbeosztásról van szó és nagyságát a növényi és az ál­lattenyésztési szakaszon elért áruter­melés bősége szabja meg. Minden esetben mértékadó az évi termelési pénzügyi terv feladatainak teljesíté­se. A pótjutalmazás nagyságát az 1.— 2.-3. negyedévben a hús, tej és a to­jás felvásárlási tervének teljesítése szerint számítják ki, az utolsó ne­gyedévben pedig az állattenyésztési termékek, gabona és cukorrépa hoza­ma után. Egyébként a szövetkezetek vezetői a pótjutalmazásnak csak 80 százalékát kaphatják meg havonta, s azt is csak abban az esetben, ha az EFSZ teljesíti eladási feladatait. •A megmaradt 20 százalékot zárszám­adáskor kapják meg, de csak a fel­adatok 100 százalékos teljesítése ese­tén. Nézzük meg a dolgot közelebbről. Az előbbiekből már kitűnik, hogy a pótjutalmazás összege a terv telje­sítése szerint csökken vagy növekszik. Például, ha az elnök havi alapjutal­mazása 1000 korona, a pótjutalinazás pedig 1050 korona. Mint ismeretes, a pótjutalmazás 80 százalékát a fel­adatok teljesítése esetén havonta megkapja. Az elnök tehát évente 12 000 korona alapfizetést kap és pót­jutalmazás címén (80%) 10 800 ko­ronát. A többi — 1800 — koronát csak abban az esetben kapja meg, ha a szövetkezet az árutermelés tervét 100 százalékra teljesítette. Ha a tervet csak 97 százalékra teljesítik, az elnök pótjutalmazási összegéből 3 százalé­kot le kell vonni, túlteljesítés esetén a százalék arányának megfelelően a végösszeghez hozzá kell adni. A jutalmazás serkentő ereje Az első pillantásra eléggé bonyo­lultnak tűnik a dunaszerdahelyi Já­rásban alkalmazott Jutalmazási rend­szer. A valóságban azonban nem úgy fest a dolog, csupán a helyes mód­szer kidolgozása, a követelmények rögzítése kiván körültekintő és ala­pos munkát. A mezőgazdasági terme­léssel szembeni igényesség növeke­dése, a fejlődés bizonyára magával hozza majd a személyi érdekeltség további elmélyítését, de az új Jutal­mazás bevezetése óta eltelt két év tapasztalatai eléggé érthető és vilá­gos érvet sorakoztatnak fel. Meg keLl említeni, hogy a járási pártbizottság kezdeményezését" sem a szövetikezetesek, sem pedig a vezetők nem fogadták mindenütt nagy lelke­sedéssel. A vezető dolgozók egy része veszélyben látta forogni az eddigi t szilárd) Jutalmazás elvét, miután a tervteljesítéshez lett kötve. A sfcövet­kezetesek pedig a vezetők Jövedelme növekedésének bizonyos formáját lát­táik. Mindkét részről csakhamar meg­győződtek, hogy i(t egészen másról van szó. A szövetkezetek vezető dolgozói Ju­talmazásának új formája elég gyorsan hatott az emberekre. Másként kezd­tek nézni a terv teljesítésének kérdé­sére, bátrabban nyúltak a tartalékok­hoz s a tagság lobban érdeklődött a vezetők munkája Iránt. Azelőtt — amint említettük — a felvásárlási dolgozók tömege hajszolta a felvásá­rolni valót, míg később az a kilin­cselés teljesen fölöslegessé vált, sót ellenkezőleg, a szövetkezetek vezetői­nek kellett egynéhányszor sürgetni a felvásárlókat, hogy vegyék már át a vágóhídra „érett" jószágot. összehasonlíthatatlanul megszilár­dult a vezetők felelőssége a feladatok teljesítését illetően. Elmélyült a köl­csönös ellenőrzés. A zootechnikusť például igen érdekli, tőrődik-e az agronómus azzal, hogy elegendő és jó minőségű takarmánya legyen a szö­vetkezetnek, az agronómust viszont az is érdekli, hogyan gazdálkodnak a ta­karmánnyal, hogy minél nagyobb ha-j szon legyen belőle. A komplexbrigá­dok vezetője arra törekszik, hogy a talajt időben és jól megműveljék s ne mulasszák el az agrotechnikai határ­időket mtnd a vetésnél, mind a nö­vényápolásnál s a betakarítási mun­kákban. Természetes, hogy az új Ju­talmazási módszer a szövetkezetek elnökeinek nagyobb mértékben irányí­totta figyelmét a mezőgazdasági ter­melés fokozására, és ebben látják a szövetkezet bevételeinek legfőbb for­rását. Ez a célja a vezetők új ju­talmazási módszerének a Járásban. Két évi tapasztalat után bátran lehet mondani, hogy az új ju­talmazás valóban a termelés mozgató erejévé vált. Legjobban bizonyítja ezt a felvásárlási terv túlteljesítése ál­lattenyésztési termékekben és főkép­pen a tejben s ezenkívül észrevehető a hektárhozamok gyors növekedése is. Amig 1962 decemberében a Járás mezőgazdasági üzemei naponta 67 000 liter tejet adtak el az államnak, ta­valy naponta már 87 000 liter tejről lehetett beszélni, de egyes hónapok­ban ez a mennyiség még a 115 000 litert is meghaladta. A járásban tehát átütő sikert értek el a mezőgazdasági üzemek a tejtermelésben, ami a tehe­nek évi tejhozamának átlagát 2500 literre emelték. Természetesen ezek­hez az eredményekhez hozzájárultak a prémiumok is, melyeket a tejter­melés tervének túlteljesítéséért kap­tak a szövetkezet dolgozói. A nagy fordulat okát mégis a vezetők mun­kaviszonyának előnyös változásában kell keresni s azonkívül abban is, hogy sincsen talán olyan termelési ág a szövetkezetekben, ahol a több­termelésért nem Járna prémium. Nagy hiba volna azonban úgy te- : kinteni az új jutalmazási módszerre, " mintha egymagában elegendő volna a termelés további fokozására. Ha eb­ben az időszakban döntő szerepe is van, mégis sok tényezőtől függ. Az űj módszer nagyobb igényt támaszt a pontos nyilvántartásra, a feladatok teljesítésének állandó ellenőrzésére s rendszeres értékelésére. Fontos, hogy a pótjutalmat csakis az elért eredmények alapján fizessék kl. Eb­ben az esetben van tekintély és való­ban a termelés mozgató erejévé vá­lik. így például, amikor a járási párt­bizottság az elmúlt év őszén felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét arra, hogy a járásban hektáronként 28 mázsás búzatermést kellene elér­ni, mindjárt megtörténtek a megfele­lő intézkedések a kitűzött cél biztosí­tására. A mezőgazdasági üzemekben alaposan megtárgyalták, megvitatták a határozatokat, az agrotechnikai in­tézkedéseket, melyek nélkül alig vol­na elképzelhető a merész cél elérése. Hasonlóképpen foglalkoztak a föld­terület teljes kihasználásával, termő­képességének növelésével, a cukor­répa hektárhozama növelésének kér­désével, valamint a ciroktermelés 3500 hektárra való kiszélesítésével. Ha az új jutalmazási módszer beve­zetésénél eltérőek ls voltak a vélemé­nyek, ma már e módszer nagy elő­nyeit eléggé Ismerik mind a vezetők, mind a szövetkezeti tagok. A járás mezőgazdasága tavaly mindenben ha­táridő előtt teljesítette a felvásárlási tervet. A tej eladási tervét 114,5 szá­zalékra, a tojásét pedig 120 százalék­ra teljesítették. A jobb gazdasági eredmények, a magasabb árutermelés nagyobb bevé­telt is jelent a szövetkezeteknek, ami végeredményben megnyilvánul a ta­gok jutalmazásában is. És ha a szö­vetkezeti vezetők új jutalmazási mód­szerére ebből a szemszögből tekin­tünk, megállapíthatjuk, hogy ez nagy­mértékben eleget tett a várakozásnak és hatásos mozgató erő lehet a me­zőgazdaságii termelés további növe­lésében. OSZVALD FRIGYES mérnök, a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Ter­melési Igazgatóság vezetője JÄN MIKEA 8 Pravda munkatársa 1965. január 20. * (JJ SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents