Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-30 / 361. szám, szerda

Szövetkezeti tagok figyelmébe Ä szövetkezeti tagok szociális biztosításáról szóló új törvény rendelkezései értelmében az a szövetkezeti tag nyugdíjjogosult, aki legalább 25 éven keresztül dolgozott bármilyen munkaviszonyban, és akinek szociális biztosítása még érvényben volt, amikor 60. évét betöltötte. A szövetkezetek notagjaira ugyanezek a feltételek érvényesek, azzal a különbséggel, hogy a nők a férfiaknál korábban, a felnevelt gyermekek számától függően, már 53—57. évük betöltésével tartanak igényt nyugdíjra. A nyugdíjigény elismerésének feltételei, bármilyen szövetkezetről legyen is szó, lényegében azonosak a többi dolgozó nyugdíjigényének feltételeivel. Csupán a nyugdíjjáradék összegének megállapításában tesz különbséget a törvény a magasabb színvonalon gazdálkodó és más szövetkezetek tagjai között. A szövetkezeti tagok még akkor is nyugdíjjogosultak, ha 60. évüket betöltve, legalább 20 éven keresztül a mezőgazdaságban dolgoztak, és ez idti alatt rendszeresen fizették szociális biztosításuk díját. A fontos az, hogy a biztosítási díjat biztosításuk egész tartama alatt folyamatosan, megszakítás nélkül, nyugdíjigényük elismerését megelőzően, legalább 5 éven keresztül fizették. Ami a biztosítási idő beszámítását illeti, kivételes helyzetben vannak azok az asszonyok, akik anélkül, hogy tagjai lettek volna a szövetkezetnek, már 1957. jaAz atomreaktor számára Az első csehszlovák atomreaktor számára az ostrava-kunčicei Klement Gottwaid Üjkohóban gyártják a kovácsolt alkatrészeket. Képünkön a daru fogókarjai a prés alá helyezik az izzó acéltömböt. (CTK — V. Svorčík felvétele) nuár l-e előtt megszakítás nélkül dol-i goztak a szövetkezetben. Ezek az aszszonyok még ha nem voltak ls biztosítva, az új Intézkedések szerint abban az előnyben részesülnek, hogy a szövetkezetben munkával eltöltött éveiket beszámítják a nyugdíjigényük elismeréséhez szükséges időszakba. Megjegyezzük azonban, ha valaki teljesíti is nyugdíjigénye elismeréséhez a szükséges feltételeket, mert például ez év végéig betölti 60. évét, és legalább 20 éven keresztül volt biztosítva a mezőgazdaságban végzett munkája során, ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a jövőben tétlenül kell élnie. Aki továbbra ls dolgozni akar, akt még nem kíván nyugdíjba menni, annak nyugdíja minden további évi szövetkezeti tagsága és munkája után átlagos évi keresetének 4 százalékával emelkedik. Emellett, ha akarja, bármikor érvényesítheti nyugdíjigényét. Aki — tegyük fel — mint magángazda, majd mint szövetkezeti tag 17 éven keresztül a mai napig fizette biztosítását, és 1985. január 1-én betölti 65. évét, az ettől a naptól kezdve tarthat igényt a nyugdíjra. Ha már belefáradt a munkába, nyugdíjigényét kérvény formájában, a szükséges okmányok csatolásával, szövetkezete közbenjárásával érvényesítheti. A szövetkezet azt a nemzeti bizottsághoz, ez utóbbi pedig a Szociális Biztosítás Állami Hivatalához továbbítja. Ezzel kapcsolatban azt ls elárulhatjuk. milyen nyugdljjáradékra számíthat ez a szóbanforgó szövetkezeti tag. Ha az utóbbi öt év során átlagos havi keresete mondjuk 700 Kčs volt, akkor mintegy havi 400 Kíis lesz a nyugdíja. És minthogy ez az összeg nem éri el a megszabott határt — a havi 600 K£s-t — az illető teljes nyugdíjat élvez, még akkor is, ha folytatni kívánja munkáját a szövetkezetben. Sőt, keresete csökkentésétől sem kell tartania. Ha azonban ez a nyugdíjjogosult szövetkezeti tag legalább még egy évig nem kéri nyugdíja kifizetését, akkor mint az már az előző példákból is kitűnik, nyugdíja évente átlagkeresetének 4 százalékával, vagyis 1 év után havi 28 Kčs-val (két év után havi 56 Kčs-val) emelkedik. Mit mond a törvény a szövetkezetek notagjaira vonatkozóan? Annak az 58 éves asszonynak, aki 1956 óta tagja a szövetkezetnek, és addig 1948 óta, mint magángazda dolgozott, ez év végéig összesen 16 évi munkaidő Ismerhető el, ha biztosításit egész idő alatt megszakítás nélkül fizette. Ha emellett négy gyermeket felnevelt, akik mondjuk 1927ben, 1930-ban, 1931-ben és 1936-ban születtek, a gyermekek gondozására fordított évek (három éves korukig), a jelen esetben tehát összesen 10 esztendő, szintén munkaviszonynak ismerhető el. Ezért ez az asszony a nyugdíjigény feltételeit teljesíti. Aki azonban 54 éves, és 1958 óta tagja a szövetkezetnek, az ez év végéig csak 6 éves biztosítást mutathat fel. Ha a négy gyermekének gondozására fordított Időt 12 évre becsüljük, akkor 1965. január 1-től a nyugdíjigény elnyeréséhez szükséges Idő he lyett — amely 25 év — mindössze 18 esztendő számítható neki be, s ezért ez az asszony még nem, jogosult a nyugdíjra. Ha azonban a szövetkezetbe való belépése előtt, mint gyári munkás vagy háztartási alkalmazott legalább hét éven keresztül fizetett szociális biztosítási díjat, akkor ezt az Időt ls beszámítva munkaviszonyába, teljesíti nyugdíjigénye elismerésének feltételeit. Az a szövetkezeti tag, akinek szövetkezeti biztosítása alapján elismerték rokkantsági járadékigényét, és 65. évét betöltötte, nem kérheti, hogy járadékát nyugdíjra változtassák át. A rokkantsági járadék és a nyugdíj között ugyanis, tekintettel arra, hogy mindkettőt az átlagos kereset alapján állapítják meg, nincs különbség. Ha az Illető túlságosan alacsony járadékot élvez, mely egyetlen jövedelmi forrásának tekintendő, és rossz egészségi állapota miatt nem dolgozhat. tartós támogatást kérhel a szövetkezet szociális alapjából. Az a szövetkezeti tag, aki 1945 óta mint magángazda dolgozott, szociális biztosítási díjat csupán 1948. október 1-től fizethetett, mert a magángazdák biztosítása csak ettől az időponttól kezdve volt lehetséges. Eszerint az a szövetkezeti tag is kérheti nyugdíjigénye elismerését, aki az életkorral kapcsolatos feltételeket teljesítve 1848. október 1-től megszakítás nélkül mindmáig, tehát legalább 15 éven keresztül (az asszonyok 10 éven keresztül) biztosítva volt, kezdetben mint magángazda, később mint szövet

: kezeti tag. Végül üzenetet továbbítunk F. G. olvasónknak, aki azzal a kérdéssel fordult hozzánk, elveszti-e özvegyi nyugdiját az élettársával élő hadiözvegy? A szövetkezeti tagok szociális biztosításáról szóló 103/64-es számú törvény 65. §-ának 7. bekezdése értelmében, ba a szövetkezeti tag özvegye élettársával közös háztartásban éj,., özvegyi, nyugdíjának további folyósításáról a járási nemzeti bizottság hivatott dönteni. Különösen indokolt esetekben, nevezetesen, ha Idősebb asszonyról van szó, a járási nemzeti bizottság engedélyezheti az özvegyi járadék további kifizetését, esetleg az özvegy és élettársa jövedelmére való tekintettel csökkentett járadék folyósítását. Amennyiben a nemzeti bizottság ebben a tekintetben már Intézkedett volna, és a járadékot megvonta, vagy csökkentette, az özvegy eredeti járadékigénye élettársa halálával, vagy a közös háztartás felbomlásával felújul. (km) Kilencven éve született JANKO JESENSKÝ (1874—1945) Janko Jesenský nevével a nagy realista művész, a bátor, harcos jelző fonódnak össze. Finom, csiszolt verseket Irt a szerelemről, harciasan védelmezte nemzetét, s epigrammáiban maró gúnnyal leplezte le a polgárságot. Ezek a tulajdonságok prózai ífásait, így egyetlen nagy regényét Is jellemezte. A háború előtti szlovák költészetben Jesenský versei új, bátor hangot jelentettek, frissítő, egészséges és erőteljes forrásként hatottak. Öröm és könnyedség egyaránt jellemezte verselt. Munkásságában nem riadt viassza attól, hogy a szlovák Irodalomban elsőként kigúnyolja a kispolgárság szentnek vélt dolgait — az álszent szerelmet, amely csupán az anyagi érdekeket palástolta, a túlzott és üres hazafiaskodást, letépte az álarcát minden valótlannak, mesterkéltnek, természetellenesnek, A szerelem és a nemzet ügye volt Jesenský háború előtti költészetének fő témaköre. Verseiben nemcsak gúnyolódás és leleplezés volt, hanem lírájában az igazi gyengéd szerelmet, az Igazi szerelem utáni vágyakozást vagy csalódottságot is megénekelte. A nemzet érdekei szempontjából nemcsak a polgárság közömbösségét, simulékonyságát bírálta, hanem megalázást nem tűrő hangon ellenállásra és felkelésre ls buzdított. Jesenský költészetének említett je-, gyei az első világháború alatt írt alkotásaiban domborodnak ki a legszembetűnőbben. A költő mindjárt frontra érkezése után átállt az oresz csapatokhoz, s a fogolytáborban való Ideiglenes tartózkodásakor a csehszlovák ellenállási szervezetekben és folyóiratokban dolgozott. Nemzetét arra senkenti, hogy lázadjon fel az elnyomók ellen, s vérrel váltsa meg szabadságát. Gyűlölettel ír a háborúról, s elítéli az értelmetlen testvérgyilkosságot. Az ő tiltakozásával csak Hviezdoslav Véres szonettjai vetekedhetnek. Rövid prózai írásaiban tükröt állított a szlovák kisváros elé, rámutatott a kispolgári érzésvilág és házasság sekélyességére, kigúnyolta korabeli társadalmának hibáit és erkölcstelenségeit. A falu és a parasztság problémájával kevésbé foglalkozott. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Jesenský magas állami tisztséget töltött be (főszolgabíró, alelnöki s az Irodalomban több mint tíz évre elhallgat. Csak a harmincas években jelentkezett verskötetével, melyben mindjárt azt ls bizonyítja, hogy művészetének a kényszer-szünet nem ártott Elégedetlensége kora társadalmának hibáival és rendellenességeivel — amelynek maga is képviselője volt — a Demokraták című regényében robban kl teljes mértékben. A regény a korlátolt, bürokratikus polgári állam kigúnyolása. Ar-. ról, hogy Jesenský eltávolodott a burzsoáziától, a köztársaság alkonyán és az ún. Szlovák Állam alatt írt versei tanúskodnak. A nyárspolgárság elleni harcosból a német és a hazai fasizmus könyörtelen ellensége lett. Nem véletlen, hogy utolsó ve-seiben lelkesedéssel üdvözölte a Szlovák Nemzeti Felkelést és a felszabadító szovjet hadsereget. Jesenský nem állt a proletariátus zászlaja alatt, habár élete végén köz-: vetlen közelségébe került. S bár nem tétté magáévá a CSKP elveit, nem fogadta el programját — a munkásosztály győzelme kétségtelenül Jesenský élete, harcának győzelme is. S. ü. Képzőművészeti Szalon 1964 Bratislavában a Művészek Házénak évzáró tárlata az Immár hagyományossá váló Szalon, mely abban különbözik egyéb seregszemleszerü kiállítástól, hogy a művek nem kerülnek zsürl elé. Az Ilyen szabad bemutatónak az lenne a hivatása, hogy megismertessen az elmúlt eszten lő képzőművészeti fejlődésével, eredményeivel. Anélkül, hogy a teljesség igényével lépnénk fel, véleményünk az, hogy a kép, amelyet kapunk, meglehetősen hézagos ós elrajzolt. Csupán 40—50 művész szerepel egy-egy alkotással és ezek sem mind a legfrissebb keletűek. A kamaraműfajhoz tartozó képek és szobrok vallják, hogy minden alkotónak más és más a viszonya a világhoz, s a műhöz való hozzáállásuk is egyénenként különbözik. Közös vonásuk, hogy mind szeretnének újat mondani, és sokan eredetit ls. A legidősebb korosztály természetszerűleg megmarad egy bizonyos sajátjává vált formulánál (kivétel M. Tlllner). A középnemzedék tovább fejlődik, a fiatalabbak s a még náluk is fiatalabbak keresnek, kísérleteznek. A kaleidoszkópszerű tarka változatosságból kiemelkedik, s maradandóvá mélyül egy-egy benyomás. Így Guderna fegyelmezett rajzú „Elítéltje", a faji megkülönböztetés embertelensége ellen való szuggesztív tiltakozásával. A többi figurális mű közül kifejező erejükkel, mondanivalójukkal a következők ragadnak meg: Weiner-Král „Három falusi asszonya", Vavro „Kvetája", Šipkovský „Bánata", Štmurda „Feszültsége" és Mravec „Jób"-ja. Egy-egy táj .harmóniája . él tovább bennünk: Csemlczky nedvdús akvarelljei „Liptói mezője", Nevan „Balti tengerpartjának" színei, Nemeik „Fekete dombja". BÁRKÁNY JENONÉ 1944. december 30-án halt meg a franciaországi Vézelay

;ben századunk egyik legnagyobb író-gondolkodója, Romáin Rolland, akit kortársai a világ lelkiismeretének neveztek. E megtisztelő és mindmáig érvényes erkölcsi rangot azzal érdemelte kl, hogy mindenkinél következetesebben törekedett a gondolat és a tett, az elmélkedés és a cselekvés összhangjának megteremtésére. Amikor az életbe Indult és első müveit alkotta, szemlélődő volt, amikor pedig — az eiső világháború vérengzései óta három évtizeden át — messzehangzó szóval tiltakozott a barbárság és az embertelenség minden formája ellen, a szellemi munkának új távlatot és az európai humanizmusnak új tartalmat adott. Megvalósította a cselnkvő bölcs modern típusát. Ezért lett példaképe mindazoknak, akik a húszas-harmincas években tiszta szívvei áhítozták a jog és az igazság diadalát, s eközben a szellemi értékek minél teljesebb birtokba vételére vágytak. Így vált a Rolland féle magatartás példamutatóvá számunkra is, akik akkor Csehszlovákiában voltunk magyar fiatalok. Küldetésünk egyik elemének azt éreztük, hogy a szellem és a kutúra minél több termékét és minél értékesebb kincseit magunkévá téve népünk és az egész magyar dolgozó nép érdékelnek lehessünk szószólói mindenütt, ahol erre mód adódott: akár Prágában vagy Bratislavában, 'akar tágabb fórumokon, például a fasizmus- és háborúellenes világkongresszuson Amszterdamban, sőt még Budajiesten is. amíg innen, a középeur'ópai nemzetek testvéri összefogását sürgető fellépésünk óta, véglegesen ki nerr tiltottak ... A másunk szűkebb viszonyai és lehetőségei Közt ml is, akárcsak Romáin DOBOSSY LÁSZLÓ: MESTERÜNK: ROMÁIN ROLLAND HALÁLÁNAK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁRA Rolland világtávlatokban, a cselekvő humanizmusnak voltunk elkötelezettjei. Szinte természetes volt tehát, hogy a harmincas évek elején ennek a nemzedéknek a követeként, ennek a nemzedéknek az üzenetével, pontosabban: jelentkezésével, kereste fel Romáin Rolland-t az érsekújvári magyar gimnázium kitűnő fiatal tanára, Krammer Jenő, aki akkor közöttünk és számunkra a haladó európai irodalom legjobb értékeinek, főként a forradalmi hagyományú francia szellem termékelnek volt az avatott közvetítője. (Most viszont a budapesti Eötvös Egyetem német tanszékén tanít, szinte jelképes példájaként elsodort nemzedékünk sorsának: egyikünk sem azt csinálja, amire készültünk, amit vállaltunk. Ámde még ebben ls van valami mesterünk tanításából; hiszen nem az a fontos, hogy hol vagy milyen minőségben dolgozunk, hanem hogy minél teljesebben megvalósítsuk az élet adta lehetőségeket. Igaz emberré nem a siker és nem is a rang emel, hanem az erkölcsi hit foka, az önmagunk iránti őszinteség és a helyesnek felismert elvek következetes szolgálata.) ... Krammer Jenő már korábban ls váltott levelet Romáin Rolland-nal. 1930-ban megküldött a Svájcban élő cselekvő bölcsnek néhány fejezetet Simándy Pál akko-: megjelent könyvéből, Az elsikkadt hegyibeszédből; Simándy az 1918—19-i forradalmak emigránsaként élt Csehszlovákiában, Losoncon, s említett könyve — az úgynevezett haladó kereszténység jellegzetes magyar terméke — korszerű és egyéni értelmezését adta a krisztusi tanoknak: a kereszténység és a szocializmus összehangolásának a kísérlete ez. Válaszában Rolland szép példáját mutatta meg annak az állandó törekvésének, hogy megértse a világ bármely tájáról hozzá érkező őszinte szót és hogy közvetítő legyen a tiszta szándékú, jóakaratú emberek közt. „Hű maradok küldetésemhez — írta —; közelebb hozom egymáshoz a kezeket, melyek világszerte keresik egymást." S címeket küld Krammer révén Simándynak, fiatal angolok és fiatal svájciak címeit, akik szintén a krisztusi tanításra hivatkozva lázadtak fel^ a kapitalista világrend ellen. Ugyanakkor a maga eltérő nézetét is kifejti szinte vallomásszerű szövegezésben: „Barátjának igaza van, midőn azt mondja, hogy »maguk a romboló erők is eszközök, melyekkel a teremtő (én azt mondotm: a „Kozmikus Törvény" — mivel nem tudok róla többet) megvalósítja programját®. Soha nem éreztem olyan pontosan e nagy Kozmikus Törvény ellenállhatatlan áramlását, mint a háború óta és (még Inkább) a háború után, amikor a zuhanás meggyorsult: ekkor ugyanis az emberek, akik kormányoznak, az államok és népeik, akaratuk és érdekeik ellenére, szemmelláthatóan belesodródtak óriási méretű elementáris kavargásokba, amelyek rombolások és átalakulások útján szükségszerűen létrehozzák az emberiség új korszakát." Az egész levélből áradó nyíltság és becsületesség, a másik ember véleményének tisztelete és továbbítása azokhoz, akiket közvetlenebbül érdekel, — arra késztette Krammer Jenőt, hogy a következő év nyarán meglátogassa Romáin Rolland-t féltve őrzött svájci magányában. Rolland szívesen fogadta a magyar tanárt, és egy egész napot töltöttek együtt. Nemrégen, a párizsi Romáin Rolland-levéltárban megtaláltam azt a feljegyzést, amelyet Rolland a Krammer-féle látogatás után í"t naplójába. Érdemes e kiadatlan szöveget közzétenni. Romáin Rolland egyéniségének teljesebb megismertetése végett, valamint a saját múltunk és fejlődésünk egyik mozzanatának tanúságaként Is. „1931. július 10-én egy fiatal szlovákiai tanár, Krammer fenő látogatott meg az engelbergi Kurhausban, ahol néhány hétig tartózkodom és ahová a nővérem is utánam jött, Krammer Jenő már múlt évben írt nekem hosszú érdekes és rokonszenves leveleket az indiai könyveim kapcsán. Nemrégiben azt a vágyát közölte, hogy szeretne felkeresni, nemcsak maga miatt, hanem más fiatal emberek, a tanítványai kérésére is. Ez utóbbiak közül az egyik azzal fordult hozzá f s Krammer leírta nekem szavait): Tanár úr, azt várjuk öntől, hogy írja meg azoknak a történetét, akik átélték Romáin Rolland hatását és mindmáig hűek maradtak mesterükhöz. Mi ugyanis látjuk, hogy milyen a mai Romáin Ŕolland, de nem érzékeljük teljesen a jEAN-CHRISTOPHE rendkívüli hatását. Ez már tá-. voli tőlünk, de szívesen megismernénk ezt az életre tanító példát, Európa lelkiismeretének fejlődését. Különös érzés megtudnom, hogy íme két teljesen különböző nemzedék szellemi vezetője lettem, két nemzedéké, amelyek — minden bizonnyal — alig ismerik egymást és kölcsönösen nem ismerik a másik fél Romáin Rolland-át sem. Nyugat még a JEAN-CH RISTOPHE felfedezésénél tart." íme, ilyen önvizsgáló elmélkedést váltott ki Rolland-ból a szlovákiai magyar fiatalok követének közlése. Három évtized múltán olvasva e sorokat, ott a levéltárrá átalakított montparnasse-t lakásban, megindultan kellett tisztelegnem Romáin Rolland nagy emléke előtt. Olyan bölcs volt ő, aki a világhírnév csúcsán sem átallott tanulni ismeretlen vidéki tanítótól és mohón tájékozódó ifjú diákoktól. Hasonló magatartás visszhangja érződik abban a levélben is, amelyet néhány évvel később, 1936ban írt Krammernek, válaszul a szocialista magyar padagógusok mozgalmáról küldött tájékoztatóra; e levélhez külön üzenetet Is csatolt a szocialista pedagógusok vezetői: Czabán Samu és Ilku Pál részére. Halálának huszadik évfordulóján felidézzük kapcsolatainkat Romáin Rolland-nal, mert ezek is segítettek kialakítani műveltségi eszményeinket és megszilárdítani cselekvően humanista magatartásunkat. 1884. december 30. * ÚJ gZÖ 5