Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-01 / 1. szám, péntek

J Te véfcenyele a partizánok A füloki állomásról 1944-ben egy őszi este hosszú német katonavonat indult a front felé. Két mozdony von­tatta a harckocsikkal, ágyúkkal és katonákkal megrakott szerelvényt. Pár kilométeres út után hatalmas rob­banás reszkettette meg a levegőt. A felborult mozdonyokból sü­vítve dňlt a gőz, haldoklók hörgése, sebesültek jajgatása hallatszott. A partizánok aknája megsemmisítette a szerelvényt. A következő napokban Galsa mellett röpült a levegőbe az Ipoly hídja. A helyi lakosok közül sokan a partizánokhoz csatlakoztak. A fasiszták számára bizonytalanná vált a vidék. Fülek környékén a partizánok és a fasiszták legnagyobb összecsapása Abroncs-pusztán volt, ahol Nógrádi Sándor partizáncsoportjának kilenc­venöt főnyi osztaga december 28 án véres csatát vívott egy SS-zászlóalj­jal. A partizánok súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek, majd a túl­erő elől a környező erdőségbe vonul­tak. A fasiszták kegyetlen bosszút áll­tak a puszta lakosain, amiért befo­gadták a partizánokat. A járási újság egy régi számában Muránszky Kata­lin, az egyik kivégzett partizán any­ja megrendítő szavakkal számol be a rettenetes éjszakáról: „Tíz partizán melegedett nálunk. Amikor megkezdődött a lövöldözés, fegyvereiket felragadva kirohantak. Huszonegy éves volt a fiam, ő is ve­lük tartott. Sokáig ropogtak a fegy­verek. Fgyszer csak a fiam kiáltását hallottam a fegyverzajban: „Édes­anyám ments meg, agyon akarnak lő­ni!" Az iszonyattól elájultam. Amikor magamhoz térve kitámolyogtam, né­hány lépésre a háztól ott feküdt a fiam élettelen, vérző teste." A munkások megmentik a gyárat December második felében regge­lente már a szovjet ágyúk dörgése ébresztette a fülekieket. Érezhető kö­zelségbe került a front. A gyár kato­tonai parancsnoka elrendelte a gépek leszerelését. Fegyveres katonák vigyázták lép­ten-nyomon a parancs végrehajtását. A füleki munkások a kommunisták vezetésével mégis meghiúsították a tervet. Vállalták a kockázatot, szabo­tálták a gépek leszerelését, elrejtet­ték a hajtószíjakat, alkatrészeket, szerszámokat. A gyár területén a gyújtóbombák elleni védekezésre elő­készített, homokkal teli nagy ládák mélyére alkatrészek kerültek, a fa­* siszták viszont nagyrészt követ, ócs­kavasat szállítottak el a leszögezett ládákban. Fülek szerencsés fekvése következ­tében aránylag könnyen átvészelte a 99 Önök már szabadok..." A várost Filécia néven állítólag már "időszámításunk ©lőtt a második évszázadban említi Ptole­maiosz térképe. Számos római kori maradvány bizonyítja, hogy akkor már lakott Hely volt Fülek. A ró­maiak után sok náció megfordult itt, sok had villogtatta fegyvereit. A helység életébe azonban min­den idők legnagyobb változását kétségkívül a szovjet hadsereg hozta. E Fülek C 1944. december 3a j a-utóval leptem meg, amikor hazajött a katonaságtól. Tudom, hogy nem ti­pikus a példa, de nem okozott külö­nösebb nehézséget a pénz összegyűj­tése. Városnézőben Az Oj Nemzedék címíí újság 1V42. III. 14-i számában a Fülekről közölt riportból idézzük a következjő mon­datot: „A községben nem látbírtó Aj farkas." Most viszont azt írhatjuk, hogy min­denütt új házakon, új építkezésen akad meg a szem. Schneider Péter elvtárssal, a városi nemzeti bizottság elnökével indulunk városnézőbe. Hepehupás, sáros utcá­kon át lépkedünk. Ennek azonban nem a város rendezetlensége az oka, hanem éppen ellenkezőleg: a város­rendezés. Most végezték ugyanis a csatornázást, amire huszonhatmillió koronát fordított az állam, meg a vízvezeték lerakását, amely tizenkét­millióba került. Az utak renöbebórá­sát tavasszal kezdik meg. Az elnök jogos büszkeséggel mutart­ja az új létesítményeket, az új épít­kezéseket. Püspöki felé egész íVj vá­rosrész épült nagy lakótömbökkel, középületekkel, villaszerű magánhá­zakkal. A város lakásainak több min* egyharmada az utóbbi évtizedekben épült. Egyre újabb építkezéseket kez­denek meg, mégis lakáshiány mutat­kozik. A szolgáltatások házának felépíté­sével a nemzeti bizottság összponto­síthatta a közüzemeket, ami előfelté­tele volt szolgálataik megjavításának. A szlovák iskola elhelyezését az ŕ új tskoia felépítésével már régebben nvegoklották. Most végre megoldódott a magyar iskola megfelelő elhelyezé­sének égető problémája te. Felépült a korszerű tanítás minden követelmé­nyének megfelelő legújabb típusú is­kola két pavilonja. Folyamatban van a tornaterem és ac. étterem építése te. A város közepén most fejezik be a fürdő építésért, melyben fedett é>s szar badtéri uszoda, kádfürdő, gőzfürdő lesz, azonkívül huszonhat férőhelyes szálloda és szép nagy étterem. A két­millió koronába kerülő építkezésen a lakosság br igadmunk á ja kiadós segít­séget nyújtott. Minden bizonnyal a kulturális élet jelentős fellendítését eredményezi majd a gyár új, nagy üzemi klubja építésének befejezése. — Amint látja, nagy iramban épít­kezünk — mutat körbe Schneider eiv- j téľs —, mégis mennyi mindent kell 1 még elvégeznünk, mennyi problémát IceM megoldanunk. A legsürgősebb kérdés az Czle«bá- i lózat kiépítése, korszerűsítése. Tete- • m ese n megszaporodott a város la- ; kossá ga, lényegesen megnövekedett I a vásárlóerő, de az üzlethálózat úgy- ! szólván semmit sem fejlődött. Űj posta- j épület, óvoda, napközi otthon stb. kel- j lene. A nemzeti bizottság tervében mintegy harminc fontos akció szere- l pel, amit a felsőbb szervek és a la- j kosság közreműködésével az elkövet- i kőző évek folyamán fokozatosan meg | akarnak valósítani. Húsz évvel ezelőtt ezekben a r>n- \ pókban indult meg az új élet FíMe- I ken. A két évtized sok szép ered­ményt hozott, s a jövő új nagy fel­ídatokat tartogat, újabb sikerekkel tecsegtet. A fülekiek minden bizony­nyal el is érik éket; &AL LASZfcA » wm&xwwt* Előtérben még a múlt kísért, míg a háttérben ház már a mát dicséri liarcokat. Nagyobb bontba támadás fé­nyegében csak a vasútállomást érte. A vörös hadsereg lendületes támadás­sal tört előre. A szovjet katonai pa­rancsnokság a következő jelentéseket adta ki azokban a napokban: A II. Ukrán Front katonái december 29-én elfoglalták Síd, Csorna, Almágy stb. helységeket. Mintegy hatezer ellensé­ges katonát elfogtak és körülbelül öt­ezer ellenséges katonát megsemmisí­tettek. December 30-án elfoglalták Füleket és további községeket, A harcokban mintegy 1300 német és magyar katona esett fogságba. December 31-én Buzita, Nagy daróc, Galsa, Bolyk és Rap elfoglalásánál 515 ellenséges katonát ejtettek fog­lyul a szovjet harcosok. a korszerű szövet kezeli fíí a tervszerűség )GY NYÁRI REGGEL kicsit koráb­ban ébredtem, és kimentem az udvarra. A szomszédék ötesz­tendős Marikája már ott futkározott a virágok között. — Mi az, Marika, te is felébred-, tél? — kérdem. — Már régen — feleli büszkén. — És nem is sírtál? —- Még nem, majd ha mosakodni fogok — válaszolja a világ legtermé­szetesebb hangján. (3Z-) Ai öreg kertész és a tv F ERENC BÁCSIRÓL, az öreg ker-, tészröl írjon — tanácsolta egyik ripoptutamon a szövetkezet e+­nöke. A hetvenedik életévét tapossa, ám korát meghazudtolóan dolgozik. Sok fiatal példát vehetne tőle. Érti a szakmáját. Tíz esztendeje dolgozik már a kertészetben. össze-vissza jártam a kertészetet, végül az istállót is bebolyongtam. Fe-s renc bácsi sehol. Otthon sincs. Kocs­mában! sincs, oda munkaidő alatt nem szokott elmenni. Akkor hol jer. bet? Az éjjeliőr tett-vett valamit az is­tálló körül. Vejét helyettesítette a ko-. ra délutáni érákban. Ü látta Ferenc bácsit. De mikor? Hajnali háromk<*. Később többen is látták, de hogy most hol van, azt senki ember fia nem tud­ja megmondaiw. Visszamegyek az e*nökhöz, villant át agyamon. Hátba ő nyomra vezet. Az elnök a fejét csóválta. Mintha res­tellne a dolgot, hogy éppen most nincs „kéznél" ser. öreg kertész. Már úgy volt, hogy feladom a ke­resést, amikor a kertész kis unokáját pillantotta meg az elnök. — Hé öesi, nem láttad a nagysz­ilét? — De Hittan n. — Hol? — A Tóth bácsinál, a tv-ét nézik. — Ilyenkor, munkaidőben? j — Hát nem tudja János bácsi, I hogy a Sokolovo most játszik kupa­i mérkőzést az angolokkal?... i Ezúttal nem volt nehéz őket m-eg­j találni. Az elnök elkísért a „szurko­í lókhoz" és kissé dorgálóan azt mond­| ja: i — Ej, Ferenc bácsi, ez mégsem í H lő... Sürgős a munka a kertészet­1 ben ... — Ne félj János, a mwikát jó eslöre elvégeztük — volt a huncut válasz. Most már sejtettem, miért látta az éjjeliőr a két kertészt hajnali háromkor az üvegházak között. jm. f.) Minden gyerek egyforma A lAmcm az idév már a har­ÁM maőtk pár kesztyűjét vesvterte el. Bűnbánóan, lesütött szem­mel áll előttem, kezében a páratlan sarga kesztyű: — Nincs még egy ilyen rendetlen, nemtörődöm gyerek, mint te oagyl — korholom szigorú hangon. — De non — válaszol félénken, ét belenyúl a másik zsebébp, s húz belőle egy piros kesztyűt, majd meggyőző hangon bizonygatja: — Láfori ert a ke<srr.tyik most fu­If&tam az udvaron, ez* ts eivesvíette imiantebyÝk gyerek. Amikor halvány derültség fut vé­qig az arcomon, érzi, hogy meg­nyerte a csatát, s még hozzáteszi: — Nézd apuka, minden gyerek egyforma. A nagymama azt mondta, hogy neked sapkát nem győztek ven­ni, mikor kicsi voltál. rszaj A vörös Füfek szobád Karácsony után a sídri völgyben a vékony hótakarót sűrűn teleszórta fe­kete foltokkal a szovjet ágyúk, ka­tyusák és aknavetők tüze. A völgy­ben és a völgyet szegélyező dombok erdeinek sűrűjében vattaruhás, vö­rös csillagos harcosok nyomultak Fü­lek felé' A németek a város felett magasodó Egres felé vonultak visz­sza, ott ásták be magukat. Az embe­rek a pincékbe húzódtak, a gyár mű­helyei kihaltak voltak, a gépek szí­jaiktól, alkatrészeiktől megfosztva vártak sorsukra, a kitört ablakokon a szél befújta a havat. 1964. december 30. Örökké emléke­zetes dátum Fülek történetében. Az új étet kezdete. A reggeli órákban a sorát, hogy a szovjet katonák twfPjék, kikre számíthatnak leginkább. A szovjet parancsnokság még az­nap este megbízta Albert elvtársat és több más kommunistát a rendfenntar­tás megszervezésével. A szabadságért drága árat kellett fizetni. A Fülek környéki harcokban több mint ötszáz szovjet és 150 ro­mán katona áldozta fel életét. Újból megindulnak a gépek A füleki munkások élete egybefo­nódott a gyár életével. Megalapítása óta szakadatlanul küzdelmet vívtak a tőkésekkel, akik nyomorúságosan fi­zették munkájukat. Mágirs szerették a gyárat, melyet kezük mamkája fej­lesztett, s az éietet jelentette szá­mtikra. C60da-e, hogy már a szabad­ság első óráiban a gyárba vezetett sok füleki munkás útja. Hiszen a kómrnumsták azt hirdették: Ha meg­jönnek a vörös katonák, a munkáso­ké lesz a gyár. „Tegyök hát rendbe mielőbb, indítsuk meg a gépeket és tőlünk telhetően segítsük a szovjet katonák harcát" — mondották a fü­leki munkások. December 30-ón szaibadutt fel a város, a következő napon már seré­nyen takarították a gyár területén a romokat. Előkerültek az elrejtett gé­pek, alkatrészek, szíjak és szerszá­mok. Mindennap szaporodott a dol­gozók száma, szerelték a gépeket, előkészítették a nyersanyagot. Az áramszolgáltatás még szünetelt, de megindult a gyár régi ára m-f epesztő h aztán a gondoskodás !RSZÁGfÁRÁS köztien a nyáron N ... ra is elvetett a véletlen. Az útról, a faluban látottá k r ói faragtam is egy kis írást. Sok min-s 0 ne. Például ezt se: Vendéglátó gazdám (egyik voK ka­tona társam ) a késő éjszakába nyúl-ó beszélgetés és borozgatás után, kivi­rult arccal ezt mondta: — El sem hinnéd komám, mennyit tett a haladásért az utóbbi időb«n falunk vezetősége ... Érdeklődve szóltam közibe: — Ne mond dl Mosolygó amr>ea4 folytatta: — Hidd H, sokat tett, kiszélesítet­te a lakosságnak nyújtandó szolgál-, tatásokat. — Miver? — kaptam a szón. i»eik*te«*oesi vasáriáséva»l. ffoe-zestj m* * %«§*» II. Ukrán Front katonái benyomultak a városba, kiverték a fasisztákat. A vörös Fülek felszabadult. Számos munkás már előzőleg átment a szov­jet katonákhoz. Solymosi, Kókai és más elvtársak a felszabadítókkal tér­tek vissza. Albert József, pártunk régi harcosa, Igy emlékezik vissza a szovjet kato­nákkal való első találkozásra: „Szovjet tiszt keresett fel otthon, tolmács kíséretében. Kezében papír­lap fehérlett. Mint később kiderült, a?, idevalósi kommunisták listája volt. — Maga Albert? — kérdezte. — Igen, Albert vagyok — feleltem. — Zdrasztvujtye, tovariscs — nyúj­tatta kezét a szovjet tiszt. — Önök már szabadok. Most olyan kormányt alakíthatnak, amilyenért harcoltak." Hogyan tudta meg címét a szovjet tiszt, csodálkozott Albert elvtárs. Ki­derült, hogy dr. Hercz, aki az első köztársaságban kommunista képviselő volt Losoncon, a Szovjetunióba emig­rált. Ö adta át a kommunisták név­aggregátora. Január 3-án forogni kez dett néhány gép kereke. Újból működ ni kezdett a gyár. Sárkány Lajos, tn üzemi pártbizottság elnöke húsz é* múltán is meghatottan emlékszik visz sza a termelés felújításának idősza­kéra. — Főként motorhengereket és du gattyúkat, ezenkívül kocsialkatrésze ket, patkót, edényeket, gombot, sap kacsillagot, lőszeresládákat, sítalpa kat és más szükséges felszerelést ké­szítettünk a szovjet katonaságnak — mondja Sárkány elvtárs. — A gyárt mányainkat átvevő tisztek nagyo* elégedettek voltak a minőséggel. Az azóta eltelt két évtized alatt je lentős fejlődésen ment át a gyár. Kü lönvált a fémipari és a faipari terme lés, mindkét üzem önállóan fejlödöti tovább. A Kovosmaltban a termeiéi az ötvenes évek elejéhez viszonyítvf koronaértékben mintegy száz száza lékk/j'l emelkedett. A fő termelés program: zománcedóny, tűzhelyek kályhák. A füleki munkások gyártmá­nyai csaknem valamennyi világrész számos országába elkerülnek. Új gé peket állítottak munkába minden rész legbeti, szociális berendezéseket lé tesítettek. Most van folyamatban a; öntöde átépítése, amelynek végrehaj tása lényegesen megkönnyíti a dolgo­zók munkáját és növeli a termeié kenysóget. Szükségesnek mutatkozik azonban a termelés további lényeges korszerűsítése. Ezt a munkárt előre láthatólag 1966-ban kezdik meg ós 1970-ben fejezik be. Már évek óta mű­ködik az új, nagy, korszerű zománco zó, melynek tervezési szempontból számos fogyatékossága van ugyan, a régihez viszonyítva mégis alapve­tően megváltoztatta a termelést. Mos a múdra, mos ox élet Végta János régi munkása a gyár­nak. Tizenhat éves korában, 1925-ben lépett munkába, azóta megszakítás nélkül itt dolgozik. Tizenkilenc éven át kemenoeffttő volt a régi zománcozóbao. Hogy ez milyen munka volt? Hasonló ahhoz, amilyet Jirí Wolker festett meg a kazánfűtőről szóló költeményében. Té­len- nyáron egyaránt pokoli hőség, fénysugárzás, huzatos munkahely, izomsorvasztóan nehéz fizikai munka. Most az új villamos kemence mellett ellenőrzi az égetést, szocialista mtm­kabrigád vezetője. Nénány héttel az­előtt a „Gépipar kiváló dolgozója" jelvénnyel tüntették ki. — A múltat és a jelent össae sem lehet hasonlítani, a különbség ezer meg ezer dologban látható — vála­szolja kérdésemre. — Nem azt aka­rom mondani, hogy ma gyerekjáték a munka. Dehogyis. Sőt, sokszor igen nagy áldozatkészséget követel az em­berektől, hogy a különféle okok kö­vetkeztében Ismétlődő rohammunká­ban is teljesítsük a feladatokat. Má­sok azonban a munkakörülmények, jobb a kereset, S tudjuk miért dolgo­zunk. — Az élet változását hogyan iis jel­lemezhetném legjobban? — gondolko­zik el Végh elvtárs. — Nehéz erre röviden válaszolni. Az én esetemben talán azzal szemléltethetném legjob­ban, hogy nekem fiatal koromban ci­pőre is nehezen telt, én meg a fía«aat

Next

/
Thumbnails
Contents