Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-05 / 338. szám, szombat

fiSQBüSS 13 9312 S 3 £2 33 H ETS B BIRS 90 napirendi pont v i tájjá előtt Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek negyvenemeletes üvegpalo­tájában a bizonytalanság légkörében •kezdődött meg a kétszer is elhalasz­tót XIX. közgyűlés. A New Yorkba összegyűlt negyven külügyminiszter nyugtalanul lesi, kirobhantja-e az Egyesült Államok a világszervezet „pénzügyi problémáival" kapcsolatban beharangozott támadását a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, vagy sikerül valamilyen kompromisszumos megoldással elsimítani Washington veszedelmes provokációját. A prob­léma az alapokmány cikkeiyei­mek különböző értelmezéséből, ki­forgatásából ered, és bonyolult jogi fejtegetésekre ad alkalmat, lé­nyegében azonban nagyon is átlászó politikai támadás. Hogy megértsük a közgyűlés megnyitása utáni huzavo­nát, nem árt dióhéjban összefoglalni a vitás „pénzügyi probléma" lényegét. • Fizessenek az agresszorok! Mint ismeretes, az ENSZ pénzügyi nehézségeit a közép-keleti rendkívüli jegyveres erők és a kongói hadműve­letek hatalmas költségei okozták. Az elsőt Anglia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni agressziója, a mási­kat Belgium kongói beavatkozása okozta. Az ENSZ alapokmánya leszö­gezi, hogy a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartásáért a felelősség el­sősorban a Biztonsági Tanácsé, és ilyen ügyben minden intézkedést csak a BT hozhat. A fenti két esetben ezt az alapvető követelményt megszegték, és a rendkívüli közgyűlésen határoz­ták el a két akciót. Az alapokmány 11. cikkelye szerint pedig „minden olyan kérdést, amelyben cselekvésre van szükség ...a vita előtt vagy után a Biztonsági Tanács elé kell terjeszte-. ni". Ez pedig egyik esetben sem tör­tént meg. Ezért érthető, hogy a szo­cialista országok teljes joggal eluta­sítják az agresszió következtében fo­ganatosított intézkedések pénzügyi tá­mogatását, és azt az elvet vallják, hogy a költségeket fizessék meg azok az országok, amelyek beavatkozása szükségessé tette az ENSZ közbelépé­sét. A hágai nemzetközi döntőbíróság ugyan az Egyesült Államok álláspont­ját támogatja, nem veszi azonban fi­gyelembe az alapokmány fent emlí­tett fontos rendelkezését. Az Egyesült Államok most előkotor­ta az Alapokmány sokat emlegetett 19. cikkelyét, amely kimondja, hogy amelyik ország nem fizeti ki hozzá­járulását, attól a közgyűlésen meg­vonható a szavazati jog. Noha a cik­kely csupán a szokásos költségvetési kiadásokra érvényes, amelyet a szo­cialista országok mindig rendesen fi­zettek, most ennek alapján szeretné Washington kicsikarni a szocialista országoktól az imperialista beavatko­zás következtében történt ENSZ-ki­adások megtérítését is. A Szovjetunió kijelentette, hogy ez nem pénz kérdés, hanem komoly politikai kérdés, és ezért nem hajlandó a rá kiszabott ösz­szeget megfizetni. New Yorkban lázas diplomáciai te­vékenység folyik. Gromiko szovjet külügyminiszter többször is találko­zott U Thant főtitkárral és amerikai kollégájával, hogy megakadályozzák a pénzügyi probléma nyílt kirobban­tását a közgyűlésen, amely elterelné a figyelmet a napirenden szereplő kilencven kérdésről, ez pedig belát­hatatlan következményekkel járna. • Béke és leszerelés A közgyűlés üléstermében újabb há­rom ország küldöttsége foglal helyet (Málta, Zambia és Malavi) és ezzel immár 115 tagállam kezdft meg az ál­talános vitát a legidőszerűbb nemzet­közi kérdésekről. Az általános vitában valamennyi küldöttség kifejti nézeteit majd megkezdődik a napirendi pontok megvitatása a különféle bizottságok­ban. A szocialista országok az idén is a béke és a leszerelés kérdését tartják a legfontosabb problémának. Ezért folytatják a harcot a világszervezet­ben, és konkrét eredmények elérésére fognak törekedni. Újabb kezdeménye­zésekkel talán sikerül megmozdítani a holtpontra jutott 18 hatalmi lesze­relési bizottságot is. A sok békejavaslat közül ki kell emelni Csehszlovákia indítványát, azaz hogy a közgyűlés fogadja el a békés egymás mellett élés deklaráció­ját, amelyben lefektetnék korunk e törvényszerűségének alapelveit, s amely az alapokmány szellemében a világszervezet olyan nagy jelentősé­gű dokumentumává válhatna, mint az emberi jogokról és a faji megkü­lönböztetés felszámolásáról szóló, el­fogadott deklarációk. Javaslatunk megtiltja más országokkal szemben a fenyegetőzést, a beavatkozást és a^ intervenciót. Minden vitás kérdésben békés tárgyalást, valamennyi ország szuverenitásának tiszteletben tartását javasolja. A csehszlovák kezdeménye­zéssel rokon a Szovjetunió azon in­dítványa, amely kitűzi, hogy vala­mennyi területi és határvitát békés eszkötökkel kell megoldani. Ehhez kapcsolódik a katonai kiadások csök­kentése és a külföldi támaszpontok felszámolása. Ha a tagállamok ezt elfogadnák, megszüntetnék az összetű­zések egyik veszedelmes lehetőségét. Napirenden szerepel a világűr bé­kés felhasználásának, Afrika atom­mentes övezetté nyilvánításának kér­dése és a békét közvetlen érintő sok más probléma. » A gyarmatosítás végleges felszámolásáért! A második igen fontos kérdéscso­port feltétlenül a gyarmatosítás vég­leges felszámolásáért vívott küzdelem­mel kapcsolatos. Az ENSZ-ben ma már igen jelentős erőt képviselnek a nemrég függetlenné vált országok, és a gyarmattartók minden cselszö­vése ellenére valószínű, hogy sikerül a közgyűléssel olyan határozatot el­fogadtatni, amely kitűzi, hogy 1965, az Egyesült Nemzetek Szervezete fennálásának huszadik évfordulója le­gyen a gyarmatosítás végleges felszá­molásának éve. A napirendi pontok között szerepel többek között a portugál gyarmatok, Dél-Rhodésia, a dél-afrikai fajüldözés kérdése, és nincs kizárva, hogv a kongói beavatkozás is megvitatásra kerül. De a közgyűlésnek szembe kell néz­' nie a dél-vietnami imperialista irtó­hadjárat nehéz kérdésével, és az egész délkelet-ázsiai problémával [IMOSZ, Kambodzsa elleni támadások), mivel ez is a gyarmatosításnak egyik for­mája. Megoldásra vár a ciprusi kérdés is. 8 A gazdasági együttműködés fejlesztése A harmadik csoportba tartoznak a napirenden szereplő gazdasági kérdé­sek. Megvitatják a világkereskedelmi értekezlet határozatait és a nemzetkö­zi kereskedelem fejlesztését gátló akadályok eltávolítását. Az egyenlőt­len kereskedelemnek és a nagy mo­nopóliumok mesterkedéseinek a fej­letlen országok az áldozatai. Különö­sen Afrika követeli egyre határozot­tabban a politikai feltételektől men­tes gazdasági kapcsolatok létrejöttét s a fejlesztésüket elősegítő kereske­delmet. A szocialista országok ezúttal is küzdenek azért, hogy iires szavak és ígéretek helyett a vitának legyenek konkrét eredményei. • Eredményes munkát! A kezdeti nehézségek után a köz­gyűlés minden bizonnyal belelendül a munkába. A legutóbbi New York-i jelentések arról tanúskodnak, hogy Washington mégsem meri elkövetni a pénzügyi problémák ürügyén tervezett merényletét. A tagállamok többsége nyomást gyakorol az Egyesült Álla­mokra, ne tegye lehetetlenné a köz­gyűlés munkáját. Az elkövetkező tizenkét hét alatt^z egyes bizottságok sorra megtárgyal­ják a fontos és kevésbé jelentős kérdé­seket, amelyekből csupán néhányat ragadtunk ki. Bízunk benne, hogy a világszervezet számos határozatával erősíteni fogja a világbékét. Tudjuk, hogyha a kilencven napirendi pontnak csak egy töredékében sikerül meg­egyezni, azt sem szabad lebecsülni. Fejlődésében kell látni a világszer­vezetet. Huszadik évfordulófának elő­estéjén, reméljük, erősíteni fogla be­léje vetett bizalmunkat. SZŰCS BELA A prágai közönség nagy szeretettel jogadta a csehszlovák—lengyel, kulturális együttműködés keretéhe p hazánkba látogatott varsói Foivszechny Színház együttesét. Az együttes bemutatta többek kö* zütt Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művét. Képünkön: Adam Hanuszkiewicz' —• Raszkolnyikov, és Zofia Kas cúwna — Szonja szerepébén. («E. Hartwig felvétele^ „Nyár és füst" november végén A. BÉCSI VOLKSTHEATER VENDÉGSZEREPLÉSE Egy régi hagyomány újjáéledése kezdetének lehettünk tanúi hétfőn, egy olyan kedves hagyománynak, amelyre még városunk őslakói igen jól em­lékeznek. Hiszen a két világháború között, amíg Hitler nem rohanta le Ausztriát, nemcsak a derék pozsonyiak jártak legalább egyszer hetenként az egykori császárváros híres operájának előadásaira, hanem a különböző bécsi színtársulatok is gyakran, majd minden héten leruccantak Bratisia­vába, vendégszereplésre. Ezúttal a bécsi Volkstheater színész­gárdája lépett fel a P. O. Hviezdoslav Színházban, januárban pedig a Szlovák Nemzeti Színház drámai együttese láto­gat el Bécsbe, hogy ott, egy Goldoni bemutatóval ,,törlesszen". A kezdet sikeres volt, sajnos a négy­ezer jegyigénylő küzül csupán halszaz szerencsés láthatta a Volkstheater jó­képességű együttesét (ensembléjét). Es must már remélnünk kelt, hogy ez, a kultúra terén sokatigérő folytatás nem marad el, s a ,,Nyár és a füst" nem tűn­nek el fölösleges délibábként a tél zúz­marájában. S bízunk abban, hogy a jö­vő esztendőben legalább négyszer látha­tunk majd (minden negyedévben) bécsi színművészeket városunkban. A hétfői előadás azonban minden ha­gyományon innen és túl, kitűnő lehető­séget nyújtott a konfrontációra is. A bé­csiek ugyanis a nyugati világ egyik ne­ves és divatos drámaírójának, Williams Tennessee „Nyár és füst" című darab­jával léptek a bratislavai publikum elé, Megállapíthatjuk, hogy a Leon Epp rendezésében előadott „Nyár és füst" igen jó átlag előadás volt, kiváló és ke­vésbé kiváló színészekkel. Maga a tör­ténet a XX. század tizes éveiben ját­szódik le valahol, egy amerikai kisváros dohos és fülledt légkörében. A két főhős: Alma és John, akik a gyerekkori szerelemnek nem találják meg a folytatását. Alma, a melodikus lelkész, rideg környezetben felnőtt lá­nya a puritán, mondhatnám bigott neve­lés súlyos páncélzatába zárja érzelmeit és a bőre alatt lüktető érzékiséget. Így aztán hiába is szereti Johnt, a városka orvosának szabados életmódot élő orvo9 fiát. Hiába is szeretik és gyötrik egy­mást, hiába keresik a közös utat, nem találkozhatnak. John végül is egy skrupuIusnélkiiR egyszerű kis bakfissal házasodik össze, hogy eleget legyen a helybeli kispolgári konvencióknak. Alma viszont fellázad, helyesebben mondván priidériáját legyő­zik a vágyak, szenvedélyek. John el­vesztése uián odaadja magát az első férfinak. Igaz. ezt is disztingváltan te­szi, ínég lázadásában is ízléses... Az előadás legjobb alakítását Aluia Winemilier szerepében a bájos Julié Gschnitzer nyújtotta, aki kiválóan ját­szotta a moralizáló lelkésziányt és ta­lán még kiválóbban érzékeltette az egy­re jobban követelőző nemi ösztönök ha­tása alatt álló és az aggszűzi sorstól borzadó Alma metamorfózisait. Játéka valóban nagyszerű volt és meggyőző, be­szédkultúrája pedig tökéletes. Azt hi­szem, valamennyien szívesen látnánk a bratislavai színpadokon egy ilyen nagy kvalitásokkal rendelkező színésznőt. Ki­tűnő partnere volt John szerepében a Chudík—Macliata féle típusú Ernst Meis­ter. Kár, hogy kiejtése nem volt olyan tiszta és érthető, mint Julié Gschnitzer beszéde. A többiek, jóllehet szerepük többé-kevésbé epizódszerep volt, becsü­lettel helytálltak, s úgy vélem jóncliá­nyukban sokkal több van annál, mint amennyit most nyújtottak. A színvonalas előadást nagy tapssal jutalmazta a közönség, úgy látszik érde­mes volt a régi hagyományokat felújí­tani! —si— MILOSLAV HRUŠKOVIČ MÉR­NÖK, AZ -SZNT TUDOMÁNYOS 1 ÉS MŰSZAKI FEJLESZTÉSSEL FOG­LALKOZÓ BIZOTTSÁGA ELNÖKÉ­NEK, AZ SZNT 1964. DECEMBER ELSEJEI ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÉDÉNEK ISMERTETÉSE. A népgazdaság további gyors fej­lődésének alapvető feltétele, hogy fokozzuk a tudományos-műszaki haladás ütemét, mely döntően befo­lyásolja a munkatermelékenység és a termelőerők fejlődését. A tudo­mány és technika feladata még inkább előtérbe kerül akkor, ha a Dépgazdaságban fontos strukturális Változásokra kerül sor, s a népgazda­ság extenzív fejlődéséről áttérünk az intenzív fejlesztésre. Ebből a szempontból a népgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a tu­dományos-műszaki fejlesztést döntő politikai-gazdasági tevékenységnek, olyan feladatnak kell tekinteni, mely biztosltja a társadalom további fejlő­dését. A tudományos, kutatási, és fejlesz­tési bázist azok a munkahelyek al­kotják, amelyeknek munkája a tu­domány és technika előtt álló felada­tok teljesítésére, a műszaki normák kidolgozására, a tudományos-műszaki és gazdasági információk kidolgozá­séra és terjesztésére, valamint a sza­badalmak és a találmányok terén ki­tűzött feladatok biztosítósára irányul. Ha képet akarunk al-kotni tudomá­nyos, kutatási és-fejlesztési bázisunk­ról, tudnunk kell, hogy ez a világvi­szonylatban végzett kutatásoknak egy százaléka, de a világ ipari termelésé­ben 2,5 százalékkal veszünk részt. A tudományos, kutatási és fejlesz­tési bázisra szánt beruházás jelenleg a népgazdaság teljes beruházásának 1,3 százalékát teszi ki, ami az ipari­lag fejlett országokhoz képest, — ahol ez az arány 2—4 százalékot tesz ki — meglehetősen kevés. A tu­dományos kutatási bázis elhelyezésé­A tudományos kutatási és fejlesztési hatékonyságáért vei kapcsolatban az előadó megálla­pította, hogy országos és szlovákiai viszonylatban is igen rendszertelen. Ez a történelmi fejlődés következmé­nye. A tudományos kutatóintézetek messze a gyakorlattól, a főiskolák közelében jöttek létre. Hruškovič elvtárs a főiskolák kuta­tómunkájával kapcsolatban hangoz­tatta, hogy a főiskolák részt vesznek az állami tudományos feladatok tel­jesítésében is, s ezt a Központi Bi­zottság nagyra értékeli. A főiskolá­kon azonban kevés a kutatómunká­hoz, megfelelően berendezett mun­kahely. Ezért az új irányítási rend­szer alapelvei feltételezik, hogy a főiskolák tudományos tevékenységét az állami költségvetésből támogatják. EGYES ORSZÁGOKBAN a tudomá­nyos kutatási bázis dolgozóinak 5—20 százaléka a tudományok kandidátusa és doktora. Csehszlovákiában ez az arány 3,3 — Szlovákiában 3,5 száza­lék. Szlovákia a tudományt illetően aránylag rövid idő alatt jelentősen fejlődött. Szlovákia tudományos mun­kahelyei elválaszthatatlanok az or­szág tudományos kutatási bázisától. A jelenlegi bázis azonban a gyors fejlődés ellenére sem elegendő Szlo­vákia termelőerőinek további fejlesz­téséhez. A kutatóintézetek ösztönösen fejlődtek, az egyes ágazatok pillanat­nyi szükségleteinek megfelelően, s nem vették tekintetbe a népgazdaság szükségleteit. A fejlődés ezen a té­ren is extenzív irányzatú volt. A jö­vőben ezért a tudományos, kutatási és fejlesztési bázis fejlesztése terén nem téveszthetjük szem elől a terv­szerűséget, a munkahelyek célszerű összevonását, ami lehetővé teszi a tu­dományos dolgozók és a tudományos munkára fordított eszközök összpon­tosítását. A tudományos feladatok megoldá­sával kapcsolatban Hruškovič elvtárs szóvá tette, hogy a jövő évi tervja­vaslatban még nem sikerült megolda­ni egyes alapvető kérdéseket. így nem sikerült lerövidíteni a javasolt vagy már beütemezett kutatási fel­adatok megoldásának idejét, s nem sikerült összpontosítani egyes kuta­tási és fejlesztési feladatokat. Az ál­iami komplex feladatok megoldásának ideje 5—10 év között mozog. Az irányelvek szerint a jövő év­ben több új termék gyártását kell bevezetni. Ezek közül különösen fon­tos a villanymozdonytranszformátor sorozatgyártásának megkezdése, to­vábbá az új csúcsesztergák, daruk, üvegipari gépek, hűtőszekrények, te­levízió- és rádiókészülékek s más ter­mékek gyártása. AZ ÜJlTÚK ÉS FELTALÁLÓK állami feladatterve közvetlenül kapcsolódik a műszaki fejlesztési tervhez, éspedig azért, hogy a műszakiak figyelmét ezekre a feladatokra összpontosítsa. A termelés műszaki színvonalának növelésére kidolgozott terv lényege­sen befolyásolja a termelés gazda­ságosságát és a munkatermelékeny­ség növelését. Ez a terv feltételezi a termelés egy-egy szakaszának komp­lex modernizálását, továbbá beruhá­zásokat biztosít az üzemek, üzemegy­ségek, esetleg termelési részlegek re­konstruálására, a berendezések kor­szerűsítésére és a haladó munka­módszerek bevezetésére. Hruškovič elvtárs a továbbiakban anrői beszélt, hogyan fej Kid Jk a tudo­mány és technika Szlovákiában 1970­ig- , Az ország intenzív fejlődése meg­követeli, hogy az erőket és az eszkö­zöket az ágazatok strukturális válto­zásaira, a mezőgazdaság intenzifiká­lására, a vegyipar fejlesztésére, a V termelés automatizálására, a nyers­anyagok jobb kihasználására, a fel­dolgozó ipar korszerűsítésére, a köz­lekedés hatékonyságának növelésére, az építészet iparosítására, s nem utol­sósorban a gépipar fejlesztésére össz­pontosítsuk, mely továbbra is nép­gazdaságunk kulcsfontosságú ágazata lesz. ' A vegyipar gyors fejlődése lénye­gesen. hozzá járul a mezőgazdaság ke­mizálášához, és ahhoz is, hogy a.fel­dolgozó ágazatokban több p rögre sz­sziv anyagot használjanak. Az ország vegyipari termelésének 38 százalékát Szlovákia szolgáltatja. Szlovákiában termeljük a műtrágyák 37 százalékát, a plasztikus anyagok 65 százalékát és a szintetikus műszálak 57 százalé­kút. A MEZŐGAZDASÁG keretében a tu­dományos és technikai munkálatoknak főleg arra kell irányulniuk, hogy a mezőgazdaság saját forrásából növel­je a nyersanyagtermelést, hogy elérje az ipar színvonalát, s hogy biztosítsa a növénytermelés és az állattenyész­tés komplex gépesítését s a takar­mánykészítés iparosítását. A vegyipar területén döntő a nép­gazdaság kemizálása, éspedig a pet­rokémlai termékek gyártásának ki­szélesítésével, a vegyi műszálak, a kaucsuk, a plasztikus és festékanya­gok termelésének fejlesztésével. Az automatizálásban a termelési, szerve­zési és adminisztratív munkák irá­nyításának automatizált módszereit kel érvényesíteni. A nemzetközi együttműködés terü­letén meg kell teremteni a feltétele­keta szocialista országok tudományos munkamegosztására, a tudományos, kutatási és fejlesztési bázis fokoza­tos specializálására, s hogy így az erők és eszközök összpontosításával meggyorsítsuk saját tudományos ku­tatómunkánkat. Az előadó többek között rámutatott a Csehszlovák Tudományos Műsza-ki Társaság feladataira, majd összegezte a tudomány és technika fejlődéséről adott-elemzését. Többek között han­goztatta: Az elért eredmények ellené­re a tudományos, kutató és fejlesz­tési bázis jelenlegi színvonala, és az 1970-ig fellételezett fejlődés nincs összhangban a népgazdaság szükség­leteivel, különösen ha összehasonlít­juk Szlovákia mezőgazdaságának, vegyiparának, gépiparának, kohásza­tának stb. fejlődésével. • A tudományos, kutatási és fejlesz­tési bázis Szlovákiában igen szét­szórt, aránylag kis, anyagilag és ká­derek szempontjából kiépítetlen mun­kahelyekre oszlik. Ezek célszeríý össz­pontosítása lehetővé teszi, hogy haté­konyan dolgozzanak igényes felada­tokon is. Hruškovič elvtárs végül hangsú­lyozta: Az elemzésnek megfelelően szükséges, hogy a tudomány és tech­nika fejlesztésével foglalkozó bizott­ság az SZNT többi bizottságaival, a Szlovák Tudományos Akadémiával, a főiskolákkal és a tudományos kuta­tóintézetekkel szorosan együttműköd­ve, tekintettel sürgősségükre, kidol­gozza a felsorolt feladatok megoldá­sának tervét, és biztosítsa megvaló­sításukat. §2Q 4 * 196 4- december 5.

Next

/
Thumbnails
Contents