Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-27 / 26. szám, szerda

Év végi számvetés a pártszervezetekben Nyílton, tárgyilagosan, következetesen... A BÁLVÁNYI ÁLLAMI GAZDASÁG megyercsi részlegén működő pártszervezet tagjai évzáró taggyűlésükön közel öt óra hosszat tanácskoztak. „Azt akarjuk, hogy jobbak lenak párttagok, mert a szocialista munkaversenyt elsősorban nekik kell irányítani. A határozatban célul tűzték ki, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívákat gyenek az eredmények" — így mond- alakítanak. Többen is megjegyezték, ta Erős elvtárs, az egyik sertésgondo- hogy ez nem könnyű feladat. Valózó. Szavai az egész tanácskozásra ban, máról holnapra nem lehet egyjellemzők. Mert bár a tizennégy fel- séges, jó munkacsoportot kialakítani, szólaló közül senki sem ismételte a amely felelősséget érez minden egyén fenti mondatot, a problémák iránt ta- munkájáért. Viszont a részlegen szüknúsított állásfoglalásuk ezt a gondo- ség van az emberi jellemet formáló latot tükrözte. szocialista munkabrigádra. A megyercsi részleg a gazdaság ter- A p

á

rt

S2

ervezet egyik fontos felmelési versenyeben, 1960-ig az utolsók adata> h a oárttagok példamutatáközött kullogott. A következő három sával tovább f

o,*

kozza a d

oig

0:

Zók munévben felfelé ívelt az útjuk, de az el- ka

erkölcsét. Több példa is igazolja, múlt évben újból megtorpantak. Nem váltak valóra az elképzelések, az eredmények a tervfeladatok mögött maradtaik. Az előző évhez viszonyítva csökkent a búza hektárhozama, s a gazdaságban kukoricából is náluk hogy a munkaerkölcs alapvetően befolyásolja a termelési eredményeket. Az elmúlt évhez viszonyítva az idén növekedtek a termelési feladatok. Az évzáró taggyűlés — a hibákat bíráló kritikus hang és az értékes javaslatermett a legkevesebb. Nem teljesítet- tol

í _ az elsö lôpélS a termelési félték a tejeladás tervét és magas volt adatok teljesítésének útján, a borjak, valamint a malacok elfoullási átlaga. A MEGYERCSIEK SZEMBENÉZTEK A beszámoló taglalta a problémá- a valósággal ós okultak az elmúlt év kat, megvilágította a kialakult hely- hibáiból. A párttagok az elfogadott zetet. Az eredményeket röviden ösz- határozatban névre szóló, konkrét szefoglalta, a hibákat részletesen ele- feladatokat kaptak. Már ebből is mezte. A vita úgyszintén. Az évzáró látni, hogy nem mástól várják a seta,ggyűlés vitájának legjelentősebb gltséget, hanem saját erejükben bízpozitívuma, hogy a felszólalók nem igyekeztek „mindenáron" megmagyarázni az egyes fogyatékosságokat, hanem kommunistához méltón szembenéztek a valósággal, a tényekkel. Meghatározták, hogy a munkaszervezés fogyatékosságai milyen mértékben terhelik a részleg vezetőit, viszont azt sem hallgatták el, hogy nem minden párttag volt eléggé kezdeményező ós példamutató a munkahelyén. A TERMELÉSI EREDMÉNYEKET kedvezőtlenül befolyásolta az időjárás és egyéb körülmények. Elég megemlíteni, hogy a három öntözőberendezés egyike éppen akkor állt le — alkatrészhiány miatt, — amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Javítását decemberben fejezték be. így cukorrépából az öntözött területen 400, a nem öntözöttön pedig alig 200 mázsa volt a hektárhozam. Jogosan jegyezte meg az egyik felszólaló, hogy ezért nem nekik, hanem „valaki másnak" • kellene önkritikát gyakorolnia. Azt ls hangsúlyozták, hogy nyíltan meg kell mondani; kit milyen mértékben terhel a felelősség a fogyatékosságoikért. Koitál elvtárs, a részleg vezetője megindokolta ugyan a huszonnégy borjú elhullását, de beismerte, hogy ennek mégsem lett volna szabad megtörténnie. Most látják, hogy figyelmes, hozzáértő gondozással meg lehet akadályozni a további elhullást. Más a helyzet a sertések esetében. Nincs előhizlaildájuk, így a választott malacokat kénytelenek a hízók számára készült istállókban tartani. A betonpadlón pedig még bőséges almozással sem tudják megakadályozni a kis állatok átfázását. Új istállót, előhizlaldát viszont az idén már nem építhetnek, tehát sürgősen valami megfelelő megoldást kell keresni, mert ellenkező esetben újból nagy lesz az elhullás. A lehetőségekhez képest addig is legalább fűteni kell az istállót. SOK SZÖ ESETT A TEJHOZAM NÖVELÉSÉRŐL. Különösen a fejők beszéltek erről, mert ők közvetlenül érdekeltek a hozam növelésében. Javasolták, hogy építsék át a takarmánykeverőt, mivel az itt végzett munka zavarja az állatok nyugalmát. Az idén az első dekádban 1625, a másodikban 320 liter tejjel maradtak adósak, örvendetes, hogy a harmadik dekádban már teljesítik a tejeladási tervet. Napirendre került az ifjúság problémája ls. Hangsúlyozták, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen végzi munkáját. Oláh elvtárs, a harminictagú CSISZ-szervezet elnöke a régen óhajtott művelődési ház építését sürgette, mivel nincs megfelelő helyiségük a szórakozásra. Pillanatnyilag azonban nincs mód az építkezésre. A meglevő adottságokat kell Jobban kihasználniuk. Az Ifjúsági szervezet munkájával év közbeni rendszeresen foglalkozott a pártszervezet. Arra a megállapodásra jutottak, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően — a pártbizottság egyik tagja felelt a CSISZ munkájáért — most több Ifjú kommunistát bíznak meg feladatokkal. Arra is gondolnak, hogy a legjobb CSISZ-tagokat felveszik párttagjelölteknek. Az elmúlt évben két tagjelöltet vettek fel, s az idén további fiatalokkal akarják bővíteni a szervezetet. A JOBB ELLENŐRZÉS ÉS A MUNKAFEGYELEM megszilárdítása érdekében Igyekeznek az egyes munkaszakaszokra arányosan szétosztani a párttagokat. Fontos, hogy a jövőben a növénytermesztésben is dolgozzava készülnek a megnövekedett feladatok teljesítésére. A gépjavítók között Bár hó borítja a határt, s ilyenkor nem sokan gondolnak a mezei munkára, ám a készülődés most is folyamatban van. A műhelyekben télen sem hagyják abba a gépek javítását. Hangos az élet a mezőgazdasági gépeket javító galántai műhelyekben is; a lánctalpas traktorokat készítik elő a tavaszí vetéshez. A traktorállomás tavaly jól megállta a helyét, a tervezett 400 lánctalpas helyett 413 traktoron végezték el a nagyjavítást. A rendelők a munkával elégedettek, előfordul itt-ott reklamáció, erről azonban majd később. Nagy előnyére válik mind a traktorállomásnak, mind a gazdaságoknak, hogy a javítóműhely jelentős cserealappal rendelkezik. A cserealap 50 lánctalpas traktor, ami lehetővé teszi a folyamatos és gyors munkát. — Nálunk csak két-három óráig tart a nagyjavítás — mondja Ocsovszky Ernő, a javítóműhely igazgatója, és ebben van a cserealap előnye. A gépjavítók ugyanis állandóan javítják a lánctalpas traktorokat, s mikor egy-egy gazdaság behozza a traktort javításra, a készből választhat helyébe egy másikat, amelyet a helyszínen kipróbálhat; 2—3 óráig járatja, és ha megfelel, elviszi. Ha hibát talál rajta, másik traktort próbál ki. Szóval a javítóműhely munkaszervezése kielégíti a rendelők igényét. Ilyen ügyes szervezés mellett is előfordul azonban, hogy a kiválasztott CSETÖ JÁNOS traktoron odahaza hibát találnak. A chotébori gépgyár szerelői a napákban helyezték üzembe a plzeňi Gambrinus sörgyár korszerű palackozó gépsorát. A már eddig is üzemeltetett palackozó géppel együtt évente 200 000 hektoliter sört tölt 40 millió félliteres palackba. Képünkön: Miiuše Janóvá és Jindra Matéjková az önműködő palaokmnsó gépnél. (CTK V. Vlach felvétele) A javítóműhely persze mindent megtesz, hogy jó gépeket adjon át a gazdaságoknak. A nagyjavításon átesett traktor gépét öt órán át járatja megterheléssel, és egy órán át terhelés nélkül. I-Ia a próbát kiállja, csak azután minősíti csereképesnek. És hogy munka közben mégis előfordul hiba, az nem írható csak a javítóműhely rovására. Gyakran előfordul, hogy a gazdaságok az átvételre nem a legjobb szakembereiket küldik. A több szem többet lát elv alapján Ocsovszky elvtárs azt tartja helyesnek, ha a traktorossal a gazdaság gépesltője is jelen van az átvétel alkalmával. Elvégre a szakember szeme előbb felfedezi az esetleges hibát. Ezzel a javítóműhelynek is segít, mert a helyszínen könnyebb a hibát kijavítani. Ocsovszky elvtárs kívánságának a gazdaságok 80 százaléka már eleget tesz, és legjobb szakembereit küldi az átvételre. Ez az eljárás a gazdaságok további 20 százalékának sem Jelentene megterhelést, hisz minden gazdaságban van gépesítő. A közös együttműködés jobb eredményhez vezetne. Emellett akad olyan hiba is, amely a próbaüzemeltetés közben sem fedezhető fel, de miért szaporodjék a számuk olyanokkal, amelyek kiküszöbölhetők? — Tavaly a legjobb elővigyázatosság ellenére is 28 gazdaság fordult hozzánk panasszal — mondja Kontár Zoltán gépjavító mester. — A tavaszi hónapokban rosszul edzett gyűrűket kaptunk. A gyűrű és hengerfal keménysége nem volt összhangban, s ez okot adott az elégedetlenségre. A gyenge minőségű anyagellátásról a javítóműhely persze nem tehet, neki is csak bosszúságot okoz. Az anyagellátást illetően az idei esztendő sem Indult a legjobban. Bár sokszor csak kicsiségről van szó, mégis sok kellemetlenség forrása. A Javítóműhely például nem tud beszerezni futókerekekbe való olajdugót. Ez az alkatrész csak fillérekbe kerül, de ezért nem végezheti a javítóműhely a cserét, pedig negyven lánctalpas traktor áll készen az udvaron. Jóllehet, ebből az alkatrészből egyes raktárakban nincs hiány, ezért egyelőre a Javítóműhelynek várnia kell. Ha nem kap, kénytelen lesz őket saját maga előállítani, csakhogy ez az eljárás népgazdasági szempont, ból ráfizetéssel jár. A műhelynek nincs mindenkor aa elkészítéséhez megfelelő anyaga, és így az olajdugó előállítási költsége öt korona körül mozog. Ha azonban más szemszögből nézzük a dolgot, rájövünk, hogy még ilyen körülmények között is kell valamit tenni. Először is mert a javítóműhely a kijavított 40 lánctalpas traktorba több mint egymillió korona értékű alkatrészt és munkát fektetett. Másodszor, mert az alkatrészhiány miatt megszakadhat a folyamatos javítómunka, és ez a legnagyobb kárt idézheti elő; a mezőgazdasági üzemek nem kapják meg idejében a tavaszi munkákhoz fontos vetőgépet. A javítóműhelynek sok a feladata. Minden munkanapon 1,8 lánctalpas traktor és 1,3 motor nagyjavítását kell elvégeznie. Ezért nem állhat tétlenül, mert lia a munka felhalmozódik, nem tudja teljes mértékben kielégíteni az igényeket. A galántai traktorállomás eddig csak a nyugatszlovákiai kerület lánctalpas traktorainak nagyjavítását végezte. Az újon* nan átszervezett Javítóműhely elvállalta a közép-szlovákiai kerület és Morvaország közelebb eső részéből is a lánctalpas traktorok nagyjavítását. Így az idén kijavít 500 traktort a mezőgazdasági üzemek számára és 300 motort más műhelyek számára. A munkatöbblet természetes ve« lejárója, hogy egyes műhelyeket át kell alakítani az új viszonyoknak megfelelően. Ezt a javítóműhely a közeljövőben végre is hajtja. Erre annál is inkább szükség van, mert három év múlva évi teljesítménye 800 lánctalpas traktor és 1500 motor megjavítása lesz. Nem kis feladat, Ocsov. szky elvtárs azonban nem fél tőíe. Azzal számol, hogy javuló alkatrészellátás esetén Ilyen cserealappal teljesítik a feladatot. Mert ha beszélünk ís az alkatrészellátásban mutatkozó fogyatékosságokról, végeredményben mégis csak be kell látnunk, hogy az ellátás javul, és nincs ok az aggodalomra. Idővel a mezőgazdasági üzemek is belátják, hogy a legjobb, ha szakembereiket küldik az átvételre. Ez nemcsak nekik, de a javítóműhely számára is előnyös. BENYUS JÓZSEF Miért nincs igaza Tóth Zoltánnak? Az alábbi eset hónapokon keresztül foglalkoztatta a losonci járási pártbizottságot, a járási építővállalatot és nem utolsósorban szerkesztőségünket. Tóth Zoltán rappi lakos 1964. jú• líus 27-én panaszlevéllel fordult a losonci járási pártbizottsághoz. Többek között ezt írta: „1954 tavaszán kezdtem meg Luboriečkán az EFSZ számára egy istálló építési munkáinak levezetését. 1963 októberéig számos ilyen építkezést vezettem. Meggyőződésem, hogy feladatomat jól végeztem. Ezt bizonyltja az is, hogy az építésvezetők közül mindig én kaptam denki sajnálja, hogy így elbántak a legtöbb prémiumot. Hatvankettő no- vele. vemberében gyomorbajommal gyógy- Időközben megkaptuk a Járási ÉpIfürdőre küldtek. Amikor visszatér- tövállalat igazgatójának a levelét ls. sómat, mivel huzamosabb ideje egyéb munka híján a Rappl Helyi Nemzeti Bizottságnak dolgozgatom." M

ásodik levelét már szerkesztőségünk címére küldte. Ebben a levélben első helyen a járási pártbizottságot bírálja, mivel az előbbiekben ismertetett panaszlevél alapján lényegében semmit sem tettek. Hónapokig jóformán még érdemleges válaszra sem méltatták. 1965. január 3-án újabb sürgető levelet kaptunk. Ebben a levélben arra hivatkozott, hogy ügyéről már tud az egész környék. Az autóbuszokban elég gyakran szóba kerül az esete, és mtntem, Molnár elvtárs, a járási építővállalat igazgatója azzal fogadott: Molnár elvtárs többek között így írt: ,Tóth Zoltán, mint építésvezető 1958 Zotyókám, az egészségi állapotodra áprilisától 1962-ig dolgozott üzemünkvaló tekintettel áthelyezlek a fejlesztési osztályra". Tóth Zoltánnak akkor semmi kifogása sem volt az áthelyezés ellen, sőt maga is helyesnek, emberségesnek tartotta az igazgató elgondolását. Hatvanhárom júliusában újból hasonló beszélgetés folyt le közötte ós az igazgató között. Szó szerint idézzük: „Zotyókám, több szemrehányást kaptam már miattad, mivel a fejlesztési osztályban betöltött helyedre nincs meg a kellő Iskolai végzettséged. Amúgy sincs sok jövője ennek az osztálynak. Ha beleegyezel, szereznék neked valami jó állást a Magasépítési Vállalatnál". Tóth Zoltán ebbe is beleegyezett, különösen, amikor megtudta, hogy mester lesz az említett vállalatnál és a fizetése ls emelkedik. így került aztán 1963. október 1-én a Magasépítő Vállalathoz. Egy alkalommal itt újból találkozott volt igazgatójával. Molnár elvtárs baráti alapon megkérdezte: „No Zotyókám, meg vagy elégedve?" Tóth Zoltán erre elújságolta, hogy 300 koronával keres többet havonta, mint eredeti munkahelyén. A járási pártbizottsághoz küldött levele befejező részében mégis azt olvashatjuk: „Szeretnék újból visszakerülni eredeti munkahelyemre. 1964. júniusában már kértem visszafogadáben. Később, egészségi állapotára való tekintettel, az ő beleegyezésével áthelyeztük a fejlesztési osztályra. Gondoltuk, gyomorbajával ne kelljen sokat utazgatnia. Egy évvel későbben, amikor ezt az osztályt megszüntettük és az üzemen belül szükségesnek bizonyult a műszaki apparátus csökkentése, Tóth elvtárs számára is Iparkodtunk megfelelő munkakört, illetve munkahelyet biztosítani. Felajánlottunk neki mesteri beosztást a Magasépítő Vállalatnál. Nem ls volt ellene semmi kifogása és így 1963 októberében, mint legjobb barátok váltunk el". Az igazgató leveléből továbbá arra lehetett következtetni, hogy Tóth Zoltánt időközben a Magasépítő Vállalattól elbocsátották. Hatvannégy nyarán aztán azzal a kéréssel állt elő, hogy a járási Építővállalat vegye újból vissza régebbi beosztásába. Kérelmének azonban a legjobb akarattal sem tudtak eleget tenni, mivel azt a helyet már régen betöltötték. Elbocsátani pedig senkit sem lehet csak azért, mert valaki más pályázik a helyére. Ezt azonban Tóth Zoltán semmiképpen sem akarta megérteni. Továbbra is visszakövetelte régebbi munkahelyét. A losonci járási pártbizottság szintén nyilatkozott az ügyben. Elismerték, hogy objektív okok miatt sokáig húzódott az ügyintézés, ez azonban — szerintük — a dolog lényegén mit sem változtat. Tóth Zoltán áthelyezése mindkét esetben saját beleegyezésével történt. A baj csupán ott kezdődött, hogy legutóbbi munkahelyén, a Magasépítő Vállalatnál nem becsülte meg magát eléggé. Az üzem vezetősége, az üzemi párt- és szakszervezet elnökei véleménye szerint félvállról vette a munkát. Figyelmen kívül hagyta felettesei utasításait, úgyszólván magának próbált törvényt szabni. Több ízben is szóvá tették helytelen magatartását. Ilyenkor megvonta a vállát és kijelentette: ha valakinek nem tetszik az ő munkamódszere, bocsássák el, szívesen elmegy az üzemtől. Az üzem vezetősége, mivel amúgy is elégedetlen volt munkájával, szaván fogta Tóth Zoltánt. I

'gy maradt aztán állás nélkül. A történtek után fordult követelésével előző munkahelyének vezetőihez, a többit pedig már tudjuk. A járási pártbizottság leveléből az ls kiderült, hogy még így sem „elveszett" ember. Ha nem ís tudták „visszaállítani" régebbi munkahelyére, két megfelelő munkakört is felajánlottak neki. 0 azonban egyiket sem fogadta el. Ezért kell most a Rappi Helyi Nemzeti Bizottságnak „dolgozgatnia". Eredetileg levélben akartunk válaszolni Tóth Zoltánnak. Mlval azonban utóbbi leveléből kiderült, hogy ügyével már a nyilvánosság ls foglalkozik, megváltoztattuk elgondolásunkat. Az esetleges további félreértések, félremagyarázások elkerülése végett helyesnek tartjuk, hogy az ügyben a nyilvánosság előtt mondunk véleményt. Tóth Zoltánnak őszintén meg kell mondanunk: helytelenül ítéli meg a dolgokat. Tudtunkkal az áthelyezések a saját beleegyezésével történtek. És ha nem így volt, miért netn emelt már akkor szót ellene? Azért pedig, hogy a Magasépítő Vállalatnál balul ütött kl a dolog, saját magán kívül aligha hibáztathat valakit. Azt is elismerjük, hogy nehezére esett, amikor eredeti munkahelyén nem tudtak eleget tenni óhajának, vagyis nem tudták visszafogadni. De vajon mit tett volna ő az igazgató helyében, ha már egyszer betöltötték régebbi munkahelyét és még így is 11 műszaki dolgozóval kell csökkenteniük a létszámot. Vagy talárt elvárta volna, hogy minden ok nélkül valakit elbocsájtsanak azért, hogy óhaját teljesítsék? Szerintünk, ha ezt megteszik, helytelenül cselekszenek. Az igazság kedvéért szükséges megmondani: még nem tartunk ott, hogy mindenki saját elképzelése szerint választhassa meg munkahelyét. A dolgozók jelentős hányada nem dolgozik mindig ott, ahol a legjobban szeretne, azon a munkaszakaszon, amely számára minden vonatkozásban a legjobban megfelelne, hanem ott, ahol munkájára a közösségnek legnagyobb szüksége van. Ezt Tóth Zoltánnak nem volna szabad szem elöl téveszteni. Ezen túl azonban senki sem követelte tőle, hogy „alacsonyabb" munkakörben dolgozzon, mint amilyet képzettsége lehetővé tesz. Járási méretben az építkezéseken túl sok a technikus. A járáson kívül azonban nagy utánuk a kereslet. Egészségi állapotára való tekintettel azonban még így sem kívánták tőle, hogy távol az otthonától vállaljon munkát. Sőt két olyan helyet is felkínáltak neki, ahol képzettségének megfelelő munkakörben dolgozhatott volna, ö azonban továbbra is olyan szekér után fut, amely az Ismert okoknál fogva nem veszi, ós nem ls veheti fel. Mielőtt azonban pontot tennénk az írás után, szükséges egy pillantást vetnünk az érem másik oldaléra. Tényleg c»ak Tóth Zoltán volna az oka annak, hogy az ügy idáig jutott? Az az érzésünk, hogy egyéb dolgok ls közrejátszottak. Erre lehet következtetni a járási pártbizottság válaszleveléből is, amelyben maguk elismerik, hogy sokáig húzódott az ügy Intézése. Talán minden másképpen alakul, ha nem várakoztatják hónapokig, hanem őszintén megmagyarázzák neki a tényállást: az őszinteség, a hivatalos intézésen túl egy kis emberség, megértés már csírájában véget vethetett volna a fölösleges huzavonának. Még az elmondottak után sem hinnénk, hogy Tóth Zoltán ne értett volna a szóból, ha az az őszinteség hangján csendül. A közel félesztendős megvárakoztatás azonban semmi esetre sem használt a« ügynek. SZARKA ISTVAlf Ű| SZÖ 4 * 1905. január 27.