Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-03 / 336. szám, csütörtök

HEINRICH BDLt: Amiért a halász nem szállt tengerre £

urópa nyugati partjának egyik kikötőjében egy szegényesen öltözött ember jekszik halászbárkájában és szunyókál Éppen arra jár egy divatosan öltözött turista, fényképezőgépében új színes filmmel, s lefényképezi az idillikus képet: kék ég, zöld tenger, békés, hófehér hullámtarafokkal. fekete bárka, piros halászsapka, katt. Még egyszer: katt. és mivel minden háromszor jó, s ami biztos az biztos, harmadszor is: katt. A durva, majdnem ellenséges zörej felébreszti a szunyókáló halászi. Álmosan tekint fel, keresni kezdi cigarettáját, de mielőtt kutatása eredményes lehetne, a szorgalmas turista már orra elé tart egy dobozzal. A cigarettát nem dugja a szájába, de keze ügyébe adja, s egy negyedik kattanás, az öngyújtóé, zárja le a gyors udvariasságot. Az udvariasság fürgeségének alig mérhető, soha be nem bizonyítható túlzásából valaminő bosszús zavar keletkezik, amelyet a turista — aki ismeri az ország nyelvét — beszélgetéssel próbál áthidalni. — jó fogás lesz ma. A halász a fejét rázza. — Nekem bizony azt mondták, hogy kedvező az időjárás. A halász rábólint. — Mégsem száll a tengerre? A halász a fejét rázza, a turista pedig idegesebb. Bizonyára szívén fekszik a szegényesen öltözött ember jóléte, s bánat mardossa az elszalasztott alkalomért. — Talán nem érzi jól magát? A halász végre a jelbeszédröl áttér a valódi szavakra. — Nagyszerűen érzem magam — mondja. — Soha nem éreztem magam jobban. Feláll, nyújtózkodik, mintha azt akarná bemutatni, milyen atlétatermete van. — Csodálatosan érzem magam. A turista arckifejezése mind szerencsétlenebbé válik, nem tudja megállni, hogy fel ne tegye azt a kérdést, amely — ahogy mondfák —, a szívét nyomja: — Hát akkor miért nem száll tengerre? A válasz gyors volt és szűkszavú: — Mert ma már egyszer tengerre szálltam. — ló volt a fogás? — Olyan jó, hogy ma már nem is halászok többet. Négy homár van a kosaramban, s majd két tucat makrélát is fogtam .. A halász véglegesen felébredt, most felengedve kopogtat a turista vállán. Ennek gondokkal teli arckifejezése valami kevésbé helyénvaló, de megható aggodalommá változik. — Elég lesz az holnapra és holnaputánra is — mondja, hogy megnyugtassa az idegen lelkét. — Rágyújt az enyémből? — Köszönöm. Ötödik kattanás, rágyújtanak, az idegen fejét rázva ül le a bárka peremére. leteszi kezéből a fényképezőgépet, mert a másik kezére is szükség van, hogy szavainak nyomatékot adhasson. — Nincs szándékomban magánügyeibe beleavatkozni — mondja —, de képzelje el, ha ma kétszer, háromszor, talán négyszer is halászott volna, három, négy, öt, talán éppen tíz tucat makrélát foghatott volna... Gondolja csak el. A halász bólint. — És ha — folytatja a turista — nemcsak ma, hanem holnap, holnapután, minden kedvező napon kétszer, háromszor, esetleg négyszer is tengerre szállna, tudja, mi történnék akkor? A halász a fefét rázza. — Legkésőbb egy év múlva motort vehetne, két év múlva egy második bárkát, három vagy négy év múlva talán egy kis kutíert. A két bárkával vagy a kutterrel természetesen sokkal többet foghatna, és egy napon talán már két kutterje lenne, s akkor... — a lelkesedés néhány pillanatra eltompítja a hangját —, akkor építhetne egy kis hűtőházat, talán füstöldét is, később haljeldolgozó üzemet, safát helikopterével repülhetne körbe, hogy felfedezze a halrajokat és saját hatóinak rádión adhatna utasításokat, megszerezhetné a lazachalászati jogot. Halvendéglöt is nyithatna, a homárokat közvetítő nélkül egyenesen Párizsba szállíthatná, és akkor... — a lelkesedés ismét elfojtotta az idegen beszédét. A halász fejét rázva, mélyen elszomorodva, a pihenés örömét majdnem teljesen elvesztve pislog a barátságosan hömpölygő áradatra, melyben vidáman ugrándoznak a ki nem fogott halak. — ÉS akkor... — folytatja amaz ismét, de a lelkesedés megint elfullasztja hangját. A halász megveregeti a hátát, mintha gyermek lenne, aki rosszul nyelt. — Es akkor mi lesz? — kérdi halkan. — Akkor — szól az idegen csendesebben lelkesedve — akkor maga nyugodtan ülhet a kikötőben, szunyókálhat a napon... és bámulhatja a fenséges tengert. — De én már most ts ezt teszem — mondfa a halász. — Nyugodtan ültem a kikötőben és szúnyókáltam, csak maga zavart fel. A z így kioktatott turista elgondolkozva távozott, Egyszer valamikor ^ ó is azt hitté, úgy fog dolgozni, hogy egy naptól kezdve nem kell többé dolgoznia, és nem maradt benne még nyoma sem a szegényesen öltözött halász iránt érzet részvétnek, csupán egy kis irigység. FLORIÁN L. ÁDÁM fordítása FARSANGVÉGE Jozef Topol drámája a prágai Nemzeti Színházban Josef Topol Farsangvége cfmű drá- méjű Jind?ich haláláért? Rafael, a várnáját a vidéki bemutatók után a prá- rosi huligán? A Halál csúfnévre hall•gai Nemzeti Színház is műsorára tűz- gató borbély? Vagy talán az egész te. A Tyl Színházban színre hozott da- falu? A nemzeti bizottság elnöke marab Otomar Krejőa rendezésében az ga akar bíráskodni. Későn ébred rá, eddigi színházi idény legnagyobb ese- hogy a falu életét felkavaró indulatok ménye. A fiatal cseh író nagyszerű eredetét valahol mélyebben kell keemberábrázolással, a jellemek finom resni. megrajzolásával, költői eszközökkel Topol színmüve a jelenkori cseh viszi színpadra a falu mai eletét, drámairodalom egvik legkiemelkedőbb problémáit es konfliktusait. alkotása és Krej'ča rendezésében a A nezo visszafojtott lélegzettel kö- szerz

6 elképzelése, mondanivalója löveti a darab hősei sorsának alakulá- kéletes £ormát kapott A

z előadásra, sát, nyugtalanítja a látszólag csúfol- a színésze

k teljesítményére rányomja kodó, kárörvendő, a valóságban nyers, bélyegét a rendező egyénisége. KrejCa sötét ösztönök felülkerekedése a jó- müvészí eszközökkel, szinte gépies zan esz, a nemes emberi tulajdonsá- pon

tossággal rendeli alá a színpadot, gok felett. Minden egyes figura külön a zenétt a dIszlet

eket. a színészeket a tanulmány. A magába zarkozott, föld- cs

eiekmény legtisztább tolmácsolásájehez ragaszkodó gőgös paraszt, ,

la

k. A szer

epiők kitűnő játéka sokáig gyengeelmeju fia, forró erzelmeit lep- a néz

ő emlékezetében marad. Ludék lezni akaró egyszerű lánya, a nemzeti Munzar a gy

Gngeelméjű jindíich szebizottsag határozatlan elnöke, az em- re

pé

ben pái

y

af

utésa legnagyobb szfbereket, esemenyeket félreismerő tit- nészi te

Ij

e

sítményét nyújtja. De a töbkar, a faluból elköltöző nagyvilagi bieki Radovar

i Lukavský, Marié Tonagymama es elkenyeztetett, almait m

ás

0

vá, Miloš Nedbal, Josef Kemr, kergető unokája, a kétszínű jellem- Leop

oida Dostálová, Blanka Waleská tA h

3

Zh-f

lbereket egymás eile

n Jan Tŕíska, Bohuš Záhorský, Ladislav uszító borbély. B

o, á~ aJakításai js a legőszintébb diA farsangi mulatság tragikusan s . , .. végződik. Lehullanak az álarcok. Ki cseretet é

s elismerést erdemük, A felelős tulajdonképpen A gyengeelPIERRE CAME5 PÁRIZSI LEVELE WMMM—MMMMMMMMMMM—M A FRANCIA FÖLDMŰVESEK SÚLYOS GONDJAI A vidéken dolgozó francia kom munislák háromnapos tanácskozást tartottak Aubervilliers-ben, amelyen elemezték a mai francia mezőgazdaság helyzetét. En is jelen voltam ezen a tanácskozáson. Az alábbiakban megpróbálom felvázolni a francia parasztság felenlegi helyzetét. • Évente 160 000 paraszt hagyja el földjét A francia mezőgazdaság teljesen átalakul, teljesen új képet nyer. Franciaországnak kiváló termőföldjei vannak, mérsékelt, enyhe éghajlata kedvez a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek. A francia vidéken [Párizs környékének és az északi megyéknek kivételével) az egy család kezében levő kis- vagy középparasztgazdaságok vannak többségben. 1932ben 2 20Ü 000 ilyen gazdaság volt. Tizenöt évvel ezelőtt még a traktor, a mezőgazdasági gép ritka jelenség volt a kis gazdaságokban. Ma a francia mezőgazdaságban 1 millió traktor dolgozik. A mezőgazdaságban a fejlődés iránya: a föld összpontosítása. Ezért „a parasztok menekülnek" a földtől és tömegesen özönlenek be a városokba. 1958 óta (De Gaulle hatalomra jutása óta) 200 000 parasztgazdaság szűnt meg. Évente 160 000 földműves hagyja el földjét. Ezt meggyorsítják a de Gaulle-féle törvények, amelyek támogatják a föld koncentrációját és előnyben részesitik a nagygazdaságokat a kisgazdaságokkal szemben. „1 500 000 gazdaság nem jövedelmező" — jelentette ki M. Pisani földművelésügyi miniszter, hangoztatván, hogy a kisgazdaságok általában nem kifizetődők. Igaz, hogy a kis mezőgazdasági üzemekben nehéz a gépek kihasználása, karbantartásuk viszont drága. A gaulleista törvények tönkretették a kisparasztokat, s megfelelő megélhetési lehetőséget nem biztosítanak számukra; nyomorúságba döntik őket, úgyhogy a nagybirtokosok könnyűszerrel hozzájuthatnak földjeikhez. A nagybirtokosok támogatásban, hitelben, kölcsönökben részesülnek, s a kisparaszt számára mindez elérhetetlen. így aztán a nagybirtokosok jól élnek, a kisparasztok helyzete azonban egyre romlik, s a teljes elszegényedés, nyomor vár rájuk. A francia mezőgazdaságban ma kétféle, sőt háromféle kategória van: a nagybirtokosok nagy kiterjedésű, jó termőföldön gazdálkodnak; a kistermelők mezőgazdasága, közöttük meg kell említeni a „középparasztot", aki- . nek a helyzete valamivel könnyebb a kisparaszténál, mivel a kormány egyelőre még bizonyos előnyöket biztosit számára. De a középparaszt is aggodalommal tekint a jövő elé; vajon mikor kerül rá is sor, mikor „falja fel" az ő gazdaságát is a nagybirtok. Valamennyi megye küldöttei megerősítették az értekezleten: A Pas-deCalais megyében 15 000 kisgazdaságot sújtanak a gaulleista törvények, a parasztfiúk 60 százalékának semmi kilátása sincs arra, hogy apja gazdaságában maradjon. Puy-de-Döme megyében a parasztgazdaságoknak több mint a felét hivatalosan „életképtelennek" nyilvánították. Továbbá megfigyelhető az a törekvés is, hogy csökkentsék a nagybirtokon dolgozó mezőgazdasági munkások számát. Párizs környékén ma már alig néhány tucat munkás dolgozik azokon a farmokon, ahol nemrég több százan találtak megélhetést. Ma egy munkásra 30—40, sőt 50 hektár gabonaföld megművelése jut. Az állandó mezőgazdasági bérmunkások száma jelenleg mintegy 500 000re tehető (a gazdák a mezőgazdasági csúcsmunkák idején „idénymunkásokat" alkalmaznak), vagyis 28 százalékkal kevesebb, mint 1958-ban volt. Ezeket a munkásokat — kevés kivétellel — sokkal rosszabbul fizetik, mint a városi munkásokat, szociális biztosításuk sokkal rosszabb, mint az ipari munkásoké. viszont a mezőgazdasági áraktól függetlenül 21 százalékkal növekedtek. Ugyancsak drágább lett a műtrágya is. • Növekszik az ellenállás A francia vidéken nagy az elégedet•lenség. Különösen a kisparasztok körében. A legtöbb esetben a látszat csal: a traktor, az új mezőgazdasági gép nem mindig a gazdagság jele. A francia földműves soliasem fizetett oly nagy adót, mint most. Az elégedetlenség egyre inkább po A PERIGUEUXBAN TUNTETŰ FRANCIA PARASZTOK EGY CSOPORTJA (A szerző felvétele) A francia mezőgazdaságban a koncentráció sokkal gyorsabb, mint ahogy azt a kormány kitűzte. • Számos mezőgazdasági termény ára csökken Az 1964-es évben jó volt a gabonatermés, 252 millió mázsa termett az 1963. évi 95 millió mázsával szemben. Jó volt a szőlőtermés is, 61 millió hektoliter kiváló minőségű bort termeltek az 1963. évi gyengébb minőségű 56 millió hektoliterrel szemben. Ugyanakkor azonban az idei aszály következtében rossz volt a kukoricatermés és a hústermelés, ami pedig a mezőgazdasági termelésnek 60 százalékát teszi ki. De nemcsak termelni kell, hanem a termékeket el is kell adni. A nagybirtokosok, akik jó földeken gazdálkodnak, megelégszenek a közepes árakkal. Ezek az árak azonban a kisparasztokat sújtják, mivel az ő termelési költségeik sokkal magasabbak, mint a nagybirtokosok költségei. 1958 óta a gabona ára egy frankkal csökkent, a tej ára két év óta nem változott. A bort a kormány által javasolt árnál 7 centimmel olcsóbban adják el. A tojás darabja 19 centimeba kerül (12 centimemal esett az ára). A csirke kilogrammja 5 frankkal, sőt még többel olcsóbb, mint 1958-ban volt. Átlag 3—2,5 frankkal csökkent a baromfi ára kilogrammonként. Ezen a téren katasztrófát jelent a Közös Piac-beli vetélytársak konkurrenciája és az amerikai termékek beözönlése az európai piacra. Csupán a hús ára emelkedett 32 százalékkal 1958 óta. De Gaulle uralomra jutása után a mezőgazdasági árak átlag 14 százalékkal emelkedtek. Az iparcikkek árai litikai jelleget ölt, és a kormány ellen fordul. Egyre több paraszt bírálja a kormányzatot, és vesz részt tüntetéseken, sztrájkokban. A francia parasztok tej-sztrájkjában is mélységes elégedetlenség tükröződött. Nagy az elégedetlenség Franciaország középső és déli részében, ahol túlsúlyban vannak a kis- és a középparasztok. Perigeux-ben 30 megye képviselői a megyei hivatal előtt tüntettek a kormány intézkedései ellen. Egyre nagyobb a kis- és középparasztok mozgalmának hatása, amelyben aktívan küzdenek a kommunisták. Számos megyében meghátrálásra kényszerítették a helyi reakciós, vezetőket. A kormányzatnak is számolnia kell ezzel a befolyásos ellenzéki mozgalommal. Az M. O. D. E. F.-ben tömörült ellenzék az utóbbi hónapok egyik igen fontos politikai tényezőjévé vált. A mozgalom résztvevői tüntetéseiken olyan jelszavakat hangoztatnak, amelyeknek kiejtése néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna: „A köztársasági elnök az atomütőerő miatt elhanyagolja a mezőgazdaság fejlesztését!" Egy másik sajátos fejlődési mozzanat: a munkásság és a parasztság közeledése. Gyakran látható, amint paraszttüntetéseken nagy számban vesznek részt munkások. A kommunisták és a szocialisták összefogása tapasztalható. Nagy az elégedetlenség a vidéken éppúgy, mint a városokban. Ez még nem jelenti ugyan azt, hogy Franciaország közvetlen politikai változás küszöbén áll, de lehetséges, hogy a következő községi választások jelentősen megerősítik az ellenzéket a gaulleista rendszerrel szemben. HALÁL ÉS PUSZTULÁS JÁR A NYOMUKBAN... A

merre Csombn fehér zsoldosai elhaladnak, mindent elpusztítanak. A lakosság a dzsungeiekbe menekül, az embertelen martalócok elöl. A nyugati képeslapokban egymásután jelennek meg a hazafiak szörnyű kínzásáról készített képek. Az Egyesült Államok és Belgium szégyenletes beavatkozása még jobban megmutatta Afrika népeinek, hogyan képzelik el az imperialisták „Kongó támogatását". Az amerikai és belga fegyverekkel felszerelt zsoldosok képünkön éppen egy békés falnt gyújtanak fel. S

teve Stibbins amerikai őrmester felvétele a nyugatnémet Revne-ben jelent meg. Az örök arra kényszerítenek egy elfogott dél-vietnami kommunista partizánt, hogy három partizán levágott fejét cipelje egy rúdon. A fejeket győzelmi trö feaként dél-vietnami városokban állítják ki. A lap felteszi a kérdést: ..Kommunista ellenfeleink gúnyosan megkérdezhetik, vajon megfelelnek e a dél vietnami módszerek azoknak a cé lóknak, amelyekért a nyugati világ e földrétzen harcol?" ®Í SZŐ 4 * 1984. DECEMBER 3,