Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-08 / 341. szám, kedd

Tennessee Wijjjoms: A VÄGY VILLAMOSA Bemutató a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban KORUNK EGYIK LEGNAGYOBB drá­maíróját a bratislavai szlnházkedve­lő közönség eddig tula|donképpen csak hírből ismerte. Mlg másik nagy honfitársának, az eltérő művészi al­katú, leegyszerűsítve azt mondhat­nánk, a szélesebb társadalmi össze­függéseket feltáró Arthur Millernek már több alkotása került műsorra ezen a színpadon, addig Tennessee Williams most szerepel első Ízben. Pedig A vágy villamosa, a szerzőnek ez a legkimagaslóbb alkotása, amely tizenhat évvel ezelőtt a New York-i Broadway nagy sikere volt ós azóta meghódította a világot, elvitathatat­lan drámaírói erényeket csillogtat. Tennessee benne éppen úgy, mint többi színműve zömében, leszáll az emberi lélek legmélyére, leplezetlen őszinteséggel és nyíltsággal vall ösz­tönök és szenvedélyek viharáról, ér­zékekről és érzékiségről, reményvesz­tetiségről és boldogságkeresésről, a rossz és a jó nagy viadaléról. Az em­beri élet rejtelmeire, féltve őrzött és szllajul harsogott vágyakra vetíti rá az emberségféltés fénycsóváját. Nagy művész, ez elvitathatatlan. De mert kirekedt esztétikai normáink kereteiből, rásütöttük a dekadencia bélyegét, elhallgattuk, számunkra nem létezett. Alapvető tévedésünk az, hogy nem Tennessee dekadens, ha­nem az a világ, amelyet ábrázol. Le­szűkítve, Tennessee alakjaiban tapint rá azokra a vonásokra, amelyek — nevezzük őket akár dekadenseknek —, a humánum útját eltorlaszolják. Vegyük csak például A vágy villamo­sának két központi figuráját, amelyek a drámai konfliktus tengelyében áll­nak. Kiterjedt latifundiumok vagyont eltékozló déli arisztokratáinak sarja Blanche. Ez az érző szívű lány egy­magában marad a fehér oszlopsorral díszített, hitellel terhelt ősi házban. A családi temető holtjaiban társra nem találhat és támaszt, szeretetet vár­na fiatal férjétől. Egy napon rádöb­ben a férfi természetellenes hajlamá­ra és nem titkolja undorát. Férje golyót röpít a fejébe és Blancheot kisiklott élete lejtőpályá|án tovább kergeti a boldogság vágya. Férfit ke­res és talál válogatatlanul. Tanító­női hivatásának véget vet egy tizen­hét éves diákjának megkörnyékezése. Igy jut el az utolsó előtti állomásig. Testvéréhez, Stellához utazik, hogy utoljára megkísérelje helyre billente­ni reménytelenül félresiklott életét. Ha valaki most oldalára állna — talán minden rendbe jönne. Mert Blanche ' még harcol a szeretetért, foggal, körömmel, titkolással és kép­mutatással is. Az utolsó reménysugár a tiszta és tisztességes Harold, aki már-már elvenné feleségül. De min­den nagy akarás megbukik Stella munkás-férjének, Staniey-nek ellenál­lásán. Ösztönember, nyersen érzéki és kegyetlen, de gyereket váró fele­ségét, Stellát úgy imádja, mint ahogy a számára idegen, úri finomkodással jelentkező Blancheot gyűlöli. Kikutat­ja múltját, kihúzza lába alól az amúgy is Ingatag talajt és végül ls az őrületbe kergeti. NEM VITATKOZOM, valóban ebben a műben bőven találkozunk a deka­dencia jelenségeivel, jegyeivel. De mégsem ez a lényeg. Tennessee pszi­chopatológiai drámát Irt, amely a reá­lis életből merít. Nem nyújtja nekünk tálcán a megoldást, mert alakjai és sorsuk összetett. Közvetlenül nem íté­li el és nem ls menti fel sem Blan­cheot, sem Stanley-t — ezt ránk hagyja. Drámájának minden során mégis átsüt a boldogságvágy, a hu­mánum pártolása a bennünk rejlő rosszal szemben vívott, nem mindig győzelmes csatéban. Ebben látom a lényeget, még akkor is, ha a szerző szemléletével min­denben nem is tudok azonosulni. Fő­leg arra célzok, hogy Tennessee csak nagyon halványan, szinte ködbeve­szoen érzékelteti az emberi cselek­vés, tulajdonságok társadalmi deter­mlnáltságát. Mintha belső világunk el lenne szigetelve a környezet hatásá­tól, mintha tetteink, érzéseink és gondolataink légüres térben lebegné­nek, mintha kizárólag a velünk szü­letett adottságok kormányoznák sor­sunk hajóját. De ne kívánjunk a szerzőtől többet, mint amennyit adhat. Végeredményben nem téveszthetjük szem elől világné­zeti korlátait. Művészetében mégis értékek csillannak fel s A vágy vil­lamosának is van számunkra monda­nivalója. Különösen ma, amikor felis­mertük, hogy az elidegenülés nem­csak a tőkésrerid velejárója, hanem viszonyaink között is figyelmes nyo­monkövetést, céltudatos ellenállást követelő jelenség. július Pántik rendezésének szerin­tem éppen az a fő erénye, hogy a darabnak ezt az általánosítható sík­ját finoman aláhúzza. Ezzel eléri, hogy nézőnk elgondolkozik az ösztö­nök, érzések ós értelmi megnyilvá­nulások világának olyan mélygyökerű mozzanatairól, amelyek nálunk és ma sem ritkák. S jó, hogy ez az előadás közvetve erősíti meggyőződésünket: az emberi kapcsolatoknak eltorzulá­sa ellentmond korunk leghaladóbb és egyben leghumánusabb tanításának, amelyet következetesen vallunk és életté változtatunk. TENNESSEE DRÁMÁJÁNAK BEMU­TATÓJA közönségsiker volt a javá­ból. A színvonalas színészi teljesít­mények közül ehhez elsősorban a Blancheot kitűnően alakító Viera Strnisková járult hozzá. A másik női főszerepben is parádés teljesítményt tapsolhattunk meg. Zdena Grúberová Stellája pontosan, találóan kidolgo­zott. Štefan Kvietik szerepfelfogása mér vitatható. Stanley-jában előtérbe kerül a felület, a kissé hullgános nyegleség és szinte adalékként hozzj az ösztönembert jellemző vonásokat. František Zvarík lágy vonalakkal raj­zolja ki Harold félszeg alakjának kontúrjait. Elismerésre méltó teljesít­ményt nyújtottak az epizódszereplők ls. GALY IVÁN gáltatási hálózata. Jelentős kereske­delmi létesítmények épültek nemcsak a járási székhelyeken, hanem a vá­rosokban és a községekben ls, mint pl. Nagymegyeren, Űgyallán, Sóksze­lőcén, Vágsellyén, Szencen, Diószegen stb. ÚJ szállók épültek Komáromban, Gúlán, Dunaszerdahelyen, Galántán és Vágsellyén. Ez is arról tanúskodik, hogy fokozott gondot fordítunk kerü­letünk e részének fellendítésére. Ezt az Irányt a jövőben is követni fog­juk. Bizonyára emlékeznek rá, hogy az elhanyagolt utakon milyen kínszen­vedés volt Csallóközön át Komárom­ból Bratlslavába utazni. Ma a Csalló­közben rendezett utakat találunk. Be­fejezéséhez közeledik a Párkányból Érsekújvárba vezető korszerű út épí­tése. A déli járások 1960-ban csak 25 százalékban rendelkeztek Ilyen utakkal, mlg ma már az utak fele asztalt- vagy betonburkolatú. Az el­múlt három év alatt 500 km-nyi út­szakaszt építettünk vagy javítottunk, s 46 új hidat emeltünk. A jövőben sor kerül a déli járások közlekedési hálózatának további tökéletesítésére. A szocialista társadalomban a leg­nagyob érték az ember. Dél-Szlovákia lakosai ezt tettekkel bizonyítják. Sok ezer volt mezőgazdasági munkás és kisparaszt szakképzettséget nyert. Mint szakmunkások és műszaklak üzemekben dolgoznak. A mezőgazda­ságban mesterien kezelik a traktoro­kat és a kombájnokat olyan fiúk és lányok, akiknek a múltban az lett volna a sorsuk, hogy ökröt vagy lo­vat hajtsanak. Ma a gépek nyergé­ben ülnek. Rendkívül örvendetes, hogy kialakult az új helyi műszaki értel­miség. Számos elvtárs rendes hallga­tója vagy távtanulója a főiskoláknak, sokan mérnökök, mások a középis­kolát végzik el, s így válnak munka­helyükön szakképzett dolgozókká. Dél-Szlovákia nyomorban tengődő né­pe, amely a múltban alázatosan meg­görnyedve és levett kalappal lépett be a vele szemben rideg hivatalokba, ahol csak kötelességeit kérték szá­mon, s Jogairól egy szó sem esett, ez a nép ma felemelt fejjel gazdál­kodik a rábízott üzemekben és a föl­deken. Azokban az üzemekben, ame­lyeket saját kezével emelt és emel, azokon a földeken, amelyeket szorgos munkájával termékenyebbé varázsolt. Tetté értek a forradalmi kommunisták szaval, akik a népet évtizedeken ke­resztül harcra buzdították a kizsák­mányolók ellen. Igazolódtak azoknak szaval, akik nem élték meg győzel­meiknek dicső korszakát. Ilyen volt Steiner Gábor elvtárs és mások, Ilyen volt Major István elvtárs, aki az épí­tő munka közepén távozott soraink­ból, és más elvtársak. Igazolást nyer­tek azoknak szavai, akik megérde­melten nyugalomba vonultak, de még­is segítenek, ahol tudnak, mint Mon­dok, Ifjú, Furinda és sok más for­radalmi kommunista. M indannyiunktól függ, milyen lesz Dél-Szlovákia. Szorgos munkánktól, képességeinktől, s attól, hogyan fogjuk Irányítani népgazdasá­gunk további fejlődését. Meggyőződé­sem, hogy Dél-Szlovákia szocialista hazánk virágzó részévé válik, jól ter­mő földekkel, épülő üzemekkel, vá­rosokkal és falvakkal, amelyekben boldog és elégedett emberek fognak dolgozni és élni. Szeressük ezt a vi­déket valamennyien, azok is, akik itt születtünk, azok ls, akik később jöt­tek közénk. Hiszen gyermekeink már itt látják meg a napvilágot, Itt fog­nak közösen élni, dolgozni a városok és falvak felvirágzása, a szövetkeze­tek és az üzemek fellendítése, közös boldog életünk érdekében, A Célpont: A „Vörös Bolygó" A Mariner-4 és a Szonda-2 versenyfutása a Mars felé • Véget érnek a találgatások és fantasztikus elképzelések • Van-e élet a Marson? Mik valójában a Mars-csatornák? • Léteznek-e Mars lakók? • Mesterséges eredetűek-e a Mars holdjai? • Van-e mágneses tere a Marsnak? Csaknem egyidejűleg hagyták el a Földet, hogy végigpásztázzák a föld­gömbünk és „szomszédunk", a Mars bolygó közt tátongó kozmikus teret, s amennyiben sikerül a titokzatos „Vörös Bolygó" közelébe jutniuk, fényképeket küldjenek a rajta ural­kodó viszonyokról. Évszázados kérdé­sekre várunk választ: van-e élet, ló­teznek-e csatornák a rőt fényű boly­gón és ha van, miféle életnek nevez­hetjük azt, milyenek tulajdonképpen a Mars holdjai és egyáltalán: mi vár az emberre, ha idővel eljut a világ-* mindenség e tájára, A Mars bolygó lefényképezése a csillagászok számára „perdöntő" bi­zonyítékokat szolgáltatna a Mars­bolygó rejtélyeinek megfejtéséhez. A ma elterjedt vélemény szerint a Mars a fejlődésnek későbbi stádiumá­ban van, mint Földünk; kihalóban le­vő bolygó, amelyen a szerves élet bizonyos nyomai észlelhetők. Ha sike­rül közelről lefényképezni a bolygót, és a képeket Földünkre eljuttatni, akkor soha nem remélt részletek tá­rulhatnak majd a tudósok szeme elé. Normális körülmények között a két bolygó legközelebbi állásánál, az úgynevezett oppozíciók folyamán is legalább 55 millió kilométer vagy ennél több az őket elválasztó távol­ság. Egymillió vagy félmillió kilomé­ter távolságban készült képsorozat ezért összehasonlíthatatlanul több részletet tárna fel, mint akár a leg­nagyobb földi távcsövek. A képek átvitelére valószínűleg ugyanazt a módszert kívánják majd felhasználni, amelyet a szovjet tudó­sok már a Hold túlsó oldaláról ké­szült felvételek továbbítására is ered­ményesen alkalmaztak. Ez nagyjából a televíziós diavetítés módszere. Elektronsugaras letapogatással bont­ják fel a képet elemeire, a képpontok átviteli sebességét pedig a távolság­tól függő módon változtatják. Föl­dünktől nagyobb távolságban esetleg másodpercenként néhány pontra kell csökkenteni az átviteli sebességet, hogy Igy a káros zajhatásokat kikü­szöböljék. Az első képekre persze még jó né­hány hónapig várnunk kell. Csak a jövő év derekán érhetik el a kibo­csátott szondák a Mars környékét, csak akkor lesz remény arra, hogy megszületik századunk további szen­zációs fényképe. A Mars-lakók legendája A Marsról az elmúlt évtizedekben életnek — miközben a Földön most virágzik a technika és a kultúra, Az­után jött a hideg zuhany: a Marsról távcsövön készített fényképfelvétele­ken nyoma sem volt a csatornáknak, csupán az ottani évszakok váltakozá­szólrendszerek útvonala a marsbeli évszakoknak megfelelően változik ugyan, azonban évről évre megismét­lődik. Ezek a szelek hatalmas meny­nyiségű port és homokot visznek ma­gukkal kilométerek százain és ezrein át a sziklás, sivatagos területekről igen nagy távolságokig. Földi példa, a Góbi-sivatag egyes vidékei alapján Mlyamoto arra gondol, hogy a szél által igy szállított homokszemcsék mélyítették ki a talajt, olyannyira, hogy ezáltal csatornaszerű képződ­ményeket hoztak létre. Természete­sen ez évmilliók, vagy még inkább évszázmilliók munkája volt. sát követő elszíneződéseket, a sark­vidéki hósapkákat sikerült ismételten kimutatni. Eltelt néhány évtized és újra izga­lomba jött a világ: a Pic du Midi ob­szervatóriumban és a Wilson-hegyi csillagdában megpillantották a csa­tornákat, de azok nem hasonlítottak mérnökök alkotta geometriai idomok­hoz. A bolygó felszínének sötét folt­jai, pontláncolatai tévesztették meg az első felfedezőket: így született akkoriban a marsbeli „gondolkodó" élet legendája. A hadisten nevét viselő bolygó fel­színén a legújabb megfigyelések sze­rint észlelhető elszíneződéseket két­ségtelenül alacsonyrendű növényzet okozza. Magasabb rendű szervezetek, emberszerű, értelmes lények azonban minden valószínűség szerint nem él­nek a Marson. Mérnöki alkotások? Az előbbi megállapításokból kitűnik, számos fontos tudományos megálla- hogy a marsbeli „csatornák" sem­pitás született. Tudjuk róla, hogy miképp sem gondolkodó lények al­légkörrel rendelkezik, felszínét szi- kotásal. Ami e különleges képződmé­A Mars „téli" felvétele (balra) a hósapkával a póluson és a „növény­zet" alig látható övezetével. A másik, nyári felvételen a hósapka eltűnt, a „vegetáció" viszont kiterjedt a pólusok felé. 16rd kőzetek alkotják (nem gázok, mint például a Jupiterét vagy Satur­nusét), sőt, valószínűleg az élet is meghonosodott rajta. Átmérője csu­pán 6770 kilométer (a Földé több mint 12 000 km), térfogata pedig egy­hatoda Földünkének, Kilenc Mars tö­mege lenne egyenlő a Földével. Az egyik legérdekesebb megállapí­tás az élet jelenlétének valószínűsí­tése. Amióta az ember tudományosan megalapozott érdeklődéssel tekint az égboltra, nem izgatta fantáziáját úgy egyik probléma sem, mint éppen a Mars lakosságának Igaz, vagy nem Igaz volta. A múlt század nyolcvanas éveiben — midőn először pillantot­ták meg az úgynevezett csatornákat — Wells izgalmas regénye, egy gaz­dag amerikai speciális Mars-csillag vizsgálója és a tudományos világ vé get nem érő sorozata mind arra utalt, hogy külső szomszédunkon megannyi feltétele létezik a maga­sabb rendű, talán már kihalóban levő nyek eredetét illeti, a csillagászok többnyire úgy vélik, hogy a Mars fe­lülete majdnem teljesen lapos, sík­szerű, mert a légkörben uralkodó, pusztító tényezők (elsősorban a sze­lek által szállított porszemcsék) már sok évmillióval ezelőtt lecsiszol­ták, elpusztították a kiemelkedéseket. Ha vannak is a Marson hegyek, ezek­nek magassága valószínűleg csak né­hány száz méter. Említést érdemel ezzel kapcsolatban az az igen érde­kes feltevés, amely szerint a Mars bolygó mintegy 100 millió évvel idő­sebb, mint a Föld; a Marsot tanulmá­nyozva tehát a Föld távoli jövőjéről szerezhetünk ismereteket. A marsbeli légkörben végbemenő cirkulációkkal kapcsolatban figyelem­re méltóak Miyamoto japán csilla­gász vizsgálatai, annál ls Inkább, mert ezekből következtetni lehet a Mars híres „csatornáinak" keletkezé­sére ls. Miyamoto és munkatársai ki­mutatták, hogy a marsbeli szelek, Miért visel hósapkát? A Mars a Földön kívül az egyetlen olyan bolygó, amelynek meteorológiai viszonyairól pontosabb ismereteink vannak. Légkörének összetételét is is­merjük; eszerint ott nitrogén, szén­dioxid, kevés oxigén és némi vízgőz is előfordul. A víz jelenléte ma már nem lehet kétséges; a Mars pólusai­nál megfigyelhető fehér „sapkákról" ugyanis kiderítették, hogy azok hóból és jégből állnak. A víz mennyisége azonban rendkívül kicsiny a Föld ha­talmas vízkészletéhez viszonyítva. A Marsnak két kicsiny holdacskája van. E két égitest a naprendszer leg­nehezebben megfigyelhető objektumai közé tartozik. Átmérőjük mindössze 8 és 15 kilométer. Lehetséges, hogy a. Mars által „befogott" kisbolygókról, vagy óriási meteorokról van szó. Nemrégiben széles körökben Isme­retessé vált egy fantasztikus elmélet, amely szerint e két Mars-hold belül üres, mesterséges készítmény lenne. Ezt a merész feltevést azonban sem­miféle eddigi tudományos vizsgálat nem igazolta. A Mars-holdak érdekessége az el­mondottakon kívül az is, hogy az egyik gyorsabban kerüli meg a Mar­sot, mint amilyen gyorsan a Mars megfordul saját tengelye körül. Eb­ből következik, hogy a Marsról néz­ve ezt a holdacskát nyugaton látnánk felkelni és keleten látnánk lenyugod­ni. A másik hold ls szemmel látható gyorsasággal változtatja helyzetét a háttért képező csillag előtt, s fázisai is igen gyorsan váltakoznak. Sok kérdés vár tisztázásra Az említett néhány problémán kt« vül egész sor további rejtélyt is hl* vatva van megoldani a Mars-szonda. Ide tartozik többek között annak tisztázása, hogy van-e mágneses t&­re a Marsnak, s ezzel összefüggésben a Mars belső szerkezetére vonatkozó elméleti ismereteink hitelesítése. A felvételek — amennyiben tökéle­tesen sikerül továbbításuk a Földre — minőségileg jobbak lesznek, mint a legnagyobb távcsövekkel készült eddigi fényképek. Az értékeléskor tisztázódhat a mindmáig még Isme­retlen felszíni alakzatok mibenléte, valamint összefüggésük az éghajlat­tal és egyéb fizikai tényezőkkel. In­nen csak egy lépcsőfok a növényi élet fejlettségének meghatározása ós a klasszikussá vált viták — csator­nák, sötét és világos foltok, holdak stb. — lezárása. Rőt arcú szomszédunk eddig vis­szautasította közvetlen látogatásun­kat. A feléje röpített szondáknak ez ideig nem sikerült közelségébe jut­niuk. A rá vonatkozó ismereteinket csak az optikai eszközökkel és szín­képelemző módszerekkel végzett vizs­gálatoknak köszönhetjük. Ezért kl. váncslan várjuk az Mars-szondák kül­detésének teljesülését. 1914, december 8. * gj SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents