Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-22 / 21. szám, péntek

Az Ipoly völgye fejlődésének távlatai ŰI f 11 M l K w^ J A 7 ORfiONA boltíves csendes templo „ AZ IPOLY MENTI falvak króniká­sai több megrázó eseményt örökí­tettek meg a látszatra szelíden ka­nyargó, az év nagy részében ala­csony vízállású, sekély folyó rakon­cátlankodásairól. Ha a Kékkő dim­bes-dombos vidékén, vagy a Ráros­pusztát szegélyező hegyekben meg­indul a hóolvadás, esetleg nyári idő­ben amúgy istenigazában elerednek az ég csatornái, az Ipoly beláthatat­lan területeket változtat tengerré. Heiembától Losoncig, csaknem 160 kilométer hosszúságú szakaszon év­századok óta állandó rettegésiben tartja a völgyébe települt községek dolgos népét. Cseri Gábor bácsi, kóvári régi is­merősöm vallomása szerint az Ipoly felbecsülhetetlen károkat okoz a kör­nyék lakosságának. Nagyobb esőzé­sek alkalmával leiszapolja a réteket és még a termést is elsodorja. Az áradás évente többször megismétlő­dik s a tavaszi hónapokban 27 napig ls eltart. Az pedig csak nagyon rit­kán fordul elő, hogy a nyár folya­mán ne lenne áradás. E határmenti folyó évente közel 16 millió korona bevételtől fosztja meg a környező fal­vak dolgozó parasztságát. Van-e kilátás a pusztító folyó vizé­nek megzabolázására és gátak közé A Geliei Állami Gazdaság mezőgazda­sági laboratóriumának dolgozói ieg­újabhan a búza szervi fejlődésének problémáival foglalkoznak. Képünkön Tóth Eve faboránsnő egy búzamintát vizsgál. (-Ba- felv.) kényszerítésére. Ezt a kérdést vetik fel széltében-hosszában, ha a látoga­tó e táj valamelyik községébe betér. A tőkés rendszerben hiába kezde­ményeztek, hasztalan sopánkodtak a környékbeliek, mindenütt süket fülek­re találtak. Nem maradt más hátra, minthogy a maguk módján felve­gyék a harcot a káros elemekkel. Imitt-amott egyes községek megpró­bálkoztak ugyan az Ideiglenes gátak emelésével, de ezzel távolról sem hárították el az árveszélyt, még na­gyobb veszedelmet zúdítottak a lej­jebb fekvő községekre. Az Ipoly szabályozásának gondola­tát konkrét formában szocialista rendszerünk vetette fel. Az Irányító szervek, szakemberek egyaránt meg­állapították, hogy a szabályozás kivi­telezését csupán hathatós állami tá­mogatással valósithatják meg, mivel nem csupán a gátak megépítéséről van szó, hanem az egész Ipoly völ­gye vízgazdálkodásának rendezésé­ről. Ez jelentős beruházást igényel. Ma már e nagy mű létrehozásának kezdeti munkálatairól is beszélhe­tünk. Szakemberek nagy csoportja huzamosabb idő óta munkálkodik a tervek előkészítésén. Jelenleg ott tartanak, hogy két elképzelés közül — a folyó puszta szabályozása, vagy a mulyadi víztároló építése — melyik a célszerűbb. Akár az egyik, akár a másik elképzelés valósul meg, nagy távlatok nyílnak a mezőgazdaság és a táj dolgozói előtt. A TERVEK komplex módon oldják meg a szabályozással összefüggő kér­déseket. Ezek közül is a vizenyős, lá­pos területek lecsapolását, alagcsö­vezésének kivitelezését említhetjük, ami által közel 15 ezer hektár föld válik termővé. A gátak megépítése további 12 500 hektár szántót, rétet véd meg a vízáradás káros hatásá­tól. Lehet, hogy első tekintetre ez nem is olyan nagy szám. A táj lakói azonban kimutathatják, mit Jelent szá­mukra, ha az eddigi 450—600 korona értékű átlagos hozammal szemben a mű befejezése után 3500 korona érté­kű termést takaríthatnak be hektá­ronként. Víz itt, víz ott... mindenütt tenger képződött, ha kiöntött a folyó. Csak éppen akkor hiányzott, amikor a nö­vények fejlődését elősegíthette vol­na. A csapadékban szegény tájról az esővíz ls gyorsan elpárolgott, vagy a talaj nehéz vízáteresztő képessége miatt hamarosan elvezették a fürge patakok. A dolgozó parasztok ezért még nem is álmodhattak az öntözéses gazdálkodás bevezetéséről. A folyó szabályozásának jelentőségét az a tény növeli, hogy a gátak építésével egykjőben víztárolókat létesítenek, gyűjtőmedencébe kényszerítik a pata­kok vizét. Ezzel a szövetkezetek régi óhaja teljesül: 31 ezer hektár termő­földet foghatnak öntözés alá s nem lesznek tovább kitéve az időjárás szeszélyeinek. Hozzávetőleges számí­tások szerint ez a beavatkozás csak­nem 35 millió koronával emeli a me­zőgazdasági üzemek évi bevételét. Joggal állíthatjuk, hogy az Ipoly vízgazdálkodásának rendezése Dél­Szlovákia egyik legfontosabb beru­házási építkezése lesz. Hiszen az el­mondottakon kívül a környék több mint 290 ezer lakosa Ivóvízellátásá­nak megjavítását is jelenti. A szeny­nyeződött kutak vize ugyanis káro­san befolyásolja a lakosok egészsé­gét. A kifogástalan minőségű ivóvíz biz­tosítása a Losonc-Hrlftová csoportos vízvezeték építésével tulajdonképpen már meg ls kezdődött. Fülek, Nagy­kürtös bekapcsolására pedig ez idén kerül sor. A tervek szerint a közel­jövőben 50 községet kapcsolnak rá a vízvezeték-hálózatra. Belátható időn belül tehát további 60 ezer la­kos Jut egészséges ivóvízhez. AZ EMLÍTETT MUNKÁKAT — csa­tornaépítéssel — Losoncon is foly­tatják. Ez a beruházás több mint 20 millió koronát követel, ám az anya­glak kamatostól visszatérőinél^ a vá­ros szépítésében és egészségesebb környezete kialakításában. Az Ipolyvölgy lakosai méltán örül­hetnek régi vágyuk teljesedésének, de emellett joggal felteszik a kér­dést: mikor és honnan kezdik meg a szabályozást? Ha az Ipoly felső fo­lyásánál fognak először a gátak épí­téséhez, fennáll a veszély, hogy na­gyobb áradás esetén az eddiginél na­gyobb víztömeg zúdul majd az alsóbb szakaszon levő községek határára. Az Ipolyságiak pedig nyíltan kimondják, hogy nem szeretnének még egy olyan árhullámot megérni, mint két évvel ezelőtt, mely elárasztotta a város ala­csonyabban fekvő utcáit és több em­beráldozatot követelt. A vízgazdálkodás szakemberei se­rényen dolgoznak a kivitelezési ter­veken. Remélhető, hogy a nagy mű építésének leghelyesebb módjáról is döntenek. SZÓMBATH AMBRUS ELEKTROFONIKUS dobot talált fel és állított össze Bohuslav HanuS so­kolovi elektroműszerész. Az új dob 220*100X50 milliméter nagyságú, s gyártása a hagyományos dobokénál négyszerte olcsóbb. gazdasági intézkedésekkel, népgazda­ságunknak az extenzív fejlődésről az intenzív fejlődésre való áttérésével — nyilvánvaló. A következő gazdasági intézkedések lényegesen több alapo­san felkészUlt kádert, több tudóst és technikust s azok jobb érvényesülé­sét követelik meg. Az új irányítás alapelveinek megvilágításával kapcso­latban felmerül az a követelmény is, hogy még alaposabban foglalkozzunk az iskolaügy kérdéseivel, mélyebbre hatoljunk az iskolaügy tartalmi kér­déseibe és az iskolarendszer kiépíté­sének gazdasági kérdéseibe. Az üze­mekben foglalkozzunk a káderek tervszerű nevelésével, a fiatal mun­kások megfelelő szakmai képzésével, az üzemi iskolázás fejlesztésével, a tanítók munkájának, az Iskolák irá­nyításának stb. problematikájával. A új alapelvek tanulmányozásakor szem előtt kell tartani a belpolitikai és a nemzetközi helyzetet, a párt feladatait és politikáját. A népgazda­ság irányításának tökéletesítését célzó erőfeszítés politikai ügy; a kommu­nista párt vezető szerepének elmélyí­tésére és megszilárdítására irányuló törekvés. Ezért az új irányítási rend­szer bevezetését fel kell használnunk arra, hogy minden tekintetben meg­szilárdítsuk a párt vezető szerepét és visszaverjük a párt ellen Irányuló támadásokat. Visszavertük ellensé­gainknek azt az igyekezetét, hogy az új alapelvek kidolgozását az ún. ellenzéki közgazdászok erőfeszítésé­nek tulajdonítsák, hogy a gazdasági irányítást elválasszák a politikaitól, hogy a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó törekvést revizio­nizmusnak tüntessék fel. Ezzel egyide­jűleg azonban olyan hangok is hallat­szanak, amelyek nem Ismerik el a változások szükségességét, s olyanok is, amelyek — az előbbiekkel ellen tétben — az Irányítás újonnan kldol gozott rendszerének fényében az ed digi fejlődést kimondottan negatív jellegűnek tüntetik fel. Ami az első szélsőséget Illeti, akadnak olyan né zetek, amelyek szerint a mai problé mákat részleges változtatásokkal ls meg iehet oldani. E nézetek hirdetői konzervatív álláspontot foglalnak el, amely a tervezett intézkedésekkel szembeni ellenszenvben, az in­tézkedések jelentőségének lebecsü­lésében stb. nyilvánul meg. Problé­máinak mélyebb elemzése azonban azt bizonyítja, hogy gazdaságunkban az aránytalanságok felszámolása a ter­melés új forrásainak megnyitása és a közszükségleti cikkek termelése fej­lesztésének biztosítása lehetetlen a szerkezeti átépítés, az irányítás meg­változtatása, a tervszerű irányítás tö­kéletesítése nélkül. Nem állja meg helyét a napjainkban jelentkező má­sik szélsőség sem, vagyis az eddigi fejlődés, irányítási rendszer, s a gaz­daságpolitika helytelen, negatív ér­tékelése, s ezzel együtt annak a ha­tásnak a túlértékelése, amelyet a ja­vasolt intézkedések gazdasági éle­tünkre gyakorolhatnak. A múlt nega­tív értékelése viem csupán azért hely­telen, mert az eltelt húsz esztendő általában jelentős pozitív eredménye­ket hozott, hanem azért is, mert az új alapelvek az elvégzett munka, az eddigi tapasztalatok és elméleti meg­oldások, az elmélet és a gyakorlat ellentétei eltávolításának eredményei. Helytelen úgy vélekednünk, hogy a tökéletesített tervszerű irányítás alap­elveit csupán a gazdasági elmélet fej. lődése eredményezte. A valóságban a javaslat népgazdaságunk tervszerű irányítása tapasztalatainak és mód­szereinek általánosításából és a po­litikai gazdaságtan elméletének fej­lődéséből indul ki. A javaslat a való­ságból indul ki, a valósághoz kap­csolódik, s így az irányítás új rend­szerének bevezetése is szükségsze­rűen olyan folyamat lesz, amely szo­rosan összefügg magának a népgaz­daságnak a fejlődésével. Hosszan tar­tó folyamat lesz, amely megfelel majd az elmélet fejlődési fokának, a gya­korlati tapasztalatoknak stb. Egyesek úgy' vélekednek, hogy az új Irányítási alapelvek célja a párt vezető szerepének gyengítése. Ez ter­mészetesen óriási tévedés. Az új rend szer bevezetése szükségszerűen a párt vezető szerepének erősítésére irányul s egyúttal feltételezi a párt irányító tevékenysége színvonalának lényeges emelkedését ls. A párt vezető szere­pe megszilárdulásának folyamatát az a törekvés fogja kísérni, hogy leküzd jük a negatív jelenségeket a párt irányító tevékenységében és kibon­takoztassuk azokat a pozitív eleme­ket, amelyeket érvényre kell juttat­nunk a párt irányító tevékenységé­ben, azaz tökéletesíteni a pártszerve­zetek irányításának és kiépítésének formáit és módszereit, s fokozni a pártszervezetek munkájának haté­konyságát. A pártszervezetek munká­jából fokozatosan eltűnik az a gya­korlat, hogy helyettesítik az állami és gazdasági szerveket, hogy nem veszik figyelembe e szervek Jogkörét stb. Ezzel szemben előtérbe kerül­nek az olyan elemek, mint a prob­lémák megoldása távlati koncepció­jának kialakítása, a politikai vezetés tudományos alapokra való helyezése, az alkotó légkör és gondolkodás ki­alakítása a pártban és a párton kívül, a társadalmi érdekek következetesebb védelme és érvényre juttatása, az ál­lami és társadalmi szervek és szerve­zetek lenini alapelvek szerinti irá­nyítása, a szervező és a nevelő mun­ka kibontakoztatása a tömegek kö­zött, a párt ellenőrző tevékenységé­nek kiterjesztése, a kádermunka meg­javítása, a pozitív példák népszerű­sítési módszereinek alaposabb kidol­gozása stb. Az irányítás tökéletesí­tett rendszerének bevezetésével ki­alakult feltételek között tehát a párt­munka alkotó gondolkodást és tevé­kenységet fog jelenteni olyan mély politikai és gazdasági-műszaki isme­retek alapján, amelyek szoros kapcso­latban állnak a kezdeményezéssel és a felelősséggel azért, hogy minden dolgozót mozgósítsunk és felfegyve­rezzünk a párt politikája megvalósí­tásáért folytatott harcra. A párton belüli propaganda szóban forgó tárgyköre tanulmányozásának célja és értelme tehát az lesz, hogy teljes egészében megvilágítsuk az új rányítási rendszer bevezetésének prob­lematikáját, egész pártunkat megismer­tessük a CSKP Központi Bizottsága plenáris ülésének határozataival, amely ezekről a kérdésekről fog ta­nácskozni, és felkészítsük az embe­reket az irányítás új alapelveinek mi­nél következetesebb érvényesítésére. JAROMlR CERNÝ, a Prágai Pártfaiskola tanára AZ ORGONA 0j szlovák film került e napokban filmszínházaink műsorára. Ez maga is jelentős esemény, az a tény pedig, hogy a film Stefan Uher és Alfonz Bednár együttműködésével Jött létre, még fokozza a közönség érdeklődését. Jól emlékezünk még Stefan Uher filmrendező és Alfonz Bednár író el­ső közös filmjére A Nap a hálóban, a szlovák filmgyártás kiemelkedő al­kotása lett, sajátos légköre az érzé­sek kifejezésére való törekvés, a köl­tői hangulatú felvételek, — a rende­ző erős egyénisége új szint vitt a szlovák filmgyártás palettájába. A Nap a hálóban számos vitát váltott ki, a vélemények, gyakran a kritikusok vé­leménye is merőben ellentétesek vol­tak. Minden esetre azonban vitatha­tatlan, hogy a film gondolkodásra késztetett. Jogos várakozással tekintünk e mű­vészi kettős új alkotása, Az orgona című film elé, amely — minden va­lószínűség szerint — ismét sok meg­lepetést okoz. Uher elmélyülésre ösz­tönző provokatív kérdőjelet állít a néző elé. A templomi orgonás és a katonaszökevény közötti konfliktus az erős és a gyenge, a hatalmas és a kiszolgáltatott konfliktusa nagy téma, melynek realizálásához a dokumen­tum filmgyártás terén nevelkedett Uher úgy látott hozzá, hogy a sze­repek döntő többségét — A Nap a hálóban esetéhez hasonlóan — nem hivatásos színészekkel játszatja. A film ugyan a háborús évekből meríti té­máját, de nem tipikus háborús film, nem a háború forgószelében vergődő ember drámáját viszi a néző elé. A hadigazdagok, politikai karrieris­ták, szerzetesek és papok világa csak háttérül szolgál Uhernak ahhoz, hogy élesen kidomboríthassa az ak­kori évek szellemi, erkölcsi világát. A film központi gondolata pedig még feljebb, a filozófiai magaslatok felé szárnyal. A filmben fontos szerepet játszik a zene, amely itt a konfliktussal szerves egészet alkot, mert a kérdés így hangzik: mi a művészet feladata, az hogy szolgáljon, vagy hogy kiszol­gáljon? A válasz — bár a kolostor boltíves csendes templomában lélek­emelő dallamok mellett hangzik el — egyértelműen marxista. -š. AZ ÉJSZAKA VILÁGA című olasz filmet már több moziDan játsszák. Ez a színes, tarka revü­film, amely Párizs, London, New York, Tokió, Koppenhága, Los Angeles, Hai­ti stb. artista műsorait fűzi koszorú­ba, valószínűleg hosszabb ideig film­színházaink műsorán marad, miután az effajta egzotikum még nálunk is igen népszerű. CSAK KETTEN JÁTSZHATJÁK 1961-ben készült ez a derűs angol vígjáték Bryan Forbes szövegkönyve alapján Sidney Gilliat rendezésében. Már ez a két név ls sokat ígérő, ds még jobban vonzza a közönséget a főszerepet játszó Peter Sellers, aki napjaink egyik legjobb komikusa. A szerzők a már milliószor elját­szott házassági háromszöget akarták ezúttal új oldaláról bemutatni. Maga a téma Ilyen feldolgozása sem rossz, egyes jelenetei pedig valóban szóra­koztatók és jellegzetesek. (Erdei je­lenet a tehéncsordával). Peter Sellers nagyszerűen alakítja a szerény körül­mények között élő egyszerű, vidéki könyvtáros szerepét, aki unja már a filléres gondokat, a közös fürdőszo­bát, a háziasszony zsörtölődését és... a gyermeknevelésben, háztartási gon­dokban őrlődő fáradt feleségét ls. Így azután könnyen engedne és en­ged a csábításnak, de a körülmények mindig összeesküdnek ellene. S ami­kor feleségével a helyzet tisztázására kerül sor, egy torz fintor kíséretében őszinte sajnálattal mondja: Egyetlen egyszer sem csaltalak meg, — bár mindent elkövettem ennek érdekében. DÖNTÉS ELŐTT A második világháború éveiben ját­szódik a Döntés előtt című film cse­lekménye. VaszilIJ Ordinszkij, a fia­talabb szovjet rendezőgárda tagja a Nagy Honvédő Háború történelmi napjait viszi vászonra. JUBILEUMI FILMEK A tavalyi versenybemutatókon és fesztiválokon a szlovák rövidfilmek rendkívüli érdeklődést keltettek. Ladislav Kudelka rendező A gáder-völgyi fiúk című filmje a Karlovy Varyban rendezett rövidfilm-napokon az első díjat nyerte, Martin Slivka, A víz és a munka című filmje pedig a krak­kói nemzetközi rövidfilm-fesztiválon a népszerűsítő-tudományos filmek el­ső díjat vívta ki. Pavol Calovka a sertések megbetegedéséről készített fil­met, amelyet Brnóban a mezőgazdasági témájú filmekkel foglalkozó nem­zetközi szeminárium részesített elismerésben. A bratislavai rövidfilm stúdió ez idén sem enged a művészi igényes­ségből. A rendezők filmjeik témáját többnyire felszabadulásunk 20. év­fordulójához kapcsolják. Különösen nagy érdeklődésre tart számot Vlado Kubenko rendező egész estét betöltő dokumentumfilmje a Találkozás, mely a felszabadító katonaság útját mutatja be Buzuluktól Prágáig. A filmet e napokban forgatják a Szovjetunióban és a májusi ünnepségek Kereté­ben tűzik műsorukra filmszínházaink. ­Bratislava felszabadítását eleveníti fel a hasonló nevű film, amelynek nagy részét szovjet operatőrök készítették a város felszabadítása idején. A Tanúságok cimű film a felkelés még élő résztvevőit mutatja be és ké­pet ad az események kialakulásáról a felkeléstől a felszabadulásig. A Ro­háči történetek ugyancsak a felkelés húsz év előtti harcairól számol be. Az Edelwetss és a PloStiná című filmek Kfak, Ostrý Grúň és Ploštiná partizánközségek barbár elpusztítását idézik fel. KULTURÁLIS HÍREK • Soraya, a perzsa sah' volt fele­sége, akinek „emlékiratait" a világ nagy magazinjai évek óta közlik, most — úgy látszik — végleg a film­nek szenteli ldéjét. 0] filmje az Egy asszony három arca Szardínia szige­tén készül. • A Lenfilm Stúdióban forgatják az Államellenes bűnöző című új szov­jet játékfilmet. A film azt mutatja meg, hogyan leplezték le Csernyise­vet, a hazaárulót, aki az elmúlt vi­lágháború idején átpártolt a fasisz­tákhoz. • Férjhez ment Elke Sommer a vi­lághírű német filmszínésznő, aki leg­utóbb Peter Sellers-sel a Pisztolylövés a sötétben című olasz filmben szere­pelt. A szerencsés férj Joe Hyams, amerikai újságíró. • Hagyományos ünnepélyességgel nyitották meg a római opera új idé nyét. Gevazenni vezénylésével a Szi cíllai vecsernye került színre. A fény­árban úszó, virágok ezreivel díszített operában a filmcsillagok ls megjelen­tek. Többek között ott volt Anna Ma ria Ferrero és férje Jean Sorel, Gina Lollobrigida, valamint Mauro Bologni­nl filmrendező. • Bettes Davis rajta van az Oscar­díj jelöltjeinek ötös listáján. A világ­hírű fllmművésznő 1935-ben és 1938­ban már elnyerte az arany szobrocs­kát. • A KOSICEI Műszaki Múzeum óragyűjtemónyéről a múlt esztendő­ben katalógust adtak kl, amelyet töb­bek kőzött elküldtek a párizsi Műsza­ki Múzeumnak, hogy ily módon ismer­tessék a külföldi testvér múzeumo­kat a csehszlovák múzeumi gyűjte­ményekről. A kiadványra felfigyelt a párizsi Tardy kiadóvállalat ós azzal a kéréssel fordult a múzeumhoz, hogy néhány fényképet küldjön a készülő nemzetközi óra-katalógus részére. A kívánt fényképek elküldése után nemrégiben megjelent a világ legérté­kesebb óráiról készített katalógus, melyek közül néhány a košicei mú­zeumban is megtalálható. (W. A.) • A CSEMADOK búcsi szervezete a napokban Jól sikerült Arany János irodalmi estet tartott. A összejövete­len 120-an vettek részt, (m. 1.) • Van Gogh, Toulouse-Lautrec Gauguin és Zola együtt szerepel a Párizsban most befejezett, Quol de neuf Pussy Cat című filmben. A Clo­serie des Lllas kávéházban játszódó történet időpontja — Van Gogh maszkja szerint — 1889, Január, ami­kor idegrohamában levágta a fülét. Van Gogh ez Idő tájt azonban nem járt Párizsban, a híres kávéházat egyébként sean kereste fel soha. A film szerint a cselekmény időpont­ja 1900, amikor Van Gogh tíz éve halott volt, Gauguin pedig Tahiti szi­getén élt. Zola és Toulouse-Lautrec sohasem találkozott személyesen. A kész filmen úgy korrigálták a tem­érdek tévedést, hogy a Jelenetet „ká­véházi víziónak minősítették... • A Szovjet írószövetség nemrég lezajlott plenáris ülésén döntötték el, hogy a szovjet írókongresszust 1965 februárjában hívják össze. Í3B5. lanjlár 22. • (TJ 97, f) 5

Next

/
Thumbnails
Contents