Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-10 / 343. szám, csütörtök

Beszámoló az 1965. évi állami költségvetésről A NEMZETGYŰLÉS TEGNAPI ÜLÉ­SÉN RICHARD DVOftÁK PÉNZÜGY­MINISZTER SZÁMOLT BE AZ 1965. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSRŐL. Képviselő elvtársak, a köztársaság kormánya megtárgya­lásra önök elé terjesztette az 1965. évi állami költségvetés tervezetét. A tervezethez csatolt anyag feltün­teti az állami költségvetés fő ará­nyait és legfontosabb számadatait. Ezért elsősorban azt szeretném hang­súlyozni, hogy az állami költségvetés népgazdaságunk fejlesztésének ebben az esztendőben tapasztalt kedvező je­lenségeire támaszkodik és számol az­zal, hogy ez az irányzat 1965-ben megszilárdul. Ebben az évben sike­rült megújítanunk a társadalmi ter­melés növelését, jobban teljesítettük a beruházási építkezés tervét, többet szállítottunk a bel- és a külkereske­delemnek és tökéletesítettük egyes minőségi mutatók teljesítését is. Bár még nem ülhetünk a babérokon, ezek a tények mégis igazolják számításunk realitását, hogy a jövőben további ja vulás következik be. Az év elejétől elért gazdasági eredményeink abban is tükröződnek, hogy december 1-én rendeztük egyes termékfajták, főleg az élelmiszerek árait. Ez Idén a Nemzetgyűlés jelentősebb mértékben vett részt a költségvetés kidolgozásában. Ennek során le kellett küzdenünk az új munkamódszerekből eredő nehézségeket. A Pénzügyminisz­térium számára is Igényesebb volt a költségvetés megtárgyalásának ez a módja, amely különben hozzájárult önök és a minisztérium képviselői kö­zött a kölcsönös megértés elmélyíté­séhez gazdaságunk bonyolult fejlődé­si kérdéseinek megoldásában. Ez az új mód egyben elősegítette, hogy a tervet és a költségvetést még a költ­ségvetési időszak előtt hagyjuk jóvá, úgyhogy minden vállalat és szervezet még az év vége előtt összeállíthatja tervét. Még mindig nagy számban akadnak olyan emberek, akik jelentős igénye­ket támasztanak az állammal szem­ben, de távolról sem törődnek azzal, hogy milyen forrásokkal rendelke­zünk és hogyan szolgálják ezeket ők maguk. Túlságosan gyakran szem elől tévesztjük a CSKP Központi Bi­zottságának Januári ülésén elhangzott szavakat, hogy nem élhetjük fel azt, amit eddig létrehoztunk, nem élhe­tünk hitelből és a jövő számlájára sem. Nem kell hangsúlyozni, hogy a jövő évek életszínvonalának alakulá­sát kizárólag a termelés jövedelme­zőségének fokozására a gazdaság min­den szakaszán, a minőségi színvonal tökéletessége és a nagyobb takaré­kosságra fordított igyekezet határozza meg. Csak így sikerülhet a CSKP XII. kongresszusa határozata szellemében felszámolnunk a források és a szük­ségletek között mindmáig fennálló fe­szültséget. Az állami költségvetésben a bevé­telek meghaladják a kiadásokat. Mi azonban 1965-ben még gyorsabban kí­vánjuk fejleszteni gazdaságunkat, hogy pártunk határozatai értelmében kialakítsuk a népgazdaság tökélete­sebb irányítására való átmenet felté­teleit és szilárd alapját. Jövedelmezőség és gazdaságosság A terv és a költségvetés kidolgozá­sánál valamennyien újra meggyőződ­hettünk jelentős tartalékainkról. Ma­gyarázatokkal elsősorban a jövedelme­zőség és a gazdaságosság kérdésében szeretnék szolgálni. A szakemberek becslése szerint hazánkban a vállala­latok és szervezetek mintegy 90 ezer dolgozója dönti el hozzávetőlegesen évente 200 milliárd korona felhaszná­lásának módját. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Igen gyakori a pa­zarlás. Ha sikerülne érvényesítenünk e szakaszon a gazdaságosság szelle­mét, akkor nem lenne nehéz megta­karítani a fenti összegnek legalább 1 százalékát, vagyis évente 2 milliárd koronát. A Jövedelmezőségről szólva e foga­lom alatt azt értjük, hogy a terme­lésben, a beruházásban, a kutatásban az anyagra és a bérekre fordított minden korona megfelelő gazdasági hasznot hajtott. Ez megköveteli a gazdálkodás színvonalának lényeges növelését, az egészséges szocialista vállalkozó szellem új elemeinek ki­bontakoztatásét és ezzel összhangban a dolgozók kezdeményezésének na­gyobb mérvű ösztönzését. A jövedel­mezőség egyben megkívánja, hogy minden vállalat, üzem és üzemrészleg kidolgozza hosszú időtartamra szóló programját és tudja, hogyan járul hozzá minden egyes gyártmány és az egész vállalat esetében az önköltség csökkentéséhez. Milyen kiadási tételekben vannak tartalékok? Richard Dvofák elvtárs ezután rész­letesen beszélt a jövedelmezőség nö­velésének legjelentősebb tartalékairól. Az ipar munkatermelékenységéről szólva hangsúlyozta, hogy a jövő esz­tendei 4,4 százalékos emelkedés kl nem elégítő, hiszen 1965-ben csak a műszaki fejlesztésre, amely jelentősen növelni fogja a munkatermelékenysé­get, 6,7 milliárd koronát fordítunk. Beszélt arról is, hogy az alacsonyabb munkatermelékenység egyik oka a munkaidő meg nem felelő kihaszná­lása. Ha például következetesen ér­vényesítenénk azt a különben termé­szetes alapelvet, hogy a munkaidő csak attól a perctől kezdődik, ami­kor az alkalmazott közvetlen mun­kahelyére ér és akkor fejeződik be, amikor onnan távozik, a termelést mintegy 750 millió korona értékű gyártmánnyal gyarapíthatnánk éven­te. Dvofák elvtárs a tartalékok fel­tárásával kapcsolatbart megemlített néhány példás élenjáró üzemet, majd rátért az anyagi érdekeltség érvénye­sítésének kérdéseire. Kialakulnak annak feltételei, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vál­lalatok igazgatói helyesen használ­ják fel a jutalmazásra fordított ösz­szeget. Nem szükséges felsorolnom mindazokat az intézkedéseket, ame­lyeket a kormány ebben az évben fo­ganatosított, hogy a népgazdaság szá­mos ágazatában növelje az anyagi ér­dekeltséget. Nem tarthatjuk indokolt­nak a gazdasági vezetők ellenvetését, hogy nem rendelkeznek megfelelő jogkörrel az e célt szolgáló pénz fel­használásában. A kérdés nyitját in­kább abban kell keresnünk, hogy a vállalatok egyes vezető dolgozói nem tudják felhasználni megfelelőképpen a jelentős összegeket, mégpedig a népgazdaság legfontosabb szakaszain, így például a divat- és a műszaki újdonságok, valamint a rendkívüli mi­nőségű árucikkek termelésében az anyagi érdekeltség fellendítését szol­gáló 28,6 millió koronából a Belke­reskedelmi Minisztérium ez év októ­ber 21-ig csak 4 millió 100 ezer ko­ronát utalt ki. Az ügy kárára van, hogy sok vál­lalatban továbbra is érvényesül az egészségtelen egyenlősdi. Így példá­ul a mesterek fizetésrendezése terén nem érvényesítették mindenütt azt az alapelvet, hogy jelentős mértékben előnyben kell részesíteni a teljes szakképzettséggel rendelkező mestere­ket. Számos vállalatban az összeget felaprózták és így aránytalanul sok mester bérét alig számottevő összeg­gel emelték. Így egyes vállalatokban a bér rendezése a mestereknek 95 százalékát ls érintette. Ügy véljük, hogy minden vállalat­ban és üzemben a munkaterv felbon­tása során számolni kellene a két­ségtelen tartalékokkal, hogy megfele­lő arányban munkaerőket takarítsa­nak meg. E meggondolások alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy közös igyekezettel legalább 400 millió koronát takaríthatunk meg a béreken. A társadalom javát szolgál­ná továbbá a termelés növelése, a munkatermelékenység fellendítése a munkaidő jobb kihasználása útján, va­lamint azzal, hogy a megtakarított munkaerőket olyan munkahelyekre irányítanák, akár az anyagi termelés­ben, akár a közszolgáltatásokban, ahol munkaerőhiány mutatkozik. A jövedelmezőség szempontjából nagy a jelentősége a minőségnek. Tar­talékainkról e téren még mindig meg­feledkezünk, és még mindig nyugta­lanító szintet ér el a selejt, a vesz­teség. Számos tény bizonyítja, hogy a minőségre fordított fokozott gond és az anyagi érdekeltségnek ily irányú alkalmazása hozzájárul a fogyasztók szükségleteinek jobb kielégítéséhez és a jobb pénzügyi eredményekhez. A jövedelmezőség és a beruházá­sok megtérülése alapelvének a beru­házási építkezésben is érvényesülnie kell. Cerník elvtárs ezzel már részle­tesen foglalkozott. Szükségesnek tar­tom azonban hangsúlyozottan felhívni minden gazdasági dolgozó figyelmét, hogy a beruházási építkezéssel kap­csolatos minden döntésüknél tartsák szem előtt: a befejezetlen beruházási építkezésbe fektetett minden korona a népgazdaság többi ágazatában 40 fillérrel csökkenti a nemzeti jöve­delmet. Ez teljes egészében vonatko­zik arra a számos üzemre is, amelyet az utóbbi években átadtunk ugyan rendeltetésüknek, de bennük a terme­lés nem felel meg az építkezés költ­ségeinek. Népgazdaságunk további hasznosít­ható tartaléka a készletek. Ez idén valamivel jobban éltünk velük, de így sem értük el célkitűzésünket, hogy ebben az esztendőben 2,1 milliárd ko­ronával csökkentsük a készleteket. A vezető gazdasági dolgozók fordítsa­nak ezért nagyobb gondot az ellátás, a termelés, és az értékesítés megszer­vezésére, az értékesíthető készletek kialakítására, a raktározásra, gondos­kodjanak a felesleges készletek eladá­sáról és így jobban lássák él a nép­gazdaságot. Feltétélezzük/hogy ennek segítségével az állami költségvetés 500 millió — 1 milliárd koronával gazdagodhatna. A mezőgazdaság A költségvetési eszközök jelentős részét a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az elmúlt évhez viszonyít­va a jövő esztendőben hozzávetőleg 450 millió koronával többet fordítunk erre a célra. A vállalatok saját for­rásait beleértve mezőgazdaságunk, erdő- és vízgazdaságunk mintegy 11 milliárd koronával rendelkezik majd szükségletei fedezésére. Az 1965. évi terv és az állami költ­ségvetés feltételezi, hogy körülbelül 3 százalékkal fog növekedni a sze­mélyi, és 4 százalékkal a társadalmi fogyasztás. Az utóbbira, vagyis az is­kola- és kulturális ügyre, az egész­ségügyre, a beteg- és szociális bizto­sításra stb. az állami költségvetés a jövő évben összesen 48 milliárd 253 millió koronát fordít, vagyis az állami költségvetés összkiadásának 41,6 szá­zalékát. Általánosan Ismert tény, hogy vi­lágviszonylatban a társadalmi fo­gyasztás nálunk egyike a legmaga­sabbaknak. Ez közvetlenül befolyásol­ja lakosságunk életszínvonalát is. A szocialista társadalom jellegéből fakad, hogy erre a célra mind töb­bet fordítunk. Tekintettel azonban ar­ra, hogy népgazdaságunk még teljes egészében nem küzdötte le az elmúlt évek nehézségeit, kénytelenek va­gyunk hangsúlyozni e téren is a szi­gorú gazdaságosság alapelvét. Ügy véljük, nem túlzott követelmény, hogy a társadalmi fogyasztás terén, amely az állami költségvetés összkiadásai­nak majdnem a felét teszi ki, legalább 500 millió koronát megtakarítsunk. A két évvel ezelőtti kongresszust megelőző vita és azóta is a számos bíráló felszólalás megkívánja, hogy szüntelen figyelmet szenteljünk az irányítás és a közigazgatási appará­tus csökkentése kérdésének. Állandó­an tartsuk szem előtt, hogy meg kell őriznünk az egészséges arányokat az apparátus létszáma és a produktív ter melők között. Ma megállapíthatjuk, hogy minden nehézség ellenére októ­ber elsejéig 85 százalékra teljesítet tük azt a feladatot, hogy az appará­tus létszámát 37 470 fővel csökkent­sük. Hiba volna azonban, ha az év elteltével véglegesen megoldottnak tartanánk ezt a feladatot. A kormány határozatának célja az volt, hogy eb­ben a viszonylatban elérjük az 1958. évi szintet. Á fokozott hatékonyság alapelve megköveteli, hogy rendsze resen munkálkodjunk az adminlsztrá­I ctó egyszerűsítésén, ami fokozatosan I megteremti az apparátus létszáma to­1 vábbi csökkentésének feltételeit. Ezen a téren a közeljövőben intéz­kedést valósítunk meg, amely gazda­ságosabbá teszi a hivatalok és válla latok szolgálati gépkocsijainak üze­meltetését. Az e célra fordított összeg aránytalanul maga?, ugyanakkor a minisztériumok, a nemzeti bizottsá gok, a vállalatok és ' szervezetek a Az 1965. évi állami költségvetés összetétele Az 19B5. évi állami költségvetés két alapvető tétele a következő: bevétel 118 203 millió korona, kiadós 116138 millió korona, vagyis a különbség 85 millió korona. A jövő évi költségvetés — összehasonlítható alapon — 8 százalékkal lesz magasabb az 1984. évi költségve­tés várható eredményénél. A bevétel 84 százalékát a szocialista szektor, 12,4 százalékát a lakosság nyújt­ja, és 3,8 százalékát más forrásokból nyerjük. A költ­ségvetési kiadások 47,2 százalékát a gazdaságra, 41,8 százalékát a kulturális és szociális intézkedésekre, 8,8 százalékát a honvédelemre és a biztonságra, 2,4 szá­zalékát a közigazgatásra és a bíróságokra adjuk. Az 1985. évi állami költségvetés tervezete számol a szükséges pénzeszközökkel a népgazdaságfejlesztést terv célkitűzéseinek biztosítására. Létrehozza a terme­lés megfelelő ütemü növelésének és a hazai piac jobb ellátásának feltételeit. Az állami költségvetés kereté­ben eszközöket fordítunk Szlovákia további gazdasági és kulturális fellendítésére. A nemzeti bizottságokra esik az összkiadások 27,1 százaléka. A szocialista szektor 97 milliárd 574 millió 800 ezer koronányi összbevétele így tagozódik: 51 milliárd 588 millió 700 ezer korona 11 milliárd 456 millió korona Forgalmi adó nyereségrészesedés állóalapok amortációs része­sedése szövetkezetek jövedelmi adója mezőgazdaiági adó 8 milliárd 880 millió korona 363 millió 500 ezer korona 1 milliárd 400 ezer korona 9 milliárd 937 millió 100 ezer korona 14 milliárd 349 millió 100 ezer korona az alkalmazottak betegbiz­tosításának jövedelme a szocialista szektor más bevétele A gazdasági szervezetek nyerBsége az 1985. évi költ­ségvetési tervezet szerint az 19B4. év várható szintjé­hez viszonyítva 2 milliárd 307 millió koronával lesz nagyobb, de nem éri el az 1985-ös esztendő irányszá­maiban meghatározott szintet. A legnagyobb nyereséget az ipar nyújtja, mégpedig 1984-hez viszonyítva 1985-ben 1 milliárd 382 millió ko­ronával többet. Ugyanakkor a terv szerint 0,88 százalék­kal csökkenni fog az önköltség. Az építőiparban a jövő esztendőre tervezett veszte­ség 12,3 százalékkal lesz kisebb, az ez idén várható veszteségnél. Az állami költségvetés nagyobb összeget biztosít a la­kások tatarozására. A nemzeti bizottságok kezelésében levő lakások javítására a terv szerint 1985-ben 1 mil­liárd 223 millió 600 ezer koronát fordítunk, ami 25 százalékkal több az ideinél, és 55 százalékkal haladja meg az 1963. évi hasonló költségeket. A népgazdaság fejlesztését szolgáló kiadásokból az állami beruházási építkezésre 45 milliárd 198 millió 400 ezer koronát fordítunk, ebből az állami költségve tésből 30 milliárd 31 millió 400 ezer koronát. A lakásépítkezésre és a polgári ellátottság kiépítésére a jövő esztendőben 8 milliárd 883 millió koronát fordí­tunk. Ennek 59,3 százalékát az állami költségvetés, 18 százalékát az Állami Bank és a fennmaradó 22,7 száza­lékát a lakosság és a vállalatok fogják fedezni. Az ipari minisztériumok fejlesztésére, a vállalati for­rásoktól eltekintve, csupán az őllami költségvetés 19 milliárd 191 millió 200 ezer koronát fordít. Ezenkívül az Építésügyi Minisztérium, beleértve az építőanyagok termelését, 2 milliárd 517 millió 900 ezer koronát, a Közlekedésügyi Minisztérium 8 milliárd 504 millió 100 ezer koronát, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Miniszté­rium 9 milliárd 587 millió 700 ezer koronát kap. Az állam 1 milliárd 522 millió 800 ezer koronőnyi közvetlen segélyt nyújt a szövetkezeteknek az állami költségvetés keretében. A tudomány és a technika szükségleteire — eltekint­ve az e célt szolgáló építkezési beruházásokat —, 6 mil­liárd 708 millió korunát fordítunk. A kulturális és szociális intézkedésekre — eltekintve az építkezési beruházásoktól —, 5,3 százalékkal többet fordítunk, mint ebben az esztendőben. Az állami költ­ségvetés 9 milliárd 771 millió koronát nyújt az iskola­és kulturális ügynek, 8 milliárd 559 millió koronát az egészségügynek, 16 milliárd 847 millió koronát a szociális biztosításnak, 8 milliárd 678 millió koronát az alkalma­zottak és a termelőszövetkezeti tagok betegbiztosításá­nak, 2 milliárd 82 millió koronát más kulturális és szo­ciális célkitűzéseknek, vagyis összesen 43 milliárd 735 millió koronát. A kulturális és szociális beruházások költségvetési összege 4 milliárd 518 millió korona. A nemzeti bizottságoknak az állami költségvetésben szereplő 31 milliárd 518 millió koronát kitevő kiadásait 41,9 százalékból maguk a nemzeti bizottságok fedezik jövedelmükből. A nemzeti bizottságok 1985. évi közvetlen költségve­tési hevétele 13 milliárd 193 millió korona lesz. A nem zeti bizottságok tervezett kiadásaiból 8 milliárd 801 mil­lió korona esik a beruházásokra és 22 milliárd 717 millió korona a nem beruházási jellegű kiadásokra A nem beruházási jellegű kiadásokból a nemzeti bizott­ságok által irányított gazdaság fejlesztésére 19,5 szá­zalékot, a kulturális és szociális intézkedésekre 74.3 százalékot, és az igazgatásra 6,2 százalékot fordítunk. I jövő esztendőre további 6758 szolgá­lati kocsit igényelnek. Ezért az el­múlt napokban javaslatot {erjesztet­tem a kormány elé, melynek értel­mében lényegesen csökkenteni fogjuk a szolgálati gépkocsik számát. Az in­tézkedésnek velejárója a taxik szá­mának jelentős gyarapítása és díjsza­básuk csökkentése. Ugyanakkor azt az alapelvet kívánjuk követni, hogy az illetékes dolgozók használják sa­ját gépkocsijaikat. Számolunk azzal, hogy az anyagi érdekeltség alapelvé­vel összhangban ezért nagyobb pótlé­kot fizetünk. A nemzeti bizottságok Gazdaságunkban, különösen a la­kosságnak nyújtott jő minőségű szol­gáltatások további fejlesztésében és a társadalmi fogyasztás feladatainak teljesítésében jelentős szerep hárul a nemzeti bizottságokra. Összköltségve­tésük összege Jövőre eléri a 31 mil­liárd 518 millió koronát, vagyis fél­milliárd koronával magasabb az idei­nél. A nemzeti bizottságok idei tervé­nek teljesítése és a jövő esztendő le­hetőségeinek reális felmérése arról tanúskodik, hogy 1965-ben a nemzeti bizottságok jól teljesíthetik tervüket és költségvetésüket. A nemzeti bizott­ságokkal karöltve keresni fogjuk az általuk irányított vállalatokban a szo­cialista vállalkozó szellem új, rugal­mas formáit. A kiadások viszonylatá­ban itt is gazdaságosan járunk el és következetesen betartjuk a megállapí­tott normákat. A kormány az állami tervvel és költségvetéssel kapcsolatban határo­zatot fogadott el, melynek értelmé­ben a helyi nemzeti bizottságok anya­gi érdekeltségét azzal növeljük, hogy a terven felül nyert bevételt teljes egészében megtarthatják. A kormány ugyanakkor számos intézkedést foga­natosított a szolgáltatások fejleszté­sére, és a szocialista vállalkozó szel­lem támogatására. Ezek azonban mind ez ideig lassan érvényesülnek az élet­ben. A CSKP Központi Bizottsága novem­beri plenáris ülése határozatának szellemében a pénzügyi szervek sok­oldalúan támogatni fogják a termelés magasabb fokú jövedelmezőségét és a veszteségek kiküszöbölését szorgalma­zó igyekezetet. Az 1964. évi állami költségvetésben jelentős összegeket fordítottunk a la­kásalap - karbantartásának tökéletesí­tésére, a lakosság által fizetett szol­gáltatások anyagi-műszaki alapjának fejlesztésére, az idegenforgalomra, a helyi forrásokon alapuló mezőgazda­sági építkezés pénzelésére stb. Majd­nem hárommilliárd koronányi hitelt nyújtottunk a mezőgazdasági terület újraművelésére, az értékesíthető kész­letek megteremtésére, ésszerűsítő és más intézkedésekre. Ez a pénzügyi és hitelnyújtási po­litika eredményes volt, növelte a ha­tékonyságot. Még jelentősebb sikerek­re törekszünk azonban e téren is, és ezért a jövő esztendőben elmélyítjük aktivitásunkat, munkánkból kiiktatunk minden gátló, maradi elemet, többek között az elburjánzott előírásokat, amelyek közül ez idén már sokat ki­gyomláltunk. Képviselő elvtársaki A jövő esztendőben ünnepeljük köz­társaságunk szovjet hadsereg általi felszabadításának 20. évfordulóját. Az üzemek, a hivatalok, a városok és falvak dolgozói kötelezettségvállalá­sukkal fejezik ki a Szovjetunió test­vérnépe iránti hálájukat. Szeretnénk, ha ezekben a felajánlásokban konkrét testet öltenének a jövedelmezőség és gazdaságosság kérdései is. Magyarázatomban gazdaságunknak főleg azokkal az oldalaival foglalkoz­tam, amelyek megérdemlik valameny­nyiünk figyelmét. Ez teljes mértékben összhangban áll az irányítás terén tervezett változásokkal és társadal­munk fejlesztésének távlataival, mivel itt jelentős szerepe lesz a hatékony­ság kérdésének. Engedjék meg a képviselő elvtár­sak, hogy beszámolóm záró részében köszönetet mondjak Önöknek az ál­lami költségvetés előkészítésében és a törvények megtárgyalásában tevé­keny részvételükért. Köszönetet mon­dok, hogy Önök ellenőrző Jogkörük gyakorlásában következetesen harcol­nak a gazdaságosságért. Ez az egyik jelentős megnyilvánulása a szocialis­ta demokrácia kibontakozásának, amely előrelendíti a hatékonyság ügyét. E törekvéseink szellemében lá­tunk hozzá a jövő évi állami terv és költségvetés feladatainak teljesítésé­hez. Ez lesz a szilárd kiindulópontja z 1966—1970-es ötéves tervnek. A kormány nevében javasolom, hogy a Nemzetgyűlés hagyja jóvá az állami költségvetés tervezetét, továbbá ?-7. 1965. évi népgazdaságfejlesztési ál­lami tervnek és költségvetésnek tör* véjiyjavaslatát. Üf SZÖ 4 * 19 M- december 10.

Next

/
Thumbnails
Contents