Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-03 / 336. szám, csütörtök

jŕŕ NÉPEK BÉKÉJE A MAGYARORSZÁGI SZLOVÁKOK KULTURÁLIS ÉLETE KEDVES ÜNNEPSÉG zajlott le a napokban Budapesten. Fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Az évforduló alkalmából rendezett műsoros esten JuraJ Bielik, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára és Harmati Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára mondott ünnepi beszédet. A kulturális műsor keretében fellépett a központi nemzetiségi táncegyüttes, a békéscsabai Balassi táncegyüttes, a bánhidai szlovák kulturális együttes, a komlósi népi együttes és több más szlovák tánccsoport, énekkar és szólista. Az esten dr. Szabó Rezsőnek, a CSEMADOK főtitkárának vezetésével, mint a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének meghívott vendégei, mi is részt vettünk. Talán mondanunk sem kell, hogy mind az ünnepi beszédeket, mind a műsort különös érdeklődéssel figyeltük. Kíváncsiak voltunk, hogyan élnek és dolgoznak a magyarországi szlovákok, milyenek kulturális eredményeik? Sokat láttunk, tapasztaltunk, sok kérdésre kaptunk választ. Alább néhány sorban élményeinkről számolunk be. A nemzetiségekről Magyarországon is messzemenően gondoskodnak. Erről az esten is meggyőződtünk, ahol a kulturális együttesek a szlovákok legsajátosabb dalait, táncait és népi játékait mutatták be. Az igényes műsor arról is tanúskodott, hogy a Magyarországon élő szlovákoknak nemcsak joguk van nemzeti kultúrájukat ápolni, hanem ehhez anyagi támogatást is kapnak. Ellenkező esetben elképzelhetetlen lenne olyan gondosan csiszolt, igényes műsort bemutatni, mint amilyennel a jubileum alkalmából felléptek. Ezt egyébként az együttesek tagjai is megerősítették. Elmondták, hogy kultúrájuk ápolásához mind a szövetség, mind a helyi szervek messzemenő anyagi és módszertani támogatást nyújtanak. Az együttesek élnek az adottságokkal és gazdag kulturális életet teremtenek. A békéscsabai Balassi táncegyüttes például ma már nemcsak helyben, hanem országszerte, sőt külföldön is ismert. Ezenkívül eredményesen dolgozik a komlósi, a tatabányai, a bánhidai és njég több más néjpí együttes. ' A komlósi az ország egyik legrégibb és legsajátosabb szlovák népi együttese. Munkássága sorén főleg az alföldön élő szlovákok hagyományait dolgozza fel, mutatja be, teszi közkinccsé. A tatabányai együttes most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Gazdag múltra tekint vissza a bánhidai együttes is. Tartalmas munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége megalakulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a Művelődésügyi Minisztérium a komlósi ós ka, valamint e munkát ért minisztériumi kitüntetés azt bizonyítja: a magyarországi szlovákok kulturális élete zavartalan, számontartott és megbecsült. SZÁMBELILEG nincsenek sokan, e körülmény azonban nem befolyásolja életüket,' jövőjük alakulását. Kultúrájukat, nyelvüket ápolhatják, fejleszthetik. Akikkel beszéltünk, büszkén hangsúlyozták, hogy jogaikat törvény biztosítja, s a Magyar Népköztársaság alkotmánya egyértelműen leszögezi: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlöek és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti. A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való alkotásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségél". A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége — egy' épületben a német és délszláv szövetséggel — Budapesten székel és állami költségvetéssel dolgozik. Ľudové noviny címmel szlovák nyelvű hetilapot ad ki, évente szlovák nyelvű naptárt jelentet meg, ismeretterjesztő előadásokat, fesztiválokat és különféle kulturális bemutatókat tart. Általában szervezi és irányítja a magyarországi szlovákok kulturális életét. A szövetség legutóbbi munkaértekezlete óta mintegy 200 kulturális előadást tartott. Igen népszerűek a nemzetiségi fesztiválok és a körzeti nemzetiségi napok. Jelenleg Magyarországon mintegy 32 együttes foglalkozik a szlovákok kultúrájának ápolásával és terjesztésével. A SZÖVETSÉG — karöltve az illetékes szervekkel — az együttes tagjai számára évente többször rendez bentlakásos továbbképző tanfolyamot. Ezeken az iskolázásokon a hallgatók alapos szakmai tudásra tesznek szert, ugyanakkor kicserélik tapasztalataikat és megvitatják a magyarországi szlovákok kulturális életének időszerű kérdéseit. A szövetség — erejéhez mérten — módszertani segédanyaggal is ellátja a csoportokat. Sokat segítenek a ma már úgyszólván mindenütt megtalálható művelődési otthonok. Ezek többnyire a ruhákat és a fellépéshez szükséges más kellékeket biztosítják. Az összefogás, a közös munka és a kölcsönös segítség révén az együttesek azon túlmenően, hogy ápolják és felelevenítik népi hagyományaikat, új szíhnel gazdagítják a falvak kulturális életét. A szakköri munka igen nagy, de csak egyik részét jelenti a magyarországi szlovákok kulturális életének. A másik, és talán a legfontosabb meghatározó: az anyanyelvi oktatás. E feladat megoldása sokáig itt is nehézségekbe ütközött. A fasiszta kormányzat nem biztosította az ország területén élő nemzetiségek anyanyelvi oktatását. A munkát a felszabaduA komlósi szlovák népi együttes fennállásának IS. évfordulója alkalmából jó munkájáért a „Szocialista kultúráért" jelvényt kapta. Az ünnepi műsor keretében a „Komlósi szlovák lakodalom" című népi játékot mutatták be. a tatabányai népi együttest, valamint Dezider Demét, Ján Žitovskýt 3s Júlia Villányit a magyarországi szlovákok kulturális életének fellendítésénél szerzett érdemeikért a „Szocialista kulturáért" emlékéremmel tüntette ki. Ezenkívül a Művelődésügyi Minisztérium ugyancsak a magyaror szági szlovákok kultúrájának ápolása érdekében kifejtett munkájuk elisme réséül dicsérő oklevéllel tüntette ki Pavel Hrivnyákot, Ján Piiinszkit, Tóbiás Simonnét és Horváth Pálnét. A szlovákok körében megnyilvánuló, sokrétű és tartalmas kulturális mu-nlás után hagyomány és tapasztalat nélkül kellett elkezdeni. A lenini nemzetiségi politika gyakorlati alkalmazása azonban eredménnyel járt. Sikerült leküzdeni a kezdeti nehézségeket és színvonalas nemzetiségi iskolahálózatot kiépíteni. Magyarországon a szlovák nyelvű oktató-nevelő munka ma már több mint 15 éves — eredményekben gazdag — múltra tekinthet vissza. JELENLEG többek között Budapesten, Békéscsabán, Sátoraljaújhelyen, Gyulán, és Szarvason működik nemzetiségi diákotthon. E diákotthonok ban a tanulók messzemenő segítséget kapnak és minden szempontból megtalálják a zavartalan tanulás feltételeit. A hat nemzetiségi iskolán és a két nemzetiségi gimnáziumon, valamint a Szegedi Pedagógiai Főiskola szlovák tanszékén kívül mintegy száz iskolában folyik még anyanyelvi oktatás. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon összesen 7—8 ezer diák tanul szlovákul. Említést érdemel, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvi tanszékén és a budapesti Felsőfokú Tanítóképző Intézetben is tanulnak szlovák nemzetiségű diákok, akiket tanulmányaik befejeztével a nemzetiségi iskolákon helyeznek el. A Magyar Népköztársaság messzemenően gondoskodik a tankönyvellátásról és az anyanyelven történő oktatáshoz a nemzetiségi iskolák számára sokféle tankönyvet biztosit. Ezek egy része a magyar tannyelvű iskolákban érvényes tankönyvek fordításai, más részük eredeti. Mindkét fajta tankönyv igényes és jól használható. Tartalmukban is, kivitelükben is egyenértékűek a többi iskolák tankönyveivel. A szlovák tannyelvű iskolákban azonban probléma a szakkifejezések elsajátítása. A tankönyvszerkesztők e nehézséget most úgy oldották meg, hogy a tankönyvekhez kétnyelvű szakszótárt mellékeltek. A szakszótárak azért is igen előnyösek, mert mind a magyarországi szlovák, mind a csehszlovákiai magyar iskolákban egyaránt használhatók. KEDVEZŐ EREDMÉNYEKKEL ke csegtet a két ország tankönyvkiadóinak egyre mélyülő kapcsolata. A szerkesztők már most kicserélik tapasztalataikat, segítik egymást. A jövőben még szorosabbra fűzik az együttműködést. Egyes könyveket közösen készülnek szerkeszteni ós megvalósítják a tankönyvcserét. Ma még gyakran előfordul, hogy az általános iskolák számára azonos könyvet állítanak elő mindkét államban. Az így készülő tankönyvek azonban — mivel a nemzeti iskolák számára viszonylag kis példányszámban jelennek meg — igen kölségesek. A cserével a tankönyvkiadás nemcsak egyszerűvé, hanem lényegesen olcsóbbá is válik. Többnyire a pozitívumokat, a magyaországi szlovákok kulturális életének eredményeit emiitettük. Talán azt jelenti ez, hogy itt nincsenek nehézségek, hogy itt minden úgy megy, mint a karikacsapás? Nem! Nehézségek itt is vannak, Sok gondot okoz például a szakemberhiány, a módszertani segédanyagokkal történő ellátás, és nem utolsó sorban az új munkaformák keresése. E nehézségeket azonban a magyarországi dolgozók segítségével leküzdik. AHOL JÁRTUNK, mindenütt azt láttuk és azt hallottuk, hogy a magyarországi szlovákok mint egyenrangú polgárok, gazdag kulturális életet élnek. Részt vesznek az ország politikai és társadalmi életében, s 4 többi dolgozóval együtt vállvetve építik a közös hazát, a szocialista holnapot. Közben nem feledkeznek meg múltjukról, elődeikről. Nemzeti kultúrájukat, népi hagyományaikat az anyanyelvükön ápolják és fejlesztik — elismerésre méltóan. BALÁZS BÉLA November 30-án, hétfőn este a Hviezdoslav Színházban mutatkozott be a bratislavai közönségnek a bécsi Volkstheater együttese. A bécsi művészek Tennessee Williams Nyár és füst című drámáját vitték színre, Leon Epp rendezésében. Képünkön a fiatal John Buchanan szerepét alakító Ernst Meister éí Paola Loew, Rosa Gonzales megszemélyesítője a darab egyik jelenetében. BACH ES H Ä N D E L Bach és Händel, a zene két óriása, akik az életben sohasem találkoztak, művészetük halhatatlanságában egymás mellett szólaltak meg a bratislavai Szlovák Filharmónia hangversenydobogóján. November utolsó bérleti estjén Bach „Lobét Gott in seinen Reichen" (Dicsérjétek az Urat) című kantátáját és Hándel „Acis és Galathea" című päsztorálját hallottuk. Csodálatosan szép kantátáit Bach a Tamás-templom zenés istentiszteleteire komponálta. Több mint 300 kantá tát írt, öt évfolyamra valót, minden vasárnapra és ünnepnapra. Halála után mintegy kétszáz kantáta maradt fenn az utókorra. A Hándel-pasztorál tartalmát egy antik monda képezi. Galathea, a szép nimfa Acist, az ifjú pásztort szereti. Visszautasítja Poliphemus szerelmét, és a barbár óriás féltékenységében, vérszomjas bosszújában megöli Acist. Galathea Erósz és a természet életadó örök erőinek szimbólumaként eziistpatakká varázsolja halott szerelmesét. A két nagyszabású művet Ján Mária Dobrodinský karmesteri pálcája alatt és a Szlovák Filharmónia énekkarának közreműködésével a bratislavai Csehszlovák Rádió zenekara adta elő. A vokális kvartettet a Szlovák Nemzeti Színház szólistái énekelték. (Anna Peňašková, szoprán, Alíbeta Svobodová, szoprán, Jifí Záhradníček, tenor és Juraj Hrubant, basszus. A Bachkantáta altszólamábau Yveta Czihalová szerepelt/. Az együttes erőviszonyai egészben véve nem álltak arányban a zenai feladat nagyságával. (Eldöntetlen marad, hogy a zenekari rézfúvók érdes hangja a játékosok vagy a ki nem elégítő hangszerek hibája volt.)- Ján Mária Dobrodinský karmesteri technikája a zenekar irányában nem eléggé kiegyensúlyozott. Dobrodinský elsősorban kórus-szakember, méghozzá a javából. Bnnék,í mint már annyiszor, ismét szép bizonyságát adta például a pásztorok és nimfák polifon kórusának szemléltetően eleven előadásával. A második rész kezdetén Händel drámai képszerűséggel ábrázolja Poliphemus közeledését, a tomboló, romboló, antihumanista szörnyeteg jötte megremegteti az embert és a természetet. Az énekkar rendkívül figyelmesen és érzékenyen reagál Dobrodinský karnagyi gesztusaira. Anna Peňašková Galathea és Alžbeta Svobodová Dámon szerepében előadásban is, megjelenésben is illúziót keltettek. Záhradníček Acisa elmosódott volt. . Hrubant előadásában szép éneke mellett sem domborodott ki Poliphemus elvakult gőgje, embertelensége, fennhéjázó, mennydörgő, követelő brutalitása. A szörnyeteg pompás humorral megrajzolt figurája a kifejezés nagyobb intenzitását kívánja. A hallgatóság érdeklődéssel követtfl a két remekmű előadását. -hmBARATOK KÖZÖTT A VARSÓI SZÍNHÁZ PRÁGÁBAN A csehszlovák—lengyel kulturális együttműködés keretében a varsói POWSZECHNY Színház együttese a napokban viszonozta a prágai Városi Színházak Varsóban tett látogatását. A lengyel Wyspiaňski Az Esküvő című klasszikus-poetikus darabját és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését a prágai közönség ugyanolyan meleg ünnepléssel és szeretettel fogadta, mint annak idején a lengyel közönség a mi Városi Színházaink varsói felléptét. A prágai előadások a színészek kitűnő játéka mellett elsősorban Adam Hanuszkiewicznek, mindkét darab rendezőjének gondos kezét, művészi felfogását és hozzáértését, mindenre kiterjedő figyelmét dicsérik. Hiába kerestük a kitűnő vendéget a színházban a rendezőnek kijáró valamelyik páholyban, hogy néhány szót váltsunk vele. A színfalak mögé utasítottak, ahol, mint a darab főszereplője már beöltözve várta az előadás megkezdését. De azért az igazgató, rendező és színész szerepét egy személyben betöltő művész így is szíve sen válaszolt kérdéseinkre. — A Powszechny Színház éppen mostanában ünnepli fennállásának 25. évfordulóját — mondotta. — A szovjet és a lengyél csapatok még nem •szabadították fel teljesen Varsót, amikor néhány színész a hadszintértől alig egy kőhajításnyira már megalakította együttesünket. A repülőgépek bombázása közepette, ágyúdörgés tüzében hangzottak fel színpadunkon az első lengyel dalok és költemények. Akkoriban még nem voltam tagja ennek a színháznak. A Televízióban dolgoztam, de kapcsolataimat mint rendező a mai napig sem szakítottam meg velük. Az utóbbi időben ezen felül a Stúdió 63 vezetését is vállaltam, mert ez a feladat az új televíziós formák keresésével különösképpen leköti érdeklődésemet. Emellett nem zárkózom el a filmrendezéstől sem, sőt a filmszerepek is kedvenc munkáim közé tartoznak. • Milyen darabok kerülnek színre túlnyomó részben a Powszechny Színházban? — Műsorunk 80 százalékát lengyel nemzeti és népi darabok képezik, de a klasszikusokat sem hanyagoljuk el. Most éppen Shakespeare Coriolánusát próbáljuk. • Mi a véleménye a Prágában bemutatott két darabról? — Erről inkább a prágai közönségnek kellene nyilatkoznia. De az már ki is mondta rólunk ítéletét azzal a meleg ünnepléssel, amellyel darabjainkat fogadta. Ehhez már csak annyit fűzhetek, hogy az Esküvővel kapcsolatban eddig összesen nyolc kitüntetésben volt részünk. A Kulturálisügyek Minisztériuma első díjával a dárabot az évad legjobb teljesítményének minősítette és a további díjakat a rendezésért, a díszletekért, valamint néhány színészünk kitűnő játékáért kaptuk. A Bűn és bűnhődés a katowicei fesztiválról hozta haza az első díjat. • Mi a véleménye a prágai színházak műsoron lévő darabjairól? — Csak a Városi Színházak néhány darabját láttam. Nagyon tetszett a Csancsík polgár, és a Mammutvadászat. Bár nem beszélek csehül, mégis megértettem' mindkét darab mondanivalóját. Az a véleményem — és ezen fáradozom magam is —, hogy a jó színészeknek hanglejtésükkel, mozdulataikkal, mimikájukkal mindent kifejezésre kell juttatniuk. A- szavak, a jelmezek és a díszletek már csak ennek a feltételnek a kiegészítői. • Hogyan érzi magát Prágában? — Ha eleinte volt is lámpalázunk, az első előadás után úgy elszállt, mint a köd. Egyébként remekül érezzük itt magunkat. Valamennyien csak a legnagyobb elragadtatással beszélhetünk gyönyörű fővárosukról, a Városi Színházak dolgozói és a lakosság kimondhatatlan vendégszeretetéről, mely nemcsak a színpadon, de mindjárt megérkezésünkkor könnyekig megható fogadtatásl-a'-. részesített. Ösi szláv szokás szerint kenyérrel és sóval üdvözöltek. -km? 1984. denem!>er .1. Á ŰJ SZŐ fi