Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-03 / 336. szám, csütörtök

VIKTOR P AVI EN DÄ: EGMAGYARÁZZUK KOLLEKTÍV ÉS EGYÉNI ANYAGI ÉRDEKLŐDÉS ÉS FELELŐSSÉG IV. Előző ci«kelhkben az új irányítási rendszer két lényeges jellemvonását világítottuk meg: a népgazdaság tervezését és a gazdasági ösztönzők szerepét. Jóllehet ezek a problémák és ökonómiai (nem pedig adminisztratív-utasítási) alapokon történő megoldásuk elsőrendű fontosságúak, egymagukban nem növelhetnék megfelelő mértékben a gazdaságirányítás hatékonyságát. A maximális hatékonyság eléréséhez további tényezők szükségesek, mindenekelőtt az, hogy megfelelő teret biztosítsunk a kollektívák (vállalatok, üzemek) és az egyes dolgozók (vezetők és beosztottak) anyagi-pénzügyi felelősségének és hatáskörének érvényesüléséhez. Más szóval: olyan feltételeket kell kialakítani, hogy a vállalatok gazdaságilag viszonylagos önállóságot élvezzenek, a díjazás pedig valóban a munka szerint történjék. 1, Hogyan igyekszik megoldani ezeket a problémákat az irányítás adminisztrációsutasítási rendszere Az eddigi rendszer nem képes hatékonyan megoldani a gazdaságirányításban szükséges demokratikus centralizmus egyetlen követelményét sem. Korábbi fejtegetéseinkben már rámutattunk arra, mi jellemzi e rendszernek a központi irányításhoz való viszonyát: az egyes koncepciók, megoldási tervezetek hatásának fokozatos gyengítése, a távlati tervezés csekély érvényesítése és a szocialista társadalomban rendelkezésre álló gazdasági ösztönzők mellőzése. Ami a termelési-gazdasági egységeket, a vállalatokat illeti, az eddigi irányítási rendszer „a -termelési alapok adminisztratív-operatív kezelőivé" degradálta őket, megfosztva őket a vállalkozó szellemtől, vagyis attól, ami az .árugazdaság feltételei között — tehát a mi népgazdaságunkban is — a vállalatot vállalattá teszi. Az eddigi irányítási rendszer nagyon leegyszerűsítve értelmezi a munka szerinti díjazás törvényét és az ezzel kapcsolatos gazdasági kategóriákat (munkabér, fizetés, prémium). A munka szerintt díjazás törvénye ökonómiai jeilegű törvény a szó legszorosabb értelmében: hatását azok között a feltételek között fejti ki, amelyek a szocializmust jellemzik. Ebből következik, hogy a kommunizmus kezdeti időszakában e törvény gyakorlati hatását kollektív jellegű gazdasági érdekek figyelembevételével kell szabályozni, szem előtt tartva, hogy az egyén csak akkor érvényesítheti hatékonyan saját gazdasági érdekeit (olyan érdekekre gondolunk, amelyek egyúttal a társadalom javát szolgálják), ha egybeköti őket a kollektíva gazdasági érdekeinek hatékony érvényesítésével. Célunk tehát az, hogy a munka szerinti díjazás elve alapján az egyént ne mint az egész társadalom egyik különálló tagját díjazzuk, hanem mint egy bizonyos kollektíva, közösség tagját, amely közösség tulajdonában, ill. használatában termelőeszközök vannak. A munkabért tehát — az eddigi irányítási rendszer gyakorlatától eltérően — nem közvetlenül az egyén és a társadalom viszonyából származtatjuk le, hanem részben közvetett úton — aszerint, hogy mekkora része volt az illető dolgozónak a vállalat lényleges termelési eredményeinek létrehozásában. A munka szerinti díjazás törvényén belül a szociális szempont jelentőségének eltúlozása, továbbá e törvény hatásának a kommunizmus építése első fázisát messze megelőző időszakra való helytelen vonatkoztatása — mindez az irányítás adminisztratívutasítási rendszerének hibái közé tartozik és komoly következményekkel jár a társadalmi fejlődés szempontjából: átlagossághoz, egyenlösdihez, minimális anyagi érdekeltséghez és felelősséghez (ill. felelősségrevonáshoz) vezet.- Az anyagi felelősség emellett gyakran fordított arányban áll a dolgozó hatáskörének nagyságával. Minél felelősebb funkciót tölt be a dolgozó a termelési folyamatban, annál kevésbé fenyegeti az anyagi felelösségrevonás Veszélye: a rossz minőségű termelés viszonylag — bár szintén mi niniáüs mértékben — jobban sújtja a munkást, mint az üzem igazgatóját 2. A felelősség kérdésében meg kell szüntetni az anonimitást Az eddigi irányítási rendszer egyik tartós jellegű betegsége a kollektív és személyes felelősség terén észlelhető anonimitás: az egyes dolgozók és kollektívák hibáinak következményeit az egész- társadalom viseli. Felületesen ítélve úgy tűnik, hogy a hibák következményét senki sem érzi meg, ped'g valójában mindannyian kárát látjuk! Ezek a következmények a társadalom érdekei szempontjából sokkal súlyosabban esnek latba, mint az irányítás ökonómiai rendszerének esetleges negatív mellékhatásai, melyekre a viták során az új rendszer ellenzői hivatkoztak; ezenkívül az eddigi rendszer keretében a negatív hatások társadalmi kiküszöbölésének lehetőségei sokkal kisebbek, mint az új rendszerben. A szocialista rendszernek semmi oka sincs arra, hogy a személyes és a kollektív felelősség kérdésében kisebb igényeket támasszon, mint pl. a kapitalizmus. Ellenkezőleg, a társadalmi jólét — a társadalmi tevékenység fő célja — megkívánja, hogy a személyes és kollektív felelősség tekintetében még szigorúbb kritériumokat szabjunk meg (természetesen az abszolutisztikus önkényeskedés kizárásával). Ezért a szocializmusnak a gazdaságirányításban olyan rendszerre van szüksége, amely jellegénél fogva tartósan biztosítja a szükséges feltételeket az anyagi felelősség érvényesítésére a vállalatvezetővel, a dolgozók kollektívájával és az egyes dolgozókkal szemben, elősegíti a munkaerő és a termelőeszközök alapvető ökonómiai viszonyának kialakítását, és megszünteti a felelősség kérdésében észlelhető anonimitást a társadalmi munka felhasználásának minden fokán. 3. A vállalatok viszonylagos gazdasági önállóságának biztosítása az új irányítási rendszerben Az ökonómiai alapokra helyezett irányítási rendszer e követelményének biztosítása különösen fontos szerepet játszik a rendszer hatékonysága szempontjából. A vállalatok viszonylagos gazdasági önállóságának hiánya a rendszer megcsonkítását, megbénítását jelentené hasonlóképpen, mint ahogy..a..mindkét, .lábát elvesztett ember sem képes önálló mozgásra fa gazdaságirányítás terén nem számíthatunk Mereszjev-féle „csodákra"). A szóban forgó önállósági követelmény szempontjából legnagyobb fontossága az üzemek (vállalatok) anyagi és pénzügyi rendelkezési hatáskörének és felelősségének van. A viták során talán éppen e problémakörrel kapcsolatban hangzott el a legtöbb fejtegetés, és nyilvánult meg a legnagyobb véleménykülönbség. Éppen ezért az irányításról szóló alapelvek három megoldási lehetőséggel, illetve ezeknek gyakorlati kipróbálásával számolnak. a) A bruttó jövedelemhez fűződő anyagi érdekeltség rendszere. A bruttó jövedelem nem más, mint az érték realizálásának folyaVnatában a vállalat által újonnan létrehozott érték formája. Mennyiségét gyakorlatilag úgy határozzuk meg, hogy az áruértékesítési és más bevételekből (beszámítva a hitel gyarapodását és leszámítva a még nem realizált termelésre igénybe vett hitelek csökkenését, valamint a legközelebbi időszakok termelési költségeit) levonjuk a termelési költségeket (felhasznált anyag, amortizációs leírások stb.). A megmaradó rész képezi a díjazási alapot, amelyből a béreket és fizetéseket, a prémiumokat és a tartalékalaphoz való hozzájárulást fedezik. Eszerint a vállalatnak díjazási célokra annyi pénz áll majd rendelkezésére, amennyit áruinak értékesítésével szerez, Illetve amennyi az önköltség és az állami költségvetéshez való hozzájárulás levonása után megmarad. b) Az anyagi érdekeltség biztosításának másik lehetősége a nyereség és az önköltség szerepéből Indul ki. Ennél a megoldásnál kétféle díjazási alap jön számításba: az egyik a termelés (teljesítmények) összterjedelmének függvénye, a másik pedig (elsősorban prémiumok) a kollektív munka, a vállalat termelési eredményeit tükrözi. c) Az alapelvekben Ismertetett harmadik megoldás olyan rendszert szorgalmaz, amely a személyes anyagi érdekeltség biztosítása mellett a beruházások és a forgóeszközök bizonyos részének felhasználását ls a pénzügyi alapok (vállalati nyereség és amortizációs leírások) létrehozásától teszi függővé. Itt a vállalat saját pénzügyi alapjának kiépítése a cél. Az egyes megoldások előnyeivel kapcsolatos viták és a tervezett kísérletek eredményeitől függetlenül már ma leszögezhetjük: a nyereség ki használásának eddigi rendszere a vállalatok viszonylagos gazdasági önállóságának szempontjából (melynek összhangban kell lennie a társadalom érdekeivel) teljesen hatástalan. A hely zeten lényegesen nem változtatnának egyes részleges intézkedések sem, amennyiben az eddigi rendszer keretében alkalmaznánk őket. A bruttó jövedelem szerepének kihangsúlyozá sa ebből a szempontból nagy elő nyökkel kecsegtet. A gyakorlati ered mények persze attól függnek majd, mennyire célszerű konkrét formában valósítják meg az egyes termelési ágazatokhoz tartozó vállalatok a bruttó jövedelem kihasználásának elveit. Hasznosítani kell ezenkívül minden pozitív elgondolást, amely a viták során felmerül, beleértve azokat a po zitív elemeket is, amelyek a vállalati nyereséget előtérbe helyező koncepciókban szerepelnek. 4. A bérképzés módja az új rendszerben A vállalatok anyagi érdekeltségének biztosítására irányuló törekvés új szemszögből veti fel a bérpolitika problémáját is. A bérrendszernek megfelelő formában keli kifejezésre juttatnia azt a szükségszerűséget, hogy a munkára serkentést ökonómiai eszközökkel kell elérni: a bér nagyságát mint a személyes fogyasztás mértékét kell megszabnia, és ökonómiai eszközökkel kell szabályoznia a munkaerővándorlást a népgazdaság tervszerű fejlesztésének érdekében. A bérrendszernek tehát fontos szabályozó és differenciáló szerepe van egyrészt az egész társadalom keretében, másrészt az egyes termelési ágazatokon és vállalatokon belül. A bruttó jövedelemre épülő koncepció esetében a díjazási rendszer központi irányítása mindenekelőtt azoknak az elveknek és kötelező érvényű normáknak meghatározásában nyilvánulna meg, amelyek szabályozzák a bérek mozgását (központilag határoznák meg, hány százalékkal kell a bruttó jövedelemből hozzájárulni az állami költségvetéshez, úgyszintén a bértarifákat is); emellett azonban lényegesen bővülne a vállalatok hatásköre és felelőssége a munkaerővel és a díjazási alappal való rendelkezés tekintetében. Az eddigi elképzelések arra engednek következtetni, hogy a bérképzés az új rendszerben túlnyomórészt a következő módon történik majd: TÓ LESZ A FALU HELYEN MUNKABÉR mint individuális jutalom (a* egyéni teljesítményért), melynek kollektív jutalom (a vállalat dolgo'I cktivájának eredményeiért). a) egyik összetevője viszonylag változatlan (ez a .minimális" vagy alapbér), b) másik összutevcíie viszonylag vál tozó (prémiumok, jutalmak — a vállalatnak széles körű rendelkezési joga van). évi jutalom (13. flietés), rendkívüli jutalmak atb. A

mikor a Košice melletti óriás — a Kelet-szlovákiai Vasmű — építéséhez kezdtünk, akadtak tamáskodók, akik azt jósolgatták, hogy nem tudunk majd számára elegendő vizet biztosítani. Jóslataikat azonban megcáfolták a szakemberek, akik be bizonyították, hogy nem lesz gond a vízzel. A Vasmű vízellátását a Hétnád biztosítja. Ehhez azonban meg kell zabolázni, fel kell fogni vizét. Ezután következtek a tettek. S jelenleg ott, ahol a Hernád évszázadokon át zavartalanul nyaldosta a hatalmas sziklák tövét, már több mint egy éve zúgnak a Váhostav dolgozói kezében a légfúróberendezések, miközben a szűk völgyet szinte megál lás nélkül hatalmas robbanások ráz zák. A kőszikláknak, ha lassan is, de centiméterről centiméterre meg kell hátrálniuk az ember előtt. Az építkezésen már jól kivehető a vizel vezető félig kész objektuma, a 128 méter hosszú betonalagút, mely már a jövő év májusában más irányba tereli a Hernádot Közvetlenül azután, hogy új medret kap a folyó, baggerok és teherautók bevetésére kerül sor, mivel agyagos földdel szigetelt víztároló gálját — a Szovjetunió nagy vízerőművei épí tőinek tapasztalatai alapján — billenős kocsijaikkal a sofőrök építik meg. A gát közel 640 000 köbméter követ, 80 000 köbméter agyagos földet és további 60 000 köbméter kavicsos földet „nyel" el. Magassága meghaladja majd a 60, hossza pedig a 300 métert: a létrejövő mesterséges tó hosszúsága 14,5 kilométer lesz, és több tízmillió köbméter vizével biztosítja majd a Vasmű teljes vízszükség letét. Amint itt elkészülnek az építők, a tervek szerint hyomban hozzáfog nak a víztároló második részének — a kiegyensúlyozó víztárolónak az építéséhez. A rendszer harmadik szaka sza — nem messze Košicétôl — már készen van, s oltja a Vasmű szomját. • • • — Ürülnék, ha túl volnánk már az éjszakai műszakon — mondta Imrich Janis, a betonozöcsoport mestere Štefan Kičo építésvezetőnek, aki mielőtt hazament volna, lejött a befolyócsatorna betonkapujának egyelőre még csak a kiásott gödrébe, a zsaluzáshoz készülő csoporthoz. — Remélem, nem önt ki bennünket! — jegyezte meg az építésvezető, miközben gyanakvó pillantást vetett a tajtékzó folyóra, mely hullámaival bőszen csapkodta a partot. „Így van ez — mérgelődött magában az építész —, ha többnapos eső zúdul a Szepességben a Hernád vízgyűjtő területére". — Az alsó gödör már víz alatt van! — szólalt meg aztán kedveszegetten. — Majd kiszivattyúzzuk — dörmögte maga elé a mester. — Az a fontos, hogy innen ne űzzön el bennünket a víz, mert... — Szemét a tajtékzó folyón tartva, hangosabban folytatta: — Tenni kellene valamit, Pista, hisz szemlátomást emelkedik a szint... Pista ezt már nem hallotta, mert ekkor már az irodában volt, és Jaklovicére telefonált Jaroslav Vazaiovskýért Meghagyta neki, hogy azonnal üljön autóbuszra. De ezen az estén Belčák és Lahoda mérotökök, sőt Alexander Zilinčik részlegvezető sem ment haza, hiába várta őket a családjuk. Valamennyien a veszélyeztetett építkezésen maradtak. Még szerencse, hogy ezen az éjszakán zavartalan volt az áramellátás. Ellenkező esetben ugyanis nehezen boldogultak volna, mert a folyó mellett az éj is felesküdött ellenük, mely sötét fátylat borított a tájra. A kemény legény hírében álló Vazalovský baggeros alig győzte rakni a befolyócsatorna és a folyó között levő ideiglenes gát megerősítésére a követ és földet szállító hat 111 est. Nagy roham volt ez a Hernád ellen! A gödörbe szivárgott vizet [anišék szivattyúkkal később eltávolították, s így egész éjjel zavartalanul készíthették a zsaluzást. — Elvtárs, ha újságtól van, írja meg, hogy rossz az élelem-ellátásunk. A büfében csak egyféle konzervet vásárolhatunk: sertéshúst — tizenegy koronáért. ]ó sört is csak hébe-hóba kapunk Košicérol — szólalt meg egy robbantómunkás A körülötte álló emberek helyeseltek, és ebben a pillanatban nagvon-nagyon sajnáltam, hogy nem hoztam magammal a Košice! járási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályának dolgozóit...— Mintha teljesen megfeledkeztek volna rólunk — folytatták a panaszt az emberek — Mennyire más volt a helyzet, míg Prešovhoz tartoztunk!... A bolt a jednota számára már készen van, csak az árut nem tudjuk kivárni: Košicérol csak hitegetnek bennünket ... • • « Aki vonattal utazik Košicérôl Spišská Nové Ves re, a Hernád festői völgyében kis falut vesz észre, melyet Ružínnak hívnak. Egy-két év múlva azonban hiába keresi majd az átutazó szeme. Helyette, illetve a helyén* tavat lát majd az ember, mely fontos része lesz hazánk második legnagyobb acélszívének — a Kelet-szlovákiai Vasműnek. BARTÓK JÁNOS A munkabér tehát egyrészt az individuális díjazást, másrészt a kollek tíva (vállalat, üzem) közös munkájá nak eredményeiért járó díiazást fog lalia macában. A bérnek az a része, amely az egyéni teljesítményekért járó díjazásnak felel meg, két összetevőből áll: az egyik viszonylag állandó értékű („minimális" va«y „szavatolt" bérnek mondhatnánk), a másik pedig viszonylag változó értékű (prémiumok, külön jutalmak stb., ezeket az Illetékes kollektív szerv, pl. a vállalat vagy a termelési ágazat igazgatósága határozza meg). A számítások szerint 1970-ig ei kellene érnünk, hogy ' a munkabérnek közvetlenül az egyéni érdemeket kifejező része a teljes bérnek kb. 70 százalékát képviselje. A fennmaradó 30 százalék az egyéni érdemeket nem közvetlenül, hanem az illető közösség (vállalat, üzem) eredményeinek tekintetbevételével díjazná. A munkabér ez utóbbi formájának értékbeli ingadozását a vállalati szervek szabályozzák majd. 5. A kereskedelemben is Hasonló alapon keil biztosítani az anyagi érdekeltséget Az anyagi érdekeltség jelenlegi gyakorlatát bírálók nem kizárólag a termelés területére korlátozzák elemzéseiket, hanem az áruforgalom, a bel- és külkereskedelem területére is kiterjesztik azokat. Itt is új slvek alapján kell megoldani a problémákat. Minthogy a belkereskedelem kérdéseivel nemrég külön cikkben foglalkoztunk (Új Szó, 1964. október 17-1 szám), ez alkalommal csak az új irányítási rendszerre vonatkozó alapelvek fő gondolatait ismertetjük. Célunk az, hogy a belkereskedelemben dolgozók anyagi érdekeltségét biztosítani kívánó eddigi gyakorlat helyett, amely a tervezett kiskereskedelmi forgalom teljesítéséből indult ki, s amely kevéssé hatékonynak bizonyult, az anyagi érdekeltséget más úton biztosítsuk. Két lehetőség kínál kőzik: a) a kereskedelem dolgozóit anya gilag érdekeltté tenni a kiskereske del'mi forgalom differenciáltan előírt terjedelmének teljesítésében; b) az anyagi érdekeltséget a bevé tel abszolút értékének alapján bizto sítani. Az első megoldásnál a forgalom terjedelmét árucsoportok szerint diffe renciáltan írnák elő (egyes áruk pl rendkívül fontosak a közellátás szempontjából, bizonyos árufajtáknál a raktározással és az eladással kapcsolatos kezelés fáradságos munkát jelent stb.). Az így nyert eszközöket a kereskedelmi vállalatok a munkával járó költségek, a díjazások fedezésére használják fel. Emellett (a második megoldáshoz hasonlóan a bevétel abszolút értékéből kiindulva) „kockázati alapok" létrehozását tervezzük a kereskedelmi szervezetek számára (erről ls szó volt az említett cikkben). Ami a külkereskedelmet Illeti, tevékenységének a termeléssel, a szakágazati vállalatokkal való szorosabb egybekapcsolása jelenti a kulcsproblémát. A cikkünkben röviden elemzett problémáknak rendkívül nagy jelentőségük van minden egyes vállalat, üzem és üzemrészleg, minden egyes dolgozó munkájának hatékony felhasználása szempontjából. Az Ismertetett gazdasági tényezők bonyolult szerkezetűek és érzékenyen hatnak a termelésben. A munka menynyisége és minősége szerinti díjazás elvének következetes megvalósítása különösen azért nehéz feladat, mert ezen a téren nem állnak rendelkezésünkre pontos mértékegységek: a végzett munkát nem fejezhetjük kl méterekben vagy kilogrammokban. A hasonló egyszerű mérési eljárások helyett a gazdaság irányításának bonyolult eszközeit és ezeknek tudományosan megalapozott rendszerét kell igénybe vennünk. Az elmondottakból következik az is, hogy a gazdasági folyamatok rendkívül érzékenyek a külső befolyásokra, nem beszélve arról, hogy az anyagi érdekeltség, valamint az egyéni és kollektív díjazás valamennyi formája közvetlenül érinti társadalmunk minden egyes tagjának létérdekeit. Mindez jól rávilágít arra a felelősségre, amellyel az új irányítási rendszer elemeinek gyakorlati alkalmazása jár: alaposan meg kell fontolni a problémákat, a konkrét feltételeknek megfeielően kel! az új elveket megvalósítani minden egyes munkahelyen. Csak így érhetjük el, hogy népgazdaságunk irányításának rendszere hatékonyan elősegítse a társadalom szükségleteinek kielégítését. Szombati számunkban közöljük: AZ IRÁNYÍTÁSI SZERVEK FELÉPÍTÉSE 19B4. december 3. -k {jj §20 S