Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-29 / 28. szám, péntek

Év végi számvetés a pártszervezetekben Kost már a tetteken a sor... Egy földmüvesszövetkezetben a kommunisták munkájának fokmérője általában az, hogy mennyire segítik elő a közös gazdálkodás fejlődését, a tagság, a falu jólétének fokozását. Ez volt a mérce Jánok község (košicei járás) pártszervezetének évzáró taggyűlésén Is. A helyi pártszervezet 32 tagja közül alig akadt olyan, akinek neve ne szerepelt volna a beszámolóban. A vezetőség tárgyilagosságát dicséri,ihogy amikor egyes elvtársakat valamilyen fogyatékosság miatt bírálták, nem feledkezett meg érdemeikről sem. A pártszervezet fejlődését és munkáját a mindennapi élet tükrében elemezte a taggyűlés. A beszámoló és a felszólaló elvtársak beismerték, hogy a tanácskozások nem érték el mindig a kellő színvonalat. A beszámolókat rendszerint egy-két elvtárs állította össze, s így nem voltak eléggé átfogók, elemzők. Az eszmei nevelés időnként teljesen háttérbe szorult. A pártonkívülieket nem vonták be a Örvendetes zárszámadás Galánta (pg) — A kosűti szövetkezet 800 000 korona bevételtöbblettel zárta az évet. A terven felüli bevételt a szarvasmarha és kacsahizlalás, valamint a malacok eladása eredményezte. Az állattenyésztés több mint 700 000 koronát biztosított terven felül a közös pénztárnak. A szövetkezetben 1965-ben tovább szakosítják a termelést. Főleg kacsakeltetésre, hizlalásra, kocanevelésre és tejgazdálkodásra akarnak áttérni. Az idén több mint 6 vagon hízott kacsa, 1100—1200 malac eladását tervezik. Tanácskoztak a fiatalok Rozsnyó (jg) — A CSISZ járási vezetősége a mezőgazdaságban dolgozó Ifjúság járási konferenciáján több mint 60 fiatal jelenlétében értékelte a fiatalok munkáját. A rozsnyói járásban az ifjúság 6800 köbméter komposztot készített, elvégezték 185 hektár rét és legelő javítását, vállalták 25 hektár kukorica és 75 hektár burgonya gondozását. Kiültettek 36 ezer gyümölcsfacsemetét, s a tanulóifjúsággal karöltve 130 000 brigádórát

1 dolgoztak a mezőgazdaságban. A konferencián a CSISZ vlachovői szervezetének átadták a CSISZ járási vezetősége vándorzászlaját. A szilicei és a nandraži szervezet jó munkájáért diplomát és pénzjutalmat kapott. Az értékes vita után a fiatalok elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a Járásban épülő kisméretű víztárolók felett. KIFIZETŐDIK A BAROMFITENYÉSZTÉS Losonc (ag) — A bússal szövetkezet eredményesen foglalkozik a baromfitenyésztéssel. Tavaly 14 977 pulykát és kacsát keltettek, ebből a szomszédos szövetkezetnek közel 10 000 darabot adtak el. Az év folyamán eladott 4200 hízott pulyka és kacsa 320 000 korona jövedelmet jelent a közösnek. KEBMfc ÍGÉRTÉK, DE... Nyolcvan-száz utas nevében fordulok Önökhöz segítségért. Arról van szó, hogy valamennyien a Losonc ós Kékkő között közlekedő autóbuszon járunk haza munkából. Az autóbusz 14,10 órakor indul a losonci állomástól, mi pedig 14 óráig dolgozunk. A munkaidő befejezése és az autóbusz indulási ideje között csupán tíz perc a különbség. Az állomástól távolabb dolgozóknak loholniuk kell, ha nem akarnak 16,30 óráig várni. Ugyanis akkor indul a következő autóbusz. Még a múlt évben kérvényeztük, hogy legalább 10 ->erccel később Indítsák a 14,10-es buszt. Űgy gondoltuk, kérésünk teljesítése nem okoz gondot a vállalat vezetőségének annál az egyszerű oknál fogva, mert a kérdéses autóbusz az utasok bosszúságára Bussán 5—10 percet amúgy is fölöslegesen áll. Miért ne indulhatna tehát valamicskével később ez a busz? Kérvényünket annak idején a vállalat vezetősége el sem fogadta, hanem nyomban megígérte, hogy 1965. január 1-től 10 perccel később indítják a buszt. Az Ígért határidőtől már közel egy hónap telt el. A busz azonban még mindig úgy jár, mint azelőtt. Szeretnénk tudni miért nem tartották be ígéretüket az illetékesek. Aiaksa József, Losonc pártoktatásba. Nyilvános taggyűléseket, melyeken Ismertették volna a felsőbb pártszervek határozatalt, s az időszerű sürgető feladatokat, nem tartottak. Dióhéjban ezek a legfőbb fogyatékosságok. Már több mint két órája tartott a tanácskozás. Az emberek lankadtan dűltek hátra a székeken. Attól tartottunk, hogy ellaposodik a gyűlés. De újból nekilendült a vita. Az őszinte, keresetlen szavak ismét felélénkítették a tagságot. Staho László arról beszélt, hogy a múltban sokkal aktívabbak voltak a község kommunistái. Ma miért más a helyzet? Talán az emberekkel való bánásmódban van a hiba, és az elégtelen szervező, valamint nevelőmunkában. Javíthatnánk a pártszervezet és a pártonkívüliek kapcsolatát is. A párt ereje főként abban rejlik, hogy szoros kapcsolatban áll a pártonkívüllekkel, a tömegekkel. A tömegkapcsolatok erősítésével mindig meg tudta nyerni a dolgozókat. E kapcsolatok szilárdítását az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk, s ez is oka annak, hogy a szövetkezetünkben megszaporodtak a problémák. Verbőczi Sándor elmondta, hogy az istállóban dolgozók közül — véleménye szerint — sokan nem állatgondozók, csupán etetők. Nem törődnek a rájuk bízott állatokkal úgy, mint kellene. Az új munkamódszereknek, például a takarmányelőkészítés legújabb formáinak sem nagy barátai. Hasonló a helyzet a sertéstenyésztésben is, ahol nagy a malacelhullás. Ez sok veszteséget okoz a népgazdaságnak, de természetesen elsősorban a szövetkezet tagjai látják kárát. Jobban fel kell karolni az ifjúságot — mondta egy másik felszólaló, majd Molnár András kifogásolta, hogy a klubhelyiséget a mai napig sem rendezték be. Így egyeseknek megvan az oka arra, hogy ne a kultúrházban, hanem a kocsmában töltsék szabad idejüket. Többen hangsúlyozták, hogy konkrét feladatokkal kell megbízni a kommunistákat, s így fokozni a tagság aktivitását. Fontos, hogy a párttagok az egyes munkaszakaszokon jó példával járjanak elől a munkafegyelemben, s a feladatok teljesítésében. Javítani, hatékonyabbá tenni a pártszervezet munkáját — ez csendült ki a felszólalók mondanivalójából. Az elfogadott konkrét határozat minden bizonnyal aktívabb, eredményesebb munkára serkenti a község kommunistáit. Szükség Is van erre, hiszen az elmúlt években egy helyben topogott a szövetkezet, és ebben nem kis része volt a párttagok paszszivitásának. M. S. Akikről keveset beszélünk M

int általában a hasonlatok, gyakran a címek is sántítanak. Ugyanis a jelen esetben nőkről, asszonyokról, lányokról lenne szó, és szinte elképzelhetetlen, hogy a férfitársaságok beszédtémáiból éppen ők maradnának ki. Hogy milyen összefüggésben, megvilágításban, az rendszerint már az adott helyzettől függ és ezt aligha lehetne rendeletekkel vagy határozatokkal szabályozni. Szóval általában gyakran beszélünk róluk, a nőkről. Ám kevesebbszer, vagy egyáltalán ritkán kerül szóba a termelőmunkában férfiasan helytálló gyengébb nem. Még a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban is, pedig ezen a szakaszon igazán több mint elismerésre méltó munkát végeznek. Mondhatnám, a szövetkezetekben a kétkezi munkának legalább háromnegyed része az ő vállukat terheli. Végzik ls a rájuk bízott munkát becsülettel. Az már nem az ö bűnük, hogy a szövetkezetek nagyobb részében fontossági sorrendben olyképpen kategorizálták az egyes munkaszakaszokat, hogy például: első és legfontosabb a vezetőség, ami érthető, mert ezt a posztot általában férfiak töltik be. A második csoportot a gépeken dolgozók képezik, természetesen itt is a férfiak dominálnak. Aztán jönnek az állatgondozók. Itt már elég szép számmal akadnak nők is, főképp ott, ahol gépek híján még kézzel kell fejni. Marad továbbá a növénytermesztés apró-cseprő ezernyi tennivalója, mely lényegében „semmiség", csak amolyan negyedrendű munka, melyet a nők is el tudnak végezni. El is végzik s emellett háztartást vezetnek, gyermeket nevelnek, szóval azon kívül, hogy robotolnak, nem művelnek világraszóló nagy dolgokat. Mert sok a dolguk. Hát igen, ezekről ez asszonyokról általában keveset beszélünk. A szövetkezeti zárszámadáson a beszámolókban ugyan megemlítik, hogy jól dolgoztak, egyeseket talán külön is megdicsérnek s mintha az asszonyok szerepe ezzel be is fejeződött volna, a vezetőség választásakor már szóba sem kerülnek. Ha igen, akkor meg inkább csak olyan szempontból, hogy Isten őrizzen tőlük, így is mindenbe beleszólnak, pedig hát asszony ne szóljon a politikába. Maradjon a főzőkanálnál, merthogy ott a helye, s bölcs-kajánul mást is hozzámondanak, vagy legalább, hozzágondolnak. Hiszen.a zárszámadások idején nincs növényápolás, meg egyéb, férfiaknak „nem illő" munka. AZ EMBERI HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE Szélhámos százhatvanezer koronás évi jövedelemmel Távirati stílusban valahogy így lehetne hírt adni a történtekről: a nyitrai közbiztonsági szervek hetekkel ezelőtt csalás, kuruzslás, szélhámosság miatt őrizetbe vették Anna Fialovát. Előre bejelentem: csalódást okozom azoknak, akik a néhánysoros bevezető után a továbbiakban valamilyen „izgalmas" bűnügyi riportra számítanak. A vizsgálat levezetése, illetve a büntetőjogi eljárás lefolytatása a közbiztonsági szervekre, illetve a bíróságra tartozik. Anna Fialová ellen nem szándékom vádiratot készíteni, ezt már megtették az illetékesek. Szeretnék azonban néhány olyan dologra rámutatni, ami közvetve vagy közvetlenül Fialován kívül másokat is érint. Akárhogyan is szemléljük a dolgokat, Anna Fialová nem légüres térben követte el sorozatos bűncselekményeit. Anélkül, hogy szikrányi mentséget is keresnénk cselekedeteire __ ahogyan majd a továbbiakból is látni fogjuk — bizonyos mértékben felelősség terheli a társadalomnak azt a tucatnyi tagját Is, akik akarva — akaratlan,, tudatlanságuk, vagy jóhiszeműségük következtében bizonyos mértékben kezére játszottak az 56 éves szélhámosnak. Ahhoz, hogy alig egy esztendő leforgása alatt több mint százhatvanezer koronát zsebelhessen be, emberek kellettek, szűk látókörű, hiszékeny emberek, akiket a hétpróbás csaló szép szóval, ígérgetéssel, kuruzslással levett a lábukról. Fialová első ízben huszonkét esztendős korában állt bíróság előtt. Ha nem tévedek, azóta kereken hússzor volt büntetve. Legutolsó büntetését 1962-ben töltötte le. Kiszabadulása után eléggé „speciális" területre terjesztette kl működését. Ott, ahol szellemi sötétséget vélt felfedezni, úgy adta ki magát, mint minden bajok gyógyítója, aki uralja a túlvilági erőket és ezt a hatalmát jó pénzért, drága holmikért áruba bocsátja a rászorultaknak. Betegeket gyógyított, jövőt mondott, és ha már a végsőkig kiszipolyozta áldozatát, mint a kámfor eltűnt. Ott, ahol úgy látta, hogy a túlvilági hatalmak emlegetése aligha vezetne célhoz, más eszközökhöz nyúlt. Összeköttetéseire hivatkozva építőanyag, korszerű, tetszetős bútor beszerzésétől, a nyugdíjemeléstől egészen az orkánkabát) megszerzéséig mindent vállalt, csak egy volt a fontos: minél magasabb legyen az előlegezett összeg és a tiszteletdíj. Egyébként ügyfeleit gyakran baráti szívességekre is felkérte. Három, négyezer koronát, sőt ennél ls nagyobb összegű kölcsönöket vett fel, arra hivatkozva, hogy a fővárosban elhelyezett kötött betétjéből rövidesen visszafizeti. így, papírra fektetve szinte hihetetlennek tűnik, hogy akadtak, akik léprementek. Mégis megtörtént. Anna Fialová áldozatai között főiskolai végzettségű személy is akad. Ezek után szeretném feltenni a kérdést: nem volna érdemes egy kicsit mélyrehatóbban elgondolkozni a dolgok fölött? Az rendben van, hogy Anna Fialová elnyeri megérdemelt büntetését. De vajon megtettünk-e ezzel legalább hozzávetőlegesen is mindent, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő? Szerintem nem. Az alkalom adva ls lesz mindaddig, amíg lesznek kapzsi, dologkerülö emberek, s amíg akadnak olyanok, akik hagyják magukat félrevezetni. Kár volna tagadni azt is, amíg egyes árucikkek továbbra is nehezen beszerezhetők, mint például a tetszetős, korszerű bútor, az épületanyag, az orkánkabát, addig az Anna Fialovához hasonló „közvetítőknek" is jut élettér. Azt pedig kötve hinném, hogy ne akadnának a jövőben is olyanok, akik ezeket a „hézagokat" ne használnák fel, ha egyszer azt látják: könnyen és szép összegeket „kereshetnek". A jövőre nézve kár volna, ha figyelmen kívül hagynánk ezeket a szempontokat,

1 mert akárhogy ls nézünk a dolgokra, mégiscsak van abban valami igazság, hogy alkalom szüli a tolvajt. Próbáljuk talán meg közös erővel, valamennyien, minél szűkebb keretek közé szorítani ezt a bizonyos alkalmat. SZARKA ISTVÁN A

sokat beszélő asszonynépség nem éppen férfiideál. Mert ugyebár a teremtés koronája hogyan fogadhat el tanácsot nőtől. A munka az más, a kezük az járhat, akármilyen szaporán. Különösen akkor, amikor olyan munkáról van szó, amelyiket a férfiak méltóságukhoz méltatlannak tartanak. Egyszer se higgyük, hogy ezzel a szemlélettel és magatartással megváltoztatjuk és elhallgattatjuk a szövetkezetekben dolgozó asszonyokat, leányokat, hogy egy szikrányit is leforgácsolunk azokból az ambíciókból, amelyekkel egyre fokozottabban követelik nem jogtalan beleszólási jogalkat a szövetkezeti gazdálkodás belügyeibe, legalábbis a munkájuk arányéban. őszintén szólva, ezen a téren még nem jutottak messzire. De nagyon makacsok ezek a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok. Ha már a vezetésből nem sikerül, legalább a munkából kérnek nagyobb részt. Mint például a tél kezdetén, amikor azzal rukkoltak ki, hogy hetedszer is megszervezik a Földművesasszonyok Téli Iskoláját, méghozzá annak a Jelszónak a jegyében, hogy: „Hazánk felszabadításának huszadik évfordulója tiszteletére biztosítsuk mezőgazdasági termelésünk további fejlődését, fokozzuk a földmüvesaszszonyokról, a mezőgazdaságban dolgozó nőkről és anyákról való gondoskodást." Férfiszemmel nézve a dolgot, ezek aztán jól rátapostak a gázpedálra. Nem azzal, hogy megfogalmazták ezt a jelszót, mert lényegében azt a XII. kongresszus határozatából is csaknem szószerint idézhették volna, s a Párt azóta hozott határozatai és az EFSZek VI. országos kongresszusa is hasonló szellemben foglalkozott a problémával, hanem azzal, hogy ezt a jelszót sokezer asszony szilárd tennlakarása teszi gyakorlati erejűvé. N

ézzük csak, hogy mi Is áll e mozgalom hátterében. Kezdjük talán a termelés területén. Nem kicsiség, ami fölött védnökséget vállaltak. A verseny feltételei, melyek a mezőgazdasági termelés csaknem minden szakaszára kiterjednek, már önmagukban is komoly tényezői a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének. Hiszen például aki el akarja nyerni „Az állattenyésztés kiváló dolgozója az.1965-ös évben" jelvényt, annak a tavalyihoz viszonyítva 300, Illetve 200 és 100 liter tejjel kell többet fejni, attól függően, hogy a múlt évben a gondjaira bízott tehenektől 2000 literen aluli, illetve 2000—3000 liter között, vagy azon felüli tejhozamot ért el. A megkívánt zsírtartalom és a higiéniai előírások betartása is szerepel a feltételekben, továbbá az, hogy száz tehéntől 80 borját kell elválasztani. A hízómarhákat gondozó asszonyoknak a cím elnyeréséhez nem kevesebb, mint napi 1 kilogrammos súlygyarapodást kell elérniük, egy anyakocától 15 malac elválasztása a felső szint, egy tyúktól átlag 140 tojás évente. Az is szerepel a versenypontok között, hogy a hízósertésnél dolgozók napi 0,5 kgos átlagos súlygyarapodással szerezhetik meg a jelvényt és mellé a megérdemelt tárgyi jutalmat, külföldi vagy hazai üdülésre szóló utalványt. Sokat akar a szarka, — mondhatnánk — keményebb legények bicskája is beletörött már a hasonló nagyotmondásba. Hiszen néhány évvel ezelőtt jobbadán a szövetkezetek vezetői vállalták azt a nem kis feladatot, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik a mezőgazdaságban. Igaz, hogy a mezőgazdasági termelésnek igen sok a kiszámíthatatlan tényezője, itt is beleszólt az Időjárás, a műtrágyaellátás, de hogy az öt évből több helyen lett hat, mint négy, azt az említetteknél ls lényegesebben befolyásolta a mezőgazdasági üzemek vezetőségének felkészültsége. D

e maradjunk az asszonyoknál. Az ő célkitűzéseik nem annyira globál módon vannak megfogalmazva, mint például a korábban említett vállalások, ök nem azt mondják, hogy ezt és ezt elérjük, hanem Jubilál a jánoki CSEMADOK Tíz évvel ezelőtt, 1955-ben Jánok községben ls megalakult a Csemadok. Az akkor 68 tagot számláló kultúregyesület élére Kerekes Terézlát választották, aki azóta is odaadóan végzi elnöki teendőit. Jelenleg a szervezetnek 105 tagja van. A tagok aktívan részt vesznek mind a politikai, gazdasági, mind a kulturális munkában. A tízéves jánoki Csemadok szép sikereket akar elérni a jövőben is. ľt. s.1 azt, hogy aki a termelés említett szakaszain eléri a kitűzött eredményt, az megkapja az 1965-ös év kiváló állattenyésztője, vagy kiváló növénytermesztője címet. Mert ez az utóbbi is van. Nem kisebb teljesítményekhez kötve, minthogy a gondjaikra bízott területen 400 mázsa cukorrépát, 180 mázsa burgonyát, 40 mázsa szemeskukoricát, 60 mázsa évelő takarmányt, 30 mázsa réti szénát termelnek hektáronként. Igen, ők nem globálban beszélnek, őket a konkrétumhoz kötött „kicsinyesség" jellemzi, olyan vállalások, ahol nincs kockázat,— mondhatnánk. Mert ugyebár ha valaki eléri a termelésben a meghatározott szintet, akkor megkapja azt a jelvényt, ha nem, akkor sem vonhatja felelősségre senki. Ugye, ebben nincs semmi nagyvonalúság. Mint például abban sincs, ahogyan egy asszony, egy anya a havi keresetet beosztja. Nem szeretném megsérteni azokat az asszonyokat, akik a kereset elosztásánál anynyira nagyvonalúak is tudnak lenni, hogy a fizetés után három nappal már kong a kassza. A földművesaszszonyok között ilyen talán csak elvétve akad. ök nagyobbára kicsinyesek. Annyira „kicsinyesek", hogy még ennek a nemes versenynek, a Földművesasszonyok Téli Iskolájának keretében Indított mozgalomban sem csupán a „nagy" ügyet látják, hanem például azt, hogy ha 20 tehéntől 300 literjével többet fejnek ki mint tavaly, akkor a 6000 liter többlettejért a prémiumon kívül is legalább 2500 koronához jutnak. Ennyi pénzért pedig... de ne kicsinyeskedjünk. Ilyenek ők. Ha valamit a fejükbe vesznek, hát csinálják. Még akkor is, ha a mezőgazdasági üzem vezetőinek részéről nem túl sok biztatást és támogatást kapnak. Nem állítom, hogy mindenütt egyforma lelkesedéssel és tettrekészséggel párosul az asszonyoknak ez a kezdeményezése, még azt sem, hogy igyekezetüket valamennyi mezőgazdasági üzemben egyaránt kiváló eredmények kísérik, azt azonban túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kitűzött cél megvalósítását illetően az asszonyok állhatatosabbak a férfiaknál. Lássunk egy példát. A szövetkezetek vezetősége évek óta minden évben megszervezi a szövetkezeti munkaiskolát. Az utóbbi években még munkaegységet is kapnak, akik rendszeresen látogatják a szakoktatást. És mit mutat a statisztika? Azt, hogy legtöbb faluban legalább kétszer anynyi asszonyt találunk a látogatók között, mint férfit. S ha a férfiak el is mennek, az előadás meghallgatása helyett rendszerint az előszobában eregetik a füstöt. Ezzel kapcsolatban újra megvádolhatnánk a gyengébb nemet, hogy megint csak itt a rájuk jellemző anyagiasság, vagyis ők csak a munkaegységekért járnak az előadásokra. Ha így lenne, akkor sem dőlne össze a világ. De nem Így van. Mert nézzük csak például az eredményeket. A dunaszerdahelyi járásban tavaly 250 fejőnő nevezett be a jelvényekért folyó versenybe. Felajánlották, hogy a gondjaikra bízott tehenektől terven felül 1014 581 liter tejet adnak piacra. Nos, háromnegyed évig több mint 3 millió literrel adtak többet a tervezettnél. Az érsekújvári járásban ugyancsak a háromnegyed év végéig 30 fejőnő a kitüntetés első, 90 a második és 397 fejőnő a harmadik fokozatát nyerte el. ök több mint 200 százalékra teljesítették vállalásukat. Hasonló eredményekkel dicsekedhetnek a trebišovi és a lévai járás fejőnői is. M

ezőgazdasági üzemeinkben a közeli napokban értékelik a Földművesasszonyok Téli Iskolája VI. évfolyamának eredményeit, s egyúttal elfogadják, illetve kidolgozzák a VII. évfolyam programját, munkatervét. Mint említettem, az idén nemcsak az állattenyésztés, hanem a növénytermesztés szakaszán is megindul a verseny. Bizonyára nem kisebb sikerrel, mint az állattenyésztésben. Ezeken túlmenően azt is magukra vállalták az asszonyok, hogy az eddiginél is fokozottabban szorgalmazzák falujukban a közszolgáltatások fejlesztését, az óvodák és bölcsődék létesítését, esetleg bővítését, továbbá a faluszépltés, a munkahelyek mosdóval, öltözővel való ellátása ls szerepel a programjukban. A Földművesasszonyok Téli Iskolájának VII. évfolyamában tehát nagy fába vágták fejszéjüket a falvak aszszonyai. Nem ártana, ha a mezőgazdasági üzemek vezetői a közelgő zárszámadásokon nem cstípán a beszámolókban szorítanának helyet a dolgos asszonyoknak, hanem a vezetőségi asztal mellett is megérdemelnék. Szorgalmuk, igyekezetük bizonyára ott is úgy gyümölcsözne, mint a termelésben. HARASZTI GYULA 1965. január 20. * (JJ SZÓ 29