Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-05 / 338. szám, szombat

VIKTOR PAVLENDA: MEGMAGYARÁZZUK o népgazdaság új irányításának alapelveit Mai számunkban befejezzük V i k t o r P avl e n d a közgazdász professzor cikksorozatát az új irányítási rendszer alapelveiről. Az élet adta Icövetelményeknek, és számos olvasónk kérésének tettünk eleget azzal, hogy ezt a cikksorozatot közöltük. Ügy véljük, számos olyan kérdést sikerült ' megmagyaráznunk, amelyekkel olvasóink esetleg nem voltak tisztában. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már mindent megmagyaráztunk, most már minden világos. Éppen ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy az új irányítási rendszerrel kapcsolatos minden kérdésüket küldjék el szerkesztőségünkének és mi az egyes kérdésekre az Üj Szóban válaszolunk. AZ IRÁNYÍTÓ SZERVEK FELÉPÍTÉSE Eddigi cikkeinkben az ú] irányítási rendszer fő tartalmi vonatkozásait elemeztük. Ahhoz, hogy bármely irányítási rendszer kifejthesse hatását, megfelelő érvényesülési teret kell biztosítani számába, gondoskodni kell célszerű irányító szervek létrehozásáról termelési és területi elhelyezés szempontjából egyaránt. Nem lehet ez másképp a készülő gazdaságirányítási rendszer esetében sem. Az átmeneti időszakkal kapcsolatban azonban nagyon fontos rámutatni a

pra, hogy az új irányítási rendszer tartalmi vonatkozásainak elsődleges szerepe van az irányító szervek felépítési rendszerével szemben. Az eddigi gyakorlatot az jellemezte, hogy a gazdaságirányítással kapcsolatos intézkedések nemigen lépték túl az adott (adminisztrációs-utasítási) rendszer ke

retét. Ilyen körülmények között minden új probléma megoldásakor az irányítás szervezeti rendszeréhez kellett alkalmazkodni, ebből kellett kiindulni; tehát az eszközből (az irányítás szervezeti felépítése) cél lett, a tulajdonképpeni célt pedig (hatékonyabb irányítás elérése célszerűbb eszközök felhasználásával) szem elől tévesztettük. Ez a gyakorlat mély gyökereket eresztett az emberek gondolkodásában ts. Nem csoda tehát, ha az új irányítási rendszer előkészületei kapcsán azt tapasztaljuk, hogy egyesek még ma is összetévesztik a célt az eszközzel, és az irányítási rendszerben tervezett változásokat elsősorban az Irányítás szervezeti felépítésére, az irányító szervek szerepkörének módosítására vonatkoztatják. Számolni kell ezzel a téves felfogással, hogy mindjárt az új rendszer bevezetésének kezdetén kiküszöbölhessük negatív következményeit. 1. Az irányító szervek helye az új irányítási rendszerben Az irányítás célszerű szervezeti felépítése megköveteli, hogy tisztában legyünk az új rendszer lényegéből eredő elvekkel, s ezek alapján pontosan meghatározzuk az egyes irányító szervek szerepkörét. Az első követelményt (az új Irányítási rendszer tartalmának ismertetését) szolgálták eddigi cikkeink. A második követelménynek cikksorozatunk mai, utolsó részében próbálunk eleget tenni. Annak ellenére, hogy a tervezett rendszerben nem az irányító szervek szerkezeti felépítése játssza majd a fő szerepet, igen fontos, hogy ez a felépítés összhangban legyen a rendszer fő tartalmi vonatkozásaival. A gazdaságirányítás adminisztrációs-utasítási rendszere az irányító szervek felépítésében is tükröződött; ugyanígy kell ennek lennie az ökonómiai alapokra helyezett rendszerben is. A központi s úgyszintén a vállalati irányító szervek felépítésének olyannak kell lennie, hogy érvényesülési teret biztosítson az irányítás ökonómiai rendszerének, fő célkitűzései számára. Az irányító szervek eddigi mechanizmusának megtartása esetén ugyanis nem alakíthatnánk ki az ökonómiai alapokra helyezett irányítási rendszer hatékony működéséhez szükséges feltételeket, ellenkezőleg, az új rendszer életképességét állandóan veszélyeztetné a múlt csökevénye. Nemcsak általános értelemben a központi és a vállalati irányító szervekre érvényes ez, hanem a szlovák nemzeti szervek és a szlovákiai vállalati irányító szervek jövőbeli szerepére is. 2. Miből indulunk ki az irányító szervek rendszerének kiépítésénél Mindenekelőtt a szakági koncentráció elvéből, melynek értelmében a termelési bázison belül nagyobb, komplex módon ellátott egységeket alakítunk ki. Ez az elv nem új, megtaláljuk már az ipar új irányításával kapcsolatos 1958-as rendelkezésekben is. Biztosítani kell azonban a vertikális irányú koncentráció szélesebb körű kihasználását is, meg kell határozni a szakágak, illetve a vállalatok optimális nagyságát, és gondoskodni kell a társadalmi munka tudományos alapon való megszervezéséről a termelési-gazdasági egységen belül. A szakágakat úgy kell kialakítani, hogy ne fékezzék, hanem elősegítsék az ökonómiai irányítás hatékonyságát, végső fokon pedig előbbre vigyék népgazdaságunk fejlődését. E kulcsfontosságú követelmény szemszögéből hajtjuk végre az új irányítás; rendszer keretében a tudományos-kutató bázis átépítését is. A fő elv: a kutatómunka és a céljaira fordított beruházások eddigi szétforgácsolása helyett, a kutató és a fejlesztési kapacitásokat a döntő fontosságú szakágakba kell összpontosítani. 3. Hogyan alakítjuk ki a termelési-gazdasági egységeket Az alapelvek szerint az ipar szerve, zeti felépítését a következő követelmények szem elótt tartásával kel! végrehajtani: a) A termeléái műszaki bázis műszakilag és gazdaságilag zárt egységekre tagozódik, melyeknek működését az önálló elszámolás (hozraszcsot) szférájának legmagasabb fokán komplex módon a szakági igazgatóságok irányítjáík. Szervezeti szempontból szakági vállalatokat (nagy konszern-vállalatok), és szakágak szerint szervezett vállalatokból álló trösztöket különböztetünk meg. Az ipar szervezeti felépítésének alapvető láncszeme továbbra is a nemzeti vállalat lesz. b) A szakági igazgatóság (főigazgatóság, központi igazgatóság stb.) a termelési-műszaki bázis egy-egy zárt egészet képező részének komplex irányítója: a központ! irányító szervek a termelési-műszaki bázis egyetlen szervezetét sem irányítják közvetlenül, hanem kizárólag a szakági igazgatóságok útján. c) A szakági igazgatóság az önálló elszámolás szféráján belül az ipar szervezeti felépítésének, legfelsőbb tagja; .közvetlenül a központi irányítás illetékes ágazati szervének van alárendelve. A termelési-gazdasági egységen be'-Kil helyet biztosítanak minden szükséges szakági tevékenységnek. 4. A vállalaton belüli irányítás Itt egyrészt a vállalat és a szakági igazgatóság, másrészt a vállalat és az alárendelt üzemek közti kapcsolatokat kell tisztázni. , A szakági igazgatóságnak úgy kell irányítania a vállalat működését, hogy ne okozzon zavart a vállalati önálló elszámolás rendszerében, ne sértse meg a vállalat hatáskörét és felelősségét. A szakági igazgatóság feladata az, hogy meghatározza az egyes vállalatok tevékenységének fő irányvonalát: a termelési programot, a szak-, ág s ezen belül a tudo-mányos-műszaki kutatómunka fejlesztését, az épí- ( tési beruházásokat, a káderek nevelését. A vállalaton belüli irányítást, tehát a vállalat és az alárendelt üzemek viszonyát az önálló elszámoláson alapuló irányítás jellemzi majd, különösen a tervezés, a nyilvántartás, az elemzések és az anyagi érdekeltség vonatkozásaiban. Az alapelvek mindezeket a kérdé seket csak általános megfogalmazásban körvonalazzák. Az egyes ágazatokban és szakágakban az adott viszonyoknak megfelelően kell őket részletesen konkretizálni. 5. Az irányítás szervezeti felépítése Szlovákiában Szlovákiában ennek a kérdésnek két vonatkozása van. Az egyik lényegében megegyezik az irányító szervek szerepköréről eddig elmondottakkal, a másik azonban speciális adottságot érint: a meglevő szlovák nemzeti szervek helyét az új irányítási rendszerben úgy kell meghatározni, hogy összhangban legyenek az új rendszer ökonómiai jellegével s úgyszintén eredeti nemzeti-képviseleti funkciójukkal. Más szóval a szlovák nemzeti szerveknek olyan szerepkört kell biztosítani, amely a) az irányítás ökonómiai rendszerének lényegéből adódik; b) a szlovák nemzeti szerveket nem egyszerűen nemzeti vagy területi hatáskörű szerveknek tekinti, hanem az államhatalom és az államigazgatás Szlovákiában működő nemzeti szerveinek, ahogy ezt a CSKP KB ez év májusi határozatának alapelvei megszabják; cl a szlovák nemzeti szerveknek olyan hatáskört ad, hogy a lehető legnagyobb mértékben gyümölcsöztethessék a szlovákiai dolgozók kezdeményezőkészségét Szlovákia gazdaságfejlesztése érdekében, az egységes szocialista népgazdaságfejlesztés szükségleteivel összhangban. Az említett kérdéseket az alapelvek a népgazdasági tervezésről szóló fejezetben érintik, azzal a követelménnyel kapcsolatban, hogy Szlovákiában biztosítani kell a területi szempontból arányos gazdaságfejlesztést. Hangsúlyozzák, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács mint nemzeti szerv a központi irányító szervek egyik tagja, s velük együtt teljes felelősséget visel a szlovákiai gazdaságfejlesztés fő célkitűzéseinek tervezéséért és biztosításáért, amely célkitűzések a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységes ökonómiájának oszthatatlan részét képezik. Ennek értelmében az alapelvek meghatározzák az SZNT szerveinek szerepkörét a népgazdaság tervezésében: a terv előkészítésénél, a tervfeladatok felbontásánál, teljesítésük anyagi-műszaki biztosításánál és ellenőrzésénél. Bonyolult, igényes feladatok előtt állunk Igen, ezt bizonyítják a CSKP KB elnöksége által jóváhagyott alapelvek, amelyek a gazdaságirányítás új rendszerének fő jellemvonásait foglalják össze, s amelyeket cikksorozatunk nagy vonalakban megmagyarázni igyekezett. A tervezett intézkedések óriási társadalmi jelentőségéhez mérten kell megválasztani a realizálás módját is. Az irányítás ökonómiai rendszere fel akarja számolni a merev centralizmust, az öncélú, elburjánzott adminisztrálást és a felülről jövő utasításokhoz görcsösen ragaszkodó rendszer összes többi velejáróját. Ne csodálkozzunk hát azon, ha egyes dolgozók — mivel úgy hozzászoktak az eddigi irányítási rendszerhez, hogy a szocializmus viszonyai között más megoldást el sem tudnak képzelni —, nem lelkesednek majd túlságosan a változtatásokért. Mint minden fontos társadalmi intézkedésnél, az új irányítási rendszer bevezetésénél is a döntő szerepet az embereik, pontosabban: a szakképzett munkaerők játsszák. Az irányjtás ökonómiai rendszere nagyobb igényeket támaszt a szakképzettséggel szemben (szigorú anyagi érdekeltség és felelősség!), úgyszintén a munkaerőnek az újratermelési folyamatban való célszerű felhasználásával szemben, hogy képességeihez mérten járuljon hozzá a kollektíva munkaeredményeihez. Ezzeí kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: megvannak-e a feltételek éppen ezen a döntő fontosságú szakaszon az irányítás ökonómiai rendszerének bevezetésére? A kérdés feltevése indokolt abban az esetben, ha a ma irányító funkciót betöltő dolgozók szakképzettségi színvonalát vesszük tekintetbe — különösen a termelési-gazdasági egységeik keretén belül (az erre vonatkozó adatok közismertek); Indokolt továbbá a szakképzettségi színvonal nemzetközi összehasonlítása szempontjából is. Más képet kapunk azonban, ha a szakképzett káderek problémáját' tágabb értelemben, a társadalmunkban megtalálható szakképzett munkaerők számaránya szerint vizsgáljuk, mivel jelentős részük (éppen az adminisztrációs-utasítási rendszer következményeképpen) a vállalatokfölötti adminisztratív szervekben működik, más részük pedig a meglevő szakképzettséghez visžonyítva sokkal alárendeltebb funkciót tölt- be az újratermelési folyamatban. Az irányítás ökonómiai rendszere szakképzett káderekkel és megfelelő .munkabeosztásban való felhasználásukkal számol. Az új rendszerre való áttérés tehát nyomást gyakorol majd abban az irányban, hogy módosítsuk a szakképzett káderek (^osztását, A fiatal szakmunkások nevelesei: \ košicei Kelet-szlovákiai gépgyárban Cirner gépmester gondoskodik. Képünkön a III. éves tanulók között. (R. Berenhaut felvétele) A RIBONUKLEINSAV GYÓGYÍT 1902-ben két magyar orvos, K ozákés Zimányi az „Orvosi H et i 1 a p" című folyóiratban ismertette a ribonukieinsavval folytatott kísérleteik eredményét. A kísérletekhez 100 gramm savra volt szükségük, amit a svájci CIBA cégtől rendeltek meg. Az értekezés dr. Getlík, a' trenčíni kórház gyermekosztálya főorvosának kezébe került. „De hiszen ribonukleinsavat nálunk is gyártanak..." — ötlött az eszébe, tudván, hogy a Kelet-csehországi Vegyiművek £emtínben évente több millió koronáért szállítja ezt az értékes anyagot a kapitalista országokba. De Getlík doktor azt ls tudta, hogy a nyugat-szlovákiai konzervgyárak trenčíni üzemében megtalálható a ribonukleinsav gyártásához szükséges nyersanyag — az élesztő. S mivel az élesztő a „B" és „D" vitaminon kívül ribonukleinsavat is tartalmaz, az orvos sürgősen érintkezésbe lépett a konzervgyárral. Emil Píš mérnök, az igazgató megértéssel viseltetett az ügy iránt, és így két mérnök — HuCknvá és Pašteka — vezetésével haladéktalanul megkezdték a ribonukleinsav kivonását az élesztőből. Persze, csak a laboratóriumban. A laboratóriumban előállított kis mennyiség éppen elég volt ahhoz, hogy Getlík doktor megkezdhesse kísérleteit Először tucatnyi egér és tengerimalac ismerkedett meg a ribonukieinsavval. Rajtuk tanulmányozta az orvos az adagolást, vagyis azt, hogy milyen mennyiség alkalmas az ember számára. És aztán ...? A humennéi kis Somos Imre, aki mindösszes hároméves, másfél évvel ezelőtt megvakult. A látóideg sorvadásának okát az orvosok a késői himlőoltásban látták. A szerencsétlen szülök egymás után keresték fel az orvosokat, még Prágában is, de sajnos, hiába. A humennéi orvos — aki tudott a szomorú esetről — egy alkalommal Trenčíben részt vett egy tanfolyamon, s ott találkozott a kísérletező orvossal. Szó szót követett, és Getlík doktor kezelésbe vette a humennéi világtalan kisfiút. Amikor a ribonukleinsav-kúra után a kis Imrét hazavitték, a szülők néhány nap múlva örömmel adták hírül: a kisfiú kezdi visszanyerni látását, már felismeri az apját és az anyját, a színes asztalterítőre szórt tarka cukorkát színük szerint válogatja össze. A szülők meleg hangú, hálatelt soraiból csak úgy sugárzott az öröm... Getlík doktor Kelet-Szlovákiában töltött szabadsága idején meglátogatta kis betegét. Az udvaron találta, amint éppen a csirkéket kergette. Filléreseket szórt a földre, s Imre egytőlegyig felszedte őket. Boldogak a szülök, és boldog az orvos. íme, a nukleinsavval folytatott kísérletek első eredménye. Ismételjük: az első. A kísérletek azonban folytatódnak és még jó időbe telik, amíg a tudósok kimondják az utolsó szót — az igent vagy a nemet. Tehát messzemenő következtetéseket még csakugyan nem vonhatunk le, csupán néhány esetet említhetünk. Egy ugyancsak hároméves káinicai kisfiú az idegrendszer sérülése miatt, ami születésekor történhetett, vagy agyhártyagyulladás következményeként maradt — testileg is, szellemileg is visszamaradt a fejlődésben. Rossz volt az emlékezőképessége, környezetével szemben eltompultan, közönyösen viselkedett. Ma, a ribonukleinsavas kezelés után egészségi állapotában jelentős javulás állott be. Ezenkívül még három hasonló esetet jegyeztek fel. A ribonukleinsav hatására jelentős testi, szellemi javulás volt észlelhető azoknál az idősebb embereknél is, akiknél már fellelhetők voltak az aggkori elgyengülés tünetei (pl. az emlékezőtehetség zavara i stb.). Ennyit az eddigi kísérletekről. S ismét hangsúlyozzuk: az elsőkről! Maga Getlík doktor sem von le általános érvényű következtetéseket — még kevésbé tehetné ezt az újságíró vagy az orvostudományban járatlan egyén. Meglátjuk, hogy lesz tovább... Nem árt azonban, ha említést teszünk a ribonukleinsav gyártásáról a trencíní konzervgyárban. Mondtuk, hogy itt elegendő mennyiségben van meg az alapvető nyersanyag, az élesztő. Sőt, a volt margaringyártó egység objektumai üresen állnak. S ami a népgazdaság szempontjából a legfontosabb: a semtíni üzem nem győzi az exportot tehát a trenčíni üzem nagy részben hozzá járulhatna a külföldi megrendelések kielégítéséhez. (L. B.) megvalósítsuk (ne pedig csak jelszóként hangoztassuk) az ismert szocialista elv — „mindenkinek munkája szerint, mindenki képességei szerint" — másik felét is. Főleg a műszaki és közgazdasági szakképzettségre vonatkozik ez. Az új irányítási rendszer tartósan napirendre tűzi a szakképzettség minőségének kérdését is, egyrészt általános vonatkozásban, de különösképpen az ökonómiai szakképzettség terén. Sok olyan közgazdasági dolgozónk van ugyanis, aki — annak ellenére, hogy megszerezte a szakképzettséget, pl. főiskolai vagy más vég zettség, sokéves gyakorlat stb. útján — nem rendelkezik a szükséges felkészültséggel ahhoz, hogy megbirkózzék az új irányítási rendszerből adódó feladatokkal (ezeket a dolgozókat az adminisztrációs-utasítási rendszer feladataira képezték ki, gyakorlati tapasztalataik is tehát ennek megfelelőek). Az ökonómiai alapokra helyezett irányítási rendszer nagy igényeket támaszt a tényleges közgazdasági ismeretekkel szemben (beleértve a mai közgazdaságtudományban és gyakorlatban alkalmazott korszerű módszertani eszközöket is), más szóval a gazdasági téren dolgozók ökonómiai gondolkodásával szemben Ebből kifolyólag nagy feladatok várnak a közgazdaságtudományi iskolákra (elsősorban a főiskoláikra), egyrészt az új közgazdász-nemzedék nevelése terén, másrészt azoknak a dolgozóknak átképzésével kapcsolatban, akiket a múltban a leegyszerűsített formulák, az általános szociálisökonómiai alapigazságok szerinti gondolkodásra, a merev sablonok szerinti cselekvésre neveltünk — ahelyett, hogy mélyreható közgazdasági ismeretekkel vérteztük volna fel őket. Végezetül még egy gondolat: Cikksorozatunk bevezető részében hangsúlyoztuk, hogy az új irányítási rendszerre való áttérés elkerülhetetlenül szükséges, megvalósítható és problémákban gazdag. Ogy hisszük, most, a rendszer fő tartalmi vonatkozásainak megvilágítása után olvasóink is egyetértenek e megállapítással. Most már szélesebb körű ismeretek alapján szögezhetjük le: az új irányítási rendszer elvben megadja azokat az előfeltételeket, amelyek ökonómiánk egészséges, intenzív fejlődésének szempontjából szükségesek, és ezek alapján elősegíti dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának további emelését. Az előfeltételekből azonban csak akkor lesz valóság, ha az új rendszerre való fokozatos áttérést minden becsületes dolgozó, s elsősorban a kommunisták, rendkívüli erőfeszítéssel, odaadással segítik elő. Különösen fontos ez olyan munkaszakaszokon, ahol leginkább fenyeget a személyes érdekek és a társadalmi érdekek közti, összeütközés veszélye. 1914, december 8. * gj SZÓ 453