Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-30 / 361. szám, szerda

Cl aitág, Cegsumtyaóaflfí (tata Ä tokaji bor világszerte kedvelt élvezeti cikk. Az ünnepek alatt nálunk ls sok helyütt összecsendülnek az aszútól aranyló poharak. Százak és ezrek köszöntik a tokaji hegy levével a boldog új esztendőt. Az aszú tengeren innen vagy túli kedvelői közül nagyon kevesen, de nálunk sem sokan tudják a világ legrangosabb borának a „titkát", amit a szakemberek már régebben ismernek. Szerintük a tájban, a talajban és a bársonyos, nemes penésszel bevont „pincevárosokban" kereshető a titok nyitja. Északkelet Magyarországnak ezen a vidékén napsütéses, hpsszú, száraz az ősz. A vulkanikus eredetű kőzetek pora magába szívja a nappalok melegét, éjjel pedig kisugározza. így kapnak elegendő hőmennyiséget még októberben és novemberber elején is az aszúsodó szőlőszemek. Tehát a hajdani vulkánok hötartó lávatömege érleli a tokaji bor sajátos ízét, zamatját. A talaj összetételén kívül jelentősek e föld mélyén szerteágazó hűs pincék. A Hegyalján levő ezeréves pincék keskeny folyosóin csodálatosan selymesbársonyos penészszerű képződmény borítja a boltíves falakat. Csakis ezekben a pincékben lehet kiváló minősé-, gű borokat érlelni. Sokan azt hinnék, hogy Tokajban ininden talpalatnyi termőterületen rangos bort termő szőlők díszlenek. Aki körüljárja a festőinek szép vidéket és beszél a szakemberekkel, egészen mást tapasztal. Kiderül, hogy a századfordulói nagy filoxéravész előtt mintegy 4000 holddal több telepítés volt a Hegyalján, mint napjainkban. Igaz, a mindent elpusztító vész után már csak 8500—9000 holdat telepítet-, tek újonnan. Ez a terület is fokozatosan összezsugorodott. Az ötvenes években már alig 7000 holdnyi terüle, ten termeltek szőlőt. A területcsökkenés, a tőkefogyás és az elöregedés miatt pusztulás fenyegette a világhírű szőlővidéket. Ezért a magyar kormány foglalkozott Tokaj-Hegyalja rekonstrukciójával. Az előzetes tudományos kutatómunka eredményére támaszkodva elkészült a felújítási terv s megindult az újjátelepités. Napjainkban már mintegy 9000 hold a szőlőtelepítes, amelyet 1970-ig 18 000 holdra bővítenek, azaz A szakosítás útján „A Földművelésügyi Minisztérium három éven keresztül 900 — különböző feltételek között működő — szövetkezet eredményeit vizsgálta, s a megfigyelések nyomán megállapította, hogy egy métermázsa búza termelési ára 43—89 korona volt, a piaci ára visznnt 133—147 korona körül mozgott. Hasonló a helyzet az árpa termesztése terén is. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a gabonanemüek termesztése, tekintettel a magas fokú gépesítésre, gazdaságilag nagyon előnyös." (Jirí Burian földművelésügyi miniszter beszédéből.) Tipikus hegyaljai táj olyan jó minőségű aszút érlelnek a kéthektós hordókban is. Legjelentősebb mennyiségben háromputtonyos aszút készítenek. Ez azt jelenti, hogy 100 liter egyéves borhoz 60 kg aszúszem leve szükséges és ebből mintegy 120 liternyi lesz érlelés után. Ha négy vagy még több puttonyosat akarnak készíteni, további 20 kg aszúszemet adnak egy hl borhoz. Az aszút három—négy évig érlelik, aztán kerül forgalomba. A szakemberek véleménye szerint a világhírű bor tíz évig tökéletes, aztán veszít a szesz- és cukortartalmából. Már az érésben levő akácméz-sűrű-, ségű nedűnek csodálatos az Ize, za-; mata. Nem véletlen, hogy a magyar, költők legnagyobbjai: Petőfi, Kölcsey, Vörösmarty, Csokonai és mások megi énekelték a festői szép vidéket és a „borkirályt". Vörösmarty a „világok kincsét" érzi forrni lángborában, Tokaj szívében, a Nagyhegy lábánál levő ősrégi Rákóczi pincében a küli A minap Varga Mihállyal, a Gombai Állami Gazdaság agrotechnikusával beszélgettünk. Varga elvtárs bizonyításai önkéntelenül is a fenti idézetet juttatták eszembe. Kezdjük azonban azzal, hogy a Gombai Állami Gazdaság a termőföld értékét illetően — igen mostoha természeti viszonyok között gazdálkodik. Szántóföldjének több, mint a fele — a Csallóközre jellemző — kavicsos. Pontosabban úgy lehetne meghatározni ezt a mostohaságot, hogy az eke szántás közben a felszínre fordítja a kavicsot. E terület átka a rendszeres szárazság. Kevés az ilyen táj, amely csapadékban ennyire szegény lenne. Ennek ellenére a gazdaság búzából 23,79 mázsa, árpából 22,06 mázsa átlagtermést takarított be hektáronként. Ha figyelembe vesszük, hogy a magángazdálkodás idején ezen a területen 8—9 mázsa búza és 7—9 mázsa árpa termett magyar holdanként, a jelenlegi hozamot eredményesnek vehetjük. Igaz, az állami gazdaság nagy gondot fordít a talaj humusztartalmának pótlására. Hogy negyedévenként szerves trágyával javíthassa a talajt, az istálló trágya mellé sok komposztot készít és vitahumot vásárol. Ilyen körülmények között a műtrágya alkalmazása is gazdaságosabb. Ennek köszönheti a gazdaság, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyok között is aránylag szép hozamokat ér el. A legfontosabb azonban az, hogy a gabonaneműek termelési költsége is kedvezőnek mondható. Az idei önköltséget még nem tudja kimutatni a gazdaság, mert a rezsiköltséget, az amortizációt csak az év végén adja hozzá a közvetlen kiadáshoz, ám jó tájékoztatóként szolgálnak a tavalyi termelési költségek. A tavalyi hozamok megközelítőleg azonosak az idei hozamokkal, ezért a termelési költségek között sem lesz nagy eltérés. Sőt a gazdaság szempontjából kedvezőbb lehet a helyzet, mert a tavalyi tapasztalatokat felhasználva az idén olcsóbban termelhetett. Tavaly az őszi kalászosok önköltségi ára 83 korona, a tavaszi kalászosoké 78 korona volt mázsánként. tűfflfí/BBIto Gyertyafénynél Egy hóviharos reggelen különös jelenségre figyeltem fel az ipolyviskt vasútállomáson. Az üvegezett ajtón titokzatos fény szűrődött ki. Amikor közelebb mentem, kissé meghökkentem. A falon pléhből készült gyertyatartó függött. Az arcok lassan rajzolódtak ki a félhomályban. Munkások várták a vonatot, akik évek óta naponta hajnali öt órakor vágnak neki az útnak, mert megélhetésük, munkájuk ezt követeli. Később- Otrekal Gyula, a helyi posta kézbesítője magyarázta meg a gyertyatartó történetét. — Bizony elég szomorú, hogy ilyen „ereklyével" kell világítani meg nem értés és hanyagság miatt. Ügyünkben írtunk már mi panaszlevelet Ponciusnak, Pilátusnak, de nem találtunk meghallgatásra. Valahogy mostohagyerekek vagyunk. A vasútállomás még csak hagyján. De ki hinné, hogy az ezer lakosú községbe még autóbusz sem jár. Pedig egy kis megértéssel a£ illetékesek könnyen megoldhatnák a két ügyet. A váróteremtől csak néhány méterre van a villanyvezeték, tehát csekély költséggel beszerelhetnék. Az autóbuszt illetően elég megjegyeznünk, a százdi vonalon közlekedő autóbusznak csak 6 kilométeres kitérést kellene tennie. A tízperces kitérő nem okozhat nagyobb galibát. A munkába járó dolgozók remélik, hogy a vasútállomás várótermének faláról eltűnik a gyertyatartó, és az illetékesek végre bevonják az autóbuszhálózatba Ipolyvisket is. (b. I.) Termesztésük tehát gazdaságos, mert a gabonaneműek piaci ára nagyobb. Napjainkban sok szó esik a szakosításról, ami az önköltség figyelembevételével jelentős szerepet játszik majd mezőgazdasági termelésünk növelésében. Ezt az irányzatot már a Gombai Állami Gazdaság tervezésében is megfigyelhetjük. Míg az idén a gazdaság a szántóterület 51,95 százalékán termesztett gabonaneműeket, jövőre 54,46 százalékán fog termeszteni. A kalászosok vetésterületét a szemes kukorica rovására is bővíti a gazdaság. Az idei 770 hektár helyett jövőre 560 hektáron és 1970-től már csak 500 hektáron fog termeszteni kukoricát. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a gombaiak lebecsülik fc kukorica jelentőségét. Annyit azonban szükséges megjegyezni, hogy viszonyaik között a kukorica termesztése nem gazdaságos. A kukorica bár szárazságot tűrő növény, ám a kavicsos talajt így sem bírja. Ugyanis hosszú a vegetációs ideje és ha nyáron nem kap esőt, sok szár nem hoz termést. A kiszáradt kavicsos talajból a kukorica gyökere nem biztosíthatja a szükséges vízmennyiséget. A kalászosok viszont már a tavaszi nedves talajban annyira kifejlődnek, hogy elfogadható termést hoznak. A Gombai Állami Gazdaságban kukoricából az idén sem volt olyan jó termés, mint a kalászosokból. Az átlaghozam 19,14 mázsa volt hektáronként. Termelési költsége viszont nagy, tavaly 198 koronára rúgott mázsánként, s amint Varga elvtárs mondta, az Idén még drágább lesz. Ezért csökkenti a gazdaság a szemes kukorica vetésterületét, ami a gombaiak esetében indokolt. A kukorica önköltségét illetően másképp alakul a helvzet, ha a gazdaság csak olyan területen fog termeszteni kukoricát, amelyen nagyobb a hozam. Az helyénvaló, hogy a gombaiak növelik a kalászosok vetésterületét, hiszen a szakosítás a több és olcsóbb termelést hivatott szolgálni. És ebben az esetben mind a hozamok, mind az önköltség közti különbség a kalászosok termesztését igazolja. Sajnos még nem termesztünk elegendő búzát, nem titok, hogy e téren behozatalra szorulunk. Ám ha kihasználjuk lehetőségeinket, jelentősen csökkenthetjük a behozatalt s vele együtt kiadásainkat is. (bj) Ahol o nemzeti bizottság tevékeny... LÁTOGATÁS A SZEPS! VÁROSI NEMZETI BIZOTTSÁGON Az ügyes kezű lányok, asszonyok tenek évente maximálisan kihasználják a lehetőségeket. Hegyalján háromfajta szőlőt termelnek. Furmintot, Hárslevelűt és Sárga muskotályt. Ebből főleg édes Szamorodnit és természetesen aszút készítenek. Hogy mennyi aszút érlelhetnek évente, ez főleg az időjárástól függ. Tavaly ősszel például olyan gazdag volt az aszúszüret és annyi bort érleltek, amilyenre a legöregebbek közül is csak kevesen emlékeznek. Mi okozta a nagyméretű aszúsodást? Szeptemben elején közel egy hétig esett. Aztán hirtelen kiderült. A bőséges csapadék megduzzasztotta az érőben levő szemeket, majd a kipattant szőlőszemeken az esőt követő rendkívüli napos melegben fellépett ti nemes rothadást elősegítő penészgomba, az aszúsodás előidézője. Így több mint 15 000 mázsa aszúszőlőt szemezgettek Hegyalján, amelynek az ára kilónként 80—100 forint volt. Az idén ősszel hasonló aszúsodási folyamat Indult. De az esőzés elhúzódása megakadályozta a tavalyihoz hasonló nagyméretű aszúsodást. Régebben az aszút gönci hordóban érlelték. Ma már nagyon kevés van a hírneves hordókból, de azért ugyantöbb mint hárommillió oltványt készíföldi turisták, a hazai látogatók ezrei kóstolgatják, ízlelgetik a Hegyalja sárgásbarna „aranyának" felejthetetlen zamatját és jókedvre derülve olvassák a kőfalára erősített táblákról a nemes borról éneklő költő dicsérő szavait: Áldott a tokaji bor, de jó vagy és valál, hogy csak híredtől is messze jut a halál. VALASZ A BÍRÁLATRA Nemrég Szepsibe vezetett az utam. Valahogy megváltozott ez a kis város, méghozzá javára — ez volt az első gondolatom, miután végigjártam jó néhány utcáját. Nosza rajta, keressük csak fel a helyi iskola volt tanítóját, Tamás László elvtársat, aki a választások óta a városi nemzeti bizottság új elnöke. Ö bizonyára többet mondhat az okokról. A gondolatot tett követte — az első kérdés: — Milyen célkitűzésekkel kezdte tevékenységét az új nemzeti bizottság, és milyen eredményeket ért el a választások után? — Három fő feladat megoldását láttuk szükségesnek — válaszolta Tamás elvtárs. — A helyi gazdálkodás és a szolgáltatások, valamint a kulturális élet fejlesztését, s nem utolsósorban a városszépítés fellendítését. A nemzeti bizottságunk irányítása alá eső vállalatok harminc szakmában végeznek javításokat, nyújtanak szolgáltatásokat a lakosságnak. A kisipari szolgáltatásokon kívül bevezettük a fuvarozási és taxiszolgálatot. Virág-, zöldségkertészetet is létesítettünk. Mecenzéf bányászfaluban pékséget nyitottunk, ahol az otthon elkészített kenyeret sütik. A közkedvelt kirándulóhelyen — a Jászói tavon — csónakházat rendeztünk be. —tt— A szolgáltatások minőségi színvoElmulasztották az árurendelést Lapunk december 15-én megjelent számában Matyi Józsefnek, a radi HNB elnökének levele nyomán bíráltuk a trebišovi Zelenina 11-29 számú királyhelmeci raktárát, amely a déli gyümölcsök elosztásánál megfeledkezett a faluról. A Zelenina királyhelmeci raktárának dolgozói a bírálatra a következőket válaszolják: „Az ősszel foglalkoztunk azon községek ellátásának kérdéseivel is, melyek figyelmen kívül hagyták ajánlatainkat, és nem küldték be árurendelésüket. Ezek közé tartozik kad község is, ahol egyébként november 19—20-a között tettünk látogatást. Ekkor 30 mázsa citrom és 20 inázsa narancskészletünk volt. A helyi Jednota üzletvezetője azonban megtagadta az árurendelést, mondván, hogy náluk a déli gyümölcs nem keresett cikk, a lakosok narancs- és citromszükségletüket Királyhelinecen vásárolják." nalára terelődött a szó. Megtudtuk, hogy ezen a téren az utóbbi Időben javulás állt be. Ügyszólván egyáltalában nincs reklamáció a végzett munkálatok minősége és az árak miatt. A lakosság bizalma állandóan növekszik a szolgáltató üzemek iránt, amelyek évente közel 6 millió korona bevételt érnek el. Egyedül a villamos háztartási gépek és a televíziókészülékek javítási határideje miatt vannak még panaszok. — Intézkedéseink alapján ezen a szakaszon is javulás várható — kapcsolódott a beszélgetésbe Ondrej Gladiš elvtárs, a nemzeti bizottság titkára. — Nem a véletlenre bíztuk ennek elérését. A helyi gazdálkodási és kereskedelmi bizottság munkájában a képviselőkön kívül szakemberek is részt vesznek. Felfigyelnek minden hibára, a panaszoka; azonnal igyekeznek orvosolni. A nemzeti bizottság plenáris ülésein szóba hozzák a hiányosságokat, kifogást emelnek, ha az üzletekben nincs meg a kellő választék, ha a megrendelt árukat nem szállítják le időben. A nemzeti bizottság tanácsa az észrevételek alapján. minden esetben közbelép. Ennek tudható be, hogy városkánk közellátása egyre javul. — A kulturális élet fellendítése terén ezelőtt nem sok eredménnyel dicsekedhettek a szepslek. A mozin kívül kevés szórakozási lehetőség akadt a városban. Mi a helyzet jelenleg? — faggatjuk Tamás elvtársat. — Nem szeretném, ha dicsekvésként hangzanék, de itt is értünk el eredményeket. Nincs olyan nap, hogy a művelődés háznak ne lenne valamilyen akciója. Tanítók, orvosok vitával egybekötött előadásokat tartanak könyvekről, egészségügyi problémákról, ifjúságunk nevelésésröl. Szlovák, magyar, német nyelvtanfolyamokat szerveztünk. Dicséretes, hogy az üzletek elárusítói is beiratkoztak a nyelvtanfolyamokra. Örömmel vettük tudomásul, hogy Szepsiben az ifjúság szabad idejének túlnyomó részét nem az italmérésekben, hanem az újonnan megnyílt tánciskolában, a vasárnapi teadélutánokon tölti. A jelenlegi kultúrház nagyterme gyakran látja vendégül a Magyar Területi Színházat, de a košicei, prešovi színtársulatokat ls. A Csemadok és a többi tömegszervezet is itt tartja rendezvényeit. Végezetül a városrendezés eredményei után érdeklődünk. Erre a kérdésre Gladiš elvtárs adja meg a választ. — Ez nálunk valóban az egész lakosság ügye, s ez a körülmény nagymértékben megkönnyíti munkánkat. Nemzeti bizottságunk képviselői megbeszélik a polgárokkal, hol kell játszóteret, utakat, parkot létesíteni. „Magunknak csináljuk" — mondogatják az emberek a gyűléseken. Nem is akad a városban olyan család, amely ne vállalna társadalmi munkát... — Említenék egy példát — vette át a szót Tamás elvtárs. — Városunk egyik régebbi lakótelepén hetven családi ház áll. Az itt lakóknak nagyon messziről kellett a vizet hordaniuk. A kútfúrás költségeit egyénenként nem tudták volna fedezni. Az összefogás megoldotta ezt a gondot is. A városfejlesztési akció keretében, járási 'segítséggel munkához fogtak az emberek, s a vízvezetéket már átadták rendeltetésének... Szepsi rohamosan növekszik. Környékén mészkőtörö, mészégető épül, ahonnan az épülő Vasmű részére szállítanak majd nyersanyagot. Annyi viszont még idekívánkozik, hogy a meglevő létesítmények a kedvező fejlődés ellenére is kevésnek bizonyulnak. Szükség lenne új kultúrházra, korszerűbb üzlethálózatra. További utcákat kellene kikövezni, járdákat építeni. A nyári strandfürdőre is nagy szükség van. Az igaz, egyszerre nem lehet mindent megvalósítani. A városka további fejlődése elölt azonban szabad az út. Lakosságának lelkes munkája és a nemzeti bizottság céltudatos tevékenysége pedig a további eredmények legbiztosabb záloga. MÖZES SÁNDOR Ül SZÍ) 4 * 198

4- december 30. i