Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-26 / 25. szám, kedd

CALCUTTA KERESKEDELMI KÖZPONTJA. HARRY SICHROVSKY INDIAI LEVELE (CTK felvétele) A gútai népi ellenőrző bizottság munkájáról A béke és a haladás útján TIZENÖT ÉVES AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG India 1950. január 26-án lett köztársasággá és új alkotmánya is akkor lépett életbe. A dátum nem véletlen. A Mahatma Gandhi vezette Nemzeti Kongresszus Párt 1950. január 26-án országszerte ünnepélyesen felvonta a szabadságlobogót, mely most India nemzeti zászlaja. A tömegek hatalmas tüntetéseken megesküdtek, hogy a harcot a teljes függetlenség eléréséig folytatják. Céljukat tizenhét évvel később, 19 fl. augusztus 15-én érték el. India független lett. Ám január 26-át továbbra is második állami ünnepként, a köztársaság kikiáltásának évfordulójaként ünneplik. India e tizenöt év alatt nagy utat tett meg. A 200 éves brit gyarmaturalom okozta bajokból 1950-ben még csak lábadozott. A gazdaságra rombolólag hatott az ország Anglia nyomására történt kettéosztása, vagyis Pakisztán leválása. A külpolitikát még teljes mértékben London diktálta. A gazdasági életet pedig nagymértékben az angol tőke irányította. A konszolidálás nehéz évei következtek. Meg kellett birkózni a gyarmati múlttal. A nagy átalakítások kezdeményezője a tavaly elhunyt Özsavaharlal Nehru miniszterelnök volt. Neki köszönheti India a vegyes gazdaság megteremtését. A soron következő gazdaságfejlesztési ötéves tervek elsősorban a nehézipar fejlesztését és a többi iparág megalapozását tartották szem előtt. Az állami szektor megteremtésével kivették a legfontosabb iparágakat, mindenekelőtt az -acélipart a magántőke kezéből. A gazdasági hatalom megszilárdulásával erősödött India függetlensége a külpolitikában is. Ekkor ötlött első ízben testet a tömbönkívüliség gondolata. India az ENSZ-ben csoportba tömörítette a vele hasonlóan gondolkodó tagállamokat. Együttesen szembeszálltak az imperialista államok politikájával. Nehru Csou En-laj kínai miniszterelnökkel együtt megfogalmazta és proklamálta a békés együttélés elveit. Azt mondhatnánk, hogy Nehru halálával véget ért egy fejlődési korszak, melynek során India független nagyhatalommá nőtt. Nagy mértékben hozzá járult a világnak a béke és a leszerelés érdekében kifejtett küzdelméhez. és amellett az országon belül is tekintélyes fejlődés ment végbe. India most egy új korszaknak, a Nehru nélküli korszaknak első évét éli. Az átmenet zökkenésmentesebb volt, mint ahogv ezt általában várták. Lal Bahadur Sasztri, az új kormányfő eddig Nehru méltó utódjának bizonyult. Elődjének politikáját nagy vonalakban folytatni igyekszik. Indiában azonban még számos probléma var megoldásra. India az egyetlen ország, melyben a függetlenség elnyerésekor politikai, gazdasági és anyagi téren nagyon befolyásos burzsoázia volt. Mint uralkodó osztály az országban a kapitalizmus útját egyengette (jóllehet ezt az államosítás kissé hátráltatta), és így szükségszerűen magával hozta e rendszer ellentmondásait is. így történt, hogy az iparosításban és a gazdaság konszolidálásában elért szép eredmények ellenére a nemzeti jövedelem lényegesen nem növekedhetett és a tömegek életszínvonala alig emelkedett. A mezőgazdasági reformok nem voltak elég mélyrehatók ahhoz, hogy megváltoztatták volna a tulajdonviszonyokat. Ez pedig kihat az élelmiszertermelésre, és ezért üti fel a fejét lépten-nyomon az éhinség, ezért keletkeznek a válságok is, amelyeknek okai részben az alacsony hozamokban, részben a feketekereskedelemben és üzérkedésben keresendők. A haladó körök és a munkásmozgalom radikális földreformot, a bankok, a gabona-nagykereskedelem, valamint a bel- és külkereskedelem államosítását követelik, hogy visszaverhessék a reakciónak a tervgazdaság elleni támadásait. India a külpolitikában is nehéz vizsgákon esett át. A reakció az indiai—kínai ha tál-konfliktust nagyszabású offenzívává változtatta, ezzel akarta az országot letéríteni a tömbönkívüliség útjáról. Olyan hangok hallatszottak, miszerint India csakis az Egyesült Államok és Anglia „segítségével" védelmezheti magát. A „légi oltalom" és az „atompajzs" terveivel hozakodtak elő, amelyek megvalósításának azonban a tömegmozgalom gátat vetett. A kínai atombomba-robbanás óta a reakció mindenáron azt akarja, hogy India Is szerezzen atombombát. A kormány azonban ezt a követelést ez ideig visszautasította, és hangsúlyozta, hogy az atomenergiát csakis békés célokra akarja felhasználni. Rámutat arra is, hogy az atomfegyverek gyártása jelentős gazdasági visszaesést okozna Indiában. Az első atombomba és a célbajuttatásra szolgáló eszközök előállítása egy ötéves terv pénzeszközeinek háromnegyedét, felemésztené. Ám egy bombával a dolog még nem érne véget. Ugyanis, amint India csatlakozna az atomklubhoz, részt kellene vennie az atomfegyverkezési hajszában is. India nem hajlandó elfogadni az Egyesült Államok felajánlotta „baráti" atomvédelmet sem, mert jól tudja, hogy ezzel függetlenségét és területi sérthetetlenségét kockáztatná. India e tizenötödik születésnapján fényes eredményekre tekinthet vissza, ám ugyanakkor nehéz gondoknak és problémáknak néz elébe. Nem kell azonban attól tartani, hogy az indiai nép sok barátja segítségével nem találja meg a béke és a haladás útját. Kerala a választások előtt Delhi (CTK) - India Kommunista Partjának Triparban (Kerala) ulesezo központi titkársága felhívta a Keralai Kommunista Pártot, valamint az ország többi baloldali pártját és haladó erőit, alakítsanak kl egységes frontot, hogy a Kongresszus Párt és a reakciós crók vereséget szenvedjenek az elkövetkező választasokban. India Kommunista Pártja keralai szervezetének végrehajtó bizottsága felhívta a kommunista párt és az Egyesült Szocialista Párt képviselőit, szüntessék meg legalább az egymás közötti harcot, ha nem sikerül egységes frontot kialakítaniuk. A baloldali erők viszályából csupán a reakció húzna hasznot. A hindu India hivatalos nyelve Delhi (ČTK) — Január 26-án India köztársasággá való kikiáltásának 15. évfordulóján lép érvénybe a hindu nyelv használatáról hozott határozat. Ezzel az intézkedéssel nem károsítják meg azokat az államokat, ahol nem beszérnek hindu nyelven. Az angolt addig fogják használni, amíg az emberek nem sajátítják el a hindu nyelvet. Így az elkövetkező Időszakban kétnyelvűség uralkodik majd az adminisztrációban annak ellenére, hogy a hindu nyelvet nyllványították az ország hivatalos nyelvévé. A népi ellenőrző bizottságok tagjait a társadalmi vagyon önkéntes őreinek nevezik, noha ók az egyének törvényes érdekeit éppen úgy védelmezik, mint a közösségét. Feladatuk nem könnyű. Nem bírálhatnak általánosan, oda kell állniuk a hiányosságokat elkövetők elé, be kell bizonyítaniuk, hogy tévedtek, s ha ezt tudatosan tették, akkor szigorú eszközökkel kell érvényt szerezniük a törvényességnek. Ezt a munkát eredményesen csak becsületes az igazság érvényre juttatásáért küzdeni tudó egyének végezhetik. Gútán ilyen egyénekkel találkoztam. Érvényt szereznek a törvényességnek A helyi népi ellenőrző bizottság — melynek elnöke Szigeti Kálmán, az általános kilencéves alapiskola igazgatóhelyettese — alig kétéves működése alatt tekintélyt, nevet szerzett. A bizottság 23 tagja munkabeosztása és képességei szerint öt albizottságban dolgozik.' Szervezetileg átfognak minden munkarészleget. A mezőgazdasági szakaszon két albizottság dolgozik. Az egyik Ján Hrabovský vezetésével tisztán a gépesítés, a másik. Szabó János vezetésével a többi részleg problémáival foglalkozik. Ján Hudec csoportjához a kereskedelemmel összefüggő problémák tartoznak. Az egészségügyi, iskolai és szolgáltatásokat érintő kérdésekkel az Orosz János vezette albizottság foglalkozik. Külön csoport kíséri figyelemmel a nemzeti bizottság munkáját, valamint a lakosság panaszainak, javaslatainak elintézését. A kezdet nehéz Náluk sem Indult könnyen a munka. Főleg az egyes szakaszokon dolgozó albizottságok tevékenysége topogott sokáig egy helyben. Elég hoszszú időbe került, míg kialakítottak egy elfogadható munkaformát. Ma az albizottságok tagjainak kétharmada már tevékenyen dolgozik. Figyelemmel kísérik a rájuk bízott munkaszakasz problémáit és ezekről beszámolnak az albizottság ülésein. Munkájukban számolnak a lakosság segítségével is. A polgárok figyelmeztették a bizottság tagjait a szénlerakat vezetőjének visszaéléseire. A vizsgálat valóban sok fogyatékosságot derített fel. A vezetőt leváltották, mivel személye nem szolgáltatott elég biztosítékot arra. hogy a hibák nem ismétlődnek meg. Azóta zökkenőmentes a szén- és tüzelőanyag ellátás, a lakosság nem panaszkodik. Megoldják a problémákat Jelentések, jegyzökönyvek bizonyítják, hogy az elmúff évben a népi ellenőrző bizottság tevékenyen dolgozott. Rendszeresen ellenőrizték a szövetkezet gépparkját, felmérték a tartalékokat és segítettek az alkatrészprobléma megoldásában is. Aratás alatt járták a határt, vizsgálták a szemveszteséget. Kezdeményezésükre helyezték át megfelelő helyre a falerakatot s teremtettek rendet az egészségügyi központban. Azóta nincs panasz a rendelések megszabott időpontjának állandó változtatása miatt. Külön csoport foglalkozott azzal, hogy a nemzeti bizottság hogyan intézi el a lakosság panaszait és javaslatait. A bizottság munkájának pozitívuma. hogy szorosan együttműködik a helyi pártszervezettel, valamint a nemzeti bizottsággal és sok komoly problémát közös erővel oldanak meg. Sajnos, az ország legnagyobb falujában még sok olyan probléma is van, amit a helyi szervek nem oldhatnak meg. Tízezren várják mikor lesz Gútán megfelelő üzlethálózat. A tej, kenyér és húselárusító üzletekben alig néhány vevő fér el, a többiek hosszú sorokban az utcán várakoznak. A népi ellenőrző bizottság és a HNB átmenetileg úgy igyekezett segíteni a helyzeten, hogy a tejüzlettől elvette a kenyér és péksütemény árusítását, e célra nyitott egy másik üzletet. Ez csupán kényszermegoldás s csak azoknak segített, akik az egyik fajta élelmiszert vásárolták. Aki tejet és kenyeret akar vásárolni, az most két üzlet előtt kénytelen sorba állni. E téren egyetlen megoldás a korszerű élelmiszerbolt felépítése. Az irányító szervek évek óta foglalkoznak e problémával, de a megoldás késik! Ezt kifogásolják a gútaiak. Jelenleg a népi ellenőrök nagy problémája az új iskola ivóvízzel való ellátása. Alig három hete a járási higiéniai központ megtiltotta, hogy az iskolában levő vizet ivóvízként használják. Csupán érdekességként jegyzem meg, ugyanaz a központ 1961-ben az ískoia felépítésekor írásban igazolta, hogy a víz egészséges. Mivel a múlt évben többen sárgaságban betegedtek meg, igy nem egy szülő állítja, hogy a víz már tavaly sem volt ivásra alkalmas. Most 1100 gyermek számára a vizet a község artézi kútjáhól szállítják. Persze az iskolának erre a célra nincs személyzete, s egyelőre a HNB sem talált megfelelő megoldást a vízszállítás biztosítására. Márpedig a gyermekek egészsége érdekében mégiscsak gondoskodni kell megfelelő mennyiségű ivóvízről. Maga az Iskolakomplexum — több pavilon, napközi otthon, tanítói lakások stb. egyáltalán nem dicséri az építők munkáját. Minden tanteremmennyezet nedves, mert a tetőről átszivárog az esővíz. A csővezeték egy részét már ki kellett cserélni, mivel az ún. „fekete-csöveket" használták. Minden munkás tudja, hogy ezek rövid élettartamúak. Vajon ki engedélyezte beépítésüket? E kérdésre — hogy a Jövőben hasonló eset ne történjék — a népi ellenőrzés felsőbb szerveinek kell választ adniuk. Az viszont már a helyi szervek feladata, hogy biztosítsák a szemét elhordását, mivel a Kiserdőben a három szemétgödör mér megtelt. Most mindenki oda viszi a szemetet, ahová tudja. Az egészségügyi követelményeknek megfelelően betonból kell építeni szemétgyűjtőt, vagy be kell szerezni a városokban jól ismert szemétgyűjtő kannákat. Ezekben kellene az iskolából és az itt levő lakásokból elszállítani a szemetet. Bizalom és felelősség E kettő szorosan összefügg. Gútán a népi ellenőrző bizottság felelősségteljes munkájával szerezte meg a bizalmat. Sajnos több probléma megoldása meghaladja hatáskörét, de ezektől eltekintve munkáját eredményesnek mondhatjuk. Ján Hrabovský, Kürti Ferenc, Szabó János, Ján Zahora, Ján Hudec, Halász Margit, Orosz János Michal Košický, Hegedűs Pál — hogy csak néhányat említsek a tevékenyebb dolgozók közül — becsülettel végzik a vállalt feladatot. Feláldozzák szabad idejüket, s munkájukért nem várnak külön dicséretet. Számukra a dolgozók bizalma a legnagyobb elismerés! —csj— Meggondolatlanság ló szomszédok voltak éveken át. * Békésen megfértek egymás mellett, hangos szó nem esett köztük. Pár héttel ezelőtt azonban megváltozott a két család viszonya. A gyerekek között valami apróság miatt nézeteltérés támadt. Mindkét fél elpanaszolta odahaza a dolgot, mindegyik anya a saját gyerekének adott igazat, ebből szóváltás, majd veszekedés keletkezett. Ettől kezdve a két szomszéd gyerekei ahol tehették, ártottak egymásnak, kölcsönösen bosszantották, csúfolták egymást. Mivel pedig a két családban együttesen kereken tíz gyermek volt, s a gyerekek a csínvtevésben nagyon találékonyak voltak, a két szomszédasszony csípőre tett kézzel, igen gyakran szembe került egymással, kivörösödött arccal szapulták egymást, az éles szavak csakúgy pattogtak a kerítésen át. A munkából hazatérő családfőt az egyik meg a másik házban is minden este csupa panasszal fogadta az asszony és a gyerek. Hosszasan sorolták, mit követett el ellenük aznap a sövény túlsó oldalán élő família. „Nem lesz ennek Jó vége, előbbutóbb egymásnak ugranak" — mondogatták az emberek a faluban, a két szomszéd közötti egyre fokozódó gyűlölködés láttán. A bal oldali szomszéd egyik nap légpuskát vett Ferinek, legidősebb gyerekének. A tizenöt éves, nyurga fiú nyomban kipróbálta a becses ajándékot. Kisebbik testvérével, a tizenhárom éves Jóskával kimentek a kertbe, ott célozgattak a fák ágain tollászkodó madarakra. Szorgalmasan csettintgettek a légpuskával, Járatlan kezük szerencsére nem sok kárt tett az apró jószágban, a kiröppenő sörét inkább csak a fák leveleit mozgatta meg. A kertet alacsony palánk választotta el a szomszéd udvarától. Annak a gyerekei is kint játszadoztak az udvaron. Apjuk éppen akkor lépett ki a konyhából, amikor egy célt tévesztett ólomsörét csörrenve csapódott a tető cserepére. „Ebadta kölykei — futotta el a méreg a szomszédot, — még kiütitek a gyerekeim szemét azzal a puskával." Nem sokat gondolkodott, átnyúlt a kerítésen, és kivette a légpuskát a meglepődött fiú kezéből. „Küldd el érte apád, neki visszaadom" — mondta a gyereknek. Az apa visszaüzent, hogy ő nem megy a puskáért, adja vissza annak, akitől elvette. A szomszéd erre fogta a légpuskát, és átadta a biztonsági szervnek. Az az epizód még inkább elmérgesítette a két család viszonyát. A szomszéd gyerekei nem hagyták annyiban a dolgot. Elhatározták, hogy csúffá teszik a másik családot a faluban. Gúnyolni kezdték őket, hogy eladták a puskát a Járási székhelyen s az árából kacsát vásároltak, meg nadrágot vettek a gyerekeknek. A csúfolódás érthetően bosszantotta, nem egyszer alaposan fel is dühítette a szomszédot. Leste a pillanatot, amikor alkalom nyílik a számonkérésre. A bal oldalon lakó szomszéd, széles vállú, zömök, negyvenéves ember, egy kiterjedt építkezésen dolgozott. Munkahelyén igen megbecsülték, jó munkásnak, igyekvő, szorgalmas embernek tartották. Nagy családról gondoskodott, élettársán kívül hét gyerek várta otthon. A természete ellen sem eshetett különösebb kifogás, attól eltekintve, hogy lobbanékony volt. Hirtelen haragja azonban rendszerint gyorsan el is párolgott, ezért általában jól megfért az emberekkel. Szerette a társaságot, szeszes italt csak mértékkel fogyasztott, mert Jól ismerte magát, tudta, hogy ltalosan még gyorsabban magával ragadja az indulat. Munkahelyén azon a bizonyos napon is, szokás szerint, tíz órakor letették a szerszámot a munkások, ülőhelyet kerestek, előszedték az elemózsiát, és falatozni kezdtek. A szomszéd szalonnát evett, kenyérrel és hagymával. Jóízűen elfogyasztotta az étket, utána gondosan megtörölgette papírral az evőeszközül használt Jókora konyhakést, majd becsúsztatta a nadrágja zsebébe. Munkából Jövet beugrott egy sörre a vendéglőbe. Miközben a habos folyadékot kortyolgatta, kintről behallatszott a kugligolyók gurulósának jellegzetes zaja. „Játszok egy kicsit" — határozta el, és kiment a kuglizóba. Az eredetileg tervezett pár perces kocsmai tartózkodásból másfél óra lett, s a pohár sört néhány deci borral tetézte. A másik szomszéd ekkor haladt el az utcán a feleségével. Egyszercsak elkerekezett mellettük a szomszéd egyik fia. Lehetőség nyílt arra, hogy a gyereket megfenyítsék a csúfolódásért. A szomszéd élt a lehetőséggel, elkapta a bicikli kormányát, leszállította a gyereket, s alaposan megrángatta a fülét. Ezután, mint akik Jól végezték dolgukat, tovább akartak menni, de nem tehették, mert éktelen veszekedéssel útjukat állta a szomszédasszony. Szemtanúja volt a fiát ért sérelemnek, s ez rettenetesen felbőszítette. A különben sem csendes beszédű asszonynak a méregtől még jobban megeredt a szava, hangja az egész utcát, betöltötte. Az emberek kíváncsian tekintettek ki a nagy hangoskodásra a kapuk fölött, meg az ablakokon. A szomszéd igen szégyellte magát a csúnya jelenetért a falu nyilvánossága előtt. Csitította, csendesítette a szomszédasszonyt, de eredménytelenül. Erre karjánál fogva hátrafordította az asszonyt, hogy menjen haza végre, hagyja őket békén. Az asszony indulatosan visszafordult, kirántotta magát a férfi kezéből. Eközben, ki tudja miképpen, megkarcolódott az arca, és kiserkedt a vére. érje akkor tűnt fel a kocsma felől. A gyerekek hírül vitték neki, hogy a szomszéd bántja a gyerekeit, meg a feleségét. Sietve közeledett a helyszínre, hogy hozzátartozóit megvédje. Odaérve meglátta élettársa vérző arcát. Elöntötte az indulat, nadrágja zsebébe kapott, s kezében megvillant a kés... Nagy szerencséje volt a szomszédnak, hogy a penge félrecsúszott az egyik oldalbordán, s igy elkerülte a szívet. Ha nincs ez a véletlen, akkor bizony temetésre kerül sor. Így megúszta hat heti kórházi kezeléssel. A szomszéd azonban jó ideig nem látja viszoiit l'aluját. Gyilkossági kísérletért tit évi? viseli a csíkos rabruhát. GÁL LÁSZLÓ F

é 0] SZÖ 4 * l96

S- ian«

ár 2

B-