Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-13 / 346. szám, vasárnap

Brno után alig hagyja el vonatunk a tizenkettedik alagutat, aránylag keskeny síksághoz érünk. Szemben kéklő dombok láthatók. Északon az egykori büszke Cimburk várának romja, délen a Boskovic várurak sasfészkének maradványai övezik. Emberemlékezet óta Malá Hanának hívták. Egyetlen kiemelkedő pontja sokáig az egykori kis „királyi város", — Jeviőko — tornya volt. Az utolsó hetven év alatt Veľké Opatovice gyárának négy büszke kéménye uralta kielégíteni. A kormány tehát elhatározta, hogy Veľké Opatovicén az eddigi üzem mellett egy gyárat létesít, mely terjedelménél fogva nemcsak nálunk, de egész Közép-Európában is a legnagyobb lesz. Gyártási kapacitása pedig megduplázódik, mert a gyártási folyamat nem mint eddig: „függőleges" folyamatban egyik emeletről a másikra, hanem horizontálisan, azaz egymás után mozog. A gyártmányok — egy szinten — az egyik munkástól a másikhoz kerülnek. A legkorszerűbb és nagy az egész körzetet. A geológusok már száz évvel ezelőtt találtak az itteni dombok mélyén tűzálló agyagot, melyet Morvaország és Szlovákia gyáraiba küldtek feldolgozás céljából. Nemrégen Malonin környékén újabb lelőhelyeket találtak. 1949-ben alakult' a Morva Samotüzém Nemzeti Vállalat Veiké Opatovice községben, melyhez több üzem tartozik. Breziny, Madéjov, Janúvky, Roubanina, Koclíŕov, Hfebec, Javičko és Vidnava. Itt vagy bányásszák a nyersanyagot, vagy különféle samot-, dinas- és más tűzálló téglákat, csöveket gyártanak. A készáru nagy részét India, Kuba, Libanon és a szocialista tábor országaiba exportálják. — A vállalat már háromszor nyerte el az Építésügyi Minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom KB vörös zászlaját, kitüntették (1958ban) az „Építésben szerzett érdemekért" és ez év december 12-én vette át a Munkaérdemrendet. Új üzem építése A nehézipar és egyéb iparágak rohamos fejlődése egyre több tűzálló anyag előállítását igényli. A kereslet mind a belföldi, mind a külföldi piacon olyan nagy, hogy a követelményeket a mostani üzemek nem tudják hatékonyságú nyugatnémet „Lacis" présekkel, az NDK-beli malomberendezéssel, alagútkemencékkel, „Lista" elektromagnetikus mázsákkal felszerelt üzem nagyobbrészt automatizálva lesz. A 25 hektár területű gyártelepen mintegy 100 különféle épület készült el. Egy 60 méter és egy 80 méter magas kémény, hatalmas gyárcsarnok, szén-raktárak, műhelyek várják a szakmunkásokat. Az építkezésnél havonta 1800 köbméter kavicsot és homokot, 35 vagon cementet használtak fel. Ebből az építőanyagból olyan vonatszerelvény állítható össze, melynek mozdonya Veiké Opatovicén, utolsó vasúti kocsija pedig valahol Brno környékén állna. A beruházás vagy másfélszáz millió koronát tesz ki, amely összeg azonban néhány éven belül visszatérül. Az új dolgozók számára 196 lakásból álló telep készül. A távlati terv szerint átépítik a vasútvonalat, az országutakat, s egy csatorna létesül, hogy a nyersanyagot közelebb hozzák az üzemhez és a kész gyártmányokat rövidebb úton és gyorsabban szállíthassák Ostravába, ahol nagy szükség van rájuk. Hogyan képezik a kádereket? Már 1962-ben létesült a gyár területén egy iparitanuló-otthon. Minden évfolyamában kb. 80 ipari tanuló készül a jövő foglalkozására. A szakágazatok: lakatos-, üzemi karbantartó villanyszerelő, famodellkészítő, for mázó, kemencekőműves (falazó). Ez év szeptemberétől 26 kelet-szlovákiai fiú látogatja az üzemi ipariskolát, abból a célból, hogy a Michalovce mellett épülő Keramokombinátban majd ők képezzék a mesterek kádertörzsét. Az iskola elvégzése után még 2 évig ott maradnak, hogy azután 1970-ben szűkebb hazájukban, a közben felépült michalovcei üzemben elfoglalhassák helyüket. Az új keletszlovákiai üzemben a keramika! építőanyagokat — és az ott lelhető hallcysitet, melyet eddig Importáltunk — fogják feldolgozni. A kész gyártmányokat elsősorban a Kelet-szíováviai Vasműbe és a nagyarányú építkezésekre fogják szállítani. Az új gyár közelében korszerű bennlakásos iparitanuló-iskola épült — szép helyiségekkel —, melyhez kertet létesítenek. A szlovákiai ipari tanulók jól érzik magukat az iskolában. Az iparitanuló-iskola egész kollektívája jelentkezett a köztársaságunk felszabadítása 20. évfordulója alkalmából indított versenybe. Értékes felajánlásokat tettek, melyek egy részét már sikeresen teljesítették. Szocialista munkabrigád-mozgalom A nemzeti vállalat 45 kollektívája vesz részt a szocialista munkabrigádmozgalomban, 23 kollektíva már elnyerte a címet. Sok értékes kötelezettségvállalásukkal arra törekednek, hogy elnyerjék „A felszabadulás 20. évfordulójának vállalata" címet. Ha majd az új gyárat üzembe helyezik, minden feltétel meglesz ahhoz, hogy a jövő év végén fokozatosan rátérjenek az új irányítási rendszerre, amely mind a gyárnak, mind a dolgozóknak meghozza a várva várt javulást. GREK IMRE Tizenegy hónap mérlege (np) — A Stúrovői állami gazdaság zootechnikusai összegezték az év 11 hónapjában elért eredményeket. A számvetésből kiderült hogy az állami gazdaság a malacelválasztási tervét 900 darabbal, a húseiadásét 197 659 kg-mal a tojáseladásét 62 748 drb-bal, a tejeladásét 64 956 literrel, a mézeladásét pedig 4687 kg-mal túlteljesítette. Regruták furcsa legénykedése Négyen voltak, falubeliek, jó barátok és ezenfelül regruták. Vladimír Nitschneidernek már másnap „rukkolnia" kellett, a többi három, Rudolf Cimerman, Stanislav HerchI és Vladimír Prudkay pedig néhány hét múlva váltotta volna fel a „civilt" katonai egyenruhára. Régi szokás szerint ezt az eseményt méltóképpen meg is illik ünnepelni, olyan alaposan, hogy arra sokáig emlékezzen az ember. A négy regruta ezért a faluból, PIlából elsétált a vöröskői vendéglőbe, hogy ott búcsúzzon el a civil élettől. Éjfél felé járt az idő, amikor hazaindultak. Az elfogyasztott alkohol duhajkodásra, virtuskodásra. ingerelte a mámoros 19 éves cimborákat. Csakhamar alkalom is adódott a szilaj legényerő levezetésére. Útjukba esett a CSISZ üdülőtábora. Csak úgy legénykedésből először ledöntötték az üdülőt övező kerítés egy részét, letörték az ott talált gépkocsi antennáját, majd egy motorkerékpárról szereltek le néhány alkatrészt. Mindez azonban csak amolyan bemelegítés vol.t, a java ezután következett. Megálltak az egyik sátor előtt és ébresztgetni kezdték az ptt alvókat. Amikor a sátor lakói,, két 16 éves fiú, nem akartak előbújni, rájuk döntötték a sátrat és jól elpüfölték őket. „Hőstettüktől" vérszemet kapva, megrohamozták a szomszéd sátrat is, ahol három fiatal aludt. Itt is először ledöntötték a sátrat, majd a vászonlapok alá gabalyodott üdülőknek estek. Cimerman egy fahusánggal, HerchI vasfazékkal, a másik kettő pedig, fegyvert nem találva, puszta kézzel ütötte őket. A három fiúnak csak alapos verés után sikerült elfutnia. Az egyik az erdőben keresett menedéket, ott eszméletét vesztette, s amikor másnap megtalálták, az orvos kéztörést állapított meg. A „csatatéren" maradt győztes regruták diadalukat azzal ünnepelték meg, hogy a sátrat és a benne levő gumipárnákat darabokra vagdosták és a fiúk holmijával együtt a közeli patakba dobták. A sátorban talált konzerveket magukkal vitték és otthon győzelmi lakomát rendeztek. A civil élettől való búcsú tehát valóban olyan volt, hogy arra a napra, július 29-re sokáig emlékezni fog a négy regruta. A napokban fehér karszalaggal a karjukon ismét találkoztak — a kerületi bíróság előtt. A jogerős ítélet így hangzott: a verekedésért Rudolf Cimerman és Stanislav Herchal 3 évvel, Vladimír Nitschneider és Vladimír Prudkay pedig 2 étfvel később vonul be katonának. Addig más egyenruhát fognak hordani és kaszárnya helyett kevésbé rokonszenves épületben helyezik el őket. (—kgy—} A Podpohanyi Gépgyárban üzemi villanyerőmüvet építenek, amely a gépgyár detvai és hriňovái üzemegységeit látja majd el árammal. A villanyerőmüvet a jövő év első negyedéhen helyezik üzembe. Felvételünkön: Zdenek Štedrý (jobbra], a modranyi CKD vezető szerelője, Ladislav Chőapek szerelővel a szivattyúkat szereli. (CTK — Fr. Kocián felvétele) A TITOKZATOS 54/12 ÜGYOSZTÁLY A CIA vezérkara Washington egyik külvárosában, Langlie-ben terpeszkedik. A Fehér Háztól, a Pentagontól autóbusszal könnyen megközelíthető. Iskolái és egyéb intézményei, természetesen, az ország minden részében vannak, többek között Virgíniában is. A vezérkar épületét „langlie-i óriásszörnyként" szokták emlegetni. Az amerikái adófizető polgároknak 46 millió dollárjába került a téglalap alakú épületkolosszus, jellemző adatai: 3,6 hektáron (!) terül el, 280 méter hosszú és 45 méter széles. A szolgálati helyiségek százezer négyzetméter, a folyosók és a segédépületek 55 700 négyzetméter területet foglalnak el. A fedőnevét állandóan változtató intézmény vasbetonból épült, melynek szürkeségét fehér kvarcköberakással ellensúlyozzák. Az épületkomplexumnak három parkosított udvara van. Az épületben van egy 500 személyt befogadó tanácsterem, mely akármikor vetítőteremmé alakítható át. Újabban nem kísérleteznek bizarr fedőnevekkel, mert úgyis tudja mindenki, mi van a kapuk mögött. Érdekes epizód: amikor annak idején Eisenhower elnök elfoglalta hivatalát, meg akarta látogatni Alien Dullest, a CIA akkori vezetőjét, de sehol sem találta hivatalát, mert a CIA kapuján ez a tábla díszelgett: „Állami nyomda"... Különleges műanyag-igazolványt kel! felmutatniuk a munkatársaknak, másként nem engedik be őket. Nem szólván arról, hogy a „szupertitkos" helyiségekhez vezető folyósókon más-más különleges igazolványt is kérnek az őrök. „Langlie" lakói A becslések szerint mintegy tízezer ember dolgozik a CIA vezérkarának épületeiben. A „fekete" kémektől, a közönséges hírszerzőktől a „fehér" kémekig, a tudományos módszerekkel dolgozó szakemberekig mindenfajta ember megfordul itt. Például egy divatos, de egyáltalán nem feltűnő fiatal hölgy, őszbe vegyülő hajszálakkal a CIA szuahéli nyelvszakértője .., A Mata Hari-k és társaik eltörpülnek ebben a világban. Titkok birodalma A langlie-i komplexum nagy részét a CIA levéltára foglalja el. Érthető, hogy nagy méretűre tervezték, hisz a szervezet havonta 200 ezer kiadványt, (újságok brosúrák stb.). kap elemzések végzésére. A titkok igazi őre azonban a Wallnat nevű elektronagy. Ez a kibernetikai csoda a fotocellás Intellofax robottal együtt rengeteg titkot őriz, s bármikor megadja a kívánt felvilágosítást, azonnal adatokkal szolgál. A szigorúan titkos adatokat mintegy 40 ezer lyukkártya őrzi. A két csodagép foibát^ lanul működik, nem úgy, mint az emberek ... Langlie-hez tartozik még az a 200 ezer dolláros költséggel épült tudományos laboratórium is, amelyben láthatatlan tinták, különleges robbanóanyagok, fegyverek, hamisítóeszközök kikísérletezésével foglalkoznak. Nagy próba Aki a CIA szolgálatába akar szegődni, nagy próbára vállalkozik. Ezer jelentkező közül 800-at általában mindjárt elküldenek. A megmaradt húsz százalékból további 9 százalék rendszerint azért esik ki, mert „túl sokat iszik, vagy rokonai vannak a vasfüggöny mögött." A megmaradt 11 százalékból további négy százalékot azzal küldenek el, hogy a múltban nemkívánatos személyekkel érintkeztek. Végül a megrostáltakat különféle idegölő pszichotechnikai vizsgának vetik alá. Az intelligenciavizsgálat után következik a hazugságvizsgáló detektor. Különböző kérdésekre kell a jelöltnek válaszolnia, s „ellenőrzik", igazat mondott-e. A detektor jelentősége nem az, hogy „meg tudja- állapítani", ki hazudott, hanem csupán pszichológiai nyomás eszközéül szolgál. Két kérdés állandóan szerepel: Homoszekszuális-e a jelölt, és szokott-e beszélni hivatali dolgokról? Sok jelölt idegei felmondják a szolgálatot; ezek automatikusan kiesnek. 'Akik kiálltak minden próbát, értesülnek róla, hogy felvették őket a CIA szolgálatába évi ötezer dollár kezdő fizetéssel, s ha rendkívül tehetséget árulnak el, és különleges szaktudást szereznek, felvihetik évi 14 ezer dollárra Langlie. Itt futnak össze az amerikai Kéinhatozat szálai. A harmadik erő Amikor Johnson, az Egyesült Államok alelnöke a dailasi tragédia után tavaly átvette az elnöki hivatalt, megdöbbenéssel fedezte fel, hogy a CIA-vai kapcsolatban még sok -olyan titok van, amiről nem tud. Az újdonsült elnöknek McCone kíséretében megmutatták a Fehér Ház titkos pincéjét s a langlie-i épületkomplexum labirintusait, s Johnson ekkor szerzett tudomást a titokzatos 54/12 ügyosztály létezéséről. Ez az ügyosztály az a bizonyos „harmadik erő"-ként emlegetett szerv, amely már nemegyszer az amerikai elnök és kormány nevében cselekedett, s bizonyára a jövőben is megkísérli, hogy saját szákállára dolgozzék. Az 54/12-es ügyosztály a CIA sorozatos botrányaival kapcsolatban került előtérbe. Ugyanis nagyon sok esetben melléfogott. Ártatlanul megvádolt amerikai tudósokat, mint például Lattimoore-t, a távol-keleti nyelvek szakértőjét, s külfödi utazását megakadályozta, stb. De a CIA-t nem a belföldi dolgok érdeklik, elsősorban a külfölddel foglalkozik. Boszorkánykonyhájában kevergeti a kását, cselszövéseket, kormányellenes puccsokat eszel ki. A CIA keze volt abban, hogy 1953-ban Iránban megbukott a demokratikus reformokat kezdő Moszadek-kormány, 1954-ben a CIA buktatta meg a guatemalai Arbens-kormányt, mert támogatta a kommunistákat. A CIA keze volt az 1954. évi kelet-berlini zavargásban, továbbá a szovjet hatóságok telefonbeszélgetéseinek lehallgatá-. sára épített berlini alagútrendszer létesítésében, a Kuba elleni merényletekben stb. Cselszövéseiről sokszor az elnök és a hozzá közel álló személyek sem tudtak; az elnök szerepe, például Kennedy esetében, az volt, hogy igyekezzék elsimítani a CIA mesterkedése folytán kirobbant háborús bonyodalmakat. Szokatlan párbeszéd Algériában még ropogtak a fegyverek. Gyilkoltak nyíltan,»s gyilkolt orvul az OAS, az algériai franciák fasiszta katonai szervezete, A Paese című olasz lapban hír jelent meg, mely szerint a CIA és az OAS szövetségben áll egymással. Feltűnést keltett a hír, de még nagyobb port kavart fel a jő tollú Geneviéve Tabois asszony cikke az egyik jó nevű párizsi lapban. Tabois kereken megírta, hogy a CIA ellenőrzi az összes amerikai hivatalokat, más államok életébe is beavotkozik és szoros kapcsolatot tart fenn az OAS vezetőivel. A leleplezés annyira kellemetlenné vált, hogy Salinger, Kennedy elnök megbízottja kénytelen volt Párizsba repülni és Couve de Murville külügyminiszter magyarázkodni. Beszélgetésük során a külügyminiszter követelte, hogy Kennedy nyomoztassa ki, milyen szerepe volt a OiA-nak az algériai eseményekben. — De mit akar ön kivizsgáltatni? — okvetetlenkedett Salinger. Couve de Murville a nyílt válasz helyett megjegyezte, hogy a CIA általában bele szokott avatkozni más államok ügyeibe. — Lehet, hogy ez igaz — folytatta Salinger, — de a CIA nem légüres térségben tevékenykedik. Felelős az elnöknek. Közvetlen felső utasítások nélkül nem cselekedhet. — Attól tartok, hogy a CIA néha felelőtlen — válaszolta a francia külügyminiszter. — Lehet, hogy volt valami, de nem tudok róla, s ezért nem érthetek egyet önnel — fejezte, be a beszélgetést Salinger. Míg ez a különös párbeszéd folyt, és a francia külügyminiszter bizonygatta, hogy a CIA az elnök és a kormány tudta nélkül bizony önálló vállalkozásba bocsátkozik, 1360. december 7-én Washingtonban két úriember szigorúan titkos jellegű reggelin csevegett egymással. Egyikük Richard D. Bissel, a CIA operatív osztályának vezetője, a másik Jocques Soustelle, az algériai francia ultrák egyik vezéralakja, egykori gaulleista képviselő volt... Következő vasárnap: 14. Négy özvegy bánata. Ű| SZÓ 4 * 1964. december 13,