Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-10 / 343. szám, csütörtök

MIN TÖPRENG JÁNOS BÁCSI? Látogatás egy ráfizetéses üzemben k világon sem voltam még, amikor János bácsi már bútorgyári szakmunkás volt Évtizedek óta dolgozik a kéklő túróci hegyek alján létesült Tatra bútorgyárban. Ez a martini üzem idén öregedett bele hetvenhatodik évébe, s János bácsi is közelebb jutott már a hatvanhoz, mint az ötvenhez. A hajlított fabútorokról aligha mondhatna neki valaki újat, élete nagyobbik része a Thonet-székek gyártásával fonódott egybe... Mégis töpreng valamin. Nem megy a fejébe... — Nézze, üzemünk teljesíti a tervet, nagyüzemi termelés folyik itt, sorozatokban gyártunk, szakértelemben sincs hiány. Aztán mégis ránk sütik a bélyeget, hogy nem vagyunk rentábilisok. Hogy a csodába lehet az, •hogy amikor „RT" voltunk, még négy darab szék fényezését is vállaltuk, s nem fizettek rá a tulajdonosok. Ma meg csupa nagy sorozat, és mégis ... % k'< I ii 1 Mi *** ' I Cecília Spačkovä a köszörűgépnél (A szerző felvételeij — Ráadásul meg jön az új rendszer •— toldja még a szót az egyik munkatárs, aki egy jamaicába címzett ládát szögel le éppen. — Azt mondják, akkor aztán befellegzik a ráfizetéses üzemeknek... — és a nagyobb hangsúly végett rácsap a láda tetejére. Bizony! Mi lesz azokkal az üzemekkel a tökéletesített iparirányítás rendszerében, amelyek ma ráfizetésesek? Például ezzel a kis bútorgyárral amely hatszáz embernek kenyeret ad, s gyártmányait Párizsban, Amszterdamban, de Tanganyikában és famaicában is szívesen vásárolják. Már csak a piacok megtartása miatt is kár lenne felszámolni. Mint megtudjuk, erre nem is kerülhet sor, csupán arról van szó, előnyős anyagi feltételek mellett, tehát nyereséggel, vagy minden egves dolgozó számára hátrányosan „futnak-e rá" az új rendszerre, s ráfizetésesek maradnak-e. S ez elég ok a töprengésre. Még János bácsi is. akinek pedig igazán a szívéhez nőtt ez a gyár, bizony megválna tőle, ha nem fizetne, vagy nem lenne képes fizetni kellőképpen nagy szaktudásáért, gazdag tapasztalataiért. Azt hiszem, nemcsak János bácsi töprengésére keresünk választ, amikor útnak indulunk az üzem műhelyeibe, irodáiba, hogy feleletet találjunk a nyugtalanító kérdésre: mi lesz a ráfizetéses gyárral, mit lehetne tenni, hogy elkerüljék a kátyúba jutást. A LÁTSZAT CSAL Már az első műhelyben úgy véltem, ráakadtam a dolog nyitjára: persze, régi módi széktípusokat gyártanak. Emlékszik a kedves olvasó azokra a sötét fényű, világos mintás „Thonet székekre, amelyek vagy harminc-negyven évvel ezelőtt voltak divatban? Virágos-leveles díszítés a támlán és az ülőkén ... Igen éppen az. Hát ilyeneket láttam az egyik műhelyben. Mondom is az elvtársaknak: Ilyet aztán hiába gyártanak, ezzel az uj rendszerben nehezen boldogulnak, kinek is kellene ma már? — Már hogyne kellene — válaszolja egy csinos asszony, a műszaki ellenőr- Afrikában ez a legkelendőbb, ott a modern kagylószékkel nem sokra mennénk. „ , , Szóval - éppen ellenkező a helyzet, mint gondoltam. Hiszen ezért a gyártásért még deviza-reszesedest is kaphatna a gyár az új rendszerben, ez lesz rentabilitásának egyik forrása. De mi a helyzet ma? Az üzem Javára van hogy ilyen Afrikában kelendő cikket gyárt? Csak annyira, amenynyire ez a termelés betölti a kívánt mutatč'.'.at. Elég sok a pepecselés ezekkel a székekkel, nem a legjobb cikk az irányszámok teljesítése érdekében. Lényegében rontja a munkatermelékenységet, mert aránylag kis sorozatokban megy. A ráfizetés egyik forrása. (Ne feledjük: még a régi rendszerben vagyunk, a gyár érdeke az irányszámok teljesítése, nem a cikk iránti kereslet.) Csak azért gyártják az említett székeket, mert — kell. AZ ÖNELSZÁMOLÁSI RENDSZERT... Üzemen belüli önálló elszámolás, hozrazcsot — hej, de sokszor leírtam már ezeket a szavakat kezdő riporter koromban! Ezzel a régi ismerőssel találkoztam a martini bútorgyárban ... De nem volt túlságosan örömteljes ez a viszontlátás. Van ugyan ebben a hozrazcsotban valami előremutató, ami magában rejti a „mindenki saját munkahelyének gazdája" gyakorlatát. De ebből, amivel most találkozom, mégis valami elavultság árad felém. 1954 óta, mintegy saját lendületéből él, vagy inkább sínylődik itt a hozrazcsot. Emlékszem, hogyan írtam annak idején: „Ez az a rendszer, amely közvetlenül érdekeltté teszi a dolgozókat a gazdaságos termelésben, ebben nevelődnek a munkahely gazdáivá egész gazdagságunk egyedül hivatott tulajdonosai." Nos, igen... De kérdezzük meg Mária Fekeéová nénit, hogy is állunk azzal a hozrazcsottal itt a fényezőben, ahol kellemes politúrillat terjeng. — Vezetjük a megtakarítási számlákat, meg is takarítunk valamit. Politúrt, üvegpapírt.. Kitesz az pár száz koronát negyedévenként ... Az üzem főökonómusával, Ľudovít Hrivňákkal leülünk a helyben gyártott székekre, s megkérdem: — Mennyi a fahulladék a szabásnál? — 200 köbméter évente. Az egész termelésben felhasznált famennyiség 46 százaléka. — Mit csinálnak a hulladékkal? — Eltüzeljük. — Mibe kerül egy köbméter bútorhasáb? — 2328 korona. Hát... nem ilyen hozrazcsotra gondoltam lelkes ifjú riporter koromban. Ezért volt szomorú a viszontlátása. A fűrészelő műhelyben például nem érdeke a dolgozónak — mert az üzemnek sem az — hogy „pepecseljen", és csökkentse a hulladékot. Itt nincs hozraszcsot. Az önköltség lényeges mutató lesz az új rendszerben. Hogyan birkóznak meg ezzel?'Úgy tervezik, hogy bevezetik a játékgyártást és az emléktárgy-készítést is, hogy kihasználják a hulladékot. Nem rossz ötlet. S ml lesz a hozrazcsottal? — kérdem szorongva, mert még mindig remélem, nem kell visszavonnom, amit tíz éve írtam. — Üjjá kell éleszteni, de úgy, hogy az új követelményeknek megfeleljen. Akkor lesz igazi hozrazcsot, ha a társadalmi érdekeket védi majd. Akkor érdekünk lesz, hogy a szabásnál a hulladék csökkentése is hozrazcsot-mutató legyen. Így a hozrazcsot segítségével igazán a munkahely gazdái lehetnek a dolgozók. Söt, — mondhatni egyedül azzal... — Köszönöm, hogy rehabilitált, Hrivnák elvtárs ... — válaszolom hálásan, mert nem szívesen vonnám vissza, amit olyan meggyőződéssel vallottam ... MIT SZÓL A BRIGÁD? Körsétánkat Pavol Kolesár szocialista brigádjánál fejezzük be. A kollektíva „A XII. kongresszus brigádja" címet viseli. Hogyan készülnek fel ők névadójuk, a XII. kongresszus egyik legjelentősebb következtetésének valóra váltására? — Ügy véljük —, mondja Kolesár elvtárs, — hogy folytatnunk kell azt., amit elkezdtünk. Felelünk munkánk minőségéért. Nálunk nem jár műszaki ellenőr, s munkánkra a befejező részlegekről sem érkezik panasz. Egyszerűen: ragaszkodunk a jó minőséghez. Világos válasz. Úgy tűnik, ez az igazi, ez segít majd legjobban rentábilissá tenni a kis üzemet, mert a jó áru kelendő lesz, jó áron adható el odahaza, s külföldön is. Ettől növekszik majd a kilátásba helyezett bruttó jövedelem, az új anyagi érdekeltség alapja. Persze, ki kell építeni a kapcsolatot a piaccal, a külföldi megrendelőkkel is, hogy idejében reagálhassanak a követelményekre. Ma sokan még úgy vélik az üzemben, hogy csak a faanyag nagykereskedelmi árának csökkentése teheti rentábilissá a gyárat. Úgy véljük azonban, hogy azok az előre mutató mozzanatok, amelyeket a ma még ráfizetéses üzemben megfigyeltünk, — maguk is kihúzhatják az üzemet a csávából, ha az egész termelés alapjává válnak. Gondolunk a helyes reagálásra, a külföldi piac követelményeire — mint az afrikai székek gyártásában —, az önelszámolás újjáélesztésére, egészségesebb alapokon — nem utolsósorban Fekeč néni félliter megtakarított politúrjára is, ha azzal a fűrész-műhely hulladékcsökkenése is párosul —, gondolunk a Kolesár-brigádban tapasztalt törekvésre: a minőség további javítására. Megnyugtathatjuk János bácsit: szívéhez nőtt üzemének ráfizetéses voltát javarészt az elavult érdekeltségi rendszer okozza, s ha kihasználnak minden lehetőséget — sok olyan is van, amit nem láthattunk rövid látogatásunk során —, nem lesz semmi baj. Persze, nem szabad a nyersanyag felét a tűzbe dobni... VILCSEK GÉZA Példás brigád Tizennyolc dologző, átlagos életko- lések, a faliújság, amelyről minásri ruk tizennyolc év. 1960-ban versenyre héten más-más brigádtag gondoskokeltek a szocialista munkabrigád cí- dik, továbbá a könyvekről rendezett mért, egy év múlva elnyerték, majd vitaestek. megszerezték a CSKP XII. kongresszusának munkacsoportja címet. Memrégiben megkapták a magnenesítő állomás igazgatóságának, és a Kerületi Szakszervezeti Tanácsiak elismerő oklevelét. Röviden enyíyi a királyfai vlagnemesítő Allonás szocialista nunkabrigádjának .életrajza". A Királyfai Magíemesítő Állomás a _ mrgonya nemesíté- j^Äj^^V í jMgrth •&M&Ĺ ével foglalkozik, ©S1SISÍÔÄ:*A<<ŕ.iť&äfc. négpedig eredmé- A brigád tagjai munka közben. iyesen. Erről ta- (A. J a n t n e r mérnök felvétele) :úskodik néhány itt kitenyésztett burgonyafajta, amely Nem feledkeznek meg a többi dola gyakorlatban jól bevált. Az ered- gozó kulturális életének gazdagítá-! ményekben nagy része van a Betka sáról sem. Minden ünnepélyre kulŠtiglicová vezette szocialista munka- túríellépést biztosítanak. Az év elebrigádnak, amelyről az előbb szó jétől 14 egyfelvonásost tanultak be esett. és adtak elő szórakoztató esteken. Háromnegyed év alatt 58 000 koro- A helyi hangszórón keresztül rendszenát takarítottak meg a költségeken, res adásokat tartanak. De nemcsak a munkában járnak elől. Különös figyelmet érdemel még a A magánéletben, az egymás iránti vi- gyermekekkel végzett munka. Az álszonyukban is példamutatók. A kol- ]omá

s ]

egkisebbjei na

gvon megkedvellektíva formáló ereje már nem egy ték a |ibrlgádos nénl

k" mesedélutánlánynak segített megtalálni a helyes ját Még népszerűb

b körükben a bábuta

t- , színház, amely szerény körülmények A Királyfai Magnemesító Állomás közöt

t működik, szocialista munkabrigádja sikerének ,, , , . , .. - ,, . . legfőbb alapja az állandó kulturális Valaki esetleg kifogásolhatná, miés szakmai nevelés. Milan Klinovský é

r beszélünk a brigád tevékenységémérnöknek, az állomás vezetőjének ne

k fsupán jő oldalairól amikor bivéleménye szerint a szocialista mun- zo

nJ

ár

a találhatók náluk hiányossákabrigád néhány tagjának szakmai £

ok l

s- E

z valóban így is van Azontudása vetekszik' egy szakképzett nö- az

t/f 8 .?"

g

MJ

a

v"

a, ^

h?

tju

k' vénynemesítő tudásával. Az idén har- Jl

0Sy a felmerülő nehezsegeket éppen madik évfolyamába lép a növényne- a

z említett példás tevekenyseg es kimesítés kérdéseivel foglalkozó népi alakult jó szellem segítségével oldakadémia. Emellett politikai ismere- ják meg. leiket is rendszeresen bővítik. Ezt szolgálják a napi tízperces megbeszé- ^ L. FIALA VADÁSZOK Pavol Kolesár, a fahajlító szocialista brigád vezetője ...ÜJJÁ KELL ÉLESZTENI Vendégmarasztaló, kényelmes székek ezek, maradjunk ülve még egy kicsit, s hallgassuk meg a főökonómus magyarázatát. Azzal a nagymennyiségű fahulladékkal az úgy van, hogy a gyár gyakorlatilag két lehetőség között választhat: 1. gondosan fűrészeli a deszkát, akkor csökken a munkatermelékenység, s főleg a mennyiség, 2. gondatlanul fűrészeli a deszkát, akkor sok a hulladék, de nagy a termelés, jó a tervteljesítés. Természetes, hogy az utóbbit választják. A tervet így túlteljesíthetik, s az értékelésnél még jobbak ts lehetnek, mint a praveneci anyaüzem, amely rentábilisan termel ugyan, olcsóbban kevesebb hulladékkal — de annak a saját lehetőségeihez szabott terve van. < A terv fő követelményeit tükrözi az alkalmazott hozrazcsot rendszere is: az első mutató a teljes termelési érték, azután jön a minőség ... A hulladék is ott van, bár nem mindenütt. Embercsoport ácsorog a felsőszeli határ nyugati csücskében. Vadászok. A helybeliek formaruhában díszelegnek, a vendégek is zöld színű ruhába bújtak a mai napon. Fácánvadászat kezdődik. Hovorka Mihály, a vadászgazda már osztja a kört, negyven puskás útját jelöli ki. Közel az erdő, azt kerítik körbe-körbe. Az emberek Jósolgatnak, beszélgetnek, nevetgélnek. Messziről durranás hallatszik. Az első! Felveri az erdő csendjét, jóleső bizsergést lop az erekbe. Vadászláz keríti hatalmába öreget, fiatalt egyaránt. Mindenki menne, indulna már. A várt idő bekövetkezik. Az utolsó ember is megindul a megadott irányba. Kezében csőre töltött puskával, éber szemmel figyel minden mozgásra, zörrenésre. Lassan... lassan, hallatszik a vadászgazda hangja. A puskák egyre gyakrabban ropognak. Az ágak között j betörő napfény is akadály. Nehéz célI ba venni a menekülő állatot. Kat... kat... kat kiáltja el magát egy-egy megrémült fácánkakas, mii előtt felröppenne a magasba. Az j eredmény bíztató. A környék visszhangzik a lövések zajától. Az erdőt bevették a zöldruhások, s az most feltétel nélkül kiszolgáltatja lakóit. Az ekeli szövetkezet tagjai a mezőgazdasági munkák elvégzése után megkezdték az utak és járdák javítását. A község lakóival karöltve, hordták a kavicsot, rendbehozták az utcákat és a járdákat. Falunkból eltűnik az esti - sötétség ls, mert már szerelik az utcai lámpákat. Az összefogás eredménye, hogy elkészült az út, a járda és este az utcákon villany világit. Vagy Dénes A Csehszlovák Vöröskereszt nagyfödémes! alapszervezetének évzáró taggyűlésén szép tevékenységről számalt be a vezetőség. A munka további javítása érdekében vállalták, hogy gondoskodnak a bete'g nyugdíjasokról, huszonöt embert megnyernek egészségügyi tanfolyamra és 63 önkéntes véradót szereznek, Rohácsek László Rsgyolc községnek — losonci járás — közel kétezer lakosa van. Itt is jelentkezett a lakásprobléma és egyre több gondot okoz a nemzeti bizottságnak. Jelenleg 30—40 Igénylőt tartanak nyilván. A jövő év elején megkezdik a szövetkezett lakások építését és az év végéig 12 család költözhet ú) otthonába. A következő évben további szövetkezeti lakásokat építenek. Csalit Zolién Egyre szűkül a kör, egyre több fácán keres búvóhelyet a sűrűségben. Minél távolabb az ember közelségéből. A zörej, a beszéd riasztja előre, előre ... míg ott is szembetalálja magát az emberrel, összeverődve tízes, húszas csoportokban rohannak a halálraítéltek. A kakasok színes ruhája csillog-villog a sárgára száradt fűszálak tömegében. A vadász egy-egy pillanatig gyönyörködik a nagy kavarodásban, erőt vesz rajta a vadászláz. Ilyenkor nincs tréfa, nincs irgalom. Bokrok, tövises ágak közt tör előve a cél felé. Az akadályt csak érzékeli, szeme a felröppenő díszes tollú fácánkakast keresi. Azok sokáig nem váratnak magukra. Menekülésüknek egy a fortélya. Hangos kiabálással jelzik, egyszerre a magasba emelkednek. Néhány percig puffognak a fegyverek végig az erdő fölött. Sok a lövés, hull a fácán szaporán. Javarésze mégis ép bőrrel menekül a csatatérről. Sok szép élménnyel, még több vaddal gyarapodott estig a vadásztársaság. Mire a bágyadt nap az erdő mögé rejtőzött, hatszázhárom nyúl, és kétszáznyolc fácán távozott az örök mezők hónába. Sándor Gábor A kör befejeztével Hovorka Mihály vadászgazda összegezi az eredményt és jelentést tesz Hegedűs József vai^szelnöknek: az első kör zsákmánya kétszázötvenöt nyúl és százharminc fácánkakas. (Balla felvételei Űt fi * december 10,