Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-25 / 358. szám, péntek

GYORSABB, KÖNNYEBB ES VESZÉLYTELENEBB LESZ A HAJÓZÁS AZ AL-DUNÁN • AZ áPULO VÍZIERŐMŰVEK ÉVENTE TÍZ ÉS FÉLMILLIÁRD KILOWATT VILLAMOS ENERGIÁT TERMELNEK • A HAJÓZÁS ÉS VLZIEROMŰRENDSZER ÉPÍTÉSE NÉGYSZÁZMILLIÓ DOLLÁRBA KERÜL • TÖBB VÁROST ÉS FALUT ELÁRASZTANAK VÍZZEL • A MUNKÁLATOK MÁR FOLYNAK • 1971. DECEMBER 31RE KÉSZÜL E

L. » ÚJ VASKAPU ÉPÜL KÉT BARÁTI ORSZÁG ÖSSZEFOGÁSÁBÓL A Duna szintkülönbségének pokoli erejét egyébként már régebben is sokan akarták hasznosítani. Már a múlt század első éveiben készültek erre tervek. Magyarország, Csehszlovákia és Svájc kapitalistái csak azért álltak el a terv megvalósításától, mert á tóke kamatoztatására sokáig kellett volna várniuk. Szinte mondani sem kell: a megszálló németeknek 1941ben ugyancsak első gondjuk volt, hogy elkészítsék az erőmű tervét. Azonban ez is csak terv maradt. ILYEN LESZ A VLZERÖMÜ, HA FELÉPÜL. Hadat üzentek a természetnek l/edves olvasó, ha látni akarod az ™ Al-Dunának azt a szakaszát, amelyet a természet alighanem rossz kedvében teremtett, és alkotott meg, akkor mielőbb utazz el a Vaskapuhoz,, keresd fel, járd be a környékét, mind a száztizenhét kilométerét, gyönyörködj a vadregényes tájban, figyeld meg a kőszirtes hegyláncok közé szorult, mégvadult, örvényes hulámok között vergődő hajósokat! /Jókai írta az Aranyember első fejezetében a Vaskapuról: „...akt itt végighalad, amíg a sötét falat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptái falai között evezne végig."] Amit látsz, amit a természet eléd tár, örökítsd meg magadnak! Hét-nyolc év múlva, mondjuk hetvenkettő tavaszán, ha majd megint arrafelé visz az utad, meglátod: ami volt, az már nem lesz többé, átalakított természet, egy egészen új világ tárul majd elébed. Az ember kezétől az öreg, de oly haragos, bolondos Duna megszelídül, és jórészt egy másik, új mederben látod majd hömpölyögni a tenger felé, a mostani 16—18 kilométeres óránkénti sebesség helyett alig 5—6 kilométeres gyorsasággal. Könnyebbé, veszélytelenebbé és sokkal gyorsabbá .válik a hajózás a Vaskapunál. A vizet az alsó és a felső kamrába tíz-tizenkét perc alatt ömlesztik majd át. A Vaskapu (Djerdap) 117 kilométeres szakaszán a hajók most 105 órát időznek. Hetvenkettőben tizenöt őra alatt teszik majd meg ezt az utat. Az emberek hadat üzentek a természetnek, és évszázados álmokat "valósítanak meg. Fényt, erőt fakasztanak majd a vízből. Vízierőműveket építenek! Kettőt ls! Hatalmasakat! A zajló víztömeg — másodpercenként 18 000 köbméter — tizenkét turbinát forgat majd. 1972-ben, ha arra jársz, két hatalmas, impozáns vízi erőművet fogsz látni. Az egyiken majd azt olvasod, hogy DJERDAP, a másikon, amely a román oldalon lesz: PORTÍLE DE FIER. A két erőmű évente 10 milliárd 432 millió kilowattóra villamosenergiát fog termelni. nemcsak életveszélyes, hanem alacsonyabb vízállás idején — évente átlag .öt-hat hónapon át — teljesen lehetetlen volt a hajózás. 1889 és 1899 között kereken két kilométer hosszú, hetvenhárom méter szélességű, három mély csatornát robbantottak a sziklák között. A zuhatagos Al-Duna szabályozása során összesen 700 000 köbméter sziklát távolítottak el. Szabályozására 45 millió koronát költöttek. A csatornába rohanó vízzel szemben igyekvő hajókat fenékre horgonyzott láncon felkapaszkodó vontatóhajó segítette tovább. 1916 óta a jobb parton síneken haladó mozdony vontatja fel a hajókat. Ma is mozdony vontatja át a csatornán a hajókat. Faivak tűnnek el A munkálatok méretei: a jugoszláv oldalon 9,5 millió köbméter földet hordanak el, és mintegy négymillió százezer köbméter betont építenek be a Vaskapu hajózási- és vízierőműrendszerébe. összesen 61300 tonna gépet, berendezést építenek bele a vízierőműbe, csak a jugoszláv oldalon. A román oldalon ugyanennyit. A címben megemlítettem: néhány várost, falut elárasztanak vízzel. Egyszerűen eltörlik őket a térképről. Síp, Donji, Milanovac, Tekija, Golubia és Mosna a jugoszláv oldalon, a románoknál pedig Orsava, Ogradina, Svinjica teljesen a leendő vízgyűjtő tó mélyére kerül. A jugoszláv oldalon mintegy hétezer embernek, Romániában pedig mintegy 15 000 embernek kell új otthont építeni. Az építkezés már folyik. A terv kivitelezésében részt vesz a két ország minden számottevő gép- és villamosipari vállalata. Hetvenkettő tavaszán, ha valóban arra visz az utad, meglátod, átalakított táj tárul majd eléd. Akkor majd arról is tudomást szerzel, hogy a hajózási és vízi erőműrendszer nemcsak hasznos, kifizetődő, milliárdokat jövedelmező objektum lesz, hanem pompás turisztikai látványosság is. Környékén nagyszerű szállodák, ki^ rándulőhelyek várnak majd rád. Lehet, hogy a kladovői kaviárral is megkínálnak. És Traianus tábláját is látni fogod, mert azt is éppen úgy, mint a többi történelmi kultúrkincset, áthelyezik, idejében megmentik a hullámok elől. A két ország: Jugoszlávia és Romá- . nia összesen négyszáz millió dolláros költséggel építi fel a Vaskapu új hajózási- és vízierőműrendszerét. Ezzel kapcsolatban már eddig is, a jövőben azonban talán méginkább felvetődik a kérdés: hogyan és milyen összeggel vesznek részt a hajózási rendszer építésének költségeiben azok a Duna menti országok, amelyeknek hajói az Al-Dunán közlekednek. A hétéves építkezés folyamán nyilván ezt a kérdést is rendezik. 1971. december 31-én, ha arra visz utad, kedves olvasó, a Traianus-emléktábla mellett bizonnyal még egy emléktáblára bukkanhatsz, amelyen alighanem az alábbi szöveget olvashatod: Két baráti ország dolgozóinak összefogásából felépült az új Vaskapu 1964—1971 között. SZERENCSÉS JÓZSEF A hajósok réme Nagy vállalkozás, nehéz munka vár az építőkre, mert a Vaskapu mindig akadályt, veszélyt jelentett a kereskedőknek szárazon és vízen egyaránt, úttalan utat a hódító hadaknak. Traianus hidat is veretett a Dunán, amikor a dákok ellen vezette seregét. A Duna melletti útépítést is ő fejeztette be. Az útnak nagyobb része már i. u. 100-ban elkészült. Ebből az évből való az Orgadenával szemben, a szerb Tactajis falunál sziklába vésett úgynevezett Traianus-tábla, ott, ahol a Duna legszűkebb. A tábla befejező sorai: Montibus excisis, omnibus superatis, viam fecit. Traianus eszerint a hegyeket kivágatta, a folyó okozta akadályokat legyőzte, s úgy nyitott utat. Az út még ma is megvan, egy másfél méter mély bevágásba vezet, néhány lábmagasságnyira a Duna legmagasabb vízállása fölött. Nemcsak a szárazföld volt járhatatlan ezen a vidéken, a víz, a Duna is. A történelem ezt is feljegyezte: Kiálló szirtjei és örvényei közt A DUNA A VASKAPUNÁL. O A varsói autóklub versenyt rendezett a lengyel (óváros „legjobb gépkocsivezetője" címért. A legnagyobb meglepetésre kideriilt, hogy a hivatásos gépkocsivezetők vezetnek a legrosszabbul — egy kivételével sorra kiestek a versenyből. • Szovjet szakemberek a jövö évben újabb három föld alatti földgáztartályt építenek Taskent, Szverdlovszk és Jerevan közelében. E tartályok mindegyike sok millió köbméter gáz tárolására alkalmas, amely lehetővé teszi a legnagyobb szovjet városok: Moszkva, Leningrád és Kijev gázszükségletének fedezését. • A bolgár gyógyszeripar csak 15 évvel ezelőtt indult fejlődésnek. Ma a választék 1800 készítményt ölel fel. A bolgár gyógyszerkivitel 1960-hoz viszonyítva az idén háromszorosára növekedett. Az export 30 százalékát a tőkésországokba szállítják. • A lengyel színházait műsorán az "fdeí évadban szereplS 580 bemutató közül kerek százat lengyel szerzők mai tárgyú darabjai alkotják. További 140 színdarab külföldi szerzők műveinek fordítása. E fordítások között számos csehszlovák színpadi mü is szerepel, amelyek iránt az utóbbi Időben fokozódott az érdeklődés. IRÁNY A TITOKZATOS FÖLDRÉSZ Ez a tudósítás még nem az Antarktiszról érkezett. Csupán a nagy út előtti moszkvai és leningrádi élményekről, az utolsó előkészületekről számol be olvasóinknak a fiatal kutató. Amikor e sorok napvilágot látnak, a délsarki expedíció már úton van, és reméljük, hogy legközelebb az érdekes utazásról és a titokzatos hatodik földrészről érkező tudósítást közölhetjük. ALAPOS ELŐKÉSZÜLETEK Amikor megtudtam, hogy a tizedik szovjet expedíció tagjaként én ls a Déli-sarkra utazom, hozzáláttam az igen nagy körültekintést igénylő előkészületeknek. Nem elegendő, hogy az orvosok makkegészségesnek, kiegyensúlyozott természetűnek, a sarkkutatás viszontagságainak elviselésére alkalmasnak találtak. A szakmai felkészültség mellett a súrolástól a szakácskodásig mindenféle mellékes munkára fel kell készülni. Már az év elejétől megkezdtem a szükséges műszerek beszerzését és előkészítését. A földmágnesség változásainak mérésére, a sarki fény ingadozásainak rögzítésére szükséges fotométereket és számos más eszközt szereztem be. A legtöbbet át kellett alakítani, hogy a mostoha antarktiszi körülményeknek megfeleljenek. A'műszereken kívül Pentina fényképezőgépet és két fiimezőt viszek magammal. Szeretnék a televíziónak készíteni néhány filmtudósítást az eléggé ismeretlen távoli földrészről. KUTYAPRÉMES HARISNYA ÉS KÜLÖNLEGES ÉLELMISZEREK Különleges ruházatunk nagy részét a Szovjet Tudományos Akadémiától kaptuk. Itt láttam először kutyaprémes harisnyát, prémalsónadrágot, inget, prémnadrágot, pehelybélésű trikókat és más rendkívül meleg ruhadarabokat. Ügy látszik, egy esztendőre búcsút mondok a nyakkendőnek. Borotvafelszerelést ugyan viszek magammal, de a sarkkutatók elég ritkán használják ezt az eszközt. PINTÉR ISTVÁN (BALRÖL1 ELLENŐRZI A DÉLSARKI EXPEDÍCIÓ CSOMAGJAIT. Legtöbb gondot okoz az élelmiszer. Számos sarki expedíció került már kellemetlen helyzetbe az élelmiszerellátás rossz megszervezése miatt. Számunkra a Szovjet Közélelmezési Kutatóintézet dolgozta ki az étkezési rendet, és tett javaslatot a kalória, fehérje és vitamindús élelmiszerek megválogatására. Számos különleges, koncentrált tápanyagot viszünk magunkkal. Az előző expedíció résztvevői beszámoltak arról, hogy ízletes, nagyszerű és változatos három-négyfogásos ebéddket készítenek a gondosan megválogatott élelmiszerekből. LÁTOGATÁS A GEOFIZIKAI INTÉZETBEN Mivel a hajó indulásáig több hetünk volt, csehszlovák kollégámmal, Josef Skokkal ellátogattunk a Moszkvától negyven kilométernyire fekvő Izmirbe, ahol a Szovjet Tudományos Akadémia Geofizikai Intézete működik. Nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Itt meggyőződtünk a szovjet tudósok kutatómunkájának nagyszerű eredményeiről. Meglepett, hogy az itt dolgozók mennyire ismerik a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatómunkájának eredményeit. Gyakran érdeklődtek sarkkutatóink, többek között Anton Mrkos felől, és kijelentették, hogy a csehszlovák tudósok megfigyelései gazdagították az antarktiszi kutatást. Moszkvából Leningrádba utaztam, s az Arktisz és az Antarktisz Intézetben folytattam előkészületeimet. Itt megismerkedtem számos neves kutatóval, akik éveket töltöttek az örök jég birodalmában. Találkoztam A. F. Trilosznyikovval, akinek nevét nemcsak a tudományos világ ismeri. Kalandos életútját megírta a sokezres példányszámban megjelent A jég rabságában című útleírásában. Ebben elbeszéli, hogyan indult el az Antarktiszra, hogyan éltek ott, milyen elképzelhetetlenül nehéz körülmények között végezték a kutatómunkát. Tapasztalatait nagyra értékeli a tudományos világ. Beszélgetés közben nekiszegeztem a kérdést: — Mikor támadt önben a távoli ismeretlen világ iránti vonzalom, és hogyan indult el érdekes kutatói pályáján? — Már főiskolás koromban az volt minden vágvam, hogy egyszer eljussak az Antarktiszra. 1957-ben ez sikerült is. Az Ob jégtörő fedélzetén indultam el első expedíciós utamra. A Déli-sarkon egy évig a geofizikai kutatóállomást vezettem — válaszolja tömören. A. F. Trilosznyikov, a természettudományok doktora egész életét a sarkkutatásnak szenteli. Jelenleg ő az Arktisz—Antarktisz Intézetnek az igazgatója, amely már a tudósok egész légióját nevelte. A párt és a kormány figyelemmel kíséri és támogatja a sarkvidék titkainak feltárásán fáradozó tudósokat. Leningrádban külön múzeuma is van a sarkkutatásnak, ahol szemléltetően bemutatják az arktiszi kutatás eddigi eredményeit és megismertetnek az antarktiszi expedíciók, kutatóállomások tapasztalataival. BEFUTOTT A HAJÓ Egyik reggel megtudtam, hogy a leningrádi kikötőbe befutott az Esztőnyia hajó, amely a messzi jég birodalmába szállít bennünket. Délután kimentem a kikötőbe, hogy a hajót közelebbről megnézzem, hisz mar sokat olvastam róla. Néhányszor végigmentem mellette, megbámultam hatalmas testét, amelynek gyomrában óriásdarukkal beeme'.t ládáink egymás után tűntek el. Még néhány röpke nap, és útra kelünk. Valamennyien utazási lízt.ól égünk. JUGOSZLÁVIAI TUDÓSÍTÁSUNK Í0| SZÖ '4 * 1904. karácson*