Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-04 / 337. szám, péntek

4 Kommunista nevelés a termelésben Hogyan eddig és hogyan ezután a zvolení Bučinában Ugyanazzal a céllal már másodszor jártunk a zvoleni Bučinában, ebben a keményfa feldolgozó kombinátban. Először egy évvel ezelőtt, másodszor most. Ladislav Brnčo elvtárs, a vállalati pártbizottság elnöke éppoly szívélyesen, barátságosan fogadott, mint 12 hónappal korábban. És a többiek is, funkcionáriusok, vezetők, munkások ugyanúgy. Sokat, nagyot akartak Egv esztendővel ezelőtt megírtuk a Bučina kommunistáiról, hogy példamutatóan szervezik, sőt továbbfejlesztik a dél-morvaországi mozgalmat: a „minden kommunistának konkrét pártfeladatot". A Bučina pártbizottsága a mozgalom szervezését úgy tartotta a legcélszerűbbnek, hogy meghatározott időnként mindig egy — a legidőszerűbb — probléma, feladat megoldására, illetve teljesítésére serkentse a vállalat valamennyi kommunistáját. Tehát nem akarták, hogy a mozgalom egyszeri akció legyen. Elképzelésük szerint minden párttagnak szüntelenül aktívnak kell lennie, állandóan pártmunkát kell végeznie. Ezért is adtak új nevet a mozgalomnak: „minden kommunista állandóan teljesít egy konkrét pártfeladatot". Megírtuk azt is, hogy a mozgalom első szakaszának a végéhez értek, rendet teremtettek a munkahelyeken, kicsinosították az egész vállalatot. A második szakaszban a gyártmányok minőségének a megjavítására helyezték a jő súlyt. Akkor álltak a rajtnál, s így csak a terveket, elhatározásokat tudtuk rögzíteni. Ma azonban, kerek egy esztendő múltán, érthetően furdal a kíváncsiság: mi is történt itt az eltelt tizenkét hónap alatt? Megvan-e még ez a mozgalom a zvoleni Bučinában!? Semm( kétség! Brnčo elvtársat meghökkentette a kérdés. — Persze hogy megvan! — válaszolja majdnem sértődötten. — Valamelyest csökkent ugyan a kezdeti lendület, lelkesedés, de ez természetes is. Fontosahb azonban, hogy gazdagodott a tartalom, úgy is mondhatnám: nagyobb hatóerejű lett a mozgalom. Ennek még jobban örülünk! TeftáfVčflóbžtt fťem let'ť eéýsžerl akció a-mozgalom, nem-tíSEavirfig életťi, mint sok helyütt. A céltudatos, kitartó erőfeszítés az első számú erényük. A mozgalom hogyanjáról ugyancsak elismeréssel kell szólnunk. Már az is közvetlenül színvonalemelkedést jelent, hogy igényesebb feladatok teljesítésére vállalkoztak, és a munkamódszerekben is felnőttek ezekhez a feladatokhoz. Munka közben találtak rá az egyre jobb módszerekre, a célravezetőbb megoldásokra. Ezt azonban már mutassa meg a gyakorlat. Az alábbi tapasztalatokat a Bučina egyik részlegén, a parkettgyárban gyűjtöttük. Csatasorban az egész gyár Amikor a mozgalom második szakaszába lépett, szembetűnően kidomborodtak az egyes szervezési követelmények. Elsősorban is az üzem valamennyi dolgozójának meg kellett magyarázni a mozgalom céljait és azt, hogyan akarják az elképzeléseket megvalósítani. A pártonkívüliek egy része ugyanis így vélekedett: „Feladatot kaptak a kommunisták, hát csak teljesítsék maguk." A nyilvános pártgyűléseken tehát arról kellett jelvilágosítani a pártonkívülieket, hogy nélkülük, az ő igyekezetük nélkül a pártszervezetek nem tudnak jelentős javulást elérni a termékek minőségében. Mert nemcsak a kommunisták termelnek az üzemben, s a pártfeladatok sem kizárólag saját munkájukra vonatkoznak. Ezek a feladatok nemcsak arra kötelezték a párttagokat, hogy munkájukat példamutatóan végezzék, hanem, hogy munkatársaik tevékenységét is ellenőrizzék és ne hallgassák el hibáikat. A megértés természetesen nem volt általános. A pártonkívüliek között továbbra is akadtak olyanok, akik csupán parancsolgatást, „molesztálást" láttak a mozgalomban. Velük külön is foglalkoztak, de szépítenénk a valóságot, ha azt mondanánk, hogy végérvényes sikerrel. Az embereket nem könnyű kizökkenteni a kitaposott kerékvágásból, nem könnyű megérttetni velük, hogy ami tegnap jó volt, annak ma még jobbnak kell lennie. Zuzana Plavcová, a selejtező egyik munkásnője így jellemezte azt a végtelen türelmet, amelyet a nevelőmunka igényel: — Százszor visszaadom a még használható fadarabot, s van, aki százegyedszer is félredobja. Mit tehet az ember ilyenkor? Újra csak szépen elmagyarázza, hogy mekkora kárt okozunk a gyárnak, a társadalomnak, lehát önmagunknak, ha ilyen felületesen bánunk a nyersanyaggal. Nagy türelem kell hozzá, de azt hiszem nincs olyan makacsság, amelyet okos, emberséges szóval ne lehetne legyőzni. A legjobb szakemberek a pártcsoportok élén Az igényesebb feladatok bizonyos változásokra vezettek a pártszervezetekben is. Mint ismeretes, a dél-morvaországi mozgalom legfőképpen a pártcsoportokra épül. A vállalati pártbizottság, majd az alapszervezetek bizottsága csupán körvonalazza a teendőket, s a pártcsoportokban határozzák el, kit milyen konkrét munkával bíznak meg. Csakhogy a pártcsoportok azelőtt nem fejtettek ki ilyen önálló tevékenységet, nefn voltak ilyen komoly feladataik, tehát -a pártmunkában nem értek el olyan színvonalat, mint általában az alapszervezetek. Az új feladatok mindemellett szakmai vonalon is feltétlen hozzáértést igényeltek és nemcsak technológiai ismereteket, hanem az adott munkahely valamenynyi problémájának alapos ismeretét. így vált szükségessé a pártcsoportok átszervezése. A vezetői tisztséggel a legkiválóbb szakembereket — mérnököket, technikusokat, technológusokat — bízták meg, azokat akik a fenti követelményeknek leginkább megfeleltek. Kinek milyen feladatot? Ezt a kérdést két csoportvezetővel és a parkettgyári alapszervezet elnökével vitattuk meg. fán Necpal elnök és Gabriela Veselá mérnök, részlegvezető, valamint Ján Conka a részleg technikusa egyetértettek abban, hogy alapjában véve a feladatok milyenségén áll vagy bukik a mozgalom sikeMojmír Ranný mérnök, a rakovníki Zsiradékísldolguzó Kutató Intézet dolgozója és Blahoslav Bartl, az ostravai Hlubina Bánya technikusa szilárd halmazállapotú nedvesítő szert talált fel, amely kitűnően bevált a por ellen vívott harcban nemcsak a bányaiparban, hanem a játszótereken, a repülőtereken és másutt is. Az új készítményt a bratislavai Palma vállalat senkvicei üzemegységében gyártják. Felvételünkön: Magda Bencúriková kiveszi a gépből a henger alakú nedvesítő szert. (CTK — St. Petráš íelv.J re. A legnagyobb jóakarat, a legjobb szervezettség, a legönzetlenebb igyekezet is vajmi keveset ér akkor, ha a feladatok nem reálisak, nem egyéniek, nem az illető párttag képességeihez és hatásköréhez méretezettek. Mit jelent ez a gyakorlatban? ján Necpal ezt mondja: — Néhány elvtársat egy-egy szomszédos munkahely ellenőrzésével bíztunk meg. Azt gondoltuk, hogy mint kívülállók jobban észreveszik a hibákat, s majd a szavukra is többet adnak. Nem így lett. Kitűnt, hogy azok az elvtársak nem ismerik jól az ellenőrzésükre bízott munkahely technológiáját, és idejükből sem futotta a rendszeres, gyakori ellenőrzés. Szavuk ugyan hatott, de néha bizony azt mondták nekik: „törődjenek inkább a saját munkahelyükkel". Ez az igazság. Kénytelenek voltunk nekik más feladatot adni Ne legyen egyhangú A siker egyik további feltétele, hogy a szervezők elejét vegyék a mozgalom ellaposodásának, megszokottá válásának. Nem az egészséges megszokásról van szó, hanem arról, amelyik közömbösséget szül, amelyiktől csak egy lépés választja el a formalizmust. A parkettgyárban különböző módon törekednek a változatosságra. Jellemző példa erre a feladatok teljesítésének értékelésében alkalmazott újabb és újabb forma. Kezdetben a pártcsoportokon belül zajlátt le az értékelés, közösen vitatták meg az eredményeket, a csoportvezető ezt írásban összegezte, majd a pártbizottságnak továbbította. Az alapszervezet taggyűlésén azután a beszámoló ismertette a mozgalom eredményeit. Később ez a módszer kezdett túlságosan papirosizűvé válni. Újabb formát kerestek. A csoportvezetők feladatul kapták, hogy az értékelést — mindenkiről külön-külön — a taggyűlésen személyesen mondják el. Ez már érdekesebb volt, hiszen az egész alapszervezet hallhatta, hogy ki hogyan végezte a munkáját. Aki pedig nem értett egyet az értékeléssel, a vitában nyomban kifejthette véleményét. Sokszor parázs vita kerekedett, de az ügynek ez csak hasznára vált. Ez a forma tovább él az alapszervezetben, de már egy újabbal is próbálkoznak: Mindenki saját maga mondja el a taggyűlésen, hogyan teljesítette a feladatot. Ez a módszer még nagyobb felelősséget igényel a kommunistáktól, mind az önértékelést, mind a feladat teljesítését illetően. A saját munkájukat értékelő elvtársak rendszerint kertelés nélkül bevallják a hibákat, akkor is, ha azokért a vállalat vezetői felelnek. Sok sürgető probléma megoldását eredményezi ez az őszinteség, nyilt szókimondás. Ez a nehezebb A fentiek alapján — bár csak a leglényegesebb mozzanatok rögzítésére törekedtünk — azt hihetnénk, hogy a Bučina kommunistái minden különösebb gond, probléma nélkül szervezik, fejlesztik, erősítik a mozgalmat. Nem így igaz. Vannak még problémák. Például nem sikerült eléggé bevonni a mozgalomba a tömegszervezeteket, a pártonkívülieket. Esetenként kevés a türelmük; objektív nehézségek is vannak. Rossz a nyersanyag, lassú a műszaki fejlődés, kedvezőtlenek a munkafeltételek és így tovább. De mindez nem változtat az elért eredményeken, amelyek igazán számottevőek. Idézhetnénk különféle gazdasági, minőségi mutatókat, például a reklamációk számának jelentős csökkenését, beszélhetnénk az önköltségcsökkentésről, a munkatermelékenység növekedéséről, a választék-, illetve minőségi terv teljesítéséről, túlszárnyalásáról stb. De még a legszebb adatok felsorolása sem adna teljes képet a mozgalom eredményeiről. Ugyanis a legfőbb siker — a dolgozók szocialista munkaerkölcsének elmélyülése, formálódása — nem mérhető fel számokkal kifejezhető mértékegységekben. A mozgalom legfőbb célja a Bučinában a termékek minőségének javításával együtt és azon túl az emberek nevelése, kommunista nevelése a valóban szocialista munkára. A Bučina kommunistái nemcsak a mára gondolnak, amikor a szocialista munkaerkölcsre való nevelés ilyen formáját is napirendre tűzték. Tudják, hogy a tagság aktivizálása révén létrejött széles körű politikai nevelőmunkának nem egyik napról a másikra születnek meg az eredményei, hanem fokozatosan, hónapok vagy évek múltán. Azt is tudják, hogy ezek az eredmények maradandók, mert szilárd erkölcsi alapra épülnek, az emberek meggyőződéséből fakadnak. SZABŰ GÉZA FUMH< Jelenet A kolumbusz hajó inasa című filmből. Hovatovább egyre erőteljesebbé válik az az igény, hogy a filmszínházak műsorán szereplő filmek a lehető legváltozatosabb, s műfajilag is eltérő alkotásokkal elégítsék ki a mozinézők érdeklődését. A mindenki számára valamit elv ösztönzi a filmelosztó vállalatokat, s bár a felismerés kétségtelenül szükségszerű, az elképzelés — a témái változatosságot és a művészi igényességet illetően — nem mindenkor fedi a valóságot. A bemutató mozik műsorát tekintve különösebb meglepetés nincs ugyan, a komolyabb tematikájú filmek (Szemtől szembe, Galápagos-szigeten) mellett a már korábban ismertetett Scaramouche című francia—spanyol —olasz koprodukciós film és Vlasta Burián Münchausen-változata továbbra is megtekinthető. A szórakoztatókalandfilmek ugyanakkor újakkal is gyarapodtak. J. Csuljukinova forgatókönyve alapján J. Sersztobitova rendezte a A KOLUMBUSZ HAJÓ INASA című filmet. Egy kém leleplezésének történetét mondja el a film, melyben jelentős szerepet játszik a pionírok ébersége. Az adott történetnél fogva inkább az ifjúságnak szóló alkotásról van szó. A rendező a hagyományos elveket alkalmazza, különösebben nem igényes, sőt helyenként — talán a jobb megértés kedvéért — a kínálkozó lehetőségeket is meglehetősen leszűkíti. Ezzel persze csökkenti a film hatóterületét is, mely ily módon inkább az ifjúságra szűkül. ÉG ÉS POKOL címet viseli az ugyancsak szórakoztató műfajt képviselő japán film, melynek rendezője A. Kurosawa, a japán filmművészet kiváló egyénisége. Művészi megformálását illetően igazi detektív-film, mely Izzását, feszültségének hőfokát mindvégig megtartja. Sőt, ezen túlmenően: két társadalmi réteg embereinek életét felvonultatva komoly gondolatokat ébresztő alkotás is. Hazai filmgyártásunkat az ARIZÓNÁT ÉNEKELTUNK című film képviseli. Václav Sklenár rendezésében készült ez az új alkotás, amely tulajdonképpen komfrontálás — múlt és jelen között. Arról szól ugyanis, hogy a mai fiatalok, a 17, 18 és 19 éves ifjúság hogyan vélekedik a háborús évek fiataljairól, s egyáltalán mit jelent számára a második világháború. Ezekre a kérdésekre adandó feleletekkel — különféle foglalkozási ágak szerint — indul a film, s ezek a film további részében is előbukkannak. A fiatalok életérzését felölelve szükségszerű „ráhibázás" a film napjaink égető kérdéseire. Bár a szereplők túlnyomó többsége nem színész, alakításuk s a gondolatok időszerűsége számíthat a nézők érdeklődésére. Mondanivalójában nem is annyira a háborús téma, hanem a két kor ifjúsága, s gondolkozása közti különbözőségek jutnak elsősorban szóhoz a filmben. —dz— Modernség és divat Az ifjúsági alkotóversenyek ez idei évfolyama Otrokovicében az amatőrfilmek központi bemutatójával érte el tetőfokát. A kerületi versenyeken győztes 130 film közül a központi bemutatóra 45-öt választottak, s ezekből 17 elismerésben részesült. Az elmúlt évekhez hasonlítva a filmek átlagos színvonala emelkedett, de még így sem volt könnyű dolga a zsűrinek. Sokkal több kísérlet és próbálkozás volt ezen a fesztiválon, mint kész művészi alkotás, kiegyensúlyozott mű. Sok érdekes és tanulságos dolog hangzott el a délelőtti, erősen látogatott szemináriumokon. A zsűri döntése azonban gyakran szöges ellentétben állott azzal, amik ezeken az előadásokon elhangzottak. Például E. Schorm rendező arról beszélt, hogy az amatőr filmeseknél megnyivánul bizonyos törekvés a csillogó művészet, a nagyzoláshoz vezető általánosítás és az irodalmiság divatjának kifejezésére és néha nehéz megállapítani, kinek készült a film. Ezzel szembeni mégis elismeréssel illették például az Élő szülők árvái című filmet, amely Mihálik versének kétséges illusztrációja, vagy például a Holnap reggel című filmet, amely csillogó és általánosító egyben. J. Kofán rendező a rossz kommentárokról, az ösztönösség hibáiról beszólt, amikor a szerző előzetes irodalmi tanulmány nélkül, szinte fejest ugrik az eseményekbe és azok sodrába vergődik. Ugyanakkor oklevelet kapott A közönséges hétköznap című film is, amelyben a kamera céltalanul tévelygett az utcákon és a munkahelyeken, minden kompozíció és szövegkönyv nélkül. Vagy például az Ösz című film, amelyet a szó legszorosabb értelmében agyonütött saját kommentárja. Természetesen, ha • Az egész Szovjetunióban a napokban írják alá a jövő évi újságrendeléseket. A központi újságok és folyóiratok megrendelését első ízben nem korlátozzák. A megrendeléseket 180 ezer vidéki postás veszi fel és az akcióba több mint egy millió lapterjesztő iá bekapcsolódott. egyes filmeket a központi bemutatón oklevéllel tüntetnek ki, a többit pedig nem, ez az amtőröknél automatikusan azt a benyomást kelti, hogy az értékelt film kiemelkedő alkotás. A következő évekre tehát hamis példákat állítottunk előtérbe és torz elképzeléseket ébresztettünk a művésziességröl. S mindez jó arra, hogy zavart keltsen. Természetesen az amatőrfilmeseknek szükségük van arra, hogy a valóságot a legkülönfélébb módon tapogassák körül, szükségük van rá, hogy a hivatásos hazai és külföldi filmek által felfedezett modern, vagy divatos módszereket is kipróbálják. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak lemásolják a már bevált módszereket. A kísérletezés ugyanis öt év múlva, már nem kísérletezés. Az amatőr részére persze mindenképpen értékes a próbálkozás, etűd ez, vagy új gyakorlat, ami hozzásegít ahhoz, hogy tökéletesebben játsszék. Ám új gyakorlatokkal nem lépünk a koncertdobogóra. A film — már azáltal, hogy több száz ülőhelyes termekben vetítik —-, a tömegeknek szól, tehát akár tetszik az alkotónak, akár nem, kénytelenek figyelembe venni a nézőket. Szükséges, hogy alkotásuk mondjon valamit a nézőnek, ós ne csak saját maguknak. Ezektől a bemutatóktól és azoktól, akik ott tanácsokat osztogatnak az amatőröknek azt várjuk, hogy határozottan többet és mélyebben foglalkozzanak az amatőrfilmezés értelmével és küldetésével. L. V. Műfordítóink kitüntetése A Budapesten rendezett nemzetköz! műfordítói konferencia alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta Ctibor Stítnickýnek és Ladislav Hradskýnak Az ember tragédiája és a mai magyar irodalom alkotásainak kiemelkedő színvonalú fordításáért. Hasonló kitüntetésben részesült Leonyid Martinov neves szovjet műfordító is. í-mn-i 1984. december 4. * (JJ SZÖ 5