Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-05 / 338. szám, szombat

Hosszú estélyi ruha NÉHÁNY SZÓ A DIVATRÓL Ismét divat a hosszú estélyi ru lia -ír Eltűntek a nagy kivágások -ír

; Kétsoros télikabátok A prágai Reprezentációs Ház a főváros kulturális életének egyik központja. Az első emelet termeit most néhány hétre a prágai exkluzív divatszalonok vették birtokukba. Hadd lássák a tánciskolák növendékei, a hangversenyek közönsége, mi a legújabb divat. A kiállítás nap közben is megtekinthető, sőt naponta négyszer kis divatbemutatót is tartanak a látogatóknak. A LEGNAGYOBB VÁLTOZÁS tavaly óta talán az, hogy néhány évi szünet után ismét divatba jöttek a hosszú, úgynevezett nagyestélyi ruhák. Néhány igazán szép modell ékeskedik a vitrinekben, nehéz aranybrokátból, könnyű szilonanyagból, szoknyájuk nem túl bő, inkább testhez simuló, s- csak a térdnél kezd hirtelen bővülni. A rövid alkalmi ruhák [színházba, hangversenyre) angolos szabásúak, eltűntek a nagy kivágások, a dúsan húzott szoknyák. Sima princessz szabás, vagy kiskosztüm szőrmével, feltűnő brossal, gyönggyel, esetleg blúzzal. A bizsu egyébként mindenféle cuhán, sőt kábátokon is. divatos. Azt átmeneti, télikabátok kétsorosak, derékban kissé testhez szabottak, az aljuk enyhén bővül. Érdekes ellentét, hogy a mintás tweed-szöveteket is néha franciásan szabják, szőrmével díszítik. Természetesen az egyszínű cibelin, teveszőr, buklé, vastag jerseyanyagok sem mentek kl a divatból. A modern ember sokat sportol, így a divatszalonok legújabb sportmiodelljeiket is bemutatják. Hogy semmi sem új a nap alatt, arra a legjobb példa a divat. A valaha oly közkedvelt szoknyanadrág ismét divatba jött. A hosszú nadrágok tényleg hosszúak, egészen a lábfejig érnek, hátul eltakarják a bokát, s elől mint a kamasli simulnak a lábfejre. Ez a fazon elasztikus anyagokból, vagy vékony szövetből a legalkalmasabb. Elegáns viselet hosszú nadrághoz, sportszoknyához a szarvasbőrkabát. Az egyéniségnek, alkalomnak megfelelő öltözködés ma már általános, mindenkit érdeklő kérdés. A Reprezentációs Házban igen sokan fordulnak meg, főleg fiatalok, kiállításunkkal szeretnénk ízlésüket, esztétikai érzéküket fejeszteni. A BIZALOM VONALA „ELSŐSEGÉLY" KÉTSÉGBEESÉS, TANÁCSTALANSÁG ESETÉN • KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK • A LEGSZIGORÚBB TITOKTARTÁS Kissé szokatlan cím. De a bizalom vonalának nevezett intézmény is szokatlan, új, november elsején született. Miről van szó tulajdonképpen? Az egész világon számottevő a lelki betegségekben, depressziókban szenvedők száma. Az öngyilkossági kísérletek leggyakoribb oka a csüggedtség, szorongás, levertség, az egyedüllét érzése. Hogyan lehetne ezeken az embereken . segíteni? Ha a kritikus pillanatban valaki melléjük állna, néhány megfontolt, okos szóval talán jobb belátásra bírná őket. Ha teljes bizalommal, gátlás Jtélkül elmondhatnák bajukat, bánatukat, talán nem dobnák el magutkól az életet. Talán ... talán ... Az öngyilkossági szándékkal foglalkozó emberek a pszichiáterek és pszichológusok hatáskörébe tartoznak. A betegség megelőzése a modern egészségügyre váró égető feladat. Az elmegyógyászok is keresik az utat, hogyan segíthetnének még idejében válságos lelkiállapotban szenvedő embertársaikon. Az egyik ilyen, Nyugaton elterjedt módszer az úgynevezett t e 1 e p h o n i c help — a telefon útján nyújtott segítség. A szocialista rendszerben, ahol a polgárok testi és lelki egészségét nem bízzuk a véletlenre, a társadalom tetemes összegeket fordít az egészségügyi gondoskodásra, fel kell használnunk a külföldön bevált ismereteket és tapasztalatokat is. Az eiső jelentkező Ezért létesült Prágában Vladimír V o n d r á č e k tanár elmegyógyászati klinikáján, a szociailsta államokban elsőnek, a telephonic help — másként a bizalom vonala. Dr. Františka Martonová pszichológus és dr. Miroslav Plzák pszichiáter, a klinika gazdag tapasztalatokkal rendelkező munkatársai vállalták ennek az új Intézménynek a megszervezését. Dr. Martonová részt vett a szeptemberben Oxfordban megrendezett nemzetközi kongresszuson, ahol a telefonon nyújtott segítséggel foglalkozó szervezetek képviselői megbeszélést tartottak. A kongresszuson szerzett tapasztalatokat, többéves tanulmányait, kutatómunkáját felhasználva, a felettes szervek teljes támogatásával és munkatársai segítségével valóban dicséretre méltóan rövid idő alatt létrehozta a bizalom vonalát, és így első ízben november 2-án csengetett a 237—900-as számú telefonállomás. 700 Hívás — Az első éjszakán, nekem volt szolgálatom — mesélte dr. Martonová azóta már a hétszázadik ber szélgetésnél tartunk. A telefonhívásokról naplót vezetünk, természetesen a legszigorúbb titoktartással, a hívó még a kilétét sem köteles elárulni. Á bizalom vonalán állandó, éjjelnappali ügyelet van. A klinika dolgozói maguk nem győznék ellátni a szolgálatot, a telefonnál egész Prága tapasztalt, erre a célra kiszemelt és előzetesen kioktatott orvosai, pszichológusai és szociális dolgozói váltakoznak. Alapvető a különbség a külföldön és a nálunk megszervezett segítségnyújtás között. Külföldön — mint ahogy dr. Martanová elmondotta — pszichiáterekkel együttműködve laikusok, az egyház, különféle jótékonysági intézmények felebaráti szeretetből, önként végzik ezt a munkát. Tapasztalataik így is igen érdekesek, egybehangzó véleményük szerint öngyilkossági szándékkal foglalkozók 25 százaléka nem telefonál, 75 százaléka igen. Hogy a hívókból hány embert sikerül megmenteni, arra nehéz válaszolni. Ellenőrizni csak azokat a hívókat lehet, akikkel összeköttetésben maradnak, és akiknek sorsát figyelemmel kísérik. Azonnali bebocsátás A prágai tapasztalatok már ez alatt az egy hónap alatt is azt mutatják, hogy a bizalom vonalát helyes volt bevezetni. A hívók többségének állapota gyógykezelést igényel, és sokan közülük nem is tudják, hogy ez egyáltalán lehetséges. Az ügyeletes az eset sürgősségét és a helyzetet mérlegelve eldönti, hogy az Illetőt azonnal magához hívja-e, személyesen látogatja-e meg, vagy a megfelelő tanácsadóba küldje. A klinikán három, a házastársi probléínákkal foglalkozó, a depressziós állapotokat, valamint más lelki konfliktusokat gyógyító rendelő működik, ezenkívül pedig minden egészségügyi központnak van elmegyógyásza. A beteg a bizalom vonalára hivatkozva mindenhol azonnali bebocsátást kap. — Szorultság, kétségbeesés, tanácstalanság állapotában igen sokat jelent a telefon, nyújtott „első segély" — magyarázza dr. Martonová. — Nehezebbek aipk az esetek, amikor a jogi és az emberi normák összeütközésbe kerülnek. Egyedülálló, huszonegy éves terhes lány hívott például, akit a kedvese elhagyott, állapota olyan előrehaladott, hogy mesterséges beavatkozást már nem lehet végrehajtani. Takarítónői állásba felentkeA TRAGÉDIA LEZÁRULT Pontot tettek a mexikói lánykereskedők bűnügyének végére • Negyven évi börtön prostitúcióra kényszerítésért és többrendbeli gyilkosságért • Borzalmas részletek az „Angyalfarm" Kétsoros télikabát Mint már az év elején beszámoltunk, a középmexikói Leon városban három anya lélekszakadva rohant a rendőrségre. — Megtudtuk, hol vannak elveszett lányaink! — e szavakkal rontottak be a rendőrfőnök irodájába. Az anyák elmondták, hogy egy fiatal lány, aki megszökött a Gonzales földbirtokos-nővérek szolgálatából, szörnyű dolgokat mesél... A rendőrség a feljelentés alapján jó nyomon indult el. Házkutatást rendezett a Gonzales nővéreknél, s az egyik ranchon — pusztai farmon — 19 fogoly fiatal lányra bukkant, köztük volt a három feljelentő asszony lánya is. Emberbőrbe bújt vadállatként festették le a megmenekült lányok a három Gonzales-nővért — az 55 éves Delphinát, a 40 éves Maria de fesúst és a később kézre került legfiatalabb nővért, Évát. Háromnegyed évig folyt a nyomozás, s bár valamennyi bűntettet titkaiból nem is tudott felderíteni a rendőrség, 36 gyilkosságot hivatalos bizonyítékok támasztanak alá, s ez is elég ahhoz, hogy az elvetemült gonosztevők halálnak halálával haljanak meg. A nővérek tulajdonát alkotó ranchon és két nyilvános házban megejtett tüzetes vizsgálat során 17 lány és 5 csecsemő maradványaira bukkantak, de az áldozatok számát a megmentettek és a pribékek vallomásat alapján — legalább százra becsülik. A Gonzales-nővérek cinkosaik segítségével szegény családokból 14 —25 év közötti- lányokat „munkára" toboroztak. A szerencsétleneket, akik abban reménykedtek, hogy „jobb házakban fognak szolgálni", rákényszerítették, hogy San-Francisco del Rincon vidéki városban egy nyilvános házban „tanulják ki" a prostitúció ,,művészetét". 1954 óta legalább kétezer lány részesült ilyen különleges „oktatásban". A frissen „képzett" erő ket a nővérek mexikói nyilvános házakba szál lították, fejenként 80 dollárért, egy részüket saját intézményeikben állították „munkába". Jaj volt a betegeknek és a lázadozóknak! A betegeket a „kórházba" vitték. Így hívták azt a Leon melletti ranchot, ahonnan soha senki sem jött vissza élve. Egyesek éhen haltak, mások nem bírták ki a kínzást. Egy 14 éves szemtanú vallomása szerint a leggonoszabb kínzás! módszer az ügynevezett királyi ágy volt. Az engedetlen lányokat keskeny deszkára fektették és szögesdróttal körültekerték. A legkisebb moccanásra szörnyű kínokat okozva húsukba vájódott a szögesdrót... A San-Francisco del Rincon-i bíróság a napokban hozott ítéletet a Gonzales-nővérek ügyében. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt, mert a hallgatóság meglincselte volna a bestiákat. A három gyilkos nőt fejenként 40 évi börtönre ítélték — a mexikói törvények élteimében ennyi a kiró ható legnagyobb bünte tés. zett, ami nem állapotos nőnek való munka. Mást nem talált. A munkaadónak tudomására jutott, hogy terhes, és fel akar neki mondani. Ilyen helyzetben a legrosszabbra szánta el magát. Találni kellett valami módot, hogy segítsünk a lányon. Sajnos jogi szempontból a munkaadónak van igaza, és a fiút sem lehet házasságra kényszeríteni. — Néha elég egyszeri nyílt, őszinte beszélgetés, és az illető kétségbeeséséből, tanácstalanságából, reménytelennek vélt helyzetéből megtalálja a kiutat, rávezetjük valamilyen észszerű megoldást. A válságba kerülők legtöbbször elveszítik ítélőképességüket, a kívülálló tisztábban lát, jobb az áttekintése. Ha a depressziós állapot huzamosabb ideig tart, a válságot előidéző konfliktus és kísérő jelenségei (álmatlan, ság, étvágytalanság, szorongás) olyan mértékű pesszimizmushoz, lelki zavarhoz vezetne, ami előbb-utóbb elnyomja az életösztönt. Éppen ilyenkor nagy segítség a megértő, nem tolakodó, személytelen külső beavatkozás. — A telefonhívások alapfán arra a megállapításra futottunk, meglepően kevés ember tudja, hogy ebben az állapotban pszichiáterhez kell fordulnia, és a válságot segítségével talán megelőzheti. Általában beleegyeznek abba, hogy felkeresik rendelőnket, és kezelésnek vetik alá magukat. AZ ANTENNAERDŐNEK KÖZÖS ANTENNA 2000 KÉSZÜLÉKRE Akadnak hisztérikusok is Elvétve az is előfordpl — jegyezte meg dr. Martonová, hogy visszaélnek a bizalom vonalával. Mit válaszoljon az ügyeletes annak az izgatott, felháborodott hívónak, aki azonnali beavatkozást kér, „mert szomszédjánál annyira üvölt a rádió, hogy majd beleőrül"!? Vagy úgy véli, hogy a bizalom vonala tájékoztató, esetleg panaszt meghallgató iroda, és közbenjárást kér lakásügyénél vagy magasabb fizetési osztályba való besorolásának elintézésében. Mivel tapasztalt, jól képzett munkaerők tartanak szolgálatot, könnyen megkülönböztetik a hisztérikus embereket a valóban segítségre szorulóktól. A bizalom vonalának megszervezése a főváros területén újabb lépés a dolgozókról történő egészségügyi gondoskodás elmélyítésében és kiterjesztésében. Köszönet azoknak, akik ezt a felelősségteljes és nagyon emberi munkát végzik. Ne terheljük őket feleslegesen, ne raboljuk el ezzel amúgy is drága idejükből. Ezzel kapcsolatban hadd tolmácsoljam dr. Martonová kérését: Már mostanáig is . sok segítséget kérő levelet kaptak Szlovákiából. Íróik bizonyára nincsenek tisztában azzal, hogy a levélbeli segítségnyújtás nem vezet célra. Ha úgy érzik, hogy orvosi beavatkozásra van szükségük, forduljanak bizalommal az illetékes pszichiáterhez. Ha pedig szociális kérdésről van szó — mert a levelek ilyen problémákat is felvetnek —, a nemzeti bizottság hivatott azokat felülvizsgálni és elintézni. KIS ÉVA LÉTEZIK-E TENGERI KifiYÍ? Bernard Eywelmans professzor, a brüsszeli Királyi Természettudományi Intézet zoológiaprofesszora terjedelmes tanulmányt ír a mélytengerek titokzatos lakűjárfil, melyet tengeri kígyónak neveztek el. A professzor 600 személytfii érdeklődött a „tengeri rémről", amelyet hosszú hajóutak alkalmával csak néha láttak feltűnni. A B00 leírásból 40-et közönséges szélhámosságnak, újságkacsának minfisitctt, 25 — 30 esetben pedig cetféle (engeri emlősöket láttak a szemtanúk. Több mint 500 esetet Eywalmans hitelesnek ismert el. A leírások megegyeznek abban, hogy ax ismeretlen „tengeri rém" hosszú nyakú, lapos, kígyófejű lény. Mások szerint nagy szeme és a fején borzas sörénye van. Eywelmans professzor felteszi a kérdési: Lehetségesek-e ilyen ellentmondások a természetben? A leírások közti eltérésekben nem Iát semmi különöset. Az állítólagos „tengeri kígyó" éppen úgy nem kígyó, mint ahogy a tibeti havasi ember, a jeti sem ember a szó szoros értelmében. Eywelmans leszögezi, hogy az ismeretlen áliat feltétlenül emlős. Anderaans holland zoológus a leírások alapján Ismeretlen hosszú nyakú pingulnt vél felfedezni a tengeri kígyóban, Bruun dán oceánográfus szerint az Ismeretlen állat óriásangolna. Más feltevések szerint az ismeretlen lény óriási tengeri teknősbéke vagy órláskrokodílus lehet. Nagy szeméből következtetve mélytengerek lakója, mely felbukkanva sörény alakú légzőszerven át lélegzik. A tudományos vita még nem dőlt el. Érdekes, hogy 1956-ban Üj-Fundland 1958-ban a dél-afrikai partok, 1960-ban az Ci-Hebridák, 1962-ben ne dig Vancouver közelében látták feltűnni a „tengeri kígyót". HERR SCHM1DT újra és újra megcsóválta a fejét, nem akart hinni a szemének. A Zürich melletti Baden kisvároska utcáin sétálgatva egyetlen ház tetején sem látta a televízió-antennák megszokott erdejét. Pedig szokásos évi kúrájára előző este megérkezve, szállásán maga is jól szórakozott a TV műsorán. Évek óta van már otthon is készüléke, de még emlékszik rá, milyen méregdrágán kellett tetőantennát felszereltetnie, vételtechnikai szempontból nem is kedvezőtlen helyen levő házának tetejére. Itt pedig vétel szempontjából sokkal roszszabb a helyzet, a Limmat szűk völgyében épült történelmi kisváros háztetőin toronymagas antennákra lenne szükség. De nyomuk sincsen. Baden város vezetősége ugyanis a svájci posta mérnökeiVel és a nyugatnémet Siemens gyár szakembereivel összefogva hadat üzent a városképet csúfító antennaerdőnek. Nem tűrik többé a XV. században épült szép házaikon a vascsövek, rudak, drótok kusza őserdejét — mondták —, s hozzá is láttak a megoldáshozi „városantennát" építettek. Légvonalban, mintegy száz méternyire az óváros ódon házaitól, egy dombocska tetején a múlt év végén fel is állították az első közös antennát. Mindössze 12,5 méter magas, mégis kitűnő hosszú, közép, rövid és ultrarövid hullámú rádióvételt, továbbá a svájci TV, a nyugatnémet TV első programjának kifogástalan vételét biztosítja. Az antennatorony mellett helyezték el az első erősítőt, amely semlegesíti a légköri ingadozásokat. Innen 300 méter hosszú, föld alatti koaxiális kábelen jutnak el az antennajelek a várostoronyhoz, ahová a fő erősítőt beépítették. További 16 erősítőn át kerülnek a jelek az utcai vezetékekbe, ezekből pedig az óváros 150 házának lakásaiba. Eddig ötszáz TV-készüléket kapcsoltak rá a közopnti antennára, s a vétel — mondják — kitűnő, az egyes lakásokban már nincs szükség további erősítőberendezésre. Az első közös antennát 2000 készülék ellátására tervezték, de később a távolabbi lakónegyedek készülékeit is rákapcsolhatják, csak néhány további erősítőt kell majd beépíteni, hogy a teljesítmény csökkenését kiegyenlítsék.A központi"-antenna' létesítése jóval olcsóbbnak bizonyult, mintha minden TV-tulajdonos saját maga épített volna külön-külön magasantennát. Egy-egy TV- s rádiótulajdonosnak 25 svájci frank beruházási költséget számítottak fel, a bérleti díj pedig TVés rádiókészüléktől 4, csak rádiókészüléktől pedig 2 frank havonként. A berendezés oly kitűnően bevált, hogy azóta a városka vezetősége már rendelettel tiltotta meg külön antenna felszerelését az óváros házain. MÁS VÁROSOKAT is mind jobban foglalkoztat a városképet — főként a történelmi városok képét — elcsúfító antennaerdő eltüntetésének gondolata. Egyes francia városokban is rendeleteket hoznak, melyek tiltják a magasantennák felszerelését. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és másutt is kísérleteznek új, közös antennarendszerek kifejlesztésével, az antennajel vezetékes, sőt lasszersugaras továbbításával. • ••••••••••• A nyugat-németországi Rosenheim turistaváros nevezetessége Ludw í g P e r tl szállodatulajdonos. Bár azt állítja magáról, hogy naponta csak egyszer étkezik, mégis 475 font J mintegy 215 kilogramm

J súlyú. ®f §EŐ 6 * 1984. december !.